Heves Megyei Népújság, 1965. szeptember (16. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-07 / 210. szám
Jókaitól Berkesiig... Vezetnek a magyar klasszikusok • • Öregek szakmája ... Gyermekkorom emlékei közül néha felmerül nagy ba- juszú öreg szomszédunk képe. Örák hosszat üldögéltem a konyha sarkában berendezett kis műhelyében, lestem, hogyan varázsolja újjá az árkok jegétől alaposan megviselt cipőinket. Szerették az utcabeliek. Szinte valamennyien vékony pénzű kisemberek. 0 maga sem volt gazdag, de azért szívesen várt egy-két hetet, ha a vásott gyerek cipője a „tervezettnél” hamarabb mondta fel a szolgálatot. Mekis bácsi, az öreg suszter, ma már csak emlék. Féltve őrzött szerszámait csak a kegyelet véteti elő néhanapján a poros kamrasarokból. Gazdátlanul maradt a kalapács, az ár. Egyetlen gyermeke sem folytatta az apai mesterséget, pedig erősen biztatta őket, hogy jó szakma ez, mindig ad egy darab kenyeret. Mert cipő, az mindig kell! Legutóbb egy kis javítóműhelybe jutott eszembe az öreg szomszéd, ahová átmentem, javítanák meg gyorsan a kis cipőcskét, mert igen komolyan „fogyó eszközi’ az nálunk. Majd egy hét múlva... sajnálkozott a beteg cipők öreg orvosa. Tetszik tudni, kevesen vagyunk. „ Napokkal később, a szakma egy másik érdemes öreg képviselőjével beszélgettem gondjaikról. Mert baj van az utánpótlással. A ktsz-ek- ben dolgozó cipészek negyven százaléka már túl van az ötpdik: X-en. S ‘ harminc^ százalékuk olyan öreg, hogy komoly termelőmunkájukra már lehet számítani... Mostanában olvastam cik4'r^SpmMj 196S-’ szeptember 7„ kedd keket kihaló szakmákról. Hogy például a gyertyaöntőknek, a mézeskalácsosok- nak már csak itt-ott él egy- egy öreg képviselőjük. A villany kiszorította a gyertyát, a mézeskalácsot a csokoládégyárak számos terméke. De ki állíthatná, hogy a cipészszakma is kihalásra ítélt? öregednek. Egyre többször maradnak árván a szerszámok. Utánpótlás? Erre az évre a megye ktsz-ei 15 cipészipari tanuló szerződését tervezték. Kilencen jelentkeztek. A többi helyet még pótjelentkezéssel sem tudták betölteni. Az egyik szövetkezeti elnökkel próbáltunk közösen magyarázatot keresni a miértre. Elmondta, hogy év vége előtt ők is jelentkeztek az általános iskolákban. Kérték a pedagógusokat, ezt a szakmát is ismertessék. Mert előnye, szépsége is van. Az eredmény: majdnem két járást összefogó körzetükben egyetlen jelentkező. Pedig áldoznának tetemes összegeket a tanulóképzésre. Volna pénzük egy tanműhely megnyitására — de kinek? Pedig nem keresnek rosz- szul a fiatalok. Jövedelmük nem marad el az úgynevezett „divatos” szakmában dolgozóké mögött. Papírokkal bizonyította fiatal szakmunkásoknál, nem ritka a 2000 forint fölötti kereset. Lányok szép számmal jelentkeznek. Ügyesek és szívesen felveszik őket. De fiúkra is szükség van! Mert a cipőkészítés egyes fázisaiban fizikai erőre is szükség van. Ám a férfiak száma évről évre fogy. Az elöregedettek helyébe nem lépnek újak. Nem divatos szakma. Lebecsülik. Nem látnak benne jövőt. Pedig van. Mert bizonyos, hogy 2—300 forintos cipőjét senki sem dobja majd el, ha megkopik a sarka...