Heves Megyei Népújság, 1965. szeptember (16. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-25 / 226. szám

Kérjük a lakosság segítségét — várjuk javaslataikat Az előadásos propaganda hatása Vcrpeléten Beszélgetés az Egri Városi Tanács vb-elnökével /I napokban tárgyalta az ,Egri Városi Tanács végre­hajtó bizottsága a következő évre szóló tanácsi költségve­tést és a községfejlesztési tervet. A végrehajtó bizott­ság október 4-én terjeszti a városi tanácsülés elé a két tervezetet. Ebtől az alkalom­ból kerestük fel dr. Lendvai Vilmost, az Egri Városi Ta­nács vb-elnökét. Beszélgeté­sünk tárgya a városfejlesz­tés. — Elöljáróban szeretném megjegyezni, hogy a városfej­lesztést többféleképpen értel­mezik az emberek. Egyesek le­szűkítik ezt a fogalmat, s csu­pán azt tekintik városfejlesz­tésnek, amelyet kimondottan a községfejlesztési alap’ felhasz­nálásából valósítunk meg. Vé­leményünk szerint a városfej­lesztés fogalmába belefér mindaz, ami városunk fejlődé­sét elöbbreviszi, minden épít­mény és létesítmény, a villany- vezetéktől a lakóházakig, füg­getlenül attól, hogy ezek pénz­ügyi költségeit milyen forrás­ból fedezzük. — Miből származnak azok az anyagi eszközök, amelyeket városfejlesztésre fordíthat a tanács? — A városfejlesztés anyagi eszközei több forrásból szár­maznak. Így nemcsak a városi tanács foglalkozik a városfej­lesztéssel, hanem a megyei ta­nács, sőt, a minisztériumok is. — Városunk fejlesztésének legnagyobb anyagi bázisát a beruházások adják. Többek között a lakásépítési beruhá­zások. Az elmúlt évben pél­dául 244 állami beruházásból épült lakással gazdagodott a város. Ez közel 40 millió forint értéket jelent. A beruházáso­kat a megyei tanács végrehaj­tó bizottságának tervosztálya koordinálja. A tervosztály a városi tanács végrehajtó bi­zottságának illetékes osztályai­val együttműködve határozza el a beruházások helyét, s az építés idejét. — A városfejlesztés másik forrása az állami költségvetés. Épp ezekben a napokban dol­gozunk a költségvetés végleges összeállításán, amelyet majd a Városi tanács elé terjesztünk. — Hallhatnánk néhány adatot a készülő költségve­tésből? — Igen. Általános és közép­iskoláink közel 22 millió forin- Abt kapnak a költségvetésből. Két és fél millió forintot for- idttunk útépítésre, egymilliót a SMépkert rekonstrukciójára, jegymilliót az Eger-patak sza­bályozására, 700 ezer forintot la villanyhálózat korszerűsíté­siére és másfél milliót a köz- tisztaságra. nyezetüket. Mi igyekszünk megteremteni a tiszta város feltételeit, de ez nem utolsó­sorban a lakosságon is múlik. — Az idegenforgalom igé­nyeinek kielégítésével kapcso­latban el kell mondani, hogy itt az ideje, hogy a Belkeres­kedelmi Minisztérium Egerre is kiterjessze hálózatfejleszté­si programját. Eddig még nem nagyon vették figyelembe, hogy Egerben nemcsak a város és a környék lakói vásárolnak, ha­nem a kirándulók, a turisták, sőt, a külföldiek is. — Fentebb említette, el­nök elvtárs, hogy 700 ezer forintot fordítottunk a vil­lanyhálózat korszerűsítésé­re. Megjegyezzük, hogy né­hány belvárosi utca meg­világítására nem lehet pa­naszunk, de hogy ne men­jünk messzire, a Széchenyi utca lépcsősoros mellékut­cái sötétek, nem beszélve a külvárosokról, ahol bizony nagyon gyenge a világítás. — Ezzel egyetértek. Éppen ezért fordítunk az elkövetkező évben lényegesen nagyobb ősz- szegeket útra, járdára és köz- világításra, hogy azok az egri lakosok is részesüljenek belő­le, akik nem a Széchenyi ut­cán, nem a Lenin úton, hanem a külvárosokban laknak. — Még egyszer visszaté­rünk a külvárosok problé­máira. Többször hallani a panaszt: a községfejleszté­si hozzájárulás egy részét a külvárosok lakói fizetik. Mégis ezek a városnegye­dek a legelhanyagoltabbak: kevés a jó út, és a járda is. Mit tesz a városi tanács végrehajtó bizottsága a községfejlesztési alap jobb és tervszerűbb felhaszná­lására? — Ez a probléma bennünket is foglalkoztat Őszintén meg kell mondani, hogy városunk­ban eddig még nem használtuk fel megfelelően — nem is na­gyon igényeltük — a lakosság társadalmi munkáját. A tanács a jövőben szeretné jobban fel­használni a lakosság segítségét. — Íme néhány elgondolás: városunkban elég sole a műsza­ki értelmiség, ök például segít­hetnének a városi tanács építé­si osztályának elkészíteni Eger útkataszterét, és a korszerű utak kivitelezési tervét. Ez pél­dául elősegítené az útépítést. A munkások és dolgozó parasz­tok is sok segítséget adhatná­nak az utak és járdák építésé­hez. De segíthetne a helyőrség is. A városban szolgálatot tel­jesítő katonák néhány napos munkája jelentékeny segítsé­get nyújtana a városrendezés­hez. Csak néhány példát sorol­tam fel, de ezentúl még szám­talan módja van annak, hogy a rendelkezésünkre álló köz­ségfejlesztési alapot megtold­uk — társadalmi munkával. gy a lakosságot, de az államot sem terheljük plusz kiadások­kal. — Hogyan lehetne össze­foglalni a városfejlesztési célkitűzések alapelveit? Eger fejlesztésénél minde­nekelőtt azt kell figyelembe venni, hogy múltjához olyan történelmi események fűződ­nek, amelyek jelentőségükben túlnőnek Eger város határain. Nem utolsósorban ennek kö­szönhető a város jelentős ide­genforgalma is. Azokat az épü­leteket, létesítményeket, ame­lyek e történelmi levegőt vis­szaidézik, ápolnunk kell, s meg kell őriznünk az utókor számá­ra. De ugyanakkor nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy Eger város lakói a jelenben él­nek és építik a szocialista jö­vőt. Ennek megfelelően a vá­rosfejlesztésnek a jelenhez és a jövő modern követelményei­hez is igazodnia kell. — Október 4-én terjesztjük tanácsülés elé terveinket, el­gondolásainkat. Azt szeretnénk, ha ezt a városfejlesztési ter­vet a tanácstagsóg személy sze­rint is magáénak tekinti és megvalósításában támogatja a végrehajtó bizottságot. Azt kí­vánjuk, hogy a város lakói is tekintsék sajátjuknak az Eger fejlesztését szolgáló terveket, szívesen dolgozzanak végre­hajtásán. de ugyanakkor véd­jék, ówják is városunkat. Mert nemcsak elkészíteni kell a vá­ros parkjait, elültetni a virá­gokat, utakat, járdákat, laká­sokat építeni, hanem meg is kell azokat becsülni és védeni is. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy meglévő értékeink védel­mében is támogasson, segítsen bennünket a város minden la­kója. — Szeretném megragadni az alkalmat, hogy ezúton is fel­kérjem Eger város lakosságát, hogy javaslataikkal, ötleteikkel segítsék városfejlesztési mun­kánkat. Az október 4-i tanács­ülésen már szeretnénk figye­lembe venni a lakosság javas­latait: hogyan lehetne még jobban, még gazdaságosabban a lakosság igényeinek még tel­jesebb figyelembevételével fel­használni a rendelkezésünkre álló városfejlesztési alapot. Várjuk a lakosság javaslatait levélben, vagy telefonon. (14-00, 18-as mellékállomás). Meggyőződésünk, hogy ha a lakosság részt vesz majd a vá­rosfejlesztési tervek kialakítá­sában, nagyobb segítséget fog adni a megvalósításukhoz is. A pártszervezetek fontos feladata hogy törőd­jenek a párttagság és a pár- tonkívüliek politikai világ­nézeti nevelésével. Különö­sen fontos ez falusi viszony­latban, ahol a felnőtt lakos­ság politikai fejlettsége is­mert okok miatt általában alatta van a városi dolgozók fejlettségének. A verpeléti pártszervezet ezt a tényt vé­ve figyelembe 1961-től éven­ként előadássorozatot szerve­zett és szervez a falusi dolgozók részére. Az előadás- sorozat a materialista világ­nézet, a materialista történe­lem-szemlélet és a tudomá­nyos ateizmus alapkérdései­vel ismertették meg a. hallga­tókat. Figyelembe véve azt, hogy a község lakosságára a vallás még ma is jelentős be­folyást gyakorol, nagy fi­gyelmet fordítottunk az ateista és antiklerikális elő­adásokra. 1961 tavaszán egy öt előadásból álló vallás- és ateizmustörténeti sorozatot indítottunk. Az 1963—64-es oktatási évben szintén volt ilyen sorozat, de ez már tíz előadást foglalt magában. Ugyanebben az időszakban az általános iskola nevelői ré­szére is terveztünk ateista előadásokat. A fenti soroza­tok gyakoribb témái a követ­kezők voltak: A vallás kelet­kezése és társadalmi szere­pe, A kereszténység eredete és lényege, Az egyház és a haladás, Kommunista er­kölcs — valláserkölcs, stb. A dialektikus materialista világszemlélet, és a mate­rialista történelem-szemlélet alapkérdéseinek megismerése céljából az 1961—62 és az 1962—63-as oktatási évben tíz-tíz előadásból álló soro­zatot szerveztünk. A témák érdekesebb előadásai a kö­vetkezők voltak: Mi a világ­nézet?, Az egységes anyagi világ. Van-e élet a halál után?, Osztályok és osztály­harc, Egyéniség és a tömegek társadalmi szerepe, stb. Az elmúlt oktatási évben felszabadulásunk 20. évfordu­lója kapcsán történelmi elő­adásokat tartottunk a máso­dik világháború történetéből. Előadás hangzott el például a Nagy Honvédő Háborúról, hazánk felszabadulásáról, a demokratikus újjászületés kezdeteiről, stb. Az 1985—66-os oktatási év­ben olyan előadássorozatot szervezünk, amely a mate­rialista történelem-szemlélet alapkérdéseivel ismerteti meg a hallgatókat. A temati­kába főleg olyan előadásokat vettünk fel, amelyek a ko­rábbi sorozatokban nem sze­repeltek. A z előadások jelentős részét filmvetítéssel kötöttük egybe. így az ateis­ta előadásoknál levetítettük a Különleges múzeum, a Szentkút című filmeket. A történelem-sorozatnál a hall­gatók nagy érdeklődéssel nézték meg a sztálingrádi csatáról szóló filmet. Egy-egy előadássorozatra általában 30—35 hallgatót szerveztünk be. Lemorzsolódás ugyan volt, de a hallgatók jó része végighallgatta az előadáso­kat. Az előadók kis részben a helyi tantestületből, nagyobb­részt a a megyi TIT-szerve- zet előadói közül kerültek ki.' Legtöbb előadást a megyei pártbizottság munkatársai; valamint az esti egyetem ta­nárai tartottak. Az előadá­sok általában három részből tevődtek össze: az előadásból, amely 50—60 perces volt, a hallgatók kérdéseiből, s az azokra adott válaszokból, va­lamint filmvetítésből. A vetítéshez szükséges filmeket a megyei művelő­dési ház filmtárából kölcsö­nöztük. Az évenként tartott elő­adásokat, annak menetéi a pártvezetőség szemmel tatyofc» ta, s mozgósított azokra. A tömegszervezetek támogatása azonban már nem volt a legs jobb. H ogy milyen volt aí előadások hatása, a hallgatóság tudatának fejlő­dése szempontjából? Azt most még nehéz lemérni. Da azt nyugodtan elmondhatjuk, hogy akik rendszeresen végig­hallgatták az előadásokat,' gyarapodott világnézeti, poli­tikai ismeretük, tágult látó­körük. Szecskó Károly Szalaghidat szerelnek a Hangyabolyos tövében Rosszkúttető most már való­ban rászolgál nevére. Otthagy­ták a bentonitbányászok, üre­sen ásít a bunker szája, a kacskaringós gyalogutakat és a sikló helyét benőtte a fű. A régi bánya kimerült, de vele szemben legalább 15 évre elegendő „kincsei' rejt a Hangyabolyos. — A régi bányánál másfél­szer többet ad az új és egyre több bentonitot igényel a kohó- és a vegyipar, növekszik a külföldi érdeklődés is — mond­ta Gräff József üzemvezető mérnök. Csak az a baj, hogy Istenmezejét messzire elkerüli a vasút. De hová tegyék az anyagot, ha Mátrabaila és Is­tenmezeje között a szállítást nem győzi az AKÖV? Lehet-e, szabad-e a korszerű bánya ter­melését a teherautószállítás üteméhez szabni? Nem. Éppen azért építenek 15—20 ezer ton­na bentomit befogadására alkal­ihas tárolót Ingoványos nádas borította a hegy lába előtti völgyet Fel- töltötték és 4800 négyzetmé­ternyi betontalapzatot építet­tek, 14 méter mélyre ágyazták a betoncölöpöket, arra építik a betonlábakat és óriás vaska­rok tartják majd a szalaghi- dat Most még csak egy hídláb áll, üresen ásít a két új bun­ker szája. Lent, a szürke be- tonplaccon vörösre mázolt vas- rudak, sínek és betonlábak. Nagy halomban hevernek az alkatrészek, a több vagonnyi anyag között szinte eltűnnek a szerelők. Az első pillanatokban a munkahelyen furcsa káoszt lát az idegen. De ha jobban meg­figyeli a vállukon vasat cipe­lő emberek útját, észreveszi) hogy a két munkás egyszerre lép, mozgásuk ritmusára üte­mesen, de csak kissé hajlik a vas. így könnyebb, sőt, csak így lehet vállon vinni. Nehk keresgélnek, fejből tudják, hogy melyik kupacban milyeh méretű és milyen alkatrész ta* lálható. Pribula László irányi* tásával, a rajzok szerint ha­tan válogatták és a négy isten* mezeji, a kölcsönbe kapott recski és gyöngyösoroszi sze* relő keze alatt jól halad a munka. Az üzemvezetőség és a ben­tonitbányászok is azt szeret­nék, ha már készen lenne a tároló. De hamarosan megér­kezik a daruskocsi, helyére emelik a betonalapon össze­szerelt elemeket. Akkor majd a felső bányaudvaron a csil­lékből a bunkeron át 650 mil­liméteres szállítószalagra dön­tik a bentonitot és a szalaghíd közvetlenül a teherautóra, vagy a közel ötezer négyzetméteres vXXXXXXXXXXXXXXXX\XXXXNXXXXXXX>XXXXXXXXXXXX^XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVXXNXXX>XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXY.XXXXXXVXXX\XXXX\XXXXXNXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX\X'* — És mi a városfejlesz- té%harmadik forrása? . — A községfejlesztési alap. Ez is jelentős összeg, váro­sunkban megközelíti a négy­millió forintot. Ebből mintegy 650 ezer forintot a lakosság fi­zet be községfejlesztési hozzá­járulás címen. — Érdemes megemlíteni, hogy 1959 óta 27 millió forin­tot használtunk fel községfej­lesztési alapból a város fejlesz­tésére. Nagyon jelentős ez az összeg, s a felhasználásuk nyo­mán sokat szépült és épült Eger az elmúlt években. — Ez tagadhatatlan, de az is igaz, nem indokolat­lan az egriek panasza: a tisztasággal még egyáltalá­ban nem dicsekedhet a vá­ros, nagyon primitív a sze­métszállítás, nehézkes a közlekedés, s már hosszú évek óta sem tud a város megfelelően felkészülni az idegenforgalomra. — Jogos a panasz. Ami az utakat illeti, mintegy 80 kilo­méternyi kiépítetlen út kor­szerű burkolása hiányzik még. Ez mintegy 25—30 millió fo­rintba kerülne. Sajnos, erre egyelőre nincs fedezetünk. Ami a város tisztaságát illeti, meg kell mondani őszintén, sokat | számit az is, hogy a város la­kói mennyire tartják tisztán j -0z utcákat, tereket, saját kör- j AHOGY ELHAGYJUK Bo­conádot és a hevesi útról le­térünk Kál irányába, az út menti fán tábla hirdeti: Só­derbánya. A földhányás mögül elő- kigyózó úton teherautók, vontatók húznak lassan. A féderek panaszosan nyiko­rognak a több tonnás teher alatt. Ahogy gépkocsink ve­lük ellentétes irányban köve­ti az utat, elénk tárul a boco- nádi Petőfi Tsz sóderbányá­ja ... A naptól barnára cserzett arcú emberek kezében suhog a lapát. Erre mondják, hogy visszabeszél a szerszám an­nak, aki serényen bánik ve­le. Juhász Sándor brigádja illedelmesen viszonozza a lá­togatók köszönését. Szívesen abbahagyják néhány percre a derékfájdító kemény műn­két. Izzadságcsalóan meleg az idő, és így jólesik az alu­mínium - kanna tetejéből kí­nált víz is. — A jegelt sör inkább el­ütné, de hát... — szabadko­zik a brigádvezető. Igaza van, de hát minden­nek megvan az ideje; és mi különben is azért jöttünk, hogy miként dolgozik, él ez a kis brigád. — Nem panaszkodhatunk —, mondja Juhász Sándor, mire a többiek jóváhagyólag rábólintanak. — Sok a mun­ka, de a pénz is megvan,. , Bánya az — Mennyit tudnak keresni? — Szezonban 50 munka­egységet is elérünk. Ahogy összeszámoltam, eddig 450 munkaegységet szedtem ösz- sze. — A munkaidő — Kora hajnaltól késő es­tig. Teljesítményben dolgo­zunk, tehát érdekünk a ter­melés. Két munkaegységet kapunk öt és fél köbméter sóder kitermelése után. TÖBB MINT 100 MÁZSA sóder naponta személyen­ként. Vajon hányszor feszül ezért a kar és hányszor len­dül a lapát? Csillagászati szám, de megéri a tsz-nek és az itt dolgozó szorgalmas embereknek egyaránt, akiket név szerint is, megemlítek: Juhász Sándor, brigádvezető, Papi László, Kéri József, Vajda Tibor, Kiss László. Ahogy elmondják, ők két- lakiak. Az év három szaká­ban itt perzseli őket a nap, áztatja az eső, mert a mun­ka nem szünetelhet, míg té­len egyéb beosztást biztosít számunkra a tsz vezetősége. Juhász Sándor például ka­nász volt a tél folyamán, a többiek rakodóként dolgoz­tak a terményszállításnál. Félmunkát végeznénk Bo- eonádon, ha nem látogatnánk út mellett meg a másik sóderbányát is amelyet a Búzakalász Tsz üzemeltet. A faluból kanyarodik az út Tarnabod irányába. Ha ezen halad a kíváncsiskodó, alig három kilométer után már megpillanthatja az út bal oldalán a bányát. Tóth János dolgozik itt harmad­magával. — CSUPÁN NÉHÁNY HE­TE nyitottuk meg ezt a bá­nyát, — mutat az aránylag még kis terjedelmű gödörre. — A másikból kifogyott a sóder, illetve elromlott a mi­nőség. — És ez jobb? — összehasonlíthatatlanul jobb! Tiszta, agyag- és ho­mokmentes. Azonkívül nagy­szemcsés. — Van munka bőven? Nagy a forgalom? Szinte egyszerre intenek nemet. — A környéken még keve­sen ismerik az új bányát. Pedig ilyen minőséget messze környéken nem találnak. — És miként tudják meg, hogy merre van a sóder? Vagy errefelé a föld mélye mindenhol sódert rejt? — Bár úgy lenne! Sok az agyagos rész. A bányának van felelős műszaki vezető­je, aki fúrót hoz, amellyel megkutatjuk a környéket. Így tudjuk, hogy milyen irányba haladjunk. Amint már említettem, elég szép jövedelmet hoz a sóderbányászat. Évenként néhány százezer forinttal gazdagítja a tsz-t. A jövedel­mezőség mellett azonban a népgazdasági fontosságáról is kell beszélnünk. A nagy álla­mi sóderbányák ugyanis képtelenek kielégíteni a meg­rendelőket. Hiány azonban nincs, mert ezek a kis bányák igen hasznosan kitöltik a ré­HATALMAS KINCS a só­der, alig fél méterrel a ter­mőréteg alatt. A baj csupán az, hogy az artézi vízszívó magassága miatt kézi erővel keveset lehet kiszedni és hasznosítani. Ezért gondol­kozik helyesen Fehér Márton, a Petőfi Tsz elnöke, amikor azt mondja: — Akárhonnan, de veszünk egy kotrógépet, mert kétsze­res hasznot hajtana. Először, mert a jelenleg kitermelt kétméteres sóderréteg helyett négy-öt métert hasznosíthat­nánk. Másrészt, az így nyert gödörben állandóan lenne vi­zünk a kertészet részére. Igaza van Fehér Márton elnöknek. És a terv megvaló­sulhat, mert a bánya műsza­ki vezetője is segíti a gyakor­lati kivitelezést. Laczik János tároló kívánt részére üríti az anyagot. Tehát a gépkocsifor­dulóktól függetlenül, teljes ütemben termelhet a bánya. Jelenleg csak 50 tonna bento­nitot tudnak tárolni, október végére akár 15—20 ezer ton­nát is. Sem a termelékenysé­get, sem a bányászok kerese­tét nem rontja majd az akadozó szállítás. Nagy Tibor az úttest másik oldalán járatja az új román gyártmányú rakodógépet, ha-1 marosan ezzel a géppel pakol­ják majd meg a Mátraballára induló gépkocsikat. A felső bá­nyaudvaron hármas vágány­párt építenek, lent, az új ra­kodón sűrű szikrát szór a he­gesztő, a több mázsás elemek­ből szorgos munkások szerelik a szalaghidat. A Hangyabo­lyos hegy tövébe telepített új bánya környéke valóban olyan; mint a megpiszkált hangya­boly. F. L. QHÍPimllGj 3 1965. szeptember 25., szombat

Next

/
Oldalképek
Tartalom