Heves Megyei Népújság, 1965. október (16. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-05 / 234. szám

Szombat este— vasárnap este A szombat estét szokványos­nak ígérkező könnyűzenei mű­sor vezette be. Szokványosnak ígérkezett még akkor is, ha Vi­co Toriani budapesti fellépté­nek képfelvételét tűzte műso­rára a televízió, mert ugyan To­riam énekultúráját e műfajon belül elvitatni aligha lehet, de végtére is maradandó élményt nem nagyon várhat az ember egy könnyűzenei esttől. Nem így történt. Bicska Maxi im­máron világhírű songja Vico Toriani előadásában drámai alakításá emelkedett. A világ­hírű énekes bebizonyította, hogy nemcsak hangja, de szí­nészi képességei is a legjobbak közé emelik. Bicska Maxi da­lában, Vico Toriani tolmácso­lásán keresztül-, szinte drámai sűrítményét kaptuk a Koldus­operának és a pompás jellem- és lélekrajz, amelyet a kitűnő énekes festett dalának hőséről, valóban „nehéz”-zenei estté varázsolta a budapesti fellé­pést. Kellér Dezső fanyar, sajátos ízű humorával kereste az ürü­gyet, hogy a szombat esti ,,Hogy volt” kabaréműsorát, e műsor már rádióban elhang­zott jeleneteinek televízióban történő bemutatását igazolja. Amilyen kedélyesen kellemes és szellemes volt az igazolás­keresés, olyannak bizonyult a gazdag, sokrétű, a rekeszizmo­kat, de a gondolatokat is ala­posan megmozgató kétórás program. Az El Álaméin finom pikantériája, a párizsi élmé­nyek telibe találó interpretálá­sa, Alfonzó, Bánhídi László ki­tűnő magánszáma, — hogy csak néhányat említsünk meg a műsor gazdag anyagából —, valóban kellemes és emlékeze­tes estét szerzett a televízió milliónyi nézőinek. Az egysé­ges, könnyeden szellemes ka- baré-esztrádból talán csak Ka­bos László helyenkint erőlte- tettnek tűnő konferálása rítt ki. Vasárnap délután Curd Jür­gens jó szándékú, de társadal­mi vetületében meglehetősen naív „tanmesé’-sorozatában a „Gázol és elhajt” próbálta ar­ra nevelni a gépkocsivezető­ket: vállalják a felelősséget és az emberséget. A „Nagy felfe­dezések” sorozat aktualitását az indonéziai események csak aláhúzzák. Érdekes, tanulságos volt a Kalimantanról szóló mű­sor, érdekes volt a borneói dzsungel élete, a vadfogás technikája. Kár, hogy kevés filmanyag állt rendelkezésre a mai Borneó életéről és ha úgy tetszik, még a korszerű vadfo­gás technikájáról is. Valóban nagy siker volt, s úgy gondolom, hogy a siker most sem maradt el: „Az óra körbejár” című amerikai film egy bűnügyi regény izgalmas- ságával küzd a még bújkáló náci fenevadak és a nácizmus eszméje ellen. Igaz, régi film­ről van szó, amely olyan kort tükröz, amikor a neonácízmus egy véres háborúval az ameri­kai nép közvetlen élmény-em­lékezetében, napirenden és a politika felszínén tartotta az antifasizmust. Azóta sok min­den és sok mindenben válto­zott a hivatalos Amerika poli­tikája, — nem változott azon­ban a film alapeszméje és ma is helyenkint félelmetes volt Orson Welles játéka. Gyurkó Géza Filmesztétikái, filmpedagógiai tanfolyam Egerben A vizuális tömegkultúra gon­dolatát Balázs Béla úgy fogal­mazta meg az 1920-as években, felismerve a film rendkívüli nagy tömeghatását, befolyáso­ló szerepét: meg kell tanítani az embereket, hogy ne csak érezzék, de lássák is a filmet! A film szerepe napjainkban egyre növekszik a televízió tér­hódításával, hiszen annak mű­sorát is egyrészt filmvetítés ké­pezi. (Nem véletlenül nevezik a tv-t házi mozinak is!) Ennek felismerése vezette oktatásügyünk irányítóit arra, hogy a filmet a magyar iroda­lom tanárai az 1965/66-os tan­évtől kötelezően tanítják (egye­lőre a kijelölt középiskolák­ban). Ennek tulajdonítható a megyei művelődési háznak és a TIT megyei. szervezetének az a törekvése is, hogy minden to­vábbképzési alkalommal nép­művelőink programjában sze­repet kap a film sajátos forma- nyelvének megismertetése, a filmek elemzése is. . Ez a képzési forma azonban nem bizonyult elég hatékony­nak, főleg a fluktuáció és a dif­ferenciáltság miatt, Űj formá­kat, lehetőségeket keresve ju­tott el a művelődési ház és a TIT arra a meggondolásra, hogy 1965 októberében tanfo­lyamot indít a film kérdései iránt érdeklődő népművelők és pedagógusok számára, A tanfolyamat Nagy Andor főiskolai adjunktus, az audio­vizuális szakbizottság vezetője irányítja. A tematikában he­lyet kapnak a filmesztétika, a filmpedagógia alapvető kérdé­sei, amelyekre a népművelők­nek és a filmokitatással is fog­lalkozó pedagógusoknak nap mint nap szükségük van. A tanfolyamra október 20-ig lehet jelentkezni. A kurzus 1966 májusában beszámolóval ér vé­get, amelyet a Népművelési In­tézet és az OPI képviselőivel együtt rendez meg a tanfolyam vezetősége. A tanfolyam elvég­zéséről az illetékes szervek igazolást adnak ki, amelyek filmes rendezvények levezeté­sére, illetve filmmel kapcsola­tos előadások tartására jogosít­ják az igazolás tulajdonosait. Németh László nem egy da­rabjában — Galilei, Széchenyi, Apáczai, Az áruló Görgey Ar- thúrja — nyomon követi azt a nagy egyéniséget, akit a törté­nelem, a kor eseményei zártak szoros helyzetbe, hogy a meg- vallatás és a megkínzatás testi és lelki nyavalyáiban őszintén önmagát adhassa, tanulságul és mintegy igazolva a magára maradt nagyszándékú harcos tragédiáját. Mert a többség és a kor kullogó eszmevilága oly­kor megölni igyekszik — hiú­ságból és az általa tisztelt — fenntartott rend védelme miatt — azt, aki a jövőbe mer nézni türelmetlenül. Hátha még a jövőbe is lát Németh László ezt a történe­ti drámáját Misztótfalusi Kis Miklósról 1946-ból keltezi, ak­kor írta. A lelkiismeret fe­szültségeit kutató Németh László érdeklődése valahol mindig a lelki körülzártság, megbéklyóztatás körül mozog. Kis Miklós gazdagságot sze­rez Hollandiában, hazajön, mert meg akarja mutatni a nyakas és hitben-szellemiek- ben hátul ballagó Erdélynek, hazájának, mit kell látnia, ten­nie, mi az igazság és hová kell igazodnia. De ez a nagyot aka­ró Kis Miklós elbukik a tár­sadalmi gáncsvetéstől, meg at­tól is, hogy emberi diplomáciá­ja nem mérhető szellemi céljai­nak nagyvonalúságához. Em­ber ő is nagy természettel* nyakassággal, nehezen hajt fe­jet, kiüt a sorból. Ez a sorból kiütés a konfliktus magja Né­meth László szerint is, ez az oka megtöretésének. Végighallgatjuk Németh László drámájának nemes ve­retű szövegét, nyomon követ­jük gondolatait, a vitát az asszonnyal, a papokkal, az okos szóváltást Pápai Páriz Ferenccel, a haladó gondolko­dású Bethlen Miklóssal, s még­sem ejt meg bennünket a drá­ma varázsa Kis Miklós em­beri elhullásával, a szándékai­hoz mért erkölcsi megsemmi­ma egyéb kiválóságainak elis­merése mellett is — le kell je­gyeznünk. Németh László drámáiról szólva közhely már méltatni azt az