Heves Megyei Népújság, 1965. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-06 / 262. szám

Javaslatok és lehetőségek Végeredményben senki sem Vitatja, hogy a nemrég meg­rendezett kétnapos tanácskozás Gyöngyösön, a városépítés és iparfejlesztés témájáról hasz­nos volt. Nemcsak elveket álla­pítottak meg, hanem javaslato­kat is megszövegeztek: milyen módon lehet és érdemes a két fontos feladatot végrehajtani Gyöngyösön. De mit ér a javaslat a lehe­tőségek hiányában? Ne' men­jünk talán mégsem ilyen mesz- ezire, egyszerűsítsük le a kér­dést: mit tud Gyöngyös a gya­korlatban alkalmazni a tanács­kozáson elhangzott ajánlások közül? A feleletet dr. Raft Miklós­ból, a városi tanács vb-elnöké- től (kiértük. A pályaudvar A Javaslat úgy hangzott, hogy B város a pályaudvar előtti részt tegye szabaddá, necsak a Kertészeti és Köztisztasági Üzem mostani telephelyét, ha­nem a MÉK átmeneti raktár­épületét, valamint a Vasút u. 1. számú házat is bontássá le, a KISZ társasház építését is azonnal állíttassa le, hogy a pályaudvar korszerűsítését el lehessen végeztetni. Ezt a megoldást a városi ta­nács nem tudja elfogadni, meat a MÁV igényét indokolat­lanul sóiknak tartja. A tárgya­lásra készen áll, mivel egyéb lehetőséget is feltételez a pá­lyaudvar korszerűsítésére. Egyébként is birtokában van a pályaudvar környékének rész­letes rendezési terve, a tanács ehhez tartja magát- Ebbe a tervbe illeszkedik bele a KISZ társasház építése is a Vasút u. L számú házhoz csatlakoztatva. A városközpont Olyan vélemény alakult ki a tanácskozáson, hogy a történeL- mi városközpont, amely a Fő térben volt megjelölhető, bizo­nyos mértékig eltolódott. Ma a városi tanács épületétől a Sza­badság térrel bezárt rész je­lölhető meg a város központ­jaként. Városképi szempont­ból, de a telepített intézmények Sizempontjából sincs azonban kifejlesztve ez a városközpont. Mit várhatunk tehát a jövő­ben? Mindenekelőtt a Szabadság tér körbeépítését, ami ismét hangsúlyt ad a hagyományos városközpontnak, de ki is bő­víti azt. Az OTP létesít itt Általános Iskolához csatlakoz­va négy tantermet és egy tor­natermet építenek meg, ezzel egységes megjelenési formát adnak a Szabadság térnek. Tény az is, hogy a déli vá­rosrészben folyó nagyarányú építkezések következtében itt új alközpont van kialakulóban. Szanálás Nemcsak azzal kell számolni, hogy a beépítésre alkalmas szabad területek korlátolt mér­tékben állnak rendelkezésre, hanem azzal is, hogy a város nagy része elavult, épületei még a kisvárosi színvonalat sem érik el. Ha figyelembe vesz- szük, hogy a harmadik ötéves terv során összesen mintegy ezernyolcszáz lakás megépíté­sét tervezzük, felmerül a kér­dés: lehet-e ezt a programot a régi városrészek szanálása nél­kül végrehajtani? A városi tanács most már napirendre tűzte a szanálást Az új lakások egy bizonyos há­nyadát továbbra is a város dé­li részén építik meg, de sor kerül a Mérges utca lebontásá­ra és az autóbuszállomás kör­nyékének beépítésére is. Mint­egy . kétszáz elavult lakást szüntetnek meg, a kezdés idő­pontja 1966. A tanács a sza­nálandó házak tulajdonosadnak az OTP-nél elővásárlási Jogot biztosít a sorházak megvásár­lására, másfelől a Petőfi utcai részen kertes családi házak építésére ad lehetőséget. Te­hát azoknak, akik a családi ház formájához ragaszkodnak, ezt a lehetőséget az említett módon biztosítják. Az AKÖV és ■ a TÜZÉP-lelep Egyöntetű volt a javaslat, hogy az AKÖV üzemrészeit, amelyek szétszórva találhatók meg a város különböző terüle­tén, a szabadtéri garázs pedig valósággal beékelődik a déli városrész lakóépületei közé, zavarva a környék nyugalmát, és akadályozva a Róbert Ká­roly út kiépítését, sürgősen ki kell telepíteni a már korábban kijelölt területre, a kenyérgyár mellé. Hasonló módon kell megoldani a TÜZÉP-telep sor­sát is. Húsz év a né Egyik esetben sem tud ope­ratív módon beavatkozni a ta­nács, bár a tárgyalások most már évek óta húzódnak. Az AKÖV új telepének építését jövőre kellene elkezdeni és 1967-ben kellene kiköltöznie a városból az AKÖV-nek. Erre ígéret van. A TÜZÉP ügyében a végső szó kimondása hiányzik még. Tervdokumentációval rendel­keznek, építőkapacitás van, de a legfelső szakági szerv még nem hozott írásbeli döntést. Az építkezés a TÜZÉP estében is jövőre kezdődne, az eddigi ígé­retek szerint A strand Gyöngyös végre korszerű, meleg vizű stranddal rendelke­zik, a fejlesztésre továbbra is gondja van a városi tanácsnak, mint ahogy eddig is nagy anya­gi erőfeszitéseket tett az igé­nyeknek megfelelő strand kié­pítésére. A strand kezelése azonban a Vízmű Vállalat fel­adata. Helyesebb lenne, ha a tanács venné gondjaiba, — ál­lapította meg az ankét. Erről a városi tanács azonos módon vélekedik. Indokként elmondja dr. Raft Miklós, hogy a strand lényegében a lakos­ságnak biztosított szolgáltatás, ami nem függhet a bevételi terv alakulásától. Ha a Vízmű Vállalat kezeli, előfordulhat, hogy a lakosság nem tudja igényének megfelelően hasz­nálni a strandot. Példa erre az úszószakosztály esete. Miután a vállalat nem tervezte be azt az energiaköltséget, amivel a víz kiemelését biztosítják, az úszók a strand idény befejezé­se után nem tudnak edzést tar­tani. Ha a strand a városi ta­nács kezelésében lenne, költ­ségvetési feladatot jelentene, működése nem volna a bevé­tel függvénye csupán. ★ Ha a praktikus oldaláról ér­tékeljük a kétnapos országos ankét munkáját néhány kér­désben, az elmondottak szerint lehet megítélni. Nem beszélve arról, hogy állásfoglalásával egy sor kérdésben jelentős er­kölcsi támogatást nyújtott Gyöngyösnek. G. Molnár Ferenc szolgálatában egy L-alakú ,a tér déli és nyu­gati oldalát lezáró, kilencszin- tes épületet, amiben nemcsak az OTP központja kap helyet, hanem az üzleteknek egész so­rai; telepítik a földszintre, ugyanakkor öröklakásokat is biztosítanak a lakosságnak. A tér északi részén az I. számú Gyöngyösön „Húsz év a nép szolgálatában” címmel kiállítás keretében fényképes tablókon, magyarázó szöveggel mutatják be a hadsereg történetét a fel- szabadulástól napjainkig. A kiállítás november 31-ig te­kinthető meg, majd a gyön­gyösi járás területén több he­lyen bemutatják. Ezzel egy időben a környék­beli alakulatoknál „A magyar ifjúság 20 éve” című kiállítás kerül bemutatásra. Ezt a kiál­lítást egybekötik a katonafia­talok és a területi KlSZ-szer- vezetek fiataljainak baráti ta­lálkozójával is. 24. A községi kultúrház öltöző­jében nagy zsongással, vidám sietséggel készültek a fiatalok a fellépésre. A kamarakórus nagy igye­kezettel, de visszatartott hang­erővel próbált az egyik sarok­ban. Leginkább a versmondók idegeskedtek, mint rendesen, most sem tudták jól a szöve­get. Nagy Andris fűtött volna, mint egy pedellus, de a kavar­gás annyira lekötötte a figyel­mét, hogy inkább csak fojtó füst lepte el a szobát, ami mi­att szinte állandóan szellőztet­ni kellett. A lányok fáztak és a kályha közelébe húzódtak, da a kormos tenyerű András kartávolságán kívül. Az egyik lány likőrt kínált körbe a szereplőknek, ami még inkább fokozta jó hangulatu­kat A nézőtéren pár száz érdek­lődő foglalt helyet, többé-ke- vésbé betöltve a széksorokat. A község lakói már megszok­ták és szerették a bő humorú katonaműsorokat. Sárkány hadnagy konferálta ^ MtPÜJSiG 1965. november 6. szombat be a műsort, néhány szellemes katonaviccet lopva a beveze­tőbe. Ákos az ajtó közelében ült, Andris az öltözőben fűtött és magára maradva suttyom­ban a lányok intimebb ruhane­műit simogatta. Meg volt győ­ződve, hogy e perctől ő is a néhány perc múlva visszatért és leült a legelső székre. Sze­mei furcsán csillogtak. Sárkány hadnagy bejelentet­te a csasztuska-brigádot. A na­gyon népszerű és közismert Magyar twiszt dallamára éne­kultúrcsoportba tartozik. Joós a háttérfüggöny mögött sétálva verset magolt. Annyit bíbelődött a szöveggel, hogy jószérint át sem tudta élni a vers hangulatát. Pedig éppen a versek következtek. Ákos kiszaladt a nézőtérről, keltek apró epizódokat a kato­naéletből. Ilyeneket: „— Hajnal előtt félórával — Twiszt Megyünk reggeli tornára — Twiszt Szaladgál a kiskatona, Jancsi, meg a Miska koma; Volt egyszer egy öregember és egy öregasszony, akik vala­hol a Volga partján éltek egy kis faluban. Egy éjszaka leégett a kis ház s az öregek, már nem akarván újat építeni, elhatá­rozták, hogy gyerekeikhez köl­töznek. S a két öreg hosszú ta­nakodás-vívódás után elhagyta a kis falut, el a Volga vidékét és elindult az ismeretlen tájak felé. Nem Moszkvába —, ahol egyik fiuk él —, de nem is a másik fiúhoz, le délre, a napfé­nyes tengerpartba indultak, fel északnak inkább lányukhoz, Nyinához siették, mert úgy érezték, neki van legjobban szüksége az öregek segítségére. A távoli kis bányatelepen csak a jeges északi vihar fo­gadta a két öreget. És egy fel­dúlt, kihűlt családi otthon: egy részeges, durva vő és egy ma­gára hagyott pár hónapos cse­csemő, Az „édesanya” egy má­sik férfit választott... A két öreg szeretettel és me­legséggel töltötte meg a csalá­di otthont, de segített ebben a szomszédlány, Gálja is, aki sze­relmes és féltékeny is volt egy­szerre. És amikor már lassan minden jóra fordult, egy szép napon Nyina visszatért. Nem a lelkiismerete hozta vissza csa­ládjához, elhagyta szerelmese s most ismét férje és kislánya mellett szeretné keresni a bol­dogságát. Igaz, az elhagyott férj még mindig szereti az asz- szonyt s a lelke mélyén talán még meg is bocsátana neki, de az öregek ítélete bölcsebb és szigorúbb: — Elhagytad a családodat, ez már nem a te otthonod többé! Itt már új szeretet virágzik. És Nyina tovább megy az északi viharban. Az öregek fá­jó szívvel tették eleget lelkiis­meretűk parancsának és szülői aggodalommal kísérik lányuk útját: vajon sikerül-e rendbe hoznia félresiklott életét? Az öregembernek már kevés az ideje, nem tudja megvárni a választ, véget ér életútja. Bú­csúztatására eljönnek fiai is s a magára maradt öregasszonyt mindketten magukkal akarják vinni. De az öregasszony most sem megy Moszkvába és a nap­fényes tengerpartra sem. Két fiának rendben az élete, ott nincs szükség az ő segítségére. Valentyin is kéri, maradjon ve­lük, Gáljával és a kislánnyal. De az öregasszony tovább in­dul. A lányához siet. Levelet kapott, Nyina most próbál is­mét lábra állni, neki van a leg­nagyobb szüksége a segítségre. S az öregasszony magával viszi a kicsi Irocskát is. S nyakunkon az ügyeletes tiszt — Twiszt! Nyakunkon az ügyeletes tiszt — Twiszt! Általában az egész műsort a katonák írták, még a táncjáté­kokat is. Igazán minden el­ismerést megérdemeltek. Ákos többször kiment a te­remből, de néhány perc után mindig visszatért. Az utolsó jeleneteken már ő is mosoly­gott. A tánc alatt az égők több­sége „elromlott”, és a félho­mályban parázslóit a szere­lem ... Az alakulat könyvtárosa igencsak elcsodálkozott, ami­kor az ügyeletes tiszt éjfél kö­rül felkeltette. — Gyerünk, gyerünk öltöz­ködni! — hallotta félálomban az utasítást. — Valami polgári alkalmazott könyvtáros van itt a HM-ből. Azonnal rovancsot kell tartani. Holnap jön egy bizottság, és szigorúan be­csukják azt a könyvtárost, akinél valami nincs rendben! Miután úgy-ahogy felöltöz­ködött és macska módjára megmosdott, az „ellenőr” már a könyvtárban várta. A karto­tékokat kérte. Néhány percig nézelődött, rámutatott egy-két hibára, majd eltávozott. — Folytassa csak az elv­társ! — szólt vissza az ajtóból. — Holnap alighanem jön a bi­zottság és tudja milyen szigo­rúak, ha valahol nem stim­melnek a dolgok. A könyvtáros magában ká­romkodott. Semmit nem értett az egészből. Ennyi a film története, amely hangvételében képi megfogal­mazásában egy meséhez hason­lítható. Mintha az orosz nép­mesék nyomdokain járnának a film alkotói, oly kedves, meg­ható történet pereg előttünk s ugyanezt idézik a felvételek, a fagyos északi táj, a száguldó rénszarvasok, az önmagukért beszélő portrék, a gyakran fel­villanó, őszinte emberi arcok. De Csuhraj, a világhírű szov­jet filmrendező nemcsak egy szép, kedves mesét alkotott új filmjével, igaz történetet, amely napjaink beszédtémájá­hoz több síkon is kapcsolódó, nagy kérdésekre keresi és adja a feleletet. Jóllehet egy családról szól ez a film, de a nagy rendező ke­zében szinte kitágulnak a ha­tárok. Így az egyetlen család — az öregember és az öregasz- szomy — bölcsessége és szóki­mondó igazsága —, de tévedése is — egy még nagyobb család, egy egész nép igazságait, világ­nézetét tükrözik. Mindenki a boldogságot ke­resi ebben a mesében. De mi a boldogság s hogyan érhető el? ÜGY MENT EL, hogy már nem tér vissza. Soha ... So­ha... A levelet az asztalra tet­te. Az udvaron megállt, vissza­nézett, nekivágott az útnak. A kert felé ment, ne lássa sen­ki. Levélben búcsúzott. A hét­éves fiától. „... Édes kis Jan­csi fiam. Neked eddig sem volt apád, mert én nagyon rossz apa voltam, de ezután már ilyen se lesz. Megölöm magam, a vonat álé fekszem. Te még nem tudod, milyen ember vol­tam én, de ne is tudd meg soha. Szégyellni kéne apádat, így jobb, ha nem is emlékszel rám. Fogadj szót anyádnak, mondd meg neki, vegye meg neked a biciklit”. Sötét volt. A kert alatt rá­gyújtott. Nem látott semmit, csak ment egyenesen a sínek felé. Az utat jól ismerte, öt év óta járt az állomásra. Dol­gozni ... ... Észrevették. A vonat fé­kezett. Életben maradt. Vissza­jött... — Hány éves? — Mennyit saccol? ötvenet? — Hát... — 37 vagyok. Meglepődött? — Miért akart meghalni? — Részeg voltán. Nagyon. Sokat ittam. — Mennyit? — Egv liternél többet. — Miből? — Pálinkából. — Hol? — Az állomáson. — Ott dolgozik? — öt éve. — Beosztása? — HOL EZ, HOL AZ, ahol szükség van rám. Nincs ne­kem semmi iskolám. — Miért akart meghalni? — Részeg voltam. Mindenki elhagyott. — Az asszony? — ö is. — Gyerek? — Mindenki. — Miért? — Az ital. Ittam, gyakran és sokat. Egyik kocsmából a másikba. Elhagytak. Elkesered­tem. Azon az estén elhatároz­tam, végzek magammal. A vo­nat megállt, észrevették... művelődésügyi intézmények el­lenőrzését az Egri Járási Ta­nács művelődésügyi osztálya és a tapasztalatokat értekezleten beszélték meg. Az értekezleten részt vett Nagy Dezső, a járási tanács vb-étnökhelyettese is. Elsőnek az értekezlet részve­vői az 1964/65. évi népművelési terv végrehajtásét, az elkövet­kezendő kétéves tervidőszak fő feladatait beszélték meg. A to­Lehet-e boldog valaki mások boldogtalanságának az árán? Az öregember így válaszol: — Nem lehetsz igazán boldog, amíg a körülötted élő emberek boldogtalanok, vagy azok, akik tőled távoli vidékeken él­nek ... És az öregasszony elindul boldogtalan lánya után. Mert nem élég életet adni, segíteni is kell, hogy a fiatalok rátalál­janak az igaz útra, oda, ahol a boldogság is elérhető. A film alkotói — Jurij Dzm- szkij és Valerij Erid írók, Szer- gej Polujanov operatőr, Alek- szandrova Bahmutova zeneszer­ző és a rendező Grigorij Csuh- raj, valamint az igazán nagy­szerű színészgárda: az öreget alakító Ivan Marin és az öreg­asszony szerepében Vera Kuz- nyecova — mesét mondanak, igaz, őszinte mesét egy öreg­emberről és egy öregasszony­ról, akik elindultak, hogy se­gítsenek másoknak is megta­lálni a boldogságot Értjük a mesét, s tudjuk, többről van szó... Márkusz László — Elvonókúrán volt már? — Kétszer. Nem használt. Egy darabig kibírtam, de az­tán minden kezdődött elölről. — Munkatársak? — Megutáltak. Nem is szól­tak hozzám. Az egyik le is kö­pött Rajtam nevetett minden­ki. — A család? > — Megtettek mindent — Elváltak? — Nem. Nem. Visszajön az asszony. — Mikor? — A héten. Elmentem érte. Visszajön. — Jancsika? — MÁR VOLT ITT. Megvet­tem neki a biciklit — Tud a levélről? — Nem. Széttéptem. — Mikor ivott utoljára? — Azon az estén. — Az mikor volt — öt hónapja. — Azóta nem? — Egy kortyot sem. — Biztos? — Esküszöm. — A munkatársak? — Amikor annak az estének híre ment, felkerestek. Sokáig beszéltek velem. Azt mondták: Vagy hallgatok rájuk, megvál­tozom, és akkor megint ember lesz belőlem, vagy menjek cl körölük. — És? — Itt maradtam. Köztük/ Bevettek a brigádjukba. Együtt dolgozunk. — Így jobb? — Tudja, én éjszakánkénti még most is félek. Minden eszembe jut. A sín, a vonat, az emberek. Félek. Szégyellem magam. Olyan szépen élhet­tünk volna. Mindenünk meg­volt. Hogy így jobb-e? Nem iá tudok szavakat találni rá. Las­san csak elfelejtik az emberek. Én meg igyekszem majd elfe­lejtetni. Olyan ez mintha újra születtem volna. Ha tudnámj innen számolnám az életem. Ha nem hisz nekem, kérdezze meg a többieket. MEGKÉRDEZTEM. Igazat mondott. Ismét ember lett. Vissza­jött ... Koós József vábbiakban az iskolai oktató-« nevelő munkáról volt. szó. A beszámolókat elénk vita követte, amelyben a hozzászó­lók foglalkoztak a helyi tanács irányító, ellenőrző és szervező munkájával, elmondták, hogy a tömegszervezetek milyen terü­leteken segíthetik a népműve­lési munkát sajátos módsze­reikkel hogyan tudják segíteni azt. VISSZAJÖTT A művelődésügy helyseiét rixsgálta Felsőt ár hány ban a járási tanács Befejezte Félsőtárkányban a (Folytatjuk) Volt egyszer egy öregember ... Magyarul beszélő szovjet film

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom