Heves Megyei Népújság, 1965. október (16. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-12 / 240. szám

Színházban Bemutató az egri Gárdonyi Géza \ * # Szirmai cHhert: MÁGNÁS MISKÁ Pénteken mutatta be az egri Gárdonyi Géza Színház Szir­mai Albert Mágnás Miska cí­mű háromfelvonásos operett­jét. 1916-ban került először színpadra ez a kitűnő zenéből és igényes vígjátéki anyagból megteremtett nevető-tán cos­daloló komédiázás, amely ma is fiatal, friss, nevettető, szó­rakozásul és tanulságul is szolgál. „Cintányéros, cudar világ” — éneklik és ropják a patto­gós csárdást a grófi kastély ne­kilódult éjszakájában, amikor már a szesz feloldja a társasági formákat. Ezen a ponton nem­csak nevetséges, de szánandó is minden ebben a komédiá­ban, mert a zene is, a szavak is valami olyasfélét fejeznek ki, amit mindenki érez, de ér­telmes,, összefüggő mondatok­ban megmagyarázni már nem lehet. Hogy ötven évvel ez­előtt mit jelenthetett a világ cintányérosan és cudarul, azt az egész darabból értjük meg. A történelemnek eme század eleji panoptikumában, öltözé­kében, testtartásában, szellemi és lelki tartalomban anakro­nisztikusán haszontalan, sem­mit nem tevő — a kártyán, vadászaton és lófuttatáson fe­lül — magasabb erkölcsi célt nem látó és birtokoló arisztok­rácia szellemes fricskát kap ebben a virgonc játékban. Miska, a segédlovász, uraitól ellesett gesztusokkal, néhánv elhallott angol és francia szó­val és — ez itt a fontos! — egyébként eredeti paraszti ön­magával, kötekedő hátbavágá- saival, rusztikus pajzánkodá­sával egy komplett főúri tár­saság központja, csúfolója tud lenni, anélkül, hogy a sok-sok társasági műhibát valaki is felfedezné. Sőt, ünnepük érte! Pedig a kastélyt a falutól öt kilométer, a kastély urait a falu népétől egy egész világ választja el. Érdemes ma is bemutatni Szirmai Albert ope­rettjét: muzsikája kedves él­mény, a vígjátéknak is elfo­gadható librettó háromórás önfeledt szórakozás, igazsága pedig könnyed, de hihető ma­gyarázat a „cintányéros, cudar •világról”. Amíg a grófnak cintányéros volt, addig a népnek cudar. Itt is fel kell figyelnünk arra, hogy Gábor Andor milyen gyújtóan fogal­maz verseiben. A Szirmai-operettet Horto­bágyi Margit rendezte. Kitű­nően. Pedig nem könnyű eb­ből a Miskán kívül minden hőst vázlatosan, kiszólásokban vagy éppen megszokott szituá­ciókban gyártó librettóból (Bakonyi Károly munkája, amit Békeffy István és Kaszó Elek dolgozott át) épkézláb jel­lemeket formálni. Miskát is lehet sokféleképpen, eszes kó­pénak, amolyan grófi kastély mellett sarjadzó fattyúnak fel­fogni, aki csak azért segédlo­vász, mert az anyja cselédsor­ban szolgált. Hortobágyi Mar­gitnak makacs elhatározása támadt: ez a Miska legyen egészséges, tőről metszett „Vazs megyei parasztgyerek”, aki jottányival sem több ezer- egy parasztlegénynél. Csak ha már a tisztesség — és az ötlet — úgy kívánja, nem a kocs­mában tréfál a legényekkel, hanem a vasútépítő mérnök­kel szövetkezve próbálja ki, hogyan lehet a kastély par­kettjén, a grófkisasszonyokkal, gróf urakkal, „méltóságúkkal” felülről parolázni, mintha negyvenezer holdja lenne és most jött volna haza oroszlán­vadászatról. Hortobágyi Margit csak az átváltás jelenetére leplezi— álcázza Miskát gróf Eleméry- vé, akkor is csak annyira, hogy a mozdulat, a hang, a tartás elárulhassa őt. A rende­zést ez a kitűnően sikerült Miska-formázás teszi emléke­zetessé. S az is, hogy a máso­dik felvonás első felének las­súbb mozgásától eltekintve három órán keresztül szívből nevetünk a komédián, amely túljátszás nélkül figurázza ki a viaszból gyúrt, viaszcsontú panoptikumfigurákat. A