Népújság, 1966. január (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-23 / 19. szám
Vigyázat, kígyóméreg! A kígyó kifreccsen ti a néhány csöpp mérget, amit a doktor felfog egy üvegtálban. Néhány hónappal ezelőtt a rádió, televízió és a sajtó részletesen beszámolt az Állatkert terráriumáról, ahol üvegek mögött viperák, mérges kígyók és veszélytelen óriáskígyók tekergődztek a kövek és a patakocskák között. Az iskolásgyerekek és a látogatók nagy része irtózva állt a biztonságos üvegkalickák előtt és lúdbőrözve nézte a magas, fekete szakállas férfit, Janish if J/H sem jellemzőbb as emberre, hogy eteti gondozza, hizlalja, simogatja, becézi, óvja a tél fagyától te — hogy aztán leszúrja a disznót. ★ Minden fiatal lány kaján boldogsággal köszön kezitcsókolommal egy nála valamivel idősebb nőnek _ Minden valamivel idősebb nő sértett felhorkanással veszi tudomásul, hogy egy nála valamivel is fiatalabb, kezitcsókolommal köszönjön neki úgy — mint tette ezt ő még néhány évvel ezelőtt. ★ Szerinte az állam egy olyan automata, amelybe felül csak bedobjuk a pénzt — amelyet természetesen egy másik automatából kapott —, s alul kijön, ami kell. Ráadásul lyukas gombbal próbálkozik. A hűséget a hűtlenség idején zún értékelni. tudjuk iga- ( ő) részük éhségsztrájkban, más részük általunk nem ismert betegségben. Megtudtuk, hogy Janish Miklós, az Állatorvosi Egyetem parazitológusa, most egy ma- gánterrárium alapításának gondolatával foglalkozik. Telefonon kerestük meg a kígyók doktorát és szakértőjét Elmondotta, hogy valóban létesítenek Ráckevén egy vivá- riumot, amelynek ma még csak 20 mérges kígyója van, de az elképzelések szerint, itt nagyszabású kígyófarmot hoznak létre. A telep rendkívül alkalmas erre a célra: magas kőfallal van elzárva, s — amint mondotta — még a tigrisek sem tudnának onnan Jtí- szökni.A kígyóméreg — Ja- nish szerint — keresett cikk szerte az egész világon. Általában 30—40 dollárt fizetnek érte grammonként, de van olyan ritkaság, aminek grammjáért 700—1000 dollárt Is elkérnek. — Tervünk az — mondotta dr, Janish Miklós, — hogy jó néhány száz kígyót szerzünk be, amelyek már tekintélyes mennyiségű mérget szolgáltatnának. A kígyó- méregre pedig szükség van, mert a gyógyászat igényli. A Reanal Finomvegyszer- gyár főmérnöke elmondotta, hogy valóban komoly kereslet van kígyóméregből készült kenőcsök és dörzsölőszerek iránt, amelyek a fájdalmas isiászos betegségekre gyógyító hatással vannak. A külföldről főleg Dél-Amerikábói beszerzett szérumok kígyómérgek importja drága. Ésszerű tehát itthon is foglalkozni vele, de csak az esetben, ha biztosítani lehet belőle elegendő mennyiséget. Janishék pedig erre tö^ reksaenek. Zsolnai László AíVMWWMVVMVUVVtVV bér nem viszi túlzásba. Szerei tem az egészségem, de az ötletemet is, és három pohárka konyak még igen messze vám, attól, hogy bárki is túlzásnak merje nevezni. A negyedik után közösen csettintettünk az ötlettel és megegyeztünk abban, hogy öt a magyar igazság és egy a ráadás, ami után kedélyesen elkezdtünk csevegni — mármint az ötlet és én — a hetedik mellett... Mert egy olyan zseniális ötlet, mint az enyém, igazán megérdemli a nyolcadik pohárkát, az ember utóvégre ne legyen kisvonalú és dogmatikus, főleg ne egy olyan ötlettel szemben, amely tale van jósággal, szeretettel, s amely megosztja velem az utolsó, a kilencedik pohár italát is. Később az ötlet elnézést kért tőlem, ki kellett mennie, vagy el kellett mennie, mit tudom én, ki törődik a mai problémáktól terhes világban, amikor annyi tennivaló akad mindenki számára, hogy hova a fenébe is megy egy vacak, kis nyamvadt ötlet? Menjen az ötletbe! Másnap reggel vasabroncs- csál a koponyám körül azcm tövrengtem, mi lehetett az az ötlet, amelyet... Ahá! Rájöttem! Kitűnő ötlet volt az az ötlet, hogy egy vézna ötlet számára egy pohárka konyak nem árthat, ha nem visszük túlzásba. legri) t ' * Hol a protekció? Levelet kaptunk, amelyben Olvasónk arról panaszkodik, hogy bizonyos rendellenességek tapasztalhatók szerinte Gyöngyösön a palackozott gázzal való ellátásban. A protekciót nevezi meg minden hiba forrásaként. Ezért kerestük meg a Gyöngyös és Vidéke Körzeti Földmű vessző vetkezetet, ahol a kereskedelmi osztály vezetőjével, Boros Zoltánnal beszélgettünk a témáról. — Tudnak arról, hogy bizonyos elégedetlenség mutatkozik meg a városban a gázellátás miatt? — Sajnos, néhányan a földművesszövetlkezetet okolják az idős zakónként mutatkozó ellátási nehézségek miatt — ; kapjuk a választ. — Ügy mondják, amióta mi vettük át a , palackok cseréjét, azóta nincs minden rendben. — Mi igaz ebből a véleményük szerint? — Nyugodtan mondhatjuk, semmi. Nemcsak a vasúti , szállítás küzd nehézségekkel, hanem a palackozott gáz elő- \ állítása és töltése is akadozott egy időben. Megtettük, hogy < leutaztunk a szállító vállalathoz, kértük, vegyék figyelembe J a helyzetünket és biztosítsanak elegendő palackozott gázt a < részünkre. Néhány alkalommal így tudtunk beavatkozni ' hasznosan. De mondhatunk olyan példát is, hogy a vasúti ! kocsiba berakott palackok csak egyheti út után értek el < Gyöngyösre. , — Akkor másik oldalról közelítsünk a kérdéshez: le- < hetséges-e a kivételezés, a protekció a telepen, a palack- J cserénél? < — Annyit tudok mondani: érkezési sorrendben cserél- J . jük a palackokat. Aki előbb jön, hamarabb kap teli pa- < ladkot. J — Olyan panaszt is hallottunk, hogy a gáztűzhelyéi: , kötésénél fordul elő kivételezés. ' — A gáztűzhelyek bekötésébe nincs beleszólásinak. Mi a kartont kapjuk csak meg, amelyből értesülünk arról, ki < kapott engedélyt gáztűzhely bekötésére, a szerelési munkát ] pedig az Agromechanikai Ktsz végzi. Hadd tegyek még < annyit hozzá az elmondottakhoz, hogy az új előfizetők be- J sorolását a fővárosban végzik, az igénylést pedig a tanácsi < kereskedelmi felügyelőséghez kell beadni. Könnyű lenne most lezárni a panaszokat azzal, hogy a < földművesszövetkezet a nehézségekről nem tehet Kétségte- ; len azonban, hogy a szállítás folyamatossága nincs bizto- ' sítva, a gáztűzhelyek megvásárlására jóval a bekötés előtt j kapnak felhívást a jövőbeni fogyasztók, a bekötésre né- < hány esetben hónapokat kell várni, és esetleg újabb hóna- ' pok elmúltával juthat csiak gázhoz a türelmetlen előfizető. Mindez rossz közhangulatot teremt. « A megoldás nyilvánvaló: összehangoltabban kell dől- ' gozriiok mindazoknak a szerveknek, amelyek a háztartások < gázzal való ellátásában tevékenykednek. Ennek az ossz- ] hangnak a biztosítására a kereskedelmi felügyelőségek vi- , gyázzanak fokozottabban. A lakosság körében tapasztalható ' türelmetlenség, találgatás csak így szüntethető meg. Ezt a I eélt szolgáltuk mi is a tájékoztatással. (gmf) < olvasható, hogy: „Ezen határozat ellen fellebbezésnek helye nincs.” Igaz, ugyanez a kitétel az igazgatási osztály határozatában is benne szelepeit, hogy néhány hónappal később semmisnek minősüljön ez is, mert az igazgatási osztály akkor már a járási tanács mezőgazdasági osztályának illetékességét jelölte meg, mint az érdemi döntésre jogosult egyetlen fórumot. Két hónappal később a mezőgazdasági osztály hozott újabb „megfellebbezhetetlen” döntést: a járásbírósághoz utalta át az ügyet még 1984. december 1-én. A Gyöngyösi Járásbíróság két héttel később hozott végzésében kimondta, hogy a felperes a járási tanács elnökéhez fordulhat igazának megállapítása céljából. Hónapokkal később, 1965. áprilisában megszületett az elnöki határozat: az állami gazdaság adja át az ingatlant a jogos tulajdonosának, vagy fizessen ki neki tiaenkilenezer forintot, 1959-től számított évi ötszázalékos kamattal együtt Fellebezni a megyei tanács elnökéhez lehetett Aztán megjött az állami gazdaság válasza, amelyben elhárít magáról minden felelősséget, mert neki nincs szüksége a lakásra. Hogy a tagosítás során a birtokába került az ingatlan, arról nem beszél a gazdaság átirata. Augusztus 6-án a megyei tanács mezőgazdasági osztályától is kapott levelet Komjáthy László. Ebből kiderül, hogy a Gyöngyösi Járási Tanács mezőgazdasági osztálya még 1965. július 1-én a 9825-3/1965. számú átiratában kérte az ÁFTH Heves megyei Felügyelőségét, hogy készíse el a szóban forgó ingatlan vázrajzát, aminek birtokában a tulajdonjog visz- SKaálIrtásának tárgyában az érdemi határozatot ki lehet majd mondani. Az aktára várva A vázrajzra várnak az érdekeltek most már hetedik hónapja. A vázrajz azonban késik. Ki tudja, hol és miért? Vajon milyen rendkívüli okok miatt nem sikerült eddig még ázt a vázrajzot megcsinálni? Efbben az érdekes kérdésben nem folytattunk nyomozást, mert mindenféle magyarázatot csak mentegetőzésnek lehetne minősíteni. Bízunk abban, hogy most már nem kell az ÁFTH által készítendő vázrajzra újabb fél évet várakozni mert... • Mert a vázrajz birtokában ugyan kimondja majd a mező- gazdasági osztály, hogy a tulajdonjog a Komjáthy családot illeti, ezt a határozatot megküldi a telekkönyvi hivatalnak, a telekkönyvi hivatal a határozatnak megfelelően végrehajtja a telekkönyvi átírást, erről értesíti az érdekelt ösz- szes feleket, akik közül bárki élhet fellebbezéssel a megyei bíróságnál, és akkor az akta ismét megindul kifürkészhetetlen bonyodalmak felé. Pillanatnyilag csak annyit tudunk, hogy Komjáthyék ügye a hatodik évben az ÁFTH-nál akadt eL ★ N«n akartunk rémregényt írni, ezért az aktáknak csak egy töredékét vettük elő. Bűnbakot sem volt szándékunkban keresni, hiszen ebben az akta- kálváriában mindenki intézkedett Csiklandoz a kérdés: mi lett volna, ha a ráérés is közbefintorgott volna? Hol van hát a hiba? Hivatali ügyrendünkben?. Kétségtelen, az nem éppen a legsí- mább, akad benne kátyú betömni elég. Vagy talán egyes szakigazgatási szervek ügyintézőinek hatásköri ismerete nem elég alapos még? Ha lehetne, azt javasolnánk: Komjáthyék akta-odüsszeáját elrettentő példaként juttassák el minden hivatalhoz. G. Molnár Ferenc Ebben a tengeri kígyóvá nőtt ügyben senkit sem lehet elmarasztalni az intézkedés elmulasztása miatt, mégis most már. a hatodik évébe lépett az akták utazásának időtartama, és még azt sem lehet mondani, hogy a közeli hetek megszülhetik a végső aláírást, a pontot az ügy végére. Mindenki intézkedett és még sincs eredmény? Nincs itt valami ellentmondás? Hol történhetett a hiba? Tulajdonos tulajdon nélkül A felszabadulás után a Gyöngyös környéki Tass-pusztán lakó. Komjáthyék juttatás útján megkapták azt az egykori cselédlakást, amelyben éltek. Annak rendje, módja szerint befizették a kiszabott vételárat., háztulajdonosokká váltak tehát. 'Ac. idő múltával azonban a család otthagyta Tass- pusztát, a lakásba pedig beköltözött tudtuk és beleegyezésük nélkül az Atkári Tangazdaság egyik dolgozója. Tulajdonképpen itt kezdődik a történet, a hivatalos ügy, amiből akták tömkelegé jött a világra, de Komjáthyék tulajdonjoga még mindig nincs hivatalosan elismerve. Még 1960-ban készítették el a tulajdon nélküli tulajdonosok az első beadványt, amelyben az illetéktelenül beköltözött lakó eltávolítását kérték, illetve tulajdonjoguk visszaállítását. Az Atkári Tangazdaság akkor úgy nyilatkozott, hogy a lakásra szüksége van, hajlandó tehát kártérítést fizetni, illetve a házat megvásárolni. Mégsem lett az egészből semmi, mert a tangazdaság időközben megszűnt, a jogutód Gyöngyös—domosz- lói Állami Gazdaság pedig elődje álláspontját nem vette át: neki a lakás nem kell, az ott lakó család sem alkalmazottja, kártérítést sem hajlandó fizetni, a kialkoltatás pedig nem tartozik hatáskörébe. Ettől kezdve vesszőfutás lett Komjáthyék igazságkeresése. A Gyöngyösi Járási Tanács igazgatási osztálya közölte velük, hogy az állami gazdaság fellebbezését elfogadja, _ az ügyben az illetékes járásbírósághoz fordulhat a panaszos, mert egyben az Atkári Községi Tanács elnökének 408—2/1964. számú határozatát is megsemmisítette, amelyben pedig az Mindenki intézkedett Miklós parazitológust, aki merészein benyúlt az üvegházba. Hirtelen mozdulattal kezébe kapott egy viperát, s összeszorította a nyakát, tátogásra késztette a veszedelmes, halálos mérget fecskendező hüllőt. — Nem bántanak ezek senkit, — mondja. — Csak akkor marnak, ha rájuk lépnek, vagy Megijesztik őket. Itt az Állatkertben ez nem fordulhat elő, de azért vigyázni kell rájuk, mert azért nem veszélytelenek. — Az asszisztens a másik kezébe ad egy üvegtálat és a tudós odanyomja a mérges kígyó két felső szemfogát a tál széléhez. A kígyó pillanatok alatt marná meg az üveget, de az keménynek mutatkozik. Azért kifreccsenti a néhány csöpp mérget, amit a kigyek doktora felfog a kis tálba. Néhány csepp is elegendő, hogy pillanatok, vagy félórák alatt átküldjön valamilyen élőlényt a „másvilágra”. A tudós mégis szeretette! beszél a sok hüllőről. A tulajdonságaikról. Nincs hallásuk, de megérzik a legkisebb rengést is. Egy külföldi tudós hamarabb szerzett tudomást általuk a távoli földrengésről, mint a jelzőkészülékek. A leggyengébb földmozgást is „jelzik.” Kobrák, pufogó viperák, távoli úti könyvekből ismert hüllők meresztgetiik merev szemüket a látogatók felé, vagy lustán, behunyt szemmel alszanak. Noha dr. Janish elővigyázatosan nyúl a hüllőhöz, zsebében mégis ott lapui a kígyószérum és ott van az asz- szánsztes, hogy — ha kell — másodpercek alatt beadhassa a méreg ellenszerét. — Sajnos a kígyók java része az ősszel élpusztult. Egy VWWWWWWVX/WWWl* nekem is, az ötletnek is jőlesett, ezt onnan vettem észre, hogy az ötlet virgoncán mocorogni kezdett. A toliam még nem. Vártam! Az ötlet is. Én rá, ő, úgy látszik, még egy pohárka konyakra. Rövid töprengés után igazat kellett adnom neki, utóvégre egyetlen pohárka italtól nem lehet elvárni, hogy csodát műveljen egy soványka ötlettel. Toli tehát le, rendelés, pohár fel, ital le, szippantás, toll fel, — és vártam tovább. Az ötlet is. Hallottam, amint kényelembe helyezte magát a fejemben, keresztbe rakta lábait és csettintett egyet. Én is csettintettem és eszembe jutott, hogy azt hallottam: nem árt, sőt egészséges, ha az emszínü folyadékot. Konyakot. A dolog tehát a kezdet kezdetén úgy állt, hogy volt egy vézna ötletem, egy füstölgő cigarettám és egy konyakom. Napóleon sokkal kevesebbel kezdte! Megittam a konyakot, letettem a poharat, felvettem a tollat és vártam A konyak S Azt hallottam a minap, 5 hogy igazán semmi ok sincs a < kétségbeesésre, ha az ember pnem viszi túlzásba. Sőt, bizo- inyos mennyiségben, minőségiben, és formában még egészségesnek is mondható, — sőt t hasznos is. Mármint az alkodból. Például, ha az embernek l támad egy ötlete, de ez az öt- i let meglehetősen soványka \még, fázékony és vérszegény, \egy pohárka konyak rendkívül ?jó hatással van fejlődésére, s vértartalmának gazdagítására. \Jobb kézben egy füstölgő ciga- ?retta, bal kézben egy sötét- * arany színű konyakospohár: S egy szippantás, egy kortyintás ?s a vézna-béna, vérszegény öt- *letecske kipirultan, megpezs- idülő vérkeringéssel lejt, tán- Pcol rá a papírra. S Ezt hallottam. > S miután a sovány ötletekében legalább olyan gazdagnak pvagyok mondható, mint a szá- \momra még ismeretlen tapasz- \ tálatok bátor és következetes f'kipróbálására való készségben, s— kértem egy pohárka arany-
