Heves Megyei Népújság, 1965. december (16. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-01 / 283. szám
FIATALOK KÍSÉRLETE _ NÉHÁNY HÉTTEL ezelőtt jött csak létre Gyöngyösön a Városi Művelődési Ház keretében az Ifjúsági Irodalmi Klub. Ügy képzelhető, hogy az eltelt rövid idő alatt csupán az előkészületek folytak., a bemutatkozás még hátra van. A valóság azonban más. A fiatalok Madách-esttel mutatkoztak be, méghozzá figyelemre méltó sikerrel. Az első, nyilvánosságnak szánt szereplésük után hozzákezdtek a következő irodalmi est előkészítéséhez, ami ismét érdeklődésre tarthat számot: a Csongor és Tündét akarják színpadra vinni, de másként, mint ahogy eddig szokásban volt. Hogyan képzelik el, mik a további terveik, erről beszélgettünk a foglalkozás előtti percekben Grébecz Lászlóval, a klub vezetőjével. — Vörösmarty művét a mai fiatalok számára akarjuk megeleveníteni — kezdi Grébecz László. — Ennek megfelelően a színpad sem lesz a hagyományos, mert végig vetített hát- tért adunk, a szereplők jó része utcai ruhában, illetve stilizált kosztümben jelenik meg a színpadon, mert úgy érezzük, Csongor és Tünde akár ma is élhetne köztünk, de az egész mesejáték is felfogható mai történetnek, csak a szereplőit kell megfelelően elhelyezni. A realitás és az eszményiség a mai fiataloktól sem idegen, márpedig erről van szó Vörösmarty művében, lényegében. MINDEZT ÍGY elmondani nagyon egyszerű és nagyon mutatós, sőt: szimpatikus rendezői tív, de néhány ellenvetés csak nem maradhat éL Az alkalmi vitában azonban nem tudunk közös álláspontra jutni, így megegyezünk abban, majd a december 18-i előadás dönti el, mennyit lehetett az elképzelésekből megvalósítani. — Egyéb program? — December elején Juhászestet rendezünk. Erre már meghívtuk a költőt, aki örömmel vállalkozott arra, hogy eljöjjön közénk. Ezen a találkozón is szeretnénk valami mást adni, mint ami megszokott. Így például Juhász egyik versére filmet készítettünk. A versmondcmak csak a hangját hallhatják a nézők,, a képek a vers hangulatát, érzéseit igyekeznek visszaadni, megjeleníteni. Ugyanakkor az Üj Írás egyik kritikusa mond véleményt Juhász költői munkásságáról, de természetesen a szerző versei is elhangzanak. — Kik a tagjai az ifjúsági klubnak? — Diákok, az ipari tanulóktól kezdve a felsőfokú mező- gazdasági technikum hallgatóiig bezárólag. Az érdeklődés nagy, a foglalkozásokra mindig szívesen jönnek a klub tagjai. Mindig előre megjelöljük a következő összejövetelünk témáját, előre felkészülünk rá. Természetesen nem csak az irodalom, hanem a művészeti ágak majd mindegyike érdekel bennünket. Képzőművészeti alkotásokat is megbeszélünk, filmet is megtekintettünk közösen, hogy vitát rendezhessünk róla. Ml magunk is készítünk rövidfilmeket. Igyekszünk minél szélesebb érdeklődési körben mozogni. — Hogyan tudnak a különböző képzettségű fiatalok együttműködni? — Azt hiszem, nincs senkinek kisebbségi érzése közöttünk. Mindenki elmondhatja a véleményét, és mindenki véleményét egyforma komolysággal fogadjuk. — Egyetlen kérdést még: hogyan biztosítják elképzeléseik kontrollját? — Ha arra céloz, hogy idősebb emberek véleményét miért nem kérjük ki elképzeléseink bírálatához, azt kell mondanom, a kontrollt nem hanyagoljuk el, jó a kapcsolatunk a tv-vel, az Üj írással, az itteni szakemberekkel pedig rendszeresen tanácskozunk. Másfelől pedig: mi valóban valami újat szeretnénk, még akkor is, ha ennek megjelenési formájával nem mindenki ért egyet, mégis valljuk: a fiatalokhoz a fiatalok nyelvén kell szólnunk. Ez persze soha nem vezethet elvi engedményekhez. TEGYÜK HOZZÁ, szó sincs a fiatalok klubjának tevékenységében valamiféle generációs különállásról, tehát csak támogatnunk lehet elképzeléseiket, és hogy ebből mennyit tudnak sikerrel megvalósítani, a jövőben majd kiderül. (g. molnár) • • Üzenet a szőnyegen Félszáz ember exportja Szövőszakkör az iskolában Hosszú, sárga épület a faluszélen — rangos, akár a tanácsháza vagy az iskola — halk hangú kattogás a csipkefüggöny mögül: műhelye félszáz zaránki embernek, szőnyeget szőnek a lányok, asszonyok ... Tizenegyedik éve dolgozik a Hevesi Háziipari Termelőszövetkezet. Vezetője — egy kedves, mosolygós fiatalasszony — így emlékszik vissza: — A hevesiek ötlete volt, hogy üzemet nyissunk Záróm kon a szőnyegszövőknek. Nehezen ment, hiszen mindössze néhány nő ismerte ezt a mesterséget. Négy taggal alakult a-részleg, a négy embernek meg szövőszékeiknek egyetlen pici szoba adott hajlékot. Azóta rég elköltöztek már a szűk kis helyiségből, tágas üzemházat kaptak — s ötvenre szaporodott a dolgozók száma. Megerősödött, meggazdagodott a részleg, s munkájával napnap után hírt ad magáról túl a megyehatáron, a fővárosi nagyáruházakban és külföldön is. A zaránkiak szőnyegeit szívesen vásárolják az NDK-ban is... A műhelyben új gépek sorakoznak — de inkább a kézi Könyvek — filmen Ás Országos Széchenyi Könyvtár több millió kötetet, irodalmi dokumentumot tartalmazó állományában filmmásolatokon is megörökítik a legértékesebb muzeális értékű emlékeket A -Tnikrofilmtár laboratóriumában évente mintegy 800000 filmkocka készül, amelyek külön katalogizálva állnak az olvasók rendelkezésére. A könyvtárban igen jelentős az a gyűjtemény is, amelyet csere útján, külföldi könyvtáraktól szereztek be. Ezeken a filmeken az idegenben őrzött, magyar vonatkozású, vagy más szempontból fontos irodalmi műveket is megismerhetik az érdeklődők. Így több külföldön lévő Corvina, nagy értékű ritkaság, a magyar kutatók számára is rendelkezésre áll. A mikrofilmtár gyűjteményének harmadik csoportjában a magán- gyűjteményekben, vagy vidéki könyvtárakban őrzött ritkaságok is megtalálhatók. Az Országos Filharmónia egri hangversenyéről Az Országos Filharmónia második őszi hangversenyére hétfőn este került sor az egri Gárdonyi Géza Színházban. A budapesti MÁV Szimfonikusok együttesét ezúttal Lukács Miklós vezényelte. Ritkán adódik, hogy három ilyen mű találkozzék egy-egy hangverseny keretén belül. Kadosa Pál Szvitje (Op. 48.) az ötvenes években keletkezett. A kuruc nóták szövetébe idegen, keleti elemeket is bedolgozott a zeneszerző ,s talán ettől a mo- tívum-gazdagságtól-keveredés- től, az ezekből eredő nyugtalanság miatt, vagy még inkább a bonyolult szerkesztési formációk miatt nem érezzük az alkotó zenész közvetlen személyes hatását. Saint-Saens nevének hallatára ma már inkább csak híres operája, a Sámson és Delila jut eszünkbe: az egykor híres francia zenész pódium-darabjai már megkoptak, ritkán körűinek a hangversenyek közönsége elé. Ez a gordonkaversenye a Liszt utáni francia romantika hajtása, hangulatok szövevénye, pátosz nélkül. A műsor második felében felhangzott Beethoven V. szimfóniája: a IX. után a legtöbbet játszott Beethoven-szixnfónia. Sokszor leírták már, hogy Beethoven a sorssal való vias- kodást örökíti meg az ötödik hangjaiban. Drámai erők feszülnek itt, szinte szétrepeszte- ni igyekeznek azt a mellkast, amelyben a szív az élet, az igazság, az emberi hivatás átélésére kényszerül. Ebben a Sors-szimfóniában nem a könyörtelen végzet uralkodik, hanem a küzdelem, az emberben benne levő erők szilaj összecsapása. Mintha távolról nem is annyira Goethe, mint Madách hangját hallanánk: „Az ember célja a küzdés maga!’’ A budapesti MÁV Szimfonikusok az általuk valószínűleg ritkábban játszott Kadosa-mű- vet nem bontakoztatták ki teljes szépségében. Mintha az együttes most sápadtabb teljesítményt nyújtott volna, mint ahogyan azt ettől a zenekartól megszoktunk. Nem is olyan régen — talán az agresszívebb karmester egyénisége tette azt! élményszerűen színes játékkal lepte meg az egri közönséget ugyanez a zenekar, adva a játszott műből a lényeget, a vallomást, amivel a szerző tartozott korának. Az V. szimfónia előadása nagyobb nyomot hagyott a közönségben, bár a műben rejlő drámai feszültség nem mindig érvényesült: az erő, a dinamika, a küzdelem a hangokban is több szuggesztivitást szabadít fel, a lenyűgöző élményt hozza, ha a partitúra határain belül szenvedélyesen élünk az erővel, a lendületes dinamikával. Ezt a szenvedélyt nem hallottuk magasra csapni ez alkalommal. Dénes Vera adta elő Saint- Saens Gordonkaversenyét. A művésznő elmélyült, finom játéka arról tanúskodik, hogy a kifinomult formakultúrával rendelkező francia mester lelkivilágát, Liszt-hatásokat is mutató romantikáját érti és szereti. A közönség melegen ünnepelte Dénes Verát. A hangverseny táblás házat vonzott. Ez is arra utal, hogy az Országos Filharmóniának átgondoltan kell terveznie vidéki hangversenyeit. Az évek növelik az igényeket vidéken is. Az élő muzsika szerelmesei a zenetörténet igazán nagy mestereit kívánják hallani a kitűnő tolmácsolásban. (farkas) Az ércbánya és a kőbánya közrefogja a falut Recsken. Az ipar bekerítette itt a tsz-t, és mindenből megkapta a nagyobb darabot. Hiába keresi valaki a községi tanács költségvetésében a kultúrára szánt összegeket, nem találja. Egy régi rendelet szerint: összeg csak ott van, ahol művelődési otthon is van. Dé van egy új rendelet, amely megmásítja ezt az elavultat, mert rájöttek arra, hogy kulturális élet ott is lehet, ahol nincs felépített és kijelölt háza a művelődésnek. Két kulturális vezető Az új rendelet Recsken nem mond újat, mert itt falusi kul- túrház nélkül is művelődhetnek az emberek — az ércbanya szakszervezeti művelődési házában. Az ipar megosztotta és nem sajátította ki saját maga számára a kultúra fedett helyiségeit, hanem beengedte a mezőgazdaságot már eddig is. Néha még nem tudja a postás, hogy egy népművelési hivatalos levelet kinek kézbesítsen: Gál Mihálynak, vagy Pács Sándornak. Gál Mihály kőműves a szakszervezeti művelődési ház vezetője. Pócs Sándor tanár, a falu népművelési ügyvezetője. De bárki kapja neg a levelet, jó keikben Legalábbis ami $ közös EGY MŰVELŐDÉSI HÁZ: Á háromarcú községben munka jellemzi itt a termelést. Szemenként szövik tarka virág, vagy modern, „absztrakt” mintákba legszebb álmaikat. Mutatják, a fonalat az épület legkisebb szobájában sodorják. Onnan kerül aztán kéz alá: a vastag fonállal nyersen rajzolódik ki a minta, de már ez is felébreszti a szövőkben az alkotás örömét — s gyönyörködteti az idegen szemlélődőt. Ezután a tisztázás következik, a nyirkálás majd a rojtkötés, így készül a zaránkiak torontáli szőnyege. Érdekes, szép munka a szőnyegszövőké — elégedettek is a dolgozók. — Jobb helyet el sem tudnék képzelni — mondja egy fiatal lányka, aki ugyan még csak tanuló, csupán ismerkedik a szakmával, de úgy érzi, hogy jól választott. Nem panaszkodnak a keresetre. A fiatalabbak nyolcszáz, az idősebbek meg ezerkét— ezernégyszáz forint fizetést kapnak. Beszélik, hogy a részleg ten» melésén nagyot lendített & szocialista brigád megalakulása. Növekszik a munkakedv, jobban teljesülnek a tervek: javul a minőség, nő a mennyiség ... A brigád elhatározta, hogy-a faluban népszerűsíti a részleg munkáját, megpróbál gondoskodni a szövetkezet utánpótlásáról. Az általános iskola igazgatójával karöltve szövőszakkört indítottak a gye- . rekek részére. Szeretnék — akarják —, hogy az iskola leánytanulóinak legalább a fele kedvet kapjon a munkához, tagja legyen a szakkörnek — s később a szövetkezetét erősítse. A szocialista brigádot másért is emlegetik zaránkon. Olyan parkot és veteményeskertet létesítettek a szövődé udvarán, hogy valósággal „ ... csodájára járnak a zaránkiak...!” Juhász Dorottya Atkái* előbbre lép •. • — Milyen intézkedések és célkitűzések jelentették az ót- alakulás első lépéseit? — Először is belső munka- szervezeti módosításokat hajtottunk végre. Két üzemegységünk felszámolásával négy növénytermesztési brigádot alakítottunk. így az irányítás mellett könnyebb lett az ellenőrzés is. A munkaegység felemelésével és a különféle ösztönző módszerek vezetésé- : ’ vei (premizálás, a háztáji terület munkaegységhez való kötése, stb.) biztosítottuk a terület megműveléséhez szükséges munkaerőt. Hatékony intézkedéseket tettünk a munkafegyelem, a közös tulajdon ellen vétők felelősségre vonására. Ha kellett, jutalmaztunk, ha kellett, büntettünk. Aránylag sok fiatal felsősor-*^ ban lány) dolgozik a termelőszövetkezetben. — Hogyan sikerült megkedvelteim a mezőgazdasági munkát? —• A fiatalokat elsősorban azzal tartottuk vissza, hogy 30 forint előleget biztosítottunk részükre munkaegységenként.' így megkapják azt a pénzt, amelyet üzemben, vagy vállalatnál kapnának. Nagy részük az 50 holdas öntözéses kertészetünkben dolgozik, külön munkacsapatban. Kulturális igényük és sportolási lehetőségeik megteremtéséhez nem sajnáltuk az anyagi hozzájárulást. A községi művelődési ház mellett mozi, cukrászda áll a fiatalok rendelkezésére, vagyis a városihoz hasonló szórakozási lehetőségek fokozatosan megteremtődnek. Nincs baj a munkájukkal, elismerésre méltóan dolgoznak. Biztató eredmények Annak ellenére, hogy 600—• 700 hold árvízkáruk és egymillión felüli jövedelemkiesésül! volt a szőlőnél, nem állnak rosszul anyagilag. A vegyes profilú termelőszövetkezetek előnye, hogy az egyik üzemág gyengébb termelési eredményeit kiegészíti a másik. Gabonából például közel 30 vagonnal termett több a tervezettnél, jól sikerült a kertészet és az állat- tenyésztés is. Állatállományuk , részére évek óta először biztosított a szálas- és az abraktakarmány. Részben ennek köszönhető, hogy 600 hízott sertést, 80 hízómarhát határidő előtt tudtak átadni. Közel 10 ezer munkaegység megtakarításával nagymértékben hozzájárultak a munkaegység értékének emeléséhez. Tizennégymilliós bruttó bevételi tervük túlteljesítése azt jelenti, hogy hosszú idő után ismét 30 forint felett lesz a munkaegység-részesedés. Az atkáriak a gyenge termelőszövetkezetek kategóriájából a közepesen gazdálkodók soraiba: léptek és ez remélhetőleg alapja lesz a további fejlődésnek. (Dr. Sándor József tudósító.) Hosszú évekkel ezelőtt, amikor még a Micsurin nevet viselték, országos hírnévnek örvendett az atkári termelőszövetkezet. Jó szakvezetés, szorgalmasan dolgozó tagság és a kedvező gazdasági adottságok törvényszerűen hozták magukkal az eredményt — Aztán jöttek a „szűk esztendők”, és a zárszámadások előtt sokáig a mérleghiány réme fenyegette az időközben Gj Élet névre „keresztelt” szövetkezetek A hibák keresése közben egymást váltották a szakvezetők, nem volt összhang sem a vezetésben, sem a munkában. A jó adottságokkal rendelkező közös gazdaság a leggyengébbek közé került a járásban. 1965 a fordulat éve Tavaly ősszel a 23 forintos munkaegység-fizetés kilátásba helyezésével betelt "a pohár. A járási vezetők javaslatára összehívott közgyűlés újraválasztotta az egész vezetőséget és Babus Zoltán személyében olyan elnök került az élére, akit valamennyien ismertek, aki már e területen bizonyos tapasztalatokkal is rendelkezett. Az új vezetőség munkájáról és az ez évi eredményekről már maga az elnök tájékoztat: együttműködésüket illeti, arra nem hallottunk panaszt. Egyeztetett népművelési terv Dokumentum — a község új, kétéves népművelési terve — bizonyítja, hogy az együttműködés nem üres szólam. A falu — tulajdonképpen a tsz és a falusi értelmiség — és az ércbánya közös kulturális bizottságot hozott létre, amely megbeszélte és egyeztette a terminusokat, a népművelési tervet egy nevezőre hozta. Bármilyen rendezvényt is szeretnének a falu lakói, bemehetnek a (>ánya művelődési házába. Persze, anakronisztikus is lenne ennek az ellenkezője, hiszen tulajdonképpen egy test, egy vér a bánya és a falu, mert a falusi férfiak a bányászó^ és a falusi asszonyok a a tsz-tagok. Tehát a családban marad a művelődési ház, legfeljebb a neve — szakszervezeti művelődési ház — ut*> arra, hogy a bányához {©•fbzik. De hát Recsk nem ipari falu? Mégis cégebben, mintha az együvé irtózó organizmust ketté akarták volna " szelni. új is. Szeretnének klubot létrehozni, valószínűleg ifjúsági klub lesz belőle. Reménykednek, hogy egy kicsit fellendíti majd ez a KISZ munkáját is. Említettük már, hogy szerveznek egy irodalmi kört és egy bábcsoportot. És ami a legszembeötlőbb, a tanfolyamok, az ismeretterjesztő előadások körültekintő sokrétűsége. Lehet, hogy a művelődési otthon hiánya szorította rá a kulturális vezetőket erre, a kisebb termekben is létrehozható ösz- szejövetelekre? Lehet. (Ezért is jó a régi típustervektől eltérően több kistermes kultúrház tervezése.) Pócs Sándor azért aggódik, mert a tanácsnak még mindig nincs kulturális költségvetése. (Az új rendelet után már lesz.) Gál Mihály arról beszélt, hogy még nem tudják: a községi tanács mennyit szánt a művelődési ház közös üzemeltetésére. De ezek csak olyan „racionális” megjegyzések voltak, mert az érzelmi kontaktus már megvan, és sokszor az érzelem hathat az értelemre és elősegítheti, hogy ez a háromarcú falu egy község legyen kulturális szempontból. Berkovits György Sokszor volt vita: mikor adják ki a községnek a nagytermet rendezvényekre és menynyit fizessenek érte. A petőfibányai tröszt szak- szervezeti bizottsága üzemelteti a kultúrházat, és felmerült a kérdés: mennyivel járuljon hozzá a községi tanács. A tanács pedig széttárta karjait, kinyitotta a tenyerét, s benne egyetlen fillér sem volt erre a célra. (Amint már említettük.) „Nem volt jó az összhang” — mondta erről a korszakról Gál Mihály. „Akartunk összehangoltan dolgozni” — jelentette ki első mondatával Pócs Sándor. S túl a költséggazdálkodási rendeletek útvesztő szövevényein, az emberi akarat találkozott s legyőzte a bürokráciát. Legyőzte az adminisztratív intézkedéseket, és nem lett az egy faluból két falu — az ipartelep és a tsz faluja. Sőt egy harmadik sem, a kőbánya új telepe. Három munkahely, egy lakóhely Mert Recsknek ez a három arca van — három fa ita emberekkel, akik csak a munkahelyükben különböznek egymástól, de lakóhelyük ugyanaz, és ez itt a lényeg. De a legfőbb lényeg, hogy a színjátszó csoport vegyes, a képzőművészeti szakkör, a létrehozandó irodalmi kör vagy bábszínház is vegyes lesz —a munkahely szempontjából, (hogy ki hol keresi a kenyerét). Nem zárt egység a tsz három tánccsoportja sem, és a táncmulatságokra, az iró-olva- só találkozókra, a klubfoglalkozásokra is megy az ércbányász, a tsz-brigádvezető, kőbányai rakodómunkás, vagyis az egész falu, az egész lakótelep. Egyetlen hely van, ahova mehetnek: a szakszervezeti kultúrház. Kívülről illúziót keltő, belülről lehetne nagyobb is. Mindenesetre hat terme több, mint a kőbányai település háromtermes, kultúrott- honnak nem mondható épülete. (A tsz-ireda helviségeit is felhasználják előadásokra, próbákra.) Több szempont, egy akarat Az új terv nemo^ab összehangolt terv, hanem valóban