rendező lelkiismeretes és szorgalmas erőfeszítését jutal­mazza a színészek játéka is. Mindenki az alakítandó jelle­men belül marad s „kihoz”_ a szövegből annyit, amennyire lehetőség nyílik. Talán az egy főkomornyikkal, Leopolddal nem értünk egyet. Ez az egyébként is kabinetfigura há­romszor is jelenetté emelked­hetne — mindjárt a játék ele­jén! Miska Paláncz Ferenc meg­fogalmazásában telitalálat. Azt az abszurd, vagy abszurdnak látszó írói ötletet, hogy a lo­vászlegény becsempészhető a grófi szalonba és központi alakká tehető az arisztokraták házibálján — a méltóságok üresfejűsége miatt —, Paláncz Ferenc esetében nemcsak reá­lis komédia, de ízes paraszti tréfa is. Még erkölcsi hitelét is jól hangsúlyozza alakításának: tudta előre, hogy a játék csak balul üthet ki. Nagyobb baj azért nem származhat az ilyes­miből, mert ő dolgozik és — ha máshol is — megél a két keze után. Ahogyan ezt meg- tépetten odamondja a mulatá- si fáradozás után, emlékezetes. Paláncz Ferenc farméit már eddig is hiteles paraszti figu­rákat, de ez a Mágnás Miska pályájának jelentős állomása. Fontos Magda a sok-sok szubrettszerep után először alakít parasztlányt. Ö az a Marcsa, aki nem téved vissza az operettek megszokott szub- rettvágányára: ízesen nyelvéi Miskával, átélten énekel, mert érti a Szirmai által írt meló­diákat, amelyek oly közel áll­nak a népdalhoz. S ha a szöveg­könyv nem is biztosít Marcsa számára gazdag kifejezési le­hetőséget, a Gábor Andor ver­seire szerzett dalokat úgy énekli és táncolja Fontos Mag­da, hogy Miskával együtt kü­lön világot képvisel a kastély árnyékában is. Géczi József most érkezett az egri színházhoz is, a pálya elejére is. Az ő Baracs mérnö­ke az operettben is vázlatosan megalkotott egyéniség, akit néhány mondata, a gróffal ke­letkező naiv konfliktusa és né­hány énekszáma hív a színre. A kezdő színész és énekes ro- konszenvünket nyeri el, egy­előre a saját egyéniségével. Ügy érezzük, minden készség megvan a fiatal énekesben egy sikerekben gazdag pályához. Martha Edit Rollája a víg­játéki vigasságban nem tölthet be elsőrangú szerepet, mert a szerző a lírai és szerelmi szá­lakat másodrendű kellékként kezelte a librettó megírásakor. Játéka fokozatosan erősödik így is, hangja, éneke egyre ár- nyaltabb-színesebb: igazolja az elmúlt évben megszövege­zett várakozásunkat prima­donnái szerepkörével kapcso­latban. Hogy az egri színház az ope­rettet, mint műfajt és mint művészi munkát komolyan veszi, azt a szereposztásban Petőházy Miklóssal, Lenkey Edittel, Huszár Lászlóval és Hegedűs Lászlóval bizonyítja. Ezek a különböző korú és sze­repkörű, érett stílusú prózai művészek finoman és a lehe­tőségekhez képest árnyalt tar­talmat adnak ennek a komé­diának. Lenkey Edit minden monda­ta megett az átélt és ártatlan asszonyi gonoszkodás bujkál. Huszár László fegyelmezetten „benneragad” a Mixi által meg­teremtendő bambaságban és nem sír le róla a paróka, pe­dig olyan ügyefogyottá takar­ja homlokát. Hegedűs László Gidája az első felvonás egyik motorja, mozgásban tartja az egyébként nem gyors mozgású jeleneteket. Petőházy Miklós megjelenésében a normálisabb arisztokrata-alkatot képviseli, s így színesebb lesz az előadás. Olasz Erzsébettől, Kanalas Lászlótól, Kautczky Ervintől és Téri Tibortól jó epizódala­kításokat kapunk. Györvári Já­nos, főkomornyikja elszalasz­tott lehetőség. Ütő Endre díszletei a lobogó sárga színek hangsúlyozásával adnak jó környezetet a vígjá­tékhoz. Mészáros Margit jelmezei ízlésesek és dekoratívak. Ta­lán csak Rolla első felvonás­beli ruháját tartjuk túlzsú­foltnak. » Kanalas László koreográfiája megérdemelt tetszést arat Somoss István karmesteri munkája sikeresnek mondható. Az énekesek teljesítményével elégedettek lehetünk, a zene­kari hangzatok itt-ott nyersek. Dr, Farkas András Mat Színes diapozitív-bemutatot rendeznek Egerben A Megyei Művelődési Ház nikai tanácsadással egybekötött fotoklubja ma este hét órakor színes diapozitív-bemutatot „ , . . ...... rendez. A bemutatót német Egerben, a tanárképző főiskola vendégek> az 0RWO filmgyár 22-es számú helyiségében tech- képviselői tartják. A vígjáték nyelvén — az igazságról Egy televíziós játékról és jó, derűs és végtére igazságot egy filmről érdemes elsősorban kimondó játék ez, amely kel­megemlékezni, ha felidézzük lemes órát szerzett a nézőknek, a televízió szombati és vasár-^Ebben természetesen nem kis napi műsorát Az egyik: Kér- része van Tolnay Klárinak, tész Magda mai tárgyú televí- aki „drámai” kitöréseiben is a ziós játéka, a „Délután ötkor”, vígjáték hangulatának, műfa- a másik Dickens korabeli an- jának keretein belül maradt, goi társadalmának klasszikus Ráday Imrének, aki könnyed, keresztmetszetéből a Pick- fesztelen játékával motorja wick Klubból készült angol volt az előadásnak. Pártos Er- filmváltozat. Kertész Magda zsi mamája, Lórán Lenke vígjátéka mai problémát vet Annusa kitűnő karakterű­id a műfaj könnyed nyelvén guráknak bizonyultak. Ked- fogalmazva, bár a probléma vesek, bájosak, sőt helyenkint korántsem könnyű... hitelesek voltak a fiatalok: ... a dolgozó nő, a második Vith Ágnes és Répássy András. műszak és mindezek mögött Már közhelynek számít, hogy kissé mélyebb gondolatokat is nagy regények filmrevitele leg­felvillantva: a női egyenjogúság, többször alig emelkedik túl Ágnes, aki mindig arról álmo- egy jól sikerült adaptáción, dik, hogy valóra válthassa Részben a regény bonyolult leánykori álmát — központ- cselekményszövése, légköre, ja, fénysugara legyen az ott- másrészt az olvasás során ben- honnak — férje találmánya és nünk kialakult figurák vizuális az érte kapott pénz nyomán életre keltése okoz szinte meg­otthagyhatja munkahelyét, — oldhatatlan gondot a rendező­végre. Természetesen ez a nek, a forgatókönyv-írónak, „végre” csak arra alkalmas, Noel Langley, a Pickwick hogy beigazolódjék: ma már Klub filmrendezője is nehe- a dolgozó nők többsége nem- zen birkózott meg ezekkel a csak egyszerűen a pénzért, a problémákkal, s emiatt né- család jövedelmének gyarapí- hány helyen vontatottá, a re- tásáért dolgozik hanem a kő- gény filmillusztrációjává vált zösségért is, azért is, hogy az alkotása. Egészében véve élet gyakorlati ismeretében va- mégis úgy érezhettük, hogy lóban megértő élettársa is le- hiteles levegőjét kaptuk a ko- gyen férjének. A játék kereté- rabeli Angliának, a klasszikus ben kis ízelítőt kapunk a mai regénynek. A Pickwick Klub, fiatalság helyes önállóságra amely tagjai révén, a névadó törekvéseiből, de abból is, Pickwick úrral az élen, fel- hogy a nagymamák sem tud- fedezni indultak Angliát, hogy nak meglenni anélkül, hogy ne feljegyezzenek minden érde- legyenek valamilyen formában kességet... útjuk során felfe- aktív részesei a család életé- dezték, hogy a pénz beszél, a nek. becsület talmi áru, hogy leg­Mindezt kedves, könnyed, jobb esetben bolondnak vélik vígjátéki nyelven, ha nem is azt, aki a „hit, remény, szere- mindenben tipikus figurákkal tét” jegyében próbál embertátv és jellemekkel mondja el Kér- sain segíteni, tész Magda, néha patikamérleg- Derűs, de kegyetlen kép ez, gél adagolva mindazokat a s nagyszerű párhuzam^ — a „veszélyeket”, amelyek egy filmen is! — a kisstílű szél­ráérő nőre leselkednek. Ha így hámos, aki a kor fegyvereivel .boadonüHte boncolgatni a tele- próbál operálni, de kis hal lé- víziós játékot, bizony sok búk- vén odajut, ahová Pickwick úr, tatót tudnánk felfedezni, kezd- az adósok börtönébe — beeső­vé azon a töprengésen, hogy letes passzív rezisztenciájával; vajon mitől fáradt Agnes a A legjobban eltalált figura két- második műszakban, amikor ségkívül a címszerepet játszó csak egy nagy lánya van, és a James Hayter, de társai is jel­háztartást is a nagymama ve- lemükkel, öltözködésükkel és zeti egy hozzáértő bejárónővel; gentlemanlike-ükkel mintha a egészen addig, hogy vajon regényből léptek volna ki. miért csak a „ráérő” nőre le- Érdemes volt felújítani, be- selkedík a csábító? — de te- mutatni a Pickwick Klub an- gyük félre a boncolgatást! goi filmváltozatát, összességében: szándékában Gyurkó Géza MIHÁLY.: — Honvéd elvtársnak jelen­tem, százkilencvenhét forint! A levélíró úgy pattant fel; mintha áramot vezettek volna a testébe. A toll kiesett a ke­zéből, villámgyorsan hátrafor­dult. Tágra nyitott szemmel, hangtalanul, ugrásra feszülten meredt Faragóra. Faragó hátrahőkölt. — Na jó, hát nem kell azért ögy arénázni. — De jól tudod az árakat! — morogta dühösen a másik. — Csak nem kereskedő voltál va­lamikor? — Fenéket! Akkor is inkább Szőrmével kereskedtem volna, mint inggel, meg gatyával — lépett még közelebb Faragó. — Egyébként ha tudni akarod, ezt a százkilencvenkét forintot nem a kirakatból, hanem a harcászatból vettem. — Marháskodj, csak mar- háskodj — szólt közbe békülé- kenyen a levélíró, miközben társa arcmozdulatait fürkész- te. — ... mert, ha nem vetted volna észre, — folytatta Fara­gó — ez a sorban következő adata a speciális műszernek... — Minek?! — kérdezte ré­mülten a levélíró. — Hát a masinának. így, ahogy mondom. Figyeld: 4 MPgiflC 1965. október ÍZ., kedd MFfif hwiirr kettőszázharminchét háromszáz ötszázhetvehkettő hatvankilenc — négytizen- kilences kilencszázötvennégy — és mi hiányzik? Na? — a százkilencvenkettő! Amaz megbabonázva bá­mult Faragóra, majd a levél­re. Félhangosan, a fogai között szűrődtek ki a szófoszlányok: .„ hatvankilenc... négytizen- kilenc ... kilencötvennégy! — Az anyja istenit! — kiál­tott fel, majd ferdén fölfelé nézve Faragóra pillantott. — Hát pipáltál már ilyet? Mint­ha tényleg... tényleg a fű­szer adatai lennének —! Faragó felröhögött — Látod, hogy milyen zicce­rek vannak! Ha valamelyik főnök ezt meglátja, az isten se mosná le rólad, hogy azo­kat írtad. A levélíró katona bülede­zett. — Hagyd a fenébe, hülyeség az egész! — igyekezett meg­nyugtatni Faragó. — Gyere a laborba... Ja persze, még be­fejezed a levelet. Na — ásított hosszan — én mindenesetre megyek. De siess, nehogy me­gint fölgyújtsd a villanyt, ha már elkezdtük az előhívást. A másik letette a tollat. — Folytassa a nyavalya, így is eléggé elvetted tőle a ked­vemet — mondta, odébb rúgta a hokedlit, és Faragó után in­dult. Az ajtónál utolérte, meg­fogta a karját — Várj, ezt elégetjük... a fene se tudhatja. Kinyitotta a kályha fedelét — még parázslóit benne a ha­mu— és bedobta az összegyűrt levélpapírt Türelmetlenül várt, amíg lángra lobbant. Egymást tessékelve léptek ki a folyosóra és a KISZ-klub felé indultak. Aki ide belépett, azt pilla­natok alatt befonta a klub at­moszférája. Sajátos hangulat volt ez, férfiasán durva és gye­füléig el sem jutott a tréfa. Néhány katona rexezett Á dákókat a mennyezeten kré- tázták, megannyi kis pontot hagyva a fehér meszelésen. Valaki lankadatlan szorgalom­mal ragasztgatta a füstszűrös cigarettavégeket a mennyezet­re, amíg a klub-ügyeletes ki nem zavarta a teremből. Egy nagyobb csoport az örökké ne­vető, gyerekképű Sárkány Ist­ván hadnagyot vette körül. Mint annyiszor, most is Nagy Andris volt a téma. — Milyen ember a Garai ti­zedes elvtárs? — tette fel a kérdést tanárosan a hadnagy. — Garai tizedes nagy ember — jelentette komolyan Andris, és elégedett mosollyal hordoz­ta körül tekintetét a kuncogó társaságon. — Mit mondott Vásárhelyi élvtárs?! — folytatta tovább rekesen bolondos. Ilyen csak a katonai laktanyákban léte­zik. Szüntelen zsongás töltötte be a termet, itt is, ott is neve­tés harsant, és ez mosolyra késztette azokat is, akiknek a Sárkány a vizsgáztatást — Vásárhelyi elvtárs azt mondta, hogy... azt mondta ... — Na, na!! — biztatták tü­relmetlenül. Egyesek súgtak. —. ..hogy a katonai szolgá­lat nehéz szolgálat! — vágta ki boldogan Andris. A hangulat egyre emelkedett. — Miben rejlik Janicsek elv­társ halhatatlansága? — csa­pott le újra a hadnagy kérdé­se. Valaki szűkölt a visszafoj­tott nevetéstől. — Janicsek elvtárs halhatat­lansága abban rejlik, hogy már a bevonulás napján megmond­ta: „isten szakramentuma, meg minden” — nyögte ki Andris nehezen, és nagyon komolyan. — Megyek, vár a kisaranyos — ugrott fel egyszer csak Sár­kány. Mindenki tudta, hogy a menyasszonyáról van szó. — Nem árt hozzászoktatni; — jegyezte meg valaki. — Most valami zűr van — komolyodott el a hadnagy. — Ma délben nem állt velem szó­ba. Csak végigmért és ott ha­gyott Nna, viszlát! Reggel gázálarcban! — kiáltott vissza az ajtóból. Garai tizedes a halálraré- mültet játszotta. — Srácok, ha ezt a hadnagy megtudja...! Képzeljétek — mesélte lefojtott hangon — ma délelőtt telefonál a kapuhoz egy nő. Sárkány hadnagyot kérem! — próbálta utánozni a vékonyka hangot — Mondom neki, hogy most nem lehet Miért? Mert meszel. Hol me­szel? Hát a folyosót meszeli. Csak hüledezett. Nosza, várja délben a kapuban. Tudjátok, hogy minden délben elturbé- kolnak egy félórát Egyszer csak tényleg jön a Sárkány, és lám, valahol rácsöppent a csizmájára néhány csepp mész. A kislány csak ránézett és ott­hagyta. Elhitte, hogy a folyo­sót meszelte. — Hülye vicceid vannak, — jegyezte meg valaki. A terem sarkában Lábas honvéd — fel se nézve munká­járól — egy cigarettásdobozt politúrozott verejtékes gond­dal. Faragóék eddig a beszélge­tést hallgatták, de most az el- mélyülten dolgozó Lábas mö­gé álltak. Szép volt a doboz, tetején művészien vésett mahagóni in­tarziával Igazi mestermunka. Faragó ellenszenvvel nyug­tázta: ügyes. Odaszólt szom­szédjának: — Menj, és készítsd elő a labort. Az elindult az ajtó felé; de még visszafordult. — Most szólhatsz neki a pénzről — figyelmeztette sut­togva. Faragó egy ideig még csend­ben nézelődött, majd indulat nélkül megjegyezte: — Remélem, ha ezt piacra dobod, megadod a két Kos­suthot, meg a Rákóczit. Lábas hirtelen elvörösödött. A törlőrongy megállt a kezé­ben, abbahagyta a munkát; és felnézett Faragóra. — Kétszázat, — mondta — csak kétszázat adtál. Ne ijedj meg, nem szaladok el vele. — És a Rákóczi?! — csattant fel Faragó. Egy hónap —• egy ötvenes! Nem ezt Ígérted? Lábas hallgatott. A többiek megütközve nézték őket. — Nem, apuskám — folytat­ta gúnyosan Faragó. — Nem szeretem, ha butának tetteted magad. Nehezen tanulsz, és hamar felejtesz. Az emléke­zetedet is politúrozhatnád egy kicsit. Lábas felemelkedett és Fa­ragó elé állt, olyan szorosan; hogy szinte érintette. Amint megszólalt, sörszagú lehelete a másik arcába csapott .— Piszok vagy te, Faragó. Tudod, piszok gazember vagy! Pofon csattant. A távolabb álló katonák felfigyeltek. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom