Heves Megyei Népújság, 1965. október (16. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-26 / 252. szám
Kevesen tudunk szépen beszélni — magyarul Arcok, pillanatok a nyelvészeti konferenciáról Az első sorban a padok elé helyezett székek egyikén a hajdani híres színésznő — a nyelvtudományi konferencián. Péchy Blanka — az idősebbek égy emlékeznek rá, mint a fiatalabb generáció, mondjuk, Ruttkai Évára — ellátogatott Egerbe: a művész tudós nyelvészetet hallgat. Itíxrtt feltünedezik a városi tanács dísztermében a hallgatóság között egy milliók által Ismert arc: a tv-bemondó Varga József. Mély, tárgyilagos hangját a nyelvtudomány tudósainak elmélete és gyakorlata szerint képezte. A profesz- szorokat csak munkatársaik, vagy hallgatóik — az ő tudományuk (és persze az adottság) által tiszta hangot nyert bemondót mindenki ismeri. Csak a hangját halljuk naponta: „Kossuth rádió, Budapest” az arcát soha nem látjuk _ a rádióbemondónak. Heten jöttek el közülük a konferenciára, köztük dr. Bálint Lajosáé. A színész — nyelvész Amikor Péchy Blanka a magnószalagról hallott beszédről pontosan megállapította* miért helytelen és hol a hiba, a nyelvész elcsodálkozott. Aztán kiderült: a művésznő megmondta pontosan a hiba kijavításának lehetőségét is: hogyan legyen — ösztönösen. A nyelvész csupán azt fedezte fel: hogy van — tudományosan. — Állandóan viaskodtam, megbékületlen voltam a színészt munka során felmerült kiejtési problémákkal. A fülem mindig elégedetlenkedett. Különösen a versmondáson keresztül jutottam el addig a pontig, ahol már a hanglejtés törvényeire voltam kíváncsi. A magam ereje kevés volt ehhez. Kerestem a kapcsolatot a nyelvészekkel. Először nemigen álltak velem szóba. Ez csak eleinte volt Aztán kitűnő ösztönnel és hatalmas gyakorlati tapasztalatokkal a kiejtésben Péchy Blanka szinte már nyelvésznek is számít. Könyvet írt; a megjelenő Fónagy—Magdics nyelvtudományi mű egy része a vele való munka kapcsán született meg. A Magyar Nyelvőrben közös cikke jelenik meg Fónagy Iván nyelvésszel. És jó pár évvel ezelőtt Péchy Blanka alapítványt hozott létre „A példamutató magyar beszédért: — amit három évig sikerült titokban tartania, hogy ő szánta rá a pénzt a Lőrincze Lajossal történt megállapodása alapján. „Valaki indiszkréciót követett el.. ” mondja még most is kicsit felháborodva ez a színész-előadó- művész-nyelvész, soha nem nyugvó ember, amikor a magyar nyelv ügyéről van szó. A tv és a rádióbemondó — Mit tanult a tv-bemondó egy nyelvész tudományos konferencián? — Elsősorban azt, hogy nyelvészeink sem tudnak mindent pontosan eldönteni — válaszol valódi „tv-s hangján” Varga József. — Foglalkoznak a bemondók tudományosan is a kiejtéssel? — Azt nem, de valami alapfogalmuknak kell lenni. A kiejtési szabályokat, a hangtani törvényeket ismernünk kelj. — Hogyan javítja kiejtését? — Sokat olvasok, rengeteget beszélek gyorsan. Ez valami olyasmi edzés, mint a futóknál, akik 20—30 ezer métereket edzenek naponta, hogy a verseny 1500 m-ére jól felkészüljenek. — Születik-e a jó bemondó? — Nem. De feltétlenül kell hangi adottság és valami élhi- vatottságféle is. Sőt, a művészi érzés sem hiányozhat. A szürke, sablonos anyagokhoz is meg kell találni az utat: a megfelelő hangszínre, a hanglejtésre, hangsúlyra át kell transzponálni ... Aztán megállapítja: — A konferencián elhangzott tudományos előadások tartalmilag biztosan kitűnőek, de az előadók beszédmódja, kiejtése már nem volt az. Pedig a szabályokat ók tudják a legjobban ... A bemondó a tv-nél és a rádiónál egyaránt hasonló feladattal küzd. Mégis különböző a feladatuk. „A rádióbemondónak