Népújság, 1966. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-25 / 20. szám

4.­Zárszámadást pillanatok A zárszámadó köz­gyűlés nemcsak ab­ból áll, hogy a, tagság ül és hallgatja a be­számolót, hogy az el­nök áll, s a nagy paksarhétából olvassa az év történetét, és az újságíró néhány szám­adatot, tényt jegyez fel —, hanem abból is, hogy... Nos, ilyenekből is: ★ A közgyűlést min­den formában és fó­rumon pontosan 9 órára hirdették meg. Ezek után természe­tes, hogy a közgyűlés pontban 10 órakor meg is kezdődött... Az is természetes, hogy még 10 óra után is jócskán csoszogtak be- az emberek. Már 11 óra is elmúlt, ami­kor nagy szatyorral, s még nagyobb ken­dövei idősebb asz- szony liheg be. Kö­rülnéz, aztán félhan­gos rvadtsággal felsó­hajt: — Jaj, szentséges szűzanyám... Talán csak nem késtem el? ★ Nyugdíjasok. Ott ül­nek egymás mellett. Tán tíz perce sincs, hogy beszél az elnök, de ők már alszanak is. A nagy tapsra fel­neszeinek, s az egyi­kük a három közül rögtön megjegyzi, de jó hangosan: — Aj, de szépen be­szélt az elnök... — Ne vacakoljon már, bátyám... Hi­szen aludt. Láttam. Honnan tudná, ho­gyan beszélt? — dug­ja oda a fejét egy f iatalabb... ­— Megálmodtam! — vágja ki az adut dia­dalmasan az öreg, és megelégedetten dől hátra a széken. ★ Lassan már egy óra felé jár. Az emberek nyugodtan ülnek, hall­gatnak, van, aki hoz­zászól, azt becsülettel megtapsolják. Ennyi ideig még a templom­ban sem bírnák ki, — ez tény. Hogy itt tör- tént-e, s megtörtént-e, arra én esküt nem te­szek, mert csak úgy mondták —, de érde­mes feljegyezni e tü­relmesen végigült, hosszúra nyúlt köz­gyűlés kapcsán. Litá­nia. Telnek a negyed­órák, talán már az órák is, míg végül a padokból megszólal egy hang, nem éppen tömjénhez illő áhítat­tal: — Plébános úr! Mondja már a végét, sírnak már nagyon a malacok az éhségtől! ★ Éppen ezt mondja az elnök a beszámoló­ból: — A jövőben na­gyobb gondot kell fordítani a szőlőkul­túra gondozására, nemkülönben a bor minőségének javítá­sára ... Mire egy borízű hang lelkesen: — Ügy van! Éljen! (gyurkó) mellett megkezdjük a búvár­szivattyúk javítását is. Ezt a berendezést Diósgyőrben ké­szítik és az országban egyedül ott tudják javítani. A kis ka­pacitás miatt viszont másfél évre vállalják a javításokat. Hat emberünk tapasztalatcse­rén vesz részt, ők kapják ezt a feladatot. Az ország mező- gazdasági üzemeiben jelenleg nyolcezer búvárszivattyú dol­gozik, javításukat mi látjuk eb Az érdeklődés már most nagyi hiszen hozzá sem láttunk a munkához, már hat búvárszi­vattyú vár javításra a raktá­ron. Köztük egy a Zalai Kő­olajipari Vállalaté. — Az idei feladatunk !©,5 millió forintos tervelőirányzat. A negyvenes átlaglétszámmal dolgozó üzemünket kilencven­re fejlesztjük és a fiatal, de műszakilag jól képzett gárdá­val bátran vállaljuk is ezt a munkát. Dióhéjban ennyi hangzott rf az új üzem munkájáról, idei tervekről. Székely Gyula mű­vezető nem feledkezik meg vi­szont a szocialista brigádokróli a szakképzettségről. — Jó a munkaszellem, szí­vese n dolgoznak itt a lányok* asszonyok, kezdő, de jól kép­zett fiatalemberek. Néhány hó­napja alakultak a brigádok* Jedlik Ányos, Bláthy Ottói Kandó Kálmán és a Dobó Ka­tica nevét vették fel és mind­annyian méltók is akarnak lenni a nagy nevekhez, a szo­cialista brigád büszke címért versenyeznek. Figyelemmel kí­sérjük a munkában eredmé­nyesen gyümölcsöző kezdemé­nyezést és gyakran értékeljük munkájukat. Az üzem egyik helyiségébe® új berendezés szerelését fe­jezték be. Ez a hálózati mo­torok próbaterme. A próba- pad tervezése Zsukotinszky Antalnak, az üzem fiatal mér­nökének nevéhez fűződik. Ez a berendezés nemcsak az üzem munkáját, a meót segíti, ha­nem nagy az érdeklődés iránta az egész országban és idea előreláthatóan tízet gyártanak belőle más gépjavító állomások számára is. A fiatal üzemet már ismerik négy megyében, ha megkez­dik a búvárszivattyúk javítá­sát, az erősáramú próbapad gyártását, nevük az egész or­szágban ismertté válik, vala­mennyi mezőgazdasági üzem­ben érdeklődnek majd mun­kájuk iránt. Pilisy Elemér tsgáva! minden tuiő jogot kap tvábbtanu Sásra tói, hogy jó képességű gyer­mekét szakmunkástanulónak adja. Ezen segít az emelt szin­tű képzés azzal, hogy a szak­munkástanuló iskola elvégzé­se módot ad a középiskolai végzettség rövid úton való megszerzésére, esti vagy leve­lező oktatáson. Azok a szak­munkástanulók, akik emelt szintű oktatásban részesülnek, szakmai tárgyaikkal párhuza­mosan már a szakmunkásta­nuló iskolában elsajátítják a középiskola közműveltségi tan­anyagának egy részét, olyan módon, hogy az első és máso­dik évfolyamon a hét három napján szakmai gyakorlati, há­rom napján elméleti oktatás­ban részesülnek, a harmadik évfolyamon pedig két nap el­méleti, négy nao szakmai ok­tatást kapnak. Akik ilyen mó­don végzik el a szakmunkás- tanuló iskolát, azokat felvételi vagy különbözeti vizsga nélkül, a középiskola még hátralevő anyagának megtanulása végett, rövidített esti vagy levelező ^ oktatásra bocsátják. Ezen a ' rövidített oktatáson sajátítják majd el a tanulók a középis­kola tananyagának többi ré­szét, s ha sikeresen vizsgáz­nak. a szakmunkás-oklevél mellé érettségi bizonyítványt kapnak. (MTI) V 'MPSmG. 3 1966. január 25, ke<M Négy megyében ismerik Villamos felúiitó üzem Egerben — Cserealapon javítunk. Az üzemben ugyanis raktárra ter­melünk és a behozott rossz motorok helyett azonnal ki­adunk egy feljavított ^ motort vagy dinamót, feszültségszabá­lyozót — at igényeknek meg­felelően. — 3,8 millió forintos tervet Egy éve minden hajnalban zsúfolt az AKÖV gépállomási járata: Egerben új üzem ala­kult, amelynek létezéséről a mai napig nagyon keveset tud­nak a város lakói. Különösebb hírverés nélkül, egy éve alakult az Egri Gép­javító Állomás villamos fel­Vizsgázik a motor. Munka közben gyakran ellenőrzik a feljavított villanymotorok minőségét. Az erősáramú próbapad „tapogatójával” minden hibát ki lehet szűrni. Ha valamelyik tekercs zárlatos, ezt a lámpák azonnal jelzik, és a meós már­is visszaparancsolja. kaptunk, ehelyett 5,5 millió fo­rintos termelési értéket értünk el tavaly. Szabad kapacitásból ugyanis nemcsak a gépjavítók, termelőszövetkezetek és álla­mi gazdaságok részére dolgoz­tunk, hanem más vállalatok­nak is. Állandó megrendelőnk a Hegyaljai Ásványbánya Mád­ról. — Április elejétől új profilt kapunk. A villamos felújítás Különbözeti vb szakmunkástai középiskolai te A Munkaügyi Minisztérium egy idő óta új oktatási forma bevezetésével kísérletezik a szakmunkástanuló-képzésben. Az új formát, az úgynevezett­eméit szintű oktatást, a követ­kező tanévben tovább fejlesz­tik. A szakmunkástanuló iskola elvégzése eddig nem nyújtott lehetőséget továbbtanulásra, és ez sok szülőt visszatartott at­újító üzeme. Az alapító gárda fiatalokból tevődik össze, — az átlagos életkor 22 év. Fia­tal lányok ülnek a munkapa­doknál, fiatalemberek szerel­nek az üzem másik felében, fia­tal a mérnök, a művezető... A villamos berendezések, mo­torok felújítása, javítása nagy hozzáértést, megfelelő műsza­ki feltételeket követel. A kez­dés nem lehetett könnyű, még­is ma már négy megyében is­merik az üzemet és. az idén országos jellegű feladatot is rájuk mernek bízni. Az üzem vezetője, Kiss László, korban ugyan már nem fiatal, de szívesen beszél fia­tal munkatársairól, beosztott­jairól, akik valamennyien megbízható segítőtársai. — Azzal a céllal alakult üze­münk, hogy egyszerre négy megye mezőgazdasági üzemei­nek villamos felújítási mun­káit itt végezzük el. A gyenge­áramú részlegünk traktorok, erőgépek, gépjárművek indítói­nak, dinamóinak és feszültség­szabályozóinak felújítására, az erősáramú részleg a hálózati motorok javítására rendezke­dett be. követélményeket a kommunis­tákkal szemben a termelő és nevelő munkában, támogassák a művezetőket és az üzemveze­tőket a fegyelem megszilárdí­tásában. Hassanak oda, hogy a szocialista munkaverseny kü­lönböző formái, a KISZ terme­lési mozgalmai jobban, a nép­gazdaság fő célkitűzéseinek teljesítésére irányuljanak, fi­gyelembe véve az egyes válla­latok sajátosságait. A pártszer­vezetek segítsék elő, hogy a gazdasági vezetés és a szakszervezetek hatéko­nyabban foglalkozzanak a vállalatnál alkalmazott bé­rezési és jutalmazási for­mákkal, kezdeményezzék azok tökélete­sítését. Lépjenk fel az e téren tapasztalható elvtelen és egyenlősdi törekvésekkel szem­ben. A feladatokkal együtt magyarázzák az ár- és bérpoli­tikai intézkedések célját és szükségességét. Az előadó kifejtette és nyíl­tan megmondta: feladataink nagyok és bonyolultak. De azt is bizonyította ha szervezetten és céltudatosan dolgozunk, ha jól mozgósítjuk a kommunis­tákat és a dolgozókat, akkor biztos, hogy sikeresen oldjuk meg 1966. évi feladatainkat. A hozzászólások során Nehr Tibor, a Hajtóműgyár egri gyár­egységének vezetője elmondotta, hogy üzemükben jelentős mértékű bérfejlesztésre van lehetőség. Az 1965. évi eredményeket megíté­lése szerint sikerül tartani, sőt lokozni, de a munkafegyelmet feltétlenül javítani keil. Pecze Sándor, az kszak-magyarorszá- gi Tégla és Cserépipari Vállalat kiküldötte az üzemek gépesítésé­nek jelentőségéről és a cserép mi­nőségének javításáról, Papp Jó­zsef, a Hatvani Konzervgyár he­lyettes igazgatója a munkások és a műszakiak derék helytállásáról szóit. Bodnár Péter, a TÜZÉP igazgatója a bányák, a szállító vállalatok és a kereskedelem jobb együttműködését kérte a lakos­ság egyenletesebb tüzelőellátásá­ra. Eta János, az ÉM Heves me­gyei Építőipari Vállalat igazgató­ja hangoztatta, hogy az anyagel­látás, de az anyaggazdálkodás ja­vítása is szükséges az idei még nagyobb feladatok sikeres meg­oldásához. Kékesi Gyula, a He­ves megyei Elektromechanikai Vállalat párttitkára, a létszám­megtakarításból adódó bérmegta­karítás ésszerűbb felhasználását sürgette. Szúrom! István a hat­vani vasútállomás szakszervezeti bizottságának titkára a szállító vállalatoktól, a párt- és a tömeg- szervezeti vezetőktől több segít­séget kért. Dr. Vendre! Géza, az Egri Dohánygyár igazgatója el­mondotta, hogy milyen új és mennyire nagy feladatot jelent ebben az évben az export. Kak- nics Ferenc, az ÉM. Heves me­gyei Állami Építőipari Vállalat szakszervezeti titkára a termelé­si tanácskozások fontosságáról szóit és azt bizonyította, hogy milyen ösztönző, ha a feladatok mellé a helyesen meghatározott prémiumot, vagy jutalmat is ki­tűzik. Soliajda Gyula, a Vasas Szakszervezet megyebizottsági tit­kára a bérendezés végrehajtásá­nak fontosságára, a párt, a szak- szervezet és a gazdasági vezetők egyetértésének fontosságára utalt. Karnis Pál, a KISZOv elnöke az 1965-ös év tapasztalatai alapján vázolta a kisipari szövetkezetek jelentőségét a lakosság ellátásá­ban és ígérte, hogy a szövetke­zetek 1966-os terveiket teljesíteni fogják. A vita során elhangzott