- — d..— ~ Üjra az elnök veszi át a szót. — Látta-e a presszónkat? Szép ugye? Csak hát a zenegép! A fiataljaink már részjegyet is vettek, de a földművesszövetkezet csak nem veszi meg a zenegépet — Létgondok? Értetlenül merednek rám. Néhány házba benézek, mindenütt zárva az ajtó. Bemegyek a takarékszövetkezetbe. Leülök, cigarettára gyújtok. — Várja meg a könyvelőt — szól az asztal mögött ülő idősebb hölgy, csak ide szaladt át a boltba. Korosabb, szemüveges férfira gondolok, s helyette fiatal lány toppan be, megrakott zacskóval a kezében. *- Juhász Anna vagyok. Vá- mosgyörkön lakom, onnan szoktam bejárni. — Nem fárasztó? — Megszoktam már. Aztán arról beszél, hogy tíz- hcmapos könyvelői tanfolyamra jár, de szeretne a közgazda- sági egyetemre kerülni. — Ez a legnagyobb gondom — mosolyodik eL — Szeretnék tovább tanulni. Megemlíti még, hogy lehetőséget kellene találni arra, hogy a fiatalok táncolhassanak az eszpresszóban. Még be sem fejezem a kérdést, Tomcsányi Imre vb-elnök már sorolja is a panaszokat — Kevés az iskolai férőhely. Most újabb két tanterem épül, de mikor lesz még kész a politechnikai műhely? Vízmüvet tervezünk, de ezzel is probléma van. _ 7 — Űj kutat kell majd fúratni, meg azt sem tudjuk még eldönteni, hogy glóbuszos, vagy kompresszoros vízmüvet csináljunk. Azt mondják, hogy a kompresszoros modernebb, meg talán olcsóbb is. — Milyen a falu ellátása? — A húsellátás neon valami jó. Baj van azzal is, hogy nem kapunk fehér kenyeret, meg péksüteményeket. Kicsi a hús- készítmények választéka. De hasonló a helyzet az iparcikk- boltban is. Gyöngyösre utazgatnak be az emberek. — Szórakozás? — Van mozi, művelődési ház. Csal: sokba kerül a kultúrotthon fenntartása. Most beszéljük meg a községi vezetőkkel, hogyan lehetne segíteni a dolgon. Aztán a régi járdák helyett betont csinálunk. Csak hát nem megy olyan gyorsan. Szóval van gondunk elég... A statisztika szerint Atkároo —ebben a kétezer-egyszáz lelkes kis faluban — a felszabadulás óta 161 új ház épült. Van víz, villany, mozi, orvosi rendelő, művelődési otthon, járdák. Az emberek átlagkeresete meghaladja az 1600 forintot. Épül a falu, jól keresnek lakói. S a község arculatához, életéhez az is hozzátartozik, hogy vannak gondok is. Csak ezek a gondok már nem a lét- fenntartás, hanem a fejlődés gondjai... Kaposi Levente HA PECHES AZ ÉLETMENTŐ... Ä ?.*■*{ *.*$ 'Will IGV LMTANi Óriás hajó és ami belefér — Esetem a kedves nővérrel 2. Mondom, vágtázott velünk a Balt-oriont, s éjféltájban Sassnitzba, az NDK határállomására értünk. Az NDK és a svéd határ között —mint ismeretes — a Keleti-tenger áll. Sassnitzot és Trelleborgot, a festői svéd határmenti városkát, hajójárat köti össze. Méghozzá milyen hajó ... Minden valamirevaló szerkesztőségi trubadúr, aki erre járt, megénekelte már ezt a hajót. A méretei egyenesen lenyűgözőek. Amikor megérkeztünk, nehéz sóhajjal nyúltam a bőröndjeim után. No, megint egy keserves átszállás azokkal a pokolian súlyos bőröndökkel. Ütitársaim azonban figyelmeztettek; nem kell le- iszállnom, maradjak csak a helyemen. A hajó