Heves Megyei Népújság, 1965. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-02 / 258. szám
Talajfúrók a Tisza közepén Kiskörénél megkezdődtek a második tiszai vízlépcső építésének előkészületei Űj lan termek és óvodák a gyöngyösi járásban A gyöngyösi járás egyes községeiben a természetes szaporulattal járó növekedés, a régebbi oktatási intézmények avultsága szükségessé teszi azok bővítését és korszerűsítését. Éppen ezért a járásban Abasáron, Atkáron, Domosz- lón és Gyöngyösorosziban több mint egymillió forint beruházással 2—2 új tanteremmel bővítik az általános iskolákat, Domoszlón pedig 240 ezer forintos költséggel politechnikai műhelyt építenek. — A közelmúltban Márkáz községben átadott óvoda után még ez évben átadásra kerül a gyöngyössolymosi 50 személyes új óvoda, ami részben KÖFA-alapból, részben pedig állami támogatásból készül. Hosszú idő után hamarosan befejezik a nagyrédei kétszobás nevelői lakások építését, amellyel négy pedagóguscsa- lád részére biztosítanak kényelmes otthont. Az építkezések meggyorsítását nagyban elősegíti, hogy az érdekelt községek lakossága jelentős társadalmi munkával járul hozzá a mielőbbi befejezéshez. Gyöngyösorosziban pl. a két űj tanterem alapozási munkáit mintegy 60—70 ezer forint értékben teljes egészében a község lakossága végezte el, de hasonló támogatást kapnak az építők a járás többi községében is. Dr. S. J. Meddig ésszerű ? A történelmi múlttal rendelkező városok nemcsak patina* hangulatot árasztanak, hanem éppen a távoli múlt miatt terheket is cipelnek magukkal. A régi városrészek lehetnek romantikusak, de elavultak is. Ha pedig elavultak, pusztulásra vannak ítélve. A szanálás azonban sok mindenen múlik, úgy is mondhatnánk, nem olcsó mulatság. Ha úgy határozzuk meg, hogy mindenekelőtt pénz kérdése, akkor elsősorban az épülő lakások számára gondolunk. Szóval: bonyolult városrészek szanálását. Mindez igaz Gyöngyössel kapcsolatban is. Gyöngyös régi város, a régi városrészek, pedig hihetetlenül elavultak. Nem is kis területekről van szó, hiszen a kis zúgutcácskák könyöklő házainak száma kétségbeejtően magas. A szanálás gondja tehát hatványozott. Tudott dolog, hogy a lebontásra kijelölt városrészeken felújítási, fejlesztési feladatokat végezni több mint könnyelműség. Ügy is mondhatjuk: ablakon kidobott pénz. A kérdés csak az. meddig ésszerű az észre hallgatni, hol kezdődik az a szociális állásfoglalás? Mi indokolja azt, hogy az ilyen részeken bokáig érő sárban kelljen ősztől tavaszig járniok az ott lakóknak, egymástól nagy távolságban pislákoló utcai lámpák fényében boiorkálniok hazafelé, száz métereket csúszkálni, vagy bukdácsolni az úttalan utakon a legközelebbi kútig, ha vízhez akarnak jutni? És a felsoroltak csak kiragadott példák. Meg kell találni az ésszerűség határait. Előfeltételként a szanálás időpontját kell meghatározni, nehogy a holnap elkészített, cementlapokból álló járdát holnapután felkel jen szedni, az aránylag olcsó köves utat csak egészen rövid ideig lehessen használni. De ahol már évek óta nem tettünk semmit a fejlődésért a majdani szanálás miatt, és ahol ez a szanálás csak a távoli jövőben válik esedékessé, ezeken a részeken nem szabad a legminimálisabb igényeket a bűvös szóval megkerülni: szanálás. Gyöngyösön már született néhány ésszerű intézkedés: a fő útvonalakhoz csatlakozó mellékutcákban így építettek járdát és utat egyszerű, de célszerű megoldással. A török kori utcácskák és házacskák lebontására ugyanis csak hosszú évek múlva