Heves Megyei Népújság, 1965. október (16. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-03 / 233. szám

Mindennapos ügy Buikovinszky doüctor vizsgála­tai, kutatásai a szülési kedv csökkenése okainak nem pusz­ta regisztrációi; nemcsak a di­agnózist állítja fel, medicinát is javasol, népesedéspolitikai intézkedéseket sürget. — A háztartásban dolgozó anya, amennyiben kívánja, a harmadik gyermek után ve­hessen részt a termelőmunká­ban. Például napi 4—6 órás ál­lásban. Az anya kapjon neve­lési pótlékot, a családi pótlé­kon kívül, s ezt számítsák be a nyugdíjalapjába is. — A. kétgyermekes dolgozó­asszony, harmadik gyermeke születése után, tíznaponként kapjon egy fizetett szabadna­pot, a rendes munkaszüneti napon kávüL Plusz nevelési pótlékot. — A három, vagy ennél is több gyermekes anyák konk­rétan, egyéni életükre is le- mérhetöen részesüljenek a kommunális juttatásokból. — A családi pótlékot és a férj nyugdíjalapját a gyer­mekszámmal arányosan nö­velni kell. — A két—három gyermekes dolgozó anyák számára olyan munkahelyet kell biztosítani, amely lakóhelyéhez a legköze­lebb van. S elsősorban a to­vábbtanuló anyák gyermekei részére kell biztosítani a böl­csődei, napközi elhelyezést — Életre kell hívni a házas­sági tanácsadás intézményét. A családtervezés alapismere­teinek elsajátítására ugyanis megfelelő lehetőséget még ed­dig nem biztosítottunk a fia­tal házasok számára. Taná­csokhoz legfeljebb a magán­rendeléseken juthatnak. Az intézményes házassági tanács­adás pozitív családtervezésre nevelne, s lehetőséget nyújta­na a nőknek, hogy a születés­szabályozás korszerű módsze­reit megismerhessék. Mert a családtervezés nem az abor­tusznál, a műtőasztalon kezdő­dik ... Életünk javul* fokozatosan. A szülési kedv pedig folyama­tosan csökken. A fejlődés, az élet s a magatartás ellentmon­dásának merevségét kell fel­oldanunk. Sok világosság kell* sok harc. Mindennap. Pataky Dezső Kincsek as íróasztal mélyén Könnyű a mesebeli hősnek, aki csodatevő lámpásával minden áldozat nélkül temérdek kincs nyomára akad. A földi halandó dolga nehezebb. Az élet nem szórja köny- nyelmüen az értékeket, a földi javakért naponta kemé­nyen meg kell küzdeni. (Az öttalálatos lottózó ritka kivé­tele csak erősíti a szabályt.) Lámpásunk azért van — ha nem is olyan mindenható, mjnt az Óperenciás tengeren túli —, ami megvilágítja cselekvésünk útját és kerülők nélkül célhoz vezet. Ez a segítőtárs az alkotó gondolat, amely üzemi kollektívák munkáját termékenyíti meg, erőt kímél és messzire juttat. Néha azonban furcsán bánunk a gondolatokkal, bár világítunk a lámpással, mégis sötétben botorkálunk. Erőnket, értékeinket pazaroljak, napi gondokba temet­kezve, s nem kívánunk messzire látni. Az egyik üzemben elhatározták, hogy a műhelyekben és a raktárakban át­térnek a rakodólapos szállítási, tárolási rendszerre. Ki­mutatták; ha nem kell az alkatrészeket ömlesztve tárolni, feleslegesen átrakosgatni, minden harmadik anyagmoz­gató segédmunkás feleslegessé válik. A jó ötlet kivitele­zése már az ez évi tervben szerepelt. Végrehajtására azonban mégsem került sor, mert az év eleji létszám- csökkentés éppen a rakodólapok gyártására hivatott üze­mi fenntartókat érintette. Az üzemfenntartóknál megta­karítanak ugyan néhány főt, de a. többszörösét elpazarol­ják az anyagmozgtásnál. Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok — vall­ják egyes üzemekben. Sajnálják az erőfeszítést minden olyan ésszerű intézkedéstől, amely pillanatnyilag áldoza­tot, munkát igényel, de később kamatostul megtérül. Nem egyszerűen a kicsinyes, hatásában gyakran pazarlást oko­zó látszattakarékossági megoldásokra kívánunk kilyu­kadni, hanem a formális munka egy másik, hasonló tőről fakadó és hasonló kárt okozó tünetére. Nevezetesen ez év elején kidolgozott, s azóta az íróasztalok mélyén porosodó műszaki szervezési intézkedések tervéről időszerű ma beszélni. Minden üzemben kötelező gyakorlattá vált a tervké­szítés időszakában, hogy választ keresnek a központilag kitűzött célok elérésének hogyanjára. A műszaki-gazda­sági szervek, a vállalat dolgozói számos javaslattal áll­nak ilyenkor a minőség javítását, a termékek korszerűsí­tését, a gazdaságos gyártást segítve. Ez a felbuzdulás azonban nem egy helyen, amikor a végrehajtás kerül sorra, szalmalángnak bizonyul, a továbbiakban nem gaz­dagítják új javaslatokkal az intézkedési tervet, hanem a már elhatározott műszaki-szervezési feldatokról is meg­feledkeznek. A vállalatokat időnként revizorok keresik fel* meg­nézik a számlákat, ellenőrzik, hogy rendeltetésszerűen használták-e fel az anyagi, pénzügyi eszközöket. Ha va­lami hiba, mulasztás, nyilvánvaló pazarlás történik, az irányító szervek szintén vizsgálatot indítanak és megke­resik a felelősöket. Azt viszont ritkán ellenőrzik vállalat tóinknál: hogyan sáfárkodnak a szellemi értékekkel? Néhol valóságos kincsesbánya rejtőzik az íróasztalok mélyén. Gondolatok, hasznos javaslatok évülnek el a közömbösség, a nemtörődömség miatt. Az alkotó munka szolid gondolati lámpásai már egyszer rávilágítottak az ésszerű tennivalókra, s most felelősségérzetre lenne szük­ség, amely az íróasztalok mélyéről előássa és hasznosítja ezeket a kincseket. Amit nem csinálunk meg. abból nem lehet baj — vallják nem egy helyen. Valójában milliós pazarlások forrása az a szellemi restség és felelőtlen nemtörődöm­ség. Nemcsak a konkrét tervben szereplő intézkedések tiszta hasznától esik el a vállalat, az ország, hanem pas& szivitásra kárhoztatja az alkotó szellemi erőket, leszereli a dolgozók kezdeményező készségét, veszélyeztetve a további fejlődés lehetőségeit is. t , K. J.' piros, vér színű itatt hoz. Er­dővére” — mondja. — Mi ma­gunk készítjük, sajátos specia­litással. Az íz, a zamat felsé­ges, benne van a málna, édes­sége, a szeder fanyarkas íze, á csipke pikáns aromája és ami érdekes, van kevés „ere­je” is. — Ilyet nem árulnak az üz­letekben. Készülődünk, amikor haza­érkezik az egyik Kozák fiú. — Bőgésen voltam — mesé­li, amikor belép a szobába; Arcát kicsípte a hűvös esti szél, ruhájából, hajából az er­dők friss lehelete árad. — A fiúkat is vadásznak neveltem. — Már apró gyerekkoruk óta velem járják az erdőt, is­merik a vadak életét, szoká­sait, szeretik a természétet. Öreg este van már, amikor búcsúzunk a vadász ottho­nától. Az udvaron mély csönd van, csak a víz zúgása hallat­szik a Szalajkavölgy felől. A tetőről pedig hallani, amint va- lahol a Bükk mélyén harcra hívja ellenfelét egy szerelmes szarvas ... Szalay István (Foto: Pilisy Elemér munkahelyén nincs óvoda, bölcsőde. És itt jutottunk a gyerme­kek elhelyezésének problémá­jához! Az első két gyerek el­helyezése még nem jelent megoldhatatlan gondot, a har­madik és a negyedik gyerek megszületése után a gond mindjobban fokozódik. Mit tehet az anya? Mondja fel az állását? Ez esetben teljesen a gyermeknevelés feladatának élhet, de megfosztja magát az üzemi élet megkedvelt előnye­itől, s a családot a nagyobb jövedelemtől. A gyermekek jobb ellátása miatt dolgozik hát tovább, a nevelésre fordít­ható ideje azonban mind ke­vesebb. A kérdés megoldat­lansága így is, úgy is — kon­fliktusok forrása. A megkérdezett nők nagy százaléka kertelés nélkül meg­mondta, megszületett gyerme­ke zavarja a