kér­désekre Hazai Béla, a megyei pártbizottság titkára adott vá­laszt, összefoglalva a tapaszta­latokat. (T. LJ technológiával és idejét múlt gyártásszervezéssel termelnek. • Külön szólt az előadó arról a helytelen szemléletről, hogy a termelékenység emelését csak egyoldalúan értelmezik, csak az élő munka ráfordításá­nak csökkentésére töreksze­nek. Pedig elengedhetetlen követel­mény, hogy a termelékeny­séget komplex módon értel­mezzük, a ráfordításokat társadalmi méretekben néz­zük, tehát a termelékenység muta­tóját úgy fogjuk fel, mint alap­vető társadalmi, népgazdasági kategóriát. A beszámoló részletesen, ada­tokkal és tényekkel elemezte a termelés mennyiségi teljesí­tésének tapasztalatait, ezen be­lül különösen az export alaku­lását. A dicséret és elismerés hangján szólt a Selypi Cement­gyár, a Mátrai Bánya- és Elő­készítő Mű, a gépipari üzemek és az Egri Dohánygyár export­sikereiről. Jelentőségéhez képest tár­gyalták meg az építőipar és a beruházások, valamint a közle­kedés helyzetét. Különösen ta­nulságos az okfái és okozatok összefüggéseink keresése, vala­mint az eredmények és a hi­bák egymás mellé állítása olyan szempontból, hogy azo­kat az 1966-os feladatok végre­hajtásánál sikeresen figyelem­be vehessék. A beszámoló megállapítottá, hogy a pártszervezetek, a szak- szervezetek és a KISZ egészé­ben véve helyesen segítették az 1965. évi gazdasági felada­tok megoldását. A pártszerve­zetek jobban a munka homlok­terébe állították a párt gazda­ságpolitikai céljait. A gazda­sági szervező munka politikai összefüggései jobbár» előtérbe kerültek. Mindezek mellett az előadó rámutatott, hogy a párt- és a tömegszervezetek tevékenysége több vonatkozás­ban elmarad a követelmények­től, tartalmában és módsze­reiben nem biztosította felada­taink maradéktalan megoldá­sát. Pártszervezeteink egy része lebecsüli a politikai tömeg­munkát, nem látja világosan, hogy a termelés és a dolgozók tudata kölcsönhatásban van, az egyik jó, vagy ked­vezőtlen alakulása vissza­hat a másikra, A gazdaságszervező munka politikai vonásainak gyengesé­ge abban mutatkozik meg, hogy gazdasági feladataink megoldását öncélúnak tekintik, nem látják azt, hogy a gazda­ság fejlesztése eszköz a szo­cializmus, a kizsákmányolás nélküli társadalomért vívott harcban. Élénk figyelmet keltett a gazdasági és a politikai veze­tés egységének problémája. Kik és hogyan sértik meg a pártirányítás helyes módsze­reit? A kérdésre választ is adott Hazai elvtárs. Egyes pártszervezetek a gazdasági, műszaki vezetés, vagy az álla­mi vezetés kezéből kiveszik az operatív irányítást. Ez helyte­len, mert elsorvasztja az ön­állóságot, de a felelősséget is és kikapcsolja a gazdasági ve-c zetés mechanizmusát. s Az 1966. évi feladatokról, tö-1 morén, lényegre törően szólt a? beszámoló. Utalt arra, hogy aS megyei párt-vb elfogadta azd intézkedési tervet és az tártál- $ mázzá mind a gazdasági,mind? a párt gazdaságszervező mun-5 kájának főbb feladatait. Fel-^ hívta a pártszervezeteket, a| következő taggyűlésen, lehelő-? leg még januárban részletesen? értékeljék az 1965. év tapaszta-> latait és az üzem, vállalat ideit feladatait. ? A műszaki konferenciák és ? a termelési tanácskozások 5 előkészítéséhez a pártszel’- ? vezetek adjanak segítséget. \ A pártszervezetek a gazdaságit munka fő célkitűzéseire fordít-? sák figyelmüket, ezekben a; kérdésekben adjanak elvi út-| mutatást, de ne vegyék ál a) gazdasági vezetőktől konkrét ? gazdasági kérdésekben a dön- » tést és a felelősséget. A párt-1 szervezetek fokozzák a politi- £ kai munkát a munkaidő jobb kihasználására, a