Heves Megyei Népújság, 1965. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-19 / 273. szám

cÁ Qíéftíí jsáff g rpip is fa eíf íi en :

Elégedetlen munkások

— elégtelen indokok

Maga is mosolyog, hogyan került a községbe. A felsőfokú technikum elvégzése után még szinte azt sem tudta, hogy van ilyen nevű falu: Boconád. Aztán pályázati kiírás, utazgatás ide-oda, a megyei tanácstól, a járási tanácsig, beszélgetések, s egyszer csak arra eszmélt Kalmár Imre, hogy egy szombati délutánon Boconádra érkezett.

— Augusztus 14-e volt — emlékszik vissza —, a Petőfi Termelőszövetkezet vezetői beszélgettek velem, hevenyészve megmutatták a gazdaságot, vasárnap hazautaztam a holmijaimért, s hétfőn már munkába is álltam. Olyan gyorsan jött minden, hogy gondolkozni is alig volt időm. Azóta itt vagyok.

Magas, vállas, szemüveges fiatalember. Higgadtan, nyugodtan válaszolgat, látszik, hogy nem először fogalmazza meg magában ezeket a gondolatokat.

— A középfokú mezőgazda- sági technikum elvégzése után Sarudra kerültem. Ott dolgoztam egy évig. Megmondom őszintén, nem éreztem jól magam. Állattenyésztő vagyok — s ha rajtam állt volna, még az istállókat is arrébb toltam volna. Semmi sem tetszett, s meg akartam egyik napról a másikra váltani a világot. Millió elképzelésem volt, mindenbe bele akartam vágni — s a végén belevesztem a részletekbe. Aztán Budapestre kerültem, elvégeztem a felsőfokú állattenyésztési és állategészségügyi technikumot, s most nyár óta kerültem ide a termelőszövetkezetbe.

— Hogyan illeszkedett be

a gazdaság életébe?

— Most már jóval óvatosabb voltam. Nem képzeltem rózsaszínűnek a világot s úgy érzem, itt megtalálom a helyem. Most még gyakornok vagyok, de itt akarok maradni.

— Ne értsen félre, nem vagyok megalkuvó. Itt is vannak terveim, de ezeket a reális alapokhoz igazítom. Nem légvárakat építők, amelyek idővel Összedőlnek Ebből a szempontból végtelenül hasznos volt a Sarudon töltött év. Rájöttem, rogy alapos gondolkodás nélkül nem lehet cselekedni.

ppa

Mindenki számolt, ennyi meg innyi lesz a mai kereset, eny- xyi meg ennyi lett volna, ha )an mit csinálni. Néhány an nár azt is számolgatták, vajon i gyárnak mibe kerülhet az ifjéle kiesés. A műhelyfőnökök 'élóránként szaladtak át az íruforgalmi osztályra: nem iött-e meg az anyag?

„Nyugalom, nyugalom” —

nondogatta Agrippa — „Nem cell úgy felfújni a dolgot!” S losszasan magyarázgatta, micsoda demagógia volna távo- \abbi összefüggésekre utálni ebtől a mai zűrzavarból. Az igazság persze az volt, s ezt senki se tudta nála jobban, hogy a múltkoriban, azon az iszonyú, 'ejfájós napon elfelejtette föl- idni a szokott rendelést, máslap pedig valahogy nem jutott iozzá, hogy pótolja a mulasz- ást.

Negyed négykór aztán (ne- lyedórával ' a műszak vége ’lőtt), végre diadalmasan hív- latta a műhelyfőnököket. Azt (érte: mondják meg az embe- •eknek, hogy maradjon min- lenki a helyén, túlórában megkínálják a mai adagot. A mű- lelyfőnökök a fejüket rázták. Sem, ezzel most nem lehet tdaállni az emberek elé. Még án meg is vernék őket. Ha násért nem, hát azért minden- :setre, amiért ilyen napon a úlórabér is kevesebb, hiszen innak az átlagát a rendes napi irabér után számolják ki. Ag- ippa legyintett, és szomorúan nllantoit körül, .^Sajnos, — londolta — sajnos, ma még a ni kádereink többsége csak a lelóhoz érti a pszichológiához

— Milyen íervei vannak?

