Heves Megyei Népújság, 1965. október (16. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-10 / 239. szám

Letartóztatások Uruguayijait Tovább tart a rendkívüli állapot MONTEVIDEO (MTI): Legújabb jelentések szerint több mint száz szakszerve­zeti vezetőt tartóztattak le Uruguay fővárosában. A bankokban a személyzet ülősztrájkot rendezett, az épületeket azonban a rendőrség kiürítette és a pénzintézetek zárva maradtak. A bankszemélyzethez intézett ultimátum szerint a hétfői távolmaradást ötnapos bérlevonással, a to­vábbi mulasztást pedig elbocsátással büntetik. Ugyanakkor bezárták az Országos Elektromos Művek és a bankalkal­mazottak szakszervezeteit. A kormány nem szüntette meg a rendkívüli állapotot, a fővárosba összevont karhatalmi erők száma már több mint húszezerre emelkedett. A munkásság folytatja tiltakozását az erőszakos intézkedések ellen, követeli a rendkívüli állapot megszüntetését, a letartóztatottak szabadlábra helyezését, a rendőrség megszállta szakszervezeti helyiségek kiürítését Krag Moszkvában az MOSZKVA (TASZSZ): Leonyid Brezsnyev, SZKP Központi Bizottságának első titkára szombaton fogad­ta Krag dán miniszterelnököt és barátságos megbeszélést folytatott vele. Szombaton a Kremlben alá­írták a mezőgazdasági tudomá­nyos kutatásokban való együtt­működésről szóló szovjet—dán egyezményt és a megállapo­dást Mackevics szovjet mező- gazdasági miniszter és Krag miniszterelnök írta alá. Ugyanekkor Bakajev szovjet tengeri flottaügyi miniszter és Holten—Eggert moszkvai dán nagykövet aláírta a két ország tengerészeti menő- és hajóvon­tatószolgálatára vonatkozó megállapodását Az egyezmények aláírásánál Koszigin, a szovjet Miniszter- tanács elnöke, Mazurov, a Mi­nisztertanács elnökének első helyettese és más hivatalos személyiségek voltak jelen. VARSÓ (MTI): Szombaton délelőtt Varsóban a lengyel parlament, a Szejm üléstermében megkezdte mun­káját a VI. Szakszervezeti Vi­lágkongresszus. Az elnökség megválasztott tagjai, közöttük Gáspár Sándor, a Szakszerveze­tek Országos Tanácsának fő­bikára elfoglalta helyét Re- nato Bitossi, az SZVSZ elnöke rövid megnjiló beszédet mon­dott. A kongresszus ezután a fő­tanácsülés javaslatára jóvá­hagyta a napirendet. A napi­rend főbb pontjai a követke­zők: 1. Beszámoló a Szakszerveze­ti Világszövetség akcióprog­ramjának alkalmazásáról, a szakszervezeti világmozgalom fejlődéséről és a nemzetközi szakszervezeti egység új lehe­tőségeiről. Előadó: Louis Sail- lant, az SZVSZ főtitkára. 2. Beszámoló a gyarmati, va­lamint az újonnan felszaba­dult országok népeinek és dol­gozóinak a nemzeti független­ség kivívásáért és megszilárdí­tásáért folytatott harcával va­ló szakszervezeti szolidaritás fejlődéséről. Előadó: Luis Pa­dilla. 3. Velentés a vietnami hely­zetről. Előadók: Hoang Quoc Viet, a Vietnami Szakszorveze­Brezsnyev fogadta Vidicset MOSZKVA (TASZSZ): Leonyid Brezsnyev, SZKP Központi Bizottságának első titkára szombaton fogad­ta Vobrivoje Vidicset, a Ju goszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság moszkvai nagykö­vetét. NEW YORK (MTI): Az ENSZ-közgyűlés plenáris ülésén több afrikai és ázsiai ország küldötte szorgalmazta a nagy anyagi kiadásokkal járó nemzetközi fegyverkezési ver­seny megszüntetését és az atomfegyverek további elterje­ESEMÉIXYEK — sor okban NEW YORK: Véget ért a 23 napja kezdő­dött New York-i újságíró­sztrájk — közölte Wagner pol1- gármester — mert a New York Times vállalta a szak- szervezethez tartozó dolgozói nyugdíjának rendezését. A ki­adóvállalat és az újságírók ér­dekképviselete között közvetí­téssel létrejött