Heves Megyei Népújság, 1965. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-20 / 274. szám
Társaival együtt iéiekegyedül Segítség futószalagon a Bernéből Véget ért a Mágnás Miska sikersorozata. A Szirmai-ope- rett valóban nagy siker volt, kilencszer mutatták be tájelőadáson, Egerben pedig harminchárom alkalommal hangzott fel a „Hoppsza, Sári, hopp- sza hó” jól ismert dallama. * Ez itt Maya, aki szépen énekel és még szebben táncol Észak-Afrika híres mulatóiban. Most éppen Tangerben tölti napjait, s az éjszakai lokálban találkozik a légiósokkal, s itt ismerkedik meg egy angol fiúval, Charlesszel... A történet folytatását nem áruljuk el, aki ismeri az operett világát, könnyen kitalálja, I mi lesz a finálé. És most hadd mutassuk be a Fényes Szabolcs-operett cím- j szereplőjét: Mayát, azaz Károlyi Máriát, a miskolci Nem- j zeti Színház tagját. — Eddigi művészi pályám minden eszközt, kapcsolata van Müller és Schellenberg SS-Gruppenführerrel (az SS- ben az altábornagyi rendfokozatnak felel meg — a ford.) Kuznyecov majdnem elfüty- tyentette magát. „Ohó! Ortel tehát valóban nem akármilyen madárka!” — Mi az ő hivatalos elfoglaltsága Rovnóban? — Nem tudom. Velünk majdnem semmiféle dolga sincs. Van egy olyan irodaféléje a Német utca. 272. szám alatt Egy szokásos fogorvosi cégtábla van a házon. Két vagy három alkalommal valamiféle emberek is jártak nála Németországból. Néha személyes kiválasztása alapján letartóztatottakat szállíttat át magához a Gestapóról. Közülük még senki sem tért vissza. Hogy mire kellettek ezek von Ortelnek és hogy mit csinált velük, ezt nem tudom. Kuznyecov látta, hogy Göt- tel nem hazudik. Megértette, hogy a helybeli gestapósok — az eddigiekből ítélve — semmit sem tudnak Ortel titokzatos tevékenységéről Rovnóban. Más érdekeset nem tudott mondani az őrnagy. Befejezésül Nyikolaj Ivanovics csupán még egy kérdést intézett hozzá. — Miből gondolta, hogy én angol vagyok? — Sehogy sem ment a fejembe, s nem tudtam elgondolni, hogy az oroszoknak is lehetnek ilyen földerítőik, kémjeik — morogta komoran Göttel. Másnap Martin Göttel őrnagy nem jelentkezett a Birodalmi BiztosságonJSs a következő nap sem dolgozott A hozzá küldött futár üres lakást talált, melyben, a bútorokon levő porrétegből ítélve néhány napja senki sem lakott... Ligyija Liszovszkaja háza mellett Siebert és von Ortel gyakorta találkozott a megszállók szentében legkeöemese után, két évig játszottam i szolnoki Szigligeti Színházban. A Sztambul rózsájában én játszottam a Konzsus Gült. Aztán a KISZ Központi Művész- együtteséhez kerültem, szólistának. Innen vezetett utam a miskolci Nemzeti Színházhoz. Most vendégként játszom Egerben a Maya címszerepét. A* operett szerint Tangerben énekelek, a valóságban még nem jártam ott, bár nem voltam messze hozzá, mert Algírban már jártam, sőt énekeltem is ott a KISZ Központi Művészegyüttessel. Ennyit magamróL.. í Fényes Szabolcs hái'omfelvo- násos revűoperettját Otosl György rendezi. A szereposztásból: Fontos Magda, rinczy Éva, Géczi József, Hitszár László, Kanalas László. Karmester: Somcss István, koreográfus: Somoss Zsuzsa, Bemutató: november 27-én ★ Ezekben a napokban még egy bemutatóra készülnek a Gárdonyi Géza Színház művészei. December 23-án kerül bemutatóra Kostand Cyrano de Bergerac című romantikus drámája. A címszerepet Simon. György Jászai-díjas játsz- sza. A többi szerepekben: Kopetty Líviát, Máriássy Józsefet, Paláncz Ferencet, Horváth Magdát, Bálint Györgyöt, és Pálffy Józsefet látjuk. Rendező: Kozaróczy József. (m) Mosodát létesítenek Füzesabonyban A füzesabonyi körzeti földmű vesszöveikezet négy község ellátását biztosítja. A kereskedelmi munka mellett három évvel ezelőtt bevezették a különböző háztartási gépek, felszerelések kölcsönzését, és a felvevő szolgálatot. A lakosság azóta megkedvelte a szövetkezeti szolgáltatásokat, és évről évre mind többem veszik igénybe az edénykölcsönzést, a háztartási gépeket, felszereléseket. Ebben az évben a szövetkezet hét helyem végez ilyen irányú tevékenységet, és a lakosság több mint 85 ezer forint értékű kisgépben és egyéb hátartási felszerelésben válogathat. A szövetkezet vezetőségének határozata alapján ez évben tovább növelték a szolgáltatási eszközök, felszerelések számát. Most 25 ezer forintért mosógépet és centrifugát vásároltál:, amellyel naponta 160 kiló száraz ruhát mosnak ki. A mosoda iránt máris nagy az érdeklődés, és sokan jelentették be igényüket az új szolgáltatásra. A szövetkezet által végzett felmérés alapján Mezőtárkány- ban, Dormándon, Besenyőtelken és Füzesabonyban 10 hónap alatt mintegy 90 ezer forint értékű szolgáltatást végeztek. Szabó A lig pár perces riportmű- *» sor keretében láthattuk ' szerdán este a televízió képernyőjén Kiss Lajos dudari villanyszerelőt, akinek a bányában ' az áramütés leégette a kezét, és a szeme is megsérült. A szerencsétlenül járt fiatalember ' azóta műkézzel ír, nagyítóval ' olvas, így végzi a gimnázium 1 harmadik osztályát. — A tanu- ' láshoz jó lenne egy magneto- , fon — hangzott el a műsorban a dudari villanyszerelő kívánsága. Az ipari műsor még be ’ sem fejeződött, amikor a televíziót interurbán hívták. Az ’■ egri Finomszerelvénygyár je- lenttkezett: — JVÍt, a 26-os L TMK üzemből, akik. nézzük a ■ televízió műsorát, elhatároztuk, hogy üzemünk dolgozóival röp’ gyűlésen megbeszéljük, ho- ' gyan lehetünk Kiss Lajos se■ gítségére. Másnap gyorsan peregtek az L események a bervai gyárban. — Vállaljuk a gyűjtést a magnetofonra! — határozott egy- ' hangúan a 26-os TMK üzem : kollektívája, s alig mondták ki . döntésüket, a gyűjtéshez azonnal csatlakozott a gyár másik, két szocialista címért küzdő üzeme. Reggel nyolc órakor Uzelman Ferenc üzemvezetőnek jelentették, hogy a három üzemrész együttes kooperációjával a 4500,— Ft együtt van a magnetofonra. Nyolc óra tíz perc. A Budapesti Rádiótechnikai Gyár telefonon hívja az egri Finomszerelvénygyár igazgatóját: — Hallottuk a televízióban az önök segítő szándékát. Elhatároztuk, mi is segítünk: 50 százalékos áron a rendelkezésükre bocsátjuk a magnetofont. Üjabb röpgyűlés a bervai gyárban: Megmaradt az összegyűjtött pénz fele. Gyorsan határoztak. a bervai dolgozók. Tartozékokkal, — mikrofonnal és 10 darab magnó-tekerccsel egészítették ki az ajándékot. A tanulást segítő ügyes szerkezetet a felszerelésekkel együtt három brigádtag viszi el a dudari villanyszerelőnek. Ezenkívül a brigádtagok úgy határoztak hogy a magnetofontekercsek egy részét itt hagyják a gyárban, mert a „D” és az „F” üzem női dolgozói felvételeket fognak készíteni az iskolai vizsgatételekből. A segítő bervaiak már csütörtökön táviratban értesítették a szerencsétlenül járt dudari villamyszerelőt. „Kedves Lajos! — Brigádunk együtt nézte a, televíziót, amikor sajnálattal értesültünk súlyos betegségéről. Hallatlan szorgalmát nagyra értékelve, úgy érezzük, hogy segítségére lehetünk. Kívánságát teljesítjük. Ügy határoztunk, hogy hamarosan eljuttatjuk lakására a tanulást segítő magnetofont. Kívánjuk, hogy szorgalma továbbra is kísérje tanulmánya során, és sohase felejtse el, hogy társadalmunkban nincs egyedül. Az egri Finomszerelvénygyár 26-os TMK ,,D’’ és „F” üzemek dolgozói.” Alig pár perces riportműsor hangzott el a televízióban egy szerencsétlenül járt bányamunkásról, és az adás után a Bervától a budapesti gyáron keresztül máris futószalagként gördült TJudarra az emberek segítő szándéka. A brigádmozgalom, a szocialista embertípus tulajdonságának nagyszerű példája ez! Simon Imre sok, amelyekről azt hitték, hogy ünnepnap. Fővárosi élet pesti barátok nélkül. Csapatba verődött falusi fiatalemberek együtt ismerkedtek az esti élettel, amely nehezen fogadta be őket. Hogy könnyebb legyen a beilleszkedés, néha betörtek, loptak — pénzt szereztek. De a főváros mintha kivetette volna magából őket. A hét végi hazarándulások sem voltak az igaziak. Már a falu is kivetette őket. Pénz kellene. Pénz, pénz és pénz. Ruhára, táncra, ennivalóra. Színházra, mozira? Az nem jutott eszükbe. Aki 15 évesen kerül fel Pestre „mint az ujjam”, teljesen egyedül, szakma nélkül, az csak a vak világában élhet — társaival együtt, lélekegye- dül. Pest csábított és Pest után már csak a Nyugat csábíthatott. Felültek a vonatra, hogy majd Bécsijén kiszállnak. Azt gondolták, hogy7 ott nem lesznek lélek egyed ül? S azt hitték, hogy ott több pénzük lesz, vagy azt, hogy ott könyebb betörni, lopni? Nagykanizsánál leszedték őket a vonatról. Az egész galerit. Vidéki fiatalembereket. a — Hol dolgozik a fia? — Villanyszerelőknél segédmunkás. Hogy pontosan melyik gyárban, azt nem tudom. — Hol lakik a fia? — Munkásszálláson. De hogy hol, azt nem tudom, majd elkérem a címet, ha hazajön, — Mikor látogatták meg utoljára? — Nemrég. Amikor kiengedték a vizsgálati fogságból, — Milyen időközönként szokott hazajönni a fiú? — Hetenként. — Mit szokott csinálni itthon? — Fekszik, alszik, olvas. Csendes. Megváltozott. De most sem mond semmit Nem megy az utcára sem. Lányokkal sem foglalkozik. Csak itthon van és csendes. Berkovits György .kém tetszik”. Olyat, amilyen bizonyára Tivadarnak volt, aki még Sanyinál is korábban, már Pesten segédmunkáskodott és nézegette a kirakatokat,- meg tupírozta a haját. A munkásszállás meglett lakói nem lehettek a barátai. Azok keményen dolgoztak, sokan jócskán ittak, de nem nézegették a kirakatokat, nem is tupírozták a hajukat, hanem hazaküldtek a családnak a pénzt. Tivadar nem küldött, inkább szerzett pénzt hazulról. S hét végeken „pesti módin” feszített a falusi vasárnapon. A látszólagos „új világ”, egy „nagy világ” szelét hozta Sanyinak, aki, mivel nem volt miben megfogódzkodnia, két kézzel kapott a csábítás után. S egész valójával belezuhant, mert a segédmunkási fizetésből