Heves Megyei Népújság, 1965. október (16. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-24 / 251. szám

Húsz év magyar irodalma

RASZTTL GAMZATOV:

Nyolcsoros versek

Megint csak út: úton vagyunk örökkön. Hányat bejártam már, s megéltem én!

És hogy hány út vár még reánk a földön, nem tudod azt te és nem tudom én.

Megint csak út: úton vagyunk örökre. Látom a célt, mi legdrágább nekem.

De hogy a sor vajon hozzá kötött-e, nem tudom én és nem tudod te sem.

Vízként elfolyik a gyermekkor el,

vízként megy el, s örökül marad a dal, mit a gyermek énekel, emlékezet, mit örökbe hagy.

Folyamként foly el az ifjúság.

Viss :a nem tér, ami odavan.

Nag szerű lépések, hős tusák: emit k marad csak minduntalan.

Előt'.ünk, idő, ne légy büszke te, sajái árnyadnak tartva minden'embert.

Sok ember van, akinek élete villódzásodnak forrása, te öntett.

Légj hálás hát, n ránk így ragyogj csért,

— k ütőkre, hősökre, gondolkozókra —*

Önti ttad te és ontod is a fényt, de nem a tiédet: övékét, s mióta!

Szokolay Károly fordítása

JANKÓVICH FERENC:

SZÖLÖLOPÓK

Kaié —bal a... E kalimpáló szókkal jelle üzem zagyva hangulatom: míg lebúvok négykézláb» a holdban, hogy föl ne tűnjön alakom.

Kala—bala... A hús húsú tavasz rügy tűzre, s virág-lángokra ha nem gerjed ez: biztos, hogy jégcsipejű az, — de már elnyílott hirtelen.

Kala—hala... A lelkem nem üres, sőt r agyon is zsúfolva kong: izgalmak egymásra hányt halmaza elrendezetien peng, sikong és minden íevél-zizzenésre a többi cserép-hangon felesel —

Kala— hala... Egy szállongó sóhaj virág-hangon elmorzsolva, f esel.'

Tavasz—őszön a holdvilág pillangó zenét szűr reád: bástya mögéhől míg lesed, hogy leereszkedik a hold az árokba, mint jegyesed —• és jönnek a szőlő lopok, botladozva a haraszton: s a liold-szűz és a föld-assrosy kis búgocskái megfejik a tőkék duzzadt tőgyeit.

TÉNAGY SÁNDOR:

Vödröt nyel a kút

%

Vödröt nyel a kút, peng a vödörlánc, friss vizet markol a nyár, mély csobbanás gyűrűzik odalenn, akár a hangtalan kánikula idefenn. A vályú körül gerlék és csóró verebek raja strandol, tupírozott tollal begyeskednek az olcsó vígalomban, ágrólszakadt proli-dámák. Fekszem a vadzab satnya lugasában, kívül is, belül is: Nyár! Jönnek a répakapálók, lányok, hátukon villog a vas, akár testük a nap aranyában, mit eltakarni sehogy sem tud a pihegő bikini. Felzavarnak gerlét, s verebet, folytatódik a tánc a vályú körül, vödröt nyel a kút, peng a vödörlánc, csobbanás gyűrűzik odalenn, akár a szomjúság idefenn... Számban keserű vadzab, lehunyom szemem és gyermekkori kőkorsók hideg falára borulok, mint egykor, déli pihenőben.

GELLÉRT OSZKÁR:

Mond ki már

Mondd ki már:

mért riaszt a csupa fenség, kemény szigor, zord komorság, mért hajszolsz csipetnyi morzsát, versek közt is, mint a báj, gyöngyöz közben és nem azt, s üdvözölsz, mint vakszerencsét ami nem tud csak panaszt, sötét tűzűt, ami fáj, s óda hangon orgonái — mondd ki már.

Mondd ki mán mért inkább a csillagokba

nézel békén mosolyogva, ha sötétül a határ?

S mért nem tetszik neked as m csak balsorsra váró haza, s madarak közt szívesebben nem az ölyv, ha fellegekben szemed elől ragadozva szán.

Mért kedvesebb a data* madár? mondd ki már.

Mondd ki már: F f

ha a tüdőd beleheB, r

mért kedvesebb a mezei andalító vadvirágos illatán mint parfőmös budoár?

S veszélyt Jelző szirénánál méltóbb hangot hol találnál annál, mint ha felbúg a mélyszavfl gyár?

S mondd ki mán j

hideg fény a holdsngár.'

Idelenn, a földön fújják Ember, a te hallelújád, s odafenn a lét sivár: nem az isten, aki várj

Uallo, Mrs. Willkie! Hallo! \ " ■* Álljon már meg, hát t

nem grti a nevét!? Csak nem i képzeli, hogy ki akarom rabol- t ni, vagy mit tudom én... A i fiától hoztam üzenetet. A ma- j ga fia Ezra Willkie hadnagy, ( nem? Nahát, akkor mit ájul- 1 dozik? Miért akar elrohanni? i Annyira pocsékul azért nem < nézek ki. Ha a saját anyám 1 látna, az más. Elbőghetné ma- 1 gát, ő ismert engem azelőtt, de 1 maga most lát először, és pró- : hálná az én helyemben eldön- c teni, szerencse, vagy nem sze- : rencse, hogy már jó régen nincsen anyám.

Na, csakhogy lestopolt! Kerestem a lakásán, ott mondták, hogy az imaházban van. Hát persze — vasárnap délelőtt. Jöttem maga után, egy óra múlva megy visszafelé a

c

ronatom. Be is mentem volna, de hallom az ajtóban a papot, hogy adjunk hálát a te- 1 :emtőnek a békéért, amely I reánk teríti áldott szárnyait. 1 Azokat az áldott szárnyakat. < Dlyan hányinger jöt rám. In- 1 kább várok itt, kívül. És most ! ne kezdjen sápítozni, mit gon- : dől, miért vagyok én hozzá- ' kötve ehhez a koszos vonat- ] hoz? Nem eljöhettem volna 1 kocsin? Hatvankét mérföld. Na : igen. De ha maga az életben egyszer kivágódik nyolcezer méteren a kabinból, akkor mjad nem mereszti a szemét. Ahogy először kocsiba ültem, mindjárt keresni kezdtem a katapultáló karját. Az is én voltam, aki ordított, hogy el vagyunk veszve, nem működik a katapult. Na, ez nekem nem megy, lehajtok három

lupla whysklt, beülök a vonat- < >a és számolom a telegrafpóz- 1

iákat 1

Ez se tartozik ide. Locso- (

»ok össze-vissza, pedig a fiáról i loztam hírt Üljünk le erre a í padra. Erre. Nem, ne menjünk i íz árnyékba. Forralja föl az 1 agyvelőmet a nap, de a fák < alá nem megyek. Na, így. Te- i gye le az imakönyvét, mit fél, nem lopja el senki. És figyel- i jen, gyorsan akarok végezni. i És főleg ne jajgasson, hát i persze, a fiáról akarok beszél- i ni. Látja, ő is tisztában volt a legfontosabbal. Hogy mihelyt az ember földet ér, rögtön tegye föl a kezét... Ja, igen, ezt nem érti, na, majd mindjárt ... Szóval a maga fiát én azelőtt nem ismertem. Kint jöttünk össze, a támaszponton, Saigon mellett. A szárazföldieknél voltunk. Ketten kaptunk egy jó kis sugaras vadászgépet A hadnagy, a maga fia volt a parancsnok. Elhiszi, hogy azelőtt nem ismertem? Ott összejöttünk. Ma se tudom, milyen ember a hadnagy, de ott kellett összejönni.

Ide hallgasson, Mrs. Will- * kié: volt már maga úgy, hogy éjjel a szívére feküdt és lidércnyomást kapott? Akkor tudja, mi az. És most képzelje el: éjjel, nappal... Pedig nekünk azt mondták, jobb dolgunk lesz mint az anyahajósoknak. Azok állandóan ott vannak a hajón, csak félig repülők, félig fedélzetnyalók, ha- haj, a szárazföld, az igen, szolgálat után otthagyod a repteret, mehetsz a városba, séta, esti fények, egy kis bár. Na jó, elmehettünk, csak épp azt nem garantálta senki, nem garantálta a magas isten se, hogy aki elmegy, az haza is ér. Ha csak azt vágták a pofánkba, hogy Yankee, go home, meg voltunk tisztelve. Jó, hogy a többség hazaért, minden este hazamentek a katonák, egyeiül az t»lt a kérdéses, hogy kg

lesz az a néhány, aki nem! Ügy ültünk a bárban, mint a

ssirkék V a műkotlósban. Ha nyílik az ajtó, lehet, hogy a Sam Jön, de lehet, hogy beesik valami, egy kis csomag, kis

bambuszkosárka, egy ananász, és mire odanéznéL, szétrepült az egész bár.

Ültünk, összebújtunk, még a négereket se vertük ki. Az öregem foroghatott a sírjában, de nem volt kedvünk kiverni a négereket sem. Csak a bőr- tarkójúak, azok igen! Azok kiverték a négereket, kihaj igál- ták a filippinokat, azok megmutatták az ausztráloknak is, hogy merre az ajtó. Na igen, ők olyanok. Ha rájuk jött a dühöngés, nekünk se volt maradásunk. Valami őrmester, valami tizedes se szó, se beszéd odaköpött az asztalunk közepére, akkor a hadnagy, a maga fia pénzt dobott az asztalra és kiürítettük neki a helyiségeket. Hja, nem akárkik, tengerészgyalogosok, a hadsereg krémje! Állandóan ordítanak, a nyomukban mégis olyan csönd, akár a temetőben, és maga. Mrs. Willkie, tíz átkozott vadnyugati filmben nem lát olyat, amit ők képesek csinálni, ha valahová beteszik a lábukat De ha a pincér oldalép a hátuk mögé, kapnak az övükhöz, mert nem lehet tudni, senkiről nem lehet tudni! Ezt képzelje el, Mrs. Willkie! Ülni egy időzített bombán. És szeretne beiratkozni minden létező felekezetbe, hogy minden létező istenhez fohászkodhasson ...

M a jó, a fiáról, hát persze, arról van szó, és ne kérdezzen folyton közbe! Nem tudtam róla semmit, nem is érdekelt. Ö a boss, ha megjön a parancs, felszállunk, az., irám adva van, a feladat adva van a kötelékfőnök közben is adja rádión a részparancsokat Ha t

sei tudják magukba sűríteni a formálódó szocialista ember számtalan világnézeti, morális, ízlésbeli, életformabeli vonásának összességét

A kiállítás — igen helyo- sen — széleskörűen bemutatja irodalmunk nem-szocialista ágának mai termését is. Felvonul megannyi szemlélet társadalmi réteg, életérzés és alkotó módszer képviselője. S a fejlődés dialektikája mutatkozik meg abban, hogy ezekkel szembesítve nyeri el irodalmunk szocialista-realista vonulata igazi értékét központi jellegét: ezek vetületében mutatkozik meg igazán, hogy a szocialista gondolat ma már mennyire hajtóereje, mozgató energiája irodalmunknak. Sajátos összefoglalása, sűrítője irodalmunk szocialista ága mindannak, amit a fejlődés egésze produkált: meggyőző, dése erejével, elvi elkötelezettségével a szocialista áramlat szabja meg a nem-szocialista réteg mozgásirányát, világnézeti és esztétikai tendenciáit is. Szocialista realista alkotásainkat a nem-szocialista irodalmi művekkel egybevetve tűnik ki igazán szemmel láthatóan: mennyire a különféle konfliktusokkal való harc, a válságok legyőzése, a diszharmóniák leküzdéséből származó harmónia jellemzi, újabb irodalmunk pozitív hősét, napjaink szocialista embertípusát És ugyancsak kitűnik: a részjelenségek minél tüzetesebb!, aprólékosabb írói feltérképezésével, a néha szociografikus részletességű mozaikok egybehangolásával voltaképp az egész társadalmi kép logikai és érzelmi, életszerű ábrázolására törekszik irodalmunknak e központi ágazata.

P ezsgés, problémagazdag- ság, születő és oldódó ellentmondások, művek és életpályák polémiája, valóség és művészet szüntelenül vitázó egysége, egyszóval áramló élet — ex az a sokáig megmaradó emlék, amelyet a látogató magával visz erről a jól megrendezett kiállításról.

Fenyő István

A kiállítás a maga egészé- ben sajátos tükre a szocialista embertípus hazai kialakulásának, alkotó energiái felfokozódásának, igényeinek, törekvéseinek, problémáinak és céljainak. A könyvek egymásutánjában megjelenik előttünk a szocializmus hazai történelme. Az olyan művek, mint Illés Béla Honfoglalása, Veres Péter Pályamunkásokja, Próbatétele, Szabó Pál Isten malmai s Űj föld című regénye többet jelentenek puszta irodalomnál, esztétikumnál: szembenéznek a megelőző évszázadok tehertételével, reprezentálják egy nép legnagyobb történelmi sorsfordulatát Érezni lehet bennük a nemzet megújuló életritmusát, művészileg tanúskodnak egy megújuló építő-terem tő folyamat roppant lendületéről.

A húsz esztendő kezdetén

megjelent művek a számvetés, a történelmi mérleg, az elhatárolódás és az ítélet jegyében íródtak. A felszabadult nép tekintett vissza bennük múltjára, mérte meg kritikailag, mit vall magáénak a történelemből, hogyan minősíti a magyar századok társadalmi és nemzeti harcait A távlatosság jellemezte ezt a szocialista realizmus felé tájékozódó irodalmat, a kitágult perspektívák, a múlt és jövő méreteiben való gondolkodás. S emellett egy nagyfokú változás-élmény: a fordulat éve táján fellépő fiataloknak — Simon Istvánnak, Juhász Ferencnek, Nagy Lászlónak — elsősorban az volt a jellemzőjük, hogy költészetükben a régi életkeretek, a megszokott életközeg felbomlását tudták megörökíteni. *

A kiállítás bizonyos mér- tékig tükrözi a helyreállított értékrendet irodalmunk 1949—56 közötti fejlődését illetően. Sokat bírálták irodalmunknak ezt az időszakát, s nem alaptalanul. Karinthy Ferenc, Mesterházi Lajos, Sar- kadi Imre, Szeberényi Lehel és mások művei közt tallózgatva azonban szembetűnő: a személyi kultusz eltorzulásainak felfedése az irodalomban nemcsak megrendülést váltott ki, de művészi elmélyülést is hozott, és kihatott az erkölcsi és esztétikai energiák megnövekedésére.'Az 1953—56 közt indult fiatalok — Sánta Ferenc, Szabó István, Kamondy László, Galgóczi Erzsébet, Fejes Endre és mások — már e kritikus látás és erős morális érzékenység jegyében kezdték pályájukat.

Az 1957-es év mindenképpen korszakhatár az irodalmi alkotások tematikáját, probléma- ’ körét, ideológiai szintjét, ízlésirányát és stüusrétegződését te- ■ kintve egyaránt. A kiállított ' könyvek érzékletesen dóku- [ mentálják irodalmunk összeha- ’ sanlíthatatlan kiszélesedését, a • méretek és arányok eddig soha

> nem tapasztalt megnövekedé- | sét. Ha az 1957 utáni könyvkiadás produktumait szemlél> jük, a teljesség érzése kerít hatalmába: az a széles ív, amelyet a kiállítás Illyés Gyulától

) Németh Lászlótól, Tamás- Árontól, Galambos Lajos t Moldova György és Szakony: . Károly műveiig felmutat - t egész irodalmunk alkotókedvé !, nek elevenségéről vall. Darva: . József, Dobozy Imre, Garai Gá f bor és Váci Mihály nagy si - kerű alkotásai, a Húsz óra és : l, Rozsdatemető a közéleti érdek i lődés előterébe kerülésének, ; t, néppel, a népi hatalommal va 5 ló összeforrásnak, a népi éle é központi problémái megraga il dásának bizonyságai. Az írc 8 rang megsokszorozódott társa T dalmi felelősségét és értékét, _ közösségben betöltött hivatás jelfokozódását jelzik ezek a alkotások. Mély érzelmi átélés

A magyar könyv két évtí- ziedes útját bemutató nagyszabású kiállítás nyílt a közelmúltban a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Szocialista könyvkiadásunk 20 esztendeje merőben új szakaszt nyitott a hazai közműveltség történetében: a felszabadulás előtti könyvkiadás ugyanis nagymértékben idomult az akkori idők népellenes kultúrpolitikájához. A sekélyes polgári bestsellerek és ponyvaregények divatja nyomta rá bélyegét erre a könyvkiadásra. A szépirodalmi művek átlagpéldányszáma elvétve ha meghaladta a háromezret. Szomorú jelképe ennék a kornak a könyvnapokon versesköteteit eredménytelenül á- ruló József Attila, Babits, Kosztolányi, Karinthy, Krúdy, Móricz kénytelenek voltak a nagy kiadó sokszor előnytel«* feltételeit elfogadni.

A baloldali és szocialista irodalom kiadása legtöbbször csak illegális, vagy félillegális körülmények között történhetett A kiállítás anyaga ennek felsorakoztatásával indul: széleskörűen bemutatja a 45 előtti illegális kiadványokat A gyűjtemény vitrinjeiben ott láthatjuk a régi úttörő antológiákat, így a Tollal és szerszámmal című 1941-es kiadványt majd a következő évekből a Mérték, a Mérleg, a Március című antológiáikat, a hazai munkásírók emlékezetes vállalkozásait Az „elkobzott műveik" címszava alá foglalt könyvek — Balázs Béla, Gábor Andor versei, Barta Sándor regénye, Lengyel József dokumentumregénye, József Attila folyóirata, azután a párt által kiadott folyóiratok, a 100 százalék, az Egység, a Világirodalmi Szemle, stb., —- együttese nemcsak irodalomtörténeti érték — ezek a magyar szocialista gondolat felbecsülhetetlen tárházat Forrása, kiindulópont, ja, alapja a felszabadulás utáni magyar Irodalomnak, húsz év irodalmi fejlődésének.

A felszabadulás utáni iro- dalom menetét, a méreteket, arányokat, vállalkozásokat és célokat — a tárlat tükrében — mérlegelve lehetetlen, hogy szembe ne tűnjék a minden tekintetben nagyarányú előrehaladás. Az 1945-ben kiadott könyvek, a szabadság első hírmondói igen szerények. Benjámin László és Zelk Zoltán versei, Illés Béla, Nagy Lajos, Veres Péter prózai művei még fűzve, gyenge papíron kerültek a közönség elé. Ezután következnek a tárlókon az államosított könyvkiadás első vállalkozásai. Például a Szépirodalmi Könyvkiadó Magyar Klasz- szikusok című sorozata, melyben 63 mű jelent meg. Nemcsak az a múlhatatlan érdeme ennek a sorozatnak, hogy régi irodalmunk nagy értékű alkotásait hozzáférhetőkké tette, hanem az is, hogy azok alapvető marxista értékelését is megadta. Majd az Olcsó Könyvtár, a Kincses Könyvek és egyéb sorozatok, a Világirodalom^ Klasszikusai, az írói életművek — Jókai, Mikszáth, Tömörkény, Móricz és mások — egyse kiterebélyesedő sorozatai.

A statisztikai adatokon lehel lemémi leginkább a fejlődést Húsz év alatt az évente kiadotl könyvek száma 644-ről 4164-re az átlagos példányszám 4900- lói 10 700-ra emelkedettr Adj Endre művei 1945-től 37 ki adásban 430 ezer példányban Aranyé 79 kiadásban összesei 1 millió 174 ezer példányban Jókaié 197 kiadásban 6 millii 123 ezer példányban, Mikszáth 77 kiadásban összesen 3 és fé millió példányban, Móriczé 23 kiadásban 4 millió 423 eze példányban íelentek meg - olvassuk tagadhatatlan büszke téggei a statisztikák