Heves Megyei Népújság, 1965. szeptember (16. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-22 / 223. szám
Asb akarat pecsétjével... A z aratás ugyan nehéz ■r* volt a hatvani járásban is, de az utóbbi évek leggaz- dagabbja. Még a domboldalakról is 10 mázsánál magasabb átlagterméseket takaríthattak be. Ismerve a parasztemberek mentalitását — akik hajlamosak arra, hogy ilyen jó termés esetén sem „kiabálják el”, hogy munkájuk eredményeként a kedvező időjárás segítségével mennyivel jutottak előbbre, s milyen tartalékaik vannak az ettől is magasabb átlagtermések elérésére, ova- toskodást vártam. S helyette nagyon reálisan értékelve azt, hogy mennyivel járult hozzá a 15—20 mázsás átlagtermésekhez a gépi munka, a műtrágya, a jó vetőmag, a növényvédelem és mennyiben a kedvező időjárás, arról kezdtek beszélni, nem a kedvezőtlen időjárású éveket akarják ezentúl alapul venni a terveknél, hanem az idei eredményeket. Nem valami hurrá-hangulat hatása alatt tették mindezt, sokat beszélgettek, vitatkoztak erről, s ami a legfontosabb: már most, az őszi munkáknál úgy alapoznak, hogy jövőre ne kelljen visszalépésről beszélni. Katona Lászlóba herédi Mát- ravidék Tsz elnöke azt bizonygatta, mennyivel járult hozzá a terméseredmények növeléséhez, hogy a tervezett 70 százaléknyi intenzív búzafajta helyett teljes egészében nagy hozamú búzavetőmag került a földbe, amelytől az idén sem akarnak elpártolni. Az időben és megfelelő minőségben végzett talajelőkészítés, vetés mellett ők így akarják megvetni a jövő évi jó termés alapját. Így- akarják elérni, hogy az idei 14 és fél mázsás búza termésátlagot, a 18 és fél mázsás őszi árpa átlagot ne csak elérjék, de ettől többet arathassanak. — Ne legyen ettől rosszabb év, mégis ettől kevesebbet soha nem szabad termelnünk — így fogalmazta meg Üjházi Lajos lőrinci agronómus a közös gazdaságukban született elhatározásukat, s''hosszan sorolta, hogy milyen módon akarják ezt az elhatározást va- lóraváltani. Katz György, az ecsédi Arany Kalász Tsz főagronómu- sa szinte nem akart hinni a szemének, amikor a mázsálá- soknál kiderült, hogy őszi árpából 20 mázsát adtak holdanként a közös táblái, s búzából is néhány kiló híján elérték a 15 mázsás átlagot. S most mégis azt ígérte, s fogadta szakember társai előtt: ha csak egy mód van rá, jövőre is tartani akarják ezt a szintet ¥7 zt az elhatározást követ- te Lukács Dezső, a bol- dogi Béke Tsz elnöke is, aki hangoztatta: komoly elhatározásuk szerint jövőre sem hagyják, hogy az idei 15 mázsás búzaátlag leromoljon. Ezekből a véleményekből kerekedett aztán ki a hatvani járás mezőgazdasági szakembereinek, vezetőinek az a hivatalosan ugyan írásban nem rögzített, de mégis komoly elhatározása, amely szerint minden törekvésük azt a célt szolgálja, — hogy bár az idén jó termés volt kalászosokból —, mégis ezt az évet veszik alapul és jövőre még többet hoznak ki a földből. Mert lehet... és kell az előrelépés. Jövőre a tervek szerint két és fél százalékkal kell növelni a járásban a mező- gazdasági termelést, 12 százalékkal többet szeretnének exportra adni mint az idén és a felvásárlási követelmények is arra ösztönzik a közös gazdaságokat, hogy ne rekedjenek meg az idei eredményeknél. isszalépni tehát nem le- ” hét, s ahogy a hatvani járás szövetkezeti vezetői, szakemberei vélekednek, e környéken nem is szeretnének