minőség ja- >: vitására, támasszanak nagyobb5^ Lapunk vasárnapi számában hírt adtunk arról, hogy szom­bat délelőtt' a megyei pártbi­zottságon aktívaértekezletet tartottak megyénk ipari veze­tői. A megyei párt-vb össze­gezte az 1965-ös év tapaszta­latait és meghatározta az idei főbb feladatokat. Az eredmé­nyekről és a hibákról beszélt Hazai Béla, a megyei pártbi­zottság titkára. Nemcsak a di­cséret és a bírálat szándéká­val szólt, hanem főleg azért, hogy a jó és a rossz tapaszta­latokból az aktívaértekezlet le­szűrje a kellő tapasztalatokat és azokat hasznosítva biztonsá­gosabban láthassanak az idei feladatok megoldásához. Eredményeink többé-kevésbé megfelelnek a Központi Bi­zottság 1964. december 8—10-i határozatának. A korábbi évekhez képest ipari üzemeinkben hatéko­nyabban gazdálkodtak, de számos gazdálkodó egysé­günk nem tett eleget terv­kötelezette égének, eredményei nem tükrözik a főbb gazdaságpolitikai célki­tűzést. A párt-, az állami és tömeg­szervezetek többsége megértet­te, hogy az 1965-ös év megkö­veteli a politikai tömegmunka javítását, a szervező-mozgósító munka hatékonyabbá tételét és az ellenőrzés fokozását. De a párt-, az állami és tömegszer­vezetek nagy részének gyenge teljesítménye miatt a gazdál­kodás korábbi hibái kisebb- nagyobb mértékben újra ter­melődtek. Az Egyesült Izzóban, a MÁV Váltó- és Kitérőgyártó Üzemi Vállalatnál és a Hajtóműgyár­ban kedvezően alakultak a termelési költségek, de a Ne­hézipari Minisztériumhoz és az élelmiszeriparhoz tartozó üzemek többségében a terve­zettnél drágábban termeltek. A beszámoló főleg azt elemez­te, hogy a termelési költségek viszonylag kedvező alakulásá­ban mi játszott szerepet A párt- és a gazdasági veze­tés a termelési költségek min­den komponensére, az anyag- és a bérköltségekre jelentősé­güknek megfelelő figyelmet fordított Az anyagi és az er­kölcsi ösztönzők az eddiginél jobban segítették a takarékos gazdálkodást De a felhasznált eszközök mennyisége, az élő és a holt munka ráfordítása tá­vol esik a műszakilag lehetsé­ges és indokolt optimumtól, a termelési költségek alakulásá­ban mélyreható változást még nem tudtunk elérni — hang­súlyozta a beszámoló. Nyomatékosan utalt arra az előadó, hogy gyáregységeink egy részénél a termékek mi­nőségére nem fordítanak kellő figyelmet, pedig ez a körül­mény jelentősen befolyásolja az árbevételeket, a vállalati nyereséget De megmutatta az előre vezető utat is: a termelés gazdaságossága szempontjából döntő jelen­tősége a munka termelé­kenységének van. A Mátravidéki Fémművek- bea gyártásszervezéssel, a gé­pek technológiai sorrendben való elhelyezésével a termelé­kenység jelentős növelését és egyben a termelési költségek nagy mértékű csökkenését ér­ték eh Több üzemben javult és folyamatossá vált a norma­karbantartás, csökkentették a veszteségidőket, javították a létszámgazdálkodást, a fegye­lem megszilárdításában is elő­re jutottunk és a szocialista munkaverseny is hatékonynak bizonyult. De a megyei párt-vb és az aktívaértekezlet is azt állapította meg, hogy az, eredmények ellenére a termelékenység alakulása nem kielégítő, a termelé­kenység emelésének tarta­lékait csak részben tártuk fel. Ezért nem teljesítette me­gyénk ipara a termelékenységi tervet. A termelékenység emelkedé­se a múlt évben is jórészt az extenzív források igénybevéte­léből származott, de még min­dig lassú az adott termelő ap­parátus műszaki fejlesztése, több üzemben nem fordítanak kellő gondot a munka- és az üzemszervezésre, elavult be­rendezésekkel, korszerűtlen Á fő feladatokra irányítsuk a figyelmet

Next

/
Oldalképek
Tartalom