Heves Megyei Népújság, 1965. szeptember (16. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-21 / 222. szám
MRffl», 'dM A „Szombaton estétől” a „Kém nyomáig Joggal teheti fel a kérdést az olvasó: miért hogy csak és rendszeresen a szombat, vasárnap televízióműsora szerepel a .„Képernyő előtt”? Nos, bár a kérdés jogos, a védekezés is lehet indokolt: lehet ugyan szidni a Magyar Televíziót, de azt el kell ismerni, hogy egy egész hét műsorának méltatása —, ha valóban méltatás akar lenni — aligha férne el terjedelmét illetően e rovat keretein belül. Másrészt „ha vége jó, minden jó”, — a hét végi műsor kicsit összegezi az egész hetet, summázza a hét műsorainak színvonalát, s nem utolsósorban mégis a két nap adósainak van a legnagyobb nézőszáma. Lássuk tehát először a szombatot, kikerülve a Robinson Crusoe-t, nem annyira és elsősorban holmi óvatosság miatt, hanem sokkal inkább azért, mert az egész sorozatról kellene és nem sok jót szólni. A televízió „Javított kiadás” alcímmel ajánlotta a kedves néző szíves figyelmébe a szombat esti két és fél órás vegyes műsort. El kell ismerni, hogy az elsőhöz képest valóiban javított volt: tartalmában változatosabb, próbálkozásában igényesebb, összességében lényegesen szórakoztatóbb. A két utolérhetetlen, immáron a burleszk klasszikusainak számító Sttan és Pan még ebben a befejezetlen filmben is szívet derítő perceket okozott. A néhai két nagy komikus mindenkor biztos pontot jelent bármilyen „vegyes” műsorban. Örvendetes volt, hogy Ledere felügyelő legújabb kalandjában már felfedezhető volt a bűnügyi filmek elengedhetetlen kelléke: a logika. Bár még mindig az az érzése az embernek, hogy e sorozat minden egyes kisfilmje csak vázlat, amelyből, ha terjedelemben talán hosszabbat nem is, de tartalmában differenciáltabb, jobban kidolgozott és felépített filmet lehetett volna készíteni. A négy párizsi fiatalról szóló „bankrabló’-kisfilm nem akart mást, mint néhány kellemes, derűs percet szerezni. A nem különösebben igényes, a rendezői és operatőri munkában az alkotás gondolatát kellő óvatossággal elkerülő filmecske ezt a célját el is érte. A „Szombaton este” rendezőit dicséri, hogy ilyen műsorkomplexum keretében mutatták be, mert önmagában, egy egész műsoros est hangulatából kiszakítva bizony már azt a keveset sem mondhatta volna el, amit így azért sikerült. Az előadás „irodalmi” része, a három magyar író, illetőleg közte egy költő persziflázsa még Horváth Tivadar előadásában is alatta maradt a műsor átlagának. Irodalmi karikatúrát csak az irodalom színvonalán lehet valóban hatásosan megrajzolni! Tahi László komédiája és Gyárfás Miklós jelenete műfaján belül jelentette a valóban „irodalmat”, mégha „Az utolsó játszma” Máthé Erzsivel, Ráday Imrével és Szakács Sándorral kissé elnyújtottalak is tűnt és „A tökéletes színdarab’-nak sem ártott volna egy kis tömörítés. Ebben Mészáros Ági, Horváth Tivadar és Xnke László jeleskedett. Az est zenei részében Le- hoczkv Zsuzsáról kaptunk portrét. Kedves, üde, bájos jelenség Lehoczky Zsuzsa, igényét a sokoldalúságra őszinte elismerés illeti. De érzésem' szerint hangjának jellege, előadód készségének adottságai egyelőre aligha teszik alkalmassá a sanzon műfajának ápolására. Legalábbis erről győzött meg — ő maga. Az Enzo-trió kitűnő együttes, sokoldalú és a rövid kisfilm operatőri, rendezői munkája pompásan tálalta a hármas változatos műsorát. Horváth Tivadar közvetlen könnyedséggel vezette a műsort, igyekezett hidat verni a különböző műfajok között, egységes hangulatot teremteni, hogy egységessé váljék a „Szombaton este” javított kiadása. Nem az ő hibája, hogy végső konklúziót kellett levonnia, megmagyarázni a bizonyítványt, amelyet sem tőle, sem a műsor szerkesztőitől nem kért és nem várt senki. Ez nyugodtan elmaradhatott volna! Vasárnap Greco művészetébe nyerhetett betekintést a televízió nézője. Okos és helyeselhető, főleg továbbra is követendő nemzeti kincseink bemutatása, s ezen keresztül a képzőművészeti közízlés formálása. A Magazin népszerű műfaja újból beigazolta, hogy már régen nem a tv-híradó melléklete, hanem sokkal inkább önálló kis riportújság ez, amelyet érdemes ennek figyelembevételével továbbfejleszteni. „A kém nyomában” — ez volt a címe a vasárnap este lepergetett lengyel filmnek. Ügy érzem, az utóbbi idők egyik legjobb ilyen jellegű filmjét láthattuk, ahol nem titokzatosságra, vad hajszákra, gyilkosságok sorozatának bemutatására törekedtek elsősorban, ha- íem a modem technika, a tudomány fegyvereinek, a mód- szeres és néha bizony megmegtorpanó nyomozásnak adták a főszerepet. Nem csalhatatlan kémelhárítók dolgoztak itt, hanem — a lehetőségek keretein belül bemutatva — éppen olyan átlagemberek, mint mi, akik evődnek, vitáznak, talán még kissé hencegnek is, de ismerik munkájuk fontosságát és jellegét Így aztán a film nemcsak izgalmas, de ami még fontosabb: tanulságos is volt. Kíváncsian várjuk az e heti hétvégét! Gyúrkó Géza A Gárdonyi Géza Színház r ■ rr uj művészéi Párrági Mária vizsgadarabokban az Ódry színpadon eljátszott már egy pár alkatához szerinte közelálló szerepet: Alkménét, Moli- ere Amphytrionjában, Helénát a Szentivánéji álomban, a királynőt az Egy pohár vízben. Nagy élményként említi egy bravúros beugrását az Ármány és szerelem Szófia szerepében, szintén a főiskolán. A Békés András- és a Sulyok Mária-féle osztályba járt. Harmadévben a Vígszínházba „osztották ki” pár mondatos szerepekre. Színpadon volt több vígszínházi darabban — Ruttkaival, Sulyok Máriával* Latinoviccsal. Negyedévben a Nemzetiben kapott fellépési alkalmakat Goldoni Hazugjában vizsgád zott — egy naiva-szerepben — s már találkozott a filmmel is. Főszerepe volt a Zolnai Pál rendezte Négy lány egy udvarban című filmben. Két most bemutatásra kerülő új filmben, a Szent János fejevételében és Az orvos halálában kapott szerepeket. Játszott már tv-já- tékban Is. Az egrieknek a Fehér Anna Luca szerepében mutatkozik be. Csikós Sándor A főiskola szárnyára bocsátotta — s meg sem állt Egerig. Érettségi után azonnal felvették a színművészetire, mégis már másodszor állt a felvételi bizottság előtt. Még gimnazista korában jelentkezett először. Eddigi szerepei még a tanulás, a pályára való készülés jegyében fogantak. Négy évig küzdött, hogy színész lehessen — hét osztálytársa hullott ki közben a rosta nem is olyan szűk lyukacsain — s az eredmény majd most derül ki, első premierjén, egy pár nap múlva, s még egy sor bemutatón éveken át — az egész életen keresztül állandóan bizonyítania kell. .Alkatommal még nem jöttem össze soha” — mondja, de mikor is lett volna még erre alkalma. Igaz, hogy a főiskolai „Nagyvonalú” tv-javítók A francia tv-né- zők szervezete érdekes „kísérletbez” folyamodott, öt egyforma, új és kifogástalan állapotban lévő tranzisztoros készüléken közönséges rövidzárlatot okoztak, mindegyik készülékben pontosan ugyanazon a helyen. Ezután egy „névtelen ügyfél” öt különböző helyre vitte