Heves Megyei Népújság, 1965. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-04 / 260. szám
Völgyben húzódik meg Márkáz. Csinos házai közt alig látni valakit. Szüretelnek. A meredek dombokon, ahol a szőlőtőkék katonásan sorakoznak egymás mellett, különböző korú asszonyok, férfiak hajlonganak, vödrökbe szedik a fürtöket. Az idén van mit szüretelni, jó a termés. 791-ből mindössze kétszázan A nagyapa, a hajlott hátú nagymama, az unokák, mindmind szüretelnek. A háztájiban. A Mátravölgye Termelő- szövetkezet közös szőlőit diákok szedik. A 791 tagot számláló termelőszövetkezetben mindössze kétszáz a szövetkezeti szüretelő. A gyöngyösi Vak Bottyán Gimnáziumtól kellett segítséget kérni, hogy a szőlőt ne érje károsodás. Egy hete 80—100 diák szedi nagy szor- galbmmal a magas cukorfokú szőlőt. Naponta 100—150 mázsás teljesítményt érnek el. A munkájukért kapott pénzt külföldi kirándulásra gyűjtik, ezért olyan nagy az iparkodás. A szövetkezet irodájában érdeklődöm. — Minden jól kezdődött. Szeptember első hetében tartottunk vezetőségi ülést, ahol a jelentős háztáji szőlőre, a kiváló termésre való tekintettel úgy döntöttünk; legyen háztáji nap a szombat, vasárnap és a hétfő, A hét többig napján mindenki a közös szőlőt szüreteli. Sok számítás, vita után határoztunk így. Ezzel időben megtörténhetett volna a háztáji szüret és nem aggódnánk most a közösért. Mindenkivel tudattuk a háztáji napokat, a cseme- gézés kezdetén jött is a tagság. Háromszázan-háromszázötve- nen szedték, csomagolták az exportra szánt szőlőt. Naponta kétszáz mázsát adtunk a MÉK- nek, de csak néhány napig. Az emberek itt hagyták a közöst és mindenki a sajátjával, a háztájival törődik. Csak a lelkiismeretes tagok jönnek a közösbe a hét közepén. Hz arány: egy az egyhez A közösből és a háztájiból is aránylag egyformán 50—50 vagon csemegeszőlőt vásárolt fel a földművesszövetkezet. A közösből szállítják még néhány napig az Afus Alit. Volt olyan háztáji nap, amikor 6—7 vagon csemegét vett Négymillió át a felvásárló. Legalább hét- százan szedtek ekkor a háztájiban. Mindenki szerette volna a szőlőjét mielőbb átadni. Gyakran még éjfélkor is hosz- szú sor állt a felvásárlótelep előtt. A nehézkes átvétel miatt elhúzódott a háztáji csemegé- zés. (Az illetékeseknek be kell látniok, Márkáz már túlnőtte az egyetlen felvásárlótelepet,) Fontosabbnak tartotta és tartja még most is a háztájit a tagság zöme. Szedik a borszőlőt, a kukoricát törik saját maguknak. Ezt tartják a legfontosabbnak és most is a tagság kétharmad része kimarad a közös munkából. A hatszáz négyszögöl szőlő és az ezer négyszögöl szántó sokaknak 25—30 ezer forintot hoz egy évben! Tavaly egy tagra átlagosan 13 ezer forint jövedelem jutott a közösből. A háztájiból származó jövedelem is megforint a tét ütöte ezt a mértéket. Ezért nagy a konkurrencia és a legtöbb esetben az önzés dönti el a sürgősségi sorrendet. A közösben nem számíthatnak Sztruhár Bélára, Ferenc János- nére és Hatalyák Ferencnére és még egy néhány emberre, akikről tudja a tanács, hogy más munkát vállalnak, távol a községtől ..; Ütvén fillérrel kevesebb jut egy munkaegységre A szövetkezeti tagok sokat dolgoztak egész évben, hogy jó legyen a termés. A betakarítással érdemes lenne jobban foglalkozni, hiszen nem kevesebb, mint négymillió forintot hoz, ha időben és nagyobb lelkiismeretességgel hozzálátnak a szürethez. Az időjárás még közbeszólhat. Kétszázan szüretelnek a szövetkezetiek közül és száz diák. Így is eltart a szüret november 20—25-ig. Ha a szövetkezetiek a tavalyihoz hasonló létszámmal vennének részt a szüreti munkákban, a szüret ideje egy héttel, vagy tíz nappal lerövidülhet. Ez kétmillió forintot is jelenthet, hiszen nincs biztosíték arra, hogy nem jön addig egy nagy eső. A diákok segítsége a legjobbkor jött, amit leszedtek, az már biztonságban van. Sok dicsérő szót lehet hallani róluk. Igaz munkájuk pénzbe kerül, ötven fillérrel csökkenti az egy munkaegységre jutó jövedelmet. Ennyivel már kevesebb jut a szövetkezet tagjainak, de még kevesebbet osztanak, ha a szőlő nem kerül hiánytalanul és időben fedél alá. A termés 130 vagonnyi lesz, ennek alig a felét takarították be eddig. Négymillió forint a tét, amit most leginkább a közös munka hiánya veszélyeztet. Talán az időjárásnál is jobban ... Pilisy Elemér Uj szakmával ismerkednek AZ ERŐMŰ MÖGÖTT — Vörössáp-pusztán — még tart az építkezés, átalakítás: frissen ásott alapok sejtetik a majdani szövetkenő csarnok méreteit, karbantartó iparosok — villanyszerelő, asztalos, lakatos — és segédmunkások kőműveskednek, készítik a tágas raktár födémszerkezetét, de két műhelyben már megtörtént a „honfoglalás”. A nyitott ablakon át női hangok szöknek a szabadba, jóízű kacagás olvad a betonkeverő dohogásába. — A stuccolók, kablézók, ragasztók, tuskózók dolgoznak odabenn — int a hosszú, földszintes épület felé Szerencsi József főszerelő. A furcsa hangzású műveletek — egy „új” szakma, mesterség részei. Néhány hónap óta a Budapesti Gumiipari Ktsz üzeme adja másfél tucatnyi lőrinci nő kenyerét. A „stuccolók” egy asztal körül ülnek, „gumilepényekből” kis szigetelőgyúrűket vagdosnak ollóikkal. Ha körülnyírtak egyet-egyet, gondosan lesorjázzák, megtisztítják az apró récéktől. Könnyű munkának látszik. . 4 a lőrinci nők — Ne higgye! — csattan fel egy asszony. — Szívesen elcserélném bármi másért, amiről korábban szó volt. De hát csak Ígérgetik, egyre mondják, hogy ekkor, meg akkor indul a teljes üzem, s mindig marad... — Megmondták, hogy csak januárig tart, ne dohogj! — inti társát Somoskői Istvánná. Ezt csak szükségből csináljuk, hogy addig is foglalkoztassanak, ne küldjenek haza bennünket. Ha már egyszer megígérték az állandó munkát... Lesz ettől érdekesebb, pénzesebb munka is ... A SZOMSZÉD HELYISÉGBEN már nyugodtabb a hangulat, elégedettebbek az emberek. — Csak hadd panaszkodjanak — int a stuccolók felé egyikük. — Mi is azzal a munkával kezdtük, mi is megszolgáltuk az iskolapénzt! Mi sem kerestünk mindig ennyit, mint amióta itt vagyunk. — Mennyit keresnek? — A húszszázalékos egészségi pótlékkal együtt ezeregyszáz, ezerkétszáz forintot... Néha megközelítjük az ezerháromszázat is. És meglenne az ezerhárom mindig, ha havonta nem csúszna be négy-öt olyan nap. amikor nekünk is stuccol- nunk kell... — mondja egy beszédes asszony, Kerek Illésné. Kis transzportőrök felvonó hevederjeit készítik ebben a műhelyben. — A kablézók három réteget ragasztanak össze — ismerteti munkájukat egy csinos fiatal- asszony, Balogh Istvánná — én meg a társammal, Tóth Gyulánéval újabb két réteggel vastagítom a kablét. A tuskózók, Gábriel Józsefnéék pedig a bordákat készítik a szalaghoz ... Bolla Lajosné — túl már az ötvenen — először dolgozik üzemben. — Hogyan született ez a késői elhatározás? — HÄZAT ÉPÍTETTÜNK, kellett a pénz... Már rendben vagyunk, kifizettünk mindent. — Megszokta már az új munkát? Társa válaszol helyette: — Ügy dolgozik ez az asz- szony, hogy sok fiatal megirigyelheti fürgeségét, munkabírását ... 1 (gyóni) GAZDASÁGI FEJLŐDÉSÜNK IDOSZ 1 Rí K Él Rt IES El 2. Gazdaságpolitika és gazdasági irányítás Amióta széles körökben ismertté vált, hogy az országos vezető szervek gazdasági irányító rendszerünk megreformálásán dolgoznak, több téves nézet és felfogás is keletkezett, A tévedések forrása többek között a gazdasági irányítás és a gazdaságpolitika különbségének, illetve kapcsolatuk nem megfelelő ismerete. A gazdasági irányító rendszer nem más, mint „gépezet”, amelynek egymással összefüggő legfőbb részei: a tervezés rendszere, o pénzügyi és hitelrendszer, a piaci viszonyok felhasználását szabályozó rendelkezések köre és az anyagi ösztönzés rendszere. A gazdasági irányító rendszernek az a feladata, hivatása, hogy segítségével megvalósuljanak fő gazdasági célkitűzéseink, vagyis gazdaság- politikánk. ...Mit értünk gazdaságpolitika alatt? A gazdaságpolitika nem más, mint egy adott időszakra vonatkozó legfőbb gazdasági célkitűzések összessége. Ide tartoznak pl. az egyes népgazdasági ágak arányaira vonatkozó tervek, elképzelések, amelyek azt mutatják meg, hogy egész termelésünk mekkora részét tegye ki a kohászat, vegyipar, stb; melyik iparágat milyen gyorsan célszerű fejleszteni egy adott idő- pontban. Ide tartoznak a lakosság életszínvonalának alakulására vonatkozó elképzelések. A gazdaságpolitika a vezető párt- és állami szervek döntése arról, hogy anyagi eszközeinket, termelési eszközeinket hogyan osszuk el az iparágak, illetve a lakosság között. Elegendő-e csak kitűzni a célokat, rögzíteni a fejlődét irányát akkor, amikor e célok csak milliók mindennapi termelőmunkájával valósulhatnak meg? Nyilvánvaló, hogy nem elegendő, mert a bonyolult gazdasági kapcsolatok, ösz- szefüggések szakszerű ismeretével meg kell szervezni a feladatok végrehajtását, ki kell alakítani azokat a gazdasági eszközöket, amelyek segítségével el is lehet érni a kitűzött célokat. Erre hivatott a gazdasági irányítás rendszere. Ez tehát szorosan összefügg a gazdaságpolitikával és ha összhangban áll azzal, akkor segíti annak teljesülését, ha hiányzik az összhang, akkor akadályozza. Az elmúlt évek tapasztalatai közül több arra figyelmeztetett, hogy gazdasági irányító rendszerünk már nem eléggé korszerű és a jövőben egyre nehezebb lenne vele megvalósítani gazdaságpolitikánkat. Ezért kerül sor az irányító rendszer átalakítására. Mindebben semmi rendkívüli és különös nincs. Ahogyan a bonyolultabb feladatok megoldására bonyolultabb, finomabb szerszámokat készít az ember, úgy merül fel a bonyolultabb gazdasági feladatok napirendre kerülésekor a megfelelő irányító rendszer kidolgozásának igénye. Jelenlegi gazdasági irányító rendszerünk a szocializmus építésének kezdeti szakaszán alakult ki. Akkor még a termelés mennyiségének növelése volt a legfontosabb feladat, ezt segítette pl. az anyagi érdekeltség rendszere is. Ma már a minőség és a gazdaságosság javításában kell érdekeltté tenni a gazdasági vezetőket, dolgozókat egyaránt. A tervezés rendszerében az volt a helyzet, hogy szigorú központi tervelőirásokkal biztosítani kellett a népgazdaság számára szükséges és csak szűkös mennyiségben meglevő cikkek termelését. Most már — lényegében — túl vagyunk ezen, s az a döntő, hogy a tervezés és ennek nyomán a termelés is gyorsabban, rugalmasabban alkalmazkodjék a változó belföldi és külföldi igényekhez. Ez a tervezésben is bizonyps decentralizálást feltételez, összefoglalva: a gazdaságpolitikai célok sikeres megvalósítása megfelelő gazdasági irányitő rendszert követel. Bognár Gyula \\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\N\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\^^^ Három méterrel" a megálló telőtt ugrottam föl a mozgó villamosra. A járda felől éles füttyszó harsant. A vezető fékezett. Az utasok egymáshoz ütőditek. A járdaszigeten megjelent a rendőr. — Ki ugrott föl? Régi iskolás szokás szerint föltartottam az ujjamat. — Szállj le! Leléptem a villamosról. A rendőr jelt adott az indulásra, engem azonban magával vitt. Mikor befordultunk a sarkon, megértettem, hogy a Bejogiu- ban lévő rendőrőrsre kísér. Csakhogy az őrsöt nem nekem találták ki. Egyszer már voltam ott. S azóta oly alázatos vagyok a rendőrök tekintetétől is, mint egy birka, vagy megvadulok, mint egy fiatal bika. — Parancsnok úr — mondtam — én tudom,.. — Semmit sem tudsz! Majd ha leszurkolod a szózkét kuru s-t. akkor majd megtudod, ho,;y mozgó villamosra fölugrani szigorúan tilos. — Önnek igaza van. De félek, hogy elkésem a hajóról. Bocsásson. meg, az első eset volt. Mintha nem is hallaná — Gyerünk, gyerünk — mondta, s a hátamat lükdöste. — Magának akartam adni azt a százkét kurus t, ha nem megyünk az őrsre. Másképpen ön csak egy elismerést kapna, amivel... — próbálkoztam hatni rá. A rendőr megállt és a szemembe nézett. — Jöhet. f)e ne feledd: csakis a te érdekedben teszem. És adj hálát az istennek, hogy ef- fendi kinézésed van. Miközben a zsebemben kotorásztam, folytatta oktató beszédét. — Ha biztosunk kap el, úgysem úsztad volna meg olcsóbban. Ebben a percben egy másik rendőr is föltűnt az utcán. Az őrs felől jött. Szemével intett kísérőmnek és valamit a fülébe súgott. De úgy, hogy én is hallottam. — Panasz van rád... — ért hozzám a hang. — Fölírták a bankjegy számát, amit elvettél tőlük... A biztosunk azt sem tudja, hogyan rázza le őket a nyakáról... Nézd csak, legalább ezt ne engedd el. . . Abban a percben föl sem fogtam, hogy ez rám vonatkozik. Amikor a rendőr megint felém fordult, átnyújtottam neki a pénzt, mintha mi sem történt volna. Abban a pillanatban fülsiketítő pofont kaptam. — Ah, te kutyafi! Nézz a szemembe! De hogyan? Nem láttam el a szeméig. Valami meleg és ragadós folyt az orromból. A rendőr újra ütni akart, de megmarkoltam a kezét, — Mit tettem? Miért ver? — Hát ki akart lefizetni? Itt a baj társam, ő a -tanú rá! — De hiszen te montad: ide vele! — Ah, hát még rágalmazol is?! Na, töröld csak meg az orrod, mars előre! Tovább mentünk. Pár perc múltán már az őrsön voltunk. A rendőr tisztelgett az ügyeletes biztosnak. — Lefogva a villamoson. Itt a pénz, amivel meg akart vesztegetni. S itt van két gomb. Ö szakította a zubbonyómról, miközben ellenállást fejtett ki. És két egyenruha-gombot rakott az asztalra. Gyanút fogtam: mikor szakíthatta le a gombokat? Bizonyára nem varrták, hanem gyufaszállal erősíthették föl őket az ilyen alkalmakra. — Itt várj! — mondta a komiszár. Sárgaképű, kopasz ember volt a biztos. A rendőrhöz fordult. — Ezek az urak panasszal jöttek, Oszmán effendi. Azt mondják, hogy elfogtad őket, amikor leugrottak a villamosról, de l^ét líráért eleresztetted mindegyiküket. A biztos előtt két fiatalember állt. Én csak a hátukat láttam. Magas sarkú, keskeny talpú cipőt hordtak és csőnadrág volt rajtuk. Zakójuk majdnem a térdüket verdeste, a hajukat keresztbe fésülték tarkójukon. Egyikük hátra tett kézzel állt. Mutatóujján hatalmas ékköves gyűrű villódzott. — Egy kurust sem fogadtam el tőlük — mondta a rendőr. — Ezek a fiatalemberek lányokkal voltak. Őket is elfogtam. Megnevezték magukat és kérték, engedjem el őket. Számításba vettem, hogy milyen kellemetlen híre kerekedhet az őrsön való tartózkodásából a pasa fiának és a képviselő rokonának, és becsülettel eleresztettem mindet. — De azt állítják, hogy fölírták annak a két lírának a számát, amit neked adtak: 112 771 és 003 206 volt a számuk. A rendőr azon nyomban elővette a pénztárcáját és az asztalra tette. — Parancsoljanak, uraim — mondta a biztos. — Nézzék meg maguk. Még azt is engedélyezem, hogy alárendeltem zsebeit is átkutassák. A legények elálltak az ajánlattól. A biztos kiborította a tárca tartalmát az asztalra. Egy líra sem volt benne. A biztos a Írására tette a kezét és mondani kezdte nekik a leckét — Maguk még gyerekek. Ügy kellene vigyázniuk legtapasztaltabb munkatársam becsületére, mint a sajátjukéra. És ehelyett mit csinálnak maguk? Ez százszázalékos rágalom! Ha fölveszem az adataikat, és cselekedetükre a „szóbeli sértés” cikkelyt alkalmazom, nem lesz olyan kellemes /maguknak ez a hely. De nem teszem ezt a szüleik iránti tiszteletemből. Bár igaz, ha ragaszkodnak a panaszukhoz, akkor másként áll a dolog. Ha nem, béküljenek ki, és ezzel vége az ügynek. — Viszavonjuk a panaszunkat, effendi — mondta egyszerre a két fiatalember. — Akkor hát, kérjenek bocsánatot Oszmán effenditől! Udvarias szavak hosszú sora következett. Alighogy ,á fiúk átlépték a küszöböt, a biztos és Oszmán effendi -szabad folyást engedtek véleményüknek. — Csibészek!... Stricik!... Most rám került a sor. Mihelyt a biztoshoz léptem,'- az rám ordított: — Ügy, te kutyafi! — Nincs joga így üvölteni velem! — szóltam felháborodottan. — Ki mondta ezt neked? De még mennyire van jogom. Amíg a mi hálónkban vagy, jogom van szidni az anyádat is, meg a rokonaidat is, hetedágig íölme- nően. Elhallgattam. Értelmetlen lett volna a vitatkozás. — Mond csak el, hogyan akartad megvesztegetni a rendőrünket a felállítási helyén? És hogyan fejtettél ki ellenállást, miközben ő szolgálati kötelességét teljesítette? Ez itt Sztambul, és nem az őserdő! Hol laksz? Elmondtam neki mindazt, ami történt. A megfélemlítésről a rábeszélésre tért át a biztos, és nekem is elkezdte mondani a leckét, amelyben a törvényről és a rendről, a törvénykönyv fejezeteiről, a szolgálati kötelességét teljesítő rendőrszemély megsértéséről, a rendőrség feddhetetlenségéről és becsületéről, valamint arról volt szó továbbá, hogy sohá- sem szabad hazudni. Emlékeztetett, hogy egy leszakított rendőrgombért tíznapi elzárás jár. Míg ezeket mondta, egy nyugtát írt százkét kurus lefizetéséről, mint bírságról. Megkérdezte, hogy hívnak, mi a családi nevem, korom és foglalkozásom. És nem állta meg, hogy ne szidja azt, aki ilyen nevet adott nekem és azt, aki tanítót csinált belőlem. Öt lírát tettem az asztalra papírpénzben. A pénztárban nem volt apró, hogy fölváltsák azokat. A biztos egy lírást vett ki a zsebéből, és a pénzzel együtt a nyugtát is átnyújtotta. És már a szabadság küszöbén álltam! A biztos egész idő alatt oly komor volt, mint egy víziló-csődör. Az arca hirtelen fölvidámodott. — Na, kérj csak szépen bocsánatot Oszmán effenditől! A rendőr tekintetével találtam magam szemben. Arcán, teljesen közömbös arcán semmi jele nem volt a szégyenérzetnek. Hallgattam. A biztos megismételte: — Nem hallod? Kérj bocsánatot, mert fogdában töltheted az éjszakát. — Bocsásson meg, Oszmán effendi — mondtam és az ajtóhoz léptem. — Ha pedig annyira megsértődtél, írj erről egy elbeszélést — küldte utánam a mondatot a biztos —, s akkor újra találkozni fogunk. Nem tudom, megbocsátott-e nekem Oszmán effendi, avagy sem, de magamnak még most sem tudom elnézni akkori gyöngeségemet. A mi országunkban — bár csak szőrmentén — lehet írni ilyen elbeszélést. Azt gondolod! De mi is ez az apró sértés ahhoz képest, amit népemnek kell elszenvednie! És próbálnám csak bemutatni, hogy a biztos és Oszmán effendi — egy húron pendül mind a kettő — milyen üzeletet csinálnak ... Mert, hogy el ne felejtsem, és hogy önök is tudjanak róla, a lírán, amelyet a biztos^ kihúzott a zsebéből és átnyújtott nekem, a következő szám volt: 003206 ... Ferencz Győző fordítása FAHBI ERDINCS, kiváló török író, 1917-ben született Ak- hisar. török kisvárosban egy tanító családjának gyermekeként. O maga is tanító lett, majd az ankarai fiimkonzer- vatóriumba iratkozott be, de anyagi nehézségei miatt nem tudta befejezni. írnok, munkás, rádióbemondó, Ankara és Sztambul több lapjának munkatársa volt. Első kötele — versgyűjtemény — 1945-ben jelent meg. Demokratikus magatartásáért háromhavi börtönre ítélték, majd Bulgáriába emigrált, jelenleg is ott él. Itt több könyve is megjelent. Legutolsó kötetéből való ez az elbeszélés is. (A ford.) pMiPmiGj 3 1965. november 3., szerda
