Heves Megyei Népújság, 1965. október (16. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-20 / 247. szám
Á vád: egészségrontás! liórházlmn „felejteti” csecsemők Ä KÖRHÁZ KAPUJA előtt mentőautó fékez. Apró beteget hozott, másfél hetes csecsemőt. Az anya, fiatal nő, karjára veszi a kis pólyást, arca részvétlen, közömbös, mintha valami idegen terhet cipelne. Az első napon a nővérek még látják. Másnap, amikor a beteg csöppséget szoptatnia kellene, már hiába keresik. Megszökött... i.. Ratal anya, koraszülött gyermek, az asszony a kórházból elszökik, keresik mindenfelé és nem találják, végül az elhagyott gyermeket elhelyezik átmeneti otthonban, gondoskodik róla az állam... Ez novella! ... S az egri L számú megyei kórház gyermekosztályán hány elszomorítóbb, tra- gikusabb és felháborítóbb „novellát” termett már a szülői felelőtlenség!? Egyes szoptatós anyák nem hajlandók beteg csecsemőjükkel a kórházban maradni, s ha maradnak is, később megszöknek. Korábban, havonta két-három szökést jegyeztek fel. Az elmúlt két hétben azonban már öt anya szökött meg beteg csecsemőjétől a kórházból. Ml a véleménye e minősíthetetlen cselekedetekről az orvosnak? — Az elhagyott, a kórházban „felejtett” csecsemők sorsa egész sor anomália hordozója — mondotta dr. Gyarmati Mihály gyermekgyógyász, osztályvezető főorvos. — A legfontosabb s a legnagyobb gond is, hogy anyatejet biztosítsunk számukra. Az anyatej túlsúlyban testazonos fehérjéket tartalmaz, a tehéntejnél könnyebben emészthető, sokkal kevesebb a salakanyaga, s összetétele, a szénhidrátok, fehérjék és zsírok aránya a legideálisabb. Kell hát tovább magyarázni az anyatej rendkívüli szükségességét a csecsemők számára? Különösen szükséges az anyatej a csecsemőnek az úgynevezett újszülött korban — ez az első hat hét! — de még utána Is sokáig jobban fejlődik, ha teljesen, vagy legalább részben anyatejet kap. Hozzá kell tennem, amit eddig mondottam, az az egészséges újszülöttekre érvényes, a betegek esetében az anyatej szükségessége még fokozottabb. EGYSZERRE ELFOGYNAK a szavak, s a legválasztékosabb ítélő jelzők semmitmondókká merevednek. Az ember tudatos lény — tudjuk, valljuk és hisszük. S akkor akadnak nők, asszonyok, akik hogy életre ölelt magzatukat kilenc hónapon át szívük alatt hordják, szenvedve világra hozzák, érzéketlenül eldobják, elhagyják s megvonják, megtagadják a vérükből és húsukból való elevenségtől az életet, az egészséget, a fejlődést tápláló tejet. Az emberben feltoluló háborgás hirtelen mérni sem képes, mennyi gondatlanság és felelőtlenség kell lerakódjék ahhoz, mennyi embertelenség és mennyi semmi érzés kell ahhoz, hogy megszökjenek anyák beteg gyermekük mellől, nem törődve sorsával, a gyermekre leső nagyobb veszélyekkel. Veszély — a kórházban? Igen veszély! Mert nincs a városnak anyatejgyűjtő állomása, s anyatej gyűjtésére a kórház sincs berendezkedve. És menti-e a szökött anyák vétkét, hogy az élet erősítésére és őrzésére esküdt orvosok megtesznek mindent az elhagyott csecsemők sorsáért is? — A kórház a szökött anya csecsemőjének, gyermekének a többi anyák tejéből igyekszik megadni a legszükségesebb mennyiséget, ameddig bírja ... AMEDDIG BÍRJA! Ameddig más becsületes és emberséges érzésű asszonyok a szökött anyák elhagyott kötelességét is magukra vállalják! S ha nincs tej, csak annyi, hogy saját édes gyermekük táplálásához elég... ? — Ha nem áll rendelkezésünkre a legszükségesebb mennyiségben anyatej, úgy mesterséges táplálásra kényszerülünk. A mesterséges táplálás természetesen, bizonyos rizikóval jár, mert ezt nem minden csecsemő tolerálja, nem minden csecsemő szervezete tűri. A mesterséges táplálás „eredménye” többnyire súlyállás és erősebb fogékonyság a fertőződésekkel szemben. Emiatt kell a csecsemőiket elhagyó anyák cselekedetét egészségrontásnak minősíteni. A szökött anyák után nyomoz a kórház, nyomoznak az egészségügyi szervek, a védőnők, s a rendőrséget is felkérik a felelőtlenek felderítésére. A fáradozás sok esetben eredménytelen marad, kevesen térnek vissza a kórházba, sok szökött anyát nem találnak. S ha a csecsemő közben felgyógyul, továbbra is csak kórházi ágyat foglal, mígnem aztán átmeneti otthonba kerül, amelyek már ígyis túlzsúfoltak. Korábban, havonta, két-három anya szökött meg a kórházból beteg gyermeke mellől; az utóbbi két hétben pedig öten cselekedtek hasonlóan bűnös módon. S az , elhagyott csecsemők számának emelkedésével szemben a tanácsok, a gyermekgyógyászat dolgozói, a gyámügyi hatóságok tehetetlenek. Milyen megoldást lát az orvos, dr. Gyarmati Mihály? — Ügy vélem: a kérdés, ■punctum salinse — jogászi kérdés! Kell legyen jogi lehetőség arra, hogy a szülők felelőtlenségét megzabolázzuk, akár büntető szankciókkal is ... Hogyan minősíti, ítéli meg a csecsemőiket elhagyó, a kór- | házból megszökött anyák cse- j lekedetét a jogász, s milyen jogi lehetőség van arra, hogy ; ezeknek a felelőtlen cselekedeteknek útját szakítsuk? — A beteg csecsemőjüket elhagyó anyák cselekedete tár- [ sadalmilag igen veszélyes — [ mondotta dr. Nádas Gyula. [ ügyész, a megyei főügyészség ^ nyomozócsoportjának vezetője. — Ezek a nők kiskorú gyermekük gondozásának kötelessége alól kibújtak, emberi, anyai kötelességük elől megszöktek s ezzel a tettükkel gyermekük testi — és szellemi — fejlődését súlyosan veszélyeztették. A büntetőeljárást a felelőtlen szülők ellen megindítjuk, s a törvény előtt kell felelniök, tettükről számot ad- niok. AZ UTÖBBI KÉT HÉTBEN öt anya szökött meg az egri I. számú megyei kórház gyermek- osztályáról, öt anya hagyta el beteg gyermekét. Hárman visz- szatértek, három anya megértette, milyen bűnre vetemedett apró gyermekével széniben. Két anyát nem találtak, s egyikük — később — még hatósági figyelmeztetésre (?!) sem vállalta anyai kötelessége teljesítését. A két asszony hamarosan bíróság előtt felel majd tettéért. A vád: ifjúság elleni bűntett alapos gyanúja! Tettük tanulságát tudnunk kell mindnyájunknak. Pataky Dezső rés vizet, a bejáratnál angolul érdeklődnek tolmács után, csehszlovákok tudakoljak, meddig tart az út a kazamatákon át. A pénztár előtt falusiakból álló csoport egyezkedik, hogy mennyi jegyet váltsanak. Odább haragos mama okítja adták meg az idei szüret alaphangját. A pince előtt üldögélő idős gazdának szinte kezét összelőve könyörög két nyugatnémet turistát kalauzoló tolmács. A nap szeme már kissé fátyolos a reggeli ködtől, fáradtak a sugarai, nem szúrnak, inkább simogatnak. És festenek ... falevelet, füvet... szeszélyesen sokszínűre. De hasznos munkát is ellátnak e sugarak, érlelik a domboldalak kincsét, a nap után áhítozó szőlőfürtöket, és ... csalogatják közeli és messzi tájak szépre áhítozó lakóit; jöjjenek Egerbe hangulatos őszt, szép várost látni. És e hívogatót nagyon sokan fogadják el. Vasárnap is kü- lönvonatokról ezer és ezer ember özönlött a városba, tömötSzépasszonyvölgyi idill. fiacskáját, hogy a kálvária nem csúzda és félig becsípett férfiak vitatkoznak azon, fel kell-e pofozni azt az illuminált állapotban lévő társukat, aki lecigányozta a komáját. A vár bejáratánál, a Törökkert volt ajtajánál, vidám csoport fény- képezkedik. A fotós mind hátrább és hátrább küldi őket, (Foto: Kovács) — Ha istent ismer, kerítsen nekünk egy öregasszonyt, meg egy penészes pincét. Elhatározták, hogy ugyanabban a pincében isznak muskotályt, mint két éve. De csak arra emlékeznek, hogy a pince penészes volt és öregasszony szívta a lopót. És most anélkül nem akarnak hazamenni. — Hát ami a penészt illeti, az nálam is van... De öregasz- szony? — tárja szét kezét sajnálkozva a bácsi. — A fene a gusztusukat. Az én pincémből már nem is jó a muskotály, — teszi hozzá fejcsóválva a sok egyforma pince között tanácstalanul ődöngő németeket kísérve tekintetével. Míg a szépasszonyvölgyi közönség többsége a hegy levét issza, vagy attól letaglózva hever a füvön, vannak, akik már az utánpótlásra gondolnak.-, szüretéinek. Már az erjedő szőlőlé fanyar illata uralja a völgyet. A külső soron Feri bácsiék is most hozták be az első két káddal. Ilyenkor még a vendéget is cserbenhagyják a szőlő kedvéért. —' Ott kell lennem, mert még összeöntik a rizlinget a lánykával ... és akkor fuccs a fajtisztaságnak. Ez nyomós érv. Még az iszogató vendégek ts nekigyűrkőznek a kádaknakj hogy mielőbb fordulhasson a ten érkeztek a különjáratú autóbuszok Kecskeméttől Budapestig, autók, motorkerékpárok s turisták ezrei zsúfolódtak össze tereken utcákon. A város történelmi emlékeivel sokan ismerkedtek. A minaretre szinte fel se lehetett jutni, a műemlékeket jelző táblák előtt mindenfélp csoportosulások támadtak, s a vár szinte második ostromát élte ezekben a napokban. A kálváriához százak és százak igyekeznek feljutni, Gárdonyi sírja előtt alig van hely és a kazamatákban, a múzeumokban is szédül, káprázik az ember a sok látogatótól. De a hétköznapok is meghozzák a maguk vendégeit. A várban ilyenkor is majdnem telt házat találni... És bábeli hangzavart. Egy testes hölgy németül kemár szinte belepréselődnek a várfalba, amikor a derék fényképész rájön, sokkal egyszerűbb, ha ő húzódik hátrább néhány métert, hogy mindenki beleférjen a képbe. A vár a legvonzóbb idegenforgalmi központ, de a hozzá vezető utak is népesek. — Egy baranyai gyerekkel nem lehet kikuk ... kikruk.... kori... cázni ... Ezt már a vár alatti borkóstolóban hallottuk, amidőn az egri nedűtől „megerősödött” férfiú nem akarta elhagyni fejreállásának színhelyét. Ezután merőben furcsának hatott, hogy a Szépasszony- völgyben viszont a legnagyobb keletje ... a víznek volt Sorba álltak érte, a belső tűzoltásra kényszerült látogatók. A pincék előtt nótázó, cigányzenét hallgató társaságok kocsi. A szüreti hangulat új varázst ad a Szépasszonyvölgy- nek. A Ködmön Csárdában találgatják, mennyien lehetnek itt naponként vendégek. A zenész sacc-mester a vasárnapot hétezerre taksálta, hétköznap csak százakban számol. De van, aki tízezret tippel. Ki tudja, melyik az igaz. Nagyon sokan jönnek ide és a statisztika emelkedő számai mutatják: sokan meghallották ország- és világszerte Eger őszi hívogatój át Kovács Endre Vezetőségválasztó közgyűlés a Hatvani Járási Építő Ktsz-ben MfHAiy: WijSlfíT r 9. Négyen mentek fel a laborba: Pikó százados, a vegyész, valamint az orvosszakértő és az elhárító tiszt A nyomozó-technikus! teendőket maga Pikó látta el, jobbnak vélte, ha minél kisebb létszámú a csoport, és t,- ső kézből értékelheti az adatokat Először általános fényképfelvételt készített a helyiségről, majd külön-külön lefényképezte a fontos részleteket. A hason fekvő halott zubbonyának hátán hosszasan keresett valamilyen felhasználható bűnjelet, de egyelőre semmit sem talált. Mivel Faragón kívül öten tartózkodtak a helyiségben a gyilkosság pillanatában, és cáfolhatatlan nyom senkire sem vallott, egyiküket scan lehetett teljesen kihagyni a számításból. Ezután átadta a színteret az orvosnak és a vegyésznek. Az orvos elsősorban a hullával foglalkozott, és közben halkan töprengett magában. A vegyész — annak ellenére, hogv 6 volt a legnehezebb helyzetben — sok nyomot rögzített különleges papírjaira, és bőséA^MPÜISSG-, k 1365. október 20., szerda ges széljegyzettel látta el őket. Ez a munka tartott a legtovább. A többiek végül már csak tétlenül vártak rá. Á megismételt, alapos helyszíni szemle után elvitették a hullát és a földön talált ösz- szes tárgyakat. A szerteömlő folyadékok csaknem minden nyomot eltüntettek, így nem okozott zavart az esemény lejátszása. Már hajnalodott, mire sikerült minden tárgy helyett másikat előkeríteni, és a fotózáshoz szükséges feltételeket biztosították. A sötétítő függöny nem engedett be fényt, így a világítási viszonyok megegyeztek az estivel. Mindent megismételtek ugyanúgy, ahogy a valóságban történt. A katonák időnként vitába keveredtek az események lefolyásáról, kiigazították egymás véleményét, hogy minél pontosabb legyen a történtek visszaidézése. A KISZ-klubból indultak el, a folyosón át a labor ajtajához értek. Kopogtak, és bent- ről hallatszott a• hang: — Bújj be! Elhelyezkedtek az asztal mellett, Faragót most az orvos helyettesítette. Minden úgy zajlott le, mint előző nap. Pikó valamit súgott a hadnagynak, aki a fotozó katonák mögé lépett. A százados a villanykapcsoló mellé állt. A katonák számoltak: — öt .. hat... hét... most! Az orvos visszakattintotta a piros fénymérőt. Ebben a pillanatban erős ütést érzett a bal lapockája alatt. A szívéhez kapott és feljajdult. Pikó százados felgyújtotta a villanyt. A katonák ijedten bámultak az elszürkült, reszkető orvosra. Pikó mosolygott. — Ne haragudjon. A hadnagy bökte hátba egy bottal. Kíváncsi voltam valamire. Az orvos prüszkölt. — Bolond ötlet Már szentül hittem, hogy engem is . — Na jó, ne dühöngjön már — békítette a nyomozó, majd hirtelen hozzá fordult. — Mondja csak, helytálló lehet az a feltevésem, hogy az előbb úgy viselkedett — kereste a szavakat — ... szóval, az idegrendszere épp úgy reagált, mintha szíven szúrták volna? — Nagyon is helytálló! Előfordulhatott volna, hogy szívbénulást kapok — hüledezett még mindig az orvos. Pikó megborzongott. körül markolászta a ruháját Az orvos értetlenül bámult rá, majd vállat vonva, utána ballagott. Pikó az irodába érve mindenkit kiküldött a helyiségből. Valter Vincét hívatta és néhány percet beszélgetett vele. — A beszélgetést ezzel a mondattal zárta le: — Valter elvtárs! Én semmi akadályát nem látom, hogy ön szabadságra menjen. A gyilkos személyének kiléte minden kétséget kizáróan igazolódott. Sajnálom a kellemetlenséget — és fanyar mosoly- lyal kezet nyújtott a katonának. Valter távoztával sorra hívta be egymás után Ákost, Joóst és végül Lábast. Az előző kettővel csak néhány szót váltott. Lábas ökölbe szorított kezekkel állt előtte. A szavak, mint éles kések hasogatták dobhártyáját: — Lábas honvéd! önt a Magyar Népköztársaság törvényei nevében, hirtelen felindultság- ból elkövetett emberölés és es- küszegés miatt, letartóztatom! Lábas körül megindultak a bútorok és a falak. Nagyon nehezen vett erőt magán. — Százados elvtárs... — mondta alig hallhatóan. — Engedje meg, hogy még valamit mondjak... azt, hogy én meg tudtam volna ölni Faragót. Olyan ellenszenvesen viselkedett, hogy bizonyára meg tudtam volna ölni, de csak a KISZ-klubban. A laborban már nem. Akkor már észnél voltam ... Nem én öltem meg Faragót. (Tudósítónktól): Az elmúlt napokban tartotta vezetőségválasztó közgyűlését a Hatvani Járási Építő Ktsz. Az összejövetelen Kopa Lajos ktsz-elnök beszámolt a vezetőség és a választott szervek négyesztendős munkájáról, a szövetkezet eredményeiről — majd Ácsai Lajos tájékoztatta az egybegyűlteket az ellenőrző bizottság tevékenységéről. A beszámolókat követő hozzászólások során a szövetkezeti dolgozók — kritikusan és önkritikusan — nyilvánítottak véleményt a legutóbbi választás óta eltelt időszak tapasztalatairól. Szóltak a vezetésről! a munkaszervezésről, a szövetkezeti demokráciáról és elmondták észrevételeiket 9 meghívott vendégek is: a városi tanács részéről Cserkúti István, a KISZÖV-től Karnis Pál elnök és Vígh László osztályvezető. A szövetkezet tagsága ezután szavazott: ismét elnökül választotta Kopa Lajost, s megválasztotta az új vezetőséget. Az új vezetőséget — további támogatásáról, jó munkájukról biztosították az egybegyűltek. A már meglevő és eredményesen dolgozó szocialista brigádhoz úiabb két munkacsapat csatlakozott: bejelentették, hogy versenybe lépnek a megtisztelő cím elnyeréséért. Az egyéni munkaverseny részvevői részlegenként tettek vállalást az esztendő végéig elvégzendő munka maradéktalan teljesítésére. S a szövetkezet egész tagsága fogadkozott, hogy a tavalyi eredmények jutalmaként kapott versenyzászlót megőrzik — kiérdemlik erre az évre is.... (Folytatjuk) ŐSZI HÍVOGATÓ — Vezesse az embereket az irodába — utasította a hadnagyot, majd, amikor egyedül maradtak, barátságosan engesztelte az orvost. — Nos, ha tudni akarja, én megfigyeltem valamit. Ami- >r magát „hátba szúrták”, m kapaszkodott bele az asz- Iba, hanem inkább a szíve
