Heves Megyei Népújság, 1965. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-14 / 269. szám
Bündig az volt otthon a nagy gond, Jaj. a vagyon-szerzésben, másoktól, földön és égen le ne maradjanak, 0 apám hamuvá égették a kapák, anyám városoktól szédült el, vállán horog-fával, rajta húszliterea kannákkal, kimérte, mint a tejet vérét, torkából a nyálat, azért csak: másoktól le ne maradjanak, 9 mindig attól féltek, nem lesz mit enniük, s a tehén is füllázad majd az üres jászolnál, szarvára tűzi őket, s testüket feldobja a csillagok nagykabátja fekete kazalra, most kiterülve fekszenek tornyos falióra alatt, fuldokolnak, hátukban füstöl égő-tetejű domb, a kétezer forintos kemény-szárú csizma leugrik a padlásról: rájukröhög; fekszenek egymás mellett, arcuk kitollasodik, csüngnek a világ gallyán, a kamrában bárányhús lóg a gerendáról, már nem tudnak enni belőle, teli van gyomruk parázsló törekkel, mindig az volt otthon a nagy gond... — s most lihegnek a tornác előtt szaladó földektől: rázzák vállukon bedobják az ágyra a fekete zablát. POLNER ZOLTÁN: Az udvar Földekből kiszakított menedék, te szelekkel porosán égre feledkező udvar, hol semminek sincs gazdája már. A kerítésen ki-be jár a tar mező felől a kódorgó, őszi fuvallat 9 vizes ruhákat abajgat a kötélen. Hátul vak hodály. Faláról mész pereg. Benne tömpe szerszámnyelek állnak tétlen. A kotárkánál, mint magát megadó szegénység, ócska cséphadaró s csotrogány borona pihen. Az elnyűtt szék elé a fészer mögül híg trágyalé csordogál. Vigyorgó mázú fazekak hevernek, gelebükben gyommal rekedt meg homok s rozsda. Féüábon szuvasodó ágas áfflong a gémjéről csikorgó lánc lóg és ostorfa, A szín hajhászott szekere többé már roncs kerekekkel nem szolgál sem földet, Sem embert Féktelen szél hajtott itt mindent össze. Töppedtek gazos gödrökbe s mohó szájjal elnyel a zöld penész. Fekélyes, satnya tárgyak: nem őriz titeket már csak az emlékezet s a kert végében a kukonicaszár piramisok ahová a nyár temetkezett. JEVGENYIJ VINOKUROV: Szednétek :. . Szeressétek, akihez Immár évek titkai kötnek; Ö az Egy legyen! Bár nincs, mit ember nehezebben érhet mint a tartós együtüét-szerelemi Ily boldogságot egyszer ad az élet, óvjátok hát, ne bántsa semmi sem, vegye körül bátorság és kímélet; nagylelkűséget vár a szerelem. Hazugság csábít csak a csalfa fényre, a világ, melyben nő van számtalan, az egyetlent nem pótolhatja mégse, aki szeret keserűn, s boldogan. Fordította: Antalfy István FORGÁCS KAROLY: ŐSZI TÁJ A csend úgy ring az út felett mint akácfa ágon a levél; élet, zaj, lárma szendereg: napfénybe fúlt a fürge szél. A zöld dió-burok pattanva feslik, méh-sereg zseng a szilvafák körül, sürögnek a szüretelők reggeltől estig. Ellik az ősz, gyümölcse hull, terül. A hajnal lila szemét ha nyitja, ökömyál fátyolén néz szerteszét a megszedett határon. Szétnyílva várja a felszántott tarló az új vetést. Pergő levelek úsznak az álló levegőben, kötés szakadt: megért ág és gyümölcs; egy rekedt varjú fáról-fára röppen és károg mint egy pesszimista bölcs. JULIANE WINDHAGER; A falu novemberben Neszez a gereblye a sövény hosszán, vigyorog és köszön a bolond, aki a leveleket összekaparja. Patak surran hunyorogva a kastély hídja alatt, á.t a barna derengésen lót-fnt Meluzlna * cseléd-népe felfelé vetve oldalát. Pókháló-fátyolba rejtve áll a fagyat Most indalunk halld mindnyájan, s éjjel, mikor a fagy vénfti a káposztát a földben, egyre halljuk a konok gereblyét, amint jár a lombszőnyegen. Fordította: Bán Ervin • A francia népmesék vízi tündére. A neves osztrák költőnő egy versét lapunk már közölte 1963-ban, a karácsonyi számban, KATONA JUDIT: DAL lm elfogadlak létem nehezének s mint forrón alvadt, ki nem hűlt csodát viszlek magammal elrettentő ének, hiánya lázas beteljesülésnek, húsomba öntött ólomként tovább. Engem, Guarduvaln lovagot, ki Csonkalábúnak is neveztetem, s a nemesifjak hadijátékaiból kimaradván magas származásom ellenére elsajátí- tám a betűk vetésének tudományát, azzal a megtisztelő hivatással ruházott fel Richard, ki világraszóló tetteiért méltán viseli az Oroszlánszívű melléknevet, hogy most, midőn olyan nagy diadalt ülve a pogányon, s oly sok váltságdíjat fizetve a szövetséges keresztény királyoknak, Isten kegyelméből hazatéré. írnám meg életének krónikáját. Ki e néven elsőként ül Anglia trónján, minden lovagi eszménynek megtestesítője, szentséges vallásunk tántoríthatatlan védelmezője, az Űmak 1157. esztendejében látá meg a napvilágot, s már születésével tanujelét adva messzetekintő bölcsességének. Megmutatkozott ez már abban is, hogy — egészséges és erős csecsemőként — vajúdó anyját, kit pedig olthatatlanul szeretett, a szülőágyban megölé. Inkább lemonda a becéző any^i szívről, csakhogy ne szülessék fitestvé- re, ki majdan megoszthatná a nemesurak hűségét és véres harcokban kergethetné a nemzetet a koronáért. Nem rajta múlt, — hiszen még csecsszopó volt ekkor —, hogy felséges atyja mégiscsak nemzett további utódokat, nem is csekély számban. A gyermek Richard legyőzhetetlen vala a bajvívásban, s nem akad korabeli nemes, ki legyőzte volna, mert aki azt megkísérelte, szolgáival és apródaival tanítatta meg leendő királya erejének tiszteletére. Kora ifjúságától szinte állandóan összesküvéseket, merényleteket és lázongásokat szított mélységesen szeretett és tisztelt édesapja, II. Henrik ellen. Gyermeki szíve vérzett, valahányszor megtudta, hogy főnemesek összefogtak királyuk ellen s ő kénytelen vala élükre állni; már előre mélységes gyászba borult a nemes lelke, ahányszor méregpoharat nyújtott át íelséges nemzőjének. De számára a haza üdve minde- nekfelett való törvény vala, s elméjében tudá, hogy ez üdv kivirágoztatására nem az atyát, hanem a fiút hivatá el a meny- nyei akarat. Aztán elérkezett a nap, s Richard ott álla könnyes szemmel a fontevraudi apátságban atyja ravatala mellett. Ám kénytelen volt erőt venni érzelmein és lóhalálában a Westminster apátságba sietni, hogy fejére tegye a koronát, mielőtt bárki bitorló megelőzhetné. Akkoriban, minden hívő léleknek legnagyobb fájdalma vala, hogy a Szentföld megszentelt rögein, hitetlen pogá- nyok uralkodnak, puszta jelenlétükkel is meggyalázva a magasztos kegyhelyeket. Hogyan is ne töltötte volna el efelett mérhetetlen fájdalom a legkeresztényibb lelket, xi valaha is e szigetországban élt, hallván, miként áldoznak hitvány bálványaiknak a bibliai helyeken a pogányok, s mint rabolják ki ez ország kincseit a német és a frank keresztesek? Szívében hát szent elhatározás született: keresztesháborúba vonul maga is, megtisztítja Palesztinát a pogányoktól, s megmenti mind az ott található kincseket az egyedüli méltó birtokos, az angol király kincstára számára. Csakhogy egy ilyen nagy hadjárathoz sok, nagyon sok pénz kellett, s joggal érezte úgy, hogy méltatlan lenne ezt a pénzt arra az ügyre, amely , az egész keresztény világé, egyetlen ember, az angol király pénztárából előteremteni. Nem vehette ezt a pénzt a nemesektől és főnemesektől, egyrészt, mert úgysem adták volna, másrészt pedig az Űr előtt minden ember egyenlő lévén, a szent ügyben is mindenkinek jogot kellett adni az áldozat vállalására. S páratlan uralkodói képességével ezúttal is megtalálta a leghelyesebb megoldást. Elrendelte, hogy a hadjárathoz szükséges összeget a jobbágyoktól és a pórnéptől szedjék össze az adószedők. így gyűlt össze a szent háborúra kereken egymillió font anélkül, hogy bármi is változott volna a birodalom lakosságának vagyoni viszonyaiban. A hosszú tengeri utat a keresztes had, élén királyi vezérével, arra használta fel. hogy megerősítse lelkét. Kockajátékkal töltötték az időt, hiszen a hitnek kevés olyan próbája van, mint ha a szerencsére bízza pénzét; s az alázat gyakorlására is nagyszerű alkalom szatért Németországba, méghozzá annak demokratikus felébe, 1951 és 53 között műveinek gyűjteményes kiadását jelentette meg az Aufbau Verlag. Végül, 1962-ben, a Német Szövetségi Köztársaságban is akadt kiadó, amely bátorkodott Anna Seghers művet megjelentetni: A hetedik kereszttel, a Tranzittal és egy kétkötetes novellagyűjtemény- nyel ismertette meg a nyugatnémet olvasókat Anna Seghers a századdal együtt született november 19- én ünnepli 65. születésnapját Ekkor jelenik meg új elbeszé- 1 léskötete, A gyengék ereie. A Szent Barbara-i halászok felkelésétől az új novellás kötetig ívelő pálya a mai német széppróza egyik legnagyobb és legjellegzetesebb egyéniségének útját mutatja. Munkáit a világ minden kultúrnyelvére lefordították, szerte a világon mindenfelé, hazánkban Is, óriási olvasóközönség várja újabb műveit után Anna Seghers két gyermekével illegalitásba vonult majd a megszállt területről Dél-Franciaországba szökött onnan pedig Mexikóba hajózott A várakozás szorongató megalázó, reményteljes és csüggesztő napjait heteit irts le nagyszerűen Tranzit című magyarul nemrég megjeleni regényében. Miközben gyermekeivel együtt Mexikóban élt férjét a Pétain-kormánj a Le Vemet-i intemálótábor- ba zárta. A hetedik kereszt röviddel angol nyelvű kiadása után németül is megjelent a mexikói Anna Seghers dolgozószobájában. BERFŐZÖ SIMON; A NAGY GOND Sárga vászonkötés, rajta kék i színű betűkkel a szerző neve és a könyv címe. Így festett Anna Seghers első könyve, i amely Gustav Kiepenhauer- nél jelent meg, 1928-ban, háromezer példányban. Seghers — mindössze ennyi állt a köteten, keresztnév nélkül, és •okán azt hitték — férfi írta. Annyira férfias volt a kisregény — A Szent Barbara-i halászok felkelése címmel később magyarul is megjelent — témája, stílusa, hangvétele. Egyébként felvett név a Seg- hera. Az akkor huszonnyolc éves szerző igazi neve Netty Belling volt, pontosabban Doktor Reiling, nem az orvostudományok, hanem a filozófia doktora. Egy mainzi képkereskedő lánya. Dr. Netty Reiling, 317*7. Anna Seghers első könyve mindjárt nagy vitát kavart és jelentős sikert aratott: megkapta az az évi Kleist-díjat érte. Azóta Anna Seghers minden új könyvét olvasók tömeget várják, megjelenése nemcsak német irodalmi, de világirodalmi eseménynek számít Következő munkája, első nagy regénye, 1932-ben jelent meg, — emigránsokról szól, akik a fehér terror elől menekülnek saját hazájukból —, és egy évvel később, 1933-ban, már a hitleri-göbbelsi könyvmáglyára került Az írónő pedig osztozott regényhősei, az i emigránsok sorsában: a Har- ] madik Birodalom fokozódó j tenorja elöl Párizsba mene- ] kűL ( Következő regénye már Amaz- : terdamban, az azutáni pedig i Párizsban jelenik meg, majd i Ismét Amszterdamban talál ki- ] adót i Máig leghíresebb regényét A i hetedik keresztet a harmincas ’ évek végén írta. A Franco-fa- i siszták ostroma alatt tartott : Madridban kezdett hozzá eh- I hex a regényhez, és Párizsban fejezte be, 1937 nyarán, mikor i részt vett abban a nagy béke- i megmozdulásban, amelyben a többi között Nehru és Dolores Ibárruri, és Marcel Cachin is részt vett, és beszédet mondott 1939. végén fejezte be regényét amely végül is New York-ban látott napvilágot először angolul, 1942-ben. Párizs német megszállása El Libro kiadónál, amely később a Tranzitnak is teret adott Berlinben 1946-ban jelent meg első ízben a regény, amely azóta az NDK-beli Aufbau Verlagnál már háromne- gyedmillió példányban látott napvilágot. Anna Seghers 1947-ben viszANNA SEGHERS 65 ÉVES
