Heves Megyei Népújság, 1965. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-13 / 268. szám
Az oktatás-nevelés kérdése iskoláinkban M emrégiben — a Népúj™ ság szeptember 12-i számában — összegeztük az iskolatörvény végrehajtásának tapasztalatait. Az értékeléskor megállapítottuk, hogy a második ötéves tervidőszakban — hiszen ez egybeesik az 1961. évi ni. törvény megjelenése óta eltelt idővel — megyénk közoktatási ügye jelentősen fejlődött Bár a tárgyi feltételek kialakítása terén (tanterem, műhelyterem stb.) anyagi erőforrás hiánya miatt nem tudtuk a felemelt ötéves terv előirányzatát teljesíteni, ennek ellenére iskoláinkban a tartalmi munka színvonalának emelkedéséről számolhattunk be. Az iskolatörvény hármas célkitűzésének megvalósítása során eddigi munkánkban erőrebben dominált az élettel való kapcsolat megteremtése, az anyagközlés, a korszerű szemléltetés, mint az ifjúság világnézeti nevelése. Így az állapítható meg, hogy iskoláinkban még nem valósult meg teljes egészében az oktatás és a nevelés egysége. Pedig mindany- nyian tudjuk, „népi demokráciánk kultúrpolitikájának tuti atos célkitűzése, hogy dolgozó népünk, — s ezen belül ifjúságunk — szocialista tudatát kialakítsa. Ennek a szocialista tudatnak elsőrendű tényezője a marxista világnézet...” Ifjúságunk szocialista tudatának formálását elsősorban az iskolai oktató-nevelő munkától várhatjuk. A tantervek következetesen dialektikus materialista világnézeti tartalma, a közösségi nevelés szocialista eszmeisége, az alkalmazott oktatási és nevelési módszerek helyes megválasztása a tanulók világnézeti fejlődésének döntő tényezőivé válhatnak, ha érvényesülésüket következetesen biztosítani tudjuk. A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának 1963. évi júniusi plénumán hangzott el: „Az oktatás és nevelés között sokat hangoztatott harmónia hiánya komoly fogyatékosság, amelyet még nem számolt fel az iskola. Nem arról van szó, hogy a nevelés színvonalát az oktatás színvonalára kell emelni. A lényeg az, hogy az oktatást és a nevelést egységes folyamattá kell változtatni.’* A z oktatás az a tevékeny” ség, amely felfegyverzi a tanulókat ismeretekkel, képességekkel, készségekkel. A nevelés az emberi személyiség kialakításának céltudatos folyamata. E két folyamat egysége együttes megjelenése szinte termelés rendszerében, akik magukévá teszik a társadalom szocialista-kommunista célkitűzéseit, és ezért kitartóan harcolni és dolgozni is képesek. A következőkben vizsgáljuk meg azokat az utakat, amelyek az oktatás és a nevelés egységét biztosítják. gyakran szoktuk monda- ” ni, hogy jelenleg az iskolai munkára, nevelőink szemléletére az oktatásközpontúság a jellemző. Ez a megállapítás így, önmagában véve nem helyes, mert az oktatás egész folyamata nevel. Az oktatás tartalma, megszervezése, módszere nevel, nem pedig csat az úgynevezett izolált „nevelő” pillanatok. Szocialista szemléletet és meggyőződést aktívan kialakíthat bármilyen tantárgy. Tudott dolog, hogy egyik tantárgy sem képes önállóan megoldani az előttünk álló feladatokat, de mindegyik hozzájárul azoknak a megvalósításához, amikor vizsgálja a válság bizonyos Jelenségét. Az cktatás akkor biztosítja a szocialista szemlélet kialakítását, ha minden tantárgyat a marxista—leninista módszertan és a korszerű ismeretek alapján adnak elő. Ezért egyébként az új tanterv is követelményként jelöli meg. Ha csak ‘az elszigetelt oktatásszemlélet lenne a jellemző, altkor a tudományos ismeretek- didaktikai feldolgozása lenne érvényben és nem vennénk figyelembe a nevelés logikáját sajátosságait A tapasztalat azt bizonyítja, hogy nevelőink egy része megfeledkezik a világnézeti általánosítás fontosságáról. Nem elegendő csak ismerni a társadalom és a természet törvényeit. Ezeket formálisan is el lehet sajátítani anélkül, hogy valaki meggyőződne helyességéről. A szocialista kapcsolatok megvalósítása a természethez, a munkához, a társadalomhoz, vagyis a valóság helyes megértése csak akkor érhető el, amikor az ifjúság ismeretei kapcsolatba kerülnek a társadalmi munka- tevékenységgel, amikor a nevelő eszmékkel és érzelmekkel tudja megtölteni az ismeretek és a munka egyesítésének folyamatát. Mennyit tud rontani és milyen károsan befolyásolja az ifjúság szemléletének alakítását az a nevelő, aki csak formálisan, meggyőződés nélkül beszél a marxista világnézetről! E tekintetben egyes tantestületek, egyes nevelők munkájával szemben nagyobb követelményt kell állítani. Gyakran elhangzik olyan megállapítás is, hogy nevelőtestületeinkben kialakult a pedagógiai egység, s a következő lépés a világnézeti egység megteremtése. Ez a megállapítás ellentmondásos. Lehet-e pedagógiai egységről beszélni világnézeti egység nélkül? Nyilvánvaló, hogy nem. „Éppen azért eszmei, politikai egységnek az eddig elért szintje ad lehetőséget, hogy a pedagógai egység gondolatát — amely perspektivikus célként eddig is előttünk állt” — állapítja meg Lugossy elvtárs — „ma már úgy vethetjük fel, mint olyan célt, amely felé határozott lépésekkel kell elindulni. S ahogy erősödik majd az egyes pedagógusok materialista világnézete, úgy szélesedik és szilárdul az alap, amelyen a pedagógiai egységet építhetjük”. A tantestületek pedagógiai egységének kialakításához szükséges, hogy a tan- testületi tagok egységes materialista szemlélettel rendelkezzenek. Ez létrejöhet úgy, hogy a nevelők rendszeresen képezik magukat. A lelkiisme- tes, a szocializmusért élő pedagógus ma is tudja, hogy az ifjúságot aj szocializmus számára felkészíteni csak úgy lehet, ha elméletileg is képezzük magunkat. így tudunk eligazodni a szocializmus építésének útján. Az egység kialakításában nagy szerep vár a vezetőre: az igazgatóra. Az igazgató, alapos, elmélyült irányító, ellenőrző munkája során sok segítsége* adhat elsősorban azon nevelők számára, akik még keresik az utat, akik még csak a kezdő lépést tették meg a marxizmus elsajátítása terén. Akkor tud az igazgató komoly segítséget adni, ha értékelésekor nemcsak az elvégzett feladatot vizsgálja, hanem azt is, hogy a nevelő hogyan nőtt fel a feladatok nagyságához. Ha szükséges, megjelölni a nevelő számára a fejlődését elősegítő forrásokat, módszereket A tantestületi egység kialakításánál sok segítséget adhatnak a helyi párt-, tanács- és tömegszervezetek is. Pozitív tapasztalat, hogy a helyi szervek ma már nemcsak kívülről szemlélik és bírálják a tatttestütetek munKájS.t, hanem igyekeznek ahhoz segítséget is adni Nagyon jó kezdeményezésnek tartjuk az egri városi és a hevesi járási pártbizottság ankétját, ahol a kommunista pedagógusokkal megbeszélték az iskolai nevelőmunka néhány problémáját és megjelölték a továbbhaladás útját. De hasznos volt a füzesabonyi párt-vb ülése is, ahol szintén előtérbe került az iskolai nevelés hatékonyságának fokozása. |J a röviden is* de szólni *■ kell a szülő házzal való kapcsolat megteremtéséről is. A családi környezet hatása nagymértékben elősegítheti, de gátolhatja is az iskolai nevelés hatásfokát. A szülő ház, a családi környezet nyugodtsága, világnézeti légköre teheti termékennyé a nevelést, segítheti az ifjúság egységes szellemben való nevelését ( Az oktató-nevelő munka egységét segíti elő, hogy mind az általános, mind a középiskoláinkban az új tantervek bevezetésével majdnem egy időben jelentek meg a nevelési tervek. E két dokumentum szinte egy időben való megjelenésének az volt a célja, hogy a megnövekedett oktatási és nevelési követelményekhez meg kell adni a szükséges segítséget A korszerű oktatási igényt új, korszerű tantervvel, az átgondolt céltudatos, tervszerű nevelési igényt pedig konkrét útmutatásokkal lehet kielégíteni. A két dokumentum kiegészíti egymást, a kettő együtt tartalmazza azokat a követelményeket, amelyeket az egység > kialakítása érdekében meg kell valósítani. Ilyen rövid cikk keretében nem lehet a teljesség igényével az oktatás-nevelés egységéről beszélni, de még így is érzékelhető, hogy az ifjúság nevelése milyen bonyolult, összetett, de ugyanakkor hálás feladat. Ha az iskola — a nevelők, az ifjúsági szervezetek — munkáját a társadalom még eredményesebben támogatja, az ifjúság nevelését előbbre tudjuk vinni, le tudjuk nyesegetni a meglévő vadhajtásokat, amelyek még megtalálhatók ifjúságunk tudatában és magatartásában. Ehhez a munkához min- “ denkitől, akitől valamilyen formában köze van az ifjúság neveléséhez, őszinteséget, lelkesedést kérünk, mert csak ez vezethet eredményre. Dr. Csicsai József, a Heves megyei Tanács VB művelődésügyi osztályvezetője Igaz, november 6-án ünnepi előadás keretében már bemutatták a Sirályt, tegnap este mégis premierhangulat uralkodott a Csehov-dráma előadásán. Krónikánkban most a Csehov-dráma régi, egri .kapcsolatára” hívjuk fel a figyelmet Az egri születésű Bródy Sándor szerkesztésében megjelent Jövendő című lap 1993 szeptemberében adta hírül elsőnek Csehov Sirály című drámájának szentpétervári bemutatóját. ★ Az elmúlt napokban szeretettel köszöntötték kollégái Fekete Alajost 50. születésnapja alkalmából. A félszáz esztendőből 31 évt töltött Fekete Alajos színpadon, az egri Gárdonyi Géza Színházban pedig most kezdte a kilencedik évadot. Ma már nehéz lenne ösz- szeszámolni, hány szerepet játszott: Alig van operett, vagy zenés vígjáték, amelyben nem szerepelt volna. Az utóbbi időben — amint elmondotta — írogat is. Vőlegényt keresünk címmel kétrészes, zenés vígjátékot írt, amelyben arra a kérdésre keresi a feleletet, hogy „milyen legyen a jó házasság?” A „hakni”-brigád a napokban már megkezdte a próbát, s hamarosan ősbemutatóról számolhatunk be. — Mi a legkedvesebb szerepe? — Ä Cigánybáró Zsupánja (fényképen!) — Mi volt a legizgalmasabb színházi élménye? —Az Érdekházasság Vencel bácsija. Az történt ugyanis* hogy a szerep szerint egy hosz- szú fűrészt vittem be a színpadra, az leesett, és megsebesítettem a lábam. A felvonás végéig kihúztam valahogy, a szünetben aztán kórházba vittek, ahol összekapcsolták és bekötötték a sebet, majd ismét folytattuk az előadást A közönség nem sokat vett észre az egészből. Igaz, hogy sokan látták kollégáim megdöbbent arcát, a színpadon folyó vért... de hát bizonyára azt hitték, hogy ez is benne van a darabban. lm) Lelkes viía a közönyről a c,R*zmasn® X\\\\k\VCv\XV\\\\VVÍ; a gyávaságról Érdekes kezdeményezés ta- kiszabadítható alóluk a mainúi voltunk csütörtökön este a megyei könyvtár olvasójában: irodalmi vitát rendezett a Megyei Könyvtár a cinizmusról, a közönyről és a gyávaságról. A vitát, amelyet Eszterhás Zs. Ferenc irányított, irodalmi szemelvényekkel vezettek be. Nyerges András, Sarkadi Imre, Nagy László, Ladányi Mihály, Weöres Sándor műveit az irodalmi színpad tagjai adták elő. A mély pesszimizmusú, közönyös, magányosan kesergő művek nagy vitát kavartak. A vitában kikristályosodott a helyes nézet: ezek a tulajdonságok csupán külső mázak és nevelőmunkával eltüntethetők, és igazi fiatalság. A bizonyítást a második rész friss, fiatalos^ derűlátó versei segítették. Nyerges András például így vall e témáról: az a fajta vagyok én. aki jogát szíva megy ki a barikádra de nem fordul vissza félúton ha egyszer elszánta magát s ha csak annyi is bizonyság ami két talpa alatt elfér szívesen elhiszi hogy a halál nem halál arca mint a napraforgó szíve reggeli fények szavára elkezdi új meg új énekét\ A hasznos kezdeményezés folytatását várjuk. egyidős a pedagógiával, mert mióta tanítás folyik azóta beszélünk nevelésről is. Az ember sokoldalú kiformálásának általános rendszerében az oktatásnak és nevelésnek is jellegzetes sajátossága, egyéni logikája van. De az oktatás és a nevelés között valóságosan megvan az összefüggés: az oktatás nélkülözhetetlen és hatékony eszköze a nevelésnek, a helyes nevelés pedig előmozdítja az oktatás sikerét. Az előbb említett megállapításból — amelynek helyességét a pedagógia története igazolja — következik, hogy egyetlen társadalom sem tagadja, sőt. követelményként állítja: az oktatás mellett a pedagógusnak nevelni is kell, mégpedig a társadalom által megszabott normák szerint. így van ez a mi szocialista társadalmi rendszerünkben is. A ma társadalma azt a követelményt állítja az iskola, a pedagógusok elé, hogy az ifjúságot úgy neveljük, hogy megtalálja a helyét a szocializmus építésében. Olyan embereket kell nevelnünk, akik el tudnak igazodni a modern szocialista 4 i960, november 13« suombai MiMAiy: 30. Pikó felszisszent Ujjaival belegereblyézett a hajába. — Felvesszük? — sandított rá a sofőr, de a sebességet nem csökkentette. A százados csak előre mutatott. Amint elszáguldottak Joós mellett, halkan megjegyezte: — Majd a hullaszállító... Úgyis azért dobták ki... egér- utat akarnak nyerni — tette hozzá. Az út kanyarogni kezdett, és — noha jócskán csökkent a két kocsi közötti távolság — gyakran elvesztették szem elől a menekülőket. Balról sűrű aljnövényzetű erdő kezdődött. Az útmenti fák kerítésként olvadtak össze a száguldásban. Tekintetük egy pillanatra összevillant. A jelzőtáblán ez állt: „H”—2 km”. Egy hirtelen kanyarodó után Pikó felkiáltott. — Álljon meg! A Moszkvics az út szelén állt, nyitott ajtókkal, járó motorral, elhagyottan. Kiugrottak a kocsiból. Az erdőből csörtetés hallatszott. — Utánuk megyek! Maga maradjon a kocsinál! Ügyeljen, nehogy meglépjenek — lihegte a százados, és a sűrűbe vetette magát. Szinte vigyázatlanul törtetett előre a zörejek irányába. Már-már úgy vélte, hogy egészen közel lehet az üldözöttekhez, amikor váratlanul éles géppisztolysoi-ozat dörrent a kocsik felőL Lélekszakadva rohant vissza. A sofőr akkor csúszott le az úttestről, véres ruhája furcsa csíkokat húzott a kövezeten. Pikó mellé feküdt, és kikerekedett szemmel bámult az arcába. — Százados élvtárs ... — gur- guláaott a hang a sofőr torkából. — A másik oldalon... a bokorban... oda akartam menni... vigyázzon... — suttogta, és félrecsuklott a feje. Elvesztette eszméletét. Szájából vékony csíkban folyt a vér. Pikó arcán megmerevedtek az izmok. Gépkocsimotor hangja hallatszott, és egy katonai teherkocsi tűnt fel a kanyarban a község irányából. Pikó, nem törődve a veszéllyel, felugrott, széles mozdulatokkal a fák közé irányította. A vezető mellől fiatal hadnagy ugrott le, és már mesäziixä jeteoieoi akart Pikó közbekiabált. — Fedezzék magukat! A kocsiról mintegy tíz—tizenöt katona ugrált le, és gyorsan eltűntek a terep egyenetlenségeiben. A hadnagy Pikó mellé — Várjon egy kicsit — intette le Pikó, és a teherautó vezetőjét kereste Az ott feküdt a kocsija mellett — Tud Pobedát vezetni? — kérdezte. A sofőr bólintott. Mit sem ügyelve a veszélyre, bevonszolták a sebesültet a hátsó ülésre Pikó mellé ültetett egy katonát — Vigyék a legközelebbi kórházba — utasította őket a százados, miközben szakadatlanul szemmel tartotta az útmenti C.'üsko. kúszott. — Ez az ügyeletes alegységünk — lihegte. — Már vártuk a Moszkvicsot, amikor meghallottuk a géppisztolysorozatat Mi Irkitórafc? bokrot. A kocsi megugrott és elszáguldott. Pikó röviden ismertette az eseményeket. Arca szürke volt SS eássáoté — Merre ment a másik? — kérdezte a hadnagy, miközben harcrendbe utasította katonáit. Pikó megmutatta az irányú A fiatal tiszt arca felderült — Pontosan az objektumok félé! Rádiós! — kiáltott fel és körültekintett Felesleges volt kiabálnia, a híradós katona ott feküdt mellettük egy bokor tövén. Már hívta is az ellenálló- mást. Kérdésükre nyugodt, magabiztos hang válaszolt. — A civilruhás fegyveres pontosan nekiszaladt az -őrtoronynak ... Nem, ellenállást nem tanúsított A két tiszt összenézett. — Akkor jöjjön a következő — mondta Pikó és kissé felemelkedve, a bokrok felé kiáltott: — Hé! Bújjon elő, adja meg magát és dobja el a fegyvert! De a bokrok közül csak egy géppisztoly válaszolt, egyhangúan és hosszú mondatokban. A lövedékek zizzentek, és egy ág aláhullott. A hadnagy tüzet vezényelt. A bokor helyén csonkok meredtek az égnek. Némán állták körül a cafatokat. — A fényképész lehetett — morogta Pikó, de talán a főnöke sem ismerne rá. Egy ideig a moccanatlan, hideg arcokat fürkészte, majd ismét a letarolt bokorra pillantott. — Kinő ez még... — mondts nagyot sóhajtva. LA befejező rész következik)
