Heves Megyei Népújság, 1965. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-30 / 282. szám
C zombaton este mutatta _ be az egri Gárdonyi Géza Színház Fényes Szabolcs —Harmath Imre Maya című háromfelvonásos revüoperett- jét. Fényes Szabolcs operettírói pályafutása évtizedekkel ezelőtt éppen ezzel a revűope- rettel kezdődött. A szövegíró, Harmath Imre Ábrahám Pállal is dolgozott már ekkor s kitűnően ismerte azokat az az igényeket, amelyeket a kor támasztott a folyton változó, az újabb és újabb arcát kereső operettel szemben. A Mayában is, mint a harmincas évek megannyi hasonló művében, a látványosság a fontos. A zene is, az operett bősei is rövid, gyakran sablonos mondanivalóból állnak össze. Laza és vérszegény mese fog egybe sok-sok embert egzotikus környezettel, zenére hangolt pillanatban, a háromórás színpadi varázs kedvéért. Mint itt is: az idegenlégiós romantika rikító emberanyaga és hazugsága szolgáltat jogcímet a szerzőknek. Harmath Imre szövege némely részletében éppoly friss, mint Fényes Szabolcs zenéje, tehát nemcsak a revü miatt volt érdemes a Mayát újra színpadra vinni. Igaz viszont a kérdés: nem tudni, mit szorít ki a párizsi mulatók és a tengeri csapszék egykori világa, mint mondanivaló mai színpadjainkról? Távoli panoptikumból lép elénk Charlie, Dixi, Barbara, Maya, Madelaine, a varieté igazgatója, az impresszárió és ez a pesti vagány Rudi is, aki kiszólásaival és mindenütt megfészkelő otthonosságával nyüzsög, gondot feledtet, szórakoztat. Annyi mindent meg tudunk és akarunk bocsátani a jó szórakozás kedvéért — még a színháznak is. Bemutató az egri Gárdonyi Géza Színházban Fényes Szabolcs: IMIÁIÍÁ REVÜOPERETT HÁROM FELVONÁSBAN •• Omlik a szaloncukor ... Néhány nap múlva elérkezik a mikulás, aztán készülhetünk a karácsonyra. Ezek az édességipar nagy napjai. Látogatást tettünk az Csemege Édesipari Gyárnál, ahol ez idő tájt csupán néhányfajta árucikket termelnek. A főmérnök elmondta, hogy nemrégen még több mint 300 fajta árucikk szerepelt a listájukon, ami szinte lehetetlenné tette az igények kielégítését. Most a „sztár” a konyakmeggy, a mogyorós csokoládé, s a különféle desszertek. Már raktárban van a szaloncukor nagy része. Elegendő jut minden fenyőágra. December 20-ig 340 000 doboz desszert szaloncukor és 300 ezer doboz habfüggelék kerül az üzletekbe. Sokszoros minőségi ellenőrzés biztosítja, hogy csak a legkiválóbb áru hagyhassa el a gyár kapuját. Naponta mintegy 4 és fél vagon édességet szállítanak ki a Csemege és Édesipari Gyárból. A csomagoló automata önti a szaloncukrot. M Mázsaszámra készül a savanyú cukor. (foto: RegüS) kibuggyant égővörös füle —, hót őzért úgy vélem, József Attila.., A macskaszemek most villámokat szórtak: — Ahhoz képest, amit legmodernebb költészetnek nevezhetünk ... Kék Alajos, aki eddig der- medten hallgatott, most újai felélénkült: — Kire gondolsz legmodernebb költőre? Eliot? Élouard? Talán Pablo Neruda? ... Viktor most már ordított: — Ezek nevek, puszta nevek, ti marhák! Káprázatnál is kevesebbet jelentő nevek!... Én a legeslegmodemebb szuperköltészetre gondolok, ami az egyedüli valóság. Ami olyan új, hogy még nincs is megírva ... — Na, de ki fogja megírni? Hogyan lehetne azt tudni, hogy ki foga megírni? — kérdezte valaki a törzsasztal szélérőlViktor újra felállt és gólyaléptekkel távozott. Csak úgy félvállról szólt vissza: — Ennek a bandának juszt sem mondom meg. És ha ilyen szemtelenek lesztek, megtartom magamnak, ami bennem érlelődik... Nem írom meg 4 nagy verseket... Az emberiség szegényebb lesz. De meg JÜ érdemli... A. G. nagyot? Viktor még állt egy ideig átszellemült, hosszú véznaságában. Majd leült és csak akkor válaszolt: — Nézd, Homérosz egész csinos dolgokat csinált.., — És Ady? — Ah, öregem. — József Attila? — Van néhány jó sora, egészében azonban, fiam... Csók Veruka, aki eddig mereven tágult szemmel csüggött a Kék Alajos kérdéseit magáról szinte lepöccintő Viktoron, most — nyilván akarata ellenére — egy kicsit összerázkódott. Az éber macskaszemek meglátták. ezt az álig észrevehető mozdulatot. — Veruka, neked talán más a véleményed? ... Mondd csak ki bátran, a mi törzsasztalunknál demokrácia van... — Én úgy gondolom... — így Veruka —... természetesen figyelembe véve, hogy te jobban látod a dolgokat... és hogy én csak egy más aspektust tudok felmutatni, Viktor... — oldalt fésült MVlady”-frizurája álól — Ezek szerint hát, ha Gellérthegy nincs is, de nagy gondolkodók szerinted is vannak... — Nálad nagyobbak, ami nem jelent sokat... — És ki például ilyen viszonylag nagy gondolkodó? Viktor töprengve összehúzta macskaszürke szemét, Jcortyin- tott a már kihűlő kávéból, majd kinyilatkoztatta: — Nézz ide, ez a Nietschauer fiú, ez azért tudott valamit... — Mit olvastál tőle? — Olvasni? Miért olvastam volna? — Hát akkor hogyan állapíthatod meg, hogy mit tudott és mit nem?... Felvéghy most már elvesztette türelmét és a törzsasztal áhítatos figyelmének közegében, teljes hosszúságában kiegyenesedett: — Mert én nagyobb gondolkodó vagyok, mint az öreg Nietschauer papa... Kék Alajost azonban — úgy tűnik — ördögöcskék szállták meg. Nem hagyta abba: — Mondd, Viktor és a nagy költők sem alkottak szerinted , Kultúra és Vita a „Keopsx>”-ban Huszár László értékeit, művészi adottságait prózai színpadon kell és lehet kamatoztatni. Régen láttunk ilyen friss szellemes kabinet-alakítási Pálffy Györgytől, mint ez alkalommal, a francia rendőrfogalmazó alakjában. Bálint György Bambó-szá- mát (azon kívül, hogy ő irta; azért is kell dicsérnünk, meri egy figurán belül, pár mozdulat és néhány szó ketrecében az emberi naívságnak, hitnek esettségnek, a pódiumnak és a bohócnak olyan keverékéi adja, ami fölé nő a revünek. Hegedűs László játékmester: munkáján kívül az impresszárió figurájának életre keltésénél is bizonyítja majdnem: a semmiből is lehet valamit csinálni, ha egyéniség és szakmai tudás párosul. Petőházy Miklós varietéigazgatója előkelő jelenség, s neki csak ennyi adatik ebben a revüben. Epizódszerepekben megbízható alakítást nyújtanak Fekete Alajos, Dariday Róbert, Kautzky Ervin, Szilágyi István, Remete Hédi. Géczy József énekszámai kiérdemlik a tapsot. Somoss István karmesteri munkáját a körülmények és a lehetőségek keretein belül kell vizsgálnunk. A kis létszámú zenekar, az ugyancsak kis létszámú énekkarral nagy] megoldásokra nem biztosít fejlődési fokozatokat. A karmester munkája így is eredményes és elismerést érdemel. A díszleteket és a jelmezeket Kalmár Katalin tervezte. A revüoperett csillogását, a nézők képzeletének foglalkoztatását Kalmár Katalin kitűnő enteriőrökkel éri el. Színei egzotikusak, kompozíciószerűen harmonikusak, a tánc, a dallamok és a testi mámor kifejezésére szolgálnak. Ruháit a közönség nyíltszíni tapssal jutalmazza s ez önmagában jelzi annak a formakészségnek az elismerését, amely Kalmár Katalin kosztümjeinél érvényesül. Ennél a revüoperettnél a díszlet és a jelmez elsőrangú szereplővé lép elő. Somoss Zsuzsa tánckara a kamaraméretű egri színpadhoz képest is miniatűr együttes. A koreográfia ennek ellenére sikeres, mindig és mindenütt, fáradhatatlanul jelen vannak a táncosok: nemcsak mennyiségben, de itt-ott minőségben is elismerést érdemel Albert Piroska, Bodor Anna Mária, 'Gukucs Edit, Csernus Aranka, Henkel Gyula, Kovács István, Láczay Zoltán és Székest István. A jól sikerült szcenika Kovács Lajos, a jellegzetes maszkok Madácsy Dániel munkáját dicsérik. Farkas András Húszévi munka után — „jutalom”: egy felmondólevél ve „tévedésüket”, megtorpe- dóztáWa törvénysértő intézkedést hatálytalanító, megsemmisítő területi munkaügyi döntő- bizottsági határozatot Az aknászt, hogy munkába jelentkezett, „áthelyezés” várta — Csehibe, munkásszállással fel- kínáltan. NEMCSAK EGYSZERŰEN bosszantó presztizsintézkedés- ről van itt szói, de sokkal többről. Először semmibe vették a Munka Törvénykönyve paragrafusait; most nem akarják tudomásul venni teljességgel a területi döntőbizottság határozatát. Reméljük, illetékes hatóságaink, az ügy végleges lezárásaként, rögzítik azt a tanulságot, amelyet ebből az esetből az üzemegység vezetőinek saját maguknak kellett volna levom- niok. Mert az utolsó szó csakis emberséges törvényeinké lehet ... Pataky Dezső Irodalmi folyóiratainkban nagy viták folynak a realizmus helyes értelmezéséről. Nem csoda hát, hogy a „Keopsz”-ban is vitáznak a törzsvendégek. Felvéghy Viktor például azt állítja, hogy a világon tulajdonképpen semmi sincs, azt csak mi találjuk ki, minden csak káp- rázat. — És amíg én nem jöttem rá erre az izé ... gondolatra, senki sem tudta ezt __ A tiszteletlen Ajde Gy. Jenő — a törzsasztal retikülösből irodalmárrá lett kültagja — ugyan ezt dörmögte erre, hogy „már ötezer éve is mondtak efféle marhaságokat”, de hát ki törődik egy ilyen Ajdével? Kék Alajos író (és nyugalmazott középiskolai hallgató) hozzászólása már magvasabb volt: — Elismerem, hogy minden káprázat, ha te mondod. De hát itt van például a Gellérthegy. Ez talán csak kivétel, nem?... Viktor kissé ingerülten felelt: — A Gellérthegy az még csak nem is egy káprázat, az egy nagy semmi. Nem látsz túl az orrodon, Alajos, azért mondasz ilyeneket. Igaz, persze, hogy nálad nagyobb gondolkodók is beleestek már az előítéleteik csapdájába. Kék Alajos tűnődő szerénységgel hallgatott, de aztán mégis megkockáztatta: Felesleges ember? Érthetetlen, miérlr lehetett „jutalma” az elbocsátás .:.! A bányászok, akiknek felettese, „munkaszedője” volt Pat- varos aknász, megdöbbenve fogadták elbocsátásának hírét. És mások is — tisztelői, ismerői — hitetlenkedve csóválták fejüket. — Munkásérzelmű ember — mondják róla —, sosem szé- gyenlette, hogy volt csillés is valamikor. Kiállt a bányász mellett, pártolta, megvédte, ha igaza volt, de azt se tagadta el, hogy nem ért egyet az emberrel, megmondta a véleményét szemtől szemben. Megmondta a tanácskozásokon is a hibát, a mulasztást, s hogy mit kell tenni ellene... Kevés embert 1 találni a bányában, akik rósz- : szat mondhatnának rá. S az a . kevés is, aki rosszat mond, csak olyan ember, aki mások kárára szeretné a könnyebb boldogu- ! lást... TÖRVÉNYSÉRTŐ, s nem emberi megalapozottságú volt a felmondás. S csak „természetes” (?!), hogy^ezt az eredendő törvénysértést szilárdította döntésével az üzemegység mimika- ügyi döntőbizottsága. Elgondolkoztató az is, miként s hogyan lehetett „rábírni” a szarvaskői bánya pártszervezeti, szakszervezeti vezetőségét olyan „javaslattételre”, amely talajt adott a törvénysértő lépéshez!? Parázs hangulatú s mondhatni, egészségesen haragos tárgyaláson szolgáltatott igazságot a Heves megyei Területi Munkaügyi Döntőbizottság Patvaros aknásznak. Az egészséges harag az emberséget nélkülöző törvénysértő intézkedésnek szólt! Patvaros aknász munkaviszonya megszakítatlanul sértetlen — visszahelyezték eredeti beosztásába. Azt gondolhatnánk, hogy az ügy tanulságaiból az üzemegység vezetői levonták a szükséges következtetést, amely visz- sza kell tartsa őket az újabb, hasonló lépésektől. De nem! Patvaros aknász ezután sem foglalhatta el posztját, mert az üzemegység vezetői, megtetézwm.v RIASZTÓ, s elkeserítő dolgokat képes mívelni a törvénnyel és emberséggel packázó „gondot”! Például az Egeresein Akna- üzemegységhez tartozó szarvaskő. saénbányánáL.. Következő a története Flefawndólevélet kapott egy aknász — Patvaros Elemér. Húsz ém bányászkodás után megtudhatta, hogy ezentúl felesleges ember, tovább már az erejére, tudására szükség mura. Egyik napról a másikra, minden érthető előzmény nélkül, mint bélyeget sütötték rá: i^étszámfelesleg’ ’... Valóban felesleges ember Patvaros Elemér aknász?! A felmondólevél terjengőslangyos „megokolásai” szerint — felesleges. Hinnénk is ezt, ha a körülmények hinni engedtetnék. Ha nem történt volna már eleve törvénysértés akkor, amikor a húszéves munkaviszonnyal rendelkező aknászt fosztották meg állásától, a párttagot, a társadalmi bíróság helyettes elnökét, szakszervezeti bizalmit, a törzsgárda tagját, akinek munkája értékét minőségi kifogások nem rontották. Felesleges ember?! HARMINCHÉT ÉVES, s ebből adott húszat a sötétség örök birodalmának, a bányának. S az a húsz év — emelkedés. Szép példája, hogyan jut feljebb, s egyre feljebb, értékeiben, s tudásában rangosod- va a törekvő ember. Apját, nagyapját is a bányához kötötte sorsa. Patvaros Elemér volt külszíni térmunkás, volt csillés, segédvájár, vájár, és végül — aknász. Mestersége sok lépcsőjét próbálta ki. Az aknász cím mellé képesítést szerzett, napi munkája mellett a bányaipari technikumot is elvégezte. És tanul most is, a Marxista- leninista Esti Egyetem hallgatója. Munkáját kitüntetések fémjelzik, s nem régiek, teljesen frissek: kétszeres kiváló dolgozó. De Rudi sem tudja elfeledtetni velünk az idő hatalmát: egy félórával a kelleténél tovább tart ez a revü. Pont azzal a harminc perccel, amikor nem szórakozunk, amikor a zene, a robbanó poének között üresen telnek a percek. Mindez nem róható fel a revüoperett rendezőjének, a Já- szay-díjas Orosz Györgynek. A rendelkezésre álló eszközökkel jól gazdálkodik. A sovány librettót maga is megtoldja egy jelenettel, sőt Bálint György Bambó-számával új színt is hoz a Mayába. A revü a hangok, a fények, színpadi formák, színek, az emberi mozgás gyors káprá- zata. Amit láttunk és hallunk, idegeinken át vibrál, zsongít. S épp ez a vibrálás, az el- zsongítás nem maradéktalan ennél a bemutatónál. Talán a gyorsabb ritmus, a jelenetek gyorsabb pergése segítene ezen a nem teljes káprázaton. S az is, hogy az énekes Charlie tudjon énekelni. Orosz György igényes rendező. Ezt azzal bizonyítja, hogy a darabban ritkán előforduló szópárbajokat kitűnően, a vázlatos jellemzéseket is kiegészítve építi fel színészeivel együtt. A párizsi fogalmazó, az impresszárió, a varieté igazgatója pár mondatos testet hordoz csak ebben a darabban, mégis nyiltszíni tapsot kap valamennyi, mert a szellemesség, az a bizonyos káprázat velük érkezik a színpadra. Charlie is értékes prózájában, mert a rendező odafigyel arra, amit ez a furcsa angol fiú mond. Amikor azonban Charlie énekel, már nem törődik vele a rendező s a színész ezt azzal bosszulja meg, hogy nem veszi észre saját mozgás- és hanghordozásbeli modorosságait. Károlyi Mária, a miskolci Nemzeti Színház fiatal énekesnője alakítja a címszerepet. Fényes Szabolcs táncdalai, a lírai-melankólikus, érzelgős dalok nem késztetik magasra a kellemes orgánu- mú, dekoratív megjelenésű énekesnőt Fontos Magda és Kanalas László most is — mint mindig az egri operett-bemutatókon — tánccal, mókával és elevenséggel a színpadi esemény motorjai. Lőrinczy Éva Madelaine szerepében kitűnő komika, pontosan ismeri az általa alakított alkat határait és hatásait. Huszár László érdeklődése, vonzódása az énekes-bonvivá- ni szerepkör iránt nem indokolt. Még egy ilyen zeneileg nem nagy igényű revüoperett- ben sem! Huszár a könnyed figurák ürességét sablonokkal kitölteni nem igyekszik. A drámákban megszokott, tervszerű szerepépítkezés revüben nem lehetséges — csak pillanatokra! — az apró táncdalokat ez a hősi alkat nem tudja rutinnal és hangulatteremtő természetességükben énekelni.
