Heves Megyei Népújság, 1965. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-07 / 263. szám
„&n oaijijők a uráli/ !" A korról, magukról vaílanak Csehov hősei A NÉGY SAROKPONT A századforduló Oroszországának jellegzetes alakjai, Csehov hősei várnak bemutatkozásra. Tegnap a színpadon élték sorsukat, vallottak önmagukról, a társadalomról, most kissé kilépve a színpad zárt világából, az olvasó előtt teszik meg őszinte, igaz vallomásaikat „Gyászolom az életemet" Hadd kezdjem mindjárt én n sort, a színpadon is az enyém •az első szó. Mása vagyok, az intéző lánya. Mindig feketében járok, gyászolom az életemet. Nagyon boldogtalan vagyok. Azt beszélik rólam, hogy tu- bákozom és vodkát iszom. Így igaz, méghozzá nem is keveset... Olyan kilátástalan ez az élet. Szerelmes vagyok Trepljovba. De ő hallani sem akar róla... Menekülni szeretnek, mindegy hogy hová, csak el innen, hogy jöjjön valami változás. Mert az új gondok elnyomják a régit. Én mindig a boldogságot üldözöm, de tudom, nem érem 'el sohasem. Pedig még a legszegényebb ember is lehet boldog... „Magányos vagyok..." Nevem: Trepljov Konsztan- tyin Gavrilovics. Én vagyok a nagy színésznő, a híres, ünnepelt művésznő fia. Engem is foglalkoztat a művészet, csak Jiát... Én nem hiszek és nem tudom, miben áll a hivatottsá- gom. Író szeretnék lenni, de különb, mint a többiek, nem mesteremberek, igazi művész, alkotó ember. Most új formákkal próbálkozom, de hiába. Nincs erőm az újat akaráshoz. Nyina is elhagyott... Magányos vagyok, nem melegít senki közelsége... „Egy pillantást se a jövőbe ..." Igen, én vagyok a híres színésznői. Árkágyina Irina Nyi- kolajevna. Tudom, azt hiszik, csupa csillogás az életem, pétiig ... Csak én tudom, milyen gyötrelmes. Színésznő és anya vagyok egyszerre. Igaz, rossz anya és azt is mondják rólam, hogy zsugori. De jó színésznő 25. Alig egy óra múltán Elek főhadnagy az alezredes irodájá- >an ült. Hét könyv feküdt flotté az asztalon. Egy Faragónál, í^gy Ákosnál, egy Valternél, négy pedig Jöósnál volt kint. Lábas már hosszabb kié je nem vett ki könyvet olvasásra, Nagy Andris meg talán olvasni sem tudott. A rejtjelező tiszt sorra vette a könyveket és a jelkulcs alapján kiírta a megfelelő betűket Elo'ször a lapszámok szerint mént végig, majd visz- szafelé, a könyv utolsó lapját elsőnek véve is sorrendezte a műveletet. Miután ezzel elkészült, csoportosítani kezdte a hetüket, megpróbált minden betűsorból értelmes szöveget összerakni. A telefon csöngött. Valaki jelentette az alezredesnek, hogy a katonák bevonultak a limai-adásról. Ákos honvéd többször átment a presszóba egy-egy pohár konyakra. A végén csaknem berúgott. A rejt- tett levélszekrénynek még a közelébe se ment senki. Az alezredes tovább folytatta a rádióközlemények tanulmányozását. A .szobára csend nehezedett, csak a pr.m'rlapok zizze- aése hallatszott. 1965- november 7., vasárnap vagyok. Tehetséges. Az egyetlen igazi művész ebben a nyomasztó társaságban. Engem semmi sem érdekel, csak a színház. Színház nélkül nincs élet. (Igaz, ezt az utóbbi mondatot nem nekem adta az író, de én is ezt vallom.) Érzem, most gúnyosan mosolyognak és azt kérdezik: no és Tri- górin? Hát igen, ő sokat jelent nekem, szeretem is ... De a színház, igen, a színház, az a mindenem. Pedig milyen nehéz... Folyton fiatalnak kell lennem, állni a versenyt, mindig mosolyogni. Tudják mi az én tragédiám? Az, hogy meg kell öregedni. Ezen nem segíthetünk. Ezért nálam az a szabály: egy pillantást se a jövőbe. „Soha nem volt saját akaratom...” Trigorin Borisz Alexejevics vagyok, de gondolom, így is elég: Trigorin, az író. Még nem vagyok negyven, s máris hírem van. Befutott író vagyok. Vagy inkább csak divatos. Mert hol vagyok én az igazi nagyoktól? Puskintól, Turge- nyevtől?... Sokan irigylik a sikereimet, pedig mi van ebben gyönyörű? Írok, írok... rovom a sorokat szakadatlanul, pontosan úgy, mintha zsákot hordanék ... Árkágyina, az igen, ő igazi művész, tehetség. Milyen jó, hogy ő mindig mellettem van... De itt van Nyina is. Elkapott ennek a fiatal lánynak a szerelme. Szinte elhódított. Megperzselt De hát ennek is vége, pedig érzem, szükségem lenne rá, valami újat hozna az életemben. De nekem sohasem volt saját akaratom ... * „En vagyok a sirályl" Zarécsnaja Nyina Mihajlov- na vagyok. De röviden csak így szólítanak: Nyina. Fiatal lány, egy gazdag földbirtokos családból. Tizenkilenc éves vagyok. És színésznő szeretnék lenni. Híres színésznő, igazi művész. Érzem, tehetségem is van hozzá. És hitem is. Mert — Elek elvtárs! — szólalt meg kisvártatva az alezredes — jöjjön csak és nézze mit találtam magának! Rádióközlemények! A főhadnagy csillogó szemmel figyelte az elébe tolt papíron a számcsoportokat — Mikor adták ezt? — Felváltva, havonta és hetenként. Szóval először egy hónap az időköz, aztán egy hét, aztán ismét egy hónap. — Mikor esedékes az űj adás? — Holnapután. Mindig abban az órában adják, ahányadika van. Ha huszonnégynél több a dátum, akkor csak a második számjegy az irányadó. Hát csak folytassa, Elek elvtárs, látja mennyire kell nekünk ez a könyv. A főhadnagy, ha lehet, még fokozottabb figyelemmel látott munkához. Hajnaltájt behívattak öt-hat tisztet. — Elvtársak! — szólt hozzájuk az alezredes — társasjátékot játszunk. Mindenki kap huszonnégy összekevert betűt. Ezekből kell értelmes mondatot Összeállítani. Félóránként cseréljék a betűcsoportokat egymás között. Aki először lesz eredményes, az győz ... Egy üveg konyakot tett az asztalra és mosolyogva megjegyezte: — ... és kinyithatja ezt az üveget. Fél óra múlva az egyik felkiez is fontos. Én vagyok egyetlen ebben a társaságban, aki hisz a jövőben. Amikor az elhivatottságomra gondolok, nem félek az élettől. Pedig én tudom, milyen nehéz a sorsom. Szüleim kitagadtak, hallani sem akarnak arról, hogy színésznő legyek. Én mégis az leszek. Ez az életcélom és a boldogságom is. Ez a kettő egybe tartozik, mert életcél nélkül nincs boldogság. És én boldog akarok lenni. Szeretem Trigorint. Lehet, hogy az írót szeretem benne? ö jelenti nekem azt a másik világot, a művészetet, az irodalmat. Ö mesélte nekem: „A tó partján gyerekkora óta él egy fiatal lány. Olyan, mint maga: szereti a tavaszt, akár a sirály és boldog és szabad, akár a sirály. De arra jár egy férfi, meglátja és mert más dolga nincs, elpusztítja, ahogy Konsztantyin ezt a sirályt.” Én vagyok a Sirály! „...megnyomorított az élet...” Én vagyok a tanító. Medve -1 gyenko Szemjon Szemjonovics. j Nem vagyok főhős, csak olyan epizódista. De érzem, hogy az író nagyon szerette a tanítót. Az én sorsomon keresztül fejezi ki a társadalom elesett embereinek életét, tragikomi- kumát. Micsoda ellentmondás: egyik oldalon az anyagi kis- szerűség, kopott ruha, szegénység, a másik oldalon pedig éi'- zem, hogy különb vagyok, mint a többiek. Sorstragédiám: szépeket kell mondanom az életről és szegényesen élnem. Tudom, a magamfajta emberből van a legtöbb ... Elmondom még — hisz úgyis megtudják —, szerelmes vagyok Másába. Reménytelenül. Ö mást szeret. Mert mindenki mást szeret ebben a történetben. Bemutatkoztak: Mása: Horváth Magda; Trepljov: Csikós Sándor; Ar- kagyina: Demeter Hedvig; Trigorin: Simon György; Nyina: Parragi Mária; Medvegyenko: Somogyi Miklós. Feljegyezte: Márkusz László áltott: — Megvan! Köréje csoportosultak. Lelkesen mutatta a mondatot: „Kati látja Cilit.” — És a többi tíz betű? — kérdezte fanyarul Elek. — Azokkal mit csinálsz? A tiszt hümmögött. — MINDENT az irodalmon keresetül néz, mindent esen át vizsgál? — Ez a szakmám. Ezt csinálom. És szeretem. — Mi érdekli még az irodalmon kívül? — A festészet — Az irodalmon és a festészeten át jut el mindenhova? — EZ a legtöbb, mindenhová, elvisz. — Galambos Lajos, Sánta Ferenc, Bemáth Aurél és Bar- csay, ahogy említette... — Igen. Az intellektuális élmény az, ami mozgat, ami felkelti a figyelmemet, ami ösztönöz. És az intellektualitás vitte el Ebergényi Tibort, a megyei könyvtár igazgatóját, a mozgalomhoz is, a négy sarokponthoz, amit említett. D 1948-BAN Ebergényi Tibor államosította az egri római katolikus kereskedelmi iskolát, ahol 1939-től mint magyar—német szakos tanár tanított. Három tanárnál és tíz óraadóval kezdett, szervezett az államosított iskolák őskorában. Életének első sarokpontja ezzel csúcsosodott ki és ért véget. „r” betűt elszívta a pályamunkás. Vigyék a konyakot! — hadarta az alezredes és el- bűvölten nézte az értelmet nyert számokat. A főhadnagy a könyvekhez ugrott. Rövid keresés után ünnepélyesen bejelentette: — Alezredes elvtárs, jelentem: a rejtjelkulcs: Jimenez: „Platero meg én” című könyve. A könyvet hónapokkal ezelőtt vette fel Joós a könyvtárból. Kopogtak. Pikó nyitott be. Az alezredes elébe sietett. — Gratulálok, Pikó elvtárs! — és két marokkal szorongatta a meglepett nyomozó kezét. mint MADISZ-elnök, egy-két tucat lelkes diákkal két hétig táborozott a szilvásváradi út mellett és felépítették a németek által felrobbantott hidat. Az első építőtáborok egyike volt ez akkor, amikor még nem is tudták mi az, hogy építőtábor. Ebben az időben már nagyjából mindenki tisztázta, hogy hová tartozik. Ö is eldöntötte. 1945-ben lépett be a pártba. Talán nem is 44-ben kezdődött, hanem a 30-as évek közepén, amikor pesti egyetemi hallgató korában a baloldali hallgatók körében közel került a népi írókhoz: Németh Lászlóhoz, Illyés Gyulához, Erdei Ferenchez. Nem személyes kapcsolat volt ez, hanem intellektuális vonzalom, gondolati azonosulás, ami később nyilvánult meg tettekben. 0 1952-BEN Ebergényi Tibor irta az általános iskolai nyolcadik osztályos magyar irodalom tankönyvet. Ebben a kényelmetlen és kényes, mesterségesen mozdulatlanságra kárhoztatott időszakban örült annak, hogy Kölcseyt és Vörösmarty! bevehette könyvébe. 1950-ben elmozdították a kereskedelmi iskola igazgatói történt. A gyanús! thatóak közül ketten, Valter meg Joós azt vallották, hogy az esetet megelőzően levelet Írtak. Mielőtt elbocsátottam volna őket, az utolsó pillanatban véletlenül elkértem tőlük a leveleket. Valter megmutatta, de Joós zavarba jött. Előbb keresgélni kezdte, majd azt motyogta, hogy nem sikerült a fogalmazás és elégette. Ez sehogy sem tetszett nekem. És volt itt még két dolog. A nyomozás kiegészítése során kiderült, hogy az asztalnak nem kellett szükségszerűen felborulni. Valaki szándékosan feldöntötte, hogy minél nagyobb legyen a zűrzavar. Az orvosszakértő véleménye szerint a szúrást feltehetően az áldozat jobb oldali szomszédja hajthatta végre. A seb néhány millimétert jobbra kinyúiott, a kés éle irányában — mondta olyan egyszerűen, mintha minden a legkézenfekvőbb lenne — De azért — fordult az alezredeshez — az ön feltevése nélkül sem jutottunk volna messzire. Érdemes volt Valtert is alaposan figyelni. Persze, még sok mindent tisztázni kell. Ha lehet, még egyszer kimennék a helyszínre is. — Hát igen! — hagyta jóvá az alezredes. — És most? — kérdezte Pikó. Az alezredes arcán ravasz- kás mosoly jelent meg. — Ezt figyelje meg, Pikó elvtárs! — mondta jelentőségteljesen, és a telefon után nyúlt A tisztek érdeklődéssel vegyes csodálkozással hallgatták utasításait. — ... és az összes Platero rádióközleményt fejtsék meg, időrendi sorendben. Ha kész, jelentsék! — fejezte be a telefonbeszél getést. székéből és Kispestre helyezték általános iskolába. De 2 év múlva a minisztériumban országos szakfelügyelő lett. Mert ekkor már Kölcseyt 1* lehetett tanítani. S ő is tanított később, at egri Dobó Gimnáziumban. Hitt abban, amit elkezdett 1944-ben, amikor kiállt a baloldali érzelmű diákok kizárása ellen, hitt 1948- és 52-ben. S hitt abban, amit olvasott, „mert ez a legtöbb, mindenhova elvisz” és hitt az emberekben, a vezetőkben, meg abban, amit csinál. Életének második sarokpontja nehezebb volt, mint az első. Mintha az intellektualitás is szuny- nyadt volna, de hitt abban, hogy az nem alszik és ezért hitt el mindent B 1956-BAN Ebergényi Tibor írta a gimnáziumi harmadik osztályos magyar irodalom tankönyvet. Életének harmadik sarokpontja óriási erők hullámzásába került. A régebbi tankönyvek dogmatikus szelleme, az újabb áramlatok — „a Petőfi Körrel soh a nem szimpatizáltam” — revizionista hatása és az SZKP XX. kongresszusának irányelvei (ezeket is megkapta munkájához) között őrlődve írta meg a tanköayvet. Sokszor szokták azt rnowta- né: „56-ban megtéyedtem, azt sem tudtam, hol áll a fejem, idő kellett hozzá, hogy eldöntsem: hová álljak?” Számára két hét is felég veit: novemberben már az MSZMP-t Sizervezték. S talán a XX. kongresszus már előzőleg kézhez kapott irányelvei jelentették azt az intellektuális élményt, amely elvezette az új megértéséhez, röpke két hét alatt. s 1959-BEN Ebergényi Tibor a megyei könyvtár igazgatója lett. „Szép a tanári pálya, de a könyvtárosé a legszebb”. Öt évvel azelőtt csupán Kará- csondon volt községi könyvtár a megyében. Azóta már 90 faluban van. Most ért a legközelebb a könyvekhez, áz irodaiamhoz* élményeinek forrásaihoz. És az alkotókhoz is. Személyes ismeretség, nem egyszer barátság fűzi egy-egy íróhoz, költőhöz őt, a könyvtárost Ismeri is azokat akiktől az élményt kapja — és mennyivel erősebb így ez az élmény, és mennyivel hatásosabban sugározhatja ki magából másoknak, az embereknek, és főleg a falusi embereknek. Csendesen, nyugodtan & halkan beszél, mindenkit meghallgat és milyen jó) esik amikor egy picit megnyomva az első szótagot kimondja: „persze”. Életének ez a negyedik sarokpontja még tart. Amibe belefér a múlt évben kapott magas kormánykitüntetés is-. , ★ — KEDVENCEI mind fia? tál írók... — Nem szabad megrekedni a réginél, a hagyományosnál-. Minden újra fel kell figyelni: A szellemi fnsseség az embert mindig fiatallá varázsol^ ja. — Hány évesnek tekinti magát? — Amíg az új és újabb fiatal művésznemzedék tud adni nekem valamit, addig én egyidős vagyok velük. — Az irodalmon és festészeten kívül is rengeteg dolog van még ... — Rengeteg. De a mérnököt, a munkást, az orvost és mindenkit kell hogy érdekeljen a művészet. Ez a mostani fiatal nemzedékünk teljesen más, mint a régebbi. Őket valóban minden — „a rengeteg dolog” érdekli. És engem is. Kevés az időm. de a tv, a rádió, egy-egy hanglemez közel hoz mire- dent. Ma már a szoba egy sarkában minden együtt lehet. Ezért szeretnénk a könyv- tárak egy részét úgy berendezni, hogy egy sarokban a könyvesnolc előtt újságok, a tv, a rádió, a magnó, a lemezjátszó, minden tudásforrás ott legyen. S kezdődik Ebergényi Tibor életének ötödik sarokpontja. Berkovits György A felszabadulással, amikor A nyár sztárja ismét a Balaton volt Mérlegen a nyári üdültetés Vége a nyárnak és lassan az ősznek is. A balatoni napfényt, az erdők csendjét újra a munka váltotta fel. És az üdülés élményeit lassan az emlékek váltották fel. Most néhány percre visszaidézzük az elmúlt hónapokat. Igaz, csupán néhány számadat erejéig. Hol üdültek megyénk dolgozói? A szakszervezet kedvezményes üdültetését megyénkben mintegy 3 ezren vették igénybe. Az 1600 felnőtt beutaló mellett kétszáz család gyermekével együtt töltötte kétheti üdülését, hazánk legszebb tájain. Legnagyobb sikere természetesen ez étiben is a Balatonnak volt. Siófokon, Balaton- füreden, Balatonlellén és a többi balatoni üdülőhelyen megyénk majdnem 700 dolgozója pihent és szórakozott. Nagy volt az érdeklődés a gyógyüdülők iránt is. Hévízen és Hajdúszoboszlón több mint félezren találták meg reumatikus és- izületi bántalmaikra a gyógyító fürdőt. Lillafüred, Galyatető, Pécs 301) dolgozónak nyújtotta a hegyvidék szépségeit. És természetesen a Duna mente, a Duna-kanyar is nagy sztárja volt az idei nyárnak. Szólni kell az egyre népszerűbb belföldi üdülőhajókról is, amelyeket ez évben több mint kétszázan kedveltek meg. A gyerekeknek a Balaton mellett és a hegyekben — Parád- sasváron, Kőszegen és még sok más gyönyörű helyen táboroztak. A külföldet, világot látók száma is emelkedett. Majdnem kétszázan hajóval, mintegy százan pedig csereakció keretében ismerkedtek a világgal, az NDK-val, Ausztriával, Lengyelországgal és a Szovjetunióval. Vége a nyárnak, de az üdülésnek még nem. A szakszervezet a téli hónapokra is tartogat pihenést, szórakozást, felejthetetlen élményeket a hegyvidéki üdülőkben, sőt a Balaton partján is. (fóti} (Folytatjuk) Kisvártatva sovány, mcgor- - va százados lépett oda az al- 1 ezredeshez. Suttogva beszélt, 1 hogy a többit ne zavarja. 1 — Lenne itt valami, csak , hiányos. Egy betű híján ez a szöveg jött ki: „Levéli... ást ; beszüntetni veszély” Az „r” betű hiányzik. — Elek! Jöjjön csak ide! s Hagyják abba! Elmehetnek! Az — Az ön feltevése helyesnek bizonyult. Nézze: „Levélírást beszüntetni! Veszély!” Veszély! De mekkora! És a rejtjelkulcs Joós szekrényében! Elek elképedve nézte a századost. — Honnan sejtetted? Pikó dicsekvés nélkül, egyszerű szavakkal válaszolt. — Még a gyilkosság napján