megállapodást azonban még el kell fogadtat­ni a szakszervezeti tagoknak 48 órán belül tartandó gyűlé­sükön. Fehér es színes vászon­roletta minden TÜZÉP által for­galomba hozott ablakmé­rethez kapható AZ EGRI, GYÖNGYÖSI, HATVANI, HEVESI ÉS RECSKI telepeinken. Egyedi méretű ablakokra roletta-megrendelós ugyan­ott történik Eger—Salgótarjáni TÜZÉP Vállalat WASHINGTON: Megtagadta az amerikai be­utazási engedélyt Cheddi Ja- gantól, Brit-Guayana volt mi­niszterelnökétől a George­town-! amerikai főkonzulátus, még pedig az amerikai beván­dorlási törvényeknek a kommu­nisták és a kommunistákkal rokonszenvezők beutazását korlátozó szakasza alapján — közölte a washingtoni külügy­minisztérium szóvivője. ATHÉN: A görög hadügyi főtanács pénteki ülésén Konstantin Colakasz tábornokot nevezte ki vezérkari főnökké a lemondott Pipilisz helyébe. Colakasz a harmadik hadtest parancsnoka volt Észak-Görögországban. A hadügyi főtanács ülésén, ame­lyen Sztefanupulosz kormány­fő elnökölt, a legfelsőbb kato­nai vezetés további változása­it is megtárgyalták. A katonai vezetés átalakítását a kormány eredetileg decemberre tervez­te és a sietség meglepetést kel­tett. Vezetők és beosztottak désének megakadályozását szolgáló szerződés aláírását Abdel Rahman Bazzaz, ira­ki miniszterelnök és külügy­miniszter sürgette a vietnami konfliktusnak az 1954-es genfi megállapodások alapján törté­nő rendezését majd síkra szállt a Kínai Népköztársaság ENSZ-jogainak helyreállításá­ért. A főhangsűlyt a leszerelés fontosságára helyezte. Kijelen tette, hogy az ENSZ fórumán ennek a problémának elsőbb­séget kell biztosítani, s e kér­désben mindaddig nem lehet haladást elérni, amíg „az egyik nagyhatalom nem vesz részt a világszervezet munkájában.” Az iraki küldött támogatta a leszerelési világértekezlet meg­tartására vonatkozó javaslatot. Gromiko szovjet külügymi­niszter Lord Caradon brit ENSZ-fődelegátus szálláshe­lyén kétórás, vacsorával egy­bekötött tanácskozást folyta­tott Stewart angol külügymi­niszterrel. A tanácskozáson szovjet részről jelen volt Dob- rinyin, a Szovjetunió washing­toni nagykövete, Fedorenko, szovjet ENSZ-fődelegátus és Nóvikov nagykövet, a szovjet külügyminisztérium munkatár­sa. i A Reuter és az AP jelenté­se szerint a két külügyminisz­ter megállapodott abban, hogy Stewart még ebben az évben ellátogat a Szovjetunió­ba. A látogatás időpontját ké­sőbb közük. Befejeződtek a Heves megyei műszaki na­pok. Október 4-től 8-ig több előadás és felszó­lalás hangzott el Egerben, Gyöngyösön és Sí­rokban. Nem kevés szó esett a szervezésről, a vezetés módszereiről, de úgy vélem, sok ellen­tétes nézet és kétely uralkodik még, hogy mi­lyen legyen a beosztottak és a vezetők kapcso­lata. Egyik legvitatottabb kérdés, hogy kérjen, vagy utasítson a vezető. Elegendő egyetlen napot tölteni nagyobb építkezéseinken, a téglagyárban, vagy valame­lyik vasas üzem műhelyében és az idegen is észreveszi, hogy sokan a vezető szeme láttára lazsálnak, hanyag, felületes munkát végeznek, szabálytalanságukkal mások és saját maguk testi épségét veszélyeztetik, kíméletlenül bán­nak a gépekkel, vagy pocsékolják az anyagot. Önkéntelenül felmerül a kérdés, vajon nem azért állították oda a vezetőt, hogy ne tűrje a mulasztásokat, és határozottan fellépjen min­den fegyelmezetlenség ellen? A kérdésre gyakran kérdéssel válaszolnak: mindig én legyek a rosszfiú? Vagyis sokan népszerűségüket féltik, ezért tartózkodnak az erélyesebb szótól. Van, aki bátortalan, akkor sem él jogaival és fegyelmi kötelezettségével, ha súlyosabb vétséget tapasztal, mert ő nem bízik benne, hogy vitás esetekben felettesei tá­mogatják-e, fellebbezés esetén a közvetlen ve­zetőnek, vagy a panaszosnak ad-e igazat a szakszervezet, vagy a vállalati munkaügyi döntőbizottság. De éppen azokon a munkate­rületeken, ahol a legtöbb fegyelmezetlen ség tapasztalható, a harmadik érvelés sem ritka. Nem merik a rendet és a fegyelmet erélyesen megkövetelni, mert akkor otthagyja őket a munkavállaló, pedig úgyis kevés az ember. Egyesek még elméletet is gyártanak magatar­tásuk igazolására: „igyekszünk a dolgozók kedvébe járni, szép szóval kell nevelni őket, csakis így számíthatunk támogatásukra”. A vezető legyein mindig emberséges. Ha utasítást ad, a hangnem akkor is lehet kollegá­iig sőt udvarias. Az utasítást azonban nem he­lyettesítheti az elvtelen udvarlás és könyörgés. De indulatos, goromba, vagy durva szavakat sohasem használhatnak a mi vezetőink, hi­szen a szocialista vezető egyenrangú munka­társaival, tőlük csak tudásban és beosztásban különbözik. A rendelkezés, az utasítás az egy­személyi vezetés egyik fontos módszere, így több száz, vagy több ezer létszámú vállalatot utasítások nélkül nem lehet vezetni, meg kell határozni a soron következő munkát, a tervek teljesítésére, a technológiai fegyelemre, vagy a biztonsági szabályok betartására utasításokat kell adni. A vezető határozottan intézkedjék és ezzel nem ellentétes, ha „kéremmel” és „legyen szívessel” fogalmaz, de arra is ügyelni kell, hogy a kiadott utasítás nem lehet alku tárgya. A tapasztalat azt mutatja, hogy az engedé­kenységet, a határozatlanságot éppen azok nyergelik meg, akik semmittevéssel is jó pénzt szeretnének keresni. Éppen azért, akiket szép szóval és kellő ha­tározottsággal már több ízben figyelmeztettek, és ismételten súlyos vétséget követnék el, bo­csássák él még akkor is, ha munkaerőhiány van. Ezt helyeselni fogja a dolgozók többsége, így diktálja igazságérzetük. Másrészt nemcsak a jő, hanem a rossz példa is ragadós. Ha a dolgozók azt tapasztalják, hogy egy-két ember pihenni, vagy fusizni jár be a munkahelyére, és nekik mégis jár a fizetés, akkor hamarosan akadnak olyanok, akik rájuk hivatkoznak és azt mondják: „Ha nekik lehet, én miért ne csinálhatnám úgy?** Egyes iparágaknál és vállalatoknál feltű­nően sok az igazolatlan hiányzás, többen is­mételten ittasan érkeznek a munkahelyre, szembehelyezkednek a kollektíva és a népgaz­daság érdekével. Nem lehet, hogy ezt csak az adottságok sajátságával magyarázzuk. Be kell vallani, hogy a korábban elmulasztott erélyes- ség is hozzájárult a munkaerkölcs rosszabodá- sához. Jó lenne, ha ezt a körülményt az építő­iparban, a téglagyáraknál és közelebbről a Bél­apátfalvi Cementgyárban is megvizsgálnák és a jelenlegi körülményeken változtatnának. Nem elhamarkodottan, 'nem egyik napról a másikra, hanem megfontoltan, következetesen és céltudatosan. Parancsolgatással, csak utasításokkal ma már nem lehet vezetni. A dolgozók joggal igénylik, hogy megismerjék az intézkedések célját, lássák az összefüggéseket, tájékoztassák őket a végrehajtás módjáról és feltételeiről. Érezzék, hogy bíznak bennük, nem „létszám­nak”, hanem embernek tartják őket. Rossz módszer, hogy a vezetők egy része csak akkor fordul a dolgozókhoz, ha felajánlá­sokat, év végi hajrát, vagy „társadalmi mun- ' kát” kér tőlük. Pedig az egyszemélyi vezetéssel összeegyeztethető — és ahol következetesen te­szik, be is vált az a gyakorlat —, hogy a dolgo­zók észrevételeikkel, javaslataikkal kiegészít­sék, helyesbítsék és főleg aktívan segítsék a kitűzött célok valóra váltását. Helytelen, ha a vezető nem él következetesen és határozottan utasítási, ellenőrzési és fegyelmi jogával. De ugyanilyen rossz és elítélendő az a módszer, ha mellőzi a dolgozók véleményét, ha nem kéri segítségüket, ha munkájában mellőzi a vezetés demokratikus módszereit. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a véleménycsere előzze meg a döntést, az utasítást, de ne késleltesse a végrehajtást. Itt is érvényes az az aranysza­bály: a tett halála az okoskodás. Az informá­ciókat, az egészséges vitát és a döntést, a ké­rést és az utasítást megfelelő összhangba kell hozni, csak így beszélhetünk a szocialista ve­zetés helyes gyakorlatáról. A vezető ne csak a legsürgősebb termelési feladatokat, vagy a labdarúgó-mérkőzés ese­ményeit tárgyalja meg a dolgozókkal, hanem álljon ki jogos kívánságuk mellett, érdeklődjék és lelkiismeretesen törődjék beosztottjai sze­mélyes, vagy családi problémáival is. Sohase ígérjen olyasmit a vezető, amit nem tud be­tartani, mert ezzel nagymértékben veszélyez­teti tekintélyét és a be nem váltott ígéretek csalódottságot, elgédetlenséget és haragot szül­nek. (Lásd: Eger környéki olajbányászok). Nem kegyes cselekedet, vagy látványos jóté­konyság, ha a vezető személyesen és erre hi­vatott beosztottjai útján is gondoskodik a dol­gozók szociális, egészségügyi és munkavédelmi igényeinek a lehetőségekhez mért legmesz- szebbmenő kielégítéséről. A gyakorlat igazol­ja, hogy egyre nehezebben kap munkásokat az a vállalat, ahol rosszak a munkakörülmények, ahol nem törődnek a jogos kérésekkel és ride­gen bánnak a dolgozókkal. Az emberek nem születnek rossznak, mun­kakerülőknek, nem ellenségei a közösség és önmaguk javának. Egyik legjobb nevelőeszköz a vezetők példamutatása és helyes irányítási módszere. A szocialista társadalomban az uta­sításokat végrehajtó kötelességtudat nem ka­tonai drillre és vak fegyelemre épül, hanem a vezetők és a dolgozók közvetlen, őszinte kap­csolatára, a szocialista demokratizmusra. Be­osztottak és vezetők kölcsönösen tiszteljék egymásban az embert! Bizalommal forduljunk egymáshoz, amikor támogatást kérünk, vagy amikor feladatokat, utasításokat adunk, rendet és fegyelmet követelünk és akkor biztonságo­sabban, gyorsabban haladhatunk előre. Dr. Farkas András LOTHAR KUscyr : ti Szövetség elnöke és Tran Hoai Nam, a Dél-Vietnam fel­szabadításáért küzdő szakszer­vezeti szövetség állandó bizott­ságának tagja. A napirend töb­bi pontjában a kongresszus bizottságai számolnak be mun­kájukról, illetve a vezető szer­vek megválasztására kerül sor. Az ügyrend elfogadása, vala­mint a mandátumvizsgáló bi­zottság megválasztására kerül sor Edward Ochabnak, a len­gyel Államtanács elnökének üdvözlőbeszédére, majd Louis Saillant-nak, az SZVSZ főtit­kárának az első napirendi ponról szóló beszámolójára. A VI. szakszervezeti világkongresszus ülése Gromiko és Stewart megbeszélései Az angol külügyminiszter a Szovjetunióba látogat ? MÄR kint a FOLTOSON ? monoton, erős zaj hallattszott, 5 nagy munkaintenzitásra lehe- 5 tett következtetni. Ahogy be­léptem, egy embert pillantot­tam meg, aki sztoikus közöny­ínyei működtette a gépet, t — Elnézést — szóltam — mit J termelnek itt tulajdonképpen? i — Lyukat — mondta meg isem fordulva. ? — Érdekes — ámuldoztam ^illendően — tudomásom sze- Srint a lyukgyártás az elképzel- Jhető legelőkelőbb tevékenysé­gek közé tartozik. Ementáli és ? a többi. A közönséges halan­1 dónak fogalma sincs, miként ► vájják bele a lyukakat, öreg­2 apám mesélte, hogy a lyukter- j melók módszereiket szigorúan Sutokban tartják, s magukkal ► viszik a sírba, vagy legfeljebb ? gyermekeiknek adják tovább, í Kérdezhetek még valamit? ► — Akár egy—két lyukat is ► csinálhat — válaszolt leeresz- Jkedő szívélyességgel, de a 5 munkát nem hagyta abba. ► — Bátorkodom megkérdez- 2 ni, mit lyukaszt? Netán éppen í ementáli sajtot? * — Méghogy sajtot! Papírt £ lyukasztok. — mondta büszkén, 2 én pedig elszégyelltem ma- «gam. Fogalma sincs a laikusnak, milyen munka ez. A magunk­fajta csak a szép kész lyukakat látja a papírban... de halvány sejtelme sincs arról a renge­teg nehézségről, amely nélkül a szép kerek lyukak soha nem jöhetnének létre. Nem csoda, ha barátunk rosszallotta okta­lan megjegyzéseimet, s mor­góit valamit, amelyből csak a „lekophatna” szót értettem meg. Mielőtt érdemben válaszol­hattam volna, felpattant az aj­tó és egy fiatal hölgy lépett be, kezeit hintáztatva, hogy meg­szárítsa a körömlakkot. „Na?” — kérdezte. Mondtam, hogy Schlenker­mannt keresem, de ő csak a székre mutatott. A telefon csengett. „Schlenkermann-tit- kárság”, mondta a kagylóba. „Nincs itt. a takrékossági kon­ferenciára'ment. Mondja a szá­mát, visszahívjuk.” Bal kezé- bel egy óriási papírlapot halá­szott elő az írógépasztal fiók­jából és hatalmas betűkkel rá­jegyezte: „Négyszázhetvenket- tes mellék. Rendben. Viszlát.” EGY NAGY PAPÍRHALMOT az íróasztalról a papírkosárba sepert, s elmerülten bámulni kezdte előbb a körmeit; majd az óriásplakátot, amelyen a négyszázhetvenkettes szám vi­rított. A lyukasztógép mellett ülő jó ember zavartalanul to­vább működött. „Elég rendet­len így”, mondta a titkárnő, s a telefonszámot egy másik pa­pírlapra átírva az óriás plaká­tot eldobta. A lyukasztós minderről nem vett tudomást, úgy látszott, mintha a lyuka­kon és a nagy papírhegyen kí­vül semmi sem létezne szá­mára a világon. Félelem fo­gott el. Történik itt valaha is valami, eme tartós és szemmel láthatóan tervszerű papírpusz­tításon kívül? Hol van hát Schlenkermann ? Kopogtak. Egy kék köpenyes ember belépett. Kéziratot ho­zott — Schlenkermann? Már az ebédnél említettem neki a dol­got. Itt az ésszerűsítési ja­vaslatom. — Adja csak ide — mondta a titkárnő. — De nincs belőle másola­tom. — Itt semmi nem vész el — dicsekedett a titkárnő. A lyukasztós rendületlenül dolgozott, faMég ttáixiig nem De Gaulle elnökjelöltsége kétségbe, hogy egészségi oko­kon kívül bármi is eltéríthet­te volna a köztársasági. elnö­köt attól a szándékától, hogy helyén maradjon. A Mitterrand-t támogató bal­oldali körökben De Gaulle je­löltségének hírét megnyugvás­sal fogadják. Ügy vélik, a köz- társasági elnök fellépése tisz­tázza a helyzetet Dinay ugyanis ismételten leszögezte, hogy nem vállalja De Gaulle ellenjelöltjének szerepét és így a jobboldali centrumnak nem lesz „reprezentatív” képviselő­je a december 5-i elnökválasz­táson. De Gaulle egyetlen ko­moly ’ ellenjelöllje Francois Mitterrand, aki maga köré tudja gyűjteni az egész de­mokratikus baloldalt. PÁRIZS (MTI): A francia sajtó továbbra is vezető helyen foglalkozik De Gaulle ama állítólagos dönté­sével, hogy jelöltként lép fel december 5-én a köztársasági elnökválasztáson. Hivatalosan nem erősítették meg, de nem is cáfolták De Gaulle jelöltsé­gének hírét, a szombaton meg­jelent francia lapok azonban csaknem bizonyosra veszik, hogy a választási kampányba illeszkedő „szándékos indiszk­récióról” van szó. A L’ Huma- nité szerint a hír eredetét az Elysée-palotában kell keresni: De Gaulle fel akarja csigázni a döntését megelőző érdeklődést, anélkül, hogy teljesen eloszlat­ná az elnökválasztás körüli bi­zonytalanságot. Alapjában vé­ve azonban senki sem vonta

Next

/
Oldalképek
Tartalom