Heves Megyei Népújság, 1965. október (16. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-28 / 254. szám

Szenteltvíz és artézi kút Táguló látóhatár... O a néhány ember ösze- verődik egy társaság­ba, szinte elkerülhetetlen, hogy valamilyen formában szó ne essék még a politiká­ról is. Hogy a sokrétű kérdé­sek közül melyik válik a leg- hangsúlyozottabbá ilyenkor, néha a véletlenen múlik. Legutóbb eléggé szokatlan téma került a középontba egy szűk társaságban. Így kezdődött: — Egy fiatal értelmiségi családról van szó — mondta mérnök ismerősöm. — A név nem fontos. Tisztviselők mind a ketten, nem nagy ke­resetű emberek. Ez a körül­mény viszont lényeges. Tudni kell még róluk, hogy van egy nagybeteg gyerekük, akit már minden neves szakor­voshoz elvitték. Sajnos, nem lehet rajta segíteni, közölték velük minden esetben. Ja, az orvostudomány sem képes csodákra. Csodák ... ! És most értünk el a dolgok vele­jéhez. Rövid, hatásos szünetet tar­tott, aztán folytatta. — A gyereket kivitték Franciaországba. Lourdes-ba, Meg voltak győződve, hogy Lourdes-ha bekövetkezik a csoda. De nem történt meg. Azóta szinte búskomorak let­tek. Hallottatok már ilyet? Miután a kérdésre csak el­néző mosoly érkezett felelet­ként, megjegyzéseit hozzá­fűzte az eseményekhez. — Az utazás legalább tíz­ezer forintjukba került. Ha valami híres, külföldi pro­fesszort keresnek fel, azért áldoznak ennyi pénzt, még hajlandó vagyok megérteni. De Lourdes miatt...! Ami­kor annyi orvos megmondta nekik már itthon is, hogy a gyereken nem lehet segíteni. Jó, ilyen helyzetben minden szülőben él a remény, hátha mégis ...! És újabb orvost keres. De, hogy csodában bízzék ma egy értelmiségi, ezt nem tudom felfogni. Rendkívüli az eset, rendkí­vüli az ok is, az általánosí­tásra egyáltalán nem alkal­mas. De valamit csak bizo­nyít: a vallásosság, az idea­lista világnézet nem szűnik meg automatikusan a mi tár­sadalmi viszonyaink között. T smerősöm maga sem •*- materialista, tudom róla, a köznapi értelemben vallásos, de nem bigott. Ö a világnézetek békés egymás­melleit élésének a híve. Hi­vatalosan nem kötelezte el magát egyik oldalra sem, a legtöbb, amire képes, hallgat, nem mond véleményt. Leg­feljebb úgy, mint most — szűk körben. De hadd mondjak el még egy példát. Szintén értelmisé­gi családról van szó. A gye­rekek közül az egyik már egyetemista, a másik még középiskolás, A család rend­szeresen jár vasárnaponként misére. — Meggyőződésből?—kér­deztem a két fiataltól. Mosolyogva egymásra néz­tek, majd az egyetemista csak ennyit mondott: — A családi béke kedvéért. — Nálunk a napirenden szerepel a mise — vette át a szót a kisebbik. — Ha csak ketten megyünk, a templom helyett sétálunk egyet. Csu­pán arra kell vigyázni, hogy otthon legyünk akkorra, ami­re a mise után hazaérnénk. Az édesanyjukkal néhány őszinte szót tudtam váltani egy alkalommal. Megkérdez­tem: — Nem gondolják, hogy a gyerekeket képmutatásra ne­velik azzal, hogy erőszakol­ják a vallási gyakorlatot? Maguk kényszerítik őket ala­koskodásra. — Az apjuk ragaszkodik hozzá — kaptam a vá'aszt. IV emrég még egy harma­L dik történetet is hal­lottam. Falusi emberek a szereplői. Az idős néni évti­zedeken keresztül elhanya­golta a betegségét, mert az egyéni gazdák világában az orvosért, a gyógyszerért és főként a kórházért fizetni kellett. Úgynevezett módos gazdaként tartották számon a faluban a család fejét. Adtak a szavára. De a pénz-..! Még­ha az állat betegedett meg, kihívták az állatorvost, mert a tehén megérte a költséget. A közös gazdálkodás aztán meghozta a térítésmentes or­vosi ellátást is, az idős asz- szony kórházba került, meg­műtötték, rendbe tették. Most mór az volt a gyanús, hogy nem érzett soha semmi fáj­dalmat. Ami biztos, biztos, Szentkútra ellátogatott, talán azért, hogy hálát adjon a csodatevőnek, amiért meg­gyógyult. Az orvosok közre­működését bizonyára nem fogta fel fontosnak. Egy öt­literes demizsonban a csoda- kútból vizet vitt haza magá­nak, mert az mégiscsak...» Iszogatta is mindennap szorgalmasan a vizet. Néhány nappal később a kisebbik fia, maga is már családos férfi, észrevette, hogy a korsó al­ján éppen csak kotyog a víz. Mit lehet ilyen he'yzetben tenni? — kérdezte magában. Vagy elmegy Szentkútra új­ból megtölteni a demizsont, vagy... persze, ez az egysze­rűbb, elmegy a korsóval a sarokra, az ártézi kútra. Mi­után ilyen könnyen felfedez­te a fából vaskarikát, azóta a demizsonból soha nem fogy ki a szent víz. Több történetem nincs, de azt hiszem, nem is szükséges további példákat sorolnom. A z idős falusi néni esete csak mosolyogni való, a többieké már nem. Náluk már az egyenesség, az őszin­teség, a jellem kérdése me­rül fel. Ezen a területen pe­dig nem lehetünk megalku­vók. G. Molnár Ferenc Lassan már mondássá válik, hogy hazánk tanuló ország. Való igaz, hiszen nálunk még sohasem tanultak ennyien, mint most. Elég megvárni egy általános, vagy középiskola délutáni, esti csengetését és máris meggyőződhetünk a mondás igazságáról. Találkozhatunk a padok kö­zött idős gépmesterrel, fiatal segédmunkás-lánnyal, deres ha­jú vájárral, ráncos arcú műve­zetővel, kamasz parasztíiú- val... A munka, az igény, az újabb és újabb, bonyolultabbnál bo­nyolultabb feladatok követelik a tanulást, a tudást, a műszak előtti, vagy utáni iskolákat... A nagy iskola, a felnőttok­tatás egyik újdonsága, hogy megyénk vasas üzemeiben vállalati oktatási bizottságok alakultak. A bizottság felada­tairól, terveiről beszélgetünk Nyári Elemérrel, a Mátravidéki Hőerőmű dolgozójával, a Va­sas Szakszervezet Heves me­gyei Bizottságának kultúrfele- lősével. — Mi tette szükségessé a bi­zottság megalakítását? — Ha szabad így mondani: maga az élet. A gyár, az üzem, a vállalat nemcsak egyszerű munkahely az embereknek, hanem egy nagy iskola is, amely minden dolgozótól alapos felkészültsé­get, tudást követel. Mind szak­mailag, mind politikailag, hi­szen a fejlődéssel csak így tu­dunk lépést tartani. Nem vér letlenül költ államunk millió­kat a felnőttoktatásra. — Az oktatási bizottságoknak éppen ezért az egyik legfonto­sabb feladatuk az, hogy a ta­nuláshoz minden segítséget megadjanak az embereknek, ugyanakkor úgy szervezzék irányítsák az üzemeken belül, oktatást, hogy annak az ered ményét itt, az üzemben hasz nálják, alkalmazzák a dolgo­zók. Néhány évvel ezelőtt mé; I előfordult, hogy csak ági tála: sál tudtunk megindítani egy egy tanfolyamot. Ma már ott tartunk,’ hogy válogatni Kell, ahogyan a munka, a szükség megköveteli. Az oktatási bizottság má­sik feladatának az analfabétiz­mus teljes megszüntetését tart­ja, valamint azt, hogy az üze­meikben minden dolgozónak meg legyen az általános iskolá­ja. — Természetesen ide tartozik a gyárakban folyó kultúrmun- ka is. Sajnos, néhány üzemben az a felfogás alakult ki, hogy a kultúrmunkát mindössze azon mérik le, van-e színjátszó, népi tánc-, irodalmi köre a gyárnak. Ahol volt, ott jónak tartották, ahol nem, ott rossznak. Változ­tatni kell ezen a felfogáson. Az említett példák valóban szerves részei a kultúrmunká- nák, de az oktatás is beletarto­zik. A bizottság feladata tehát, hogy gazdaságosan, politikusán irányítsa az üzemekben folyó oktató—ne­velő munkát. Ezek a feladatok hívták életre az oktatási bi­zottságot. — Ügy tudjuk, felmérést végzett négy vasas üzem az 1964— 65-ös oktatási év beisko­lázottságáról, valamint az 1965— 66-os beiskolázásról? — A Mátravidéki Fémmű­vekben, az Egyesült Izzó Gyön­gyösi Félvezető és Gépgyárá­ban, az egri Finomszerelvény- gyárban és a Mátravidéki Hő­erőműben. — Milyen eredményeket mu­tatnak a felmérések? — Pozitívak az eredmények. A Mátravidéki Fémművekben az 1964/65-ös oktatási évben 22-en végezték el az általános iskola VII. osztályát, húszán a nyolcadikat. A kihelyezett gépipari technikum első osztá­lyát 26, a másodikat 18, a har­madikat 19 fejezte be. Ezenkí­vül számos szakmai tanfolya­mot, különféle akadémiákat, ismeretterjesztő előadásokat lá­togattak a dolgozók. Az üzem oktatási bizottsága elkészítette a kétéves munkatervét. A Mar­xista-leninista Esti Egyetemre 28, a Marxista-leninista Kö­zépiskolába 32, A korszerű szo­cialista gazdaságvezetés című tanfolyamra 30, A szocializ­mus építésének időszerű kérdé­seire pedig 40 főt terveznek. \zok a dolgozók, akiknek nincs meg az általános iskolá- uk, a következő két évben be­lezik ... — Az Egyesült Izzó gyöngyö­gyárában az elmúlt évben az általános iskola VII—VIII. osz­tályát üzemi tagozaton 22, te­rületin 9 fejezte be. A gépipari technikum esti tagozatán 59, levelező tagozatán 14, a köz- gazdasági technikumban 29, gimnáziumban 33 fő tanul. Ketten végzik a marxista egye­temet, 14-en a marxista közép­iskolát. —! Az 1965/66-os kulturális évben ezenkívül hétfajta tanfolyamon, előadássorozaton bővíthetik tu­dásukat majd a dolgozók. Az idő sürget, ezért saját üzeméből csak néhány példát említ... — Vállalatunk dolgozóinak 80 százaléka vesz részt politikai oktatásban. Ezenkívül 13 féle szakmai tanfolyam működik. Három fiatalt küldünk ösztön­díjjal a műszaki egyetem nap­pali tagozatára, a levelezőre tizennégyet; felsőfokú techni­kumba négy, villamos és köz- gazdasági technikumba 45 főt tervezünk. Marxista egyetemre 21 dolgozót javasolunk. Remél­jük, hogy az elkövetkezendő két év alátt minden dolgozónk befejezi általános iskolai tanul­mányait és a szocialista brigá­dok segítségével felszámoljuk üzemünkben az analfabétiz­must. — Természetesen ezek az adatok, amelyeket a három üzemről említettem, csak tíze­déi, törtrészei azoknak a fel­adatoknak, terveknek, amelye­ket az oktatási bizottságok ki­dolgoztak, és azoknak a szak­mai, politikai oktató—nevelő, kulturális munkáknak, ame­lyek a megye vasas üzemeiben folynak. Az emberek szívesen tanulnak, senkit sem agitá­lunk, maguktól csinálják. Ügy érzik, szükség van rá... Tágul a látóhatár... Koós József ——­f=EUMA F/NK: — Igenis, apa... — Az az ember, aki feledé­keny, nem teljesíti kötelessé­gét, értékes dolgokat elhagy, nem méltó tagja az emberi társadalomnak... — Igenis, apa... — Az az ember, aki az dasági ügyeit irányító szakem­berek. Részt vesz a tanácsko­záson Sebők László miniszté­riumi főosztályvezető és több Heves megyei tanulmányi fel­ügyelő. A munkaértekezletet szerdán délelőtt a megyei tanács klub­termében Kovács Sándor a művelődési osztály főfelügyelő­je nyitotta meg. Ezután Ko­vács Gyula a hatvani központi műhely vezetője tartott elő­adást, majd Hajdú Kálmán ta­nulmányi felügyelő Ismertette az összegyűjtött tapasztalato­kat és feladatokat. A tanácskozáson megállapí­tották, hogy Heves megyében különösen a hatvani járásban már nagyon sok olyan hasz­nálható tapasztalat és mód­szer jött felszínre, amelynek alkalmazása szélesebb körben is terjeszthető. Heves megyé­ben 96 általános iskolában ve­zették már be a gyakorlati fog­lalkozásokat, és 20 ezer gyer­mek részesül ez által mezőgaz­dasági, Illetve ipari ismeretek oktatásában. A foglalkozás ve­szető pedagógusok irányítására « járásonként központi műhelyek J létesültek. Ezeknek a műhe- Jlyeknek a vezetői irányítják a ‘foglalkozásokhoz szükséges ♦ anyag beszerzését, összegyűjtik í a tapasztalatokat, ez által meg- } könnyítik és eredményesebbé J teszik területükön a gyakorlati ♦ foglalkozásokat. ♦ A tanácskozás ma folytatja »munkáját, a részt vevők több j központi műhelyt látogatnak fmeg Heves megyében. « ♦ __________________ j M ÍPÜJSiG 3 1965. október 2&, csütörtök (k) J A MEGYE termelőszövetke- latos viták elkerülése céljából rétéi és az egri tejüzem igen ebben az évben először beve- szoros kapcsolatban állnak zettük a tej helyszínen való egymással. A közös gazdasá- értékelését, minőségi osztályo­sokban terjnelt tejet az egri zását azokon a helyeken, ahol üzemben dolgozzák fel, innen a technikai lehetőségek meg­kerülnek a kész termékek a vannak. A viták nagy része fogyasztók asztalára. ezzel megszűnt s ez feltétlenül A tejüzem napi szükségleté- pozitív eredmény. Legutóbb nek jelentős részét, mintegy Egerszóláton adtunk át csar- hatvan százalékát a közös gaz- nokot a közös gazdaságnak s daságok biztosítják s ez igen azóta örvendetesen javult a nagy mennyiség. Naponta kapcsolatunk, mintegy 16 ezer liter tejet kap _ Milyen problémák adód- az üzem. . . „ nak meg? A szoros kapcsolat követ- _ Nagy problémánk az., keztében mind a tejüzem, bogy az egr; ds a pétervásári J mind a termelő üzemek arra járásban az egyes közös gaz-* törekszenek, hogy a munka daságok kevés tejet termelnek ♦ zavartalanul menjen. Mégis ds a begydjtő autónak nem- ♦ többször került sor az elmúlt egyszer 180 kilométert is meg? évek, de az elmúlt hónapok kell tennie> amíg tele iesz. • folyamán is vitára az üzem és Másbészt egyes termelőszövet­a közös gazdaságok között. - kezetekben a tej tárolásához. Szekeres Bélával, a tejüzem kezeléséhez a legminimálisabb , vezetőjével arról beszélget- feUételek sincsenek meg s a tünk, vajon az elkövetkezendő tej sz^bitas közben megsava­ídoben hogyan próbálják job- nyodik. Ez kiesésekhez vezet. ban összehangolni a munkát. Ebből adódikj hogy a telepnek zeniünk a termelőszö- ndba mas megyéből kell tejet vetkezetekkel szerződéses vi- , ­kerme. szonyban van. Éppen ezert ne- _ Ki tudjak_e elégiteni az kunk is érdekünk a higiénikus igényeketi> termelés elősegítése és ellen- Sajnos> a saját erőnkből orzese. A jobb termelés érdé- nem mindig. Most kötjük pél. keben eddig is több esetben d6ul a jövő évi szerződéseket segítettük a közös gazdaságo- a közös gazdaságokkal. Eddig kát hűtőgépek, szivattyúk kői- ügy néz ki a helvzet> hogy csonzesével. A jövőben még mintegy 15 százalékkal keve- fokozottabb segítséget kívá- sebb tejre kötnek szerződést,# nunk nyújtani. mint amennyire szükség lenne. «^rno'SafatÄ melőszövetkezeteknek. Ennek kötik a jövő évi szerződést, hatására kevesebb lett a vita ami nem helytálló. Ha viszont és jobb lett a termelés irányi- a szerződött mennyiség nem tása. Amennyiben a termelő- emelkedlk- akkor az üzemnem szövetkezetek igenyelnek, . ’ újabb csarnokokat is átad- tudja kielégíteni a fogyasztói, nánk. A csarnokok gépi bérén- valamint az exportigényeket, dezését helyben, ingyenesen jd lenne, ha a közös gazdasá- elvégeztük, ha arra volt szűk- gok felülvizsgálnák szerződés­ig, és el is fogjuk végezni. kötésüket és reálisabban ter- — A MINŐSÉGGEL kapcso- veznének. Apa a megtestesült szorga­lom, pontosság és rendszere­let. Egész héten egy hivatal­ban dolgozik, ahol a legkisebb rendellenességet és pontatlan­ságot sem tűri meg. Termé­szetesen, odahaza sem. Ezt legtöbbször Karcsi fia tapasz­talhatja. Egy vasárnapi kirándulás alkalmával, amelyre hármas­ban mentek el: apa, anya és Karcsi, s amelyre mindhár­man elvitték ernyőjüket, — betértek egy kis vendéglőbe is. A vendéglőből továbbmen- ve, útközben apa észrevette, hogy Karcsinál nincsen er­nyő. — Hol hagytad az ernyő­det? — kérdezte tőle. Karcsi elsápadt. — Az ernyőm ...én azt hi­szem ... hogy ottmaradt... — Igen... én is azt hiszem, hogy otthagytad a vendéglő­ben. Szerencsére, nem jöttünk még túlságosan messze on­nan, visszamész hát és elho­zod az ernyőt. Előbb azonban néhány szót még mondani akarok neked,.. A gyakorlati foglalko' isoka vezető általános iskolai neve­lők fe’edatairól, a műhelyfog lalkozácok tapasztalatairól ta­nácskoznak Egerben a Heves megyei Tanács művelődési osz­tálya által rendezett országo- tapasztalatcsere értekezleten. A két napon- át tartó munkaér­tekezletre 12 megyéből jöttek el a központi műhelyek veze­tői és az általános iskolák gaz­i-betúröl elhagyja a pontot, dolgait rendetlenül kezeli, el­játssza a becsületét, az a te­remtés szégyene, kigyomlá­landó individuum. Egy meg­becsülendő jellem nem hagy­ja el semmijét! Ezt jól je­gyezd meg magadnak. És most eredj vissza az er­nyődért! — Igenis, apa... — vála­szolta Karcsi és elindult. Né­hány lépésről még visszafor­dult és megkérdezte: — A tiédet is élhozzam apa...? Fordította: Antalfy István Központi műhelyvezetők országos tanácskozása Egerben Több tejre lenne szükség Napi 16 ezer liter tej'— Kevesebb a vita a minőséggel jövőre nagyobb követelmények — Milyen újdonság lesz a 11 következő évben? ' < — A TEJJEL kapcsolatos ] minőségi követelmények az ideinél szigorúbbak lesznek. ] Éppen ezért helyes lenne, ha a , termelőszövetkezetek már most is nagyobb figyelmet fordítaná­nak a tiszta fejésre, a szűrés- j. re, egyszóval a higiénikusabb 1 és szakszerűbb tejkezelésre. * Hiszen nemcsak az üzem, de , ők is jobban járnának. i K. L.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom