Heves Megyei Népújság, 1965. szeptember (16. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-12 / 215. szám

Koszigin üzenete az indiai miniszterelnökhöz és a pakisztáni elnökhöz «Haladéktalanul szűnjenek meg a hadműveletek, álljanak meg a tankok" Dél-vietnami áttekintő MOSZKVA (TASZSZ): A szovjet külügyminiszté­riumban szombaton sajtóérte­kezletet tartottak, amelyen Leongid Zamjatyin, a külügy­minisztérium sajtóosztályának vezetője, ismertette Koszigin­nek, a Szovjet Minisztertanács elnökének, a szovjet kormány nevében szeptember 4-én Saszt- ri, indiai miniszterelnökhöz és Mohammed Ajub Khan, pakisz­táni elnökhöz intézett üzenetét. Az üzenet újból felszólítja az indiai miniszterelnököt és a pa­kisztáni elnököt, összpontosít­sák erőfeszítéseiket arra, hogy „haladéktalanul megszűnjenek a hadműveletek, megálljának a tankok, elhallgassanak az ágyúk”. — A hadműveletek haladék­talan beszüntetését követően — folytatja az üzenet — vélemé­nyünk szerint az első lépés le­het — a csapatok kölcsönös visszavonása arra a tűzszüneti vonalra, amelyet az 1949 jú­niusában India és Pakisztán között létrejött egyezmény ál­lapított meg. A szovjet miniszterelnök vé­leménye szerint „a feleknek tárgyalásokat kellene kezde­niük a felmerült nézeteltérések . békés rendezésére. Ami a Szov­jetuniót illeti, mindkét fél szá­míthat a Szovjetunió jóindula­tú közreműködésére, vagy mint mondani szokás, jószolgálatai­ra; mi hajlandók vagyunk er­re, ha mindkét fél hasznosnak tartja”. — Nem lennénk őszinték, ha nem mondanánk meg, hogy a kasmíri katonai konfliktus gon­dot okos a szovjet kormánynak amiatt is, hogy olyan térségben keletkezett, amely közvetlenül a Szovjetunió határai közelé­ben fekszik — mondja az üze­net. A Sasztri miniszterelnökhöz és az Ajub Khan elnökhöz in­tézeti: üzenet szövege azonos. A sajtóértekezlet részvevői között szétosztották az üzenet szöve­gét. A tudósítók kérdéseire vá­laszolva Zamjatyin kijelentette, hogy a kasmíri konfliktusra vonatkozó szovjet javaslatok érvényben vannak, függetlenül U Thant ENSZ-fötitkár tárgya­lásaitól. Egy kérdéssel kapcso­latban, amely U Thant Rawal- pindiben és Űj-Delhiben kifej­tett tevékenységére vonatko­zott, a szovjet szóvivő azt vá­laszolta, hogy a szovjet kor­mány és a szovjet közvélemény jóindulattal fogad minden olyan erőfeszítést, amelynek célja az indiai—pakisztáni kon­fliktus békés rendezése. Ma: brit minisztertanács „Merre tovább ?” LONDON (MTI): Wilson miniszterelnök egész napos kabinetülést hívott össze vasárnapra Cheq Ers-be. A mindenkori brit miniszter- elnök London környéki kastélya most először lesz teljes lét­számú minisztertanács színhelye. A szokatlan időpont és a még szokatlanabb színhely megválasztása hangsúlyozni kí­vánja a marathoni tanácskozás rendkívüli jellegét. A magyarázat: a Wilson-kormány a mindennapi teen­dők nyomásától mentesen, „filozófikus távlatból” óhajtja megvonni a tizenegy hónapos kormányzásának mérlegét és megválaszolni a munkáspárti sorokból egyre sürgetőbben és kritikusabban felhangzó kérdést: „Merre tovább?” Takarékos­kodjon! Mielőtt bármit vesz, vagy elad, keresse fel a izomanyi * ruházat OTP-hitellevélre is vásárol­hat: bútort, televíziót, rá­diót, fényképezőgépet! VÉTEL! ELAD AS! Bizományi Áruház, Elger, Zalár u. 2. Telefon: 57-04. XimJSSAG 1965. szeptember i.2., vasárnap vétség tagja lenni. A Közös Piac válságát ille­tően a francia kormány kész tárgyalni a társországokkal, sőt, a De Gaulle által említett feltételek teljesítése esetén, a brüsszeli tárgyalóasztalnál is hajlandó helyét elfoglalni. Párizsi diplomáciai körökben azonban rámutatnak, hogy a francia kormány által szabott feltételek súlyosak és nehezen fogadhatók el az európai in­tegrációhoz ragaszkodó társ­országok számára. Görögországi helyzet Papandreu, a görög Cent­rum Unió elnöke, erélyes han­gú nyilatkozatában megjósolta, hogy a harmadik kormányala­kítási kísérlet az előző kettő­höz hasonlóan szintén hajótö­rést fog szenvedni a Centrum Unió 134 parlamenti képvise­lőjének egységén. Ezek a kép­viselők becsületes emberek, akik a rájuk nehezedő hihetet­len nyomás ellenére is hajtha­tatlanok maradnak. Mint mon­dotta, a király által kijelölt kormányok becstelen eszkö­zökkel igyekeznek kicsikarni a sikert, eddig minden képvise­lő, aki megváltoztatta politikai álláspontját, ellenszolgáltatás­ként azonnal miniszteri tárcát kapott. Papandretrt támogató tünte­tés volt Szalonikiben és nagy­gyűlés a Kréta-szigeti Chaniá- ban. Szalonikiben a tüntető tömeg, mintegy ötezer személy, választásokat követelve vonult fel a város főútvonalain, majd minden incidens nélkül szét­oszlott. Az EDA által rende­zett krétai nagygyűlésen Iliu, az EDA parlamenti csoportjá­nak vezetője mondott beszé­det és megbélyegezte az alkot­mány megsértőit. Athénben a kormányválság elhárítását célzó megbeszélé­sek tovább folynak, szomba­ton Cirimijkosz ügyvivő mi­niszterelnök Markezinisz-szel, a Haladó Párt vezetőjével tár­gyal, aki viszont a nap folya­mán találkozik Sztefanopolusz- szaL A Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítási Front (DNFF) jelentős sikerei az elmúlt hónapokban az Egyesült Ál­lamok vezetőit az amerikai expedíciós hadsereg létszá­mának emelésére és stratégi­ájának megváltoztatására kényszerítette. Az új katonai elképzelések ma már világo­san körvonalazhatók és egy­ben bizonyítják, hogy a dél­vietnami háború nyíltan amerikai háborúvá változott. A világ közvéleményének felháborodása és tiltakozása ellenére változatlanul bom­batámadásokat hajtanak végre a Vietnami Demokrati­kus Köztársaság (VDK) el­len, hogy az országot szava­ikkal élve „megfélemlítsék”. Különösen november ele­jétől — a csapadékban dús monszun időszak végétől — kezdve a légitevékenységet egész Dél-Vietnam területe felett is feltehetőleg fokoz­zák. (Az amerikaiak július­ban és augusztusban 3300 lé­gibevetést hajtottak végre.) Megnövelték továbbá — a térképünkön is ábrázolt — övezetek (amerikai elképze­lések szerint a dél-vietnami hazafiak fő támaszpontjai) el­len intézett bombatámadá­sok számát is. Ezzel párhu­zamosan dél-vietnami part­vidéken szilárdan meg akar­ják vetni lábukat, hogy há­tukat a 7- Flottával biztosít­va az immár 100 ezer fő fölé emelt szárazföldi hadsereg­gel megvédjék az amerikai támaszpontokat, főképp a légihálózatot, amely számuk­ra az ország egyetlen közle­kedési rendszere, miután a dél-vietnami hazafiak a mintegy 20 000 km-es közúti hálózatot állandó ellenőrzés alatt tartják és a vasútvona­lakat is elvágták. Az amerikaiak a tenger­parton több támaszpontot ki­építettek és új hídfőket hoz­tak létre. Térképünkre pil­lantva érdemes a jelentőseb­beket figyelemmel kísérni. Phu Bai radarberendezései­vel ellenőrzik a VDK légte­rének egy részét; ' a Da Nang-i légibázis a VDK el­leni bombatámadások fő ki­indulópontja, ezt célozza az északi rész második nagy lé­gitámaszpontjának Chu Lai- nak építése is; Qui Nhon-i bázis a közép-vietnami fel­föld szempontjából kulcs- fontosságú 19-es közút védel­mét szolgálja; a Nha Trang-i, illetve a Cam Ranh-i tá­maszpontok — utóbbinál óriási kikötő épül — a beér­kező amerikai csapatok szét­osztása, és a hadianyagok raktározása miatt fontos. Vang Tau a Saigon felé ve­zető út kapuja. Ettől északra épült fel, közvetlen Saigon közelében a Ben Hoa-i légi- támaszpont, melynek erősen mocsaras környéke a parti­zánok ellenőrzése alatt áll. Nemrégiben aknatűzzel is­mét több millió dollár értékű B—57-es repülőgépet pusztí­tottak itt el a szabadsághar­Eladó házak Sarudon — Valóban üres a ház? — Dehogy. Bútor van benne — feleli J. T. András egyik ro­kona. A gazda Pestre költözött. A házat nem tudta eladni, egyesek szerint talán nem is akarta. A kulcs a hozzátarto­zóknál van, ők viselnek az in­gatlanra gondot, mint J. T. András anyósa is, aki a hosszú telek legvégén egy nádfedcles házban lakik. — Honnan volt pénzűk még egy házat venni Budapesten? — Eladták a család egyik há­zát. Abból vásároltak égy la­kást Rákospalotán. De nem va­lami rendes az. A faluból so­kan meglátogatták őket. Bi­zony nem valami fényes az az otthon. — Miért költöztek el? — Már régebben Pestre jár­tak dolgozni. Aztán fogták ma­gukat és lakni is felmentek. Jobban megtalálják a számítá­sukat. Többet keresnek, mert hárman is dolgoznak... ösz- szevesztek itt a faluban a tsz- vezetőkkel... Pontos és kielégítő választ senki sem tud adni, pedig vagy egy tucat ember gyűlt össze hirtelenjében az utcán. Mindenki mond valamit, de ez a valami majdnem semmi. Az ország bármely falujában mondhatták volna ezeket az okokat, nemcsak itt, Sarudon. 0 Űj házat szinte alig látni Sa­rudon. Elég lenne a fél kéz is megszámolni az új épületeket. Az egy lakásra —, illetve az egy szobára — eső lakók száma mégis javulást mutat Az 50-es évek végén már háromezer kö­rül volt a falu lélekszáma, ma már a két és félezret sem éri eL Akik elmennek, eladják a há­zukat, akik maradni szándé­koznak, megveszik, így a fiú, vagy az unoka családja is már külön portán lakik. Javul a la­kásstatisztika, de romlik a munkaerő-helyzet. S egyre több ház áll üresen — vagy a 70—80 éves házőrzőnek otthagyott ma­ma, nagymama, ómama által lakottan —, mert egyre keve­sebben vannak, akik megven­nék az eladó házat Húsz éve még csak M. And- rásné háza állt üresen, tíz éve M. Zoltánné lakhelye és talán még egy—kettő hasonló társa. (Sokszor albérlőnek sem tudják kiadni, nemhogy eladni.) Ma már majdnem 20 házat is el­hagytak lakói úgy, hogy nem tudták eladni. Elmentek és töb­bé nem jelentenek munkaerőt a falunak, mert az otthagyott házban lakó magános öregek legfeljebb a háztáji létét biz­tosítják a családnak. A fiata­lok néha hazajönnek, megka­pálják a háztájit, jó tanácsok­kal látják el az öreg házőrzőt, aztán visszamennék Budapest­re, Debrecenbe, az ország leg­különbözőbb helyeire. De nem hiszem, hogy egye­dülálló falu lenne az országban Sarud ebben a tekintetben. Legfeljebb a járásban, esetleg a megyében. Itt is csak abban, hogy több az elhagyott ház, mint máshol, mert az elván­dorlás a városba, az iparba, már légen természetes folya­mat. Sarudon 1938-ban három és fél ezren laktak. Ma több mint ezerrel kevesebben. Nem élet­képes ez a falu? 0 Az iskola egy hete idekerült új igazgató-helyettese kocsijá­nak már az első napokban el­tört a motorbaktartója. Nagyon mérges és már gondolkozott rajta, hogy eladja a kocsiját Persze az első méreg elszáll, mint ahogy a községi tanácsel­nöké is bizonyára, amikor elő­ször vitte Trabantját a javító­ba és azóta is számtalanszor —, de a rendkívül rossz út, ami a faluba visz, az bizony meg­marad. Több orvos is azért hagyta el a falut, mert nem volt hajlandó tönkretenni a ko­csiját és használni is szerette volna egész évben. De ha egyszer leesik itt egy kiadósabb eső, akkor bizony bentragad a sárban a falu mind a 16 maszek személykocsija. Ilyenkor majdnem elzárja őket a sár a világtól — ráadá­sul még meHékútvonaicn is fekszenek. Szinte kiesik a köz­ség a járás vérkeringéséből. Néhányan érzik is ezt, külö­nösen akkor, ha ér,.zíeük is ve­lük. A földművesszöv-i .ezetet két éve összevonták a yo-rcsz­cosok, s jelenleg is eredmé­nyes akciókat vezetnek a re­pülőtér ellen. A legutóbbi jelentések Saigon közvetlen környékén is partizántevé­kenységet említenek. A sza­badságharcosok Saigon kör­zetét 15—20 km-re megköze­lítve több alkalommal harc­ba bocsátkoztak a kormány­csapatokkal. A" Mekong deltától délre lévő támaszpontok közül a Soc Trang-i és a Can Tho-i a legjelentősebb, ahol nagy létszámú amerikai légi és tengeri erők állomásoznak. A dél-vietnami szabadság­harcosok az elmúlt két hó­napban több sikeres táma­dást hajtottak végre. Külö­nösen Pleiku körzetében Dúc Conál, továbbá Dák Sut-nál, Dák To-nál, valamint Van Toung körzetében zajlottak le nagyszabású harcok a sza­badságharcosok akciói nyo­mán. Az amerikaiak új stratégi­ája ellenére sincs jelenleg Dél-Vietnamban olyan pont* amely 40 km-nél messzebb esne a szabadságharcosok ál­tal közvetlenül ellenőrzött területektől. A dél-vietnami nép szabadságvágya, s a ter­mészeti viszonyok — a Me­kong — deltájának úttalan mocsarai, Közép-Vietnam járhatatlan dzsungellel borí­tott hegyei — minden kato­nai elképzelést felborítanak és a szabadságharcosokat se­gítik. — Terra—* lóival és ottmaradt a központ is. A cél: a kevesebb admi­nisztráció — egyesek szerint az adminisztratívak aránya egyál­talán nein csökkent —, a köz- pontosítás. Az eredmény: ki­sebb lett a választék, ha a há­rom vegyesboltban és a hús­boltban nem is, de a ruházati és a vas-műszakiban igen. Az árleszállítások alkalmával is jobban lehet Poroszlón vásá­rolni. Egyesítették a gépállomást a füzesabonyival. Most csak egy gépjavító van Sarudon — két­száz dolgozó helyett körülbe­lül negyvennel. Megszűnt a fő­könyvelőség, sok traktoros is elment. Most meg a takarékszövet­kezetet szeretnék egyesíteni a poroszlóival Ebbe nem men­tek bele — még most. De mit hoz a jövő? A köz- pontosítást, az összevonásokat, s a központ mindig ott lesz,' amelyik hely jelentősebb, jobb fekvésű, könnyebben elérhető, többen lakják, intézmények központja már úgyis. Mert tu­domásul kell venni, hogy tele­pülés és település között különbség van — még akkor is, ha a lakosság­nak ez rosszulesik és kilátás­talannak tartja a jövőt, közsé­ge fejlődését — mindenben lebecsülést lát s elvándorol'. De nem Poroszlóra, amely Sa­rud nagy vetélytársa, hanem egyenesen a fővárosba, Deb­recenbe, vagy Egerbe. EJ Az utolsó négy tanévben 156 <an végezték el Sarudon az általános iskolát . Közülük" Lengyel lapok Cyrankiewicz párizsi látogatásáról és De Gaulle sajtóértekezletéről VARSÓ (MTI): A szombat reggeli lengyel lapok első oldalon számolnak be Cyrankiewicz miniszterel­nök hivatalos franciaországi látogatásának eseményeiről. Nagy helyet szentelnek a la­pok a lengyel—francia meg­beszélések nemzetközi vissz­hangjának is. Valamennyi lengyel köz­ponti lap külön kommentár­ban foglalkozik De Gaulle elnöknek a csütörtök esti saj­tókonferencián elmondott nyi­latkozatával. A Trybuna Ludu kiemeli azt a pozitív szerepet, amelyet Franciaország az eu­rópai és világbéke megszilár­dításában az utóbbi években játszott. A népek közötti bé­kés együttműködés gyakorlati megvalósításában vitt reális francia politika bizonyítéka­ként említi a lap, hogy De Gaulle elnök a Szovjetunió­val és kelet-európai szocialis­ta államokkal való barátság megszilárditását kívánja. A Trybuna Ludu kommentárja kiemeli, hogy De Gaulle elnök ismételten rámutatott, a né­met kérdés csak általános megegyezés útján oldható meg. Franciaország álláspontja a NATO és a Közös Piac kérdésében De Gaulle sajtóértekezlete Után több ország, köztük az Egyesült Államok, diplomáciai úton felvilágosítást kért Pá­rizsban a köztársasági elnök­nek az Atlanti Szövetséget és a Közös Piacot érintő kérdései­ről. Quai D’Orsay szóvivője kül­földi újságírók részére tartott sajtóértekezletén is magyará­zatot fűzött De Gaulle egyes kijelentéseihez. Hangsúlyozta, hogy Franciaország nem szán­dékozik kilépni az Atlanti Szövetségből, de nem ért egyet a szövetség szervezetében, a NATO-ban fennálló helyzettel, amely alárendelt szerepre kár­hoztatja Franciaországot. Amennyiben ez a helyzet 1969- ig, az atlanti szerződés lejár­táig nem változik meg, Fran­ciaország kilép a NATO-ból, ez azonban nem jelenti, hogy megszűnik az Atlanti Sző-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom