Heves Megyei Népújság, 1965. október (16. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-09 / 238. szám
11 szovjet iparirányítás áj módszerei C September 29-én véget ** ért Moszkvában az SZK.P Központi Bizottsága plenáris ülése, amelyen megvitatták az ipar irányításának javítását és az iparigazgatás jobb megszervezését célzó javaslatokat. A plénum lerakta az alapját — mint Koszigin, szovjet miniszterelnök mondotta — az időszerű népgazdasági problémák új kezelési módjának, amely a gazdasági fejlődés mélyreható elemzésén alapul A központi bizottság javaslatainak összeállításánál figyelembe vette a Szovjetunióban évek óta folyó termékeny viták eredményeit, amelyek kialakították a nagyobb anyagi érdekeltség mellett folyó vállalati munka feltételeit és az ennek alapján történt kísérletek tapasztalatait Megvizsgálták továbbá más szocialista országok eredményeit új gazdaságirányítási rendszerükkel kapcsolatosan. Sokirányú tudományos elemzés, elméleti és gyakorlati szakemberek meghallgatása után került sor a központi bizottság javaslatainak összeállítására, amelyet Koszig! n miniszterelnök terjesztett a plénum elé. Az új intézkedések mindenekelőtt az egyes népgazdasági ágak közötti helyes arányok megteremtését célozzák. A mezőgazdaság elmaradása miatt ugyanis lassúbb lett az ipari fejlődés üteme, mindenekelőtt a közszükségleti cikkeket előállító iparágakban. A jövőben nagyobb támogatást kap a mezőgazdaság — ennek érdekében már vagy két tucat intézkedést hoztak — gyorsítják a köny- nyű- és élelmiszeripar fejlesztését a nehéz- és gép- i párhoz képiest Nagy árubőséget kívánnak teremteni a belső piacokon, mivel az anyagi érdekeltség új rendszere révén lényegesen nagyobb vásárlóerőre lehet számítani. Ennek érdekében az iparigazgatás minden területén számos rendelkezést hoznak az irányíás új arculatának kialakítására. A központosított tervlrányl- tás változatlanul döntő helyet foglal él a gazdaság fejlesztésében. A felsőszintű tervezés tudományos színvonalát emelik, mert a világszerte folyó tudományos-technikai forradalom szükségessé teszi, hogy a központi tervek előirányozzák a legjobb műszaki eredmények, a legkorszerűbb technikai alkalmazását. Az új technikát biztositó beruházások gyors üzembe helyezését kívánják ösztönözni, ezért a már működő vállalatok számára a beruházási pénzeszközöket a jövőben nem ingyenesen nyújtják, hanem hosszú lejáratú hitelek formájában. A visszafizetés kényszere a vállalatokat arra indítja, hogy minél előbb használatba vegyék, maximálisan kihasználják új létesítményeiket, gépeiket. A műszaki haladás biztosítása érdekében lényegesen nagyobb hangsúlyt kap a központi távlati tervezés. A vállalati önállóság kin terjesztése céljából hatályon kívül helyezik a vállalatok gazdasági tevékenységének felesleges szabályozását A vállalati munka eredményességét nem a bruttó termelési érték alapján bírálják el mint eddig, hanem azt veszik figyelembe, hogy a vállalat mennyit értékesitett Ezekkel kiküszöbölik a felesleges termelést és arra ösztönzik a vállalatot, hogy kifogástalan minőségű, jól értékesíthető cikkeket gyártson, mert a vállalati nyereség lesz az anyagi érdekeltség alapja, a munka legfőbb mutatója. A fogyasztási cikkek viszonylatában széles körben bevezetik a kereskedelem rendelése alapján való termelést, hogy a gyártó vállalatok mennyiség és minőség szempontjából pontosan a szükségletekhez, a kereslethez igazodjanak. A jövedelmezőségre és a nyereségre vonatkozó előirányzatok mellett csak a béralapot írják elő a vállalat számára, hogy a vásárlóerőt a központi tervező szervek! az árukészletekkel összhangba hozhassák. Később, a béralap meghatározásától is eltekin- teneki M ivei a termelő üzemek ez ■ ■ idő szerint semmiféle anyagi felelősséget nem viselnek a rendelkezésükre bocsátott termelőeszközökért, a jövőben az álló- és forgóeszközök után használati díjat fognak fizetni. A vállalati gazdálkodásban a nagyobb önállósághoz természetszerűleg nagyobb felelősség is járul. Sokat vár a központi bizottság az anyagi érdekeltség új rendszerétől. Ha a vállalat növeli nyereségét és javítja rentabilitását, a központilag megállapított bértételeken felül prémiumokat és évi jutalmat fizethet dolgozóinak — a teljesítmények és az egy helyen töltött szolgálati idő alapján. A vállalatoknak szociális- kulturális és lakásépítési alapot is kell létesíteniök. Nemcsak dolgozóik keresetét javíthatják!, hanem életkörülményeiket is minden területen. Az iparigazgatás 1957-ben történt átszervezése, amikor a területi népgazdasági tanácsok vették át az iparirányítást, és az ipari minisztériumokat megszüntették, — néhány pozitív vonástól eltekintve — nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A műszaki szempontból azonos tevékenységet folytató üzemek irányítása nem volt egységes, nem maradt egyetlen szerv, amely az iparági ágazatok fejlesztési kérdéseit komplex módon vizsgálja és oldja meg. Ezért az iparigaz- gatás szervezetének lényeges javítása vált szükségessé. Ágazati elv alapján kis létszámú ipari minisztériumokat létesítenek, amelyeknek a tudományos kutatást is alárendelik. Az irányítás tökéletesítése “ gazdasági módszerekkel lényegesen megváltoztatja a vállalatok és a felettes szervek kapcsolatának jellegét. Mint Koszigin közölte: „Le kell számolni azokkal a szokványos elképzelésekkel, hogy az irányító gazdasági szervek és a vállalatok közötti kapcsolatokban az előbbieknek csak jogaik vannak, az utóbbiaknak pedig csak kötelezettségeik Az igazgatás gazdasági módszereinek fejlesztése, az önelszámolásnak az iparban történő széles körű bevezetése megköveteli, hogy kölcsönös jogokat és kötelezettségeket szabjanak meg és növeljék mind a vállalatok, mind pedig az irányító szervek felelősségét”. A szovjet gazdasági Irányításnak állandó fejlesztése, az új módszerek keresése a tudomány új eredményei alapján — ágén hatásos előmozdítása a kommunizmus gyorsabb építésének a Szovjetunióban. A reformokat éppen ezért világszerte nagy érdeklődéssel fogadták. Pozsgai József Szabó András: — Mi mindent megtettünk, hogy jó legyen a termés. l tik i ják —; de azok is ritkán.' Állandóan úgysem ülhetnek a nyakunkon, hogy mit csiná- 1 lünk, de hát becsület is van, ] kérem, a világon. Megtesszük mi azt magunktól is, ami ránk van bízva. Itt a rizsföldön töltik napjaik, sőt az életük nagy részét. j Még vasárnap is kint van valaki mindig közülük. — Nem unalmas mindig egyedül lenni? i — Hát meg lehet szokni — mondja Mészáros Béla —, meg I szeretni kell a munkát. Akkor :nem unalmas. Jól megvagyunk litt hárman, elbeszélgetünk, el- I töltjük az időt. i Jó tíz perce, hogy ballagunk a keskeny gátakon, a kiskörei Vörös Hajnal Termelőszövetkezet rizsföldjén, de még sehol senkit sem látunk. A rizsőrök kunyhója, vagy ahogy ők nevezik, laktanyája — üres. A szalmatetős kunyhóban két kezdetleges, fából készült heverő, néhány szerszám, pár ruhadarab. Az ajtó nyitva van, ebből gondoljuk, hogy nem lehetnek messze. A kunyhó mellett keskeny földsáv, benne paradicsom, káposzta. Ez jelenti a változatosságot, mert amerre ellátunk, mindenhol sárguló rizstáblák. Távolabb a csatorna partján meglátjuk őket. Három rizsőr, meg egy növényvédő, aki a szivattyút kezeli. Leülünk az árokpartra, beszélgetünk. Miről is beszélhetnénk ilyenkor, ha nem az aratásról. — Sajnos, nem lesz a legjobb a termés — mondja Mészáros Béla —, egy hónappal előbb kellett volna vetni. De nem lehetett az időjárás miatt. Most aztán késik az aratás is. — Hány hold rizs van? — Hetven. Van ezzel munka éppen elég. — Milyen termésre számítanak? — Holdanként vagy öt mázsára. Nem lesz ennél jobb. A kalászokat virágzásban kapta el a köd. Meg hát különben is 360 óra napsütés kell a növénynek. Ebben az évben kevés volt a napos idő. — Pedig mi mindent megtettünk, hogy jó legyen a termés — szól közbe Szabó András —, becsülettel dolgoztunk. Aztán újra Mészáros Béla veszi át a szót. Ö a rangidős, már tíz éve rizsőr. Tekintélye van a többiek előtt, hiszen tíz év nagy idő, sok tapasztalatra tett szert ezalatt. — Higgye el, elvtárs, még a kabátunkat is ráterítettük volna a táblákra, hogy megóvjuk a termést. A munkájukról beszélgetünk. Elmondják, hogy nem könnyű, volt olyan időszak, amikor hajnali háromtól este kilencig kint voltak. Most már csak reggel hattól este ötig. — Nem egyhangú a munka? — Dehogy — tiltakoznak mindannyian.’ — Változatos ez, kérem,' — mondja Szabó András — csak piszkos. Láthatja, most is hogy vagyunk felöltözve. Hiába, tisztítani kell a csatornákat, most meg a vizet szivattyúzzuk. Néhány helyen «E&EDÜ5 CeZA: gr-es MtPÜJSMG 3 1965. október 9., szombat A munkát szeretni kell Beszélgetés rizsaratás előtt — Munka otthon is akad bőven. Gondozzuk az állatokat, dolgozgatunk a háztájiban.1 — Szórakozás? — Nem nagyon jut arra idő::: Űjra visszakanyarodik a beszélgetés az aratásra. Ha jó lesz az idő, akkor húszadika táján kezdik meg. Megjelennek az aratók, levágják a termést. A rizsőrök munkája befejeződik lassanként. A kunyhóból, a „laktanyából” hazaköltöznek, elnéptelenedik á határ. S várják a következő évet, hátha az már az ideinél jobb termést hoz. Kaposi Levente. megrekedt, most aztán le kell szívatni. Magános kis társaság a rizsőrök háromtagú csapata. Jóformán mindig egyedül vannak, a hatalmas rizstáblákban rajtuk kívül nem nagyon jár senki. — Néha az elnök, meg a főmezőgazdász jön el — mond— Miről szoktak beszélgetni? — Sok mindenről. Leginkább a termelőszövetkezetről, a keresetről, meg arról, hogy miképpen mehetne jobban a munka. Aztán a családi dolgok is szóba kerülnek. Van mindig miről beszélni. — Otthon mivel töltik az időt? Régi nagynénik mondogatták: „Ne légy kíváncsi, mert hamar megöregszel.” — Az ilyen természetű embert azonban sehogyan sem lehet lebeszélni a kíváncsiságról. Mint ahogy a jó fülű embert nem lehet lebeszélni a zenei hallásról. Vagy az egészséges gyomrút az étvágyról. A kíváncsiság a lélek jó hallása és étvágya. Aki nem kíváncsi, hamar elsorvad és megörekszik. Megsi- ketül a világ hangjaira, megvakul a világ színeire, étvágytalan a világ ízeire és illataira. Még csak nem is szégyelltem soha eme (tulajdonságomat, amiként sose szégyelltem, hogy vágyódom és igényt tartok a test és leiék minden gyönyörűségére. Kíváncsi voltam és vagyok. És ha egyszer valamiért már nem lennék, az, akkor én már nem én lennék. Számomra egyaránt izgalmas híranyag, hogy férfi- és nőismerőseim közt kinek kivel milyen kapcsolata van és hogy milyen világgazdasági okok hozták létre a reneszánsz kulturális forradalmát hogy mi van egy kulcsra zárt szekrény- ] ben vagy egy húszkötetes regényciklusban és milyen sebességgel száguld az elektron az atommag körül. ' i Amikor annak idején történésznek indultam, tisztában voltam vele, hogy legfőbb hajtóerőm a kíváncsiság. Ellenállhatatlanul furdalt a vágy: megtudni, ki, mikor, mit csinált? — S habár nem lettem szakma szerint historikus, ma is egyforma izgalommal érdekel az öntözéses gazdálkodás, a Ptolemaioszok jogrendje, és így tovább. És ha valami iránt fellángol a kíváncsiságom, nem restel- lek utánajárni — amiként az éhes ember nem restell bemenni a p>ékboltba és kenyeret kérni. Minden beszélgetésben éhesen figyelem, mi lappang az emberek tudatában, és mi bújik meg a tudat mozivászna mögött. Ha csak tehetem, utazni indulok: hol Párizsba, hol Paksra, mert látni kívánom, mi van ott. Faggatom a könyveket, képeket, szimfóniákat, hogy megértsem: a mű alkotói mit tudtak emberről és világról. Ügy féltucatszor magyaráztattam el magamnak Einstein elméletét, és még többször a különböző játékok szabályait. És folyton-folyvást figyelem magamat: mit tudok, mit gondolok, mit érzek, mit akarok. Elmesélem magamnak saját vágyaimat. S emlékek idézésével faggatom magam saját titkaimról, hogy felismervén magamban a külvilág ujjlenyomatait még jobban, megértsem a külvilág tényei- nek összefüggéseit. S ha úgy rémlik, értek már valamit — akkor annak rendje és módja szerint továbbadom. Idegen a számomra a hallgatag, a szűkszavú, a lakónicus,' a titkokat rejtegető em- aer. Egyszer meg akartak tenni ötkárnak, de ijedten közöltem i megrökönyödő illetékessel, nogy ez képtelenség, mivel- nogy én sehogyan sem tudnám megőrizni a titkokat. — Hök- kenten kérdezte: „Nem is tagadja, hogy fecsegő természetű?” — Én pedig bizonykodtam, hogy lelkesen szeretem és kedves szóval inkább csevegésnek szoktam nevezni. De ha ő annak nevezi, hát legyen. Ezért hát akkor titkárság helyett professzornak neveztek ki. Ma is az vagyok, és a karői: ' r. \ r r r Megtörténik; hogy egészen régi hírekkel kötöm össze ismerőseim titkait, és ezt vagy azt a kortársamat páncélba öltöztetem s elkeresztelem. Ver- . gilius néven mutatkozom be, ■ esetleg valamelyik kedves nő■ ismerősömet megfelelő kön■ tösben Nofrétetének nevezem ■ és bizonykodom, hogy fáraóné : Egyiptomban. ■ S így egy csapással több le- t gyet ütök: továbbadom, amit az emberi ' nagyútról tudok, : továbbadom, amit emberi- tulajdonságokról megtudtam, Munkában a műhelykocsi 2 VASTAG HARMAT lepi a 7 füveket, s a kelő nap is alig kezd A felfelé kúszni az égi pályáján, »amikor benépesedik a Füzes- zabonyi Gépjavító Állomás 5 környéke. Vonattal, kerékpár- sral, motorkerékpárokon érkezének a szerelők, traktoristák, 7 hogy a kedvező őszi időjárás 5 minden percét kihasználva j mielőbb munkához lássanak, í Az elsők között látható min- 7 den reggel Beller János, és 1 társa Forgács András. Ök is P koránkelő emberek, és tegyük 7 hozzá azt is, hogy későn fek- 5 vők, hiszen kora reggeltől 5 csaknem minden nap este 7—3 íóráig tart a munkaidejük. Űk 7 ketten alkotják a gépjavító 5 állomás műhelykocsijának sze- Pmélyzetét, és mindennapos 2 munkájuk fontos feltétele a 7 hatalmas géppark zavartalan 5 üzemelésének. Reggeltől estig P járják a határt a gépjavító ál- ? lomás többtízezer holdas kör- Szetét, és a jó orvos módjára 5 mindig mindenhová idejében íviszik a segítséget 7 — A GÉPEK FOLYAMATOS 5 JAVITÄSA, karbantartása (mellett feltétlenül szükség Jván arra, hogy mozgó javító- j szolgálattal is rendelkezzünk — ■I mondják az állomás vezetői. ' Számtalan kisebb, nagyobb •5 futó javítás, helyben javítható Phiba adódik üzemközben, ami • 2 nagy kieséssel járna abban az 1 esetben ha például a nehézlánctalpas gépeket a gépműhelybe kellene beszállítani. Rendkívül előnyös és gazdaságos hát a műhelykocsi üzemeltetése, amely minden nap a hibabejelentéseknek megfelelően elindul javító kőrútjára. A műhelykocsi személyzetét természetesen a leggyakorlottabb, legképzettebb szerelőkből választotta ki az üzem főmérnöke. Beller János a kocsi vezetője kétszakmás szakmunkás-szerelő is egyben. Társával Forgács Andrással együtt csaknem minden hibát képesek rövid idő alatt elhárítani. Minden nap, s így most is nehéz munka vár a műhelykocsi szerelőire. Az előző napi hibabejelentések nyomán most először Szihalomxa mennek. Ott az egyik erőgép jugoszláv gyártmányú ekéjének merevítő rúdja szakadt el, és a szántás mélységének beállítását sem lehet ennek következtében szabályozni. Előkerül a hegesztő, s rövid időn belül ismét indulhat a gép. ALDEBRÖRÖL ÉRKEZETT a következő hibabejelentés, és most oda indulnak. A délelőtti órákban már mindkét szerelő az Sz—80-as gép porlasztójának beszabályozásán fáradozik. Igyekeznek, mert közben már Nagyúton is várják őket, ahol egy DT traktor kisebb javítása a feladatuk. S útközben csaknem minden dűlőnél, minden falu határában megállnak egy- egy szántó traktor mellett, megkérdezik, hogyan üzemel a gép, kell-e valamit segíteni, javítani, s ha szükség van a segítségükre, azonnal munkához is látnak. (Cs. I.) továbbadom, amit magamról szeretnék közölni, elárulok egynéhány törvény- szerűt vagy egyéb fontos tudnivalót ... Mindezt olyan formákat keresve, hogy általuk mások is gyönyörűséggel vegyék tudomásul, amit én is gyönyörűséggel ismertem föl. S remélve, hogy az olvasd egyet-mást megtud abból, ami1 ■ én felfedeztem a világról —. s ennek nyomán egyet-mást fölfedez magában, amit eddig még nem tudott. „ tedráról mondhatom el tanítványaimnak, amit kíváncsiságom folytán megtudtam erről vagy arról. Bizony, ez a szenvedély hozzátartozik az élet szelíden emberi formáihoz. Csak éppen diszkréten kell csinálni. Nem szoktam nevén nevezni azokat az ismerőseimet, akikről megtudtam valami érdekeset. Inkább összevegyítek különböző híranyagot — és elmondom regénynek, hangjátéknak, vagy tanulmánynak azt, amit kilestem az emberek-
