Heves Megyei Népújság, 1965. december (16. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-25 / 304. szám

Á labdarúgó-világbajnokság a számok tükrében A labdarúgó télen Az utolsó bajnoki mérkőzé­sek után elcsitultak a kedé­lyek. Akik sikerei valósították meg céljaikat, azok örülnek, de sportszerűen viselik el a si­kertelenséget azok, akik alul­maradtak a küzdelmekben. Ezek után beszéljünk arról: mit is tegyenek a labdarúgók a bajnokság befejezése után, az új idény megkezdéséig. Elsősorban azt kell leszögez­nünk, hogy valamifajta moz­gást feltétlenül végezzenek a IRÁNY A MÁTRA! Tizenegy gyerek mosolyog ránk a képről. Ök képezik a Petőfibányai Bányász SK nemrég megalakult síszakosztályának magvát, az újabban hozzájuk csatlakozott 10—12 fiatallal együtt. Rájuk vár a feladat: elsajátítani a sportág alapelemeit, technikáját, a lesiklás, a fu­tás sokféle fortélyát, hogy aztán évek múlva olyan eredményesen képviselhessék megyén­ket az elkövetkezendő versenyeken, mint ahogyan azt a Bányász többi szakosztályai­ban sportoló fiatalok teszik. Egyelőre persze csak a Petőfibánya környéki lejtőkön gyako­rolnak Dóbiás János szakosztályvezető és Gyenes István intéző felügyelete mellett, de né­hányszor eljutnak majd a Mátrába is, ahol Gáspár Béla, a kitűnő selypi oktató foglalko­zik velük. Nem kis fába vágták a fejszéjüket a petőfibányaiak! Tőlük azonban már megszok­tuk, hogy nem riadnak vissza a jelentkező nehézségektől, akadályoktól, s így bízhatunk abban, hogy legfiatalabb szakosztályuk is életképes marad „ játékosok — teljesen leállni nem szabad. És ennek több oka is van. Tudvalevő ugyan­is, hogy a rendszeres edzéshez és mérkőzésekhez szokott szer­vezet alkalmazkodik a terhe­léshez s ha azt hirtelen és nagy mértékben lecsökkentik — könnyen károsodás érheti a szervezetet. A másik igen fon­tos tényező: nem mindegy az, hogy az új bajnoki idényre va­ló alapozást milyen szintről kezdhetik meg a sportolók. Ha ugyanis edzettségük foka tel­jesen lecsökken — sokkal ne­hezebb az alapozás és a for­mába hozás, ugyanakkor jelen­tősen, nagyobb mértékben igénybe veszi a szervezetet az erőltetett edzésmenet. Meg kell tehát állapítanunk, hogy az úgynevezett átmeneti időszakban feltétlenül végez­zenek mozgást a labdarúgók. Ahol arra mód van: a torna­teremben kosárlabdázzanak, kézilabdázzanak, de ha az idő­járás arra alkalmas, síeljenek, korcsolyázzanak, és vegyenek részt a téli túrázásokon. De ne versenyszerűen! Sokak szerint a labdarúgók az átmeneti időszakban ne vé­gezzenek labdás gyakorlatokat. A legújabb megállapítások szerint azonban csökkent mér­tékben bár, de ebben az idő­szakban is keil technikai gya­korlatokat végeztetni — ne­hogy a már megszerzett képes­ségék nagy része elvesszen és mindent élőiről kelljen kezde­ni. Itt azonban természetesen csak az alaptechnikai gyakor­latok jöhetnek számításba, va­lamint azoknak a mozgásoknak a sulykolása, amelyekre a baj­nokság ideje alatt az egyéb irányú munkák miatt nincs idő. Ilyen például az úgyneve­zett „egylábasság” kiküszöbölé* se, a fejjáték javítása stb. Az edzések időtartama ne legyen több 60—70 percnél, n minden alkalommal gondos be­melegítés előzze meg. Erre azért van szükség, mivel a hi­deg időben az izmok merevek.' Végezetül annyit: minden labdarúgó-csapat alapozásának sikere nagymértékben függ at­tól, hogy mily módon használ­ja ki az átmeneti időszakot amelynek időtartamát a'A adottságok és körülmények szabják meg. A leggyengébb védelem,: Ko­lumbia (3 mérkőzésen 11 gólt