meg- javítattni a készülékeket. Eredmény: a javítás ára 8 és 47 frank között mozgott, a javítási idő fél naptól három hétig terjedt. Az „utcasarkiV műszerész néhány óra alatt 12 frankért javította meg a hibát, míg egy nagyvállalat kiváló „szakembere” szükségesnek tartott négy telepet és egy tranzisztort kicserélni, ami három heti munkába és 47 frankba került. (A „Science et Vie”-ből) H. F. A Gáti József-, Simon Zsu- zsa-íéle osztályban végzett. Hubay Szüless újra, kedves című darabjában vizsgázott. Szintén azonnal felvették a főiskolára a karcagi származású, Debrecenben érettségizett fiatalembert. A főiskolai évek alatt két évig a Madách Színházban játszott darabokban segített ki — a IV. Henrikben, az Ahogy tetszikben, A vágy villamosában alakított kisebb epizódfigurákat Sokat jelentett számára ez a majdnem gyakorló színházi két év — Tolnay Klári, Gábor Miklós közelében — „fegyelmet, mesterségbeli tudást...” A főiskolán szívesen emlékszik vissza a magyar Elektrára, mert — Vámos László rendezte. Az ország megismerhette a sikert aratott" Sodrásban című film egyik szerepében. Második filmjében, a Fejér Tamás rendezte Patyolatakcióban, amit a közeljövőben mutatnak majd be, egy kis katonát alakít Meghívta a tv is. Két verset mondott el egy Villonműsor- ban — ez még szintén nem keA világ legnagyobb rádióál E pillanatban a montecarlói rádió a világ legnagyobb energiával sugárzó állomása. Hosz- szú hullámú adását két, egyen- két 600 kilowatt kapacitású rült képernyőre. Szeretne itt, Egerben is verset mondani. — Mindent nem tud megta-* nulni az ember a főiskolán^ legfeljebb csak azt hogy itt „kint” mit hogyan tanuljon meg az ember — mondja Csikós Sándor, akinek szerep-áH mai az intellektuális hősök. A Fehér Annában mutatkozik be ő is, egy cigányfiút alakit. (berkovits) 2. Annyira azonban nem volt óvatos, hogy leplezze gyűlöletét a bolsevikok iránt. 1942. októberében így írt a „Pravoszláv keresztény” c. folyóiratban: „A bolsevik fegyverek győzelmét kívánni annyit jelent, mint nemcsak Oroszország, de egész Európa, az egész keresztény világ pusztulását kívánni. Ezt a győzelmet az úristen nem engedheti meg. Á bolsevikok elpusztulnak!” VOSZKRESZENSZKIJNEK a pszkovi Gebietskommisar ezt táviratozta: „A Führer megbízásából köszönetünket fejezzük ki születésnapja alkalmából küldött jókívánságaiért és ajándékaiért.” Az exarcha többek között segített az áruló Vlaszov-hadsereg összetákolá- sában is. Anatolij az egyházfővel való beszélgetés után érezte, hogy megtalálta biztos támaszát. A kolostorban noviciusa, pontosabban háziszolgája lett, segített neki az egyházi teendők ellátásában is. És minden a legnagyobb rendben ment volna, ha nem jön közbe az a húsvéti ebéd, amelyen a Sicherheitsdienst egyházi referensének, Gehringernek a szeme megakadt a balti exarcha szerény noviciusán. i MPÜJS&G 1963. szeptember 31., kedd Idegen toliakkal A HÁBORÚ UTÁN többet beszéltek a fasiszta Németország titkos rendőrségének, a Gestapónak a rémtet Leiről, mint a Sicherheitsdienst, az SD bűnös űzelmeiről. Pedig ez a politikai felderítő szolgálat, amely a hitleri birodalom biztonságát volt hivatott védelmezni, a fasizmus legnagyobb és legkiterjedtebb titkos szolgálata volt. Heydrich meggyilkolása után Kalten- brunner vezette, aki közvetlenül Himmlernek tartozott felelősséggel. Az SD tevékenysége az élet minden területére kiterjedt: Diverziós cselekedeteket hajtott végre, politikai gyilkosságokat és provokációs puccsokat szervezett. Még Hitler közvetlen apparátusát is ellenőrizte, ugyanígy az ipart, a mezőgazdaságot, a kereskedelmet. Kartotékain békésen megfértek egymás mellett miniszterek és tábornokok, diplomaták és nagykereskedők, írók és zenészek. Innen mentek a jelzések a Gestapóhoz. Az SD volt a fej, a Gestapo a kéz, A megszállt területeken az SD tanulmányozta a szovjet- és pártszervek irattárait, irányította a kémelhárítást, harcolt a hazafiak ellen. A papság ellenőrzése csak kis része volt az SD tevékenységének; miután az egyház létezett, nem- lehetett figyelmen kívül hagyni márcsak azért sem, mert az orosz papok között nem kevés ellenzője volt az „új rend”-nek, sőt még partizánok is kerültek ki közülük. ... Gehringer, az SD egyházi referense már régóta figyelte Szergij Voszkreszensz- kij exarcha ténykedését. A német fegyvereket dicsőítő imák. a Führernek küldött ajándékok nem tudták elleplezni a tapasztalt felderítő elől az egyházatya titkos és egyáltalán nem önzetlen elgondolásait Egy szláv közösség, bármilyen zászló alatt is hajózzon, szálka az „új rend” képviselőinek a szemében és haladéktalanul ki kell iktatni. Szergij pozíciójának megerősödése, álmai a moszkvai patriarchátusról csak bizonyos határokon belül mutatkoztak hasznosnak ám Szergij Voszk- reszenszkij már kezdte is átlépni ezeket a határokat. Anatolij Prohorov kihallgatása pedig, akire a referens már az ünnepélyes húsvéti ebéd másnapján szemet vetett, megerősítette Gehringernek ezt a véleményét. Prohorov mindjárt látta, hogy Gehringert komolyan kell vennie. Semmit sem titkolt hát el, minden címet, adatot kiadott, amit csak tudott. Érezte, hogy nyugodt életének befellegzett. Mondjon el mindent az egyházfőnek? A gyanakvó Szergij az utóbbi időben túl szigorú hozzá. Anatolij ekkor még valamit nem is sejtett. Amikor Minő tobor- zókapitány meglátogatta az exarchát és megemlítette, hogy szolgája kimutathatná hűségét a Führer iránt például azzal* bogy Speer légiójár ban „munkát vállal” az Atlanti fal építésénél, Szergij nem tiltakozott. Prohorovnak Gehringernél és Minónak Szergijnél tett látogatása között nincs okmányokkal alátámasztható összefüggés, de valamilyen összefüggés mégiscsak lehetett. A szolgára már nem volt szükség, legfeljebb zavart kelthetett és fecseghetett volna. Anatolij Prohorov sorsa tehát eldőlt. Az újsütetű légionáriusnak utasításba adták, hogy jelentkezzék a Berlin elővárosában, Müggel- heimben levő különleges iskolán. MÜGGELHEIMBEN, a többi légionáriussal együtt, Anatolij t egy fabarakban szállásolták el. Fekete uniformist kapott, bakancsot lábszártekerccsel, egyensapkát, amelyen régi orosz kokárda díszlett két betűvel: „SP”. Társai is átalakított és átfestett régi lengyel, belga, szovjet egyenruhákat kaptak. Egyébként Rahnenkamf százados, az iskola igazgatója úgy vélekedett, hogy ez a keletről küldött csőcselék jobbat úgysem érdemel. Anatolij gyorsan hozzászokott az idegen toliakhoz, illetve váll-lapokhoz. Az iskolában gépkocsivezetőnek tanították ki. Vorogyin, az oktató, egy bizonyos fehérgárdista emigráns, volt cári pilóta, érthetetlen rokonszenvet tanúsított iránta. Annál is különösebbnek tűnt ez, mert Vorogyin mindenkit gyűlölt: a lengyeleket azért, mert elszakadtak Oroszországtól, a németeket azért, mert megtámadták Oroszországot, az oroszokat azért, mert eltűrték a bolse- vizmust, most pedig ellenállnak és nem adják meg magukat a németeknek, még II. Miklós cárt is gyűlölte, mert hagyta, hogy agyonlőjék. Vorogyin szkizofrén volt, de az autókhoz nagyon értett Prohor ovot legjobb tanítványai közé számította. Anatolij részt vett erődítmények és utak építésében Rómánál, Genovánál, Milánónál, Firenzében, többtonnás teherautókat vezetett Francia- országban. Bordeaux-ban bunkereket épített a tengeralattjárók elleni védekezés céljából. 1942. december 20-án levelet írt Szergij atyának, Rigába: „Szeretnék sokat szenvedett hazánk javára dolgozni.” Még Szergij is elcsodálkozott egykori háziszolgájának képmutatásán. Az egyházfő már Párizsból kapja Anatolij következő üzenetét: ,,... azt tervezik, hogy a Vla- szov-hadsereggel Moszkvába irányítanak, a pariarchátus- ra!” Moszkvába, amikor ebben az időben a Volga és a Don között Paulus huszonkét hadosztálya esett gyűrűbe és semmisült meg? De ezek a szavak talán nem is tűntek különösnek, elolvasva Anatolij levelének egy másik sorát: Párizsban a Gestapo hálójába kerültem”. Tapasztalt ^halászok” szőtték a hálót Bizonyos Cebrikov segítette házzá Anatolijt, hogy Bordeaux-ból Párizsba juthasson. Ennek az embernek érdekes élete volt Oroszországban született, 1919-ben Belgiumba disszidált, Franciaországban tanult, szolgált a Vatikánnál, majd Bécsben, azután pedig, hogy Franco megfojtotta a köztársasági Spanyolországot Madridban bukkant fel. Alighogy felhúzták a nácik a horogkeresztes zászlót az Eiffel- toronyra, Cebrikov már Párizsban termett Ö hozta össze Anatolij Gehringer kollégájával, Fischerrel, az SD vezetőjével. Tőle kapta Prohorov első Párizsi megbízatását: figyelje a fehér emigránsok hangulatát. Prohorov hamarosan munkához látott. Igaz, eleinte nem nagy sikerrel. Első párizsi ismerőse Szerafim metropolita lett, az a figura, aki Fischert egyáltalán nem érdekelte. Köz« tudott volt ugyanis, hogy Szerafim, pontosabban Vlagyimir Rogyionov, a fasiszta érzelmű fehéremigránsok fejeként mér-f hetetlenül gyűlölte a Szovjetuniót, az ő hangulatára teháö Fischer korántsem volt kíváncsi. Szerafim atya vitte a fiatali légionáriust a Gestapóhoz és ott bemutatta dr. Reichlnek. A doktor elragadóan udvariasnak mutatkozott, itallal és olcsó szivarral kínálta és amikor a felbátorodott Prohorov agyba- főbe dicsérte Szergij exarchát, felkiáltott: „ilyen metropolita kellene nekünk!” AZ ELBŰVÖLŐ dr. Reich! természetesen tudott arról, hogy partizánoknak álcázott Gestapo-emberek a Kaunasi utcán tizenkét golyót eresztettek az egyházatya testébe és hogy a nyomokat eltüntessék, egyúttal útitársait is agyon« lőtték, a gépkocsivezetővel együtt, sőt egy véletlenül arra járó kislányt is meggyilkoltak.’ Persze felesleges tudnia erről a fiatal légionáriusnak, azért hát búcsúzás közben, dr, Reichl mindössze annyit jegy« jett meg, hogy beszélgetésük« kel igen elégedett, s remélij Prohorov úr a jövőben is jóindulattal lesz a Gestapo szerény munkatársai iránt... Prohorov hamarosan állanj dó látogatója lett a fehéremig^ ráns szalonoknak. Egyházi is« merettségei természetesen nem korlátozódtak Szeráf in atyára.' Az egymigráns egyházi embereknek értésére adta, hogy kapcsolatai a moszkvai papsággal igen mélyek és sokoldalúak. A pravoszláv egyháa sokat szenvedett harcosának adta ki magát, utalásokat tett a konspirációra. Egy ideig szívesen látott, divatos vendég; „Gondolják csak el, kitört « bolsevikok mancsaiból!” (Folytatjuk.)-Ji energiával sugárzó lEomása adóról sugározza; az antennád kát három 320 méter maga# oszlop tartja; magasabbak^ mint az Eiffel torony.
