Heves Megyei Népújság, 1965. szeptember (16. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-17 / 219. szám
\ Korunk parancsa « ÄV\V\\\\\\V_ A MŰVELŐDÉS Korunk mindenikünlktől el- fiú és ő az egyedüli lány. AnOktóber elsején lép életbe a kisajátítás és kártalanítás új rendje várja, hogy művelt emberek legyünk. Persze, az állam nem írja, nem írhatja elő felnőtt polgárai számára, hogy tanuljon, művelődjék, képezze magát —, de megteremti minden lehetőségét. Akik ezzel a lehetőséggel nem élnek, reménytelenül elmaradnak korunk mögött A dolgozók egri gimnáziuma és közgazdasági technikuma padjaiban őszről őszre több mint mésfél ezren foglalnak helyet felnőtt, idős diákok. Napi munkájuk után tankönyvek diagrammái fölé hajolnak, pótolják, amit eddig elmulasztottak. Előfordul, hogy csak az oklevélért, a diploma megszerzéséért tanul valaki, a magasabb fizetésért, a jobb beosztásért Ám egyáltalában nem ritka, hogy a minél több ismeretszerzés — életcél. Az „ékszeres" Magas, sötétbarna haját kontybán viseli. Fiatalasszony. Ékszerek, csupa drága holmi között telik minden napja, gondjára bízva arany és ezüst Eladó az egri Öra- és Ékszerboltban, kerek nyolc esztendeje. S az idén ősszel már a dolgozók gimnáziumának másodéves növendéke. — Nem kapok fizetésemelést és nem is akarok innét elmenni máshová. Mindigis szerettem tanulni, ez az oka, hogy tanulok. Legfőbbként az, hogy szükségét érzem. nak idején anyja sokat betegeskedett, minden asszonyi teendő a házban reá várt, s a könyveket félre kellett tennie. Aztán férjhez ment, házat építettek — a vár felett, az Egri csillagok utcában az ő házuk a legelső, két szoba, összkomfort — a házat rendbe tették; és ő jelentkezett gimnáziumba. —Tanul az egész család, a férjem, én s a kislányunk is idén lett első osztályos. Jól tanul. Az első évet 4,7-es átlageredménnyel végezte. Meg is jutalmazták szorgalmáért, könyvet kapott. S ő nagyon szereti a könyvet, akárcsak férje. Házi könyvtáruk nyolcszáz kötetes. A neve: Bakos Gyulámé. sm Az egri Rózsa Károly utca 4- es számú ház előtt friss földhányás. A kapu alatt oxigén- palackok, a hegesztéshez. Éppen gázvezetéket szerelnek. Itt találom Vanyó Józsefet. Az eminens diák 34 éves, két fiú apja. Három éve szereli, fekteti a gázvezetékek hálózatát Egerben. — Egyszer már voltam gimnazista, amikor még nyolc osztályos volt — mondja. — Abbahagytam. A hatodikból, 1948- ban, jelentkeztem katonának. Tizenhárom évig katonáskodott. Mikor újra civil ruhát öltött, kezébe vette a korábban félretett könyveket is. Nem muszáj tanulni, nem kényszerít senki, s a munka sem olyan, hogy attól kéne félnem, érettségi nélkül elveszítem a keresetet Én hiányát érzem a műveltségnek, azért igyekszem megszerezni, amit lehet. Nem élhet már enélkül senki ember! Terve, célja? — Nagyon szeretem a matematikát, a kémiát. Szeretnék a szakmában maradni, tovább tanulni egyetemen s megszerezni a gázmémöki diplomát. Most már utolsó éves, tíz hónap múlva érettségizni fog. S eddig mindvégig osztálya eminens diákja volt. A tisztviselőnő <-> Nincs abban semmi különös, hogy az ember tanul. Enélkül senki nem létezhet. Fiatal, csinos, barna asszony. „Asszony”. Nemrég volt az esküvője. Pontosan meg is mondta az idejét: három hónap és kilenc nap. Házasságának friss, boldog-vidám erői, tervei feszítik, nem különbek, mint minden más fiatal házast: szépen berendezett lakás, gyerek. Előbb azonban az érettségi, amely hamarosan elközeleg. Kelemen Sándomé, az Egér- Gyöngyös vidéki Állami Pince- gazdaság központjának fiatal könyvelője, a dolgozók közgazdasági technikumának utolsó éves növendéke. A nyolc osztály befejezése után mindjárt a technikumban folytatta a tanulást, de csak két évet járhatott. Nem volt más választása, állás után kellett néznie, pénzt keresni. S azóta napi munkája mellett tanul. „Nincs ebben semmi különös” — mondja. Mert fiatal, — mindössze 20 éves — s hogy képesítést szerez, újabb ismereteket — ez csakis természetes igény. □ Karunk parancsa — a művelődés. Aki tanul, művelődik — nem pusztán parancsot teljesít. Előbbre lép az élettel. Feljebb a lépcsőn, mind magasabbra. Pataky Dezső KELLETT — mondják a bírák, ügyészek, ügyvédek, jogtanácsosok — kellett, nagyon kellett már — mondják a kisajátítást szenvedők, a kártalanítandó tulajdonosok, szükség volt már rá — mondják a beruházók is, akiknek az eddigi törvényerejű Rendelet és annak végrehajtási utasítása miatt hosszadalmas perlekedésekben kellett megküzdeniök, ha azt akarták, hogy a kisajátítás után a kártalanítás is végleg befejeződjék. Amire pedig ilyen nagy szükség volt, az az 1965. évi 15. törvényerejű rendelet, amely a kisajátítás és kártalanítás új rendjét meghatározza. Ez a törvényerejű rendelet a szükséges végrehajtási intézkedésekkel együtt (13/1965. (VII. 24.) Korm. rend és az 1/1965. (VII. 24.) PM—IM számú rendelet) már 1965. július 24-én megjelent a Magyar Közlönyben, de csak 1965. október elsejétől alkalmazzák rendelkezéseit. Nem árt, ha visszapillantunk az életbe lépő jogszabályok előzményeire. Az előző kisajátítási szabályozás pontosan tíz évvel ezelőtt, 1955 nyarán látott napvilágot. Az 1955. évi 23. törvényerejű rendelet és az azt csaknem két esztendővel később követő 25/1957. (VI. 26.) PM. számú rendelet feszesebb, merevebb szemléletet tükrözött, mint a most keletkezett szabályozás. Nemcsak azért, mert az állami érdeket nagyobb nyomatékkai hangsúlyozta, hanem azért is, mert a kisajátítás kapcsán fellépő állami érdek biztosítása mellett a kisajátítást szenvedők kártalanítását az ingatlan- forgalom árszintjétől bizonyos mértékig elvonatkoztatottan szemlélte. AZ ELMÚLT tíz esztendő általában jelentős változásokat hozott a magyar társadalmi és gazdasági életben. Egyre szűkebbé vált az a jogi keret a kisajátított ingatlanok kártalanításánál, amire a tíz év előtti szabályozás lehetőséget nyújtott. A hatvanas évek elején még bonyolultabbá vált a kártalanítás megoldása: az épületeknél a műszaki érték lényegesen emelkedett máról holnapra, mert az Építésügyi Minisztérium az építőipari kivitelezés árrendszerét módosította. Az ingatlanforgalom összehasonlító adatai csak megközelítő pontossággal igazították el a bíróságokat a kártalanítási összegek megállapításánál. A társadalmi és a gazdasági élet fejlődésével együtt sűrűsödtek a megoldandó problémák és nehézkessé vált a kisajátítást követő kártalanítási eljárás. A beruházók az állam- igazgatási eljárás után hónapokig kénytelenek voltak peres eljárásban szándáktalanul is a nem kellemes alperesi viszonylatot élvezni, perköltségeket fizetni — s nem utolsósorban — a bírósági eljárást az ügyek tucatjaiban a kisajátítást szenvedőkkel végigharcolni. mert a gazdasági fejlődés által lehagyott jogszabályi rendezést nehezen lehetett alkalmazni a perlekedni kényszerült felek közmegelégedésére. Nem. egy kártalanítási ügy megjárta a Legfelsőbb Bíróságot is, mert az igazságügyi szakértők — sokszor az Ingatlankezelő Vállalat — véleménye volt vitatható. Az 1955. évi 23. törvényerejű rendelet feszességén némileg lazított a Legfelsőbb Bíróság polgári kollégiumának 19. számú elvi határozata, amely, a forgalmi és használati érték viszonyát vizsgálni rendelte és lehetőséget teremtett a mindennapi élet ingatlanforgalmának, a helyi viszonyoknak, értékemelő és értékcsökkentő tényezőknek a mérlegelésére. A most életbe lépő törvény- erejű rendelet megszületését komoly előmunkálatok vezették be. A jogalkotó — csak helyeselhető ez az eljárás! — a jogszabálytervezetet vitára bocsátotta: az államigazgatásnak a kisajátítási eljárásban részt vevő gyakorlati jogászain kívül bevonta ebbe az országos konzultációba a bírákat, az ügyészeket is, akik a tervezet szövegét, szemléletét segítették kialakítani a jogalkotónak. ÍGY ÉRTHETŐ az, hogy a törvényerejű rendelet 2. paragrafusában már ezt olvashatjuk: „E törvényerejű rendelet rendelkezéseit a társadalmi és az egyéni érdek összhangjának érvényre juttatásával kell értelmezni és alkalmazni” Ebből a szemléleti alapmotívumból indul el az új rendezés a végrehajtást magában foglaló jogszabályok sok Oldalas paragrafus-rendszere, a mellékletek és táblázatok sora.' Különös figyelmet kell szentelnünk a pénzügyminiszter és az igazságügy-miniszter ide vonatkozó 1/1965. (VII. 24.) PM —IM számú rendeletének a kisajátítással kapcsolatos kártalanítás részletes szabályairól. Külön fejezet foglalkozik a föld, a telek, a lakó- és gazdasági épületek .értékének megállapításáról, az egyes költségek térítéséről, az értékkülönbözet megfizetéséről, a kártalanítási összeg kifizetéséről, a lakás bérleti joga értékének megállapításáról. Ez utóbbival, a bérleti jog értékének megállapításával azért is kellett külön foglalkoznia az új rendezésnek,' mert a bérleti jog értékét a bíróságok sem bírálták el mindig a legnagyobb határozottsággal, megnyugtató, a mai gazdasági-társadalmi körülményeket figyelembe vevfl mérlegelés szerint. E SOROK írója beruházási oldalról, több tucatnyi kártalanítási perben működött közre, ahol a kártalanítandók jogi képviselőivel a már túlhaladott jogszabályi rendelkezések miatt heves vitákat kellett folytatnia, a törvényesség és a méltányos egyéni érdek találkozása miatt. Az új rendelkezés hatálybalépésének premierje előtt gyakorló jogászokkal elbeszélgetve és némely részletében már elemezi ve az újat, arra a megállapít < tásra jutott, hogy ez a rendelkezés kellett: irányár-rendszeu révei, a társadalmi és a* egyéni érdek összhangjának érvényre juttatásával gyorsabb bá, zökkenőmentesebbé, megnyugtatóvá teszi a kisajátításit követő kártalanítási eljárásit Eddig kevés kisajátítási el-* járást követett kártalanítási' egyezség, az államigazgatás# eljárásban. Most azt várjuk*, hogy a statisztikai arány százt, nyolcvan fokot forduljon: ki-» vétel legyen az olyan kártalanítás, amelybe a bíróságok-^ nak be kell avatkozniok. Ezte kívánja a társadalmi és az! egyéni érdek egyaránt. Dr- Farkas András Hatan voltak testvéreik, öt Csak második? Lény, a repülő csészealjról: „Mi az, megelőztél a Földön?” BALCZER ELEMÉR: Ingadozásom — hadilábon — Magyar filmet- — raggerek ellen íi. Az alkohol: Svédország első számú közellensége. A magyHr —svéd barátságot ápolandó, magam is igyekeztem némileg fogyasztani a közellenséget. Különösen a skót whiskyvel álltam hadilábon. Mindaddig, amíg ingadozni nem kezdett alattam. Mert mi tagadás, az is előfordult. Na, de hol voltam én a svéd hadfiakhoz képest. A hadatyákról nem is beszélve! Mi, magyarok sem vagyunk túlságosan szemérmesek, ha egy kis italról van szó, de a svédek... azok nagyon isznak. A kormány igyekszik megfékezni az alkoholizmust,^ de csekély eredménnyel. Svédországban nem lehet például beugrani egy pohár sörre, vagy egy fél konyakra, mint nálunk. Csak étteremben, ebédhez, vagy vacsorához szolgálnak fel alkoholt. Ez az intézkedés azonban pontosan az ellenkező eredménnyel járt. Legalábbis eddig. Aki ugyanis megelégedne egy fél konyakkal (a svédek főként a tömény szeszt isszák), kénytelenek két decit inni. Mivel kimérve nem 4 MlPm&G 1965. szeptember 17- péntek kap, vásárol az Italboltban. A legkisebb üveg kétdecis, így egy arra alkalmas helyen felhörpinti. Egy arra alkalmas helyen ... Így jöttem rá, hogy miért vannak tele az utcai WC-k eldobott, üres konyakos- és pálinkásüvegekkel. Igen, a svédek nagyon isznak. S mégis, íme egy meglepő statisztikai adat: a világon a legmagasabb átlagos emberi életkort a svédek érik meg. Tessék, legyen okos az ember ...! Hátha okos nem is, de mindenesetre okosabb szerettem volna lenni. Megkérdeztem tehát a „zordon” északon tett barangolásaim végeztével egy svéd munkavezetőt: — Hogyan foglalható röviden össze: mi a svéd stílus, a svéd eszmény? Szimpatikus, megnyerő modorú ismerősöm egy ideig tűnődve nézett maga elé. Látszott rajta, hogy nem akart elhamarkodott választ adni. Kis szünet után megszólalt: — Szeretnénk, ha éppen olyan derekasan, precízen és eredményesen dolgoznánk, mint a németek, s éppen olyan magától értetődően, simán és minden hűhó nélkül tudnánk azt végezni, mint az angolok. Svédül az ilyen magatartást így hívják: „reel”. Hm. Mint a németek..; mint az angolok, ördög és pokol! Na és a ... magyarok?! Már ha addig élek is, én ugyan megkérdezem: — És a magyaroktól«, mit szeretnének tanulni? Erre egy pillanatra meghökkent. Ügy látszik^ nem számított ilyen kérdésre. Aztán mosoly villant az arcán: — Szeretnénk mi is úgy futballozni _ — Mint ahogyan a magyarok? — Igen! Mint ahogyan a magyarok is — szeretnének. ★ Feltűnő, mennyire hszent és sérthetetlen’^ Svédországban a „semester”; vagyis a szabadságidő. Láttam több nagy építkezést, amelyek egyik napról a másikra teljesen leálltak. Elment mindenki szabadságra. Ez a gyakorlat hovatovább oda vezetett, hogy Svédországban a kórházak is ^leállnak” egy hónapra. Ha jön a semester, a betegeket egyszerűen hazaküldik és még a nagyon súlyos betegeket sem veszik fel. Már csak egy ilyen feliratú tábla hiányzik a kórházak kapujáról: — Ráér meghalni! Jöjjön egy hónap múlva!” ★ Svédországban sok az unatkozó fiatal. Van, akit már sem autó, tv, rádió, magnó; sőt a francia Riviéra sem érdekel. A raggerek — a svéd huligánok — időnként „szórakoznak”. Mint legutóbb is tették Stockholmban, összeveA „vikingek ban, a sétahajón. unokái” ma is szeretnek hajózni. A képen: indulás előtt Bergholsnrődött kétezer beatles-frizurás^ torzonborz szakállt eresztett suhanc. Felforgatták az utcán! a kocsikat, felgyújtották a szemétgyűjtő ládákat, s beverték a kirakatokat. Nem is csodálom, hogy unatkoztak. Egyetlen moziban sem játszottak — magyar filmet. ★ Megkérdeztem svéd munkar vezető ismerősömtől: — Mit szeretne még elérni a svéd munkás? Értetlenül, nagy szemeket meresztett rám. Csak a fejéi rázta. Nem érti ezt a kérdést. Hát igen. Svédország 150 éve nem viselt háborút. A svéd munkás, az apja, sőt a nagyapja is generációkon át, békében élt. Van autója, tv-je, van japán filmfelvevő- és vetítőgépe, külföldön nyaral. Mit kellene még elérnie?! Hát... talán mégiscsak jó lenne, ha... a svéd munkásnak nem vonnák le a fizetése negyedrészét — adóra __ Ha in gyenes volna az orvosi ellátás. A svéd dolgozónak azonban fizetnie kell az orvosi kezelésért — előre. S csak hetven százalékát téríti vissza a betegbiztosító pénztár — utólag. Ha kedvezményesen válthatná ki a gyógyszert, ha nem volna olyan magas a lakbér... ha... igen, ha nem volna fájó és égető itt is a la.- káskérdés... Még van néhány „ha” a festőién szép és gazdag Svédországban. De... én nem féltem a svédeket. Bizonyos, hogy sikeresen megvalósítják a hátralevő feladatokat is. Ha előbb nem, hát... majd a második — százötven éves tervben. Amilyen pechem van, akkor majd más megy ki helyettem arra a riportra. Mit várhat az ember a* élettől, ugyebár. — Vége —
