Népújság, 1966. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-21 / 17. szám

A mundér becsülete Sokat emlegették valamikor ® mundér becsületét. Rossz mellékíze iett ennek a kifeje­zésnek, mert a minden áron való makulátlanságot akarták biztosítani a mundér becsüle­tére való ügyeléssel, tehát csak a látszatot kívánták megőrizni, mivel a mundérnak a becsüle­te elveszett. Ha viszont egy kicsit lazáb­ban értelmezzük a mundért, a foglalkozások, a szakmák jel­képét ismerhetjük fel benne má. Gyűjtőnévként alkalmaz­ható ez a fogalom. Nem nyelvészkedni akarunk, közöljük megnyugtatóul, sok­kal átfogóbb és elevenbe vá- góbb követelményt szeretnénk most a mundér ürügyén meg­pendíteni. Valahogy úgy: le­li et-e ma a mundér becsületé­ről beszélni, van-e a mundér­nak becsülete, azaz kell-e er­kölcsi szintet felállítani a szak­ma jó hírének megóvására, csak úgy, önmagáért — a mundérért. Öntudat, anyagi ösztönzés. Sokat elmondjuk a két kifeje­zést egymás után, ha úgy tet­szik, egymás mellett, s ha csak annyit mondunk: öntudat? Képtelenség, legyintenek mind­járt, anyagi érdekeltség nélkül prédikáció az egész, üres frá­zis. Csakugyan az? Mániákus, mondják az üzem­ben K. J-re a munkatársai, mert egy új gyártmány beve­zetése előtt soha sem azt kér­dezi elsőnek, hogy mennyi lesz érte a forint, hanem azt, mi vár a brigádjára az új feladat végrehajtásából, mi ebből az ő dolguk, mit kell nekik csi- nálniok, hogy a tervet teljesí­teni lelhessen. Nagy huncut az öreg, mond­ják K. J-re a fiatalok az üzem­ben. Azért nem érdeklődik a forint iránt, mert tudja, lesz belőle elég. No, jó, kérdezhet­nénk mi is a fiataloktól, hon­nan tudja K. J., (hogy lesz a forintból is elég? ő talán kü­lön elbírálás alá esik? Neki és 3 brigádjának munka nélkül is juttatnak tömött borítékot a fizetés napján? Á, ráhajt az öreg is és a brigádja is, halla­nánk a választ. Aki ráhajt, annak nem kell a forint miatt idegeskednie, vonhatjuk le a nyilvánvaló következtetést. Pedig mégsem ilyen egyszerű ez. K. J., az öreg vasas, gyakran elbeszél­get a fiatalokkal. —- Valamikor a tőkés gyá­rában minden perc számított — emlegeti fel a régi időket. —-Akkor nem lehetett cigaret­taszünetet tartani, meg totó- szelvényt kitölteni a gépre tá­maszkodva. Repült volna az ember. És mégsem csak azért dolgoztunk jól, mert muszáj volt. Szégyelltem volna, ha nem lettek volna elégedettek a munkámmal. A régi szakik sem becsültek volna semmire. Ahá, a mundér becsülete! Csak gürizni, belegebedni a munkába, nehogy rosszabbul minősítsék, mint másokat. Többet kapott, ha kifogástalan munkát végzett? Nem, egysze­rűen a munka lehetőségét biz­tosította csak az igyekezete révén. És ma? Nincs létbizonytalanság, sen­kit sem fenyeget a veszély, hogy néhány százalékos lema­radás miatt, néhány selejt mi­att az utcára kerül. Csak nyu­gi, holnap is lesz nap: ismerős a kifejezés? Mintha a mundér becsülete mit sem számítana. Pedig nem igaz. Nagyon sok munkás, mérnök, pedagógus, orvos, szövetkezeti gazda és tisztviselő nem tud másként dolgozni, csak jól. Ha felüle­tesen végezné a munkáját, ha nem lenne bizonyos benne, hogy képessége szerint a leg­többet adta ma is, azt adja mindennap, nem tudna nyu­godtan aludni. így szoktuk mondani? Persze, igaz: nem mindenki K. J. — a gyárban, az üzem­ben, a hivatalban, a határban. De szerencsére szép számmal találkozhatunk ilyen embe­rekkel, mint amilyen K. J., csak egy kicsit hallgatunk ró­luk, mintha szemlesütve kel­lene beszélnünk ezekről a „megszállottakról”. Pedig nem megszállottak, csak rendes emberek. Kényesek arra, amit csinálnak, féltik a hírnevüket. A mundér becsületéért törik talán magukat? Bizonyára azért is. hiszen ők büszkék a szak­májukra, a munkájukra. De a foltokat nem akarják takargat­ni. Ök azok, akik a tanácsko­zásokon mindig őszintén meg­mondják a véleményüket, ha valahol hibát látnak. Ök azok. akiknek nem kell elégedetlen- kedniök a fizetési cédula elol­vasásakor sem. A legújabb bérintézkedések azt a célt is szolgálják, hogy ezek a „megszállottak”, ezek a szakmájukra kényes és büszke emberek nagyobb mértékben részesülhessenek a nemzeti jö­vedelemből, amelynek megte­remtéséért ők többet is tették másoknál. A társadalmi igazság meg­követeli a mundér becsületé­nek a védelmét. Nem szégyell­jük ezt kimondani, még esz­mélte tési szándékkal sem. G. Molnár Ferenc Minden erőt az idei feladatokra MŰSZAKI KONFERENCIA ISTENMEZEjÉN A főkönyvelők, a számviteli dolgozók még az 1965. évi mér­leg összeállításán dolgoznak, de a vállalatok többsége már megkapta az idei terveket Egy­két adat és elemzés még hiány­zik, de a legfontosabbak már rendelkezésre állnak. így van ez a Mátrai Bánya és Előké­szítő Műnél is, tehát semmi akadálya, hogy a műszaki kon­ferenciákat megtartsák. Szerda délután Istenmezején Flórián Gusztáv, a mű veze­tője ismertette a bentonitbá- nya műszaki vezetőivel és a meghívott szocialista brigádta­gokkal az 1965-ös eredménye­ket és főleg azokra a hibákra mutatott rá, amelyek megszün­tetésével az idei eredmények fokozhatok. Az üzemek együt­tesen és ezen belül az istenme- zeii bentonitbánya teljesítette 1965. évi termelési, termelő­kén vsési. sőt önköltségi tervét is. Ezért köszönet és elismer»5« illeti a munkásokat, a műszaki és a gazdasági vezetőket. A beszámoló különösen elis­merően szólt Pribula László csoportjáról, valamint a recski és a felnémeti kölcsön-munká- sokról, akik a szalaghíd sike­res szerelésével nagymértékben elősegítették az idei feladatok megoldását. Az isten mezei i üzem 111 százalékra túlteljesí­tette exporttervét, különösen Ausztriák* és Csehszlovákiába szállítottak a kötelezettségeken felül is. De a gazdaságosságra, a ta­karékosságra még korántsem törekszenek kielégítően Isten­mezején. Az omlasztásra, a bá- nyafa kirablására, a szállítás» sok jobb megszervezésére több gondot kellett volna fordítani. A tapasztalatokból vonjuk le a tanulságokat, 1966-ban dolgozzunk jobban, minden erőt az idei feladatok sikeres megoldására összponto­sítsunk — hangzott a műsza­ki konferencián. Hogyan vélekedtek a munká­sok? — Az omlasztó brigádokat szorítsák nagyobb fegyelemre, anyagilag ösztönözzék őket, hogy minden bányafát szedje­nek ki — javasolta az egyik vájár. Lehetőleg a csapatok rabolják vissza a bányaiét. Könnyebb lesz a munkájuk, ha a száraz fa kéznél lesz. Még mindig előfordul, hogy robban­tással omlasztanak, törik, zúz­zák és a főte alá temetik a drága bányafát. A siklónál még mindig sok a karambol, rongálják, összezúzzák a csillé­két. Figyeljük meg és ne en­gedjük, hogy egyesek felelőtle­nül dolgozzanak — javasolta egy másik felszólaló. Istenmezejétől 69 506 tonna bentonitot várnak az idén, eb­ből 38 500 tonna megy export­ra. De Kun Béla főmérnök ar­ra is felhívta a figyelmet, hogy az export növelhető, Többet, lobban, olcsóbban Módosítás az UTOS traktorok hátsó kerékagyán A gépjavítások tipizálásakor az MTZ és az UTOS traktorok javítása a Horti Gépjavító Ál­lomásra jutott. Erre a két tí­pusra rendezkedtek be és már egy éve, hogy rendszeresen gyűjtsenek. A szakemberek így időközben rájöttek arra is, hogy az UTOS traktorok hátsó kerekeinek tárcsája, rögzítése nem megfelelő, módosítani kell rajta. Nagyobb igénybevételnél A marógépen megmunkált tengelyen biztonságosan rög­zíteni tudják a módosított kerékagyat. karbantartják, javítják ezeket ugyanis a küllős tárcsa köny- a gépeket Egy év elég volt ah- nyen törött és balesetet okoz- hoz, hogy tapasztalatokat hatott A kerék rögzítése sem nyújtott megfelelő biztonságot, mert mindössze két csavar szolgálta ezt a célt. Sándor Ferenc műhelyvezető sokat törte a fejét, hogy vala­mi jobb, biztonságosabb meg­oldást dolgozzon ki. A kitűnő szakember a meglévő anyagok­ból elkészítette újítását, amivel most már meg tudják szüntet­ni a gyári konstrukciós hibát. Az újítás lényege, hogy a ré­gi tárcsákat, kerékagyakat ki­cserélik az azonos méretű MTZ- alk at részekre. A régi tengelyt marógépen sűrűn barázdálták, úgy, hogy a régi barázdát is meghagyták és a tárcsát így erősítik fel. A kerékrögzítést azzal is biztosítják, hogy a ten­gelyt nem munkálják meg a végződésig, hanem a szélen hagynak „padkát”, ami meg­akadályozza a kerék leesését. Az újítást a múlt év szep­temberében vezették be Horton és azóta roncsokból, elfekvő készletekből készítik az új tár­csákat, kerékagyakat és szere­lik fel a környező termelőszö­vetkezetek UTOS-traktoraira. A módosított hátsó kerékagyak­ra eddig még nem érkezett pa­nasz. (P■ e.) különösen a sárga bentonitot keresik nagyon, ezért ügvelje- nek a szelektív termelésre, gondosan válogassák a sárga bentonitot. Két műszakra kell áttérni, mert így gazdaságosabb lesz a termelés, csökkenthetik a kiszolgáló személyzetet. De már most, az év elejétől min­dent meg kell tenni, hogy 1970- re 100 ezer tonnára növeljék a bánya termelését. Reális^ el­érhető ez a célkitűzés? A mű, az özem vezetői és a legjobb szakmunkások együtt tárgyalták meg. hogy 1965-ben elkészült a szabadtéri tároló, a gépkocsi-ellátás hullámzása nem befolyásolja többé aa egyenletes termelést. Szállító- szalagot, rakodógépet szereztek be, növelték a sikló kapacitá­sát, az acéltámos frontfejtésen sok tapasztalatot szereztek. Mindezt kamatoztatni kell. Év­ről évre emelkedik az export­terv, de a minőségi követelmények is fokozódnak. A munka jobb és ésszerűbb megszervezése főleg műszaki f eladat. De nemcsak a vezetők, nemcsak a műszakiak gondja. Szükséges a műszaki fejleszté­si tervek elkészítése, a felada­tok kiosztása, a felelősök név szerinti meghatározása, de leg­alább ilyen fontos, hogy a cél­kitűzéseket ne csak a vezetők, hanem a munkások is megért­sék és támogassák. Mi az üzem véleménye? A helyi adottságok és az elmúlt évi tapasztalatok alapján mi újat tudnak javasolni a válla­lati célkitűzéseik kiegészítésére. Nemcsak a feladatok ismerte­tése, hanem főleg azok együt­tes vállalása, az erők összefo­gása és megsokszorozása a most kezdődő műszaki konferenciák és termelési tanácskozások cél­ja és rendeltetése. Legfonto­sabb kötelességünk, hogy kése­delem nélkül, már most. az év elején, minden erőt az idei fel­adatok sikeres megoldására, a tervek teljesítésére összponto­sítsunk. ff. 14 Téli tanfolyamokról relentiük Előadás a szövetkezeti asszonyok szerepéről N€ |em vagyok