ugyanis a vonattal együtt visz át bennünket a tengeren. Egy egész vasúti szerelvényt visz a hajó?! Na, ezt megnézem magamnak. Elképesztőnek találtam a puszta „gondolatot. s. lám, milyen nagyi varázsló'a'technika. A i' győfeorlatban pofon egyszerűnek tűnt minden. A fedélzetmester magasan ott állt egy fehérre festett korlát mellett. S megnyomott egy gombot. A hajó hátsó fertálya — azt hiszem, ezt hívják tatnak — egyszerre megmozdult S méltóságteljesen a magasba emelkedett. Mint valami fantasztikus, tá- tott szájú tengeri szörny, olyan volt e pillanatban a hajó. Mi pedig szőröstől-bőröstől, bőröndöstül, sőt vonatostól egyszerűen besétáltunk a gyomrába. Meglepetésemre három, nagy tehervagonból álló vasúti szerelvény már ott volt a hajóban. A mi szerelvényünk volt a negyedik. Megint egy gombnyomás és az óriás száj becsukódott. Automatikusan, minden külső szerelési vagy más emberi munka nélkül. A tat és a kapitány szíve a helyén volt. Az óriás hajó nekivágott a hullámzó tengernek. Kicsit kürülnéztem a hajón. Hiszen ez egy úszó város. Van itt étterem, eszpresszó, fürdő,*italbot ?és 1 minden. A fe- rdéteeten 'kekkét' - sorban kényelmes fotelek. Beültem, vagy inkább feküdtem az egyik hatalmas fotelbe. A tenger sima, zöldes bársonyából ezüstös csikókat hasított a hajó fehér teste. A tiszta, kissé sós tengeri levegő apró vízgyöngyöket dobott az arcomba. Ah! Romantika minden mennyiségben ... Mélázva, csordultig telt szívvel ültem egy ideig a helyemen. S azt vettem észre, hogy az a bizonyos zöld bársony már eléggé „fodros” és az ezüstös csíkok alaposan megfeketedtek... Tántorgó léptekkel igyekeztem a hajó fenekébe, vissza a vasúti kocsiba. Az elhatározás már megvolt. De a végrehajtás... Előre kinéztem magamnak egy fix pontot a hajón, de mire odaértem volna, elragadták tőlem a hullámok. Na tessék! S én nem is olyan régen még milyen büszke voltam erre a rozoga ladikra. Mennyire tágasnak, kényelmesnek hittem. Ahol minden jól elfér. Még nekem! sem"beli a - pocakom behúznom. S íme! Ez lett* at kényelem vége. Már néhányj kisebb dudor jelezte a koponyámon, hogy a hajó berendezését igazi keményfából fa-» rágták. Hosszú közelharc után vég-* re megvetettem a lábam a he-» lyemen. A fejem szédült, szúrást éreztem az oldalamban, á gyomrom meg marokra fogta valami. Alig ismertem rá szolid úti társnőmre: egy Clarissa- rendbeli apácára. Méltóságához cseppet sem illő módon minduntalan jobbra-balra bólogatott. Olyan volt, akár egv kacér kaszírnő, akinek egy perc nyugta sincs. Sós... se hit... tem vol na, hogy egy vas... út ...i ko... c si... így d ... ob...áll ... ja a... z em ... b ... ért... S bekövetkezett, amitől' tartottam. Valami felkapott bennünket a magasba. Majd lerántott a mélybe. Jaj... a gyomrom!! Egy újabb heves lökés útitársnőmet — úgy 50—60 között — a karomba repítette. Dicséretemre legyen mondva, még ama nehéz helyzetben is hivatásom magaslatán álltam. Rögtön regisztráltam ugyanis az eseményeket: Nemcsak a hajó hányódott* hanem a kedves nővér is... Én sem vagyok fából.' Eny- nyi kísértésnek már nem tudtam ellenállni. Tengeri beteg lettem. A vasúti kocsiban. (3otyíatiuk) A polcokon, az íróasztalon, mindenütt könyv. Szépirodalmi müvek, szakmai jellegű kiadványok, tankönyvek — mindenki megtalálhatja a kedvére valót. A faluellátó könyvesbolt egri lerakatában Bodó Mihályné boltvezetővel beszélgetünk. — Nagy a forgalmunk. Az elmúlt évben több mint 740 ezer forint értékű könyvet adtunk el, de ebben az évben valószínűleg még emelkedni fog ez az érték. Huszonöt községet látunk el, 86 bizományosunk tevékenykedik. Igen lelkiismeretesen dolgoznak, Kocsik Istvánná például ebben az évben jutalmat is kapott. Nagyon jó módszere van, a verpeléti áruházban egy kis asztalkára rakja a könyveket, a vevők állandóan láthatják a legújabb kiadványokat. — Melyek a legkeresettebb, legnépszerűbb művek? — Nem olyan egyszerű erre válaszolni, hiszen sok van belőlük. Talán a magyar klasz- szikusok, Jókai, Mikszáth, Móricz Zsigmond alkotásai a legkeresettebbek. Persze az utóbbi időben egyre népszerűbbek a mai magyar írók regényei, verses, novellás kötetei is. Berke- si, Németh László, Fekete István ma már közismert a falvakban is. Egyre jobban keresik Passuth László műveit. Természetesen nemcsak a szépirodalmi művek iránt nyilvánul meg az érdeklődés. A termelőszövetkezetek rendszeresen vásárolják a mezőgazdásági szakkönyveket. A gazdák körében nagyon kedvelt a szőlő-. gyümölcstermesztéssel, a gyümölcsfák ápolásával, a nyúl-, a galambtenyésztéssel foglalkozó szakmunkák. — A sorozatok közül melyik a legnépszerűbb? — A Kincses könyvék sorozat. Egy-egy kötetből négy-ötszáz darab is elkel, legutóbb Berkesi András Magány című regénye aratott nagy sikert. — Milyen a bolt választéka? — Bőséges a raktárkészletünk, amiből pedig hiány mutatkozik, igyekszünk minéJ előbb beszerezni. Most nemsokára Budapestre utazunk* felfrissítjük az állományunkat Készülünk az idei őszi megyei könyvhetekre, s megrendeljük az érdeklődésre számot tartó műveket. — Mivel teszik érdekessé a könyvheteket? — Szeretnénk, ha eredményesen zárulna ebben az évben is ez a hasznos, érdekes rendezvény. Ennek érdekében több községben, így például Makiáron, Balatonon, Nagy- visnyón, Felsőtárkányban, íróolvasó találkozót rendezünk. A rendezvényekre Bihari Klárát, Berkesi Andrást, Fekete Istvánt és Solymár Józsefet hívtuk meg. Reméljük, hogy a közvetlen beszélgetések az írót« és olvasóik között sikeresek lesznek és segítenek abban, hogy még többen bekapcsolód-« janak az olvasók táborába. K. h. jár dolgozni — bányász. Édesanyja otthon a háztartást vezeti, öccse még pincértanuló. Ha ránéz az ember erre £ húsz év körüli lányra, akkor rögtön bizalommal van iránta — talán ez, a boldog otthon, a családi nevelés terméke? Nenn firtattam, nem kérdeztem, hogy éltek otthon. Biztos vagyok benne, ha szívesen emlékszik otthonára, akkor ugyanazt próbálja Lőrinciben is nyújtani a gyermekeknek, amit hazulról hozott, ha pedig ennek ellenkezője igaz, akkor talán ellensúlyozásképpen még fokozottabb segíteni akarással indul friss diplomájával a kezében a gyermekotthon felé. (berkovits) Mai gondok cÁtkáw%it Takaros, csinos házak, asszonyok, festik, pingálják több helyen a falakat. A járda beton, az útszélen magasba merednek a villanyoszlopok. Embert alig látni. A mozi épülete előtt elhaladva azon töprengek, vajon milyen gondjaik lehetnek ma a falubelieknek. Az Üj Élet Termel őszövetkezet irodájában üldögélünk a párnázott székeken. — Gondjaink? Vannak azok bőven — mondja Babus Zoltán, a tsz elnöke. Például itt van az út. Olyan elhanyagolt, zötyögős, hogy alig lehet rajta autóval végigmenni. A gyümölcsök, zöldségek megtörödneik, mire beszállítjuk a MÉK-telepre. Meg a rengeteg rugótörés! — Mondd csak el azt is az elvtársnak — szól közbe Molnár György —, hogy a patakkal is baj van. Olyan régen volt a meder tisztítva, hogy nem is emlékszünk rá. Most is rengeteg kárt okozott az áradás. két évig a legjobb tanulók közé tartozott és a tanárok meg igazgatónője megbecsülik? Tóth Irén siroki. Majdnem 18 éves korában került el Egerbe a szakiskolába. Ennek éppen két éve és a mikrobiológia, a gyermekgyógyászat, az ápolástan tanulásának nehéz elméleti és talán sokkal nehezebb gyakorlati kórházi elsajátítása után két hét múlva elfoglalja állását Lőrinciben, a gyermekotthonban. — Jobban szeretem a gyermekotthont, mint a kórházat. Hároméves korig minden korú gyermek felügyelete, nevelése, lesz a feladatom. Ráadásul Lőrinci az elhagyott gyermekek otthona is. Tóth Irén apja Mizserfára Tegnap még „tanuló fityu- lában” volt. Ma már leveheti. Ez a fityula fehér, hozzá fehér kötény és egész világos kék ruha. Az ember ehhez rögtön hozzáérzi az orvosságszagot, meg valami meghatározhatatlan jóságot. Ha Tóth Irénre néz valaki, ezek a képzetek egyből feltámadnak — illúziói lesznek az embernek — valóban lehetséges, hogy jó gyermekápolónő lesz? Eddig tiszta vonalon” futott a „jó munkaerő” cím felé — a nővérképző igazgatónője őt választotta ki a jó tanulók közül, mint aki arra érdemes, hogy már beszélhet is szakmá- járóL Arról a hivatásról, amit a friss oklevél tanúsít: csecsemő- és gyermekápolónő. Tóth Irén két évig tanult az Egri Egészségügyi Szakiskolában, többek közt gyermekgyógyászatot, ápolástant. Pár napja tette le utolsó vizsgáját, világnézetből, vagyis filozófiából. Vajon milyen az ő „filozófiája” arról, hogy ki lehet jó gyermekápoló, vagy gondozónő? •— Elsősorban és ez természetes, szeresse a gyermekeket. De lelkiismeret nélkül mit sem ér az egész vonzalom a kicsik iránt. Át kell érezni, hogy mi az egyáltalán gyermekápolónőnek lenni. Hiszen gyerekekről, nemegyszer súlyos betegekről van szó, akik gondos ápolást követelnek. Tóth Irén már a nyolc általános befejezésekor, tehát még szinte gyermekkorában gyerekeket szeretett volna gondozni. Aztán úgy hozta a nem is egész véletlen, hogy dolgozni ment a Mátravidéki Fémművekbe. A lemeznyomdában a különböző krémek, paszták, gyógyszerek dobozait festette gépek segítségével. Talán a gyógyszerdobozok hatására újból a gyermekgyógyítás szolgálata csábította? Nagyon egyszerű lenne ez a magyarázat. De miért is kqll a látszólag mélyebb összefüggéseket ez alkalommal keresni — amikor a felvételin megfelelt, * Uíban a gyermekotthon felé