— A termelőszövetkezet vezetőivel azt szeretnénk elérni, hogy a jelenlegi állattartás valódi állattenyésztéssé fejlődjék Megismertem az állatállományt, tanulmányoztam, azaz jobban mondva, ismerkedtem a vetésszerkezettel, s most rám van bízva a takarmányadagok összeállítása. Szeretném, ha a szarvasmarha-állománynál kialakítanánk a családtenyésztést. Ez persze hosszadalmas dolog, éveket vesz igénybe.

A fiatal állattenyésztő megtalálta a helyét a közös gazdaságban. A termelőszövetkezet vezetői adnak a véleményére, meghallgatják és segítik is tervei megvalósításában.

— Amikor ide kerültem, féltem attól, hogy okvetetlenke- désnek tartják, ha megmondom a véleményem, örülök, hogy csalódtam. Eddigi tapasztalataim alapján elmondhatom, hogy mindenki szívesen meghallgat. Nemcsak a munkában adódó, de egyéni problémáim megoldásában is segítenek. Talán ennek köszönhető, hogy nem érzem egyedül magam. Munka után sokszor beszélgetünk.

Tanul

Évről évre sikeres és hatékony népművelési munka folyik Tófaluban, amelyben mindig jelentős szerepet kap a mezőgazdasági ismeretterjesztés.

A sikeres munka egyik oka, hogy kellő, jó kapcsolat alakult ki a művelődési otthon és a helyi Béke Termelőszövetkezet vezetősége között. Szakáganként, termelési ágazatonként szervezik a szövetkezeti tagság továbbképzését, erkölcsileg és munkaegység-jóváírással anyagilag is támogatják, érdekeltté teszik a tanulásban a szövetkezet tagságát.

Az idén ismét jelentős hangsúlyt kap a község és a terme- melőszövetkezet életében a mezőgazdasági ismeretterjesztés, a téli továbbképzés. Elkészültek a szövetkezet téli oktatási tervei.

A szövetkezet gazdálkodásának fő termelési ága a gabona, a takarmány, a szőlő és a do/WVUW /V/WVWWWWV

nem. Hát majd én!” — állt \ fel, s már indult is a műhe- 1 lyekbe. Nem sajnálta a fárad- i ságot, mindenütt újra elmond ta példázatát az emberi szer- : vezetről, ahol minden szervre J egyaránt szükség van, így hát i izgágáskodásra senkinek sincs* joga. <

„De nagyon tud beszélni!” — J gondolták a hallgatói, s lassan- \ ként olvadni kezdett bennük a! konokság. A túlóra mindenki-} nek jól jött. No meg, valljuk1 be, szemük-szájuk is tátva ma- \ radt attól, hogy Agrippa éppen < most hozakodik elő olyasmivel,} hogy „közös ügyünk”, meg} „együtt sírjunk, együtt neves-% síink”. Legtöbben úgy érezték,< ugyanebben a helyzetben kép-} telenek lettek volna így jölta-\ lálni magukat. í

Ha morogva és kelletlenül is,} de ott maradtak túlórázni. S} az anyag — csodák csodája, ez- ^ úttal percre pontosan! — meg-* érkezett a túlóra kezdetére.} Agrippa sem ment haza, kitár-1 lőtt végig az emberekkel. Még, beszélgetett is velük! „Azt hi-< szik, az én zsebem nem érzi} meg az ilyesmit? Ugyan már!: De hát mit tehetünk? Ilyesmi' mindig adódik!” }

Utólag aztán kiszivárgott hogy rettentő kemény bünte-c tésben részesült a gyárvezető-« ségtől. Csökkentették a havi} prémiumát. No, persze, vala-t mit azért kapott, s a fizetését: is persze, hiánytalanul. Utó- i végre még megsértődnék, s azt} hinné: megrendült a beléje he- $ yezett bizalom. S

Ez hát a vége annak a ke- j vésbé ismert, de figyelemre c méltó történetnek, amely ■ igyancsak Menenius Agrippát- lícséri, akár az a másik. Ag-\ ■ippát —• valamelyiket. ?

Nyerges Anátsm 5

— Mi a legnehezebb a

munkájában?

— Az emberekkel való kapcsolat megtalálása. Ahány ember, annyiféle jellem, s mindenkihez másként kell közeledni. Nehéz megtalálni a helyes hangot.

Nem könnyű beleilleszkedni egy gazdaság életébe. A fiatal szakembernek minden új, sok minden szokatlan, ismeretlen. Mégis ez a néhány hónap hosz- szú évekre meghatározta az életét. Tervei vannak, olyan tervei, amelyek a közös gazdasághoz fűződnek. Kalmár Imre élete bizonyos vonatkozásban egy a termelőszövetkezet életével.

Lassan kezdi megszokni a gazdaság életritmusát. Hajnalban kel, későn fekszik, tanul, tapasztal, ismerkedik a szokásokkal, emberekkel Esténként ha hazatér, könyvek fölé hajlik. Amit a gyakorlatban lát, a szakkönyvekből is megismeri. Különben is állandó, jó ismerősei a könyvek. Tanul, jövőre a gödöllői agráregyetemre jelentkezik.

Ahogy elmondja, azért, mert ..egész ember” akar lenni a szakmájában.

Kaposi Levente.

a falu

hány termesztése, az állattenyésztésben pedig a szarvas- marha, a sertés és a baromfi tenyésztése jutott vezető szerephez. Ezeket a körülményeket vette alapul a művelődési otthon munkáterve.

Az idén tovább folytatják és befejezik a növénytermesztésben dolgozók részére a szakmunkásképző tanfolyam III. évfolyamát, amely szakmunkás törzsgárdát nevel a szövetkezet részére. A községben a hagyományos dohánytermesztés és új telepítésű szőlőkultúra színvonalának fokozására 12 előadásból álló hagyományos termelőszövetkezeti akadémia keretében nyújtanak hasznos ismereteket az itt dolgozó negyven termelőszövetkezeti tagnak.

A szövetkezet szarvasmarhaállománya a közeljövőben új* gépesített istállóba költözik. Éppen ezért tíz előadásból álló sorozatot vezet számunkra dr. Bodor György körzeti állatorvos, amelyben többek között a fejőgépek kezeléséről* a szakszerű egyedi takarmányozásról, az itatásos borjúnevelésről esik szó.

Külön előadássorozat lesz a szövetkezet vezetői, fegyelmi és az ellenőrző bizottságának tagjai részére. Itt többek között a termelőszövetkezeti demokrácia, a tsz-tulajdon jogi védelme, a fegyelmi és kártérítési jog fontosabb tételei az előadássorozat anyaga. Mindent összevetve 28 ismeret- terjesztő előadás hangzik el a tél folyamán az előbbiekben felsorolt oktatási formákon.

A kép még mindig nem teljes, mert külön előadások foglalkoznak a tagság politikai nevelésével. Horváth László főmezőgazdász vezetésével az Idén is minden csütörtökön este rendszeresen megtekintik és értékelik a tv mezőgazda- sági szakfilmsorozatának adásait. Kirándulásban, tapasztalatcserében sem lesz hiány, mert a szövetkezetben lévő műtrágyázási és talaj javítási problémák tudományos megismerése céljából két alkalommal tesznek látogatást a közeljövőben lévő Kompolti Kísérleti Intézetbe e fontos kérdések tanulmányozására.

Nem töltik hát tétlenül a napokat a tófalusi Béke Termelőszövetkezet tagjai. Az Sszi mezőgazdasági munkák most már befejeződtek, közelednek a téli hetek és hónapok, amikor a termelőszövetkezeti tagok egyik fontos munkája lesz a tanulás.

Császár István-■ 1 .1 —.. , 1 .*

Aki „egész ember” szeretne lenni

Meghallgattuk, feljegyeztük a panaszokat. Aztán megbeszélésre, vitára hívtuk a vezetőket, a cikkben említett elégedetlenkedőket és még néhány munkást a 2-es finom- mechanikai üzemből. Szemtől szemben, több mint háromórás vita során kerestük az igazságot, s a megoldást.

