Heves Megyei Népújság, 1965. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-11 / 266. szám

Lehet két „dekával" több...? Bármennyire is furcsa, de a kérdés az egri 18/8-as készen­léti gyógyszertárban hangzott el. S hogy tovább bonyolítsuk e furcsaságot, ime a válasz, amelyet Tóth Zsigmondtól, a gyógyszertár vezetőjétől kap­tunk ... — Lehet. Persze ezt koránt­sem úgy kell érteni, mint mondjuk egy csemegeüzletben, vagy egy húsboltban. Vannak orvosok, akik egy gyógyszer elkészítéséhez 15 centrigramm hatóanyagot írnak fel, és van­nak, akik ugyanahhoz a gyógyszerhez már 20-at. Tehát a választ így kell értelmezni. A gyógyszerek egy fajtájánál •sitnozoghat” a precízség, de vannak gyógyszerek, amelyek százalékos pontosságot követel­nek. — Mit mond a gyógyszerész­nek az orvosi recept? •— Mindent A használati n kozottak, nem tévedhetünk, hiszen emberi életekről van szó. Ha előfordulna, közölnénk az orvossal, és természetesen kijavítjuk... A következő történetet is csak hallottuk. Tavaly Lon­donban — lehet, hogy csak puszta szórakozásból — meg­rendezték az olvashatatlan írá­sok versenyét. A versenyt egy holland körzeti orvos nyerte egy betegének kiadott recept­jével, amelyet azóta is ereklye­ként őriz a verseny zsűrije. Mondjuk egy ilyen versenyen milyen eséllyel szerepelnének a magyar orvosok? — Tehát arra gondol, ho­gyan tudjuk elolvasni az orvo­sok által felírt recepteket. Nagy praxisunk van már benne. Elég két betű, s már tudjuk is, miről van szó. Ter­mészetesen vannak receptek, amelyeket alaposán meg kell — Az nem baj, sőt nagyon egészséges dolog, ha az embe­rek tartanak lakásukon láz­csillapítókat, vagy fejfájás el­leni tablettákat. Ez természe­tes. Az azonban már nem, hogy egyesek gyűjtik a gyógy­szert. Nem ismerik, nem érte­nek hozzá, így pedig csak árta­nak egészségüknek. Vannak gyógyszerek, amelyek a hasz­nálati idő lejárta után már nem használnak, sőt ártanak. A gyógyszerekkel nem lehet játszani, válogatni, találgatni közülük. 1950 óta készenléti gyógy­szertárként működik a 18/8-as gyógyszertár. Éjjel-nappal ügyeletben van ... — Valóban. Tizenöt év óta nem volt bezárva. Naponta 3—400 receptet veszünk át. Volt idő, amikor az emberek visszaéltek éjjel-nappali szol­gálatunkkal. Esti sétájuk köz­ben jutott eszükbe a gyógyszer, vagy eljöttek moziba, s utána becsengettek. Mióta ügyeletes orvosi szolgálat van, csak ak­kor jönnek éjjelenként, ha va­lóban szükség van a gyógy­szerre. Befejezésül még egy kérdést. Azt mondják, a XX. század egyik népbetegsége az ideges­ség. Valóban? — Igen. Bizonyítják ezt a gyógyszerek sztárjai, a külön­féle idegcsillapítók, amelyek örökös szezonban fogynak a gyógyszertárakból... Koós József Mindnyájain felelősek vagyunk egymásért 1777 üzemi baleset történt, 36.709 munkanap elveszett A SZAKSZERVEZETEK He­ves megyei Tanácsának múlt heti ülésén elhangzott beszá­moló szerint üzemeinkben az év első felében, még inkább a harmadik negyedévben emel­kedett a balesetek száma. Ki­lenc hónap alatt hat ember életét vesztette, 1777 balesetet szenvedett, és 36 709 munkanap kiesett a termelésből. Orszá­gos szinten 4—6 százalékkal csökkent a balesetek száma, megyénkben 7,6 százalékkal emelkedett. Az előző év azo­nos időszakához képest felére csökkentek a halálos balese­tek, de 13,2 százalékkal növe­kedett a kiesett napok száma. Az adatok ismerete után ter­mészetes és jogos a kérdés: miért nem sikerült úgy ter­melni, hogy munka közben kevesebb szerencsétlenség érje az embereket. A baleseti sta­tisztika kedvezőtlen alakulásá­nak alapvető oka, hogy nem sikerült döntő változást elérni sem a gazdasági-műszaki veze­tők, sem a szakszervezeti tiszt­ségviselők szemléletében — állapította meg a Szakszerve­zetek Heves megyei Tanácsa. A Mátravidéki Fémművek­ben a műszaki-gazdasági veze­tők egy része elmulasztja a dolgozók balesetvédelmi okta­tását, nem tartják meg a biz­tonsági szemlét, a Hevesi Gép­javító Állomás egész évben nem tárgyalta meg a munka- védelmi problémákat, pedig a balesetek alakulása ezt állan­dóan sürgette. Több példát le­hetne felhozni, hogy termelési, műszaki tanácskozásokon csu­pán a bekövetkezett balesete­ket említik meg, de nem elem­zik annak valódi okát. Nem egy üzemben kedvét szegték a munkavédelmi őrségnek, mert észrevételeikkel, naplóbejegy­zéseikkel nem törődtek, javas­lataikra választ sem kaptak. A Szakszervezetek Heves megyei Tanácsa felhívta me­gyénk valamennyi vállalatá­nak vezetőjét, hogy a balese­teket előidéző okokat gondo­san elemezzék, és ennek alap­ján állapítsák meg, hogy az üzem melyik részén milyen munka közben történt leg­gyakrabban baleset. Ezekre a veszélyeztetett munkahelyekre különös goddal ügyeljenek, egyetlen alkalmat ne mulasz- zanak el, hogy felhívják a dol­gozók figyelmét a balesetve­szélyre. A SZOCIALISTA brigádok vállalásaikhoz híven tudatosan törekedtek arra, hogy a biz­tonságos munka szabályainak pontosan eleget tegyenek. Szükséges, hogy az önkéntes őrködést, a szabályok megtar­tását a brigádon kívüliekre, főleg a fiatalokra és az új dol­gozókra is kiterjesszék. A bal­esetek túlnyomó többségénél megállapítható, hogy különö­sebb beruházás és anyagi rá­fordítás nélkül, jóindulatú fi­T essék az Randoms. ege — nyújtja át a gyógyszert Jakucs (Foto: Kiss B.) utasításit a gyógyszer össze­tevőit, annak arányait. .Nem tudjuk, megtörtént-e, de hallottunk egy olyan esetről, hogy az orvos azt írta fel a receptre: háromszor egy evő­kanállal. Amikor a beteg ki­váltotta, alaposan meglepődött, mert tablettákat kapott... — Előfordulhat. Sok a beteg, vagy szórakozott az orvos. De azonnal hozzáteszem, hogy ilyen esetek rendkívül ritkán fordulnak elő. És nem is em­lékszem. De megtörténhet, az orvos is ember... B — De ha mégis. Akkor mit csinál a gyógyszerész? ' — Mi nem lehetünk szóra­nézni, hiszen számos hasonló hangzású gyógyszer van for­galomban, és ilyenkor már ke­vés az említett két betű. Azért nincs komolyabb baj a recep­tek olvasásával... — Hány gyógyszert kell is­mernie egy gyógyszerésznek? — Szám szerint ezt nehéz lenne megmondani. Ahány van... — Több gyógyszerroérgezés- ről hallottunk mostanában, amelyeket az úgynevezett „há­zi gyógyszertárak” okoztak. A ki mit gyűjt mozgalomban te­hát vannak, akik a gyógysze­reket gyűjtik... Kolumbusz tojása Pacolairól, a terme­lési osztály vezetőjé­ről köztudomású, hogy ostoba fajankó. Nem azért ostoba fajankó, mert a termelési osz­tály főnöke, attól még lehetne igazán értel­mes, hasznos tagja a gyár kollektívájának, mint ahogy általában a termelési osztályok vezetői értelmes és hasznos emberek. De Pdcolai kora gyer­mekségétől, úgyszól­ván az első szó ki­mondásától ostoba, csak erre elég későn jöttek rá... — Igazgató elvtárs — mondta a személy­zetis. — Ezt a Paco- lait nem lehet tovább ott tartani a termelési osztály élén... — Mit javasol? — vonta ráncba homlo­kát az igazgató, mert ezzel szokta jelezni, hogy töpreng. — Le kell válta­ni... — Mit gondol ma­ga? Leváltani Paco- lait? Pártonkívüli... Ha leváltjuk, azt 'mondják, hogy ebben az üzemben üldözik a pártonkívülieket... Kemenesi, a beszer­zési osztály vezetője kétségkívül jó szán­dékú elvtárs, s nem is volt vele semmi baj addig, amíg a selejt- ellenőrzési csoport ve­zetője volt. Mióta azonban kiemelték a beszerzési osztály élé­re, kiderült, hogy Ke­menesi ugyan jó szán­dékú, de annyit ért a beszerzéshez, mint analfabéta hajdú az integrálszámításhoz. Ez többeknek feltűnt. Majdnem az egész gyárnak. Csak Mi- kuskánénak, a takarí­tónőnek nem, mert az Kemenesi anyósa volt. — Igazgató elvtárs — mondta a személy­zetis. — Ezt a Keme­nesi elvtársat item le­het tovább ott tartani a beszerzési osztály élén... — Mit javasol? — vonta ráncba homlo­kát az igazgató, mert mint már ismert, ez­zel szokta jelezni, hogy töpreng. — Le kell válta­ni... — Meg min maga őrülve, személyzetis elvtárs?! Leváltani Kemenesit? Hiszen párttag... Ha levált­juk, azt mondják, hogy ebben az üzem­ben liberalizmus ka­pott lábra és üldözik a párttagokat... — De hát akkor mit tegyünk? — kér­dezte kétségbeesve a személyzetis... — Mit tegyünk... mit is tegyünk? — ráncolódott még job­ban az igazgató hom­loka ... Megvan! Meg­van, ha mondom... Termesztésen min­dennel nekem kell tö rődnöm, mindennek nekem kell eszembe jutnia ... Hát kérem, azt csináljuk, hogy le­váltjuk a Pacolait, s ö lesz a beszerzési osztály vezetője, de leváltjuk a Kemene­sit is, ő lesz a terme­lési osztály vezető­je ... Na ugye, egy­szerű, mint Kolum­busz tojása... ' gyelmeztetéssel, a biztonsági előírások ismertetésével, és azok betartásának megköve­telésével megmenthették volna dolgozó társukat a balesetek­től. Éppen azért a szakszerve­zetek fontos feladatnak tekin­tik e téren is a társadalmi te­vékenység továbbfejlesztését. A biztonságos munka felté­teleinek megteremtéséért, a fegyelemért és a rendért első­sorban az igazgató, az üzem- és a művezető felelős. Nekik kell gondoskodniuk arról, hogy ne formális legyen az oktatás; hanem mindenki megismerje a rendszabályokat és a veszélye­ket. De ez csak az első lépés. Gondoskodni kell a rendelke­zések és a biztonságtechnikai intézkedések lelkiismeretes be­tartásáról — a munkanap min­den órájában, és az üzem min­den részében. Ügy véljük, eh­hez szükséges, — de nem ele­gendő — a vezetők éber ellen­őrzése. Éppen azért nem mond­hatnak le a munkavédelmi őr­ségek segítségéről, sem az újí­tók: javaslatairól. Segítsék munkájukat erkölcsileg, ösztö­nözzék őket anyagilag. Megyénkben az országos át­lagnál több baleset történt az elmúlt kilenc hónap alatt. De ki merné állítani, hogy az át­lagosnál rosszabbak a munka- feltételek, vagy veszélyesebbek üzemeink, tanulatlanabbak ügyetlenebbek munkásaink? Ne az objektív körülmények­ben, hanem önmagukban ke­ressék a hibát! A SZAKSZERVEZETI bi­zottságok az eddiginél jobban iparkodjanak, hogy fény de­rüljön a balesetek valódi oka­ira. Ne tűrjék, hogy a balese­tek 80—90 százalékában kizá­rólag a dolgozó felelősségét ál­lapítsák meg. Ha valóban hi­bát és mulasztást követett is el a munkás, minden esetben alaposan vizsgálják meg a munkakörülményeket, a bale­seti oktatás színvonalát, a köz­vetlen vezetők éberségét, az ellenőrzés hatékonyságát, és a munkahelyen kialakult szelle­met. A szaporodó üzemi balesetek azt mutatják, hogy a vezetők és a dolgozók szemléletén egy­aránt változtatni kell. Törőd­jünk többet az emberrel, mind­nyájan felelősek vagyunk egy­másért. (F. E.) Ötszáz tonna — kozmikus C&OSZ. MtHAiy: 28. Másnap reggel hat órára pár mindenki készen állt. A iyomozók feszülten várták a kritikus időpontot. Végre: hét óra. A zavaróadót bekapcsolták. A félrevezető adás két perc múlva megkezdődött. Rövid idő múltán a zavarási körzeten kívül lévő rádió-vevőtől tele­fonon jelentették a München­ből vett közleményt. A szöveg közölhető volt és nem mondott ellent az eddig leadottaknak. Ezt is kisugározták az éterbe. A telefonhallgatók percei kö­vetkeztek. A tüdőbajos hívta a manökent. — Anika, jöjjön azonnal hoz­zám. Pénze érkezett... — kö­högött a mikrofonba. A nő nemsokára meg is je­lent a műszerésznél. A tüdőbajos ezután elhagy­ta a Petőfi Sándor utcai la­kást, és a Körút felé villamo- sozott. A Kőrútnál átszállt, majd a Népköztársaság út já­rjál lelépett a villamosról, és félórás séta után egy OFO- TÉRT-ba tért be. ÁvUlPUJS&G 1965. november 11., csütörtök Pikó, miután vette a jelen­tést, csodálkozva fordult az alezredeshez. — Miért vannak ezek úgy összeragadva a fotózással? — kérdezte. Amaz mosolygott. — Könnyebb a titkosírások megfejtése, felvételek készíté­se... Bizonyára feltűnőbb len­ne, ha mondjuk egy pék fog­lalkozna vegyszerekkel... A nő a lakásra sietett, az Izabella utcába. Néhány perc elteltével az egyik fényképész-segéd sürgős családi ügyre hivatkozva elké- redzkedett az üzletvezetőtől. Gépkocsijába ült, és maximá­lis óvatossággal vezetve, Zug­lóba hajtott. Az egyik, viszony­lag néptelen utcában kiszállt a kocsiból és gyalog folytatta útját. A követésével megbízott nyomozóknak nehézségekbe üt­között, hogy feltűnés nélkül fi­gyelhessék. Egyedülálló ház kapuján csengetett. Középkorú, nyugdíjas pénzügyőr engedte be. A segéd egy óra múltán távozott. Utána a házat nem hagyta el senki. A fényképész visszakocsiká- zott az OFOTÉRT-ba. Rövid ideig várt, majd a telefonhoz lépett Hídvégit hívta. — Ani kérem, most ráérek egy kicsit Ha akarja, hozhat­ja a