nem lehet „nagyvilágian” élni egy magányos 15—16, de még 19 éves kamasznak, de még fiatalembernek sem. 0 — Milyen fiú volt az a B. Sándor? — Az, kérem, tiszta huligán, a barátjával együtt — felelj volt művezetője, ahol a két fiú, mint külszíni segédmunkás dolgozott Orosziban. — Magyarázza meg, hogy érti ezt? — Nem szeretett dolgozni. Szemtelen volt. Aztán úgy jártaik itt a barátjával a becsületes munkások között, mint valami fedcicomázott maskarák. Olyan hajuk volt, hogy nem lehetett nevetés nélkül megállni. Olyan bő nadrágban dolgoztak, csak úgy lobogott. Kész életveszély ilyenben a munkahelyen. Nem szerette itt őket senki. Aztán a nővére válaszol. — Huligán volt a maga öcs- cse? — Huligán? Lehet. Olyan nyakatlan pulóverban járt. De rendes ruhája nemigen volt. Nem szeretett az ércelőben. Azt mondta mindig, hogy gúnyolják, meg kinevetik. De nem szemtelen ő. Alig szól két szót. Csendes fiú. Négyévi fővárosi munkáshét- köznapok, esténkénti kószáld5 — Hol dolgozott a fia? — Nem tudom. — Hol lakott a fia? — Nem tudom. — Mikor látogatták meg utoljába? — Nincs nekünk dolgunk Pesten, nem is megyünk. — Milyen időközönként szokott hazajönni a fiú? — Eleinte hetenként, aztán kéthetenként, majd havonta. Később még ritkábban, aztán egyszer már haza sem jött hosz- t>zú ideig. — Soha nem kérdezték hol lakik, hol dolgozik? — Kérdeztük. Mindig azt mondta: Jó helyen vagyok. Nemigen beszélt semmiről. Q Életükben először mentek együtt a pesti utcán, anya és fia. A fiú, a 19 éves B. Sándor, négyhónapos vizsgálati fogságból szabadult. Nem ítélték el, lelfüggesztették. Disszidálás kísérletéért. é Az anya felutazott Gyöngyös- oioöziból Pestre, többször is tárgyalásokra — most akadt dolga a fővárosban. S — HE szeretett volna Sanyi lenni a nyolc osztály után? — ö maga se tudta. Tengeré« — mondja a nővére. — Miért nem tanult szakmát? — Elkezdte. De nem szeretett S9S tanulni soha. — Az apja minek szánta? — Nem törődött az vele. Inkább ivott. Napokig nincs itthon. Útépítkezésen dolgozik. — Itt nem kapott volna munkát a fiú, Gyöngyösorosziban? — Dolgozott ók érceiénél. Először tanuló volt, utána követte a barátját, a Tivadart. Az csalta fel Pestre. — Az az oka mindennék. A bíróságon is mondták. Csak a Tivadart ítélték el. Az lopott is. Az én fiam soha. Az enyémet felmentették — teszi hozzá sz anya. § Sanyi elment, 15 évesen, egy nap Pestre. Több falubeli munkással ült fel a vonatra. „Nekem ruha kell, ti meg nem tudtok olya* venni, amilyen nesebb helyen: a főutcán, vagyis a Német utcán levő tiszti kaszinóban. Von Ortel nem volt éppen közömbös a rulett és a kártya iránt, Siebert pedig éppenhogy élesztgette ezt a szenvedélyét, hiszen itt mindig jókora tiszti csoport gyülekezett a hadsereg legkülönbözőbb fegyvernemeiből, s így Kuznyecovnak alkalma volt jó pár értékes értesüléshez jutnia. — Tudja, Siebert — mondta elgondolkozva az egyik szokásos találkozó alkalmával von Ortel —, maga valahogy mélységesen szimpatikus nekem. Ö, nem, ne szerénykedjék, ne tiltakozzék. Biztosíthatom, hogy ebben a megkeve- redett világban tucatnál nem több ember bírja bizalmamat, szimpátiámat. Az SS-tiszt hangja őszintén és meggyőzően csengett. — Miért? — érdeklődött Kuznyecov. — És maga meg tudna nevezni akárcsak öt olyan közös ismerősünket, akit maga barátságába tudna fogadni? Kuznyecov erre teljesen őszintén válaszolhatta: nem. Von Ortel elégedetten elmosolyodott. — Na látja! De hát isten velük. Beszélgessünk inkább magáról. Őszintén mondja meg, azután, hogy az oroszoktól két golyót, a Führertől két keresztet kapott, áhítozik még a front után? — Én katona vagyok, Sturmbannführer úr! Ha ismét a frontra küldenek, gondolkozás nélkül fogok küzdeni a Füh- rerért, a német népért és Nagy- Németországért! Von Ortel bosszúsan legyintett. — Óriási! De hát Paul, miért ilyen hivatalosan? Hiszen én nem az ezredparancsnoka vagyok. S azután, miért gondolja, hogy az ellenséggel folytatott harc csakis a fronton mehet végbe? (Folytatjuk) ;yötörte. Homlokára hatalmas, lideg vérejtékcsöppek ültek ti. Fordult a kocka. Nyikolaj [vanovicsnak most már nem maradt más, mint ledobni álarcát, s egyszerűen kihallgatni a hitlerista kémelnárítót. Rogy mentse bőrét, Göttel mindent elmondott, amit csak tudott. — Ki ez a Sturmbannführer Ortel? — kérdezte Kuznyecov, — Ezt nem tudom megmondani ... — Megismétlem a kérdést: ki ez az Ortel? — emelte föl hangját Kuznyecov. — De hát ezt valóban nem tudom! — kiáltotta hisztérikusan Göttel —. Ezt senki sem tudja. — És Jorgens, az SD főnöke? — kérdezte ironikusan Kuznyecov. — Csak neki, egyedül előtte ismeretes. Én csak egyet tudok, annyit, hogy Sturmbannführer Ortelnek különleges felhatalmazása van a Birodalmi Biztonsfgí Hivataltól, Berlinből, annak főparancsnokságától. Jo£3 v» igénybe venni ka Martin Gőttellel, ha Nyiko- láj Sztrutyinszkij nem követ el egy hibát. Egy egész apró hibát. De hát a kémkedésben nem is kell nagy hibát elkövetni. Rendesen elég a legostobább félrelépés is. Mig Kuznyecov a konyhába ment kezet mosni, Sztrutyinszkij engedély nélkül az asztalhoz ült... Göttel őrnagy torkán akadt a szó. Egy német katona, aki ráadásul még lengyel nemzetiségű is, sehogyan sem engedheti meg magának, hogy a tiszti asztalhoz üljön, még akkor sem, ha esetleg hívják. De az ilyen bensőséges családiasságot még egy igazi angol tiszt sem tűrheti el! S Paul Siebert ilyen emberként élt Göttel elképzeléseiben. Tehát... Tehát Siebert nem az Intelligence service ügynöke. Akkor hát ki lehet? Csak nem szovjet hírszerző?! Göttel szeme kikerekedett a rémülettől. Fegyveréhez ugrott. Fél perc múlva Göttelt már lefogták és erősen az asztalhoz kötözték. A rémülettől falfehér őrnagyot állandó ide*sokk 5L. Glaas barátságosan fogaiba i szokatlan, váratlan vendégeket, s gyorsan asztalt terített. Kuznyecov levette derékszíját, s Sztrutyinszkijnek adta, hogy akassza a szögre, s javasolta, Göttel is lazítson öltözékén. S az őrnagy —• akaratlanul, kelletlenül bár — ugyancsak megvált fegyverétől. Barátnőink úgy látszik valamiért egy kissé megvárakoztatnak bennünket —mondta mosolyogva Siebert —. Igyunk addig is, őrnagy úr, hogy ne vesztegessük az időt. Göttel nek nem volt ellenvetése, s Nyikolaj Ivanovics tojáslikőrt töltött a poharakba. Sokat jelentő, kettős értelmű beszélgetés kezdődött kölcsönös utalásokkal, finom kiszólásokkal. Ki tudja, hová vezetett volna Kuznyecov diplomata-játénem túl hosszú, rövid néhány sor csupán. A Bartók Zene- művészeti Szakiskola elvégaé-