visszalépni. S erre az elhatározásra közös akaratukat tették pecsétnek. K. E. Á Pettyes-brigád VÉGET ÉRT a tanácskozás; A hevesi járásból összesereg- lett szocialista brigádvezetők és brigádtagok hazafelé indultak. Tizenegynehány asszony azonban a helyén maradt a hatalmas teremben. — Ismerkedjen meg a mi életünkkel, munkánkkal — mondja a brigádvezető Sipeki Zsigmondné és név szerint bemutatja a Pettyes-brigád minden tagját. Hatodik éve dolgozik együtt a brigád. Akkor talán öten, hatan voltak, tavaly már tizenhármán és az idén újabbak léptek közéjük— Miért hívják magukat Pettyes-brigádnak? Többen mosolyognak, nevetnek és valaki elmeséli, hogy amikor megalakultak, egyforma pettyes kendőt vettek maguknak mind az öten. Azóta már tizenhétre szaporodott a pettyes kendők száma, de Si- pekiné minden esztendőben gondosan megvásárolja azokat. — Ha legközelebb jön hozzánk, a határban cgak így érdeklődjön: — Hol dolgozik a Pettyes- brigád? Beszélgetünk. Kiderül, hogy átlagosan már eddig kétszázat meghaladja munkaegységük, és területvállalási tervüket tíz százalékkal túlteljesítették. Cukorrépából ötven százalékkal vállaltak többet mint a többiek. — Egyenként nyolcszáz öl j cukorrépa kiásása vár most ránk — meséli az egyik menyecske, akinek a férje az iparban dolgozik ugyan, de ott szintén egy szocialista brigádnak a tagja. — Azt hiszem, nem jól ért minket — néz rám csodálkozva Sipekiné. — Mindnyájunk férje szocialista brigádban dolgozik. Egyik itt a szövetkezetben, a másik a malomnál, a harmadik a ktsz-ben.. . Munkában, iparkodásban nincs tehát baj a Pettyes-brigádnál. De mi a helyzet a tanulás, a szórakozás tekintetében? — Hatodik éve dolgozunk együtt. És ez sokat mond már önmagában is — ad felvilágosítást valaki. — Megértjük egymást, segítünk egymásnak. Hat év nem kis idő és higgye el, mi úgy vagyunk mint egy nagy, népes család. A múltkor valaki beteg volt közülünk, meglátogattuk az egri kórházban. A másik asszony nem ért rá, kiástuk helyette a krumplit... és ki tudná sorolni azt a sok apró- cseprő dolgot, ami összetart bennünket. A beszélgetésből kiderül, hogy a brigád tagjai szívesen járnak együtt szórakozni is. Jövő vasárnap megnézik a Gárdonyi Színház tájelőadását, a múlt héten vasárnap Budapesten voltak és ellátogattak a Margitszigetre. Mindegyikük házánál van televízió, rádió és munka közben egyik legfőbb téma a tv adásainak megtárgyalása. Persze, megoszlanak a vélemények, de a vitából mégiscsak hasznuk van, hiszen bővül, szélesedik látókörük, formálódik vitakészségük. A brigád tagjaival a soron következő őszi munkákról beszélgetünk. Egyetértünk abban, hogy ez az időszak a nagy erőpróba, amikor tényleg minden ember, minden családtag erőfeszítésére szükség van. Valamennyien tudják, hogy a tarnazsadányiak versenyfelhívásához ők csatlakoztak elsőként és nekik, mint a megye egyik legnagyobb termelőszövetkezetének, a hevesi Rákóczi Tsz tagjainak is mindent meg kell tenniük azért, hogy időben és a lehető legkevesebb veszteséggel elvégezzék az őszi munkákat, a betakarítást. A nagy moziteremben, ahol az értekezlet után beszélgetünk, a takarítók már a székeket igazgatják. Sürget az idő is, hiszen jóval elmúlt már dél. A Pettyes-brigád tagjaitól azzal búcsúzom, hogy még az ősszel hallatnak magukról. Eredményeikről, sikereikről... — szalay — A személyzeti vezető hetek óta töprengett a problémán, de kiutat nem talált. A végső határidő pedig egyre közeledett. Ha addig nem jelentik be, hogy kiket küldjenek a vállalattól jutalomként külföldre, az több kellemetlenséggel járhat. Legfőképp azzal, hogy a felettes szervek megváltoztatják eddigi jó véleményüket a vállalatról, s esetleg ugrik a prémium. Ezt nem érhetjük meg, határozta el a személyzetis immár ezredszer, s újból neki- durálta magát, hogy számba vegye a dolgozókat. S ekkor eszébe jutott a mentő ötlet. Miért ő? S miért egyedül légyen a felelős? Gyerünk az igazgatóhoz. Döntsön az. Az igazgató éppen bent tartózkodott szerény pompaMilyen lesz a zöldség- és gyümölcsellátás ? Az esős, hűvös nyári időjárás — néhány termék kivételével — általában kedvezőtlenül hatott a zöldség- és a gyümölcstermelésre. A termésátlagok sok esetben alatta maradtak a tervezetteknek. Mennyire hatott ez ki a felvásárlási tervek teljesítésére, milyennek bizonyult és bizonyul majd a későbbiekben a lakosság zöldség- és gyümölcsellátása — erről beszélgettünk Nagy Bélával, a MÉK felvásárlási osztályának vezetőjével. — Éves felvásárlási tervünk zöldségből, gyümölcsből és burgonyából 6778 vagon. Eddigi felvásárlásunk 3360 vagon. Sajnos, nem egy cikkből igen nagy kiesések mutatkoztak, akadályozták és akadályozzák tervünk teljesítését. — Ilyen például a burgonya. Felvásárlási tervünk 675 vagon, de maximálisan 580—600 vagonnal tudunk csak felvásárolni a megyében. Bár a termés kedvezőnek mutatkozott, a közbejött burgonyamegbetegedés következtében nem tudjuk biztosítani a felvásárlást a megyében, viszont feltétlenül fontos a lakosság igényeit kielégíteni. Ennek érdekében a társmegyéktől szerezzük be szükségleteink egy részét, míg másik részét importból fedezzük. — A nyár folyamán a lakosság zöldségellátásában bizonyos hiányosságok mutatkoztak. A kedvezőtlen időjárás miatt sajnos kevésnek bizonyult a zöldbab, a paprika, az uborka s bár igyekeztünk mindent megtenni, az igényeket sajnos nem minden esetben tudtuk kielégíteni. _ Fejes káposztából, főzőtökből és zöldborsóból viszont túlteljesítettük a tervünket. — Milyen lesz a zöldségellátás a későbbiekben? — Igyekszünk mindent megtenni annak érdekében, hogy nagyobb fennakadások ne legyenek. Hagymából, káposztából elegendő lesz és — a tavalyival ellentétben — ugyanezt el lehet mondani a sárgarépáról és a petrezselyemről is. — A gyümölcs? — A kedvezőtlen időjárást sajnos a gyümölcsök ugyanúgy megsínylették, mint a zöldségfal, ipari televízióval berendezett irodájában. Elmélyedt figyelemmel tapadt a képernyőre. A titkos kamera a csinos Annabellára szegeződötL Az igazgató időnként elismerően csettintett a nyelvével, beidegződött mozdulattal megigazította nyakkendőjét, hátrasimította gyérülő haját, arcvonásait elemezte a tükörben. A személyzetis illemtudó- an kopogott, majd az erélyes tessékre belépett. — Mi a baj — kedélyeske- dett a direktor a személyzetis fancsali képét látva. — Emlékszel, a múltkori központi értekezleten azt mondták, hogy öt dolgozót jutalomként elküldhetünk külföldre — kezdte mondó- káját. — Ismered a kívánalmakat is: hogy csak olyan embereket delegáljunk, akik példamutatóak a munkában, makulátlan erkölcsűek, hiszen külföldre mennek. Hiába gondolkodtam, nem találtam senkit, aki méltóképpen képviselhetne bennünket. — Ott van Pác Lajcsi, küldd azt egynek — javasolta az igazgató, hogy minél hamarabb túl legyen a dolgon. — Nem lehet, túl fiatal, alig öt éve dolgozik nálunk. Mit szólnának az öreg szakmunkások... De mi lenne, ha Fekete Palit küldenénk. — Arról szó sem lehet — intette le az igazgató. — Gyakran hiányzik, megbízhatatlan. — Kovács Rozi? — Na nem. Már elfelejtetted, hogy a múltkor munkaidő alatt csókolózoit a segédművezetővel? — Es Rajz Béla? — Elmehetne... De 6 már négy évvel ezelőtt részt vett egy kéthetes tapasztalatcserén. • — Kenéz Józsi bácsi? — Fegyelmije van! Hozzányúlt a társadalmi tulajdonfélék. Különösen a dinnyetermés volt gyenge, sárga- és görögdinnyéből egyaránt nagyon kevés volt. A kedvezőtlen termés emellett többnyire gyenge minőséggel is párosult. Kevés volt a meggy, a málna, a kajszi- és az őszibarack is. Felvásárlási tervünket ezekből nem tudtuk teljesíteni, örvendetes viszont, hogy szilvából az eredetileg tervezett meny- nyiség kétszeresét, mintegy kétszázhatvan vagont tudtunk, illetve tudunk felvásárolni. Hátra van még a szőlő és alma is. Sajnos az utóbbiakból is gyengébb lett a termés — a jelek szerint —, mint amilyenre számítottunk. Ha azonban az időjárás az elkövetkezendő időben már nem okoz nagy kiesést, akkor összegezve teljesíteni tudjuk gyümölcsfelvásárlási tervünket. Almából biztosítjuk télre a kellő meny- nyiséget, a minőségről — ugyancsak megbetegedés miat* — már nem mondhatjuk el ugyanezt. — Hogyan áll az export? — Idei zöldség-gyümölcs exporttervünk 2258 vagon, amelynek mintegy hetvenöt százalékát teljesítettük. Lehe • tőségeink megvannak rá, hogy a fennmaradó mennyiséget is leszállítsuk. Főbb exportpartnereink: Csehszlovákia, NDK; NSZK, Svájc, Ausztria, Svédország és Finnország. Eddig többek között mintegy szál vagon borsót, 23 vagon cseresznyét, több mint száz vagon kajszibarackot, 800 vagon paradicsomot, 320 vagon görögdinnyét és 170 vagon szilvát szállítottunk le. Hátra van még azonban a szőlő, ami szintén hatalmas mennyiség — nem kevesebb, mint 700 vagon. Eddig mintegy 10 vagonnal szállítottunk mindössze. — Hogyan alakultak az árak? — A minőségi követelmények növelése érdekében több zöldségfélénél, gyümölcsnél emelkedett a felvásárlási ár. Különösen az exportcikkeknél, de kisebb mértékben a belföldieknél is. Növekedett a burgonya felvásárlási ára is, a nagyobb termőterület kialakítása érdekében. — A piaci árak? — A felvásárlási árak növekedésének arányában egyes fogyasztói árak is módosultak. Természetesen a minőség javulásával párhuzamosan. A szőlőáraknál viszont csökkenés mutatkozik. — Befejezésül még egyszer azt szeretném hangsúlyozni,- hogy mindent elkövetünk a lakosság igényeinek kielégítése érdekében, hogy az ellátásban ne legyenek fennakadások — mondta Nagy Béla. K. E. Eredmények és gondok Gyöngyöspalán (L. Elekes Éva tudósítónktól): Épül a gyöngyöspatai járda. A tanács folyóméterenként ,4,10 Ft-ot költ rá, a község lakói pedig naponta 7—800 forint értékű társadalmi munkával toldják meg a járdaépítésre fordított összeget. Így naponta 70— 80 méter járda készülhet éL, hogy ne dagasszák az ott lakók a sarat. Amikor a gyöngyösi járás egyik nagy községében Gyöngyöspata jelenéről érdeklődik az ember, Gulyka Pál vb-eQnök és Illés János vb-titkár legelőször erről a munkáról számol hoz. Emlékszel a vödör olajosrongy esetére...? — A szép Murányinál — Házasságtörő. — Kovács Benő? — Ügy gondolom, eléggé megbecsüljük azzal, hogy négyszer kitüntettük jó munkájáért, erkölcstelen lenne, ha még külföldre is elküldenénk. — Labanc Dénes? — Iszákos. — Laci János. Tudod az a csendes? — Van, van, nem tűnik ki a dolgozók közül, nekünk meg olyan ember kell, aki példakép. — Kiricsi János? — A társadalmi bíróság javító-nevelő munkára ítélte. — László Vincéné? — Most kapott beutalót Siófokra. Elégedjen meg azzal. — Most már csak öten maradtunk — simított végig gyöngyöző homlokán a személyzetis. — a szenilis Vékony Lujzi, Krampács Annabella, Rozgonyirié, te, meg én. — Meg lehet menteni a vállalat becsületét! — szögezte le ellentmondást nem túróén az igazgató. — De mit szólnak majd, ha kiderül, hogy te, meg Annabella... — ellenkezett erőtlenül a személyzetis. — Hiszen már így is mindenki suttog a viszonyotokról. Még szerencse, hogy a feleséged fülébe nem jutott el... — Semmiség az egész, — intette le a direktor. — Persze. te könnven beszélsz. Otthagytad a családod, senki sem vetheti a szemedre, azt a kis flörtöt Rozgonyinéval... — De... — nyikkant meg ismét, még erőtlenebből a személyzetis. — Tudom, most azt akarod mondani, nemrég jártam külföldön. Az tanulmányút volt. Kemény munka. Ez meg pihenés. És egyébként is. Egy igazgatónak ez jár! Szabó Zsigmond be. Evek óta a járdaépítés, az utak javítása, új utak építése a legfontosabb teendő. Épült is már 7 kilométer járda. A jövő esztendő újabb örömet tartogat a pataiaknak, bővítik a villanyhálózatot is, annyira, hop' minden házhoz eljusson a fény. Mindebben benne van a patai emberek szorgalmas és önzetlen munkája. Eredményeikről büszkén beszélnek. És büszkék a szép kultúrházra, amelynek falai között otthonra talált a kultúra. Most az újjászervezett felnőtt színjátszó csoport próbái folynak: a termelőszövetkezeti tagok, ipari munkások, szám szerint 32-en, készülnek az októberi premierre Itt próbál a kultúr házban a felnőttek énekkara is. Szinte lépten-nyomon újat talál az ember: a modern emeletes iskolát, az új orvosi rendelőt és orvoslakást, és modem üzleteket. Nagyarányú a lakás- építkezés is. És most már nemcsak új házakat építenek, a házak környékét is csinosítják, tarka virágokat, zöldellő bokrokat ültetnek a házak elé. Természetesen gondok is vannak. Az egyik legnagyobb az ivóvízellátás. A község 35 kútjának vizét találja a KÖJÁL ivásra alkalmatlannak. Vízvezetékhálózat építése csak a távlati tervekben szerepel. Egyelőre egy törpevízmű építésével akarnak enyhíteni a problémán, de erre is csak 1967-ben kerül sor. Addig forr a víz a fazekakban, hogy egészséges legyen, s fő a község vezetőinek a feje az ivóvízgond miatt. Meg más miatt is. Az új iskola közvetlen szomszédságában működik a két szeszfőzde, olykor elviselhetetlen bűzzel szennyezve a levegőt. Ígérte az fmsz, hogy elviszik onnan, de mikor? Kicsi és korszerűtlen áss egészségház. Egy apró kis várószobában folyik a csecsemők vizsgálata, a terhes tanácsadás. Az egész egészségház kicsi, korszerűtlen. Az új orvosi rendelő mellett elkelne egy új épület erre a célra is, de ez a jövő feladata... Csupán néhány adat a község fejlődéséről, de e néhány adat is bizonyítja, hogy ahol a község vezetői hozzáértően, helyes irányba terelik a dolgozók segíteni akarását, ott az eredmény sem marad el. MiPÜSS&G 3 1965. szeptember 23., csütörtök