negatívokat. — Röpülök szivecském! — csicseregte vissza a nő. Hídvégi Annamária kicsiny amatőrfényképeket vett át a segédtől, és egy futó csókkal mondott értük köszönetét. Azonnal visszaindult a tüdő­bajoshoz. Nem sokáik kellett várni. A távirászok már átültetve kö­zölték a szöveget. — Az adó megszólalt ötven­két megaherczen dolgoz;k. Szöveg: „V-eset nyugtázva. N—100, NA—02, RR—13, RF— 10, RN—1, RN—2 új”. Ezután néhány adat követ­kezett a speciális műszer ké­pességről. Siettek közölni a legfontosabbnak vélt értesülé­seiket. „Bekapcsolva maradok” — fejeződött be a szöveg. Ezután megállás nélkül csön­gött a telefon. A nyomozók sorra jelentették: az ügynökök Az alezredes a vevőcsopor- a rádiós tot hívta. nyien az — Kezdődik elvtársak! A legnagyobb figyelmet! Tartsák tos a vonalat, és ha valami van, kó. azonnal jelentsék. A valameny- kószáltak. az útvonalak pon- — intézkedett Pi­adatokat térképre rajzolta. Érdekes módon min­den útvonal érintette a Nyuga­ti pályaudvarral szembeni ide­genforgalmi várostérképet. Az ügynökök rendszeres időkö­zökben, más-más időpontban haladtak el a térkép mellett. — Valamit megneszeltek, — dörmögte az alezredes. — Nos, Pikó elvtárs, most jön a mi tartalék bombánk. Felhívta a rádióadót. — Igen, én vagyok. Adják le, természetesen fedve!: RN— 2-t likvidálni, adót lekapcsolni. Igen, csak ennyit. A tüdőbajos, miután vette a közleményt, egyenesen a Nyu­gati felé tartott. Megállt a térkép előtt. A nyomozók fe­szülten figyeltek. A nő jött. A rádiós hátat fordított a tér­képnek. A nő tovább ment, nem szóltak egymáshoz. Né­hány perc múlva ugyanígy ha­ladt el a fényképész. A sarkon a pénzügyőr tűnt fel. A másik köhögve a térkép felé fordult, úgy várta be, amíg mellé lép. — Szabad egy kis jó tüzet, uram? — kérdezte a rádióst az öreg. — Nem dohányzom. Sajnos, beteg vagyok. Voronyezsi — tárta szét a kezét a másik. — Mi van? — kérdezte iz­gatottan a finánc. — RN—2-t likvidálni — szűrte a fogai közt, alig hall­hatóan a beteg. — Hát... akkor sajnos ... Udvariasan, mosolyogva vál­tak el. (Folytatjuk) pályákon Nagy lépésekkel haladt élő­re az idén a világűrkutatás. Szovjet részről Leonov vál­lalkozása, az űrbe való álsó kilépés, proton-állomások fel­bocsátása, a Szonda—3 Hold­fényképezése, a Molnyija—1 távközlési műholdnak televí­ziós követítései, amerikai rész­ről a Rangerek Hold-útja, a Mariner—4 televíziós közvetí­tései a Marsról, a Gemini két­személyes űrhajók útjai — mind fontos állomásai a világ­űr meghódításáért folyó harc­nak. Az elmúlt nyolc esztendő alatt a Szovjetunió több mint 130 mesterséges holdat vezé­relt Föld körüli pályára. Ezek együttes súlya meghaladja a 400 tonnát. Ha viszont figye­lembe vesszük a hordozóraké­ták utolsó fokozatának súlyát is, akkor 500 tonna az ered­mény. Szovjet szakértők sze­rint egyébként a hetvenes évek végére reálissá válik 400—500 tonnás űrhajók pályára vezér­lése is. A kozmikus rakétarend­szerek kidolgozásának és meg­alakításának feladatát ipari szervezetek és a Szovjet Tudo­mányos Akadémia közremíW ködésével oldják meg. (MTT)

Next

/
Oldalképek
Tartalom