kapott). A legnagyobb arányú győzel­mek: Magyarország—Bulgária 6:1, Jugoszlávia—Kolumbia 5:0. A megsérült játékosok szá­ma 14, a kiállított játékosoké 6. A VB első gólját Facundo lőtte az argentin—bolgár mér­kőzés 3. percében. A bajnokság utolsó gólja: Vava szerezte a brazil—csehszlovák döntő mér­kőzés 78. percében. A legtöbb néző a brazil— chilei találkozót tekintette meg, összesen 80 ezren foglal­tak helyet a lelátókon. A leg­kevesebb nézője viszont az ar­gentin—bolgár mérkőzésnek volt, mindössze 1134. A chilei világbajnokságot összesen 900 ezer néző látta a lelátókról. KI HÁNYSZOR VETT RÉSZT? Csak egy válogatott vett részt eddig mind a hét megtartott világbajnokságon: a kétszeres világbajnok brazil válogatott. Most ott lesz a nyolcadikon is, mint a bajnoki cím védelmező­je. Tehát nyolcadszor: Brazília, Hatodszor: Svájc, Németország, Magyarország, Franciaország, Mexikó, Olaszország. Ötödször: Uruguay, Argentína, Anglia, (és esetleg Belgium). Negyed­szer: Spanyolország, Chile. Harmadszor: Szovjetunió. Má­sodszor: Bulgária (ha legyőzi Belgiumot). Először: Portugá­lia, Észak-Korea. a VB-K gólkirályai 1930: Stabile (Argentína) 8 góllal. Világbajnok: Uruguay. 1934: Nejedly (Csehszlová­kia) 5 góllal. Világbajnok: Olaszország. 1938: Leonidas (Brazília) 7 góllal^ Világbajnok: Olaszor­szág. 1950: Ademir (Brazília) 8 góllal. Világbajnok: Uruguay. 1954: Kocsis (Magyarország) 11 góllal. Világbajnok: Nyu- gat-Németország. 1958: Fontaine (Franciaor­szág) 13 góllal. Világbajnok: Brazília. 1962: Garrincha (Brazília), Vava (Brazília), Albert (Ma­gyarország), Ivanov (Szovjet­unió), L. Sanchez (Chile), Jer- kovic (Jugoszlávia) 4—4 góllal. Világbajnok: Brazília. A VILÁGBAJNOK CSAPATOK ÖSSZEÁLLÍTÁSAI 1930 Uruguay: Ballesteros — Nasazzi, Mascheroni — Andra­de, Fernandez, Gestido — Dora­do, Scarone, Castro, Cea, Iriar­te. 1934 Olaszország: Combi — Monzeglio, Allemandi — Fer­raris IV., Monti, Bertolini — Guaita, Meazza, Schiavio, Fer­rari, Orsi. 1938 Olaszország: Olivieri — Heves megye — természetjáró megye? Alti két hónap alatt 150 tagot toborzott zan bekapcsolódnak majd et mozgalomba. A megyei szövet­ség elnöksége a nagyobb sport- egyesületeknél fejthetne ki ha­tékonyabb szervező munkát, de abban is segíthetne, hogy vég­re a pétervásári járásban meg­alakuljon a járási szövetség. A gyöngyösiek kínálkozó szerve­zési területe a közép- és felső­fokú mezőgazdasági technikumi Sok szép reményt fűzünk a most alakuló füzesabonyi járó* si szövetség munkája elé is. A megyei szövetség bizottság gai fiatalok, nagy részük az át­szervezés után alakult. Közü­lük az oktatási, az ifjúsági és ffl túrabizottság tevékenysége a legegyenletesebb. Kisebb kiha­gyásokkal dolgozott az agitációs és propaganda-, valamint a technikai és a versenybírói bi­zottság. Ez utóbbiaknak voltak kitűnő megmozdulásaik, de nagy baj, hogy időnként telje­sen leálltak. A versenyek népessége az el­múlt évihez képest jelentősen növekedett. A Bélkő Kupa és a Mátra Kupa versenyein például száznál többen álltak rajthoz, a Dobó emlékverseny részve­vőinek létszáma közel volt a 300-hoz, a megyei bajnokságo­kon 150 fiatal vetélkedett egy­mással, s a hagyományos me­gyei Kolacskovszky versenyen is száznál többen vették részt. Az ezeken közreműködő ver­senybírók és rendezők mindent megtettek a rendezvények si­keres lebonyolításáért. TERMÉSZETBARAT-mozgal- munk fejlődése tehát —, ha nem is túlságosan gyors üte­mű de egyenletes és meg­alapozott. A sok új fiatal szak­ember mellett sokan vannak, akik