Heves Megyei Népújság, 1965. szeptember (16. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-12 / 215. szám

Akik jól érzik magukat otthon áztató» A falusi fiatalok közül, sza­kítva az otthoni környezettel, sokan a városokba mennek szakmát tanulni, elhelyezked­ni. Szép számmal vannak vi­szont olyanok is, akik jól ér­zik magukat otthon* szeretik a mezőgazdasági munkát s falu- ójukban is megtalálják a szá­mításukat. Tiszanánán, a Peíő- •fi Termelőszövetkezetben ilyen fiatalokkal beszéltünk. Berényi József géplakatos. rAz í általános iskola elvégzése jután gépipari technikumba je- i lentkezett, de nem vették fel. tElkeseredett, napokig nem ta­lálta otthon a helyét Aztán ! megbeszélte az édesapjával, •hogy jelentkezik a termelőszö­vetkezetbe géplakatos-tanuló­ínak. Felvették. Háromévi ta- .nulás után most júliusban tette le a szakmunkás-vizsgát eredményesen. — Nagyon megszerettem a «szakmámat Nehéz, de érdekes mesterség. Most gyakorló éves vagyok s nem panaszkodha- tom. Havonta 1200 forintot ke­resek s kijövök belőle. A mun­kámmal, a munkahelyemmel egyaránt meg vagyok eléged­ve. Sokan vagyunk itt fiata­lok, jól megértjük egymást. . — Tervei? — Szeretnék tovább tanulni, levelezőként akarom elvégez­ni a gépipari technikumot, s ehhez jól jön a szakmám. A gyakorlat már megvan s így könnyet* Jesz elsajátítani az elméleti anyagot.- — Szórakozás? — KISZ-titkár vagyok s a munkán kívül ez sok szabad Időmet igénybe vesz. De szíve­sen csinálom s legalább sokat együtt lehetek a fiatalokkal. Galambos Erzsébet a terme­lőszövetkezet egyik legfiata­labb baromfitenyésztője, mind­össze tizenhét éves. Pettyes kendő van a fején, a nagy szélben mindenáron az alá akarja rakoncátlan fürtjeit igazítani. Három év után ő is most kapta meg a szakmun­kás-bizonyítványt s végtelenül Őrül neki. z ,< í If — Nagyon szeretek itt len­ni. Szeretem a munkámat s a többiekkel jól kijövök. Sokat dolgozunk, de azért el is szó­rakozunk, hamar letelik a munkaidő. Egy kicsit abbamaradt a be­szélgetés, mert éppen a tyú­kokkal megrakott gépkocsi ér­kezett meg. Erzsiké sietett fel­világosítást adni, hogy hova rakják őket. — A magam részéről én meg vagyok elégedve a terme­lőszövetkezettel. Augusztusban hatvan munkaegységet keres­tem. Nem vágyom el innen, hiszen máshol sem lenne jobb. Most meg be akarok iratkozni a mezőgazdasági technikumba, szeretném, ha még jobban megtanulnám a mestersége­met. — Szabad időmben? — Én sohasem szoktam unatkozni. Segítek édesanyám­nak, olvasok, moziba járok. A KISZ-ben is jól érezzük ma­gunkat. Jó a faluban is, a ter­melőszövetkezetben is, jól ke­resek, minek mennék el in­nen? — Mit válaszoljak? — neve­ti el magát Kecső István, a fiatal traktoros. Áprilisban szereltem le, most nősültem, persze hogy jól érzem magam itthon. zsef életétől. Ö is a termelő- szövetkezetben tanulta ki a mesterségét, onnan vonult be és leszerelése után oda is tért vissza. Egy kis eltérés azért akad, mert Kecső István né­hány hónapig Pesten is dolgo­zott, ott is megpróbálta azéle­tet. — Megmondom őszintén, Bu­dapest nagyon szép város, de valahogy én nem szeretem a | városi életet. — Meg vagyok elégedve a keresetemmel, május óta 200 munkaegységem van. S jó ér­zés tudni azt, hogy törődnek az emberrel. Az esküvőre pél­dául 800 forintot kaptunk a termelőszövetkezettől. Nem is annyira a pénz — bár az is jól jött —, hanem inkább a fi­gyelmesség esett jól. — Egyedül az, amiből több is lehetne: a bál. Itt a falu­ban már három-négy hónapja nem volt, pedig a fiatalok sze­retnek táncolni. Nekem már annyira nem hiányzik, hiszen nős vagyok, de a többi fiatal­nak biztosan. Van ugyan mo­zi, cukrászda, de hát a tánco­lás csak más. Utána valahogy még a munka is másképpen megy. Falusi fiatalok — akik jól érzik otthon magukat. Szépen keresnek s mozi, televízió, rá­dió, könyv a faluban is van. Nem vágynak el máshová, s miért is vágynának? Elvégre otthon vannak. (K. L.) Az Ultra gyorsan dolgozik A bürokrácia Gyöngyösön is lassan Kecsö István élete sem kü­lönbözik sokban Berényi Jó­Afaíá/ú A TÁRGYALÓTEREMBŐL ff ... Ha Csombénak 200 ilyen bátor katonája lenne ...! " Hetrcrjz helyett Elöljáróban bemutatjuk a bűnügy fő­szereplőjét, az «»■ —----------- elsőrendű •vá dlottat, aki a címben fog- iáit kijelentést tette. ^Novoszád János 1928-ban Ízületeit Gyöngyösi lakos. ■Szakképzettsége nincs. Már többször volt büntetve. 1949- ben a népbíróság különtanácsa Izgatásért egy év hat hónapi börtönre ítélte. 1950-ben a budapesti büntetőtörvényszék négy évre ítélte, a demokrati­kus államrend megdöntésére irányuló szövetség és hűtlen­ség miatt. 1955-ben sikkasz­tásért ezer forint pénzbírságra büntette a budapesti X. kerü­leti bíróság. 1957-ben ismét bí­róság elé került. A népi de­mokratikus államrend meg­döntésére irányuló mozgalom­ban való tevékeny részvételés több emberen elkövetett szán­dékos emberölés kísérlete mi­fitt négyévi börtönre ítélte az Egri Megyei Bíróság. És 1961- ben a Gyöngyösi Járásbíróság hirdetett ítéletet: lopásért és okirathamisításért 9 hónapi börtönre ítélte. S az utóbbi hónapokban a megyei rendőr-főkapitányság nyomozószervei ismét felfed­ték legújabb „mesterkedése­it”— Vérszerző­dés borral hígítva 6r^pm&G J 1865. szeptember 12., vasárnap Ez év már­cius közepe táján Novo- szád János ta­lálkozott régi ismerősével, az ugyancsak gyöngyösi Besenyei Andorral. Beszélgettek, sorra járták a borkóstolókat, aztán Novoszád a lakására hívta barátját. Itt tovább iszogattak, majd elme­sélte élettörténetét: a háború idején önkéntes volt, járt Né­metországban, sőt tagja volt az SS-nek is, „én soha nem leszek híve ennek a rendszer­nek, ha kerékbe törnek, akkor sem adom fel elveimet”. Hogy milyenek ezek az el­vek, az kiderül a további tör­ténetből. Novoszád elmondta barátjának, hogy egy csopor­tot kellene szervezni és ki­menni Nyugatra s beállni Csőmbe hadseregébe. Igyeke­zett rábeszélni Besenyeit, hogy vegyen részt ebben a csoport­ban. „De ezek titkos dolgok, erről hallgatni kell, ennek a csoportnak én vagyok a főnö­ke... Ha Csombénak 200 ilyen bátor laiic.iája lenne, mint mi, 15 ember hiányzik! könnyen rendet tudna terem­teni...“ És, hogy bizonyítsák is bá­torságukat, Novoszád biztatá­sára egy borotvapengével mindketten bevágták bal te­nyerüket, a vért egy pohárba csorgatták, arra bort öntöttek és megitták. Ezzel megkötöt­ték a vérszerződést annak bi­zonyságául, hogy milyen bát­rak, hogy összetartoznak és nem árulják el egymást Novoszád tovább foly­tatta a szer­vezést. Egy alkalommal találkozott Sz. A. gyöngyöstar- jáni lakossal, őt is a lakására hívta és felszólította, hogy ve­gyen részt a szervezkedésben. Beszéd közben Novoszád elő­vett egy orvosi fecskendőt és azt mondta: ,JIa erről a be­szélgetésről valakinek szólsz, akkor ebből a fecskendőből egy szúrás elegendő lesz ah­hoz, hogy többet ne beszél­hess ...” Néhány nap múlva ismét találkoztak, s akkor Novoszád közölte, hogy egy kétszáz fős csoportnak kell kimennie Nyu­gatra, de még 15 ember hi­ányzik. Sz. A-t azzal a fel­adattal bízta meg, hogy a hi­ányzó 15 embert szervezze be. De Sz. A. elhárította ezt a megbízatást. Április 22-én is­mét találkoztak. Novoszád a lakására hívta Sz. A-t és Bese­nyeit és ismét szóba került a Nyugatra induló csoport és a vérszerződés is. Novoszád így beszélt: „Látom, a mi embe­rünk vagy. Sok titkot közöl­tünk veled, most már szüksé­ges a hozzánk tartozásodat vérszerződéssel is megpecsé­telni.” És megkötötték a második vérszerződést Ugyanúgy, mint az előbbit, borral vegyítve. Április 26-gn került sor a harmadik vérszerződés­re. Novoszád Az itélel: Fegyvert kell szerezni! két gyöngyöstarjáni lakost hí­vott a lakására, megkérdezte tőlük, hogy hajlandók-e egy kommunistaellenes szervezke­désben részt venni? „Ez a rendszer nem fog soká tartani, komoly embereket kell beszer­vezni a rendszer megdöntésé­re.” Miután a két gyöngyös­tarjáni lakos ezzel a megjegy­zéssel egyetértett, megkötöt­ték a harmadik vérszerződést. „Az én parancsnokságom alá tartoztok, utasításaimat végre kell hajtani. Aki elárul bennünket, azt kinyírjuk” — mondotta Novoszád, majd el­mesélte, hogy egyik gyöngyös­tarjáni ismerősének az ellen­forradalom idején átadott két lőfegyvert, ezt szerezzék meg és neki adják át. „Ha nem ad­ja szépszerével, meg kell pu­hítani!” Novoszád igyekezett még több ember bizalmába férkőz­ni, bevonni őket a szervezke­désbe is, rábeszélni őket, hogy kössenek vele vérszerződést, hogy rendszerváltozás esetén együtt működhessenek. A ta!) s ez .. további intézkedés végett az igazgatási osztályra nyert továbbítást”. A levélből az is kiderül, hogy az igazga­tási osztály e jegyzőkönyv má­solati példányával megkereste az ingatlankezelő vezetőjét és felkérte, nyilatkozzék az ügy­ben. .. amikor ez megtörté­nik, címet ismételten, értesí­tem” — szólt a befejezés. Ez eddig még nem történt meg. Legfeljebb az történt, hogy a fenti levéllel egy időben az ingatlankezelő is „megso- kalta” a csaknem egyhónapos ruhaáztatást, kiküldte embe­reit, akik kiszedték a vízből a lakó személyi tulajdonát képe­ző ruhadarabokat, azt kicsa­varták és felrakták száradni. Bent a mosókonyhában. És is­mét visszazárták az ajtót. A LAKÓ MÁK nagyon sze­rette volna visszakapni ruha­darabjait, ezért a gyöngyösi vá­rosi-járási ' ügyészségen felje­lentést tett ismeretlen tettes ellen magánlaksértés miatt. Az ügyészség augusztus 30-án ki­adott határozatában a nyomo­zást megtagadta — mondván — az ingatlankezelő eljárása nem tekinthető magánlaksértésnek. A lakó ezután a megyei fő­ügyészséghez fordult panaszá­val. Döntés még nem született Közben azonban e hó 6-án ismét levél érkezett. Az ingat­lankezelő vállalat igazgatója arról értesíti a tisztelt lakókat hogy a mosókonyha ismét ren­delkezésükre áll. Igaz, a házi­rend 1L paragrafusának meg­felelően a mosökonyha haszná­latát előzőleg be kell jelenteni a Lenin út 10. számú épületben lakó házmesternél, aki a kul­csot is átadja. Gyöngyösi olvasónk most azt kérdezi: Mikor kaphatja vissza a ruháit? Ki fizeti meg a kárt? (Ugyanis ő egy éjszakára tér-, vezte az áztatást és csaknem 3B éjszaka, s ugyanannyi nappal lett belőle És az Ultra gyor­sabban dolgozik, mint az ez ügyben szereplő illetékesekig Azt is szeretné tudni olvasónk^ miért kell ezután a szomszéd utcába menni a kulcsért, axrfc kar ők kilencen eddig jól’ be­osztották a mosókonyhát? Arm hivatalosan is nekik van ki­utalva. Feleletet nem toriunk adni, de helyette mi is meg^ toldjük két kérdéssel: MIÉRT NEM lehet egy ügeti: szennyes ügyet ott, helyben el­intézni — mondjuk rövid tő perc alatt? ... ... vagy egyáltalán minek ilyen ügyet csinálni —, akár egyetlen perc alatt? (márkust) fegyverek megszerzésére és a megvalósítására azonban már nem kerülhetett sor. A rend­őrség közbelépett ..2 Az Egri Me­gyei Bíróság dr. Kamrás büntetőtaná­csa a Gyön­gyösön megtartott kétnapos tárgyalás után hirdetett ítéle­tet. Novoszád Jánost, a bűn­ügy elsőrendű vádlottját, ösz- szeesküvésre irányuló előké­szület bűntettében mondotta ki bűnösnek és ezért két év négy hónapi szabadságvesztés­re, a közügyek gyakorlásától három évre való eltiltásra ítélte és öt évre kitiltotta Gyöngyös város területéről. Besenyei Andort, a bűnügy másodrendű vádlottját a me­gyei bíróság bizonyítékok hi­ányában felmentette. Az ítélet indoklásában az Egri Megyei Bíróság hangsú­lyozta, hogy Novoszád a fele­lőtlen fecsegések, nagyképű ígérgetések világából akkor lépett a realitások talajára, amikor utasítást adott fegyve­rek szerzésére, elosztották a szerepeket, megbeszélték szer­vezkedésük céljait. Ez a tevé­kenység kimeríti az összeeskü­vésre irányuló előkészület bűntettét A másodrendű vád­lott nem tudott a fegyverekről, 6 nem vett részt ezen a meg­beszélésen, így az összeeskü­vés előkészületében való rész­vétel nincs bizonyítva. Ezért a bíróság felmentette. Az ügyész az elsőrendű vád­lott büntetésének súlyosbítá­sáért, és a másodrendű vádlott bűnösségének megállapításá­ért, míg a védő enyhítésért fellebbezett. Búzatermesztési tapasztalatcsere Kompolton (Tudósítónktól): Hasznos és értékes tapaszta­latcserét szervezett a füzes­abonyi járás termelőszövetke­zeti elnökei, főmezőgazdászai éé növénytermesztési brigádveze­tői számára a Kompolti Kísér­leti Intézetnél a Hazafias Nép­front járási elnöksége és a já­rási tanács mezőgazdasági osz­tálya. Bevezetőként dr. Pekári Károly tudományos kutató tartott előadást a nagyüzemi búzatermesztés időszerű kérdé­seiről, majd a kukoricatermesz­tés módszereiről is tájékozta­tást adott. A vitában a termelőszövet­kezetek szakemberei főleg az idei termelési tapasztalatok alapján mondották el a búza- és kukoricatermesztéssel kap­csolatos véleményüket, bevált jó módszereiket. A vitát szak­mai bemutató követte. A ter­melőszövetkezeti vezetők meg­tekintették az intézet kísérleti parcelláit, s ezek között az egyes kukoricafajtákkal vég­zett kísérleteket. A tapasztalatcsere hátralévő részében a növényvédelem, a lucerna-megfogás, az őszi ta­lajmunkák legcélravezetőbb nagyüzemi módszereivel is­merkedtek meg a részve­vők, akik a gazdaság meg­tekintése során gyakorlatilag is meggyőződtek az itt alkal­mazott fejlett nagyüzemi és tudományos módszerek alkal- I mazásának hasznosságáról.- I Cs. I. Egy értesítést kapott... ' amelyben az igazgató azt köz­li a tisztelt bérlőkkel, hogy: „ __a Kossuth Lajos utca 8. sz ámú épület mosókonyháját ámenetileg munkásszállásnak igénybe vesszük.. AZ ÉRDEKELT lakók nem fogadták el az értesítést és 9 aláírással pecsételve vélemé­nyüket, visszaküldték a feladó­nak. És a mosókonyha ajtajára ismét tettek egy lakatot... És július 30-án, az ingatlan- kezelő emberei ismét leverték, sőt most már el is vitték a sze­mélyi tulajdont képező lakatot. A ruha maradt, — az áztatóvíz­ben. Augusztus 6-ig Semmi külö­nös nem történt. Ekkor Ver- nyihel György az ingatlankeze­lő feletteséhez, a városi tanács vb építési és közlekedési osztá­lyához fordult segítségért, és jegyzőkönyvbe mondta pana­szait. Ezután 20 napig ismét nem történt semmi. A szeny- nyes tovább ázott... Augusztus 26-án aztán ismét jött egy hivatalos levél, ezút­tal a városi tanács igazgatási osztályától. Ez az ügyirat azt közli a panaszossal, hogy 6, augusztus 6-án, panaszt tett az építési osztályon (ezt úgyis tud­EGYIK gyöngyösi olvasónk panasszal fordult tozzánk. Ellő­adta, hogy az Ingatlankezelő Vállalat tulajdonát képező Kossuth Lajos utca 8. szám alatti házban lakik, 12 másik családdal. Kilenc családnak nincs fürdőszobája, így ők egy mosókonyhát használnak kö­zösen. A szóban forgó mosó- konyhának két kulcsa van, egyik a lakóknál, a másik — nem tudni mi okból — a Gyön­gyösi Ingatlankezelő Vállalat­nál. Mivel hogy a mosckony- hában értékes holmit is tarta­nak — mosógépet és ruhaneműt — úgy gondolták a lakók, biz­tos, ami biztos, felszereltek egy lakatot is, amelynek kulcsa kézről kézre járt a kilenc csa­lád között. Éddig még teljes volt a rend és a békesség is. Július utolsó napjaiban azon­ban furcsa dolog történt. 27-én, a Vemyihel család készült a mosáshoz, s annak rendje és módja szerint beáztatták a ru­haneműt, majd rázárták a la­katot. Másnap három ember jött az ingatlankezelő vállalat­tól és igazgatói parancsra le­verték a lakatot. A lakó-nyomban az ingatlan­kezelő igazgatójához sietett és sürgős orvoslást kért. Színhely: bárhol, bármelyik város, bármelyik utcája. Szereplők: mondjuk Kaje- vác és mondjuk Burbulya, akik kollégák a Gombkerekítő 'Vállalatnál. Idő: hát nem mindegy. Kajevác: (jön és meglátja a . >/ele szemben közeledő Bur- jbulyát) ... és sehol egy kapu, -ahová beugorhatnék... Hát ; nem ver engem az isten, hogy már megint'ezzel a hétcégéres ökörrel kell találkoznom. Uramég, már vigyorog is. Rám vigyorog. Elz szerelmes belém, vagy mi az ördög. Aztán most majd hallgathatom a buta du­máját, ötször lelkesedik majd azért a huligán gyerekéért, s forgatja a szemét, amint a trampli felesége nevét kiejti, én meg küldhetem a kézcsó­komat. .. Brrr. _ Annak kézcsók... S mégis kell az a nő valakinek. Azt mondják. A múltkor is azért kapott pré­miumot, mert a főosztályve­zető. .. na persze, tíz dioptriás szemüvege van, annak egy Burbulyáné is Sophia Loren... Undorító fráter és még min­dig vigyorog. Sohasem voltam vallásos, de én istenem, jó is­tenem csapja agyon a guta most menten ... Ámen ... Burbulya: (jön és meglátja a vele szembe közeledő Kaje- vácot.) Na, már megint itt van ez a két lábon járó őstu­lok... Vigyorognom kell... csak észre ne vegye.. 1 vigyo­rognom, ha meglátom a lapát­füleit ... Hogy ez mit tud gazsulálni... Hússzor küldi kézcsőkját Malvinnak és ne­kem hússzor kell azt mondanom, belenézve azok­ba a savószemeibe, hogy köszönömu.. És még egyszer sem vette észre a mar­ha, hogy sohasem mondtam: viszont:... Mert azt nem. Azokat a kezeket, amelyeket Kajevácné a magáénak tudhat, még ólomlemezen keresztül se csókolnám meg... Na, most már mindegy, majd csak lerá­zom ezt a félnótás frátert... Találkoznak. Kezet nyújta­nak. Kajevác: Szervusz, drága arany barátom, de régen látta­lak, hogy vagy? Burbulya: Szervusz, arany- fej, igazán boldog vagyok, hogy így összefutottunk... Kösz. Be- ugrunk valamit meginni? Kajevác. Veled? örömmel._ (magában: Dögölj meg!) Burbulya: Hát igazán boldog vagyok (magában: Nem, ezt nem lehet úgy meghívni, hogy ne örülne, ha potyázhat.) ...és karonfogva, derűs, vi­dám arccal belépnek a presz- szóba ... Nem hallják amirrt a felszolgálónő odasúgja a pénz­tárosnak: „Majd mindennap bejönnek... Igazán jó barátok. Látszik!” (egri)

Next

/
Oldalképek
Tartalom