nem kell ügyelnie bizonyos vizuális hatásokra, őket nem látják. Nyugodtan artikulálhatnak csúnya, esztétikailag nem szép szájmozgással is... ” Mégis, éppen dr. Bálint La- josné rádióbemomdó hangoztatta, hogy a bemondó az egy kicsit színész is Azonban óriási különbség van a kétfajta munka között — Egy alkalommal valamilyen politikai adást színésszel vettek fel. A lehallgatás során megállapították: ezt nem lehet közvetíteni, nem jó... — Mi a helyzet a bemondói utánpótlással? — Nincs utánpótlás. Nagyon sok a beteg torkú fiatal. Kevesen tudunk szépen beszélni magyarul. i (berkovits) Megkerül egy néhány méteres függönyt és a kissé már roskadt, lírai lelkű öreg humanistából nagyképű, ostoba, pö- feteggomba bürokratává válik. S ezt a tüneményesen gyors átváltozást, nemcsak a maszkja — mert az még csak gyorsaság és technika lenne —, de jelleme, hanglejtése, nyelve, egész magatartása teszi valóban hitelessé. Rajkint már nem kell bemutatni a magyar közönségnek, illetőleg nevét ismeri az egész ország, s most, hogy szombaton a leningrádi Miniatűr Színház műsorát lepergette a televívió, — közvetlenül is megismerhette a tévé milliós nézőtábora. A sajátosan fanyar humor, a valahol mélyen mindig ott húzódó rezignált líraiság érdekesen ötvöződik Rajkin és társulatának művészetében a tudatos változtatni akarással. Nem üres poénok csattannak és még a „hálószoba” is arra alkalmas, hogy a „pofátlan” nagyképűséget, az üres fecsegést és az üres fecsegőtői meghatódó hasonlóan üres koponyákat leplezzen le. A fiatal egyetemista — akit csak a munka érdekel?! — előttünk válik magáramaradt öreg emberré, olyanná, aki csak volt szerelme unokáinak szemében látja már későn, de tisztán: család, gyermek nélkül értel»ADMINISZTRATlV IRÁNYÍTÁS” metlenné, céltalanná válik még a nemes szándék is. Fanyar humor ez? Kétségtelen. Szatíra. Az is, mégpedig a javából .De keserű líraiság is, amelyet együtt, ilyen végtére is széles műfaji skálán csak egy valóban nagy és tudatos színész önthet művészi agitáció formájába. Nem véletlen, hogy — bár itt arra voltunk hagyatkozva, hogy a cselekményt dióhéjban és előre elmondják nekünk — talán ebben a jelenetben éreztük leg- igazabbnak a rajkini művészetet. Nem arról van szó, hogy az átváltozás e nagy művésze estjének többi számában nem adott volna emlékezetest — különösen, ha a honvágy-monológra gondolunk — de itt tudott legjobban megszabadulni attól a „művészettől”, ami ugyan lehet meghökkentő, de lehet néha béklyó is: a maszkok villámgyors váltása. A műsor egyik jelenetében a bölcs, de a korabeli élet bürokráciájához ostoba tudós kilencezer kötetes könyvtárát akarja az államnak ajándékozni. De a fafejű, nagyképű és karikatúrából pattant bürokrata, aki éppen a bürokráciához bölcsen értő, bár a könyvek világában szárazra vetett hal, — leltárt és papírt követelve, a kényelem istenének hódolva faképnél hagyja a nemes szívű adakozót Mind a két figura Rajkin, s valóban percen- kint csodálhatjuk átváltozó művészetét. De mintha éppen itt ment volna a külsőségben rejlő kétségtelen tehetség a tartalom rovására... Mennyivel — Figyeljetek ide, holnaptól 2 literrel több tejet adtok! (Mészáros András rajza) . -.. Rajkin és társulata több, kacagtatóbb, s éppen ezért leleplezőbb ' lehetőség adódott volna, ha az ostoba fajankó, aki oly magabiztosan jár-kel a bürokrácia országút- ján személyesen is, szemtől szemben is fecseghetett volna a tudóssal, aki viszont az értelem útjait járja botlás nélkül! Az átváltozás művészetéért így áldozta fel Rajkin a szatíra, a jellemek összeütközéséből származó irodalmi karikatúra lehetőségét! Volt olyan érzésünk a képernyő előtt, hogy mintha a jubileumról szóló, s leleplező sza- tírizáló, erejében és őszinteségében egyébként kitűnő jelenet elnyújtott lett volna. Igaz, itt feltétlenül figyelembe kell venni, hogy mi, „pestiek”, gyakran vagyunk hajlamosak a tömör és váratlanul gyors csattanóért feláldozni a jellem- ábrázolás néha még oly kévés lehetőségeit is, míg Rajkinnál ez elképzelhetetlen, ő minden figurát, minden villanást a lehető legteljesebben kíván bemutatni. Nem jelez, hanem ábrázol. Az már természetesen műfaj-vita kérdése, hogy a szatíra, a karikírozás, pontosabban a színpadi kroki megkívánja-e a teljességét e tekintetben. Rajkin szerint: igen. S színpadról vallott hitvallását végtére is kitűnő társulatával együtt megkapóan, emlékezetesen és magas művészi fokon valósítja meg. És ez a lényeg! Gyurkó Géza Megjelent a Béke és Szocializmus iegß|~!?is száma A folyóirat vezető helyen közli Kállai Gyulának. A bur- zsoá nemzettől a szocialista nemzetig című cikkét, amelyben a szerző öszefoglalja az MSZMP KB Politikai Akadémiáján tartott eladásának anyagát. Közli a lap Stefan Jedry- chowski, a LEMP PB tagja, a Lengyel Állami Tervbizottság elnökének írását Üj módszerek a lengyel népgazdasági tervezésben címmel. A szerző a LEMP KB IV. plénumán hozott határozatok alapján rávilágít azokra a módosításokra, MIHÁLY'. <• YTERO WEBET ' 14. — Szerelmes isten ..; A Feri L-— és a nő fölugrott a székiül. — A Feri... — hangja zokogásba fúlt, és kiszaladt a konyhából. A ház előtt két fiatal lány beszélgetett Amint a teddy- bundás nő kifordult a kapu alól, az egyik — fekete nadrágot viselt — intett a társasak. — Kövesd. Én közben telefonálok. A fekete nadrágos lány a legközelebbi telefonfülkéhez sietett. A vonal másik végén férfihang jelentkezett — Ida vagyok — darálta a lány a beszélőbe. — Egy acélkék teddy-bundás nő volt náluk. Vali utánament. — Meddig tartózkodott ott? — Talán tíz percig. — Jó. Maradjon ott és figyeljen tovább. Valika intézi a többit Félóra múlva megj' Harangi. A kocsival jöjjön be! Jó? — Értem. Vége. A telefon kattant. A lány visszasétált a ház elé! /XÉPfJJSMG 1965. október 26., kedd A másik, Valinak nevezett lány a teddy-bundás nő nyomába szegődött. A Rákóczi úton villamosra szálltak és a belváros felé utaztak. A nő a Kígyó utcánál szállt le, és betért a Mézes Mackóba. Kávét ivott, majd egy üveg Cinza- nót vásárolt A Petőfi Sándor utcába ment, betért egy házba, de fél perc sem telt el, ismét megjelent a kapuban. Tétován körülnézett, majd rövid várakozás után megállított egy iskolás kislányt. Néhány mondatot váltottak — nem lehetett tudni miről —, aztán a kislánnyal együtt visszament a házba. Körülbelül egy óra múltán a kislány kijött a kapun és a posta felé szaladt Kék borítékot csúsztatott a bejáratnál levő postaládába, majd visszafordult a Kossuth Lajos utca felé. Vali — miután gondosan körülnézett —, a sarkon megállította a gyereket. — Mondd csak, melyik iskolába jársz? A kislány készséggel válaszolt. — Egy osztályba jársz a Fejes Marikával? — Nem. Ilyen nevű nincs az osztályban. — Hogy is hívnak téged? A kislány megmondta. Vali nevetett .megsimogatta az arcát. elköszönt tőle, és a postára sietett Telefonált Néhány perc múlva levélszedő gépkocsi állt meg a postaláda mellett. A levelek belepotyogtak a vascsattos bőrtáskába, és a kocsi tovagördült... Pikó százados kényelmesen felnyitotta. A levélpapíron apró, szabályos, gyerekes betűkkel ez állt: „— Kedves Ferikém! Leveled már elég régen megkaptam. Látod milyen lusta vagyok, még csak most válaszolok rá. Pedig nagyon szeretlek ám, csak ezt ne a levelező készségemen mérd le. Inkább gondolj a sok együtt töltött kellemes órára, és akkor bizonyára nem fogsz kételkedni bennem. Egyébként minden a szokott módon folyik, a munka bent is és otthátradőlt a fotelben. Ügy for- hon is nagyon egyhangú És gáttá az ujjai között az olcsó nem is tudom mi lesz velem, borítékot, mintha valami be- ha még sokáig távol le-zel. esés egyiptomi papirusz lenne. Nem is írok többet, mer*, csak Sokáig nézegette a címzést, a a bőgés jön rám. ragasztást, a bélyeget, majd csókollak, csókollak egy határozott mozdulattal a Te ki» ............„a.r Pi kó sokáig, gondterhelt arccal tanulmányozta a szöveget. Talán tíz cigerettát is elszívott, de nem tudott kiokoskodni semmit. A telefon után nyúlt. — Kapcsolja Elek főhadnagyot — mondta a központosnőnek, majd amikor a hívott jelentkezet^ megkérte, jöjjön át egy percre . A főhadnagy nemsokára benyitott. — Elek elvtárs, nézze meg ezt a levelet — és átnyújtotta a papírt. Elek előbb a borítékra pillantott, majd megkérdezte: — A Faragó-ügy? Pikó bólintott. A főhadnagy szeme néhányszor végigfutott a sorokon, és szája széles mosolyra húzódott. A levelet az asztalra dobta. — Ez szép kis szerelmes levél! — Vegyük a mondatok kezdő betűit. Kezdjük el az elsővel, tegyük hozzá az ötödiket, majd folytassuk a másodikkal, hatodikkal és így tovább. Pikó tollat vett elő. _ és az utasítás szerint sorba írta a betűket. „LELÉPNI” — egészült ki ágül a szó. Pikó őszinte elismeréssel atulált társának. — Ez gyors munka volt! Amaz legyintett. — Ugyan, semmiség... Különben is... Várjon cmk. . Azt hiszem, aki ezt rejtjelezte, nagyon jól tudta, hogy percek alatt megfejtjük! Sőt! Talán éppen ezért írta! (Folvtatiuk) melyeket a gazdasági tervezés és irányítás rendszerében szándékoznak végrehajtani. E módosítások célja biztosítani a gazdaság harmonikus továbbfejlesztését és a gazdálkodás hatékonyságának fokozását. C. R. Rodriguez, a Kubai KP országos vezetőségének tagja A kubai forradalom és a parasztság című tanulmányában a kubai forradalom sajátosságait elemezve, rámutat arra, hogy néhány ilyen sajátosság meggyorsította a mezőgazdaság szocialista útra való áttérését, a tőkés típusú latifundiumok államosítása révén, más sajátosságok viszont lassítják ezt a folyamatot. Ez a körülmény azonban nem gyengíti a munkásosztály és a parasztság szövetségét. B. Zaharescu, a Román KP Központi Bizottságának tagja beszámol a román testvérpárt IX. kongresszusáról és méltatja az ott hozott határozatok jelentőségét. Külön érdekessége a Béke és Szocializmus most megjelent számának, hogy Az Egyesült Államok ma címszó alatt figyelemre méltó és igen aktuális cikkeket közöl ismert amerikai kommunista vezetők tollából az Egyesült Államok politikai, társadalmi és gazdasági életének néhány főbb kérdéséről. E cikkek keretében Gus Hall beszámol az imperializmus ellemi harcról. H. Winston ismerteti o kommunistáknak a tömegmozgalmakhoz való viszonyát, d. Lingtfoot mekvilá- gítja a négerek szabadságának útját. H. Lumer Szegénység és bőség társadalmában címmel írt tanulmányt. V. Perlő pedig vázolja a kormány gazdaságpolitikáját, illetve a válság elhárítását célzó intézkedéseit. A lap a vietnami háború címszó alatt szemelvényeket közöl a vietnami sajtó közleményeiből. A folyóirat Naplónk címszó alatt foglalkozik a tőkés uralom alatt álló területekben az utóbbi időben kitört politikai válságokkal, így kommentálja a görögországi eseményeket, ismerteti a dominikai, illetve dél-afrikai fejleményeket és értékeli a ma- laysiai válságnak, illetve Singapore független álammá való 'nyilvánításának tanulságaik
