Heves Megyei Népújság, 1965. október (16. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-24 / 251. szám

Hit és szabadság Biztató kísérlet A gép tehát megy, dolgozik; egyik a másik után. Vala­mennyien kíváncsian figyeljük működésüket. Már jól benne járnak a szántásban, amikor hirtelen az egyik gép kerek* „elkapar”, helyben forog, majd reccsenés hallatszik. Eltört * vészbiztosító, azaz a vészmeg­állító berendezés egyik karja; — Látja, ilyen problémák: vannak — magyarázza a veze­tő mérnök — 17 ezer forintért csinálták a berendezés darab­ját, mégis gyenge az anyag. A, legkisebb nyomásra törik. Emellett azonban rosszak * hegesztések is. Azért kell kí­sérleteznünk, hogy meggyőződ­jünk arról, melyik kart, szer­kezetet kell erősebb anyagból készíteni, s esetleg módosíta­ni. Az idei és az elkövetkezendő két év kísérleti tapasztalatai majd bebizonyítják, hogy ér­demes volt-e vele foglalkozni? Eljön-e az az idő, amikor a megye termelőszövetkezetei­ben a traktorosok csak szem­lélői lesznek a szántásnak? A tervező, a kísérlet vezető­je és a traktorosok bizakod­nak, hogy igen, mégpedig né­hány éven belül... Fazekas István EGYEDÜL... kában, gondban felgyülemlett, de eddig észre nem vett belső feszültsége lobbant ki egy­szerre az arcán. Eddig a fia, a ház baja, a férje volt minden gondolata és az az érzés most új volt, szán­té már egészen Ismeretlen. — Jöjjön csak. Máskor is jö­het, aztán majd ha Karcsi itt­hon lesz... Az ember kezébe vette a ka­lapját. — Karcsi? Karcsinak több esze van annál, hogy mozdul­jon az apja mellől. Persze, meg is lehet érteni. Elvégre fiúgyereknek az apja a ked­ves. Meg aztán a szakma, ott is csak szakma... Pénzre kel» pénzre fekszik. Margit pirosra gyűlt arca halványodni kezdett. Csak nézte, nézte az embert és a fe­jében alig észrevehető szédü­lést érzett. Már nem is látta az arcát, a szemét, csak egy hosszú, nyurga alakot maga előtt. — Tessék... — suttogta elfőj- tottan és szélesre nyitotta előt­te az ajtót. — Margitka? Mi történt? Rosszul szóltam talán? — Rosszul. Nagyon rosszul. Azt hittem, maga jobban is­meri a fiamat... Az ember még mondani ” akart valamit, de a zár­ban fordult a kulcs .és a szo­bában elaludt a villany. A kutya pedig veszettül ugat­ni kezdett az udvaron. Szalay István pMjPBJSjiGj 3 1965. október 24* vasárnap — ... Maga meg eií úgy el­ment, hogy isten áldját se mon­dott... Az ember leült a székre, Margit meg a díványra a kézi­munkája mellé. Valahogy jól­esett most ez a váratlan látoga­tás. — A Karcsi gyerek? — Elment. Angliába. Meglá­togatni az apját. Az ember nagyot nézett. — Igen-igen. Hogy beszéljen, találkozzék vele... Hallgattak. A vendég megint cigarettára gyújtott. — Iszik egy pohárka bort? — Ha jó szívvel adja. — Mint a fiam ismerősé­nek ... 1/ occintottak. Az ember ** halkan beszélt. A volt feleségéről, meg a lányáról, aki már férjhez ment egy elvált­hoz és még a lakodalmába se ' hívta meg az apját. Margit sajnálkozott, a gép­állomás! ember meg közelebb húzta a széket. — így bizony, Margitka, ilyen az élet. Hálátlanok a mai gye­rekek. Maga asszony, magának könnyebb, de én? Nem kóbo­rolhatok mindig egyedül a vi­lágban ... Estefelé aztán az ember el­búcsúzott. Sokáig tétován állt az ajtónál. — Eljönnék máskor is? — mondta és búcsúzásnál két ke­zébe szorította az asszony te­nyerét. Margiton hirtelen végigfutott M forróság. Hosszú évek mun­volt csúnya ember, kicsit szo­morkásnak látszott és ha itt volt, mindig telefüstölte a szo­bát — Rossz lehet így egyedül, Margitka — mondta egyszer. — Ketten vagyunk a fiam­mal... 1/esőbb valami két hónap- *'■ ra elhelyezték a gépál­lomásról, Karcsi meg előállt a nagy tervvel. — Anya! Én megnézem apát! Sírva fakadt Egyedül hagynál? — Megtudom, mi van vele, igaz-e a levél... ? Karcsi ekkor már kitöltötte a katonaidőt kereső volt az anyja mellett, végeztek a ház- építkezéssel is, nem lehetett visszatartani. A kiutazás nem volt könnyű. Pénz, ruha is kellett, az útle­vél, a vízum se jött meg máról holnapra — Apámat szeretném látni — mondta a rendőrségen. Egy magas, kopaszodó ember volt a százados, aki meghall­gatta. Megértette a szándékát Egy hónap múlva útnak is in- : dúlt a fiú az apja után... Ugyan hogy fogadta a fiát? Megismerte-e, akit olyan köny- : nyen itt hagyott? — kavarog­tak fejében a gondolatok. Kopogtak. Margit összarez- ; zent A kutya se ugatott, a kis­kapu se csapódott, nem jöhe- i tett idegen. : Egy ember állt az ajtóban, i Mindjárt megismerte a gépállo­mási ismerőst j él együtt és ott is bányábar dolgozik. Egyszer, talán fél évvel a *■ levél után, Karcsi azl mondta: — Anya! Építsünk házat Ketten. Maga meg én. Szóljon az elnöknek, segítsenek fuvar­ral, én a gépállomáson szólok és összehozom az anyagot. így kezdődött a házépítés így szakadt egyik nagy gond­ból a másikba. A gyerek hóna­pokon át kétműszakozott, c meg két emberre való részes kukoricát vállalt, disznókai hizlalt szerződésre. A rádió zenébe kezdett. Mar­git újra elővette a kézimunkát és számolgatni kezdett: a köl­csönnel együtt százhúszezret költöttek a házra. Meg a sok munka, a vesződség. Volt úgy is, hogy nappal a határban munkaegységre dolgozott, ami­kor pedig este megjött a vonta­tó az asszonyokért, ő egyedül beállt a vállalt kukoricába. — Tíz év, lassan már tíz év telt el így gondokkal, bajokkal ember nélkül. Margit abbahagyta a horgo­lást, a tükör elé lépett és meg­igazította a haját. Eddig ilyesmivel keveset tö­rődött, de a gyerek kérte: — Adjon egy kicsit magára, anya! Elvégre fiatal még Amiért apa elment, nem emésztheti el teljesen magát. Egyszer Karcsi egy negyven­öt körüli férfival jött haza a gépállomásról. Később többször is hazakísérte Karcsit. Nem- ni. dolgozni, a szervezeti sza a bályzat betartásával segíteni: párt munkáját és személye példájával is új tettekre ösztö t, nözni a pártonkívüli milliókat- Személyes példájával is De mit mond az a becsüle tes, a kommunistákat épper i magatartásuk, áldozatkészsé i gük és őszinteségük nyomár tisztelni megtanult pártonkí- j vüli, aki azt látja, hogy falu­- jának, üzemének egyik kom- . munistája mást mond és mást tesz? Mi lehet a véleménye as L olyan emberről, aki nem szű­- nik hangoztatni kommunista ♦ párttagságát, de háromezer fo- ’ rintért megbérmáltatja a gyer- t mekét? Hol van itt a szó és a ; tett egysége, amiért annyit i küzdöttek éppen a kommu­nisták az elmúlt évek során, s ■ amelynek egységét éppen e : küzdelmek hevében, tüzében , sikerült megteremteni? Jogilag i igaza van a párttagnak, de i mint kommunistának nincs: 1 a szabad vallásgyakorlat lehe- . tőség, de nem kötelesség. Kü­lönösen nem azok számára, akik egy materialista világné­zet alapján álló párt önkén- , tes tagjai. Finoman kifejezve is: illem dolga hát, hogy egy párttag szavakban ateista* de tetteiben idealista. És az illem szót kell hasz­nálni akkor is, ha állami, vagy gazdasági vezetőről van szó... A tanács vb-titkára nem párttag ugyan, de mint állami vezetőt, egy olyan ál­lam egyik vezetőjét figyeli a dolgozó nép közössége, amely mindig és nyíltan vallotta a materializmus igazságát. A ve­zetőről azt tartjuk és valljuk, hogy5 rátermettsége, hozzáérté­se és nem utolsósorban tisztán — vagy, ha úgy tetszik: tisz- tábblátása emelte egy-egy kö­zösség élére. Akarva akaratla­nul úgy tekintik őt is, mint azt, aki tetteiben az állam politikai és ideológiai céljait példázza, fejezi ki. S ez, s így már ismét nem magánügy, nem a lelkiismeret szabadsága, hanem a szabadság lelkiisme­rete. A vallásos tömegek is meg­tanulták becsülni a kommunis­tákat és zömükben megtanul­ták igen sokan becsülni azt, aki tagsági könyvvel, vagy anélkül nem a vallásos ideoló­gia talaján áll. Mert a lelkiis­mereti szabadság nem azt je­lenti, hogy mindenki lehet val­lásos, de azt is, hogy lehet ate­ista, s hogy a materialista vi­lágnézet hirdetése, az idealiz­í ♦ M argit térítőt horgolt, hogy { * " mire Karcsi hazakerül, < már készen legyen. J — Karácsonyra itthon leszefk | — így búcsúzott, amikor meg- { csókolta. ♦ — Karácsony? Hol van még ♦ karácsony — tűnődött és meg­♦ vastagodott ujjait nézte, ölbe {ejtette a kézimunkát, szétnyi­♦ tóttá maga előtt a tenyerét ! Durva paraszttenyér. Csak ♦ feljebb, a karján simult bárso- | nyosra a bőr. { Emlékek jutottak eszébe, a «ház, a sok munka, ötvenhatig ♦ a férje bányában dolgozott. A {régi házban laktak, pedig min­idig kérte, kezdjenek hozzá, ‘építsenek másikat az Újsoron. } — Majd ad a bánya. Ha a I mérnökhek ad, nekem is kell, {hogy adjon — ennyi volt min­idig a válasz. J Karcsi akkoriban járta a ♦ nyolcadik osztályt, az apja azt {akarta, tanuljon tovább. A 'gyereknek jó esze volt, de kü­lönösen a számtanhoz értett { Egy este aztán a férje ne- j gyedmagával világgá indult ‘Kérte, könyörgött, ne menjen, ♦ de ő furcsa, zavaros dolgokról {beszélt és kijelentette, hogy ♦ három ház árával jön haza ha- » marosan Amerikából. ♦ Nehéz napok jöttek és ha ke- J servesen is, de múltak az évek. ♦ Egy idő után Németországból, {később Angliából érkezett le­ivél, tele dicsekvéssel, meg egy {színes fényképpel, amelyen a ♦ férje egy szép autó mellett ci­♦ garettázik. Négy év múlva az- {tán másik levél is érkezett. ; Nem egyenesen haza, hanem a ♦ szomszéd utcába. Egy disszi- {dens írta azt is. Ebből tudták »meg, hogy Károly egy lánnyal mussal szembeni elvi harc nem mond, mert nem is mond­hat ellent a szabad vallásgya­korlás jogának. Két urat nem lehet egyszerre szolgálni? — talán lehet, éppen ezért, mert az egyik a nép állama, a kom­munisták vezette népi demok­rácia, — de legalábbis ízetlen­nek tűnik mindenki előtt, aki csak egy kicsit is hajlandó töp­rengeni e kérdés kapcsán. Nyilvánvaló: az emberi, elvi magatartás megítélésében más­nak kell lennie a mércének, ha egyszerű, vagy éppen idősebb párttagról van szó, s megint másnak, ha vezetőről esik szó. Nem könnyű évezredes és már kora gyermekeszméléskor ma­gunkba zárt eszmékkel, világ­nézeti formákkal szakítani. Van, akinek könnyebb, van, akinek nehezebb: szerepet ját­szik ebben nyilván a művelt­ség, a tanulás volt és jelenlegi lehetősége, különbséget a kör­nyezet, az a „társadalom”, amely a nagy egészeként, még nem zárkózhatott fel a materia­lizmus igazságához. Sok bék­lyó, családi kapcsolat, nemegy­szer szülők, nagyszülők nehe­zen elviselhető haragja, csalá­di kiközösítés, vagy éppen csa­ládon belüli perpatvar nehezít­heti és nehezíti is a bátor és nyilt állásfoglalást. Az is tény, hogy sok esetben már csak üres formaságnak tűnhetnek az egyházi szertar­tások, amelyek alkalmat és ürü­gyet szolgálhatnak holmi ün­nepségekre, családi összejövete­lekre; avagy csak egyszerűen a békesség-óhajtás húzódik meg mögöttük. Mégis a jog és „illem” oldaláról nézve a for­ma tartalmat is jelent, elve­ket, igazságot, világnézetet. Hogy nem könnyű szembeszáll­ni a maradisággal, a konzer­vativizmussal? — ki tagad­ná... De a kommunisták, a nép soraiból kiemelkedett ve­zetők egyik és nem is kis fel­adata éppen az ezek ellen való harc. A harcról való lemondás a holnapról való lemondást je­lentené. Így és ezért aztán nem egyszerűen illem, hanem be­csület, állásfoglalás, példaadás és a szocializmus épitésének ügye, gondja is mindaz, amiről a három mondat kapcsán szól­ni, írni kellett. Hit és szabadság, — nem el­lentmondás ez, hanem a leg­nagyszerűbb azonosság. Hinni a holnapban, az emberben kelL Gyurkó Géza A hosszúra nyúló, enyhe domboldalon Öt traktor szánt a nagyrédei Szőlőskert Terme­lőszövetkezet határában. Kö­rülötte traktorosok, a szövet­kezet vezetői és a kíváncsisko­dók sürgölődnek: a szántás mélységét mérik, magyaráznak egymásnak valamit, aztán megállítják a gépeket, s a raj­ta elhelyezett szerkezetet iga­zítják. Kísérlet folyik itt a termelő­szövetkezet 0194-es tábláján, amelynek híre bejárta már az egész országot. A Mezőgazda- sági Gépkísérleti Intézet mun­katársa és a hozzá beosztott traktorosok felügyelete alatt próbálkoznak a vezető nélkül« traktorok beállításával! — Kísérletezünk, de már annyiféle hír, jó is meg rossz is napvilágot látott, hogy az már mégiscsak sok — mondja érkezésünkkor kissé bosszúsan Hegyest László mérnök, a kí­sérlet vezetője. — De igazat sem a Népszabadság glossza­írója, sem pedig a rádió kom­mentátora nem találta el és sajnos — elhamarkodva — íté­letet mondtak. — Nézzen szét! — folytatja. — És várjon egy negyedórát, ! amíg a „magot”, a szántásra ; váró terület közepét kiszánt­ják. — Győződjön meg saját szemével: megy-e, vagy sem a vezető nélküli traktor? Várakozunk, s közben be­szélgetünk a találmányról. Így tudjuk meg, hogy hidraulikus elven működő automatikát szerkesztett Albert István, egyetemi tanár, amelyet a traktorra szerelve biztosítani lehet annak üzemeltetését. A hidraulika a barázdavezérlés elvén működik, az úgynevezett „ötödik kerék” a barázdához tapad, s ennek mentén kormá­nyozza a gépet. A kísérletet egy jó hete végzik, így kevés tapasztalatra tettek eddig szert, de azt máris kijelenthe­tik: az elv nem rossz, bár to­vábbi módosításokra szükség van, hogy a gyakorlatban is kifogástalanul beváljon. Közben a traktorosok a „ma­got” kiszántották és előkészü­leteket végeznek, hogy a gépe­ket önmaguktól elindítsák. Le­eresztik a vezérlő ötödik kere­ket, meghúzzák a szükséges csavarokat, majd a traktorból kinyúló hosszú indítókaron csavarnak egyet és a gép ön­magától elindul, maga után húzva a szántó ekét. — Majdnem háromezer fo­rintnyi ajándékot kaptam a bérmáláskor... — A rokonság. A szülők. Megmérgeznék az életünket, iia nem a templomban esküd­tünk volna... — De hát végtére is Ma­gyarországon szabad vallásgya­korlás van ... Állampolgári jog, hogy bárki templomba járjon... * Az első mondat, amely na­gyon is „materiális” formában rögzítette, hogy itt sokkal in­kább megfogható javakról, mintsem vallásos világnézet­ről van szó — egy falusi párt­tag szájából hangzott el. A második „szerzője” pártonkí- vüli, községi tanácstitkár a megye egyik déli kis községé­ben; a harmadik egy állam­polgári öntudattal felvértezett ember szájából hangzott el e „két” mondat felelevenítése és mérlegelése kapcsán. Nos, hát kezdjük azzal a bi­zonyos „harmadik” mondattal: állampolgári jog-e, vagy sem, hogy Magyarországon bárki templomba járhasson, egyházi szertartásokon vehessen részt? Közjogílag nagyon egyszerű és tömör a válasz: természetesen joga van. Elképzelhetetlen a szocialista demokrácia a lelki- ismereti szabadság nélkül, megengedhetetlen, hogy bárkit — egyedül csak azért, mert vallásos — hátrány, megkü­lönböztetés érjen, mert mi sem idegenebb, éppen a kommu­nistáktól, mint tó, hogy az ész érvei helyett a szankciók nyo- matékával lépjenek fel az ide­alista világnézetet vallókkal szemben. Igaz, volt idő, amikor temp­lomba járni már eleve elren- deltelést jelentett az illető ká- der lap jának szövegezésében, amikor fontosabb volt egy munkás, vagy egy bérelszámo­ló viszonya a valláshoz, mint viszonya a munkához, a népi demokrácia államrendjéhez. Ma azt valljuk és gyakoroljuk, hogy a vallás mindenkinek a magánügye, s attól még kitűnő munkás, nagy eredményeket elérő mérnök lehet valaki, mert templomban esküdött, vagy mert megkereszteltette a gyermekét. De a kommunisták sohasem tagadták, sőt minden­kor nyíltan hangoztatták, hogy a materialista világnézet tala­ján állnak, s az sem titok, hogy a magyar népi demokrácia — amelynek állama a szocialis­ta társadalmat szervezi — el- : veiben és gyakorlatában e vi- ; lágnézet aktív propagandistája. Sajátos történelmi vonás az nálunk, hogy az állam és az egy­ház kettéválasztását a proletár- : diktatúra államának kellett, megvalósítania, s nem a polgá- ♦ ri államnak, amely megtette ^ ezt sok évtizeddel ezelőtt pél-* dául Franciaországban. És talán * az is „sajátos” történelmi vo- ♦ nás nálunk, hogy a proletár-{ diktatúra állama, a kommu-, nisták messze tapintatosabbak, ♦ majdhogynem megértőbbek az | ideológiai ellenféllel szemben, { mint amilyen megértést tanúsít t mondjuk a polgári Nyugat e ♦ kérdésben. .Olyan éles kiroha- ^ nások elképzelhetetlenek ná-« lünk az egyház, vagy éppen a • papsággal szemben, mint akár $ a katolikus Olaszországban is. { sőt ól-tapintatunk néha oda- « vezet, hogy szembeszállni is ♦ alig-alig merünk a vallásos ♦ ideológiával. Még az is eiőfor-* dúl — s ez már aztán egyene-, sen érthetetlen is! —, hogy az ♦ állami iskolában van a temp- ( lom, hogy azok között a falak < között hirdetik isten igéjét, ahol * a materialista világnézet szel-♦ lemében folyik a nevelés, az{ oktatás, — mint Hevesen. De hát, ha így van, sőt néha", túlságosan is „így van”, akkor» egyáltalán miért baj az, ha * egy párttag gyermeke megbér-* málkozik, ha egy tanácstitkár, { aki ráadásul még nem is párt- ♦ < tag, templomban esküszik? Hi-{ szén az Imént mondtuk el, hogy« Magyarországon bárki szarná-J ra biztosítja a jog a szabad * vallásgyakorlási. Nos, a jog {: igen, de az illem már kevésbé!.; És ez nem ellentmondás. A j párt tagjának lenni nem köte- * lező. Aki belép, pontosabban, J; akit jelentkezése után felvesz-! nek a párt, a kommunisták j tagjai sorába, az magára néz-{ ve kötelezően elismerte, hogy J azonosítja magát a kommu- J: nisták világnézetével, a kom-^i jnunista etika szerint akar él-*;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom