Heves Megyei Népújság, 1965. október (16. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-31 / 257. szám

A Magyar Szocialista Munkáspárt Heves megyei Bizottságának határozata a szocialista demokrácia érvényesülésének tapasztalatairól és fejlesztésével kapcsolatos feladatokról, különös tekintettel a termelő üzemekre A Magyar Szocialista Mun­káspárt Heves megyei Bizott­sága 1965. október 15-én- meg­tárgyalta a megyei párt-végre­hajtóbizottság előterjesztését a szocialista demokrácia érvé­nyesülésének tapasztalatairól és fejlesztésével kapcsolatos feladatokról, különös tekintet­tel a termelő üzemekre. A me­gyei pártbizottság sokoldalú vita után az alábbi határozatot hozta: Q A megyei pártbizottság meg­állapította, hogy a szocialista demokrácia érvényesülésében és alkalmazásában az utóbbi években megyénk területén is egészséges fejlődés tapasztalha­tó. Ez kifejeződik abban, hogy: a vezetők, az állami, társadal­mi és gazdasági szervekben és egységekben fokozottabban tá­maszkodnak a dolgozókra, rendszeresebben tanácskoznak velük, kikérik véleményüket és egyre inkább hasznosítják ja­vaslataikat, észrevételeiket, a választott szervek jogait és hatáskörét egyre kevesebb esetben csorbítják, a választott szervek egészében véve gya­korolják a tényleges vezetést; * dolgozók az élet minden te­rületén egyre bátrabban, foko­zódó felelősségérzettel bírálják »fogyatékosságokat és tesz­itek javaslatot a munka megja­vítására, az eredmények foko­zására; a vezetők a dolgozók észrevételeire gyorsabban és konkrétabban válaszolnak; ja­vul az üzemi bíróságok mun­kája; ma már kevésbé fordul élő a bírálat visszautasítása, durva elfojtása. A fejlődés alapja a párt he­lyes politikája, a dolgozók égyre növekvő politikai öntu­data és felelősségérzete, az ál­talános műveltség emelkedése, á szakmai ismeretek gyarapo­dása, a párt, állami, tömegszer­vezeti és gazdasági vezetés ja­vuló munkája. A megyei párt- bizottság örömmel állapítja meg az e téren elért eredmé­nyeket és azoknak igen nagy jelentőséget tulajdonít. Ügy véli, hogy az eredmények szi­lárd alapot teremtenek a to­vábbi fejlődésnek, a szocialis­ta demokrácia további szélesí­tésére és hatékonyabb érvénye- k'tésére. 0 A megyei pártbizottság azt is megállapítja, hogy a fejlődés a szocialista demokrácia érvé­nyesítése terén sem egyértel­mű, az élet e vonatkozásban is sokoldalú, bonyolult. Az egyre növekvő eredmények el­lenére is számos téves nézet és helytelen gyakorlat akadályoz­za a gyorsabb előrehaladást, a szocialista demokrácia még hatékonyabb érvényesülését. Ez kifejeződik abban, hogy akadnak vezetők, akik nem veszik igénybe, nem igénylik a dolgozók segítségét; találkoz­hatunk még a választott szer­vek hatáskörének megsértésé­vel; a dolgozók még nem min­den esetben kapnak érdembeli választ az általuk tett észrevé­telekre és javaslatokra; előfor­dul még, hogy formális lehe­tőséget biztosítanak csupán a dolgozók véleményének kifeje­zésére és nem egy esetben ta­pasztalható a bírálat megtorlá­sa, kifinomult módszerekkel. A megyei pártbizottság ab­ban látja a fő problémát, hogy a dolgozók és vezetők között egyaránt még sokan nem értik a szocialista demokrácia _ fej­lesztésének és alkalmazásának politikai jelentőségét és hatá­sát a mindennapi munkára; nem értik a demokrácia és a centralizmus összefüggését, kölcsönhatását. Sokan még most is ellentétet látnak e két fogalom között, azokat egy­mással szembenállóknak tekin­tik. A felmerülő hibás nézetek — és velük a gyakorlat — két véglet között mozognak. Az egyik véglet a demokrácia ab­szolutizálása, a centralizmus le­becsülése, vagy éppen ellenzé- ‘ se. Az e nézetet vallók tagadják a központi irányítás szükséges­ségét, a végzett munkáért való személyi felelősség szükséges­ségét. A gazdasági életben is minden vezető választásában, a