Heves Megyei Népújság, 1965. szeptember (16. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-12 / 215. szám

A szocialista gazdasági vezetés néhány kérdése r , Irta: HAZAI BÉLA, a megyei pártbizottság titkára A gazdasági munka általános fejlődésünk kulcskérdése, ezért sok szó esik a vezetés színvonaláról. A vezetés színvonalát, annak emelését az élet tűzte napirendre, amit a párt helyesen felismert és mint feladatot meg is fogalmazott. A termelésben mind hatékonyabb eszközö­ket és berendezéseket alkalmazunk. A terme­lés koncentrációját nagymértékben elmélyí­tette a vállalatok összevonása, a nagyvállala­tok létrejötte, amely a vezetéssel szemben minőségi változást jelent. Másrészt, dolgozó­ink politikai és szakmai műveltsége gyors ütemben nő. A gépesítés, automatizálás, az elektrifikálás és kemizálás maga után vonja .üzemeinkben a szakmunkások, a betanított munkások arányának növekedését, és a szak­képzetlen munkaerő arányának csökkenését. Ebből következik, hogy a dolgozók munkahe­lyi és emberi magatartása is megváltozik, megváltozik a munkához való viszonya, tuda­ta és mindinkább szocialistává válik. Ez is szükségessé teszi a vezetés színvonalának vizsgálatát. Látható, hogy a technikai haladás, a dolgozók műveltségének, tudatának fokoza­tos emelkedése megváltoztatja a vezetővel szemben támasztott tárgyi és személyi köve­telményeket. A szocialista termelési viszonyok tökélete­sítése, az annak érdekében tett intézkedések (pl.: a gazdasági irányítás átszervezése, a nagy vállalatok létrehozása, jelenleg a gazdasági mechanizmus vizsgálata és javítására teendő intézkedések, stb.) tovább erősítik a vezetés színvonala emelésének objektív feltételét. Elméletileg a termelőerők és a termelési viszonyok összhangja, a párt gazdaságpoliti­kájának tudományossága megteremti a gaz­dasági fejlődés korábban ismeretlen lehetősé­geit, egyúttal a gazdasági vezetés színvonala emelésének tárgyi feltételét. A fejlődés lehe­tőségének kihasználása jelentős mértékben függ a vezetés színvonalának szubjektív fel­tételétől. Alapvető szubjektív feltétel a vezetők po­litikai-ideológiai és szakmai felkészültsége és rátermettsége. A szocialista gazdasági vezetőnek, hogy Világosan lássa a távlatokat és megértse a je­lenlegi időszak tennivalóit, vörösnek és spe­cialistának kell lennie. Vörösnek olyan érte­lemben, hogy azonosulnia kell a munkásosz­tály, a dolgozó nép célkitűzéseivel. Itt nem egyszerűen politikai, megbízható­ságról van szó, hanem annál lényegesen több­ről. Hisz aki politikailag megbízható, az még nem biztos, hogy alkalmas gazdasági vezető­nek. Mivel a szocialista vállalat, a gyár, a szocialista társadalom része, ezért a szocia­lista gazdasági vezetőnek elsősorban a társa­dalmi érdek képviseletére kell alkalmasnak lennie, a társadalmi érdeket vezetői szinten kell képviselnie. Specialistának kell lennie olyan értelem­ben, hogy feladata ellátásához megfelelő tár­gyi tudással és tapasztalattal rendelkezzék, állandóan bővítse és tökéletesítse azt. Termé­szetesen a tárgyi ismereteket nem lehet elvo­natkoztatni a beosztástól. Más ismeretekkel kell rendelkeznie a termelést közvetlenül irá­nyító vezetőnek (mester, művezető, üzemve­zető, stb.), mint a termelést közvetve irányító vezetőnek. A politikai, szakmai és emberi kö­vetelmények a vezetés különböző szintjein nem azonos súllyal jelentkeznek. „Lentről fel­felé” a súlypont egyre inkább a társadalmi érdek kénviseletére való alkalmasság és az emberi követelmények helyes számbavételére való felkészültség irányában tolódik el. „Fent- ről lefelé” pedig a szakmai ismeretek irányá­ba helyeződik át a súlypont. A vezetés színvonaláról A vezetés színvonaláról napjainkban sok szó esik anélkül, hogy a vezetés tartalmában és módszereiben végbement és végbemenő változások okait gondosan számba vennénk. Továbbra sem szabad lebecsülni a gazda­sági vezetők emberi tulajdonságainak szere­pét és jelentőségét. Az a vezető elismert, aki egyszerű és szerény, igazságos és becsületes, tevékenységében az emberek iránti figyel­messég, a hibák elleni kérlelhetetlenség jel­lemzi. A vezető tisztelie az em^'-ri méltósá­got, segítse elmélyíteni az emberek közötti tiszteletet és barátságot. Fegyelmezettségével,- tórsadalmi érdek érvényesítésével, a szo­cializmus iránti odaadásával is segítse hala­dásunkat. Ezek és más tulajdonságok megte- --m+ik. adiák az e— amelv nélkül nem lehet szocialista gazdasági vezető. A vezetői tekintély és felelősségtudat nem egyszerűen a vezető személyi tulajdonságá­nak egyike, nem is vezetéselméleti kérdés, hanem annál lényegesen több. Vezetői tekin­tély és felelősségtudat nélkül nincs vezetés. Mi az alapja a vezetői tekintélynek? Egyrészt: a vezetői beosztásból adódó, azzal együtt járó hatalom, másrészt: az emberi magatartásból és tulajdonságokból, a tárgyi ismeretekből adódó elismerés. Gazdasági vezetőink kis része ezt nem ve­szi figyelembe, és csak az egyikre, a beosztás­sal együtt járó hatalomra alapoznak. Ez hely­telen. A pártunk helyes politikája alapján ki­alakult lenini munkastílus, a szocialista ve­zetőt jellemző erkölcsi tulajdonságok általá­nossá válása nagymértékben kiszélesítette _a tekintély alapjait, amelyben egyre inkább nő az elismerés súlya. A hivatali tekintély érvé­nyesítésének formája az utasítás, a személyi tekintély gyakorlásának módja a meggyőzés, vagy megbízatás. Látható, hogy a hivatali te­kintély engedelmességet, a személyi tekintély elvtársi együttműködést eredményez. Gazda­sági vezetőink felismerték és látják, hogy dolgozóink növekvő szocialista öntudata nem­csak lehetővé teszi, de meg is követeli a ve- . zetői tekintély alapjának helyes értelmezését. Ugyanakkor látni kell azt is, hogy egyre nő a személyi tulajdonságok mellett a tárgyi isme­retek jelentősége. A szocialista társadalom építésében egyre nő a tudatosság és a terv- szerűség szerepe, amely megköveteli a veze­tés tudományossá tételét. A vezetés nem ala­pulhat néhány gyakorlati tapasztalaton, a szervezés néhány módszerének ismeretén, ha­nem megkívánja a műszaki-technikai ismere­tek gyarapítását a vezetés elméletének, tech­nikájának. módszereinek elsajátítását. A vezetés színvonalának emelése szem­pontjából a következő tényezők bírnak na­gyobb jelentőséggel: a) mindenekelőtt javítani kell a tervezési módszereket. Ezen döntően a tervezés tudo­mányos megalapozottságát kell érteni. A ter­vezésnél több helyen jelenleg is érvényesül a „bázisszemlélet”, amely alapján az objektív összefüggések kvalitatív és kvantitatív felis­merése és figyelembevétele egyidejűleg nincs biztosítva. A tervezési módszerek tökéletesítése megkö­veteli, hogy a tervek összefüggéseit horizontáli­san is ,— a különböző tervfejezetek és muta­tók között — valamint vertikálisan is —, a tervezés különböző szintjei között — bizto­sítsa; b) jobban kell érvényesíteni a demokrati­kus centralizmus elvét. A szocialista gazdaság irányításának, így az ipar- és gyárirányítás­nak is, ez az egyik alaoelve. Ennek az elv­nek a helyes és következetes érvényesítése szorosan összefügg a vezetés színvonalával. A demokratizmus és centralizmus két ellentétes fogalom dialektikus összefüggését fejezi ki. Egyrészt feltételezi, sőt megköveteli a dolgo­zók tapasztalatainak felhasználását a terve­zésben és végrehajtásban egyaránt. A demok­ratizmus érvényesítése és fejlesztése a leg­jobb eszköz a dolgozók irányításba való be­vonásának. Másrészt feltételezi, sőt megköveteli a ma* gas fokú terv- és állami fegyelmet, a közpon­ti akarat érvényesülését, tehát a társadalmi érdek teljes figyelembevételét. Mivel a mo­dern technikán alapuló ipar sok ember mun­káját egyesíti, működése tsak a dolgozók te­vékenységének megfelelő összhangja esetén biztosított. Ezt a harmonikus együttműkö­dést csak úgy lehet biztosítani, ha a termelés­ben részt vevők akaratát egyetlen ember, a vezető akaratának rendelik alá. Ez az egy­személyi felelős vezetés lényege. Jelenleg e téren több problémánk van. Egyesek nem értik a demijkratikus centraliz­mus dialektikáját, a demokratizmust szembe­állítják a centralizmussal, az egyszemélyi fe­lelős vezetést a tömegek akaratával. A jelenlegi időszakban mindkét oldal erősítése feladatunk, mégis nagyobb figyel­met az állami és tervfegyelem erősítésére, a felelősség érvényesítésére kell fordítani; c) küzdeni kell a gazdaságossági szemlélet általánossá válásáért. A gazdaságosság elvé­nek érvényesülését megköveteli a dolgozók szükségleteinek mind teljesebb kielégítése, egész gazdaságunk gyors ütemű fejlődése. Elég gyakori megyénkben, hogy a gazdag gosságot szembeállítják a mennyiségi szemlé­lettel, ami így nem pontos. A gazdaságossági szemlélet nincs ellentétben a termelés meny- nyiségének növekedésével. Szemben áll azon­ban azzal a szemlélettel, amely csak a terme­lés mennyiségének egyoldalú növelését veszi figyelembe és nem fordít gondot a termelési költségek és a termelékenység javítására. A gazdaságossági szemlélet megköveteli azt, hogy a gazdasági döntéseknél ne csak egy tényezőt — a mennyiséget — vegyék fi­gyelembe, hanem valamennyi tényezőt. A gazdaságosságra mind a tervezésben, mind a termelésben egyaránt jelentőségének megfe lelő figyelmet kell fordítani. A gazdaságos- sági szemlélet érvényesítése szinte kulcskér­désévé vált a vezetés színvonala emelésének; d) a korszerű technikát párosítani kell a termelésszervezés tudományos módszereivel. A műszaki fejlesztés új gyártmányok és a korszerű technológia bevezetését egyaránt szolgálhatja. Gazdasági vezetőink egy része azonban nem látja a műszaki fejlesztés és a szervezés összefüggését és gyakorlati intézke­dések híján a lehetőségeket nem használják ki. A vezetés színvonalának emelése szem­pontjából nagy jelentőséggel bír a műszaki tudás és szervezési ismeretek gyarapítása ve­zetőinknél; e) és végül biztosítani kell a vezetés stílu­sának, módszereinek és szervezésének javítá­sát. Ezt csak úgy lehet elérni, ha a gazdasági problémákban való döntések komplex meg­közelítését elsajátítják, ha az információk és ellenőrzés forrásait feltárják és felhasználják, ha tovább javítják az egyén és kollektívával való foglalkozás módszereit. Mindenekelőtt nagy jelentősége van a gaz­dasági folyamatok elemzésében alkalmazott módszereknek. Ezen módszerektől függ a ve­zetés következtetéseinek és intézkedéseinek a helyessége, vagy helytelensége. Ezek a mód­szerek a vezetés különböző szintjén szükség­szerűen eltérnek egymástól. Más elemzési módszerekre van szüksége a vállalat felső szintű vezetőinek, mint a mestereknek, műve­zetőknek. A feladatok jellegének változása is szükségessé teszi az elemzési módszerek vál­tozatosságát. A gazdasági emelők felhasználásában sem merítettük ki az összes lehetőséget. Ha csak az anyagi ösztönzés egy-egy területét vizsgál­juk, láthatjuk, hogy gazdaságpolitikai célki­tűzéseinek és az emelők összhangja maradék­talanul nem valósul meg. A célszerűség és a gazdaságosság követelményét ma még a bére­zés. a premizálás nem segíti eléggé. A válla­latok gazdasági vezetői gyakran panaszkod­nak az előírásokra, a kötöttségekre, mégsem használják ki a lehetőségeket. Például: ma még a tartós létszámmegtakarítást csak né­hány helyen használják fel az átlagbérek emelésére. Az építőipari tervezők érdekeltsé­ge gyenge a gazdaságosan és gyorsan kivite­lezhető létesítmények tervezésében. Nagy jelentősége van a gazdasági vezető munkastílusának, amely környezetére döntő befolyást gyakorol. A szocialista termelés az ember javára történik. Ez a cél elősegíti a dolgozók öntudatának növekedését, a terme­lésben való aktív közreműködését. Ez meg­teremti a feltételét annak, sőt meg is követe­lik, hogy a cél és elérésének eszközei, így a vezető munkastílusa között összhang legyen. Az összhang követelményét leginkább a demokratikus vezetés stílusa elégíti ki. Ennél a stílusnál az alá- és fölérendeltség, a hiva­tali hatalom nem játszik döntő szerepet, csak kiegészíti az elismerésből származó tekin­télyt Helytelen az, hogy a demokratikus ve­zetéssel ellentétesnek tartják a határozottsá­got. Ha a munkában zavarok keletkeznek, az öntudat és fegyelem elégtelen, akkor határo­zottan el kell hárítani a zavarokat. Vannak olyan vezetők, akik nem veszik azt a fárad­ságot, hogy egy-egy feladat jelentőségét a gyári — sőt népgazdasági feladatokkal való összefüggését megmagyaráznák. Ezzel lemonda­nak a tudatos cselekvés lendítő erejéről. Míg mások felelőtlenek, akkor sem lépnek fel ha­tározottan, amikor a fegyelem fellazulása, a se­lejt növekedése, a tervfegyelem megsértése, stb. érinti a népgazdaságot is. A vezetés szín­vonala emelésében a vezetés módszereinek, a szervezésnek nő a jelentősége. Éppen ezért annak javítása, a stílus és szervezési tevé­kenység közvetlenül hatással van a vezetés színvonalára. Az emberekkel való foglalkozás A gazdasági vezető a munkatárgyak és eszközök mellett a munkaerővel, az élő, ele­ven és érző emberrel kerül kapcsolatba a ter­melési folyamat során. A technikai fejlődés miatt a gazdasági vezetők egy része túlbe­csüli a technika szerepét és jelentőségének nem megfelelő figyelmet fordít az embernek. Pedig a technikát emberek hozzák mozgásba, annak hatékony felhasználása döntően az emberen múlik. Az emberen, annak képzettségén, tapaszta­latán, hangulatán múlik. Az emberekkel való foglalkozás gyenge pontja a vezetők tevé­kenységének. Az ún. „személyi ügyekben” a gazdasági vezetők egy része nemcsak figyel­metlen, hanem megfutamodik. A gazdasági folyamatok törvényeit, összefüggéseit gazda­sági vezetőink egyre inkább ismerik, azonban az embert kiszámíthatatlannak és megismer- hetetlennek minősítik. Céltudatos és tervszerű foglalkozás nem folyik a dolgozókkal, különö­sen a középkáderek részéről. Ennek legfőbb oka az, hegy a vezetők nem ismerik — és eddig mi sem ismertettük meg — az emberek érzésvilágát, gondolkodását, tö­rekvését, stb. Egyszóval a pszichológiai fogal­makat, annak törvényszerűségeit. Pedig a jó „üzemi légkör” kialakítása éppen olyan je­lentős, mint a korszerű technika és szervezés alkalmazása. A gazdasági ösztönzők mellett a szocializmusban megnő az erkölcsi és érzelmi tényezők szerepe. Ha a dolgozó ismeri mun­kájának értelmét és célját, tisztában van sa­ját munkájának fontosságával a feladat szempontjából, a feladata pedig egybeesik egyéni ambícióival, akkor: a munka számára élménnyé, válik, a műhely, a munkahely az emberi alkotókészség kibontakozásának a szintere lesz, amelyet, mint Marx írta: „kész­séges kézzel, tiszta fejjel, vidám szívvel” fog­nak végezni. Éppen ezért az olyan erkölcsi és érzelmi tényezőkre, mint a feladattal való azonosulás, a jól végzett munka elismerése, az egyéni adottságok érvényesítésének lehe­tősége, a magasabb beosztásba való tovább­jutás, stb. nagyobb figyelmet kell fordítani. A dolgozók egymáshoz és a vezetőkhöz való viszonyának harmonikussá tételére éppen olyan figyelmet kell fordítani, mint a gépeik és berendezések karbantartására, a gazdasági * folyamatok célszerű irányítására. Tehát a dolgozókban észre kell venni az embert (nem egyszerűen „létszámnak” kell tekinteni) és emberhez méltóan kell velük bánni. A vállalatok, gyáregységek nagy részében jó a légkör, de előfordul, hogy egy-egy vezető felkészületlensége lehetetlenné teszi, hogy teljes mértékben összhangot teremtsünk a dolgozók szubjektív emberi törekvései, vá­gyai, érzései és érzelmei, másrészt az objek­tív cél, a munkafeladat között. Ennek az össz­hangnak a megteremtése pedig olyan energ&i ákat szabadíthat fel amely meggyorsíthatja egész haladásunkat. Ennek érdekében le kell küzdenünk-azt-iaÄ elmaradottságot, amely nálunk az utóbbi! időkig is e téren tapasztalható volt. Szerte-al világon egyre növekvő figyelmet fordítanak a vezetőképzés megszervezésére. A vezetőkép­zés jelentőségét a nyugati kapitalista orszá­gok is felismerték. A Harward Egyetem ve­zetőképző intézetének prospektusán a követ­kező mondat olvasható: „A vezetés a legré­gibb művészet és a legújabb tudomány.” Ez a fogalmazás is a szocializmus irányába mu­tat, mert kiemeli az ösztönösség, az érzék csökkenő szerepét, és a tudományosság jelen­tőségének növekedésére utal. A vezetés tudo­mányos alapokon nyugvó ellátásáriak szüksé­gességét Lenin állapította meg. Szerinte a ve­zető dolgozóknak el kell sajátítaniuk mind­azokat az ismereteket, amelyeket a tudomány — beleértve a polgári tudományt is — alkotott a munkaszervezés terén. A vezetés tudományosságának felismerése — ennék alapján fokozott figyelembevétele — a párt- és a gazdasági vezetés munkájában egyaránt nagy jelentőséggel bír. Ezen írás keretében a vezetésnek csak néhány kérdését vázlatosan érintettem. Néhány olyan kérdést, ami elvi, gyakorlati szempontból jelentőség­gel bír. A vezetés elméleti kérdéseinek, a ve­zetői tevékenység technikájának és szervezé­sének már kötetekre menő irodalma van. ' ' | ^ jtt| vy * : ... ..VJ . . v«í: > ' ■ ;- -'4 íMfi ■ Modern tejüzem működik Gyöngyösön a város szélén. A korszerű üzemben a napi tej szükséglet biztosítása mellett nagyobb mennyiségű, többféle tejterméket is készítetnek^ Fontos feladatunk, hogy megismerkedjür az ismeretek gazdag anyagával és gyümö csözbessük népünk javára.

Next

/
Oldalképek
Tartalom