Heves Megyei Népújság, 1965. szeptember (16. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-26 / 227. szám
Szüreti előzetes Az Egert övező dombháta- on: Tihaméron, Almagyar- ombon, Síkhegyen, Cegléden, galagonyásokban, Hajdú-he- yen, Rác-hegyen zsendülnek i korai érésű szőlőfajták, mint i muskát ottonel, a leányka ■s az oportó. A két hete tartó cellemes időjárás hatására — írni bővelkedik napsütésben — híznak, cukorfokban gazdagodnak a szőlőszemek. A ké- >őbbi érésű fajták, az olasz •izling, a nagyburgundi, ka- larka most jutottak az érési Időszakhoz. Három hét és itt a szüret! A történelmi múltú Egerben, amelynek keleti, nyugati és északkeleti határrészében már több évszázada terem a világhíressé vált borszőlő, a szüretre készülnek az embepártbizottság, a tanács. Nemrég a város vezetői a szövetkezeti elnökökkel, vezető szakemberekkel megbeszélést tartottak. Kozmán György, a városi tanács mezőgazdasági osztályának vezetője rendszeresen látogatja a szőlőket, segíti, ellenőrzi a szövetkezetek szüreti felkészülését. Vele beszélgettünk a város szüreti felkészüléséről, tapasztalatairól: — Tapasztalataim szerint a szőlő beérése három hetet késik íj, korábbi évekhez képest, a szüretet ezért október 10— 15 táján kezdhetik meg a szövetkezetek. Nagy munka lesz, hiszen 1221 hold termését kell leszüretelni. Ebből 980 hold termő, 108 hold négyéves és van a fiatal telepítés termése. A termés 84,4 százalékát szerződés szerint átadják a pincegazdaságnak. A többi üzemi tartalékként megmarad. A termés egy részét szőlőként, mintegy ezer hektolitert mustként és 4800 hektolitert egy- szer-kétszer fejtett borként adják el. — Számításaink szerint 1500 mázsa szőlőt tudnak a szövetkezetek szüretelni naponta, így alig több mint két hét alatt végeznek a munkával. A szövetkezetekben 45 lófogat, 12 szállító erőgép napi kétezer mázsa szőlő szállítására elegendő. A feldolgozó kapacitás napi 1200—1300 mázsa, ennek mindössze a fele lesz kihasználva. A must és a bor tárolására 10 300 hektoA présgép tisztítása Fazekas József, Jaksi Bemát és Nagy Sándor feladata a Nagy József Tsz-ben, A jó bort csak tiszta hordókban érdemes tárolni. Jaksi Bemát munkája ezért nagy alaposságot és lelkiismeretességet követel. xek. A négy termelőszövetkezetben ez a munka már utolsó szakaszába ért. Régen kész az ütemterv, aminek alapján végzik a szüretet. A pincékben mossák, kénezik a hordókat, tisztítják a préseket, a modern feldolgozó gépeket. Javítják a szőlőkbe vezető Utakat, hogy az értékes szőlő minél gyorsabban jusson a pincébe, ahol gépek látnak a feldolgozáshoz. A szüret az egri termelő- szövetkezetek számára az igazi aratás. Nagy vonzó ereje van, mindenki kiveszi a részét ebből a munkából. Több mint ezer szüretelő népesíti be szüret idején a város határát. Ennek a fontos munkának az előkészítését segíti a városi Új ház — új lakók iMi 113 hold hároméves telepítés, liter tárolóteret készítenek el, A háztájiban 766 hold szőlőt ennek fele fahordó, fele bekell leszüretelni. — Az időjárás most rendkívül kedvező, ha így tart továbbra is, akkor rohamosan javít a szőlő minőségén. Nem mondhatjuk el sajnos, a korábbi időszakra ezt, mert az esős hónapok rendkívül kedveztek a szőlőt pusztító pero- noszpórának. Hat permetezésre, négy porozásra volt szükség, a kritikus időben a Dobó és a Nagy József Tsz igénybe vette a Repülőgépes Növényvédő Szolgálatot is. Ennek ellenére egyes határrészeken volt peronoszpórakár, de az ország más borvidékeihez képest lényegesen kisebb. A várható termés így is huszonkét- ezer mázsa szőlő. Ezen felül tonkád. Legtöbb van a Nagy József Termelőszövetkezetnek, ahol korszerű berendezésekkel dolgozzák fel a szőlőt. A Dobó Tsz most készít egy 1200 hektoliter befogadóképességű üvegbevonatos betonkádat .~ A szakember derűlátó a szüreti munkákat illetően. A csapadékos nyár miatt a közepes terméssel, a gyenge közepes minőséggel is elégedett. Kétezer hold szőlőt szüretelnek az idén az egriek, de a jövőben már 1600 hold fajtiszta, új telepítésű szőlőt szednek meg, ami néhány év múlva az ideinél háromszorta nagyobb termést ad. Pilisy Elemér Mit építenek Terpesen, Szajlán, Kecskén, Egerbocson és Ivádon ? A falu pénzéből, a községfejlesztési alapokból évek óita formálódnak, épülnek a péter- vásári járás községei. Hosszan lehetne sorolni azokat a létesítményeket, beruházásokait, amelyek a járás 23 községiét szépítették, modernizálták... Az eredmények mellett azonban néhány faluban hallottunk olyan hangokat is, hogy: csak fizetünk és semmi látszata... Nem voltak ezek a megjegyzések mindig alaptalanok, mert volt olyan községi tanács, amely úgy felaprózta a pénzt, hogy alig-alig lehetett észrevenni, mi is lett belőle... — Néhány tanács valóban ezt csinálta — erősíti meg véleményünket Szálkái Józsefné, a Pé- tervásári Járási Tanács községfejlesztési előadója. — A helyzet most megváltozott. A tanácsok megértették, hogy nagyobb összegből nagyobb beruházásokat lehet tervezni. Így sok községünk az 1966-os évre nem is tervez jelentősebb beruházást. Céltartalékba helyezi a pénzét, s majd csak 1967-ben kezd munkához. Különösen azokban a kis községekben lesz ennek) jelentősége, ahol az egyévi községfejlesztési alap mindössze 25—30 ezer forintot tesz ki. — Mire költik a községek jövő évi pénzüket? — Egerbocs és Ivád a vízcezetékhálózatra. Egerbocs 75 szer forintjához még 300 ezer forint bankhitelt kért. Az ivá- diak pedig a 80 ezrüket húszszer óra társadalmi munkával oótolják. Váraszó orvosi rendelőt, Mátraballa kultúrházat §pít. Tarnalelesz pedig visszafizeti a kultúrház építésére 'elvett kölcsönét... f Hogy egy beruházás mennyi _ Idő alatt valósul meg, az sok-' ;zor nemcsak attól függ; megXJ a festő lennék, ecsettel raknám össze életét. A perceit, óráit, éveit. De vajon a kép visszaadná-e életét? Bele lehetne-e komponálni az elindít hat évtizedet? Nem, nem hiszem. Még akkor seim mernék rá vállalkozni, ha csak úgy kellene megörökíteni, ahogyan az élet lencséje clkattant a gyárkapu előtt, ahová kikísért, £ a képzeletbeli képen ott állt a népszerű „öreg”, a mindig mosolygós Gyula bácsi, s erős kézfogás után minden jót kívánva indult vissza, a gyárba... Visszaindult. Visszament. Sietett, spórol az idővel, mert Itt bent, már nem sok van belőle. Pár nap, néhány hét és éikkor... Akkor Szkárosi Gyula bácsi végleg búcsút vesz a gyártól. Nyugdíjba megy... Gyerekesen csillogó szem, Szarkalábas arc, egymásba futó ráncokkal. Kék overáll, Csontkeretes szemüveg, kemény, egyenes tartás ... Hatvan éves. A gyerekkori 17 év szinte múló pillanatokra Zsugorodik a dohánygyárban eltöltött 43 év mellett. Igen, ennyit töltött a gyárban. A hatvanból 43-at... Huszonegyet Sátoraljaújhelyen, 22-őt Egerben. Megfelezte... Újhelyen született... Apja MÁV-asztalos, anyja dohánygyári asszony... GYULA BÁCSI A 12 éves gyereket a keresztapja ráncigálja ki abból a vagonból, amely a Tanácsköztársaság katonáit vitte a frontra. Így ő nem ment el, de az apja igen. Kötözi a sebeket, kifutó a Vörös Hajnal című lap szerkesztőségében. J~*sak érdekességként emlí- ti a következő epizódot: Pestről hívták a szerkesztőséget telefonon, amely egy templom előtti épületben volt. A templomban 12-re harangoztak. A szerkesztő a zúgástól semmit sem hallott, ezért felküldte a toronyba, hogy szóljon a harangozónak, hagyja abba. Felszaladt. S elcsendesedtek a harangok ... Az elemi után lakatostanuló, majd hároméves inaskodás után felszabadult. Munkát nem kap, százával járják az utcát a munkanélküliek: Napszámos, kőművesinas, kocsikísérő. A Sátoraljaújhelyi Dohánygyár egyik tisztura viszi be a gyárba. Évekig segédmunkás, mindenes, míg a szakmájába kerül. Meghaltak szülei, nevelnie kell a három testvérét. Az egyiket Pestre küldi* a. másikat péknek, hogy legyen kenyér, a harmadikat villanyszerelőnek, hogy ingyen égjen a villanyuk. 1943-ban háromhónapos munkára az Egri Dohánygyárba jön. Vissza sem megy többé, itt marad... Negyvennégy szeptemberében katonai behívót kap. 45 novemberében tér vissza, s a gyárban töltött évek legkedvesebb emlékei közé sorolja azt a fogadtatást, ahogyan a régi ismerősök, barátok, cimborák visszavették maguk közé... A felszabadulás után bér- és normatanfolyamra ment, bevezeti a normát a gyárba. Sokan nem értették meg ekkor, egyesek hajcsárnak nevezték. Pedig ahogyan mondta, a nagyobb kenyérért csinált mindent... T emond normafelelős be- osztásáról. Kérte. Nem tartotta igazságosnak, hogy az ő beosztottja, akinek nagyobb iskolája volt, kevesebbet keresett nála. Visszament a műhelybe, felvette a kalapácsot, amelyet mindig úgy fogott a kezébe, mint egy szelet kenyeret... Különböző beosztások, kitünvw\v\\\\\x\vv\v\\v\vvv\v\vvvv\vv\\ VVVV4.VVX» i tetések követték egymást. 1948 ban ő volt a gyár első élmun kása s nem is tudja már az ok levélek, kitüntetések számát.. Nem húzta ki magát semmi bői. Aratott az aldebrői tér melőszövetkezetben társadalm munkában, bábáskodott a gyái szocialista vensenymozgalmá- nak megszületésénél... Amikor először lépte át a; Egri Dohánygyár kapuját, i műhelyben csak egy lábba hajtós esztergapadot talált Az életében nem adatott meg neki, hogy gyerekeiben gyönyörködjék, de ezt pótolta z gyár, az igazi munkásbarátok az idősebb s a fiatalabb kollégák ... A búcsú közeleg. Tudja, de gondolataival még elűzi. Fél tőle. Érzékeny ember. Szívét, lelkét, életét adta z gyárnak, s most mégis mennie kell... Pihenni fog majd, olvasni sokat, 300 kötetes könyvtárában van miből válogatni. Meg itt lesz a gyár, ahová, míg egészsége bírja, csak vissza-vissza- látogat majd. Nem tud tőle végleg búcsúzkodni ... A kapuig kísér. Erősen megszorítja a kezem, élesen a szemembe néz: — Minden jót, fiam. — Minden jót, Gyula bácsi. Koós József van-e hozzá a pénz, hanem attól is: a községek lakói se4 gítik, vagy érdektelenül fogadják a tanács terveit... — Szép példa erre a recski összefogás. Orvosi lakást és rendelőt építenek. A recski kőbánya telket, követ ad hozzá. Ezenkívül társadalmi mun-' kában egy műszaki vezetőt a munka irányításához. A község kisiparosai pedig elvállalták, hogy társadalmi munkában felépítik az épületet. Több község is követhetné a recskieket ... A községfejlesztési előadó örömmel újságolta, hogy Szaj- la és Terpes, a két haragos szomszédvár között már teljés az egyetértés, összeadják pén-' züket és orvosi rendelőt építenek belőle. A pénz a közsgeké, maguk rendelkeznek vele. A járási tanács legfeljebb tanácsokat ad munkájukhoz. Az azonban megtörténik, hogy egy-egy község tervezgetését, beruházását mégis lefújják... — Ahol nincs anyagi és műszaki feltétel, ott muszáj közbeszólni. A beruházásoknál figyelembe kell venni, hogy a célunk — ami egyben miniszteri rendelet is, — a faluközpontok kialakítása. Minden községben arra kell törekedni, hogy összpontosítva, a lehető leggazdaságosab-, ban használják fel a falu pénzét A második lépcsőházból kilépve balra még gödör tátong. Á ház előtt egyengetik a több méteres hepehupákat a gépek. A 40 lakásba már beköltöztek' a lakók. Négy lakás áll csak üresen. A négyemeletes, három lépcsőházas ház sárga, de az új lakástulajdonosok „rózsaszínben látják a világot” az egri Hadnagy utca legújabb lakott házában. Első lépcsőház, IV. emelet1 2. Sárközi Lajos fiatalember, raktáros, két hét óta másképpen él. Ami azelőtt a mélyben benne szunnyadt, az most felébredt. Vágyait kilenc évig temette el az a szükségszoba, ahol lakott — ahol a falakat kívül- belül meg kellett támasztani, ahol a karját nyugodtan kidughatta a repedéseken, ahol reggel felébredve patkányt talált a gyerekkocsiban. Azóta már határozatot is hoztak régi lakása lebontására. Most Sárközi Lajos finom- szerelvénygyári dolgozó „felépíti” új lakását. — A hálószobabútor helyett egy kombinált szobát szeretnénk. Három évet adunk arra, hogy a lakást a mai körülményeknek megfelelően rendezzük be. Látja több helyen az ember, hogy milyen egy modern lakás. Ezután mennénk mi is. Szeretném elérni, hogy bárkit meghívhassak. Sárközi Lajos mutatja a lakást. Az egyik szobában még jóformán semmi nincs. „Eddig még nem kellett...” Két hete már kell. Megmutatja a fürdőszobában a gáz-hősugárzót. Egyelőre még nem gyullad. (Még nagyon új?) De Sárközi Lajos — és felesége, aki gépmunkás — még tűzben: ég az új lakás füzében. Büszkék arra, hogy gyermekeiket jó körülmények között nevelhetik. (Igaz, hogy a legkisebb még a nagymamánál van, mert az óvoda eddig nem oldódott meg a Hadnagy utcában.) — Jó lenne itthon lenni egyfolytában vagy három hétig, hogy beteljünk a lakással. Harmadik lépcsőház, földszint 1. A bútor nagyon szépen mutat az egyszobás lakásban. Két modern vonalú szekrény, két olyan ágy, hogy az ember nem is veszi észre, hogy azok ágyak, egy rekamié, asztal, két fotel, televízióasztal tv-vel. Dekoratív, mintás szőnyeg és könnyű, ízléses csillár. Ez a bútor — kivéve a két fotelt és a tv-asztalt, ott penészedéit a kátránypapírtetős, elrohadt padlójú, patkányfészkes lakásban — Farkas Flórián lakatosárugyári segédmunkás régi szoba-konyhájában, ahol tíz évig lakott. A télen a lakás kéménye kigyulladt, tűzoltók oltották el. Farkas Flóriánná Ibsen Peer Gyntjét nézi a tv-ben — Debrecenből közvetítik — tízéves kislánya az ágyban alszik. — Jó lett volna két szoba, külön a gyereknek egy, de így sem baj. Olyan boldog voltam, amikor megkaptam., Farkas Flóriánt néha esténként hegedűvel a hóna alatt látják elmenni. A régi hagyományt tovább folytatja és jól jön egy kis mellékkereset is. De, egy remélhetőleg új hagyomány megalapítója is: sem ő, sem utódai nem laknak többé cigányputriban. Harmadik lépcsőház, első emelet 1. Az új és a régi keveredik Prókái Istvánéknál. Az új lakás „szelleme” modern bútort vásároltatott az egyik szobába. A másikban még a régf van — az életveszélyes lakás berendezése. Az ellentét nagyon szép a két szoba közt — egy díszlet- tervezőnek is becsületére válnék egy ehhez hasonló terv elkészítése. Nem kellene semmit csinálni csak lefotózni, amit itt lát és újból életre kelteni egy arravaló színdarabban. Az új lakás két szoba,' nagy erkéllyel, gázfűtéssel: előszoba gardrobe-szekrényekkel; a konyha beépített szekrénynyel, mosogatóval, gáztűzhellyel: a fürdőszoba gázhősugár- zóval és gázboylerrel, — állandó hideg-meleg víz. Hatalmas ablakok* szép mozaikparkett ... Prókaiék régi lakása a Sas úton nedves, dohos volt; a bútorok elrohadtak benne (ezért is kellett újat vásárolni). A menyezettartó gerendák elkorhadva, — a plafon is leszakadt. Földes szoba — szoba konyha. „Minek építették ezt; istállónak?” — kérdezte egyszer a tisztiorvos. S 15 évig laktak benne. Prókai István a vasútnál segédtiszt, árukezelő. Három gyereke közül kettő már dolgozik, a 20 éves a Lakatosáru- gyárban szerszámlakatos, a 18 éves a Hajtóműgyárban villanyszerelő — s tanulnak felsőfokúban, illetve középiskolában. A kicsi 11 éves. A gyerekek szobája még idézi a régit: egy sezlon, egy fehér vaságy, asztal, régimódi térítők, négy szék, egy régi szekrény és egy konyhaszek-1 rény (tavaly vettek új konyhabútort, nem számítottak arra* hogy hamarosan beépített konyhájuk lesz.) A szülők szobája már az új lakásba való: modern típusbútor — már csak a szőnyeg és két fotel kell. — Most már minden rendben lenne. Két éven belül a másik szobába is modem bútort vásárolunk. A régi lakásban szinte idegileg mentünk tönkre. Az újban... — és mosolyog Prókai Istvánná. Első lépcsőház, földszint 2. — Az egyetlen volt az életemben, ami protekció nélkül sikerült: megkapni ezt a lakást. Somogyvári János — felesége a házfelügyelő — finomsze- relvénygyári fémcsiszoló mindent összeköttetéssel ért volna el? Nem hiszem én ezt komolyan. De legalább a lakásügyek körüli pletykákat és suttogásokat valamelyest meg lehet ezzel a mondatával állítani. — Többen elcserélték a t újonnan kiutalt lakásokat, vagy hárman-négyen is. S ezzel a ténnyel megint teret lehetne adni a pletykáknak. Azonban mindenesetre a lakáscserélő családok mindegyike is rendes helyen lakik, hiszen ki cserélne el összkomfortos, gázfűtéses, beépített szekrényekkel és konyhával rendelkező lakást sokkal rósz- szabbra? Mindenesetre a krém-sárgá ház lakói „rózsaszínben látják a világot” — s a cserék sent ronthatnak ezen a színen. Berkovlts György