kollektív felelősségben látják a demokrácia megtestesülését. A másik véglet ennek az ellen­kezője, nevezetesen a centra­lizmus túlhajtása és féltése a demokráciától. Az e nézetet vallók nem támaszkodnak munkatársaikra, a bírálatot a centralizmus ellenségének tartják, a bírálat megengedé­sét, különösen pedig annak ösztönzését liberalizmusnak, lazaságnak fogják fel. Mindkét véglet és a közbeeső változatok egyaránt komoly károkat okoznak, akadályozzák a dol­gozók egyre szélesebb körű és egyre aktívabb bevonását a helyzet értékelésébe és a fel­adatok meghatározásába, aka­dályozzák a központi akarat érvényesítését. ‘ s A megyei pártbizottság a párt-, állami és gazdasági szer­vek egyik alapvető feladatá­nak tartja a szocialista de­mokrácia további szélesítését, hatékonyabb érvényesülésének elősegítését. Szükségesnek tartja megértetni a vezetőkkel és beosztottakkal egyaránt, hogy: a) A szocialista államban nemcsak a párt-, hanem az állami, társadalmi és gazdasá­gi életben egyaránt a demokra­tikus centralizmus elve kell, hogy érvényesüljön. Az elv gyakorlati alkalmazása terüle­tenként sajátossággal bír, de mindenütt követelmény. Nem azonos módon és mértékben érvényesül a választott szervek és kinevezett vezetők által irányított területeken, de a vezetőknek mindenütt köte­lességük támaszkodni munka­társaikra, a dolgozók kollektí­vájára, kötelességük a népgaz­daság és saját érdekükben rendszeresen tanácskozni a dolgozókkal, kikérni, meghall­gatni véleményüket, alkalmaz­ni ésszerű javaslataikat; b) A szocialista demokrácia fejlesztése nem formai kötele­zettség, nem üres politikai jel­szó, hanem a vezetés életszük­séglete, a dolgozók öntudata és felelősségérzete fokozásának egyik alapvető eszköze, a fej­lődés meggyorsításának, a sú­lyos hibák elkerülésének egyik legfontosabb biztosítéka. Ugyanakkor a centralizmus, a központi akarat érvényesítése nem parancsuralom, nem jog­fosztás, hanem a párt és az ál­lam politikáját helyeslő, e po­litika célkitűzéseinek megva­lósítása érdekében fáradhatat­lanul tevékenykedő többség akaratának érvényesítése a többség érdekében. Szocialista társadalom nem lehetséges tervgazdálkodás nélkül, terv- gazdálkodás pedig nem való­sítható meg a közoonti akarat érvényesítése nélkül; c) A szocialista demokrácia érvényesülése folyamat, mely a szocialista forradalom győzelmével veszi kezdetét, fokozatosan kifejlődik és egy­4rcole n gyárból: re általánosabbá válik. E fo­lyamatot rendszeresen értékel­ni kell. Fel kell tárni és álta­lánosan alkalmazni a szocialis­ta demokrácia fejlesztésének lehetőségeit és módszereit, ugyanakkor fel kell fedni a szocialista demokrácia érvé­nyesülését akadályozó nézete­ket és módszereket, harcolni kell ellenük, le kell küzdeni őket; d) A demokrácia és centra­lizmus nem ellentétesek, nem egymást tagadó, egymással szembenálló fogalmak, hanem a szocialista demokrácia két oldala, amelyek feltételezik egymást, kölcsönösen hatnak egymásra, elősegítik egymás érvényesülését. Az élet min­den területén a demokrácia kell hogy érvényesüljön, a helyzet és a végzett munka ér­tékelésében, a következtetések, a tanulságok levonásában, a feladatokra és a módszerekre vonatkozó javaslatok kidolgo­zásában, ugyanakkor a centra­lizmus kell érvényesüljön a de­mokratikusan meghatározott, vagy javasolt feladatok végre­hajtásában, ami a vezetőktől és beosztottaktól egyaránt sze­mélyes felelősséget Kíván a végzett munkáért, ami nem tűri a lazaságot, felelőtlensé­get, hanyagságot; e) A szocialista demokrácia minden dolgozóra •— vezető­re, beosztottra — egyaránt ki­terjed. A szocialista demokrá­cia jogot jelent a közügyekben való beleszólásra, a vélemé­nyek és javaslatok kifejtésére. A szocialista demokrácia azon­ban nemcsak jogot jelent, ha­nem feltételezi a kötelezettsé­gek teljesítését is. A jogot azoknak biztosítja, akik telje­sítik kötelezettségeiket a tár­sadalommal szemben. A köte­lezettségek teljesítése nélkül senkinek sincs erkölcsi alapja jogot követelni. B A megyei pártbizottság fel­hívja a párt-, állami, társadal­mi és gazdasági szerveket, hogy hatékonyan lépjenek fel minden, a dolgozók demokra­tikus jogait sértő, önkényes­kedés, valamint a centraliz­must, az egyéni felelősséget gyengítő áldemokratikus nézet­tel és gyakorlattal szemben. Ugyanakkor bátorítsák a ve­zetőket a követelmények fo­kozásában, a fegyelem megszi­lárdításában és a felelősség ér­vényesítésében, a dolgozókat pedig a hiányosságok bátor bí­rálatában, javaslatok megtéte­lében. s A szocialista demokrácia ér­vényesüléséhez, a szervezeti keretek adottak. A feladat ab­ban áll, hogy e kereteket tar­talommal töltsük meg. Az üzemi termelési értekezlete­ket, a termelőszövetkezetek közgyűléseit, a pártszervezetek és tömegszervezetek taggyűlé­seit, az állami szervek üléseit tartalmasabbá, színvonalasab­bá kell tenni. Meg kell szün­tetni az e szervezetekben he­lyenként még meglévő üres formaságokat, biztosítani kell, hogy e keretek között nyílt, őszinte, bátor szókimondó vi­ta folyjon a helyzet értékelé­séről és a feladatokról egy­aránt. Gondosan ügyelni kell a választott szervek jogainak érvényesítésére és különös gondot kell fordítani arra, hogy minden dolgozó érdemi választ kapjon az általa tett észrevételekre és javaslatok­ra, bármilyen módon, bárhol juttatta azokat kifejezésre. A szocialista demokrácia fejlesztésének fontos eleme a dolgozók rendszeres, alapos tájékoztatása. Párt-, állami, társadalmi és gazdasági szer­vekben egyaránt kötelességük a vezetőknek, hogy a helyzet­ről rendszeres időközönként tájékoztassák a dolgozókat, il­letve a tagokat, biztosítva, hogy minden szükséges kér­désről tudomással bírjanak, véleményt formálhassanak. Ez­zel együtt további erőfeszíté­seket kell tennünk a dolgozók általános műveltségének foko­zására, a szakmai és politikai ismeretek további gyarapítá­sára. S A megyei pártbizottság úgy véli, hogy a párt politikáját, eszméinket harcosan képvise­lő, a szocializmus építésének időszerű feladatait tartalmazó agitációs és propagandamun­kára van szükség. A szocialis­ta demokrácia fejlesztése fel­tételezi a szocialista szemléle­tet. a szocialista munkaer­kölcs fejlesztését, érvényesíté­sét. Harcot jelent a kispolgári nézetek és a különböző téves és ellenséges nézetek ellen, a demokrácia és a centralizmus szembeállítása ellen, a libera­lizmus, az anarchizmus, a de­magógia, az álhumanizmus, a bürokrácia ellen és a bírálat elfojtása, valamint a protek­ció ellen. s A szocialista demokrácia fejlesztése elképzelhetetlen a párt vezető szerepének továb­bi növelése, a vezető szerep még hatékonyabb érvényesíté­se nélkül. Mindenekelőtt a pártszervezeteknek, a párt tagjainak kötelességük őrköd­ni a szocialista demokrácia érvényesülésén, küzdeni a szo­cialista demokrácia fejleszté­séért, keresni, kutatni a lehe­tőségeket a szocialista demok­rácia még szélesebb körű al­kalmazására. A pártszervek és szervezetek ez irányú tevé­kenységükkel fokozottabb mértékben támaszkodjanak a tanácsokra, a KISZ-re, a Ha­zafias Népfrontbizottságokra, a nőtanácsokra, valamint a szakszervezetekre. A kommu­nisták fáradhatatlanul tevé­kenykedjenek azon, hogy álla­mi és társadalmi szervek a maguk területén szintén ébe­ren őrködjenek a szocialista demokrácia érvényesítése fe­lett és sajátos eszközeikkel se­gítsék elő egész társadalmunk érdekében a demokrácia to­vábbi fejlődését. A minőségellenőr A nagy csarnokban külön kis „birodalom” a meósoké: körülkerített asztalaik melleti végzik mindennapos munkájukat. Az exportra készülő tv-aluminizáló be­rendezés alkatrészei előtt egy fekete hajú fiatalember: Szűcs Béla. Aprólékos figyelemmel, egész sereg mérő­eszközzel ellenőrzi a nemrég kapott gyárt­mányokat. — Mennyit naponta . .. ? — Átlagosan húsz szériát. Egy-egy széria harminc—százötven darabból áll. — És havonta? — Százötven tételt... Azelőtt esztergályos volt. 1958-ban szaba­dult a szakmájában. Megjárta a rangos pesti gyárat — másfél évig dolgozott a Ganz- MÁVAG-ban — letöltötte a katonaidejét, s csak aztán jött vissza „szűkebb pátriájába”. 1963-ban végezte el a középfokú meós-tan­folyamot. Előbb futóellenőr, utána a központi meó dolgozója. Két esztendeje itt a munkahelye. — Minél kisebb egy alkatrész, annál job­ban szeretem. Mert azok jobban lekötnek, jobban elfoglalnak... A kis méretekhez éle­sebb szem kell. — Népszerű ember? — A meóst nehezen szokják meg, s gon­dolom: kevesen szeretik. Valahogy úgy van­nak vele, mint a normással... A meósnak nem lehet szemet hunynia egy-egy rosszabb munka felett, minden esetben meg kell kö­vetelnie a minőséget... Ügy érzem, én sem vagyok „háklisabb”, „bogarasabb” ember mint a kollégáim. Én is a * endet szeretem... Nem tudom, hogy népszerű ember vagvok-e. Csak azt, hogy itt a gyöngyösi IZZÓ-ban aligha van haragosom ... (—ni) J)eaéL NÉ EGY NYUGTALAN NYUGAT-IMÁDÓHOZ Kedves Uram! lem tudok szabadulni attól az aggodalomtól, hogy nemes hevülete, amellyel hazánk helyét kereste a nemzetközi gazdasági életben, nem csitult el azóta sém, hogy volt szerencsénk néhány kérdést a tőlünk telhető legmagasabb szinten megvitatni. Miután a sors kegyéből olyan szakmát mondhatok magaménak, amelyben a toll nemcsak fegyver, de szerény munkaeszköz, sőt gyógyító ír is lehet, nem mulaszthatom el, hogy újfent kifejtsem _ ön szerint szerecsenmosdató — véleményemet a nagy ny ilvánosság előtt is. Teszem ezt abból a megfontolásból is, hogy az ön nagyra becsült ismerősei közül is sokan — mint volt ezt kedves velem közölni — azt az álláspontot képviselik, amelyre én eléggé szemtelen és frivol módon azt a megjegyzést voltam bátor megkockáztatni, hogy os­toba ... Ezt mondtam és ezért ezúttal is elnézést kérek, természetesen nem a szó fedte tartalomért, hanem a tar­talmat fedő szó használatáért. Hogy az olvasók türelmét ne vegyem továbbra is igénybe, engedje meg, hogy tömören idézzem az ön állás­pontját, amelyet ugyan nagyra becsülni nem tudok, de vitatkozni vele igen. „A magyar ipar, s általában a ma­gyar gazdasági élet fejlődése kétségtelen. De hol vagyunk mi még a Nyugattól? A kapitalizmus lehet átkozott, s azt lehet szidni, de amit Franciaországban és az északi álla­mokban látott, arról a magyar munkásnak, mérnöknek fogalma sincs. Különben is, mondhat bárki bármit, az amerikai, vagy a nyugatnémet munkás háromszor olyan jól él, mint a magyar. Szép dolog a szocializmus, de a Nyugat az csak Nyugat... és egyáltalában olyan szépen halódik ez a kapitalizmus, hogy irigylésre méltó a hal­doklása ...” Azt hiszem, hogy sikerült a lényegét idéznem, s még a csattanót, a poént sem felejtettem el. Ezek után engedtessék meg nekem annak előrebocsá­tása, hogy volt idő — sajnos —, amikor azt híreszteltük. hogy a kapitalizmus végvonaglásában már kolosszális nyomorban tengődik a fejlett tőkés országok mun­kássága. Ezzel aztán elértük azt, hogy mikor kiderült az igazság — a marxizmus igazsága! — nevezetesen, hogy egy társadalmi rend, mint a kapitalizmus, felbomlása tör­ténelmi időszakot jelent, amelyen belül törvényszerűek a fellendülések (lásd: koreai, vietnami háború profitja), —- de törvényszerű a végső pusztulás is, s hogy a fejlett tő­kés országok konjunkturális időszakai viszonylagos jómó­dot tudnak biztosítani, — egyesek hirtelen nem tudták hová tenni a marxizmus tanításait. Pedig csak elő kellett volna venni, ahelyett, hogy eltegyék, s jobban, okosabban olvasni! Ki tagadná, hogy a fejlett tőkés országokban ép­pen a munkásosztály szervezettsége, s nem utolsósorban a szocialista világrend léte miatt, a tőkés kénytelen en­gedményeket tenni, s a korszerű termelés, a magas szintű termelékenység miatt valóban és általában magasabb a munkások életszínvonala a fejlett tőkés országokban. T ám, immáron vagy harmadszor idézem és hasz- 'J nálom e szót, hogy fejlett! Mert a kutua ott van elásva, hogy ön, uram, és szűkebb. önnel egyetértő ismerős köre a tőkés renden, a kapitalizmuson csak Nyugatot, s azon belül sem mondjuk Dél-Olaszor- szágot érti... Pedig a tőkés rend, a kavitalizmus világá­hoz tartozik Dél-Amerika, Dél-Ázsia. ahol a munkásosz­tály életszínvonaláról beszélni egyenlő lenne a naivitás­sal. miután nem hogy színvonal, de az életben maradás is kemény és könyörtelen, nemegyszer véres harc ered­ménye. Igaz. hogy az Egyesült Államokban szinte napok alatt építenek fel egy házat — nem is ártana tanulni ebben a kapitalizmustól, pontosabban a fejlett tőkés országoktól —, de az is igaz, hogy tíz- és százmilliós országokban szinte percek alatt: mármint hony hullámbádoaból és deszkákból. Mert ez is a kapitalizmus! Igaz, hogy Nyu- gat-Németországban olcsó az autó. s kitűnő a Volkswa­gen, de az is, hogy még olcsóbb a riksa, már annak, aki beleül, mert már a riksahordó aligha ült még efféle alkalmatosságban. S ez is Volkswagen — népautó: motor nélkül! Sorolhatnám a példákat, amelyek végtére is azt igazolják, hogy a Nyugat, az bi­zony Dél is, meg Kelet is, égtáj, s orszáaok szerint is. — de kapitalizmus itt is, ott is, és meglehetősen szűk látó­körre vall. hogv magunkat unos-pntalan és egyedül a legfejlettebbb tőkés országokkal hasonlítjuk össze. Nem annyira nagyképűség ez, mint. inkább politikai naivitás, különösen akkor, ha nem a társadalmi berendezkedést, az emberi emberséget, a jogot és a név. a proletariátus sza­badságát hasonlítjuk össze. Mert abban aztán álljuk a sa­rat, az összehasonlítást. Sőt! Tde kívánkozik még egy kis történelmi analógia is. csak azért, mert eay közgazda sági-politikai vi­tában nem illetlenség, ha összefüanéseihon virraáUnk, a. kérdéseket. Amikor eleink még nyereg,alatt puhították a húst, egy István nevezetű magyar királynak kellett a homlokára csapnia: használjuk már végre arra a lovat, hogy utolérjük Európát, a feudalizmust, lévén akkor az a haladó társadalmi rend. Aztán jöttek-mentek a-> évszáza­dok s jöttek-mentek a tatárok és a törökök. r1-*k rém is mentek, hanem maradtak mástél száz évig. mely alatt az akkori Anoliával azonos lélekszámú magyartan 4 millió fő alá csökkent, míg Anniidé majd harmincmillióra emel­kedett! Aztán jötfpk a Habsburgok, akik megvédtek ben nünket a törököktől, amelynek keretében Becs viláaváros lett. s nekünk épült a Duna partián néhány vízimalom . Aztán jöttek a magyar urak és úgy árulták ezt az orszá­got. mint kofa az almát, s a végkiárusítás olyan jól sike­rült, hogy 1945 áprilisa .után. amikor Franciaországban már elfelejtették a poloári forradalmat, nekünk még azt kellett megoldani, hogy kettéválasszuk az államot az egy­háztól ... Ahhoz kénest, hogy ezredéves történetünk utolsó húsz esztendejében vagyunk végre igazán szabadok, s ahhoz kénest, hogy nekünk húsz év alatt, megol­dani mindazt, amit a kapitalizmus megoldott — de ho­gyan? — évszázadok alatt, s megoldani azt, amit megol­dani a kapitalizmus sohasem lesz képes, és már e téren is tettünk nem is keveset, — nos így ismét jöhet az ősz- szeha"nr,lítás. így és nem másképpen! j[/fert: tísztelt uram., van gondunk nekünk elég, s ha * nincs mén csinálunk is, hogy legyen, de egyet büszkén vallhatunk: húszegynéhány évvel ezelőtt, még fel sem merülhetett volna, hogy Ön a legfejlettebb tőkés or- szágokka.l hasonlítsa össze hazánkat. Ez az egyetlen érde­mes és érdekes az összehasonlításban! Üdvözlettel: Gyurkó Géza

Next

/
Oldalképek
Tartalom