bálványimá­dó és ezért bizonyos előítélettel és hitetlenkedve mentem el a Mauzóleumhoz. Egy októberi szombaton tör­tént. Az első téli hó ellenére félkilométeres embersor kígyó­zott a Vörös téren; az embe­rek lassan, szinte lélegzetvisz- szafojtva haladtak előre, mint valami egyházi körmeneten. Elgondolkoztam magamban, hogy vajon ez a tömeg meny­nyiben hasonlít az olasz fana­tikusokra, akik extázisba es­nek az állítólag szent Januá- rius vérét tartalmazó ereklye­tartó előtt, vagy a hitiakra, akik elvesztik az eszüket a szertartások idején, A vallásos érzés torz for­máihoz hozzászokott nyuga­tiaknak teljesen indokoltnak tűnhet ez az állapot, viszont ez a látvány érthetetlen a szem­lélőnek, aki a szovjet embe­reket mindenfajta teizmustól mentesnek tartja. Kérem, ért­sék meg a körülményeket: nemcsak először jártam a Szovjetunióban, de a Lenin- mauzóleum előtt felsorakozó fckörmenet” az első kommu­nista felvonulás volt, amelyet láttam. Csodálkoznom kellett: az emberek ezrei képesek vol­tak négy órán át ott állni, hogy két percig szemlélhessék a szocialista forradalom vezé­rét Hát ez ugyan micsoda? Egyik teológia helyett a má­sik? A régi, metafizikai isten­ségek átalakulása az emberek szivében politikai istenné? Gondolatok a Mauzóleum előtt írta : Tomas Eloi Martinez, az argentínai „Primera Plana** című folyóirat munkatársa B eléptem a Mauzóleumba, födetlen fővel, akár a többiek. A Vörös tér közepén, a csodálatos Vaszilij Blazson- nij székesegyház közelében, Lenin síremlékének sápadt fé­nyei csillogtak a hideg őszi reggelen. Egy időre lemondtam a hűvös gondolatokról és tel­jesen átadtam magamat en­nek az új, számomra szokat­lan érzésnek. Eléggé tisztelem Lenint ahhoz, hogy megérez- zem: ott él a tömeg között, s hogy mindazok, akik velem együtt elhaladtak sírja előtt, bizonyos fokig művének foly­tatói. Hirtelen megértettem, hogy a szovjet haza Atyja iránt érzett kollektív tisztelet­nek semmi köze nincsen a fa­natizmushoz vagy bálványimá­dáshoz. Az emberekben mély­séges, igazi, s őket lelkűk mé­lyéig megrendítő hit él. Ez a hit azonban egészen különle­ges. A velem együtt lépkedő munkásoknak, alkalmazot­taknak és parasztoknak Lenin sírja előtt levenni a sapkáju­kat annyit jelent, mint tisz­telegni hazájuk előtt, s a leg­jobb és legtisztább előtt, ami csak bennük él. Bármilyen furcsán hangzik, ebben a pil­lanatban mindannyiuknak meg kell érezniük magukban Le­nin bennük élő részecskéjét, húsának és vérének egy részét. Hiszen Lenin egész életében mintegy szétosztotta magát ezek között az emberek között. A bejáratnál úgy áll a ™ két katona, mint két szobor. Minden olyan itt, mint a vörösmárvány és a nagy bel­ső csend ötvözete. Néhány férfi karján viszi gyermekét, s amikor közelednek a Mauzó­leum központi terméhez, sut­togva beszél nekik valamilyen felejthetetlen élményről. Az emberek arcáról visszatükrö­ződik a kaukázusi völgyek rekkenő hősége, az ukrajnai mezők szellője, s a szibériai erdők hidege. Az arcok mind másfélék, de mindannyiukat egyesíti a baráti légkör, mint­ha gyermekkoruktól fogva ugyanazt a tejet itták volna, s ugyanazt a beszédet halla­nák. Lehet, hogy ebben a pil­lanatban mindannyian egy apa gyermekeinek érzik magukat. A Mauzóleum vörös kapui belülről hirtelen feketének látszanak. Jobb kéz felől, az átjáró végén, a nagyterem kö­zepén az elszunnyadt Lenin teste nyugszik üvegsírjában, s fogadja a nép hódolatát. Ko­rábban azt hittem, hogy ha­talmas férfit látok, szigorú arckifejezéssel. Lehet, hogy ez az elképzelésem a szobrok alapján alakult ki, amelyeken a kővé vált Lenin megközelít- hetetlennek látszik... Itt azon­ban nem így van. Á riási sírjában arcának " kifejezése ugyanolyan szelíd, mint bármelyikünké. A tömeg lassan halad előre a korlátok mentén, amelyek kö­rülveszik a sír talapzatát, s le nem venné a szemét Leninről. Azt hallottam, minden szovjet ember erkölcsi kötelességének tekinti, hogy legalább életé­ben egyszer ellátogasson a Mauzóleumba. Ez akkor ismét meglepett. Vajon egyetértett volna Lenin — aki maga volt a szerénység — ezzel a kol­lektív hódolattal? De meg kell értenünk valamit: ezeknek az embereknek ugyanolyan szük­ségük van Leninre, mint a le­vegőre vagy a kenyérre. Azok, akik elmennek sírjához, érzik, hogy neki köszönhetik a bé­két, örömeiket, ekéjüket, könyveiket, házukat. Azért mennek el hozzá, hogy egysze­rűen köszönetét mondjanak neki, s nem azért, hogy cso­dákat kérjenek tőle. Amikor elvonulnak az üvegsír előtt, Sikerrel szervezték meg a téli tanfolyamot Demjénben, ahol nagy érdeklődéssel kísér­amelyben Lenin teste nyug­szik, a 400 négyzetméteres Mauzóleum befogadja a Szov­jetunió egész, óriási területét, sok nyelvét, különböző ég­hajlatait és szokásait. Ez a felvonulás nem rituális ünnep­ség, hanem jelképes ölelés, a hála és a hűség tanúságtétele. A tömeg némán távozik a ** Mauzóleumból. A Kreml falai fölött galambok és verebek röpködnek. A Mauzó­leumban senki sem szól egy szót sem. Most azonban úgy tűnik nekem, hogy a világ minden nyelvét hallom... Pontosan egy óra volt, amikor a többiekkel együtt kikerültem a Mauzóleumból és továbbra is némán haladtam a Vörös tér központja felé, ahol a szé­kesegyház áll. Egy férfi lép­delt előttem, s mellette az asszony, kisfiával a karján. Kazahsztáni vagy türkmenisz- táni parasztoknak látszottak. Másnap hajnalban ismét ott láttam őket a Vörös téren. Új­ból sort álltak, s készek vol­tak órákon át fagyoskodni, hogy még egyszer láthassák Lenint. Valószínűleg nem tud­ták kitörülni emlékezetükből az előző nap élményeit, s sze­rették volna megismételni azo­kat. Ismét meggyőződtem ar­ról, hogy a szovjet nép szívé­hez igen közel áll a Lenin- mauzóleum. Elmondhatjuk: a szovjet emberek azért mennek el a Mauzóleumhoz, hogy meg­lássák azt, ami a legszebb őbenriük. ték a megtartott efSadásofcat. A tanfolyam részvevői többsé­gükben asszonyok, akik nem vesznek részt más politikai képzésben. Többségükben ter­melőszövetkezeti asszonyok vet­tek részt azon az előadáson Is* amelyet Horváth Nárulómé, a Nőtanács megyei titkára tartott A nők szerepe a termelőszö­vetkezetben címmel. Horváth Nándorod elmondta többek között, hogy a megyé­ben a termelőszövetkezetek dol­gozóinak 60—70 százaléka nő így a közös gazdaságok ered­ményes gazdálkodása nagyban függ az asszonyok és lányok becsületes, szorgalmas munká­jától. Elmondta azt is, hogy a múlt év decemberében Buda­pesten lezajlott országos nő- kongresszus sok olyan javasla­tot terjesztett a kormány élé, amely a termelőszövetkezetben dolgozó nők helyzetének, mun­kájának és jövedelmének meg­javítását célozza. Horváth Nándorné előadását a kis község lakói közül 71-ea hallgatták végig. Hasonló ér­deklődés kísérte a kéthetes té­li tanfolyam eddig megtartott előadásait is. HXiPMSir,-, 3 1966. január 21, péntek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom