Heves Megyei Népújság, 1965. szeptember (16. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-14 / 216. szám
Műszak utáni beszélgetés A recski gesztenyesor fáin is .megritkultak már a levelek, s kibújva alóluk, jobbra az út mellett, az ércbánya udvarán, mosolygós, kopasz almafák fogadják az idegent. A kapuból letekintve a gyümölcsöskert tárul elénk, de átérve a másik oldalra, már hangosan zakatoló gépek, megsebzett oldalú hegyek, magas- batörő gépházak zárják le az utat. — Mindjárt jönnek — nézi az óráját Rusznyák István üzemvezető. — Tizenkettő. Letelt a műszak. Már jönnek is. Akkor én elbúcsúzom. A többit mondják el ők ... Elindulunk a bejárat felé, s útközben mégegyszer átgondolom, amit az üzemvezető mondott... Tehát 60 óta dolgoznak együtt... a legmegbízhatóbbak ... az üzem mindig számíthat rájuk... négyszer nyerték el a szocialista brigád címet... — Jószerencsét! — Jószerencsét. Gál g. János. A g. gáncsit jelent Tapadék- áiév. Fekete haj, vastag bajusz, egymás bafutó ráncok, erős, .szikár kezek. 45 éves. Recski. 1952-ben jött a bányához. Amikor Salamon János bácsi nyugdíjba ment, őrá esett a választás ;.:. — 1960-ban jöttünk össze. Mégiscsak jobb közösen dolgozni. Több a pénz is, meg a munka is jobban megy. Azóta már négyszer nyertük el a szocialista brigád címet. Most a bányásznapon is mi nyertük a versenyt. Ez nem volt benne a tervben. A ráadás volt... A bányásznap tiszteletére külön versenyt írt ki a vezetőség. A versenybe a bánya valamennyi brigádja bekapcsolódott. Az első helyen a Gál g. János szocialista brigád végzett. Pénzt is kaptak érte, de nem osztották ki. Közösen ünnepeltek belőle a bányásznapon ... — A bányásznapi verseny megnyerése valóban ráadás volt az eddigi munkánkra és eredményeinkre. Tőlünk még nem kért olyat a főnökség, amit ne teljesítettünk volna. Pedig nehéz'meló. Úgy vagyunk mi együtt, mint egy jó futballcsapat. örülünk egymásnak, s tudunk dolgozni is. Itt mindenki tudja, mi a kötelassége, a feladata... — Amióta brigádban dolgozzunk, nálunk nincs igazolatlan •mulasztás — fűzi hozzá Hor- fváth Károly, aki még haza is «■»bányán keresztül jár. — Mátraderecskén lakom, íha vége a műszaknak, gyalog janegyek haza a bányán ke- Iresztül... i 38 éves, sima arc, fiatal, mosolygós tekintet. 1958-ban jött el Salgótarjánból. Csillés, segédvájár, majd vájár lett. Az első perctől tagja a brigádnak ... — 14-en dolgozunk együtt. Jó. cimborák, barátok vagyunk. Összekovácsolt bennünket a munka, a bánya, az öröm, a bánat. Megszoktuk, megszerettük egymást. Nincsenek köztünk szájaskodók, mindenki szeret és tud dolgozni. Nemcsak együtt dolgozunk, hanem egymásért is. Van itt a bányában több jó brigád. Meg kell itt dolgozni még a legkisebb eredményért is. Havonta kiértékeljük a munkánkat, megbeszéljük a hibákat. Így beszéltük meg a bányásznapi ráadást is... — 16 brigád nevezett be a versenybe — kapcsolódik a beszélgetésbe Szabó szőke József. — Nagy hajtás volt. No, de a mi brigádunk is ért a munkához. Meg lett az eredménye is. Több munka, több pénz. Nem tagadja ezt senki. 1959-ben került ide. Vájár. Talán ő néz ki legfiatalabb- nak a többi közül. Csendes, halkszavú, csak ritkán szólal meg.,. A kitüntetéseket, az okleveleket nem számolják. Van már mindegyikből, a miniszteri kitüntetéstől kezdve a szóbeli dicséretig. Nem jegyzik fel a társadalmi munkát, s nem beszélnek a munkahelyen kívüli egymásnak nyújtott segítségről sem... Hosszú sorokban lehetne beszélni az ötödik szocialista brigád cím elnyerésére tett vállalásukról. Az eltelt hónapok eredményeit ugyan már megtudhatnánk az üzemvezető asztalán fekvő dossziéból, de mivel a brigád nem szereti az előre beharangozást, ezért hallgatunk róla. Azt azonban talán elmondhatjuk, hogy ha továbbra is így dolgoznak, akkor az ötödik szocialista brigád cím is meglesz... Koós János Ahol a jövő szakmunkásai tanulnak * ^ ífliw Négy éve vezeti a hevesi földművesszövetkezet játékboltját Mészáros László. Ismerik Hevesen és a környező falvakban, ahová ünnepségek alkalmával látogat el. Ebben az évben már 12 esetben vett részt vásárokon és a forgalma meghaladta a 321 ezer forintot. Kis játékbirodalmában szívesen rendezgeti az árut. Less füstölnivaló Munkában a kápolnai Dohánybeváltó (Tudósítónktól): Magasra száll a füst a kápolnai dohánybeváltó üzem nagy kéményéből. Ismét itt van a dohánybeváltás szezonja, és az üzemben ismét kezdetét vette a nagy munka. A dohánylevelek beváltása már július végén megkezdődött, mondja dr. Bor- bereki István igazgató, amikor az illatos, hevesi zöld dohány, más néven Virginia, átvételéhez és feldolgozásához hozzáláttak. Az üzem termelési körzetében összesen 440 holdon termeltek zöld dohányt a termelőszövetkezeteik, amelyből mintegy 13 és fél ezer mázsa átvételére számítunk. Az idei, kedvezőtlen, esős időjárás hátrányosan befolyásolta a termést, és így csak közepes átlagtermésre számíthatunk. Négy helyen folyik a zöld dohánylevelek beváltása, Kápolnán, Kálban, Verpeléten és Erdőtelken. A káli Tarnamente, a feldebrői Rákóczi, a kerecsenül Aranykalász, a hevesi Rákóczi és az erdőtelki Új Élet termelőszövetkezetek minden évben, s így az idén is, a beváltó üzem legjobb termelői és szállítói voltak. A felvásárolt zöld dohánylevelek itt az üzemben a szárítókba kerülnek, ahol egyenletes meleg levegő hatására hat- hét nap alatt tökéletesen kiszáradnak. Innen a megfelelő válogatás után a szolnoki gépi fermentálóba, majd a dohánygyárakba vezet az idei dohány útja. A zöld dohány átvételével egy időben a szabolcsi száraz dohány beváltása is folyamatosan történik augusztus vége óta A beváltó üzem nagy dohánytermesztő termelőszövetkezetei, így a besenyőtelki Lenin, az aldebröi Üj Élet, ezenkívül Heves, Átány és Kömlö községek termelőszövetkezetei először az aljleveleket hozták be — mintegy 200 mázsát vett .már át ezekből a beváltó üzem. A főszezon, az anyalevelek beváltása, csak novemberben veszi kezdetét, amikor a 820 holdon termelt szabolcsiból ötezer mázsa dohánylevél beváltására kerül sor. — Most még csak főleg azért kezdtünk hozzá a száraz dohány beváltásához, hogy a termelőszövetkezetek szárítási, elhelyezési nehézségein ezáltal is segítsünk — mondja az üzem vezetője. (császár) lennie, aki a mezőgazdaságnak szinte minden szakágában otthonos. Ilyen szempontból jó a tananyag. Hiszen sok ismeretet ad. Viszont a tankönyvekben néha elavult, ma már idejét múlt eljárások is helyet kapnak. — Ilyen esetben mit tesznek? — Az élethez alkalmazkodunk. Azt tanítjuk ami modern, korszerű. Van-e lehetőség a gyakorlati oktatásra? — Az állami gazdaságban az öntözésnek szinte minden formáját alkalmazzuk s mivel a gyakorlatokat az állami gazdaság földjein tartjuk, lehetőségük nyílik a fiataloknak; hogy gyakorlatban is elsajátíthassák az eljárásokat. A beszélgetésből kitűnik; hogy a szakiskola meglehetősen kis létszámú tanári kara mindent megtesz annak érdekében, hogy jól felkészült szakemberek kerüljenek a gazdaságokba. A hevesi szakiskolából kikerült tanulók idáig még nem hoztak szégyent iskolájukra. S mégis, ahogy a nevelők elmondják, meglehetősen sok a gond, a probléma. Nem is annyira a kevés nevelői létszámot, a berendezési hiányosságokat hozzák fel példának! A legtöbb gond akkor mutatkozik, amikor a tanulók elhagyják az iskolát. Már a tanévek gyakorlati részével is bal van. A tanulók az őket szerződtető mezőgazdasági üzemekben, ahol a gyakorlatukat töltik, sokszor L , nem képzettségüknek megfelelő munkát végeznek. Így aztán igazi értelemben vett gyakorlatról sok esetben szó sincs. A legnagyobb probléma viszont az, hogy a képzett, iskolát végzett szakmunkások sajnos, elég gyakran még mindig nem tudnak szakmájukban elhelyezkedni. Sőt az elmúlt években az is előfordult; hogy még a mezőgazdaságban sem. Az utóbbi időben javult a helyzet, de még mindig nem kielégítő. Ezeknek a gondoknak a megoldása nem az iskola feladata. Jó lenne, ha a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok előrelátójában gondolkodnának, felmérnék mennyi szakemberre van szükségük és tudják-e őket képzettségüknek megfelelően alkalmazni. Hogy ne csak az iskolában, de az életben is megtalálják helyüket a jövő szakemberei. (K. Lf.) Szűcs ANDOR: A hegy tetején, forgalmas út könyökénél, parányi laka- toműhely áll fészerféle házikóban, limlomokkal teli kis udvar közepén. Figyelmes arcú, kunkori fehér bajszú, apró termetű öregecske szöszmötöl az udvaron, okuláréját madzag tartja. Látástól vakulásig ott matat a rozsdás kerekek meg csodarabok között. Foltos kék nadrág van rajta, meg szine- hagyott zeke, de mindkettő tiszta. Valahányszor arra jártam, elácsorogtam házikója közelében de soha nem látam senkit betérni hozzá, valami szerel- nivalóval. Ö mégis munkál—■ kodva töltötte napjait és talán soha nem pihent meg. Hüm- mögve keresgélt ócska kincsei közt, aztán bement a kis házba s nemsokára szelíd kopácso- i&s hallatszott. Egy délután odaálltam kapuja elé és — magamban — így beszélgettem az öreggel... — Hohó... Csalafinta vagy, Nagyapám! Semmi hasznosat sem csinálsz. Azt hiszed, nem veszem észre? Csak kopogsz egész nap, mint valami harkály... s — Elek. — Jó, jó, hogy élsz... De mi értelme van vénségedre a kalapácsolásnak? — Értelme?! Ember vagyok még én is, az ember meg dolgozni szokott.— Ez még neked kenyeret ád? Nem hiszem el! Ne lenne lányod, akihez unokát őrizni mehetnél? Vagy fiúgyermeked, hogy gondod viselné? Vagy ha már nem áldott meg gyerekekkel a sors, éppen teneked ne jutna valami nyugalmas otthon, itt, vagy amott, ahol sakkal, kártyával oszthatnád meg társakkal az időt? Ne is haragudj... a munka a kezedben... mímelt dolog, nem egyéb... — Nem, nem öcsém. A munka az sohase mímelt. Ha úgy végzik, már naplopás a neve. — Igaz, de akkor magyarázd meg, mit csinálsz? —■ Látod magad is. Ez műhely, itt egy satu, beléfogva meg az anyag. Ennél többet, öcskös, a dologhoz te nem értesz... — Még hogy nem értek? Figyeltek én, hetek óta! Mondd meg telkedre: egy kulcsot, vagy egy aprócska zárat szerkesztettél legalább? Csak jársz- kelsz a vasaid között, egyiket ma ide, holnap oda telepíted, fúrsz, faragsz, — cél és értelem nélkül? Te ezt is munkának nevezed? — Munkának. Én pedig azt látom, gorombán beszélsz. Munkának nevezem., mert az effajta dolgokhoz én jobban értek. Akárki vagy, elhiheted, ha én mondom... s — Elhiszem, Apó... Nem akartalak megbántani. A kíváncsiság nem hagy nyugodni, az bizgatott, hogy megszólítsalak... De hiába, hitetlenkedem a dolgaidban. Néked ez a munka már nem kenyered. Valid be, inkább csak emlékeid között kotorászol... — Nem kenyerem ez a munka? Meglehet, igazad van. Mert sokkalta több kenyeremnél... — Igazán? — Levegőm, pipám, orvosságom és pihenésem... — Szépen beszélsz... Mondd tovább, Nagyapám. — Nincs tovább. Mindent megmondtam. A többit megtudod majd, ha engedi neked az élet, hogy koromat megérd. És féltéve, ha dolgozni szerettél. — Kérlek! Beszélj! Apámat sem hallgatnám tisztességtu- dóbban. És bocsáss meg, ha tiszteletlen voltam hozzád az előbb. — Fiatal vagy... — Mondd meg végre, e sok rozsdás kacat között nap nap után mit csinálsz? — Megmondtam: élek... Nincs mit magyaráznom... — Jó, de... — Ha nem csinálnám, nem is élnék. Majd megtanulod: a munka nemcsak kenyér.„ nyugalom is, ha úgy hozza a sora... De menj most már, feltartottál sokáig, pedig sietnem kell ezzel a... Máskor beszélgetünk még, ha kedved kívánja... — Jó egészséget, Nagyapám! F. K. KÁUL: Az Eichmann-ügy Mint ismeretes, hazánkban tartózkodik prof. Friedrich Kari Kául, a neves NDK-beli jogtudós, író és politikus, számos náci per jogszákértője, az Eichmann-ügy c kötetének magyar nyelvű kiadása alkalmából. A napokban találkozott a sajtó képviselőivel és elmondotta: A Német Demokratikus Köztársaság nemzeti érdekeinek fontos részét jelenti az emberiség ellen vétett háborús bűnösök felkutatása, üldözése és megbüntetése. Könyve is ezt a célt szolgálja. ★ Aligha volt még a történelem folyamán per, amely oly különleges előzmények és körülmények között zajlott volna le, mint Adolf Eichmann, volt SS oberstrumbannführer- nek, a Jeruzsálemben, külön törvény alapján összeállított izraeli bírósági tanács előtt, 1961. április 11-én megkezdett és kerek egy évig tartott bűnpere. Nemcsak Eichmann Argentínában történt elfogatásá- nak különös körülményei okozták ezt az izgalmat, sőt nem is pusztán az a gyalázatos szerep, amellyel Hitlernek ez az elvetemült pribékje hatmillió — javarészt zsidó — ártatlan ember kifosztását, gettóba kényszerítését, és különböző kivégző táborokban történt „tervszerű megsemmisítését” elősegítetik. Az izgalom legfőbb forrása az volt; hogy sokan azt remélték, mások meg attól tartottak: a tárgyalás fényt derít majd azoknak az ismert személyeknek bűnösségére, akik Eich- mannal együtt tevékenyen közreműködtek a sok milliós népirtás előkészítésében és végrehajtásában, s akik — mint például Globke, Winkelmann, vagy Veesenmayer — magas tisztséget töltenek be, vagy legalábbis jómódú, tekintélyes polgárként élnek Nyugat-Németországban. A könyv szerzője, Kául professzor, aki mint megfigyelő részt vett a bűnper tárgyalásán, rezignáltan állapítja meg: sem a remény, sem a félelem nem volt indokolt, mert az izraeli vezető körök különös súlyt helyeztek a bonni kormánnyal érdekközösségen alapuló jóviszonyuk ápolására, és ezért „a pervezetést tervszerű . irányítással Eichmann bűnösségének megállapítására korlátozták, és lemondtak a büntetőjogi felelősség teljes feltárásáról, és arról, hogy a bűntársakat —, ha szükséges — nevükön nevezzék”. (Kossuth Kiadó) (K. L.) XiPm&G 3 1965. szeptember 14., kedd A baromfitenyésztők utár most az öntözéses növénytermesztő gépésztanulók foglalták el a Hevesi Mezőgazdasági Szakiskola épületét. Borsod Heves és Szabolcs megyéből kerültek a fiatalok az iskolába, pontosan 84-en. ök a jőve szakmunkásai. Azért is, meri most még az iskola padjaiban sajátítják el a szükséges anyagot, még nem kész srakembe- rek és főképpen azért, mert az öntözéses növénytermesztésnek egyre nagyobb, egyre biztatóbb távlatai nyílnak a mezőgazdaságnak. Az egyik csoport elméleti oktatáson vesz részt, egy másik csoport pedig géptan órán. 15—20-an állják körül az udvaron levő traktort és Kiss Béla tanár vezetésével ismerkednek a motorral, az alkatrészekkel, főképpen pedig a gép karbantartási tudnivalóival. — Sok éves tapasztalataink alapján tudjuk, hogy a mező- gazdaságban nagy károkat okoz a gépek helytelen karbantartása, vagy annak hiánya. Ezért fordítunk különös gondot arra, hogy tanulóinknak vérévé váljon a gépek szere- tete, megfelelő gondozása. Ez a törekvés meg is látszik, A játékok birodalmában ügyesen, talpraesetten válaszolnak a tanulók a feltett kérdésekre.- Bent a tanári szobában Ku- runczi Istvánnal, az iskola igazgatójával beszélgetünk. — Tanulóink mindannyian valamelyik mezőgazdasági nagyüzemmel Jiütütlek szerződést. Három évig tanulnak, ebből évente öt hónap az elméleti, hat hónap pedig a gyakorlati tanulmányi idő. A gyakorlatot a szerződő termelőszövetkezetben, vagy állami gazdaságban töltik hallgatóink. Itt az iskolában megtanulják az öntözés, az öntözőgépek alapismereteit. Ezenkívül megismerkednek a főbb mezőgazdasági munkagépek, szállítógépek használatával, szerkezetével. Elsajátítanak bizonyos alapfokú üzemszervezési tudnivalókat és ismereteket szereznek a munkaegészségtanból is. — A tananyag így első hallásra jónak látszik. Milyennek bizonyul a gyakorlatban? — A jövő mezőgazdasági munkásának — mondja Ku- runczi István — sokoldalúan képzett szakmunkásnak kell
