Népújság, 1966. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-05 / 3. szám

Pakisztán első nagykövete J» Akhlar Húsain, Pakisztáni Iszlám Köztársaság első ma­gyarországi rendkívüli és meg­hatalmazott nagykövete Buda­pestre érkezett. A nagykövet megérkezése alkalmából Ger­gely Miklós, a Külügyminisz­térium protokoll osztályának vezetője üdvözölte. Faníanl lemodásának esetleges következményeiről A. kritikus pápai üzenet Közlekedési sztrájk New Yorkban Bíróság elé állították Michael Quillt, a köz­lekedési dolgozók szakszervezetének vezetőjét és nyolc társát. A vád ellenük, hogy nyilváno­san széttépték a New York-i legfelső bíróság írásbeli utasitását, amely megtiltotta a sztrájk szervezését. A legfelső bíróság egyik bírája szerint a kilenc vádlott „megérett a börtön- büntetésre”. Geller bíró egyben vizsgálatot rendelt el az anyagi károk megállapítására* Quill védőügyvédje kijelentette, pillanatnyilag nem az a legfontosabb, hogy eldöntsék, a szak- szervezeti vezetők bűnösök-e vagy ártatlanok, hanem, hogy „a sztrájk minél előbb véget ér­jen”. A városházán szünet nélkül folytak a tár­gyalások a szervezet képviselőivel. A jelenté­sek szerint semmilyen megegyezés nem szü­letett. azok az ellentétek okozták, amelyek a volt külügyminisz­tert a washingtoni vonalveze­tés iránt „nagyfokú megér­tést” tanúsító Moro miniszter- elnökkel szembe állították. Római baloldali körökben felhívják a figyelmet azokra a mesterkedésekre, amelyekkel Moro minden áron el akarja kerülni a kormányválság ki­robbanását, s ily módon kés­leltetni akarja a parlament összehívását is. Hangsúlyozzák azonban azt az ellentétet, amely nemcsak Fanfani és Moro külpolitikai vonalvezeté­se, de a kereszténydemokrata vezetésű kormány és a Vati­kán álláspontja között is fel­lelhető. Ezzel összefüggésben utalnak VI. Pál pápa Johnson- hoz intézett üzenetének „sür­gető” hangjára. Az üzenet szö­vegét még nem közölték. Az Unitá mindenesetre úgy értel­mezi az üzenetet, mint annak jelét, hogy „a súlyos délkelet­ázsiai helyzetért a felelősséget a pápa szerint is elsősorban az Egyesült Államok viseli”. A Vatikán lapjának ugyanez a száma közli egyébként a Podgornijhoz, Mao Ce-Tung- hoz, Ho Si Minhhez, illetve a saigoni elnökhöz intézett pá­pai üzeneteket. Az a tény, hogy a Johnsonhoz intézett üzenetet — amelyet a pápa de­cember 28-én adott át Gold- bergnek, az Egyesült Államok ENSZ-kép viselőjének — mind ez ideig nem hozták nyilvá­nosságra, egyes római megfi­gyelők azzal magyarázzák, hogy az üzenet „kritikai eleme­ket” is tartalmaz az Egyesült Államok vietnami politikáját illetően. Ezt ugyan nem erősí­tették meg, az azonban bizo­nyos, hogy a baloldali saj­tó a pápa újévi üzeneteit alap­vetően pozitív értelemben kommentálta — szembe állít­va a Vatikán akcióját a kor­mány mozdulatlanságával. Taskent — a diplomácia történelmében Kedden két repülőgép szállt le Taskent modern légi­kikötőjében. A két gép nemcsak földrajzi, hanem jelképes politikai értelemben is különböző irányból érkezik! Az egyik Sasztri indiai miniszterelnököt, a másik Ajub Khant, Pakisz­tán elnökét szállítja: az utóbbi évek egyik bonyolult konflik­tusának, a kasmírt háborúnak „főszereplőit”. Ez az első eset a történelemben, hogy két nem szocialista ország vezetői szovjet területen vitatják meg nézeteltérései­ket. Ez a tény önmagában is a szovjet diplomácia rendkívüli sikere, s a szovjet politika őszinte jóakaratába vetett biza­lom megnyilvnáulása. Különösképpen kitűnik ez akkor, ha emlékezetünkbe idézzük, hogy a kasmiri konfliktus kirobba­nása után Johnson amerikai elnök mindenáron azt szerette volna elérni: a két államfő amerikai területen találkozzon egymással... A taskenti találkozó így már puszta létrejöttében is jelen­tős állomása a nemzetközi diplomácia háború utáni történel­mének. Milyen eredmények várhatók a két szembenálló ázsiai állam, vezetőjének tanácskozásától? Kasmírban, a szeptember végén elrendelt tűzszünet óta a helyzet lényegében változat­lan. Mindkét fél haderői „földbegyökereztek” ott, ahol a tűz- szüneti parancs érte őket. Az igazi nehézséget mindezeken túl az jelenti, hogy a két kormány álláspontja Kasmír kérdésé­ben továbbra is kibékíthetetlennek látszik: India számára hi­vatalosan nem létezik a kasmiri kérdés, az indiai kormány Kasmír tartományt India elválaszthatatlan részének tekinti. Pakisztán szerint viszont nincs lezárva az ügy: továbbra is népszavazást követel abban a tartományban, amelyet India végérvényesen magáénak tekint! E pillanatban csaknem el­képzelhetetlen, hogy a két államfő, akiknek politikai presz­tízskérdésekre is tekintettel kell lenniök, hirtelen megváltoz­tatná magatartását, erre Taskentben is aligha lehet számítani, A haladás lehetőségei mégis megvannak. A bomba ön­magában is veszélyes szerszám — de nagy különbség van egy „hidegen” heverő bomba — meg egy olyan között, amelynek már ég a kanóca! A taskenti találkozón a két ázsiai ország vezetőinek reális feladata az. hogy kiszedjék a kasmiri bom­bából a veszedelmesen szikrázó kanócot, s ezzel elérjenek egy olyan ideiglenes nyugalmi állapotot, amely további tárgyalá­sok lehetőségét teremti meg! A szovjet politika minden lehe­tőséget és segítséget megadott és megad e kényes művelethez. A konferencia kérdőjeleit természetesen csak maguk az események válaszolhatják meg. Taskent azonban így is be­vonult a diplomácia történelmébe — mint egyik jelképe an­nak a következetes szovjet politikai törekvésnek, amely az államközi viták tárgyalásokon történő megoldását kívánja elősegíteni. A közlekedési dolgozók újévkor kezdődött sztrájkja következtében megbénult a város földalatti- és autóbuszforgalma. A képen: kerékpáron és görkorcsolyán munkába sietők a Brooklyn hídon. (Rádiőfcelefoto — MTI Külföldi Képszolgálat.) Negyedik afrikai katonai puccs Felső-Voltában is katona az elnök Nyereménybetétkönyv sorsolás Kedden délután Nádor utcai központjában rendezte meg a nyereménybetétkönyvek 1965. negyedik negyedévi húzását és az 1965. évi fősorsolást az Or­szágos Takarékpénztár. Az 1965 negyedik negyedévi sorsolás eredménye: Az 1965. december 29-ig vál­tott és a sorsolás napján for­galomban levő nyereménybe­tétkönyvek, amelyek sorszá­mának utolsó három számje­gye (számvégződése) megegye­zik az alább felsorolt számok­kal, negyedik negyedévi átlag betétjüknek a számok mellett feltüntetett százalékát nyerték: Szám végződés: Nyeremény: sóit alábbi négyjegyű számmal, az 1965. évi átlagbetétjüknek ezer százalékát nyerték; a ki­sorsolt számvégződés: 9399 A nyeremény összegéből 20 százalék nyereményilletéket vonnak le. A nyereményeket a betétkönyvet kiállító takarék- pénztári fiók, illetve postahiva­tal január 18-tól fizeti ki. Dominika Hector Garcia-Godoy ideigle­nes dominikai elnök rádió és televízió beszédében bejelentet­te, hogy katonatisztek egy cso­portja rövid időn belül elhagy­ja az országot „diplomáciai küldetéssel és tanulmányi fel­adattal”. Ez az intézkedés nyil­vánvaló összefüggésben van a december 19-i Santiagóban le­zajlott fegyveres összetűzéssel, amely több áldozatot követelt. Godoy elnök beszéde alatt a dominikai és Amerika-közi „bé­kefenntartó” egységek cirkál­tak Santo Domingóban. Sangouole Lamizana alezre­des, aki a tüntetők vezetőivel folytatott közel háromnegyed órás megbeszélés után beje­lentette, hogy a tömeg követe­lésére a hadsereg veszi át a hatalmat, kedden rádióbeszé­det tartott, s ebben közölte, hogy ezentúl ő tölti be az ál­lamfő tisztségét. Mint mondot­ta, a rendkívüli állapot ér­vényben marad, a lakosságot a sztrájk befejezésére és a munka felvételére szólította fel. Közölte, hogy Felső-Volta betartja összes korábban vál­lalt nemzetközi kötelezettségét. 056 076 081 087 142 212 295 367 373 491 519 549 561 576 627 669 702 717 737 770 813 362 882 917 972 25 százalék 25 százalék 25 százalék százalék százalék 50 százalék 25 százalék 25 százalék 25 százalék 25 százalék 200 százalék 25 százalék 25 százalék 25 százalék 25 százalék százalék százalék 25 százalék 25 százalék 25 százalék 25 százalék 100 százalék 25 százalék 25 százalék 25 százalék 50 25 25 25 Az 1965. évi fősorsolás ered­ménye: Az 1965. december 29-ig vál­tott és a sorsolás napján ér­vényben levő nyereménybetét­könyvek amelyek számának utolsó négy számjegye (szám­végződése) megegyezik a kisor­1966. Január 5, szerda Az öt testvér árnyéka A kongói titok nyomában A természetbarát milliárdos vadászata LAWRENCE ROCKEFEL­LER nevezetes vadászkaland­jairól Amerika-szerte sokat fe­csegtek a felső tízezer és a társadalmi pletykarovatok kedvelői. Ez a szenvedélyes va­dász hírében álló jenki mil­liárdos mindenkor kiállott az Egyesült Államok nemzeti parkjainak és különféle védett területeinek gazdagítása mel­lett Wyoming, Tennessee, Ka­lifornia, New York állatkert­jei a bőkezűségéről ismerték. Ez a ravasz jenki üzletem­ber azonban pompásan értette dolgát. Nem ama „természet- barátok” közé tartozott, akik lepkefogóval futkosnak a me­zőkön. Minden „vadászkirán­dulása” után nagyszabású üz­letkötésekkel tért vissza, s az általa elejtett igazi vadnak „mesés profit” volt az igazi neve. Erről beszélnek luxus­strandfürdői, Puerto Rico-i szállodái, elbűvölő vendéglátó­ipari kombinátjai Hawaiban és a Virgin-szigeteken. „Gyö­nyörű tájakról gyönyörű fel­vételeket” — ez a jelszava. Négy testvére „okos pénzcsi- ♦nálónak” nevezi. Becenevét — okos pénzcsi­náló — nem az apróbb ügyle­teiért kapta. Valamennyi fivé­re elsősorban a kőolaj-business fokozásával foglalkozik. Ez be­vételeik fő forrása. Lawrence Rockefeller más lehetőségekre vetette magát Ö örökölte a di­nasztiát megalapító grandfa­ther helyét a New York-i tőzs­dén. Ö lett a Rockefeller Bro­thers Incorporated cég feje, mindenható ura. Ez az „incor­porated” lényegében sajátos kémszervezet, amely figyelem­mel kíséri a tudományos és műszaki felfedezéseket a világ minden táján. Külön szekció foglalkozik ebben a „műinté­zetben” a világpolitika esemé­nyeinek feldolgozásával és ha­tásával az üzletre. Egy ameri­kai újságíró tréfásan így jelle­mezte Lawrence Rockefellert: „Puszta szórakozásból új osz­tályokat szervez vállalatában, s ezzel rengeteg pénzt keres.” Valóban, Lawrence Rockefel­ler „puszta szórakozásból” tö­rődik az atomkémiával és elektronikával. NOS, AZ ÖT TESTVÉR kö­zös döntése alapján Lawrence Rockefeller megjelent Kongó szépséges trópusi tájain. Vala­mennyi nagyobb jenki lap megírta: ^Lawrence hamaro­san ritka és szép állatpéldá­nyokkal gazdagítja New York állatkertjét.” Sok bennfentes üzletember megértőén bóloga­tott: „Valóban, az állatkertnek szüksége van. megfelelő után­pótlásra.” Lawrence Rockefeller csak­ugyan nem tétlenkedett Kon­góban. Vadászszenvedélye ke- resztül-kasul űzte-kergette a nagy ország legkülönfélébb tá­jain. S miközben a „vadat” leste, pontosan felmérte, hol, mi, mekkora mennyiségben ta­lálható. Hagyományos „vadász­szerencséje” körül azonban ez­úttal némi hiányosságok mu­tatkoztak: az uránium lelőhe­lyére nem sikerült közvetlenül benyomulnia. A belgák eltö­kélten védelmezték pozícióju­kat. Katangát bizonyos érte­lemben lezárták Rockefeller előtt. De a ravasz jenki multimil­liárdos nem adta fel a harcot Megkerülő hadmozdulatokhoz folyamodott. Villámgyorsan alapított egy kisebb textilgyá­rat Filature et Tissage Afri- cains névvel. Ennek valameny- nyi gépét és berendezését Észak-Karolinából szállították, ahol a beruházás éppen nem mutatkozott kifizetődőnek. Lawrence megmentette a fel­Minthogy Felső-Volta és a kül­világ között az összeköttetés hétfőn megszakadt, az ország­ban történő eseményekről pil­lanatnyilag csak a fővárosi rá­diónak a szomszédos országok­ban vett adásaiból értesül a világ. Yameogo volt elnöknek és kormányának további sorsáról nem érkeztek hírek. A londoni Times keddi ve­zércikkében utal arra, hogy hat hét leforgása alatt négy afrikai országban — a Léopold- ville-i Kongóban, Dahomeyben, a Közép-afrikai Köztársaság­ban és Felső-Voltában — vefc te a hadsereg saját kezébe as ügyek intézését Új sziget született Ab izlandi szigetvilág deli részén egy új sziget születését jelentette egy vulkáni kitörés. Egy pilóta, aki átrepült a sä­get felett, elmondotta, hogy az új sziget 100 méter hosszú, 50 méter széles és két kráter ta­lálható rajta. (MTI) szerelést, foglalkoztatni kez­dett egy csomó igen olcsó né­ger munkást és... Ezek az „és”-ek rendszerint érdekesek a rabló nagytőke számításaiban. A Filature et Tissage Africains nyakra-főre gyártotta az olcsó szöveteket a jámbor katangai lakosság szá­mára, s úgy emlegették a nagy fehér főnököt, mint a derék négerek jótevőjét. A gyár „szö­vetügynökei” pedig szorgalma­san bejárták Albertville és Ka­tanga rejtett zugait. Semmi egyéb nem érdekelte őket, mint a szerény szövetüzlet. Semmiféle versenytárs nem gyanúsíthatta őket messzeme­nő üzleti intrikákkal. Még a szemfüles újságírókat is sike­rült félrevezetniük. Odahaza pedig Lawrence Rockefeller beszámolt a fivé­reinek mindarról, amit Kongó­ba tapasztalt. A családi tanács — bár a határozatot nem tet­ték közzé a lapokban — három alapvető következtetést össze­gezett. 1. Kongó megér egy mi­sét, s oda mindenáron be kell törni. 2. Sajna, pillanatnyilag a belgák az urak Kongóban, te­hát átmenetileg kompromisszu­mot tanácsos kötni velük. 3. Alkalmas pillanatban azonban egy döntő rohammal a terepet el kell hódítani a konkuren­ciától. Wintrop Aldridge az öt fivér csendes és derűs nagybátyja, a Chase National Bank igazga­tója Kongóba utazott. Ugyebár, ellenőrizni akarta a textilgyár üzletmenetét. Mr. Aldridgenak volt gyakorlata az efféle „el­lenőrző” hadműveletekben. So- kát tudnának erről regélni a nyeregből kilódított konkuren­sek, ha akarnának, és ha ku­darcaik kiteregetése nem árta­na üzleti reputációjuknak. Aldridge — Rockefeller va­rázspálcájával a kezében — megszervezte a támadást, még­pedig az arcvonal teljes hosz- szában. Kihasználták Anglia háború utáni nehézségeit és 1950-ben nagyszabású pénzügyi műveletet hajtottak végre. Folyt á „vadászat”. Figyelemre méltó praktiká­val mozgatták a kezükben levő International Basic Economic Corporation-t, amely megvásá­rolta a Tanganyika Consessions Limited Társaság részvényei­nek 8 százalékát a Rotschild—» Oppenheimer csoporttól és a Société Généraltól. Rögtön vi­lágossá válik e művelet értel­me, ha felfedjük, hogy ennek a társaságnak a birtokában volt a Bányaunió tőkéjének 14,5 százaléka. Lawrence Ro­ckefellernek, a szerencsés „va­dásznak” és lelkes természet- barátnak, íme, sikerült komoly rést ütni a belgák kongói „urán-erőd”-jének falán. Csakhogy újabb bonyodal­mak támadtak. (B. KJ Következik: Szúrás a döntő pillanatban. > portjának elnöke, Ingrao és Perna közölte Saragat köztár­sasági elnökkel a pártnak azt a szándékát, hogy a parlamenti vita során kéri majd a kor­mány lemondását. Ezt logikus­sá teszi az a tény, hogy Fan­fani lemondását alapvetően Fanfani külügyminiszter le­mondásának esetleges követ­kezményei, illetve VI. Pál pá­pa diplomáciai akciói foglal­koztatják elsősorban a római politikai megfigyelőket. Mint már jelentettük, az Olasz Kommunista Párt parla­menti, illetve szenátusi cső-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom