Heves Megyei Népújság, 1965. szeptember (16. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-04 / 208. szám

bent az öltözőben. És ne fölé­nyesen, gúnyos hangon, ha­nem segítő szándékkal™” ★ Vasárnap óriási érdeklődés kísérte Gyöngyösön a megyei férfi kézilabda-bajnokság rang­adóját a Gy. Vasas Izzó és az E. Ilelyiipar csapatai között Óriási küzdelemben 16:15-re győzött a gyöngyösi együttes, s ezzel nagy lépést tett a baj­nokság felé. Az Izzóban terv­szerű, tudatos munka folyik, nem véletlen tehát, hogy csa­patuk a táblázat élén áll. Az egri fiúk az idén gyen­gébb teljesítményt nyújtanak, mint az elmúlt évben és ráadá­sul a szerencse is elpártolt tőlük. A rangadó második fél­idejében például 8 esetben a kapufát találták el...! ★ Hasonló dolog történt va­sárnap a Hatvani Kinizsi— Sashalom NB IJI-as labdarú­gó-mérkőzésen, amely a ■fővá­rosi vendégcsapat 2:0-as győ­zelmével végződött. A cukor­gyáriak nem játszottak rosz- szul, s az utolsó 10 perc kivé­telével döntő fölényben vol­tak — de a csatárok lövéseit nem kísérte szerencse. Itt hét esetben mentett a kapufa! ★ Egyre többet hallat magáré® az Egercsehi Bányász atlétikai szakosztálya. A mintegy 25 fő­nyi tehetséges gárda Sulyok Tibor edző irányításával heti 3—4 edzéssel készül a verse­nyekre, amelyeken több jő eredményt is elértek már.' Horváth Anna például 132 centimétert ugrott magasba és Csirmaz 46 métert dobott diszkosszal. Ügy látszik, hogy a bányá­szok számottevő szerepet ját-i szanak majd Heves megye at­létikájában! ★ Megdicsérjük a Gy. Vasas. Izzó lelkes kerékpáros verseny­zőit, akik mint a megye színei­nek képviselői, néhány jó he­lyezést értek el a Szombathe­lyen lebonyolított vidéki salak­pályás bajnokságon. A 400ft méteres üldöző versenyben Bogdán legyőzte a többszörös vidék-bajnok Izsákot, az aha- sári ifjúsági Kiss János pedig jobb időt hajtott, mint a fel­nőtt Farkas! ★ Ismét több olvasónk fordult-, hozzánk panasszal; Eger városi nagyon kevés példányt kap ai. Népsportból, így a népszerű! sportújsághoz gyakran szinte lehetetlenség hozzájutni. Ami­dkor ezt a Népújság sportrova­ta annak idején először szóvá: tette — néhány napig nem. volt fennakadás, most azonban ismét nagyot romlott a hely­zet. Az olvasók egyszerűen, nem értik: hogy lehet az, hogy; más újság, folyóirat bőségesen■'. rendelkezésre áll — a Nép­sport viszont a nagy érdeklő­dés ellenére ennyire hiánycik­ké vált _. Somody József feltárás során megbontották a szentély szabaddá tételére az úgynevezett Perényi-falat, amely a székesegyházat kereszt tülszelte. Most is beigazolódott,, hogy mennyire nem számoltál*' történelmi és műemlékeink ér- . tőkével azok, akik alig fél év-: százada az eger—putnoki vas­útvonalnak a vár kettévágásá- val jelöltek utat. A jelen feltárás befejeztével kezdik meg az épületmaradvá­nyok álladék-megóvásának munkálatait. Bár ott, ahol an­nak sürgős szüksége mutatko­zik, azt már most — menet közben — végrehajtják. A falak kissé meg lesznek magasítva és . lefedve az időjárás viszontag- . ságai ellen. így ismét gazdag­szik az ország és Eger városa a maga nemében egyedülálló . műemlékkel, ismét több látni­való lesz az egri várban egy ■ olyan területen, amely ez ideig haszon nélkül nagy területet zárt el a látogatók elől. Okos Miklós * Vasárnap délután sokan nem. akartak hinni a fülüknek, ami­kor a rádió szegedi sportri­portere jelentette: a Szegedi VSE 3:0 arányban győzött az Egri Dózsa ellen. Megindult a találgatás. Vajon mi történhe­tett? A Dózsa játszott rosszul, vagy a Szeged volt annyira jó? Mindkettő! Az egri fiúk egy bajnokság­ra törő csapathoz valóban méltatlan teljesítményt nyúj­tottak, de hogy a vasutasok elérték legjobb formájukat, ar­ra bizonyíték szerdai edző­mérkőzésük eredménye: az NB I-es SZEAC-cal szemben 3:3 arányú döntetlent értek el! Igaz, elég sovány vigasz ez ilyen súlyos vereség után, amelyen inkább annak a híre enyhített valamit: ugyanakkor elvérzett a többi ellenlábas, a Kecskemét, a Szolnoki MÁV, a Bp. Spartacus és a hosszú idő óta veretlen Borsodi Bá­nyász csak némi szerencse árán győzött Sajószentpéte- ren a jóval gyengébb KIS- TEXT ellen. Ritkán volt arra példa, hogy a csapatok ennyire „keresztbe­verjék” egymást, s talán soha nem érvényesült még a labda­rúgás „dicsőséges bizonytalan­sága”, mint éppen most Hogy ki lesz a bajnok? Ezek után ki mer jóslatokba bocsátkozni? ★ Arra is régen emlékszünk, hogy mikor született a kézi­labda NB n-ben l:0-ás <!!) eredmény. Nos, az egri lányok ennyire nyertek vasárnap a Debreceni Kinizsi elleni mér­kőzésen és ebben a rendkívüli gólszegénységben nagy részük volt a pontatlanul lövő Len­dület-csatároknak, meg a ra­gyogóan védő debreceni ka­pusnak. De minden jó, ha a vége jó! A kis Baranyai lövése a máso­dik félidő közepén mégiscsak megtalálta az utat a hálóba s ez el is döntötte a két bajnoki pont sorsát Reméljük, hogy a győzelem visszaadta az egri csapat önbizalmát, s az őszi idényben is a tavaszihoz ha­sonló teljesítményt nyújtmajd. ★ Vasárnap 0:0-as állásnál fél­beszakadt a B orvai Vasas— Balaton megyei II. osztályú labdarúgó-mérkőzés, mivel a balatoniak az ellenük meg­ítélt 11-es jogosságát vitatva —< egyik vezetőjük utasítására — levonultak a pályáról, miköz­ben két játékosuk nekiment Berecz játékvezetőnek. A megyei fegyelmi bizottság gyorsan pontot tett az ügy végére: a két bajnoki pontot 0:0 gólaránnyal a Bervai Vasas javára ítélte, a két balatoni játékost 3—3 mérkőzéstől el­tiltotta, a levonulást előidéző sportvezetőt pedig a megyei LSZ elnöksége vonja majd fe­lelősségre. A 11-es illetően mi nem tu­dunk állást foglalni, hiszen nem láttuk a mérkőzést. Lehet, hogy a játékvezető tévedett — megtörtént ez már nemzetkö­zi bíróval is — ez azonban mit sem menti a balatoniak súlyos sportszerűtlenségét. A játék­vezető ítéletét minden labdarú­gó és főleg minden sportvezető a legnagyobb fegyelmezettség­gel tartozik tudomásul venni! ★ Persze, vannak olyan esetek is, amelyekről örömmel érte­sül az ember. Íme egy a sok közül: Az Egercsehi Bányász női kézilabda-csapata a közelmúlt­ban bajnoki mérkőzést játszott Makiáron. Az egercsehiek ka­pitánya, Seichenstein Katalin ebben az időpontban a Bala­tonnál üdült, játékára Sulyok Tibor edző nem is számított. Kati azonban egész éjszakai utazás után, 15 perccel a ta­lálkozó kezdete előtt meglepe­tésre Makiárra érkezett, s 6 góljával jelentősen hozzájá­rult az egercsehiek 14:5-ös győzelméhez. Ez az, amire azt mondják: sportszeretetből jeles! ★ Az alábbi levelet füzesabo­nyi tudósítónk, Szigetvári Jó­zsef küldte el hozzánk, s mi­vel sok tanulságot tartalmaz — továbbítjuk olvasóinkhoz is. „Tisztelt K. P. játékvezető sporttárs! A füzesabonyi lab­darúgócsapat mérkőzésein sok más társával együtt ön is meg szokott jelenni — ahogyan azonban ön ezeken a mérkő­zéseken viselkedik, az egyene­sen elszomorító. A játékvezető döntéseit hangosan észrevéte­lezi, s ezzel „lovat ad” a fe­gyelmezetlen szurkolók alá. Legutóbb is gúnyos megjegy­zésekkel illette az öltözőbe tar­tó játékvezetőt, ami annál is inkább elítélendő, mivel ön is tagja a JT-nek! Elismerem, hogy vannak gyengén működő bírók, akik sokszor tévesen ítélkeznek — ilyenkor azonban nekünk, sportvezetőknek csendben kell maradnunk, s ha már mindenáron felül akarjuk bírálni a játékvezetőt, tegyük ezt a mérkőzés után A vasárnap sportműsorából y labdarúgás: NB. ITX-as mérkő. ^zésefc: Gyöngyösi Honvéd—BEAC fy Ifi, Máj-ercsik. Egercsehi—Máté ^szálka 14,30, S7.vit.il. Megyed L ősz - táiy: Becsié—Apci Vasas 14,15 í Lomb ősi. E. Spartacus—E. Honvéc V. 0.45, Varga. MÁV HAC—Sít ok y 10,30, Csere játékvezető. Lőrinci— 6 Cy. Vasas Izzó 10,30.. Béás. Verpe. g lét—Gyöngyösi VSE 14,30, Csere V. játScvezetö. Teljes forduló a V. gyei H. osztály keleti és nyugati csoportjában Természetjárás: A megyei baj­nokság I. nappali fordulója, Mát­ra hegység. Üszás: Heves megye 1065. évi bajnoksága. Eger, Sportuszoda, 10 és 14 óra. Kézialabda: Forduló a megyei férfi és női I. osztályú bajnokság­ban. láttak. A déli toronytól keletre, a főhajóval, illetve annak falá­val párhuzamosan találtak még egy falat, s nincs kizárva, hogy az alatt a fal alatt lesz az a kápolna, amelyről már Tele- kessy püspök is említést tesz és ahol a királysírok vannak. ★ AZ IDÉN TAVASSZAL kez­dődő és jelenleg is folyó ásatá­sok célja a teljes feltárás. A Kozák Károly régész vezetésé­vel folyó munkálatok nyomán teljes szépségében kezdenek ki­bontakozni a középkori Szt Já­nos' székesegyház alapjai., amely fél évezredet meghaladó időn át őrzi a kor román ízlésének minden szépségét. Különösen jól konzerválódtak a székesegy­ház lábazati részei az északnyu­gati oldalon, ahol a feltárási munkálatok most vannak fo­lyamatban. Jól láthatók a szeg­leteken azok a mélyítések, ame­lyek a korabeli vitézek kard- élesítésemek emlékét-őrzik. A volt teljes. A pénzhiány, az ,,amatőr” archeológusok fogyó lelkesedése több mint fél évti­zedes, eredményesnek mondha­tó kutatómunka után abbama­radt. Möller István műegyete­mi tanár —, aki az ásatások meg tekin lésére jött Egerbe — megállapította, hogy a bástyá­nak vélt fétkörű fal nem más, iránt egy, a XII. századiban épült, románkori templom ab- sisa. Ezek az ásatások több pont­ban igazolták az előző ásatások feltevéseit. Bebizonyosodott, hogy 1570—80. években a ki­rály által készített erősítési tervek végrehajtása során esett áldozatul a Szt. János székes- egyház. Igazolást nyert a ro­mán templom falainak kiásá­sakor, hogy a déli kőfal 1240— 1260. időből való. A román templomot tehát a tatárjárás utáni időben újjáépítették. Az ásatás folyamán az alapfalig kiásták a templom déli tor­nyát, amelyben azonban kápol­nát, illetve királysírt nemi ta­az egyházat a legnagyobb pusz­tulás. AZ 1552-ES OSTROM idején Dobó célszerűségi okok­ból — hogy tüzet ne fogjon — leverette a székesegyház tete­jét. Tornyaira és a falakra ágyúkat helyeztetett. Ez alka­lommal az egyik sekrestye mint lőportár fölrobbant és a temp­lomfalakat a levegőbe röpí­tette. Tinódi verses krónikájá­ban erről az eseményről sem feledkezett meg: Segrestyébe pornak dereka állván, Történéc egy tapló miatt fel­gyűlvén, Segrestyét monostornac jobb részét... mind felveté... Így állott a templom 1557-ig, amikor a már korábban Eger­ben a kanonoki tisztségben levő Verancsics Antal a püspöki széket elfoglalta. Az 1562-ben kelt levelében kéri a kassai tanácsot, hogy „valami öreg ablakot, ötöt, vagy hatot csi­náltatna, kinek csináltatására szükségbe vagyunk üveg, ab­lakgyártó nélkül”. 1563-ban ezen munkálatok nagyjából befejeztettek, — legalábbis az összeg nagysága erre utal —, mivel ebben az esztendőben a vár helyreállí­tására 28 599, mig a székesegy­házra 8000 forintnyi összeget költött. 1596-ban, a második török ostrom idején, minden újabb erődítés dacára könnyűszerrel került a török kezére a vár. A török felosztotta a székes- egyházat, részben kis lakások­ká, másrészt laktanyának hasz­nálta. De Memleketh építész­szel Ali basa a 99 esztendő­ben, imádkozó házat is csinál­tatott benne. Az 1687-ben történt vissza­vételkor ismét sok rombolást szenvedett a vár és a székes- egyház és az csak mint rom került vissza a magyarok kezé­re.1 1702-ben Telekessy püspök azt írja, hogy aranymiséjét ab­ban a kápolnában kívánja el­mondani, amely a torony alatt van és ahol két magyar király teteme nyugszik. A XVIII. század elején tehát még isme­retes volt az a hely, ahol Imre és László királyok temetkeztek. Azóta nemcsak á kápolna, de a királysírok helye is elenyé­szett' 1783-ban az egri várnak jelentősége mind harcászati, mind védelmi szempontból megszűnt és 10 778 forintért a püspökségnek eladatott Éktől kezdve sajnos, az egyház maga állandóan bontotta a még ép­ségben maradt székesegyház­részeket Így a makiári és a kerecsenéi templomok építke­zéseihez használták fel a szép, faragott köveket, de sok-sok középülethez és magánépítke­zéshez is innen szállították az építési anyagot Maga Eszter- házy püspök a Líceum építése­kor szinte teljes egészében in­nen építkezett. i 1802-ben a székesegyház déli részén bontási munkálatok foly­tak. A szentély medlett, a ká­polna alapjainál kissé mélyebb-; re hatolva, egy sírboltra akad-; tak, amelyben Hámy Akácz püspök koporsója volt, aki 1522-ben ide temetkezett PIRKER ÉRSEK alatt ásatott ki a székesegyház egyik legin­kább épségben maradt tartó pillére, amelyen ma Casagran- de Szt István-szobra áll. Egy másik, ugyancsak teljes szépsé­gében megmaradt oszlop, az utóbbi években végzett ásatá­sok során került napfényre, amelyet Détshy Mihály — álla­dókénak megóvása miatt — fal­lal vétetett körül. 1862-ben a Magyar Tudomá­nyos Akadémia ercheológíai bi­zottsága által dr. Henszlmann Imre kezdeményezésére feltá­rási munkák indultak, amikor a jobboldali pillér szemközti párja is megtaláltatott és így megállapították, hogy az egy­ház háromhajós volt és ekkor pontosan meghatározták a templom szélességét is. Az 1927-ben dr. Pálosi Ervin és Pataky Vidor tanárok által vezetett feltárási munkálatok a kazamaták kitakarítása után a Szt. János székesegyházra is ki­terjedtek. Ez a feltárás sem Az egri várszékesegyház története Bakács 1502-ben már eszter­gomi érsek, amikor az egri egyház káptalanjának ajándé­kozza szentmargitai, ároktői és polgári birtokait. Adomány­levelében úgy rendelkezik, hogy holta után érte „isteni szolgálat” tartassék Szt. János székesegyházának új szenté­lye, a nyugati oldal felől kö­rülvevő kápolnák középsőjé­ben, mely a B. Szűz menybe­vételének tiszteletére szentel­tetett, s általa még akkor, mi­dőn egri püspök volt, építte­tett.” Ez az adat igazolja, hogy a székesegyház Bakács idejében épült fel teljesen és Bakács Tamás volt az egyik kápolna építtetője. AZ EGRI Szt. JÁNOS szé­kesegyház építése ezek szerint a XV. század végéig befejező­dött. Az, hogy Telegdi Csa- nádtól (1331-től) egészen Ba­kács egri püspökségének vé­géig több mint másfél évszá­zad telik el, az nem meglepő abban a korban. Számos kül­földi példa mutat erre, amikor egy-egy jelentősebb építkezés századokon át tartott. így a Notre-Dame teljes évszázadon át épült, míg a bécsi Szt. Ist­ván székesegyház 1359—1511- ig, a híres kölni dóm a XIII. század elejétől a XV. század elejéig. De számos hazai példa is utal erre. Talán érdekes megemlíteni annak a török feliratnak a szövegét, amely 1596 után a mecsetté alakított templomra helyeztettek: „Midőn mi ebbe a faluba jöttünk, egy nagy rop­pant keresztény templom ál­lót itt, melyet mi pékünk az Isten adott. — Bolondok vol­tak a keresztények, hogy oly nagy munkával, és sok költ­séggel ebben a kis faluban oly nagy templomot építettek”. EGYESEK SZERINT a szé­kesegyház hossza egészen a várfalig, mások szerint azon túl a Sánc külvárosáig, illetve a Bolyki-bástya külső vona­láig terjedt. Ezzel kapcsolat­ban érdekes megemlíteni Pe­rcnyi Péternek a várban vég­zett átalakítási munkálatait. Perényi I. Ferdinánd pártjára azért állt, hogy a várat tovább­ra is parancsnokolhassa. Pe­rényi 1534—37-ben a vár biz­tonságosabbá tételére a vár és az északkeleti várra néző domb kö­zött, mély árkot, sáncot ásatott s így a várat ketté osztotta, így lett a mai Sánc a vár kül­városa. Az egyház szetélyéből bástyát, tornyot alakíttatott. Erős védfalat húzatott a vár északi szárnyától a szentélyen át a Setétkapuig. Perényinek ezt az erősítést szolgáló építke­zését Tinódi így énekelte: Régen Prini Péter ketté sza- kasztá Az nagy várat fallal által rakaté, A mosotort belső várba hadiatá, Sanctuariumot egy bástyánac hadiatá. — Későbben Oláh Miklós és Dobó István új várerődítési munkálatokat végeztetvén a várban, valószínű, hogy a Pe­rényi által építtetett citadellát lebontatták. . i A székesegyház magasságá­ra vonatkozólag még kevesebb adat áll rendelkezésre. Az 1805-ben megtartott „egyház­látogatás,, megállapította, hogy számos kápolnának nyomai még jól látszottak a déli olda­lon, sőt „az északi oldalon egy fehér és veres márvánnyal volt kirakva.” Az újjáépült egyház még fél évszázadig sem állott fenn. 1514-ben a Dézsa-felkelés ide­jén Barnabás Elger vidékén harcolt. A várbeli székesegy­ház tetőzete elpusztult. Estei Ipoly bíbomok állíttatta azt helyre. 1527-ben Ferdinánd vezére, Salm Miklós keríti hatalmába az egri várat. Még ugyan eb­ben az esztendőben Zápolya alvezére, Bodó, kemény és ki­tartó ostrommal visszafoglalja és nagy pusztítást visz véghez a várban és a székesegyházban. Három esztendő alatt váltako­zó szerecsével hol Ferdinánd, hol Zápolya bírja a várat, míg 1530-ban harmadszor is Fer­dinánd kezére került. Ekkor éri A HAGYOMÁNY SZERINT ft honfoglaló magyarok bejöve­tele előtt már jóval előbb vi­rágzó város volt Eger, a régi Jászság fővárosa. A városnak írott emlékekkel bizonyítható története azonban csak 1009- ben kezdődik, amikor I. István itt püspökséget és a várban Szt. János nevére székesegy­házat alapított. Hogy ő volt- a várbeli székesegyház építtetője is, arra vonatkozólag az ala­pítólevélben utalás nem tör­ténik. A kútfők szerint István király a mai Tetemvár elneve­zésű dombon ülve — a Király­székről — szemlélte á várbeli építkezéseket. Az archelógia kétséget ki­záróan megállapította, hogy az egri várbeli székesegyház István korát meghaladva jó­val később, a XIII. században épült. Az István uralkodását megelőző időkben az egri vár­egyház faépítmény lehetett. A műtörténet megállapítása sze­rint az a román stíl, amely ízlés szerint Eger várában a székesegyház épült, a XII. szá­zadban veszi kezdetét és egé­szen az Árpád-házi királyok uralkodása végéig, tehát a XIV. század első évéig tart. Az egri székesegyházat ok­mányszerűen említették először a XIH. században, amikor a tatárok felgyújtották, elpusz­tították. IV. Bélának ég V. Istvánnak az 1261 és 1271 esz­tendőkben kelt okmányaiban történik a vári egyházról di­cséret — amikor a püspökség alapítólevelét megújították — „az egri egyház Magyarország valamennyi székesegyházai felett, mint a nemzetek asszo­nya ül felsége székében a szép­ség koronájával díszesítve.” Ellenben más források arra utalnak, hogy már a XII. században Imre király az ak­kor fennállott egyháznak újjá­építő je lehetett, mivel 1204-ben ide temetkezik. Az a tény, hogy fia, László király ugyan­csak itt temetkezett, megerősí­ti azt a feltevést, hogy itt csa­ládi sírboltjuk lehetett Annyi bizonyos, hogy a ta­tárjárás szélvihara mind Egert, mind a várat, a várbeli székesegyházat elpusztította. A püspökség alapítólevelei, ok­mányai a tűz martalékai let­tek. A török—tatár hordák a kirablás után tehát felgyújtot­ták a székesegyházat, amely épített alakjában mégis fenn­maradt, Hogy a tatárjárás után :i volt a kezdeményezője az egyház újjáépítésének, nem udjuk. Annyi bizonyos, hogy későbben, a XIII. század vé- lén, a XIV. század elején hely­reáll íttatott. Erre utal a XVI. ■ zázad krónikása: Tinódi Lan­tos Sebestyén. „Vala két magas tornya monostornac kikre húsz darabontot fel állatánac.” MAGYARORSZÁGON az Ár­pád-ház kihalása után a XIV. században a vegyesházi kirá­lyokkal kezd hódítani a kül­földön már divatos gót stílus és elsősorban a templomépít­kezéseknél kezdik annak érvé­nyesítését. Hogy mennyire ál­talános lett a gót divatja, mu­tatja, hogy a már meglévő egyházakon is, legalább az ab­lakokat csúcsívesre alakították' Ipolyi Arnold, a várbeli székesegyház történetének je­les kutatója ezzel kapcsolat­ban megjegyzi: „A tatár és kún fosztogatásokat és néhány tűzvészt átvészelt a székes- egyház, az új ízlést, a gótika csendes pusztításait azonban nem.” 1331-től Telegdi Csanád püspöktől kezdődően, a püspö­kök egész sora következik a püspöki székben és több mint másfél száz esztendő te­lik el, míg végül hiteles ada­tokra hivatkozhat a kutató. Ezek szerint Dóczy Orbán és Bakács Tamás püspöksége alatt fejeződik be a várbeli székesegyház gótikus átalakí­tása.

Next

/
Oldalképek
Tartalom