már évtizedek óta lelke­sedésük és szakértelmük legja­vát nyújtják a mozgalom érde­kében! Társadalmi munkáju­kért, áldozatkészségükért elis­merés és megbecsülés illeti őket. Biztosak vagyunk abban, hogy sportszeretetük a termé­szetbarát-mozgalom további fejlődésének biztosítéka, s nincs már messze az az idő, amikor büszkén elmondhatjuk majd: Heves megye — termé­szetjáró megye! ELTELT EGY ÉV. Ilyenkor mind az egyes emberek, mind pedig az intézmények, közössé­gek felmérik munkájuk ered­ményeit, számba veszik a hiá­nyosságokat. Az előbbieket azért, hogy lássák: vajon jól dolgoztak-e, jól sáfárkodtak-e — az utóbbiakat pedig azért, hogy a hiányosságokból levon­va a szükséges tapasztalataikat, biztosítsák a további fejlődést. Veres Pisti barátja: a súlyzó Alig több tízévesnél. Tekintete elszántságról, akaraterőről tanúskodik — a vállán 30 kilogramm súly. Ezzel guggol le és áll fel naponta többször Veres Pisti, az egriek legfiata­labb súlyemelője. Ahogy hallottuk, Pisti is egészségvédelmi okokból, gyógytornaként emel­geti a súlyokat —, akár csak annak idején Pjukf elder, a késöbi sokszoros világcsúcstartó szov­jet versenyző. Tóth Elemér edző szerint a pöttömnyi egri gyerek szorgalmasan, kitartóan, lelkesen dolgozik. Ha ezek az erények továbbra is megmaradnak nála — sok örömet szerezhet a súly­emelő sport híveinek. (Foto; Molnár I.) Mi is vizsgáljuk meg, hogy az elmúlt esztendőben köze­lebb kerültünk-e ahhoz a szép gondolathoz, ahhoz a szép cél­kitűzéshez: Heves megye le­gyen természetjáró megye! Az értékelést alappilléreink­nél, a szakosztályoknál kell el­kezdenünk. Elöljárójában meg­állapíthatjuk, hogy a szakosz­tályok tagtoborzó és szervező tevékenysége általában kielé­gítő volt, bár akadtak olyan szakosztályok is, amelyek ész­revétlenül eltűntek a termé­szetbarátok népes családjából, mint a Gyöngyösi VSE, a Siroki Vasas, az egri Szilágyi Gimná­zium és az egri József Attila Leánykollégium. A felsoroltak nem újították még igazolvá­nyukat, de még csak a megyei szövetség levelére sem vála­szoltak. Mit tehetünk mást: sajnáljuk őket! Tagjaiknak ke­vesebb örömben lesz majd ré­szük ... DE AHOGY EZ LENNI szo­kott: az egyik szemünk sírt, a másik nevetett. Az eltűntek helyére újak jöttek — nem is kevesen! Jöttek a káli, a fü­zesabonyi, és a gyöngyösi gim­nazisták közel 300-an, jöttek az egri, a gyöngyösi és a hatvani ipari tanulók, az előzőhöz ha­sonló létszámmal, jöttek a he­vesiek, a kisköreiek, a feldeb- rőiek és a tófalusiak, Nagytá- lyán a termelőszövetkezeti sportkörön belül tizenkét dol­gozó kislány, a hatvani II-es számú általános iskolában pe- (jicr 4-0 nmtas a'akí+o+t úi szak­osztályt. Egerben létrejött az egri Kolacskovszky központi szakosztály és szervezés alatt van az autós—motoros klub. Ezek bizony nem megveten­dő eredmények, de mégsem le­hetünk velük teljesen megelé­gedve. Mert várjuk a kápolnai­akat, a hatvani vasutasokat, a petőfibányai bányászokat, vár­juk a verpeléti, a füzesabonyi és a pétervásári új természet- barát szakosztályok létrejöt­tét. Jelenleg legnépesebb szak­osztályunk a Bervai Vasas szakosztálya, ahol 128 termé­szetbarát tevékenykedik rend­szeresen. Utána a Lőrinci Elektromos következik 80 fő­vel, őket a Bélapátfalvi Építők (54), az Egri Főiskola (53), a Hatvani Kinizsi (47), a Selypi Kinizsi (46), az Egri Kinizsi (44), az Egri Vasas Elektromos (40) és a Mátraalji Bányász (38) követi. A SZAKOSZTÁLYOK TÖBBSÉGE nagy gondot for­dított az ifjúságiak rendszeres foglalkoztatására, ezen a téren főleg a Hatvani Kinizsi, a Lő­rinci Vasas, az Egri Vasas Elektromos, a Bükki Vörös Meteor, a Bélapátfalvi Építők és a Mátraalji Bányász végzett kiemelkedő, jó munkát. Persze, a tagszervezés terü­letén még bőven akadnak ten­nivalók. S hogy ez hogyan si­kerül. az nagymértékben függ a szakosztályok vezetőitől és a járási szövetségek elnökségei­től. Hogy mit tehet egy szakosz­tályvezető a tagszervezés terü­letén? Nézzük csak Tasi Imre tanár esetét, aid a füzesabonyi gimnáziumban rövid kéthóna­pos működése alatt 150 fős szakosztályt szervezett, alapo­san felkeltve a tanulók érdek­lődését a természetjáró sport iránt. A hatvani járási szövetségtől a selypi medence beszervezé­sét várjuk. Remélhetőleg mun­kájuk nyomán PetŐfibányán, a selirpi gimnáziumban, a vörös­majori tanulóotthonban és a hatvani vasutasoknál sok szá­Labdarúgósportunk 1966. évi nagy eseménye a londoni vi­lágbajnokság. A lapok mind többet és többet foglalkoznak nemcsak az új, az elkövetke­zendő, de a már lezajlott vi­lágbajnokságokkal is. Szót kérnek a saámok. Ad­juk meg tehát az alkalmat, hogy mindent elmondjanak: szépen, aprólékosan és ponto­san. A számok is elmondják, hogy a magyar labdarúgás a VB-ik aranykönyvében a ki­magasló 3. helyet foglalja el, egyforma pontszámmal az ola­szokkal De hagyjuk, hadd beszélje­nek a számok! A VILÁGBAJNOKSÁGOK ARANYKÖNYVE Ha csak a 16-os döntőben el­ért eredményeket vesszük fi­gyelembe az alábbi érdekes táblázatot kapjuk: (A táblázat számoszlopai azt jelentik; hogy hányszor vett részt egy- egy válogatott, hány mérkő­zést játszott, mennyit nyert meg ezek közül, hányat ját­szott döntetlenül, hányszor ka­pott ki, az adott és a kapott gólok számát, az utolsó szám­oszlop pedig azt mutatja, hogy hány pontot ért el egy-egy válogatott, s mivel ez a leg­értékesebb számoszloD, ez ha­tározza meg a sorrendet is!) X. Brazília 7 29 19 S 5 80:36 « 2. N érne törsz. 5 22 12 4 6 55:43 28 3. Magyarorsz. 5 19 11 2 6 62:27 24 4. Olaszország 5 17 11 2 4 36:20 24 5. Uruguay 4 16 11 1 4 50:23 23 6. Jugoszlávia 5 19 9 3 7 33:27 21 7. Csehszlovákia 5 19 8 3 8 30:29 19 8. Svédország 4 16 8 2 6 38:35 18 9. Franciaorsz. 5 14 7 — 7 36:28 14 10. Chile 3 12 7 — 5 20:17 14 11. Argentína 4 12 6 1 5 27:25 13 12 Ausztria 3 12 6 1 5 26:26 13 13. Spanyolorsz. 3 12 5 2 5 16:18 12 14. Svájc 5 15 5 2 8 27:35 12 15. Anglia 4 14 3 5 6 19:21 lx 16. Szovjetunió 2 9 4 2 3 14:13 10 A CHILEI VB i szAmparAdéja Az adott gólok száma 89. (32 mérkőzésen lőtték, az átlag te­hát 2,78). A góllövő játékosok s^áma 54. Gólkirályok: L. Sanchez (Chile), Garrincha (Brazília) Vava (Brazília), Albert (Ma­gyarország), Ivanov (Szovjet­unió), Jerkovic (Jugoszlávia) 4—4 góllal. A gólokban leg­eredményesebb csapat: Brazí­lia (6 mérkőzésen 14 gólt ért el). A gólokban legszegényebb csapat: Bulgária (3 mérkőzésen csak. egyszer volt eredményes). A legjobb védelmek: Ma­gyarország és NSZK (4—4 mér­kőzésen csak két gólt kaptak.). Főni, Rava — Serantoni, And- reolo, Locatelli — Biavati, Me­azza, Piola, Ferrari, Colaussi. 1950 Uruguay: Maspoli — M. Gonzales, Tejera — Gambetta. Varela, Andrade — Chiggia. Perez, Miguez, Schiaffino, Mo­ran. 1954 NSZK: Túrók — Posi- pal, Kohlmeyer — Eckel, Lieb­rich, Mai — Rahn, Morlock, O. Walter, F. Walter, Schaefer. 1958 Brazília: Gilmar — D. Santos, N. Santos — Zito, Belli­ni, Orlando — Garrincha, Didi, Vava, Pelé, Zagalo. 1960 Brazília: Gilmar — D. Santos, N. Santos — Zito, Mau- ro, Zozimo — Garrincha, Didi, Vava, Amarildo, Zagalo.

Next

/
Oldalképek
Tartalom