archaizálóan nemes ve­retű nyelvet, amelyen hőseit megszólaltatja. Mint a nemes bor az idei cefrétől, úgy válik el színével, erejével, zamatá- val Németh László magyar nyelve a szokásos irodalmi- zsargontól. S bár a terjedelmé­ben „rádiósított” dráma nem csigázott meg bennünket a fel­szabadított nagy szenvedélyek erejével, a körváltók hőseire emlékeztetve figyeltünk Né­meth László írói lelkiismere­tére, gondolataira és félreért­hetetlen szavaira. A rendező Varga Gézát rabul ejtette az író ritmusos prózája és annak hatását finom pá­tosszal emelni is igyekezett. Sinkovits Imre Kis Miklós lelkivilágát kitűnően érti és szinte vártuk, hogy füstölgései után nekiszabadulva vulkán­ként kitörhessen. Vass Éva méltó partnere Sinkovitsnak. Ajtay Andor, Páger Antal, Ba­lázs Samu, Kovács Károly és a hangjával mindig a lényeget kifejező Bihary Józsefet kell említenünk a rádiójáték kapi csán. Ha egy vita-dráma nem tó jut el a színházi deszkákig,! nem elveszett fáradozás meg­szólaltatni azt a mikrofonok útján a lelkiismereti válságokat ismerő emberek előtt. l ui. i (farkas) JXovember 15-ig köthetnek fagybiztosítást a termelőszövetkezetek 0 & ’V^V<rV<rVv'V'rV<rv<ní*rV<rVirvv — javasolta valaki' — Azt talán mégsem —' hurrogták le többen. ] — Stréberek — üvöltött a' kis vörös. < — Valaki álljon az ajtóba és <; figyelje, hogy jön-e? ] — Majd én — vállalta az új < fiú és kiment a folyosóra, ] Hamarosan megjelent az ajtó- < ban: ( ! — Pszt, az igazgató.' < Egy pillanat alatt rend lett.] Az osztály csendben várt. Az< új fiú szélesre tárta az ajtót.] Felálltak. Az igazgató felment, a katedrára.1 < — Új tanárt mutatok bema-í guknak— kezdte, és mindenki« az ajtó felé nézett* várva az] új tanár belépését. Így senki-« nek nem tűnt fel, hogy az új] fiú közben felment a katedrá-« ra az igazgató mellé. — Bakonyi tanár úr, fiatal1 tanár, most végezte az egyete-1 met. Bízom benne* hogy meg-« értik egymást — mondta az] igazgató és már is magára« hagyta az új tanárt osztályú-] vai. < — Üljenek le — mondta az ] új fiú, illetve az új tanár. A< tanár komolyan fürkészte a] diákok arcát. Mindenki der-, medten és ijedten nézett rá. A« legtöbben lesütötték a szemű-J két, amikor rájuk nézett. Már-« ta fülig pirosán ült az első] padban, de amikor Bakonyid ránézett, nem sütötte le a sze-J mét Már majdnem kialakult, az a farkasszem-játék, ami az] előbb, de a tanár tovább néz-« te az osztályt Néma csend volt ’ ] Aztán a tanár űr elnevette* magát. Hangosan, jóízűen ne-] vetett és felszabadultan vele kacagott vihogott, röhögött az egész osztály. Talán egy teljes percig is eltartott a fuldokló, könnyes kacagás, amikor az új tanár arca elkomolyodott és felállt. Ebben a pillanatban megszűnt a nevetés. — Vegyék elő a tankönyvei­ket lássunk munkához — mondta és magyarázni kezdett. ii • t i * Ősz Ferenc sülősével nem döbbent meg bennünket, mert az összecsa­pás nagy szándékát és pillana­tát maga a szerző kerüli ki vi­tával, rész-alkuval és fejet haj­tással. Még akkor sem érezzük a teljes tragédiát, ha Kis Mik­lós az eklézsia megkövetése után gutaütötten, de okos zsör- tölődéssel dohog saját sorsa fe­lett Miért hagyja ki Németh László a darab gyújtópontjául szolgáló megkövetési jelenetet, amikor nemcsak Kis Miklós­nak, de az egész haladó ma­gyarságnak akkoriban — Beth­len Miklóssal az élen — el kel­lett viselnie ezt a keserű meg­aláztatást? A főhős itt maga­sodhatott volna önmaga fölé, erkölcsileg is, szellemileg is itt nőhetett volna — hacsak egy vallomásnyi időre! — kora, küzdőtársai* okos tanácsadói fölé is. Mert a megkövetésnek lehetett volna adni olyan nagy­szerű és félig rejtett indoklá­sát, amellyel a szellemiekben és előrelátásban Kis Miklós felett trónoló Bethlen Miklós és Páriz Ferenc fölébe maga­sodhatott volna ez a nagyálmú és „konok tipográf”. Így, az érvek és ellenérvek zuhatagá- ban Kis Miklós nem a legma­gasabb csúcs ebben a drámá­ban, bár kétségtelenül belőle kapunk legtöbbet, az ő jellem­rajza a legszélesebb. A magas hegyvonulat —■ kiemelkedő csúcs nélkül — adhat szép tá­jat, de emlékezetbe vésendő pontot nem kölcsönöz. Ezt a kielégületlenségünket — a drá­Eklézsia-megkövetés Németh László drámája Hazánk kontinentális jellegű éghajlata eléggé szélsőséges és viszonylag csekély területi ki­terjedése ellenére 3 klírnavi4 dék: az óceáni* a kontinentálisa és a mediterrán meteorológiai* hatás ütközőpontjába esik. Ezért igen változatos időjárási* ] viszonyok keletkeznék a hő-* ; mérséklet, a csapadék és a nap-* 'sugárzás tekintetében. Ilye ni > változékony klimatológiai (adottságok mellett visszatérőersk í jelentkeznek a jég-* a vihar-» s és fagykárok. i A tapasztalat azt bizonyítja* (hogy a közös gazdaságok nagy ? része nem kerülheti él az átte-* 5 lelő szántóföldi növények fagy* ) károsodását. Különösen vészé-* (lyesék a kora tavaszi éjszakák! ?és a nappalok közötti nagy bő-* ? mérséklet-in gadozások követ-* (keztében előadódó fagykárok* s amelyek az ország egész terű-* Cletén előfordulnak. A biztonsá* egosabb növénytermesztéshez > fontos hozzájárulás a fagybiz* (tosítás, amelyet mind több kő* (zös gazdaság vesz igénybe. Eí* (gyelemmel a termelőszövetke* (zetek kívánságára, az Állami (Biztosító a szántóföldi nővé* (nyék fagybiztosítását további (bővítette és kiterjesztette az ez cév tavaszán tisztán és tavaszi1 ^kalászos növényekkel, vagy > borsó védő növényekkel telepi* >tett pillangós növények téli és (jövő évi tavaszi fagykáraira is. ( Fagykárnak minősül a fagy (bármely megjelenési formája ? (felfagyás,- kifagyás, kipálás, (stb.)* ha annak következtében b a növényállományban 60 száza­di lékot meghaladó ritkulás követ- 'kezik be, vagy ha a növény ki­> szántása válik szükségessé. S A fagybiztosítás díja katasz- (trális holdanként 40 forint* (amit a termelőszövetkezet ösz- tszes megművelt szántóterüle- Stének 60 százaléka után kell fi- rzetni. A kártérítés összege ka* Jtasztrális holdanként 250 fo* £rinttól 1150 forintig terjed. A jjfagybdztos'ítást a közös gazda* ? ságok a termelőszövetkezeti (vagyonbiztosítás keretében, n#* 'vcmbcr 15-ig köthetik meg. képp olyan tekintélyt szerzett* hogy máris az osztály legje­lentősebb emberének számí­tott. Mayer megszégyenülten kullogott a helyére. — Fűik, az új tanárt iöően kellene fogadni— állt fel a pad tetejére egy csúnya, vörös kis fickó, aki fizikai erejét úgy igyekezett pótolni* hogy a különböző csínyekben mindig az élen járt. Az osztály viha­ros konzultációba kezdett, vé­gül is azt a javaslatot fogad­ták el, hogy a beírt ülésrend­től eltérően mindenki a másik helyére ült, mert az nagyon jópofa lesz* hogy az új tanár senkit sem ott talál* ahol ke­resi. | . ( idillnek Mayer vetett véget: — Ide figyelj, te... hagyd békén azt a lányt, mert ... — Mert? ^ — Mert megismerkedhetsz a Mayer-féle szabadalmaztatott minőségi pofonnal — mondta Mayer és az osztályban vára­kozásteljes lett a csend. Az új fiú derűsen nézte Mayert. Még mosolygott is. — Ne röhögj, mert adok egy mintapéldányt — ordította ne- kitüzesedetten Mayer. Az új fiú meg se moccant. Mayer Mártára nézett és kiolvasta a szeméből, hogy a lány az új fiúval szolidáris. Ez végképp kihozta a sodrából és ülésre emelte a kezét. De csak emel­az új mazsola milyen fesztele­nül cseveg Mártával. Már az egész IV/B röhögött ennek a nagy mélák Mayernek re­ménytelen szerelmén. Közben Mártáéknál a be­szélgetés az új tanárra terelő­dött. — Hallom, valami fiatal ür­ge — csicseregte Márta —* majd szépen rámosolygok, tü­zesen a szemébe nézek és rög­tön ázt hiszi, hogy szerelmes vagyok bele. Ezek a fiatal ta­nárok a sok rossz novella alapján azt hiszik, hogy az osztály minden leánytagja be­léjük szerelmes. •— Mutasd, hogy nézel rá tü­zesen — kérte az új fiú Már­tát, aki természetesen bele­ment a játékba. Közelebb ha­jolt hozzá és hosszan a szemé­be nézett. A fiú állta a pil­lantást, igy a két szempár olyan erősen kötődött, össze, hogy Mayer enyhe lefolyású ideggörcsöt kapott az utolsó padban. Márta egyre pirosabb lett, de olyan még nem tör­tént, hogy ő kapja el a tekin­tetét valakiről. Különleges ké­pessége volt ahhoz* hogy ár­tatlan melegbama szemeivel a legdörzsöltebb szoknyapecére- ket is zavarba hozza. Az új fiú elmosolyodott:-i- Ezt tényleg olyan megej- tően csinálod* elmehetnél, .szí­nésznőnek. — Te sem vagy kezdő — véleményezte a lány —, de téged nem azért nézlek. — Hanem? — Hanem* mert jólesik — csúszott ki Márta száján a val­lomásnak is beillő mondat. Az A tanftás első napjának délelőttjén két esemény is lázba hozta az osztályt. Üj fiú jött a IV B-be és annak is hí­re ment, hogy ez évben egy új tanárt is kapnak. Az osztály természetesen először az új fiút kezdte ká­derezni* aki jóval a tanítás megkezdése előtt már ott csel­lengett a padek között. Hama­rosan kiderült, hogy az új fic­kó belevaló gyerek, aki idő­set* is náluk* mert mint mond­ta — többször prolongálták. Osztatlan szimpátiát szerzett azzal1 is, hogy kedvencei a Be- atlesek* a Fradinak szurkol és utálja a strébereket. Tekinté­lyét csak növelte, hogy a válo­gatós Márta, aki az osztály­ban, sőt, az egész iskolában a legcsinosabb volt, azonnal mellé ült és szívélyes eszme­cserébe bocsátkozott vele. A beszélgetés csapongó volt. Már­ta beszámolt eddigi sikereiről, amelyek ugyan nem nagyon érdekelték* mert ezek a tacs­kók — itt a IV/B-ről volt szó —« teljesen esélytelenek nála, mér csak a koruk miatt is. *—• Azért is örülök neked, mert te legalább nem vagy ilyen tejfelesszájú — mondta és ránevetett az új fiúra. De az osztály egyik távoli sarkában már érett a drámai konfliktus. Mayer, aki az osz­tály legerősebb fiúja volt, vér­be borult szemmel nézte, hogy te, mert a következő pillanat­ban olyan pofont kapott, ami­lyet még soha. Dühödten akart az új fiúnak rontani, de az vasmarokkal fogta le a ke­zét. A pofon az új fiúnak vég­—■ En az első padba ülök — mondta Márta és cinkosan az új fiúra nevetett —* majd fi­gyeld meg* milyen zavarba hozom. — Tegyük oda neki azt a széket, amelynek kijár a lába

Next

/
Oldalképek
Tartalom