Heves Megyei Népújság, 1965. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-07 / 263. szám
r-0wm) Tudsz imádkozni, kisfiam? Tudok, bácsi kérem .„ Es ki tanított meg? szeméből az öreg harcos. Nyíregyháza—Miskolc—Szu- havölgy—Budapest—Gyöngyös- oroszL Ezzel az öt szóval lehetne dióhéjban összefoglalni Kővári Lászlónak, a gyöngyös- oroszi bányaüzem vezetőjének életét. A fiatal mérnök 32 éve azonban csak szavakban férne ei egy dióhéjban, mondatokban már nem... 1933-ban született Nyíregyházán. Ott végzi az általános iskolát, érettségizik a közgazdasági technikumban. Gyerekkori álmai, a felnőtt diák tervei a műszaki pályára vonzzák, s hiába akar hivatalnokot csinálni belőle a középiskola, kitart tervei mellett... — A középiskola a közgazdasági egyetemre javasolt. Nem volt kedvem, inkább vártam két évet. Dolgoztam... 1953-ban felveszik a Miskolci Műszaki Egyetem bánya- mérnöki karára. A szorgalmat, a helytállást, a munka-, az emberszeretetet magával vitte az egyetemre. Jól tanult, a legjobbak között volt. Diplomaterve a Szuha- völgyi Il-es akna szellőztetése. Sikerült. 1958-ban a neve mellé odaírják: bányamérnök... — Az egyetem elvégzése után ide jöttem, Gyöngyösoro- sziba, beosztott mérnök lettem. 1962-ben üzemvezető-helyettes, 1965. január 1-el pedig üzemvezető... Nem csinált karriert, nem azzal nyerte a beosztását. Az egyetemről nemcsak diplomát hozott, hanem a tudást, a munkához szükséges lelkesedést, az embereknek kijáró tiszteletet is. Nem hiányzott az egyetem, a diplomás világ, mert Kővári László az emberek, a társak közül indult el az úton, és az emberek, a társak közé került vissza... Amikor az üzemben jártam, valaki megjegyezte róla, hogy a hétköznapjai is ünnepek, és nem ismer más rangot, mint az embert... — Sohasem szerettem a nagy szavakat, a szép mondatokat, az üres frázisokat, de meggyőződésem, s a munkám minden percét áthatja az a hitem, hogy itt, a bányánál csak emberek vannak. Érző, dolgozo emberek. A munka után jár ki a tisztelet, az elismerés. Én így gondolom, így is csinálom. mát. Társakra talált a dolgozók között. Együttműködésüknek, megértésüknek megvan az eredménye is: mióta rábízták az üzemet, a tervek sem maradtak papíron, de a jutalmak, az anyagi elismerések sem maradtak el... — A fejlődő élet, a mindennapi munka követeli az embertől, hogy tanuljon. A gazdasági mérnöki szak kétéves. Örömmel jelentkeztem, mert ugyan 1958 még nem olyan régen volt, de az egyetemen alig-alig kaptunk gazdasági ismereteket. — A gazdasági mérnöki karon statisztikai, tervezési, jogi, kül- és belkereskedelmi tervezési és természetesen bányagazdálkodási tematikák teszik ki a kétéves egyetem tananyagát. Rendkívül fontosak ezek az ismeretek, hiszen egy vezető beosztáshoz ma már nem elegendő a műszaki tudás ... Ismét diák lett. Estéi, szabadsága megy rá. Pedig volna mivel eltöltenie az időt. Mégis csinálja. Nem mondta neki senki, sőt még a fizetésben sem veszi majd észre... Mostanában sokat beszélnek arról, hogy vajon a magyar ménökképzés eléri-e a világ- színvonalat? — Állítom, hogy szakmailag igen. Német, osztrák, szovjet, lengyel, csehszlovák kollégák látogatnak hozzánk. Ezeknek a beszélgetéseknek, találkozásoknak a tapasztalata alapján merem mondani. Egy pontban viszont lemaradtunk. Ez pedig az idegen nyelv. Olyan szakmai betegség ez nálunk, amelyet már az egyetemről magunkkal hoztunk. Ezen kellene változtatni. Ha másként nem, akkor úgy, ahogyan Kővári László csinálja. Esténként a német, orosz nyelvkönyvek is előkerülnek. Pedig a nap Gyöngyösoroszi- ban is csak 24 órából áll... Befejezésül talán még any- nyit, hogy 1961 óta párttag, kétszer kapott „Kiváló dolgozó” kitüntetést és jól érzi magát „vidéken”, hiszen már többször is hívták irodába, de nincs kedve elmenni. Rövidesen a Szovjetunióba, Lengyel- országba, Bulgáriába látogat tanulmányútra ... Így telnek hát el a Rétköz- napok Gyöngyösorosziban. amelyek egytől egyig ünnepet jelentenek Kővári Lászlónak, s amelyek már nem férnek el egy dióhéjban... Koós József — Megrendítő találkozás (MTI foto — Igaz Sándor félvétele) — A nagymama... — Es szoktál is imádkozni, kisfiam? — Nem szoktam, bácsi kérem... — Hát ha tudsz, akkor miért nem imádkozol? — Mert a vallás mákony, bácsi kérem... — Hát ezt meg honnan tudod, kisfiam? — A nagyapa tanított meg rá, bácsi kérem ★ — Rongyosak voltunk. Éheztünk. Nem volt közöttünk egyetlen olyan ember, aki ne vérzett volna valamilyen sebtől. Es zuhogott zuhogott a havas eső... De szép idők is voltak — törölte ki az emlékezés könnyeit a Szeretik legtesz mindent az üzemért, !e azért is, hogy az emberek legkapják munkájuk jutalTizenhat évvel ezelőtt a megyében a legelsők között alakult meg a füzesabonyi Szabad Nép Termelőszövetkezet Tíz taggal, százhúsz hold juttatott földdel láttak munkához nehéz körülmények között. .Lassú István elnök, aki megalakulása napjától vezeti a gazdaságot, így emlékszik a régi időkre: — Első esztendőben még lovunk sem volt Az újgazdák, áz uraság régi cselédjei tehénkéiket fogták az eke elé. Az első év végén kaptunk az államtól néhány lovat, hoztunk össze kocsikat, szerszámokat Rossz volt a felszerelés, de annál nagyobb a szövetkezetbe vetett hitünk és bizalmunk. Az elnökről, személyéről, életéről szeretnék írni, arról az emberről, aki több mint másfél évtizede áll már e szövetkezet élén és akit most tizenhat esztendő távlatában éppen úgy beHárom fiatal ember véleménye nem lehet elegendő arra, hogy ennek alapján ítéljük meg az ifjúságot. Nincs is szándékunkban általánosítani, de az ő vallomásuk kellő indokot adhat a végkövetkeztetéshez vivő elmélkedésre. Mindegyikük egyetlen alapkérdésre adott választ, van-e ma forradalom Magyarországon, élnek-e köztünk forradalmárok? A válaszokat minden kommentár nélkül közöljük. Egy végzős ipari tanuló, egy érettségi előtt álló gimnazista és egy utolsó éves felsőfokú technikus mondott véleményt. A mííszerésztanuló Horváth László, a gyöngyösi Erkel Ferenc Iparitanuló Intézet növendéke, szerződése az Egyesült Izzóhoz köti. Édesapja lakatos a XII-es aknánál, édesanyja a háztartást vezeti. Ö marxistának vallja magát, KISZ-tag, .idealista kötöttségeket nem talál magában, szeretne majd párttag lenni. A politikai kérdések érdeklik, az újságot rendszeresen olvassa, a családban csak a napi eseményekről esik szó a tv híradójának nyomán, tanulótársaival sem szokott elvi kérdésekről beszélgetni. — Szerintem a forradalmár a munkásosztály és a parasztság jobb létéért küzd —mondja azonnal határozottan. — A 6 MPÜJSniG 1965- november 7., vasárnap VALLOMÁSOK A MÁRÓL kommunista az forradalmár is. Lehet-e ma a kommunista forradalmár? Ma nem, mert nincs ki ellen harcolnia. Szerintem a forradalmárok nem feltétlenül kommunisták is. Én magam forradalmárnak tartom, mert a szocializmus építését segítem elő. Várjunk csak, az előbb azt mondtam, hogy a kommunista ma nem lehet forradalmár nálunk. Ez a megállapításom nem jó, most már érzem, de nem tudom megmagyarázni. Az-tény, hogy a for- radalmiság tettekben mérhető. Ennyit mondott a jövendő szakmunkás, akinek szorgalmát az is mutatja, hogy tanulmányi átlaga jobb a négyesnél. A felsőfokú technikus A Nemecz József nevét viselő gyöngyösi felsőfokú mező- gazdasági technikum utolsó éves hallgatója Kovács Klára, aki a borászati ismeretekről adott beszámoló után válaszolt a kérdésre. Személyi adataihoz hozzátartozik, hogy édesapja az állami gazdaság dolgozója, édesanyja pedig a családra dolgozik. Politikáról ritkán beszélgetnek otthon. Ha teljesen nem is kiforrott még, de határozott marxista világnézeti alapon áll ő maga, nem vallásos, még ilyen kétségei sincsenek. Tagja a KISZ- nek, és szeretné, ha a pártba is felvennék majd. — Ma nincsenek forradalmárok — jelenti ki határozottan, majd megmagyarázza, a véleményét: — A forradalmár vagy fegyveresen harcol a társaiért, vagy szemben áll a fennálló rendszerrel. Nálunk ilyen ma netn lehet. A kommunisták ugyan mindig többet és jobbat akarnak, mint ami van, de nem feltétlenül forradalmárok. Én is szeretnék majd kutatómunkámmal a szőlészetben újabb eredményeket elérni, tehát forradalmárnak tartom magam, de nem olyan értelemben, ahogy az élőbb megjelöltem. De azért valami nem egyezik itt Most már érzem. Szoktunk-e elvi kérdésekről vitatkozni az intézetben? Igen, például a tanulmányainkkal kapcsolatban. Ilyen volt nemrég a tagadás tagadásának törvénye, valamint az, hogy a világ anya- gisága szükségszerű-e vagy véletlen. A KISZ-ben a vallásról, a tanulmányi eredményről és a szakmai kérdésekről van legtöbbször eszmecsere. Ügy társaságban nem politizálunk. Az utóbbi megjegyzést mosolyogva mondja, amin egyáltalán nincs mit csodálkoznunk, Utóvégre húszévesek, a politikai kérdéseken túl más mondanivalójuk is van egymásnak. A gimnazista Már szokatlansága miatt is tiszteletre méltó foglalkozásra készül a Vak Bottyán Gimnázium IV. C osztályának tanulója, Szőke Zoltán: alkalmazott matematikus szeretne lenni. Ennek ellenére, vagy talán éppen ezért, nagyon érdeklődik a filozófia iránt. A történelem is kedvenc tárgya. Családjáról annyit, hogy édesapja felvásárló, valamikor földműves volt, részes művelésre vállalt néhány holdat, édesanyja a háztartást vezeti. Vallási kérdésekről még előfordul a vita otthon, mert Szőke Zoltán fenntartás nélkül marxistának vallja magát, a rokonság pedig nem ért vele egyet mindenben. — A forradalmiság tulajdonképpen magatartás — állapítja meg. — A végzett munkával mérhető ma: mennyit vállal valaki a közösség érdekében. A külső megjelenés nem mérvadó. Itt vannak például a mai fiatalok. Beatles-frizura, párhuzam-nadrág, a tánczene sze- retete még nem meghatározó. A divat utánzása érthető. Persze, a jóízlés határain belül. Szeretik ma hangoztatni egyesek, hogy a mai fiatalság közömbös. Ez nem igaz, még ha a látszat valóban az is sokszor. A fiatalokat érdeklik a komoly dolgok, ha nem is tapsolnak rögtön, ha nem is fogadnak el azonnal mindent, ha kijelentések helyett bizonyítékokat követelnek. Mi nagyon sokszor vitatkozunk Állítom, hogy a mi korosztályunk szilárd marxista világnézetű, ha akad is köztünk ritka kivétel. És nem játsszák meg magukat, nem azért mondják magukat marxistának mert így a vonalas. Az igazság az, hogy mindenben csak egyetlen mérték szerint ítélhetünk: a közösség oldaláról, mennyiben segíti elő valami a közösség érdekeit A határozott biztonság meglepő. Szőke Zoltán véleményével egyetlen ponton sem kell vitatkoznunk még akkor sem, ha a fiatalokra vonatkozó megállapításai érthető okból szubjektívabbak, mint amennyit az óvatosság megenged, ha egy kicsit derűsebben ítéli is meg őket A társai után ítél, A három fiatal véleménye megérdemli a figyelmet, annál is inkább, mert mai életünk sokat vitatott elvi kérdéseiben foglaltak állást. Annyit mondjunk ki azért, hogy a forradalmiság ma is élő valóság, valóban a magatartáson mérhető, a közösség érdekében végzett munka a kifejezője. A kisebb bukkanok ellenére is, elégedettek lehetünk a kapott válaszokkal. G. Molnár Ferenc esülnek, tisztelnek társai, mint akkor, amikor azt mondták: Lassú István legyen az elnök. Gondolkodik a kérdéseken és azt mondja: az én életem és a szövetkezet összefonódnak. Ezen nincs semmi csodálkozni való, hiszen tizenhat év óta a hajnal már minden reggel a gazdaságban talál és gyakran öreg este van már, amikor az elnöki Iroda ajtajában megfordul a kulcs. Nézze ezt a kis motort az iroda előtt. Tizenkét éve téle-nyáron ezzel járok Kiszámítottam, százharminc kilométert fut naponta. — Mondjon valamit a szövetkezetről, eredményeikrőb — Tizenhat esztendő alatt 6,5 millióra növeltük a közös vagyont Az emberek szeretik a szövetkezetét, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 1956-ban, az ellenforradalom idején nem ki-, hanem belépők jelentkeztek az Irodában. Miért? A válasz csak látszatra egyszerű: Azért, mert nálunk tíz esztendő alatt nem volt 90 forint alatt az egy munkaegységre eső érték. Biztosan érdekli, hogy a tizenhat évvel ezelőtti vezetőség még ma is a helyén áll, mindössze kibővült Itt vannak az alapító tagok, akik közé magam is tartozom. Nagy István bácsi 70 esztendős nyugdíjas, de még mindig dolgozik, itt van Gál István három fiával és feleségével a szövetkezetben. A főkönyvelőnk az idei zárszámadáskor jubilál. Tíz éve, hogy nálunk dolgozik ... — Saját családjáról mondjon valamit: — A fiam mezőgazdásznak készül. Jövőre megy a gödöllői egyetemre. A lányom is itt dolgozik a szövetkezetben, a feleségem az egri közgazdasági technikumot végzi, mint levelező. Lassú István elnököt szeretik az emberek. Igazságosnak, szókimondónak tartják. Nemrég 20 éves párttagságának jubileumán emléklapot kapott és néhány évvel ezelőtt a Parlamentben Munka Érdemérem* mel tüntették ki. Emberségével, munkájával bőségesen rászolgált erre a kitüntetésre. — szalag — Nyitott dióhéj... Az elnök
