Heves Megyei Népújság, 1965. szeptember (16. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-04 / 208. szám
HÁRY JÁNOS Háry János, a nopoleoni idők magyar parasztja, a császár obsitosa, amolyan talpas, hazatérve, öregségében a falusi kocsmában ezerszer újfent elmeséli katonaélményeit. Képzeletében színezi-alakítja a történeteket és mert lelkének teremtő ereje kiapadhatatlan, a földi fellgekig, a császári trónig-asztalig eljut. Eljut-e? Odaadnák neki Mária Lujzát, a fele királyságot — mint a mesékben — de neki semmi sem kell csak az, amihez hűsége köti minden idők óta: a falu, a haza, örzse. Garai János versezetében megformálódott, Kodály Zoltán daljátékában „magasabb művészi szinten” újjászületett és azóta is hódít ez a senki mással össze nem téveszthető népi hős, aki köré dalokból, zenei képzeletből, táncból újabb koszorút lehetett fonni. , , Kodály Háry Jánosának megfilmesítése izgalmas művészi feladatnak látszott. Az operafilmek egész sora készült már Nyugaton, a csehek is sikeres kísérletekkel dicsekedhetnek, hiszen Smetana Eladott menyasszonyára annak idején mi is felfigyeltünk. Kodály Háry Jánosa azonban nem a megszokott dramaturgia szerint szerkesztett daljáték. A lírai elemek uralkodnak a dalokban, a keret-elbeszélésben portrék jelennek meg, s csak akikor lódul meg a daljáték irama, amikor a Há- ry-féle kalandok sorjáznak egymás után. Sok egymás között két igen nagy ellenféllel kellett megvívnia a film rendezőjének, Szinetár Miklósnak. A pergő képek erejével le kellett gyűrnie Háry képzeletének minden határon túli csapongását, gyorsaságban, váltásokban követnie kellett az elbeszélő Há- ryt és el kellett hitetnie azt, ahogyan Háry látta, vagy láthatta az általa derekasan átalakított, felcicomázott világot, embereket, helyzeteket, történeteket. Másrészt meg kellett férnie, társulnia a film képeinek Kodály Zoltán nagyszerű zenéjével. Nemcsak annak hatásával, hanem anyagával is. A rendező igyekezetét a helyes megoldási forma ellenére sem koronázta siker. Élt ugyan azzal a lehetőséggel, hogy a színpad kereteit szélesebbre tágította, olykor befogott a felvevőgép lencséje erdőt—mezőt, sőt azt a bizonyos rónaságot is, amiről néha tói magyarosan beszélünk. De Magyar film ezek a filmre fogott tájak nem vallottak többet és másat, mint Kodály zenéje, (any- nyit se!), nem hitették el velünk a Háry szavaiból megszülető valóságot, amit olyan élvezettel hallgattak a kocsma vendégei. Nem azért, mert a furfangos diák, meg a többiek arra léttek volna kíváncsiak, hogyan lesz az egykori gyalogosból az obsit idejére huszár, hanem azért, mert az ízes szavak őket is elrepítették oda, ahová Háry álmodta magát. Ebbe az álomvilágba nem tudott felrepíteni minket az a film, mert a képzelet gazdagságát, Háry felfűtött lelkének lobogását ilyen rövidre méretezett képi nagyvonalúsággal nem lehet érzékeltetni. A nézőnek kell hinnie — a művészet által előcsalt illúzió jogán, — hogy az előtte pergő képek valami olyan valóságot ábrázolnak, amiért valakinek — és nekük is — érdemes volt élnünk. A virágos rét, a császári udvar, a „stázsálás a a burkus-grániczánál” tele van rossz színpadiassággal, aminek mellékízét egy ilyen film esetén sokáig nem lehet elfelejteni. A képek lassabban peregnek, mint ahogyan Kodály zenéje szárnyal, az események óvatosan tipegnek, stilizált emberek ruhák között, stilizált környezetben, ahol csak ketten, Háry és örzséje látszanak valóságos emberi figuráknak. S mindez együtt így ad a filmben sok-sok részletszépséget, de az egész filmnek egybevéve nincs hitele, sodró lendülete és hatása. A külső felvételeknél mintha a rendezőt cserbenhagyta volna a képzelete. A Bécstől való búcsúzás képi váltásai értelmetlenek, hamisak. A színészi játék és a belső felvételek ellensúlyozzák a rendező említett súlyos hibáit. Szinetár Miklós gondos játékmester és kitűnő szemmel válogatta ki a reprezentatívnak Szenvedély, szórakozás, tanulás szánt alkotáshoz a művészeket. Szirtes Ádám öreg obsitosa és hetyke huszárja egyformán hiteles. Ha szabad ezt a kifejezést használnunk, a magyar parasztnak ezt a „fenséges nyugalmát” az arcán és moz-, dulataiban kevesen tudjákj ilyen jól érzékeltetni. Med-j gyesi Mária Örzséje takaros perszóra (a nagy hős mellett nem lehetett több!), míg Kiss Manyi császárnéja remeklés. Torday Teri nem játszott azzal a laza természetességgel, amit Balázs Samunál, Bánhidy Lászlónál, Bodrogi Gyulánál és Márkus Lászlónál dicsérnünk kell, éppen a vígjátéki stilizáltság miatt. A zenei résznél Ferencsik János vezénylését kell elsősorban említenünk. Kitűnő karmesterünk teljes dinamikájában és frissen szólaltatja meg Kodály muzsikáját. Tóth János operatőri munkája nem iktathatta ki azokat a laposságokat, hibákat, amiket már a rendezői elképzelésnél említettünk. Még szerencse, hogy Háry diadalmas bécsi bevonulását — ezt a látványosnak szándékolt, cirkuszi ötletsorozatot — nem hozta teljes részletezéssel. Rábai Miklós táckompoziciói levegősebb térelosztásban jobban hatottak volna. Márk Tivadar stilizált jelmezesei gyakran önálló életet élnek. A díszlettervező Fülöp Zoltánt nem lehet felelőssé tenni azért, hogy a rendező ott is rosszul előkészített belső felvételeket erőszakolt — gyep- téklákkal és tűzdelt virágokkal — ahol a mesében megálmodott végtelen rétet kellett volna kapnunk. Részletértékei — a lírai elemek — ellenére ez a film nem tette hitelesebbé Háry Jánost, az abonyi két torony szerelmesét Garai János versénél és nem tudott versenyre kelni, eggyé olvadni Kodály népi fo- gantatású, nagyszerű muzsikájával. (farkas) HOBBY mennyire szeretnek idejárni, arra mondok egy példát Számtalanszor megtörténik, hogy valaki elfáradt sokat dolgozott munkahelyén. Mégis eljön. Igaz, már nem dolgozik, de itt van. Köztünk pihen ... Színes társaság. Valameny- nyien dolgoznak, vagy tanulnak. Különben be se kerülnémár ezért is megéri. Még a feleségek sem haragszanak érte. Olyan ez, mint a mágnes: vonz. Az embernek, ha van egy ids ideje, már rohan is ide. Végtelen lehetőségek közöt lehet válogatni. Tervezni, építeni, versenyezni. Hihetetlenül izgalmas egy gép megtervezése, elkészítése és versenyezni vele. Napokig lehetne erről beszélni... Elméleti és gyakorlati foglalkozások vannak. A gyakorlati idő a modellkészítéssel telik eh Kezdő fokon: ismerkedés a modelltípusokkal, majd rajz alapján elkészíteni. A rutinos,- „öreg” versenyzők már maguk készítik a rajzot is. A pontosság, a precízség sorsdöntő. — Érdekesek az elméleti óráid is. Politikai témákról, szaikmai kérdésekről beszélgetünk. Tavaly például feldolgoztuk a hajózás történetét Olyan kis önkéntes iskola ez, ahol mindenről esik szó... A kör tagjai nem hiányoznak a versenyekről sem. Másod- és első osztályú minősítésük van. Érdemes sportolói, a legnagyobb minősítéssel ugyan még senki sem rendelkezik — különben a megyében sincs do a hatvaniak most megpróbálják. Miért ne sikerülhetne... — Sohasem fogom elfelejteni az észak-magyarországi módel- lező versenyt - kapcsolódik a beszélgetésbe Forgó Attila, a hatvani Bajza József Gimnázium negyedik osztályos tanulója, a kör egyik legszorgalmasabb látogatója. — Ügy volt, hogy nem indulok, végül első lettem, és ezref csapatunk megnyerte a bajnokságot is... — Hol edzenek? — A hajókkal a Mátravidéki Hőerőmű taván, és ott épült egy körrepülő pálya is. A vi-i torlázókkal pedig a legelőn* feltéve, ha nem küldenek el. Nyomdásznak készül ő is, da a modellezéssel már örökre eljegyezte magát... — A középiskolában szinte mindennap hasznát veszem annak, amit itt tanulok. Itt van például ez a fa. Balsafának htr-i ják. Ebből készülnek a modellek. Ez olyan könnyű, hogy fél Délután meg akarok lógni B hivatalból. Valami űrügy kellene. Temetés, esküvő, keresztelő. Nem jó, mert az elmúlt évben már az egész családom eltemettem, vagy férjhez adtam, illetve szociális névadásban részesítettem. Egy lehetőség van csak. Beteg leszek. Ma délelőtt elkezdtem mondani a gép írónőnknek, hogy rettenetesen fáj a fejem. — Nem akármilyen fejfájás ez — tájékoztattam. — Úgy érzem, mintha a koponyámat belülről feszegetnék. Részvéttel hallgatott és elmesélte, hogy volt neki egy sógora Alsódabason, aki hasonlót 'érzett a halála előtt. Elmondtam a panaszom a főnökömnek is, aki részvétlenül hallgatott. — Vegyél be valamit — 'mondta közönyösen. — Már bevettem, amit lehetett — mondtam, és felsorol■1365. szeptember 4., szombat 7 tam egy gyógyszertárra valót. — Nem használ. Olyan ez, mintha az agyamat termesz- hangyák rágnák. — Akaraterő kérdése az egész. Szuggeráld magadba, hogy nem fáj a fejed — tanácsolta és otthagyott. — De igenis fáj. Fái és fáj. Akármit csinálok — ordítottam utána. Mindenkinek elmondtam, hogy nálunk csak beszélnek arról, hogy legnagyobb érték az ember. Ügy fáj a fejem, mintha gőzkalapáccsal ütöget- nék, mégsem küldenek haza. Márpedig hazamegyek, mert délután jön hozzám Jucika, a világ legaranyosabb kislánya. Gépírónőnknek elmondtam, hogy már szédülök is, és lila meg sárga karikák ugrálnak a szemem előtt. Elborzadt, és elmondta: a sógorának Alsódabason (isten nyugosztalja), ugyanilyen karikák ugráltak a szeme előtt, amiben az is szörnyű ,hogy a lilához egyáltalán nem megy a sárga. Ebéd után egy kicsit összeestem, de a főnököm megint jött az önszuggesztióvál. — Mondogasd magadnak. f■*' f*r grrakahogy erős vagy, hogy le tudod győzni ezt a frontátvonulásból adódó kis gyengeséget! — Nem vagyok erős. Fáj mindenem! Szédülök! Lila karikák! Kék kockák! Most húzzák az abroncsot a fejemre! Végre rájött, hogy a legnagyobb érték szenved szeme láttára. Ideadta a vállalati kocsit és hazaküldött. Vidáman és könnyedén léptem a kocsiba. Egy fél árúval • nyugtázza a napot Forgó Attila. (Foto: Kiss B.) nek a körbe. A kör vezetője mindenről tud. Ha valaki gyengébben tanul, a büntetést itt is megkapja: javulásig nem modellezhet Ez a legnagyobb büntetés... — Hobby, ^envedély, szórakozás? — Mind. A munkánk mellett csináljuk. Jól érezzük magunkat. Senki sem vágyik a kártyára, az italra. Ha másért nem, kézzel felemelhet akár egy @e* rendanagyságút is. Szóval az anyagismeretet, a motorok működését sehol sem lehet jobban megtanulni, mint itt Nem is beszélve a precízségről, a pontosságról. Nemcsak versenyzés ez, mert addig, amíg az ember oda elér, néhány dolgot azért alaposan meg kell tanulni. Valóban önkéntes iskola ez... Koós János Bardot túl sovány a mexikóiaknak Brigitte Bardot nemcsak a „Viva Maria,, felvételein dolgozott Mexikóban, hanem modellt állt Juan Blanco mexikói festő aktképeihez is. Blanco közölte az újságírókkal, hogy tíz képen örökítette meg a francia filmcsillagot, s azok közül kettőt a művésznőnek -ajándékoz. Blanco kijelentette, hogy Bardot „túl sovány” a mexikóiak ízlése szerint, de szép alakja van; igen fofogenikus és a róla készült festmények kitűnően sikerültek. Brigitte Bardot az egyik aktképen széles karimájú sombr rerót visel. — Mindenhez szív kell. Még a hobbyhoz is. Mert nélküle csak puszta unaloműzés, de vele szenvedély, szórakozás... Olyan szenvedélyesen engedte útjára vallomástevő szavait Katona Ervin, a hatvani MÁV modellező körének vezetője, mini hobby jának legféltettebb kincseit: a vitorlázó A/2-es, a légcsavaros B/l-es, vagy az A/3-as sebességi hajó modelljeit ... Szóval, az a bizonyos szív nem hiányzik nála. ... Hatvani vasútállomás, hajdani barakk- épület, végig a folyosón, balra az utolsó ajtó Tenyérnyi nagyságú szoba. A falon modellek keverednek híres színésznők képeivel. Az asztalon művészi ren- r detlenség: Vonalzó, lemez kalapács, ragasztó, könyv Azt is mondhatnánk: minden ... Akkor talár kezdjük elől- ről. Mióta van Hatvanban modellező kör? — Nehéz lenne megmondani, de hogy régóta, az biztos. Az > a fontos, hogy van. És remélem lesz is... Katona Ervin már évek óta vezeti a kört „Civilben” nyomdában dolgozik. Valamikor sokat vitorlázott, repült, de a modellezés szeretet még az iskolából hozta magával — Hogyan lehet — mondjuk — Hatvanban valaki modellező? — Belép az MHS-be és él jön hozzánk. A többi a szorgalmán, lelkesedésén, ügyességén múlik ... A szobát, a fűtést a MÁV adja Ingyen. Az anyagi fedezet a tagsági díjból és az MHS pénzéből jön össze. A többi már csak sztenvedély, szórakozás ... — Hétfőn és péntekien tartunk foglalkozásokat. Hnffv Kész a hajó, jöhet a verseny — mondja Katona Ervin, a kör vezetője. előbb hazaértem, mint amikorra Jucikat vártam. Kölnit szórtam szét a lakásban, italt készítettem elő, és várakozva leültem. De nicsak! Fáj a fejem. Mintha a koponyámat belülről feszegetnék, mintha az agyamat termeszhangyák rágnák, mintha abroncsot húznának a fejemre. Nem látom az utcát, csak a karikákat. Lilái és sárgát! Borzalom. Szédülök _Végem van... Le kell gy őznöm a fájdalmat. Nem megy. Fáj és fáj a fejem. Fáj az egész testem. Le kell feküdnöm ... Ledőlök a díványra. Megjelenik a lila karikák között az alsódabasi sógor. Gúnyosan integet. Jelzi, hogy nőt. Kint csengetnek. Az ajtóhoz vánszorgok. — Te nem is örülsz nekem? — támad Jucika, mikor a képemre néz. — De örülök — nyöszörgők, Jucikét azonban nem tudom meggyőzni. — Fáj a fejem._ — Hát szuggeráld be magadnak, hogy nem fáj. An ön- szuggesztió a leghatásosabb. Persze, csak az igazi, erős férfiaknál _ — S zuggerálom, de nem megy — Nyamvadt vagy... Különben, mennem kell. Vegyél be valamit — szól még vissza az . ajtóból. Utána szeretnék szólni, hogy erős vagyok, fog rajiam az ön- szuggesztió, csak éppen az első jött be, és a kontra-önszug- , gesztióhoz nem értek. De nem ' jön ki hang a torkomon. Fáj a fejem ... de azt hi- . szem, ezt már mondtam. ! Ősz Ferenc A dél-walesi Crumlin falucskát múlt vasárnap kora reggel az utolsó emberig kitelepítették, sokan még hálóruhában voltak kénytelenek elhagyni otthonukat. A „száműzetés” teljes nyolc óra hosszat tartott, amíg a filmesek elkészítették a faluban az „Arabeszk” című film néhány jelenetét, amelyben a főszereplőket, Fiimezők kitelepítettek egy egész falut Sophia Lorent és Gregory Peck-et, egy helikopter veszi üldözőbe. Az angliai légiközlekedési szabályok ugyanis tiltják, hogy házak felett légi közlekedési eszköz elrepülhessen. A falu lakosságát fejenként 2 font sterlinggel kártalanították a vasárnapi kényelmetlenségért U **• A ♦** «.*«*?« ****** A** A A A A*AA*AA*A A*AA*AA*AA*AA^A*AA*AA*A