Fegyelemre, összefogásra

van szükség

Tanulságos volt a vita. Be- j bizonyosodott, hogy az egyedi gépgyártás során a tavalyinál kevesebb lehetőség adódik a begyakorlott és megszokott munkamenetre. De túlságosan elhúzódtak az átmeneti nehézségek. A sikertelenség az elkeseredés és a harag rossz tanácsadónak bizonyult és alaptalan túlzásokra ragadtatta a fiatalokat. Az elégedetlenséget, a személyi ellentételeket korábban észre kellett volna vennie a pártszervezetnek, a szakszervezeti bizottságnak és a gazdasági vezetőknek.

Ha a bajokon kezdetben nem is tudnak segíteni, de a vezetők és a munkások hamarább szót érthettek volna. A normák ügyében, a munka-, a szerszám- és a rajzellátás javításában csak a munkások és a vezetők kölcsönös egyetértésével és segítségével lehet eredményeket elérni. De feltétlenül rendre és fegyelemre van szükség!

A diszpécser és az igazgató is pár éve szakmunkásként dolgozott, senkitől sem követelnek lehetetlent. Vezetőként is megállják a helyüket, hiszen a gyöngyösi gyár egyre több sikert ér el, legutóbb az Egyesült Izzó legjobb gyára címet nyerték el. Mi úgy véljük, a vita azt igazolta, hogy a fiatal munkások eltúlozták a hibákat. Vélt sérelmek és elkeseredésük miatt igazgságtalan vádakkal illették vezetőiket. De elkeseredésre, elégedetlenségre nem lehet okuk, hiszen a legfiatalabb kivételével mindhárman lakást kaptak, a feleségnek munkhelyet, a gyermeknek bölcsődei ellátást adott a gyár és társadalmi rendszerünk. Éppen azért a jövőben tőlük több megértést, nagyobb segítséget vár az ; üzem.

Dr. Fazekas László Koós József

/VWWWWWWI^AZWWVVV

Agri

— de hát semmit sem tehettek. . Egyik műhely leállt a másik 1 miatt, a készülékek feliben— : harmadában összeszerelve áll- ’ tak a munkaasztalokon. A mű- ' helyfőnökök késégbeesetten 1 kezdtek rohangálni fűhöz- 1 fához. i

Tíz óra tájt megnyugtatták > az embereket: legyenek tűre- ; lemmel, mindjárt megjön az anyag. Legalábbis, ezt ígérte ' az anyaggazdálkodás főnöke: 1 Menenius Agrippa. Mit is te- ‘ hettek volna? Vártak. Igaz, < rendes órabér helyett ilyen ' esetben csak állóórát fizetnek, 1 s az másfél forinttal kevesebb. ■ De hát utóvégre, emberek in- '• tézik az anyagrendelést is, meg ■ lehet érteni, ha egyszer hiba j csúszik a számításba, s ott sem 1 mindenható istenek ülnek. ‘

Mit volt mit tenni? Agyon- ‘ ütötték a fölösleges időt, ahogy 1 tudták. Akadt, aki talált némi javítanivalót az öngyújtóján, i mások kínjukban malmozni j kezdtek holmi hulladékdarab- 1 Icákkal. .,Legalább lenne itt egy ‘ pakli kártya!” — sóhajtoztak 1 néhányan, fájdalmas sóhajok < közepette képzelve maguk elé, < mennyivel kellemesebben telne 1 ultizva az idő. j

Délben — anyag még mindig < nem volt — elmentek ebédelni, 1 s húzták az időt, amennyire 1 csak lehetett. Valóságos kaszi- < növá alakult át a terem. Az 1 egyik műhely kollektiven el- < vonult a gyári fürdőbe, s meg- <■ hagyták: ha netán lenne mit 1 csinálni, szóljanak át értük. -4 J többség azonban ekkorra már ( ideges lett, képtelen volt ilyen 1 kedélyesen felfogni a ■, dolgot, t

műhelyben. Pedig ha egyetlen alkatrész hiányzik, nem lohet összeszerelni a gépet. Mire vezetne, ha mindenki kónye-ked- ve szerint válogatna a munkában?

Időt rabló, bosszantó jelenség, ha a munkadarabbal nem adják oda a rajzot. Szőke Mihálynak ez a panasza jogos volt. De a diszpécser a rajzot a másik munkás fiókjában találta meg.

Nagyobb figyelmet,

több felelősséget egymással szemben és akkor kevesebb lesz a munkások jogos panasza.

Schmid László fiatalember, Szőke meg éppenséggel kezdő a szakmában. Az előbbi 1800 forintot keres, az utóbbi kevesebbet, de neki még tanulnia kell, sok gyakorlatra van szüksége, hogy a nagyobb keresetet jogosan követelje. Az üzem és a gyár vezetői nem tagadják, az elmúlt időszak munkaellátási és szervezési 1 nehézségeit. De az elégedetlenkedő munkások jogtalanul vádolják őket „botrányos” magatartással és embertelenséggel. Egyetlen konkrét és ala- : pos panaszt sem hoztak fel, tehát nincs helye az általánosí- . tásnak és a sértő vádaknak.

Czobor János 21 éves üzemi ' KISZ-titkár:

— Nagy szervezetlenség volt 1 a gyárban és még most is sok a hiba. Negyven-ötven ember 1 keresete látta ennek kárát, nagyon elkeseredettek a fiatalok. De igaz, amit elmondtak. 1 Szinte minden KISZ-gyűlésen és termelési tanácskozáson erről beszélgettünk, ezért pa- ; naszkodtunk. A csúcsvezetőság , lejött hozzánk, de megfelelő , intézkedés nem történt. Ren- det kellene csinálni, a normában is és az emberek között is. Én órabéres vagyok, ezért ; engem a munkára elmondot- , tak nem érintenek.

Valóban, Czobor János tisz- ; tes órabért kap. De ő nemcsak . egy munkás a sor végéről, ha- . nem üzemi KISZ-titkár és , pártvezetőségi tag is. Tehát őt - nagyon is érdekelje a kerese- , tek alakulása, a műhely mun- . kásainak gondja-baja. De lás- , sa meg a sikereket is! Éppen , azért, mert köztük él, velük , dolgozik, különböztesse meg a , jogos kifogásokat és fiatalos hebehurgyaságot, a felelőtlen vádaskodásokat.

* Menenius Agrippát okos és furfangos eszű rómainak ismerték, aki a leglehetetlenebb helyzetekben is rátalált a megoldásra. Az iskolásgyerekek tai nullák például azt a híres tör- .

• ténetct, amelyben arról van .

■ szó, hogy a rómaiak egy része ■

■ kivonult a városból, s csak ; : azért nem állt meg Rómában ;

az élet, mert Agrippa elment ; jhozzájuk, elmondta csalafinta \ 1 történetét az emberi szervezet- j \ről meg a társadalomról, s a .távozók visszatértek házaikba. < 1 Őszintén szólva, mindig furcsa- j Inak találtam, hogy Agrippáról , csak ezt az egy történetet je- , [gyesiék fel a történetírók. Az j utókor még azt hihetne, más j nevezetes anekdota nem is fű- ződik a nevéhez. Hadd mond- < jak hát el e hiány pótlására • egy másikat, kevésbé ismertet j és kevésbé látványosat, 1

, Történt egyszer, hogy vala- i melyik gyárba reggel hétkor , pontosan megérkeztek az cm- 1 berek, ahogy máskor, ki-ki át- [ öltözött s ment a műhelyébe. Hiába szólalt meg azonban a 1 ;munkakezdést jelző csengő, a > 1 gépeket mégsem indították be. 1 'Nem mintha ezen a reggelen 1 !nem lett volna kedvük dolgoz- j ni, — hiszen ezért jöttek. Arra j [sem- gyanakodhatunk, hogy va- 1 Janii rendkívüli esemény tör- ) j tént volna, ami felborította 5 1 életük megszokott rendjét. Min- j 'den éppen olyan volt. mint 'más, közönséges reggelelcen. 1 1 Mi okozta hát ezt a különös < 'tétlenséget? Nem volt anyag. < ■Egy fia alkatrész sem, amivel 1 !valamihez kezdhettek volna. t Pedig mindannyian tudták, hogy a gyár fontos és sürgős ; export-rendelésen dolgozik, s a c íhatáridő be nem tartása az t \éves terv szempontjából való- i ■súgos csődöt jelentene. Tudták l

A beszélgetés elején nyomban fonákjára fordult a helyzet. Nem az újságíró, hanem az Egyesült Izzó 2-es számú finommechanikai üzemének munkása kérdezett:

— Hajlandó minket meghallgatni? Sok a panaszunk. Már régen csordultig a pohár.

Az újságíró éppen azért ment az üzembe, mert hallotta, hogy ott egyenetlenkedés és elégedetlenkedés ütött tanyát. De egyébként is természetes, hogy az észrevételt é , a panaszt meghallgassa. Biztatás sem kellett és Magyar Gyula 24 éves esztergályos sorolta:

— Hét éve dolgozom a gyárban. Darabbéres vagyok A normás logarléccel méri .le cgy-egy munkadarab elkészítésének idejét. Fizetéskor alig viszek haza néhány forintot. Veszekedni kell minden percért. De nem mindenkinek. Vannak „fogadott gyerekek”. Én nem tudok nyalizni, nem természetem. Ha futballista lennék, nekem sem lenne panaszom. Valamiből élnem kell nekem is. Ha letelik a műszak, szenet pakolok az állomáson. Ebben a gyárban lenézik a munkást, meg sem hallgatják. Beadtam a felmondó levelet.

Mi az igazság?

Mi a panaszok oka?

A fogaskerekek szériagyártásáról egyre inkább az egyedi gépgyártásra tér át az üzem. Űj feladatokkal birkóznak az emberek. Különösen a nyáron volt sok baj az anyag-, a szerszám- és rajzellátással. Nincsenek műszaki normák, becsült normákkal dolgoznak. De Magyar Gyula éves átlagteljesítménye 112 százalék, 2050— 2100 forintot keres havonta. Ezt nevezi ő semminek? A feleségét is felvették a gyárba. A család anyagi helyzete nem kényszeríti rá, gyomorbaja pedig ellentmond annak, hogy munka után vagonkirakásra vállalkozzék.

Lenézik, nem hallgatják meg, emberszámba sem veszik? A gyári bölcsődébe zsúfoltság miatt először nem vették fel a gyerekét. De az igazgató nemcsak meghallgatta panaszát, hanem el is intézte. Magyar Gyula gyermekéről a gyári bölcsödében gondoskodnak, amíg a szülők dolgoznak. Ée a gyár javaslatára lakást is kapott.

Schmid László 23 éves esztergályos: ‘

— A nyáron nem volt mun-,

ka. Nem kerestünk semmit. Csak állásidőt fizettek. Ha meg munka van, olyan kevés; időt adnak egy-egy darab el-'( készítésére, hogy azzal lehe-í íetlen kijönni”. A műszaki ve-; zetők botrányosan viselkedj nek. Nem fogadják a köszönő-' sünket, még attól is félnek, ( hogy hozzájuk érünk. Amikor ■ az igazgató még főmérnök, volt, lejárt az üzembe, szóban állt velünk. Most? Nehezebb, hozzá bejutni, mint a menny-£ országba. c

Akit szidnak és amiről ,

hallgatnak :

Szőke Mihály 20 éves esztergályos:

— Ha nagy nehezen munkát •;

kapunk, kezdődik a szaladgá-j lás a szerszámokért, a rajzéri.' Egyszer odatettek elém egy munkadarabot. De a rajzát nem. A diszpécsernél keres-^ tem. Elküldött a rajztárba, j Onnan visszaküldték hozzá. Ö; a normáshoz küldött. Fejetlen-, ség mindenütt. A műhelyben * és az anyagraktárban. Szóba\ sem áll velünk senki. Csak azt« bánom, hogy ebbe a gyárba,. Jöttem. De el sem engednek,! csak önkényesen... <

Schmid László és Szőke Mi-- hály a normát és a normást, szidta. De arról mindketten 1 hallgattak, hogy legalább any-' nyi laza norma akad, mint: szoros. Ha tévedésből sok időt^ adtak valamelyik munkára, < pzért nem szólnak. Akkor kéz-, fllődik a felháborodás, ha va-t \melyik normát szűknek ta-! álják. Ilyenkor minden kifogást felhoznak: ezt a munkát

S

nki sem akarja csinálni. Az< előfordult, hogy az ilyen, Jhunkadarabokat eldugták a'