kerül sor. De hogy az ésszerűség ellen a jó szándék következtében még véletlenül se véthessünk, ehhez a régi városrészek szanálásának időpontját kell először meghatározni. (—ár) Balesetek a mezőgazdaságban Az ötlet Egy költő, azon szomorkod- ván, hogy semmi jó ötlete nincs, erdei sétája közben egy tisztásra ért, amelynek két oldalán egy-egy bükkfa állt. Az egyik fa csúcsán a napfény ragyogott, a másik fa árnyékban volt. XlPUJSiG 3 Kommunisták detésüket teljesítik. Igazi kommunista másképp nem is tud élni, csak munkában és küzdelemben. Pedig sokan felmorzsolódtak közülük. Betegséget szereztek, kimerültek a rengeteg munkában. A személyi kultusz éveiben egy részüket kikezdte a gyanakvás. S a jó szívvel végzett munkáért meghurcoltatás, megalázás volt a jutalom. Miközben ők szétosztották emberségüket, ridegséggel, meg nem értéssel találkoztak. Néhányuknak szemére hányták, hogy nem tanul, elmarad a fejlődéstől. De valakinek tartania kellett a frontot, amikor a tudásra éhes nép tanulni özönlött. A legerősebbek, a legharcedzettebbek ugyan ebben is állták a versenyt. Nem restelltek akár őszülő fejjel, a napi munkától fáradtan sem iskolapadba ülni, megszerezni a tudás szép hatalmát. Akadt közöttük, aki megtévedt munka közben és olyan is, aki elherdálta a bizalmat. De a csapat mindig elég bátor és erős volt ahhoz, hogy a hibákkal szembenézzen és kijavítsa azokat. Állják és kérik a bírálatot, kritikus..szemmel figyelik önmagukat és egymás dolgait is. így töltődnek fel a leszűrt tanulságok erejével. Azzal a sok tanulsággal és tapasztalattal, melynek mai, kiegyensúlyozottabb életünket i>- köszönhetjük. Nem különös emberek. Akad közöttük is, aki elfárad, ideig- óráig kedvét veszti. De a legjobbak nem ismerik a kiábrándulást, mert nagyon szeretik az életet, szeretik és megértik az embereket. S bárhogy is sűrűsödjenek a gondok, nem engedik legyőzni magukat. Töretlenül küzdenek tovább egymásért' és az új társadalomért. Kékesdi Gyula kül alkotni, építeni. Hány kommunista mondta már el az évek során, ha pihenésre figyelmeztették: „Ha mi elkezdünk pihenni, hogyan tovább?” Pihenni ugyan szükséges dolog gs mindenkinek kijár, aki a nagy munkában elfáradt. Mégis érthető ez a vélekedés. Hogyan is jutna tovább fejlődő világunk, ha azok megtorpannának, akiknek a kedvet kell szítaniuk, akiknek arra kell vigyázniuk, hogy ki ne hűljön az építés láza. A kommunista társai számára is erőforrás. Nemcsak az a forítos, hogy ő legyen képes megújulni a nagy tettek idején, de tartalék erővel, optimizmussal is kell rendelkeznie, amelyből másoknak is jut. Fejlődésünk sodrában igen gyakran kedvtelve vesszük sorra eredményeinket. Űj városok, erőművek, modern gyárak, termelőszövetkezetek látása gyönyörködtet. Dicsérjük az építőket, a kőművest, a szerelőt, a szövetkezeti parasztot. Arról azonban ritkán esik szó, hogy a kommunisták, ez • a harcedzett csapat milyen oroszlánrészt vállalt és vállal a nagy munkából. Hiszen szívük és tehetségük legjavát adva állnak az üj világ bölcsőjénél, vágyaikat, forradalmi életük minden szép álmát beleépítik új hazánk falaiba. S hogy az nem nagyobb áldozatvállalás, mint a többi építőé? Talán a család tudná a legjobban megmondani. A feleség, aki maga viselte a gondokat. A gyerek, aki késő estig hiába várta apját, anyját, mert az sokszor még fia, lánya betegágya mellett sem tölthetett el egy-két órát rengeteg teendője miatt. A kommunisták nem várnak köszönetét azért, amit tesznek. Nem a kitüntetés, nem a hála, nem az egyéni boldogulás hajtja őket, hanem forradalmi külMár több mint két évtizede épül hazánkban az új társadalmi rend, fejlődik, gyarapodik, alakul új arcú országunk. Jó és rossz napok váltották egymást a két évtized során, öröm és gond egyaránt akadt. De az építők, a jó ügy katonái sohasem voltak egyedül. Nem kellett segítség nélkül állniuk a sarat. Előttük járt a párt, velük egy sorban küzdöttek a kommunisták. Egy sorban a néppel. Vállalni a tettek nehezét, példát ad-, ni a munkában, mutatni az irányt, szítani a kedvet, talpra állítani a csüggedőket. Ez a kommunisták hivatása minden időkben. Pedig ők sem valamiféle különös emberek. Nem csalhatatlanok. Emberek, mint mások, tévednek és botladoznak is. Mégis messzebbre látnak másoknál, mert forradalmi elmélet az iránytűjük. Mégis ők bírják legjobban a harcot, mert több bennük a hit, a bizalom. S a csüggedés óráiban megújulnak a közös nagy erőforrásból, a párt erejéből és tapasztalataiból. Ezért van erejük a gondok élén menetelni. ezért vállalhatnak sok-sok áldozatot. Kommunistának lenni any- nyit jelent, mint vállalni a jelen és a jövő közös terheit, törődni a mások dolgával, cipelni a közösség gondjait. Ez a kiállás eleve feltételezi az önzetlenséget, az áldozatvállalást. S a felelősséget is, amelyet a kor minden valamire-való embere kell, hogy vállaljon a jelenért és a jövendőért Ez a nagy munka, ez a megalkuvást nem ismerő magatartás belső izzású embereket követel. Olyan embereket, akiket a tettek kényszere hajt, a becsület, az élet és az emberek szeretető vezérel. Csak ilyen érzésekkel és elvekkel lehet helytállni, szinte pihenés nélgad el, ha gépen ül, vagy fogatot hajt. Ezt sajnos, csak itt teszi meg a vezetőség. Váratlanul jött a hideg idő és a fagyos éjszakákon fáznak a traktorosok, mert kevés gépen található vezetőfülke, nem kapnak védőruhát a hideg ellen. Sok traktoros a „hideg ellen” iszik, elfelejti, hogy az ital milyen káros hatással van az idegrendszerre. Elég egy pillanatnyi késlekedés és megtörténhet a baj. Ez a veszély különösen fennáll az egri járásban, ahol nappal is akrobatikus ügyesség kell, hogy a me- , redek dombokat, hegyoldalakat megszántsák. Az egerszólá- ti Béke Tsz meleg csizmát, ruhát hozatott a traktorosoknak, az andomaktályai Búzakalász Tsz-ben viszont régi probléma a megfelelő öltözet biztosítása. Alig hihető, de az ipar nem gyárt vezetőfülkéket a traktorokra. Egy budapesti kisiparos készít ilyet, horribilis összegért, Kevés szövetkezet tud ezért 15 ezer forintot fizetni. A pótkocsikon nincs ülés, a rakodó- munkások életveszélyes körülmények között utaznak. Ebben a járásban is jelentő- . sen növekedett az utóbbi évek- * ben az erőgépállomány. Az vi- íszont nagy mulasztás, hogy ez- ízel egyenes arányban nem nö- !< rekedtek a biztonságtechnikai í berendezések és az óvófelszereI lések. Noszva jón arra is van példa, hogy a meglévőket is kiszerelik. A trágyaszóró biztonsági tengelykapcsolóját „egyszerűsítették”. Munka közben eltört a csapszeg, a fogaskerék ezután elnyírta a hidraulikiá- ,, hoz vezető csövet és könnyen 5 megsérthette volna életveszélyesen is a traktorost. i Tavaly az egész évben 151 í baleset volt a járásban, 3478 ? munkanap-kiesést okozott. Az ) idén az első fél évben 85 balhését volt 1510 munkanap-kiesés-- ysei. Szeptemberben hét bal-- ? eset volt és ebből 259 munka- $ nap-kiesés keletkezett. Ebben a h hónapban már eddig is több 2 mint egy tucat baleset történt, ásókkal több, mint tavaly. A • h legtöbb oka ittasság, felelőtlen- ~ í ség, figyelmetlenség, hozzá nem 3} értés... Traktoros tragédiák, •»amelyek nem történtek volna •) meg, ha a megelőzéssel, az ittasság, a felelőtlenség elleni t küzdelemmel többet foglalkozatnának. Ha a gépekkel is, a • traktorvezetőkkel is többet tö-’ , srődnének. c2 (P. E.) ^ .1 akinek nincs megfelelő gyakorlata, de az ilyen súlyos vétségekért alig vontak felelősségre valakit. Ittasság, felelőtlenség, figyelmetlenség, hozzá nem értés... Ezek a legjellemzőbbek. Minden mezőgazdasági üzemben van rá példa, és nem különbek az egri járás termelőszövetkezetei sem,, ahol az elmúlt hetekben a tavalyinál is több baleset — köztük halálos is — előfordult.. Adatainkat, a megfigyeléseket ebből a járásból vettük. Vizsgálatunk alkalmával megállapítottuk, hogy az egyik termelőszövetkezetnél a traktorosok 90 százaléka fogyasztott kisebb, nagyobb mértékben szeszes italt. Ez a vádló kijelentés szeptember 7-én, az egri járási egészségügyi és mezőgazdasági bizottságok összevont ülésén hangzott el. Miért isznak a traktorosok? — „Ettől elmúlik a fáradtság”, kínálják a pohár italt. Ilyenkor .nehéz ellenállni a csábításnak. Verpeléten a Dózsa Tsz határozott intézkedéssel vetett gátat az italozásnak: megbüntetik azt, aki italt foŰJSAGHÍK: Oravecz Lőrinc vontatóvezető, szajlai lakos, figyelmetlenül vezet- j te a szajlai Búzakalász Tsz erőgépét és az leszaladva az útról, felborult. A vezető súlyos sérüléseket szenvedett és a vontatóban tíz- ■ ezer forintos kár keletkezett ... i Nem történt volna meg, ha ... és innen folytatódna a mondat, de nagyon kevés példa van arra, hogy a baleset okait kielemeznék, azokból okulnának a termelőszövetkezeti és gépjavító állomási traktorosok, vagy a gépek üzemeltetéséért felelős vezetők. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a jegyzőkönyvek mindig ugyanazokat az okokat említik: figyelmetlenség, műszaki hiba és ittasság. Ismétlődő okok, amelyek ellen nem küzdenek eléggé a mezőgazdaságban, megelőzésükre semmit, vagy csak minimális energiát fordítanak. A traktorosok általában munkakezdés előtt fogyasztanak szeszes italt. Ezt hivatalos rendőri jelentésekből olvashatjuk. A traktoros úgy indul munkába, hogy a gépet műszakilag nem ellenőrizték, vagy I olyan ember ül a traktorra, A költő a homlokára csapott, hazament és írni kezdett. Mély érzések — Te uszkár... — szólította meg a pók a kutyát — meg tudnád nekem mondani, miért van az, hogy az emberek meséiben minden állat szerepel, csak éppen én nem, a pók...? — Nagyon egyszerű ez... — válaszolt az uszkár —, azért, i mert az érzékeny emberek szá-j mára undorító az, ahogyan te a hálódat gyámoltalan áldoza-'t taidra kiveted és aztán ugrásra készen állsz, hogy rájuk' vesd magad és felfald őket! — Sajátságos ... — mondta a pók —, hiszen az én áldozataim csak férgek és én azzal, hogy pusztítom őket, jót teszek az embereknek... — Ejnye, pók! — morgott az uszkár. — Éppen ezt értik meg olyan nehezen! Fordította: Antalfy István álló fa felsóhajtott, ekképpen: — Ö, igen... nálunk is úgy van, mint az embereknél... Rám nem süt a nap, téged pedig testvérem, kedves melegével simogat... A költő meglepődött a hallottakon, de még jobban, amikor a másik fa válaszát hallotta: — Igazad van, de hadd folytassam a hasonlatot ... Tégy te is úgy, mint én az emberektől tanultam: ne állj mozdulatlanul a helyeden, hanem emelkedj magasabbra, a többiek fölé! A költő, amint nézte az eléje táruló képet, egyszer csak hangot hallott. Az árnyékban Október hagyományos őrség- i váltást jelent a Tiszán. Az ön- , tözőmunkások, partépítők, ha- jósok helyét elfoglalják a ha- ! lászok, élezik szerszámaikat az erdőmunkások, a jéglékelők. Megjelennek a nádvágó brigádok, a rőzsegyűjtők. Az idei ősz más látványosságot is produkál, mint a megszokott őszi kép. Kiskörétől néhány kilométerre égnek meredő, magas íuróállvány ^ékeskedik a folyó közepén. — Pontonokra helyezett fúrótorony látható itt — mutat te nagy testű, lomha szerkezetre — Karcagi Gábor, a Kö- zép-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság főmérnöke. — Ez már* egyik megelőző fontos vizsgálata az épülendő második tiszai vízlépcsőnek. Az ÉM Közmű- és Mélyépítő Vállalatának szakemberei meglehetős biztonsággal mozognak az úszó alkalmatosságon. A Diesel meghajtással . működő fúrószerkezet nagy robajjal és tempós gyorsasággal dolgozik. A vízállás most alacsony, hamar eléri a víz alatti talajt. — Kiskörétől egészen Abád- szalókig végzünk kutató fúrásokat — magyarázza a brigád vezetője, aki sok-sok évet eltöltött már ebben a szakmában. Általában húsz méter mélyre hatolunk le a mederfenéktől számítva. A különböző rétegekből talajmintákat veszünk. Ezek laboratóriumba kerülnek majd. Megállapítják a talaj rétegeződését, szilárdságát, az altalaj teherbíró képességét. Erre a műveletre azért van szükség, mert a vízlépcső építési munkáinál a talaj összetétele határozza meg a statikai feladatokat. A talajfúrók kora reggeltől késő délutánig a ködlepte Tisza felett dolgoznak, mintegy előhírnökeiként a nagy nép- gazdasági beruházások munka- folyamatát végző több száz főnyi munkásgárdának. — A Tisza II. vízlépcső — az eddigi program szerint közös nagy vállalkozásban épül — újságolta Karcagi Gábor. Ez érthető is, hiszen a Tisza vize akkora területet borít majd be, mint a Balaton egyharmada. Az elsődleges fővállalkozó a Duna és Tisza vidéki Vízügyi Létesítmények Beruházási Iro- dája lesz. Ezenkívül számos! vállalat társul majd a nagy « volumenű,munkához. A Kö-. zép-Tisza vidéki Vízügyi Igaz-! gatóság gépesített földmunka- \ termelő brigádjai például a ‘ talaj mozgatásnál kapnak igen í nagy és jelentős feladatot. í A beszélgetésből még csak j nagy vonalaiban bontakozik ki j a természet átalakítását szol-j gáló, az öntözéses gazdálko-: dás jelentős kiszélesítését elő-' segítő nagy szocialista létesít-, mény körvonala. Ez érthető is,! hisz ezer, meg ezer apró és1 nagy feladatot kell elvégezni. I Ahhoz, hogy egy ilyen létesít-1 mény pénzügyi alapja, kivite-i lező kapacitása, jól képzett: munkásgárdája precízen meglegyen, jó összhangra, mértani pontosságú kooperációra, az elvek és tervek pontos összeegyeztetésére van szükség. A második tiszai vízilépcső „had vezetősége’.’ november elején ül majd össze Szolnokon, s ekkor minden bizonnyal egy igen nagy lépéssel közelebb kerülnek a végső megállapításhoz. Kiskörétől, ahol a kanyargós, a Bükk-hegység vizét szállító egri patak a Tiszába torkollik, csaknem Abádsza- lókig új színt vált néhány év múlva a természet.1 A jelenleg még meglehetősen sivár, az aszálytól sokat szerfvedő területeken új tenger hullámzik majd. A vízlépcső által felfogott folyó vize újabb ezer és tízezer holdak öntözését teszi lehetővé Heves és Szolnok megyében egyaránt. A nagy nép- | gazdasági beruházás, a kivitelezésre fordított milliók sokasága megtérülő befektetés. Az aszály sújtotta mezőgazdasági vidék évente több tízezer vagonnal nagyobb termést produkál majd a népgazdaságnak. Endrész Sándor