tanulásban, mun­kájában, hivatása teljesítésé­ben; hogy nem várták a gyer­meket, mert másra kellett vol­na pénzt gyűjteni. Sokan ha­sonló vagy más indokok mi­att kérik terhességük megsza­kítását, az abortuszt. És a szü­letések száma egyre csökken. Töröljük el az abortuszt? A családtervezés az ember szu­verén joga; s minden nőnek elvitathataltan joga eldönteni, kívánja-e megszülni gyerme­két és hányat kíván szülni. Kell-e nekünk a gyerek, szükséges-e a gyermekszám növekedése? Kell! Szükségest Agyontár­gyalt részlete a népesedési problémának: a társadalom terhei növekednek, s a mosta­ni születési arányszám mellett számolnunk kell később a munkaerőhiánnyal, az idősebb generáció eltartásáról is gon­doskodnunk kell. Mit szükséges tennünk a csökkent születési kedv okai­nak megszüntetésére, mit szük­séges megtennünk a nagyobb gyermekszámra való törekvés felébresztése és fokozása ér­dekében? (az orvos javaslatai) A születések számának nö­velése — mindennapos ügy. ivj.vcu*bd ci iicgyeuizv. gyűrnie két. ly Negyedik szülés után. / -?> megkérdezett anyák szám: 240; s egyáltalán nem kívái több gyereket — 240. , A nő életének célja, értei \n me és legfontosabb feladata c~ az anyaság! Ez így van, miót? °" a földön ember él, s ezt nerr befolyásolhatja semmi. Sem­milyen történelmi vagy társa­id dalmi változás. Nagy kérdés ^ kívánják-e, vállalják-e a; a anyaságot a fiatal nők, mikén: rjJ vélekednek életük feladatáról' j_ Az orvos azokat kérdezte, akd jj. nem élnek házassági kötelék- IS ben, de „ismeretség” juttatta rrJ őket műtőasztalra. A kérde- jr zett 154 tizennégy-húsz éves a hajadon közül 102 válaszolta y- hogy esetleg egy gyermekei ik akar, ha férjhez megy vagy a- egyet sem. a A szülési kedv csökkenéséi í- nem kell különösebben bi­zonygatni. Talán a minél na- A gyobb jólétre való törekvés, a g, gazdagodás vágya veszi el a ér nők kedvét a gyermekszülés- 81 tői? Talán a terhességtől, a ■d szüléstől való félelem? — A mai nő valahogyan d más akar lenni, mint elődei A voltak. Nem elsősorban a gyer- mekszülést, a gyermeknevelést Íj. tekinti életcéljának. Élvezni r akarja az új típusú életforma t’ lehetőségeit. Ez a kérdés- n komplexum nem a társadal­ma munkra jellemző. Világjelen­séggel állunS szemben ... (a mínuszok) A gyermekek világrajöttét kísérő érzelmekben, hangula­tokban is tájékozódott Buko- vinszky doktor. Az első gyer- ;i mek megszületésekor örömet . és boldogságot érzett a meg- kérdezett anyák 72,7 százalé- _ ka; a második gyereknek már kevesebben örültek (61,5 szá­zalék), ötven százalék alá süllyed az öröm és a boldog- ■- ság érzése a harmadik és a negyedik szülésnél. Ahogyan a :- gyermekszám emelkedik, úgy - csökken az öröm-boldogság n százalékszáma. Egy adat a mí­nuszra: 100 először szült anya közül a negatív affectivitás 27,4 százalékos. Magyarán 1 mondva: 350 nő közül 96egye- ? nesen kétségbeesett, hogy ■ gyermeke született A negatív " érzelmek mutatói — beletörő- ' dés, közömbösség, „most már, " mindegy” — a második és aj " harmadik gyermek születései után növekednek. ; Miért nem érzik örömnek a! 1 nők a gyermekáldást? Melyek! ’ azok a tényezők, amelyek a! | szülési kedvet lerontják? Az anyagiak kérdése: Az! első gyerek megszületése szin-! te teljesen független az anya-j gi helyzettől. A gyermekszám £ 1 növekedésével azonban a csa-; . Iád gazdasági ereje romlik. Aj . vizsgált 1165 anya esetében: aj ’ kifogástalan (2000 Ft-on felül) J ■ jövedelműek százalékszáma a J harmadik gyerek megszületése J ■ után csökken, emelkedik vi- J • szont a jó (1500—2000 Ft) közöt-J ■ ti) jövedelmű családok anyagig helyzetének mutatója. A ne- gyedik gyerek megszületése J után csökken a jó jövedelmű- £ ek százalékos aránya, s a sze-í ■ gényes (1000—1500 Ft közötti)? 1 jövedelmű családok százalékos J mutatója. JÍ Lakáskérdés: Nem kizáró J ok a szülési kedvet csökkentő^ tényezők sorában, de termé- ^ szetesen kihat rá. A családok^ ugyanis először lakást akar- ^ nak, gazdasági feltételeket biz- 4 tosítani, s csak aztán jöhet a í gyerek. A lakáskérdés különö-J sen élesen az első szülések g után jelentkezik. A megkér- J dezett 350 nőnek 78 százaléka^ élt rendes lakásviszonyok kö-J zött. Pozitív családtervezés | esetén a gyermek és az önálló^ lakás utáni vágy — párhuza- j! mos. Hátráltatja a magas gyér- ^ mekszám tervezését több más g tényező is. Például a többgyer-g mekes dolgozó anyáknál fel- J vetődik a munkaviszony meg-g szüntetésének gondolata. A j! gyermeknevelés, a munka, sjs különösen az ingázás, a lakó- ^ helytől távol eső munkahely, J az ide-oda utazgatások nagy ^ megerőltetést okoznak. Az a^ nő, aki azt látja, hogy a több- ^ gyermekes anyák állásuk fel-j 7 adására kényszerülnek, nem g lelkesedik több gyerekért. Sg az is zavaró, ha a dolgozó nőg­cd vadász o líhű(ui fényképek kerülnek elő. Tíz-; húszéves és egészen friss fo­tográfiák, ahol nemcsak a vad elejtését örökítették meg, ha­nem azt a munkát is, ahogyan a szilvásváráéi vadászok a va­dakat gondozzák, óvják. — A vad etetésével, gondo­zásával kezdődik a vadászat — vélekedik Kozák István, aki a szilvásváradi vadásztár­saság vadászmestere is. Hatalmas agyarat pillantok meg a falon, rajta egy érmet. — Milyen eredményt ért el ez a trófea? — Ez egy 24,5 cm-es agyar, amely az országos erdészeti kiállításon nyert bronzérmet. Ezenkívül ugyancsak ezen a kiállításon selejtezésért kap­tam még két bronzérmet. A beszélgetésbe a vadász fe­lesége is bekapcsolódik. — A férjem szenvedélye a vadá­tam szarvasbő- gést, próbálta velem megsze­rettetni az er­dőt és megér­tetni, mi az az erő, ami sok­szor éjjel is vi­szi, hajtja őt Beszélgetés közben stílsze­rűen egy ka- kukkos óra szó­lal meg a fa­lon. A szekré­nyekben és a polcokon köny­vek sorakoz­nak. Mind a a vadászatról, a vadászok, a vadak életéről szólnak, A háziasszony poharakat, szat Ezt tudomásul kellett és kell vennem. Bizony gyakran előfordul, hogy egyedül ma­radok itthon, de mit tehetek? Férjem többször kivitt magá­val az erdőbe és én is hallgat­y J Ä vadászatot nehéz megta­nulni. Vadásznak születni J kell. Ezt a mondást egy kül­földi vadászkönyvből olvas­atain, amely a vadászok életé­fői, szenvedélyéről szól. J Nem tudom miért, de ez a J mondás jutott eszembe, ami­'s kor meglátogattuk otthonában Ja minap Kozák Istvánt. Szil- J vásváradon egy kedves házban J lakik a család. ^ Nem kell az ajtótól tovább í menni, hogy a teljesen tájé- Jkozatlan idegen is fel ne is- Jmerje; egy vadász otthonába J érkezett. A verandán szebbné’ J szebb trófeák sorakoznak, kö- Jzöttük egy 84,5 cm-es muflon- J csiga, amely az országos kiál- J lításon 1960-ban ezüstérmet Jnyert J A két belső szoba egy állan- J dó vadászkiállításnak tűnik. í Koronás szarvasbikák, mesé- í sen gyöngyözött őzbakagan- ! csők, vadkanagyarak minde- J nütt. J A csillárra esik pillantásom. J Szarvasagancsból készült ez is, Jmint annyi más használati Jtárgy itt Kozákék otthonában. 'Tudni kell ugyanis, hogy Ko- ;zák István nemcsak vadász, !de csontfaragó művész is an- !nak ellenére, hogy foglalkozá­ssá nem erdész, nem is vadász, [hanem vízügyi szakember. : — Mióta Vadászik? I — Nagyon régen. 1932-ben I lőttem az első disznómat és [azóta már mintegy 250 disz- [nót, száz őzet, jó néhány [szarvast és 4 muflont küldtem [át az örök vadászmezőkre, í Nézegetjük a trófeákat, a falra helyezett hatalmas vad­kanbőrt és beszélgetünk. Sok-sok vadászélmény, ked­ves emlék kerül elő. Itt a szobában több mint száz tró­fea díszük, és valamennyinek külön meséje, története van. Mind egy-egy szép délután, hajnal, vagy egy átvirrasztott éjszaka . története. Később 4z udvaron csodás ős . verőfény, virágillat. A klinika folyosóján homá: és gyógyszerek émelyegtet gyomorszorító szaga. Zárt a tők sora, csend. Az egyik aj' üveglapján zöld felírás: „VIZÍ GÁLÓ”. Az ajtó előtt némá hallgató nők. Asszonyok. V< konyra zárt ajkuk kemény v< nala, akár a cérna. Soruk? várnak. Előbb vizsgálat, a: tán műtőasztal. Küret. A folyosó falán óra, fekel számok a fehér tányéron. . két órának még tíz perc híj: kettőre vár a nőgyógyász szí lcszorvos. Kellemetlen, nyo masztó érzéssel ácsorgók s asszonyok között. Közömbö: részvétlen arcok, szemük ser árulkodik az érzelmekről. Ma határoztak mind: vállalják műtétet, nem kívánják meg szülni gyermeküket. Felettün az emeleten kacagó—síró, pt fők csecsemők. Ott fenn, szülészet. Itt lenn, az aborts lás. A vizsgáló ajtaja nyílik, i doktor. Fehér vászonnadrái fehér köpeny, fején is fehé sapka. Nagyot fúj, tüdejébe kipréseli a levegőt, mint ak magas hegycsúcsot mászoti melege van. Barátságosan ka rol belém, húz a kijárat fel« „Menjünk, ott kinn jobb...” i virágágyak mellett beszélge tünk. _ Csak percekig, mer mentőautó fordul be a kapun leemelnek róla egy hordágya! nővel. „Doktor úr! Péntekéi volt kürete... Be kellett újr; hozni!” Mintha követ tornyoznánal ö" mellemre, nehezen lélegzem (ami a kórházba vitt) Egy beszélgetés. A gyerekrő (beszélgetünk. Mennyi születik te*miért nem több? — A nők dolgoznak. Szül »hí, gyereket nevelni és kényé keresni, ez sok egyszerre. — Kevés a lakás! —A nők úgy járnak abor túszra, mint a fodrászhoz... — Gyerekkel, vagy gyere- kekkel nem lehet könnyen él­ni. Az ember pedig könnyer ákar..‘: — Jólét, pénz! Ahol ez meg- Van, ott gyerek is van. A miértre mindenki talál ökot. S vajon valóságos okot' Tény, a születések száma csök­ken évről évre. Az egri me­gyei kórház szülészeti osztá­lyán hét év alatt 37 százalék­kal csökkent a szülések szá­ma.' Ér.' Bükovinszky László, eg­ri szülész- és nőorvos, hosszú ideje kutatja a szülési kedv Csökkenésének okait, a csa­ládtervezés problémáját, egy­általában a korszerű nő- és fenyavédelemi munka megol­datlan kérdéseit. 1961-62—63- ban, tehát azokban az években, mikor a szülések száma leg­alacsonyabb volt az egri me­gyei kórház szülészetén, az összes először szült anyák 12,8, az összes másodszor szültek 21,1, az összes harmadszor szültek 48,8 és az összes ne­gyedszer szültek 49,2 százalé­kának tette fel a kérdést: akar- öak-e még gyereket, hányat; a családtervezés gyakorlati módszerei közül melyiket is- merik-használják? Pontosan 1165 asszony esetében vizsgál­ta a szülési kedvet befolyásoló különböző okokat. És 154 abortuszon már átesett fiatal leánytól is „interjút” kért: ha majd férjhez megy, hány gyer­meket kíván szülni? (világjelenség) Akik először szültek. TI Má­sodik gyermeket akarnak leg­többen — 350 nő közül 211. A három gyermeket tervezők száma jóval kevesebb: 65. Négy gyermekre mindössze hárman gondoltak. A második szülés után 330 anyát kérdezett az orvos. Két­százhetvenötnek „elég a ket­tő”; és ötvenegyen nyilatkoz­ták, hogy kell még harmadik is. A már meglevő kettő mel­lé csak négyen kívántak még két gyereket. A harmadszor szültek cso­portjában megkérdezett 245 asszony közül 231 nem vállal­kozik újabb szülésre, de 14

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom