Heves Megyei Népújság, 1965. szeptember (16. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-18 / 220. szám

A Gárdonyi Géza Színház új művészei Máriáss József Jászai-díjas hotay szerepét játszottam Ka­posvárott, azt a szerepet, amit a híres színész annak idején a Belvárosiban alakított. A régi kitűnőségekkel való személyes találkozása még min­dig elevenen él benne. Soha nem felejti el Apáthi Imrét, akit mesterének tart, s talán nem véletlen, hogy a nagy művésszel való közvetlen együttműködése utáni korsza­kában kapta meg a Jászai-dí- jat — A színészet illuziógyártás — fejti ki véleményét —, de ehhez megfelelő körülmények kelle­nek. Elsősorban jó vezetés. Azért jöttem vissza, mert bí­zom a színház vezetésében, régóta szeretnék Lendvai Fe­renccel, az igazgatóval „talál­kozni”. Színészi elve: „Nincs szerep­köröm. Nem is akarom, hogy legyen. Mindent eljátszani: drámát, operettet, bohózatot.” Első idei egri szerepe Gár­donyi Fehér Annájában Sala­mon, a lókupec. Tanulóvesető ^)adkaesMÍum(U idi jhi... Kérd vissza a tandíjadat1 BIZTOSÍTÁS-•Utólag nem lehpt biztosítást kötni? (Quick karikatúrája) ❖ Csöndes nyárutó­❖ délután. A nap bú­❖ csúzni készül, de su­❖ garai még egyszer be- % aranyozzák a tájat­❖ A tarlón telt hasú £ ürgék futkosnak és ❖ vadkacsák húznak a | nádasparton. Egy su­❖ nyi képű róka inai a ❖ sás között és úgy tesz* .-.mintha nem is érde- •** kelné a szárnyazott !•! réce, amely előtte a ❖ vízben vergődik. A ‘j, puskadörrenés még a ❖ fülében cseng, de az éhség nagy úr... A ❖ vadkacsapecsenye pe­❖ dig neki sem megve- tendő vacsora. ❖ Hazafelé tartanak |a vadászok. Vállra ❖ vett puskával mesélik ... élményeiket Az Üj Élet Terme­lőszövetkezet határa még népes. A nap­lement fényében ka­pák, répavágó kések csillannak. Asszo­nyok, nagyobbacska gyerekek, lányok is segítenek a nagy táb­la répaföldön. Szá­molom őket Százon felül tartok, amikor észrevesz egy fiatal- asszony. — Amott tűi a ku­koricán is van még répa. Ma kétszáznál többen vagyunk.« Az ősz csalhatatlan hírnöke az őszi kike­rics és az ökörnyáL Előbbit egy kis lige­tes, erdős részen ta­lálom, az utóbbiba folyton beleakad az ember. A tó felől pá­rák szállnak, hűvös, nyirkos ködfelhők; amelyek aztán a nap­szálltakor összeölel­keznek. A nádasra is leszáll a szürkület. A vadászok elmen­tek már, a népes ha­tárt figyelem. Mert van figyelni való. A nap lebukott a látóhatár szélén és hűvös szellő érkezik a Tisza felől. A föl­dekről nem mozdul a nép. Százak dolgoz­nak úgy, mintha dél­után két óra lenne, pedig, elnöknek, bri­gádvezetőnek se híre se hamva. A motorok, biciklik és a szekerek a dűlőút szélén vár­ják az indulást. — Maguknál mi­kor van este? A két asszony rám néz, csodálkozik, egyi­kük mosolyogva vála- szoL — Az este akkor kezdődik, amikor el­múlik a nappal _l — É s mikor múlik el a nappal? — Itt Erdőtelken akkor, amikor leszáll a sötét Máshol ha­marább, néhol már négy órakor hazafelé indul a nép a határ­ból. A tanya udvarán paprikát, paradicso­mot mérnek, nehéz súllyal megrakott gépkocsik gördülnek Máriáss József Jászai-díjas Színművész egyévi kaposvári „kirándulás” után visszatért Egerbe. Bárdos Artúr Belvárosi Szín­házában indult — húsz évvel ezelőtt. Közben járt a színi­akadémiára, hogy a Rózsahe­gyi színészstúdióban megkez­dett tanulmányait befejezze. Előtte jogot tanult, édesanyja kívánságára, de a doktorátust mér nem tette le, csak abszol­vált — „elvitte” a színészi pá­lya. Huszonöt éves volt, amikor egy 70 éves öregembert ját­szott — első fellépése alkalmá­val —, aztán még 259-szer Gás­pár Margit Űj isten Thébában című nagy sikerű darabjában a, Belvárosiban. Sorolja a nagyokat, akikkel együtt lépett színpadra: Bulla Elmát, Mezei Máriát, Lehotay Árpádot, Greguss Zoltánt — és Bajor Gizit. Soha sem felejti el, amikor mint Bajor „same­sza” (így mondta) a nagy mű­vésznő színpadra lépése előtt a színfalak mögött szorítani kel­lett Bajor kisujj át — izgult a nagy színésznő —, aki aztán „kitépte magát” és belépett a színpadra. 1949-től 1954-ig játszott Győrben, mindent. A Szent- ivánéji ólom Zubolyát, szinte az összes Shaw-dráma főszere­pét (Pygmalion, Higgins pro­fesszort, Warenné Crafts bá­rót (ez a korszak az, amelyben színészi egyénisége kialakult S akkor jött három év, Pes>- ten a Petőfi—Jókai Színházban, amely számára kitörölhetetle­nül él, mert Apáthi Imre volt a főrendező Megint arról be­szél, hogy ismét „samesz” volt, most Apáthi mellett. „Hol az a szent őrült” kereste állandóan Apáthi, amikor éppen nem volt mellette. De a „szent örült” mindig ott volt a rende­ző mellett — tanulta a , színhá­zat”, leste a mesterséget. Ek­kor játszotta 250-szer Haynaut a Kőszívű ember fiaiban, az öreg Nemecseket A Pál utcai fiúkban, aztán fellépett a Don Carlosban, Heltai Szépek szép­ségében... — kezdett kitelje­sedni a skála. Aztán újból Győr és művé­szetének megérése — a Jászai­éij. Talán az Egy pohár víz és a Tűzijáték főszerepeiért kap­ta, de játszott a Tragédiában hat szerepet, rendezte a War- rennét, a Denevért. És elját­szott egy sor operett-buffó sze­repet is- A Mesél a bécsi erdő és a Marica grófnő régi szöveg­könyveit — az íróval, Kardos Györggyel együtt „porolták át”. Ebben az időben a győri rádió szerkesztő-rendezője is volt Először 63-ban került Eger­be. Még emlékezhet a közönség a Nadrág és a Kőszívű ember fiai rendezésére és szerepére. Aztán egy év Kaposvárott, ahol Mrozek három egyfélvo- násosában főszerepet, aztán az Antonius és deopátrában, ope­rettekben, a Tragédiában és a Vitézek és hősökben lépett kö­zönség elé. .! — Ekkor éreztem először, hogy bizony eltelt az idő. A Vitézek és hősökben Le­Náda Még nem játszott Egerben, de az ország legkülönbözőbb helyein volt színpadon: Deb­recenben, Pécsett, Szolnokon, Békéscsabán és- Budapesten. Náday Pál 18 éves korában lépett először közönség elé, még a 30-as évek végén. Szí­nészek között nőtt fel — apja színigazgató volt. Vándorszín­társulattal járták az. országot. Mint tízegynéhány éves fiú, vi­lágosított, díszletezett, ügyelt — megtanulta a színház csinját- binját, aztán lett kórustag Egy beugrás alkalmával, 18 évesen játszott 66 éves öreg­embert Debrecenben, Horváth Árpád színházában. A beugrás sikerült, színész lett A neves rendező kiemelte a kórusból: „Karakterszínész leszel, fiam” — mondta a fiatalembernek, s ezzel szinte megszabta az útját egész színészi pályájára. Prózai vándortársulattal jár­ta az országot Majd 1949-ig hét évig egyfolytában a pécsi színház tagja volt. Ekkor már valóban karakterszerepeket játszott dr. Székely Györgynél. Aztán Pestre kerül, a Belvá­rosi Színházhoz két évre. Majd újabb 8 év vidéken, Szolnokon, Békéscsabán és Pécsett Ismét Budapest a Petőfi—Jó­kai Színház 1959-től 1964-ig. Tavaly Pécsett játszott, a most Egerbe szerződött. A színpadon eltöltött több mint negyedszázad emlékei összesűrösödték benne, — ne­hezen emlékszik részletekre. Rengeteget játszott mindenfé­le helyen. Horváth Árpád, Szi- netár Miklós, Ádám Ottó ren­dezte többek között, meg Fáb- ry Zoltán színpadon is, meg filmen is — a Dúvadban ját­szott jelentős szerepet. Sok nagy művésszel találko­zott eddig színpadon is: Leho­tay Árpád, Bulla Elma, Somló István, Pethes Sándor, Feleki Kamill, Lőrén Lenke, Sennyei Vera. — Mély nyomot hagyott ben­nem Sennyei Vera egyénisége, sokat játszottunk együtt. Ott halt, meg szinte a színpadon. A Petőfi Színházban több muzikalban énekelt, táncolt is. Az elmúlt évben Pécsett töb­bek között a 111. Richardban és Csehov Három nővérében játszott karakterszerepeket. — Nem kedvelem a skatulyá­kat. Mindent játszani, ez a jó dolog. Nálam legkedvesebb sze­rep nem létezik. Lendvai Ferenc igazgatóval nem most fog először együtt dolgozni. Pécsett és Szolnokon már találkoztak. — Azt hiszem, egyezik mű­vészi felfogásunk. Teljes mér­tékben igaz az, hogy közönség nélkül nincs színház és azt is vallom, hogy amely darab és előadás meghaladja a közönség felfogóképességét, az nem jó. Charles Durant, a híres szín­házi szakembert idézi: „A közönség ízlése előtt egy lépéssel, saját ízlésem után egy lépéssel”. Első egri színpadra lépése: a Fehér Annában a főszolgabíró szerepe. Berkovits György ki a kastély kapu-< ján. < Él* nyüzsög az, egész falu, az egész*: szövetkezet. Ha kevés); a nappal, estével, sőt»: éjszakával is meg-) toldják. i Hazafelé tartok,) amikor eszembe jut.; egy beszélgetés. Ta-) valy zárszámadás kö-) rül valaki azt kér-* dezte: hogy lehet az,} hogy itt, az Űj Élet-i ben hosszú évek óta): nem volt ötven forint»: alatt egy munkaegy-) ség értéke? És hogyi. az idén is ötvenkét} forint? Akkor nem) tudtam biztos választ*: adni, de most ezen a) szép őszutó-délután *: megértettem min-.; dent: a szorgalmas) munka hozza a fo-) rintot! Napkeltekor*: már a határban a) falu, és vadkacsaiul—i zás idején még min-1 denki dolgozik. Í...V) De.;: Előbb a SZÖVOSZ­on keresztül kérjék az Orszá­gos Erdészeti Főigazgatóságot, hogy járuljon hozzá e káli* földdarab bérbeadásához. A vá­lasz még a mai napig sem ér­kezett meg, de ha megjön*, újból visszaküldik majd az OEF-hez — üjaßbs, aktákkal gyarapítva —, aztán.' ismét visszaküldik és akkor; kezdődik a többi levelezés. Elkészítik a beruházó kérel­mét, helyszíni vizsgálat indul* amelyről jegyzőkönyvet írnak*; átnézeti vázlatrajzot helyszíni' számmal és az igényelt terü­let határvonalaival. Aztán el­készül az igényelt terület je­lenlegi tulajdoni és használati viszonyait ecsetelő részletes kimutatás, a járási mezőgaz­dasági osztály szakvéleménye^ a megyei tanács vb mezőgaz­dasági osztályának részletes indokolása s más határozatok» levelek, sürgetések, az ÁFTH felmérése, sok-sok kiszállási |vita, akta, határjárás, egészen, .a végtelenségig, pontosabban! ; addig, míg a kérdéses területet ) bérbe nem veheti majd a } MÉSZÖV, hogy ezután meg- ) kezdhesse a kilincselést aZ »engedélyért a tároló és az iro- )da megépítéséhez. ) Ami szintén nem rrratatko- )zik könnyebb feladatnak. ' S ha eközben valahol f kihagy > egy lépcsőfokot *a kérelmező, vagy valameíy 'rendelkezését nem tartja be a ) hosszan idézett paragrafusok­énak, cselekedete a személyi ) felelősségre vonás mellett •„bűntettet is képez”. ) Mindezek után joggal ne­vezhetik álmodozónak és fan- 'tasztának azt az előadót, aki >ez ügyet megismerve így kép­zelte el az 500 öl állami tar- Jtalékföld átadását közcélra: az 'érdekelt felek, az erdőgazda­ság és a MÉSZÖV bemegy a ,f községi tanácshoz és a közér- .dekre, valamint a sürgősségre ’hivatkozva megkötik a bérleti ) szerződést. ’ Igaz, hogy akkor nem ke-' írülne tízezer forintba és két 'évnél hamarabb meglennének )vele. > Kovács Endre megkezdeni az árusítást Ezért még augusztusban kezdtek beadványokat, kérel­meket írni ez ügyben a MÉ­SZÖV mezőgazdasági osztá­lyán, de még legelső levelük­re sem kaptak választ, ame­lyet az Országos Erdészeti Fő- igazgatósághoz küldtek. A remények az őszi árusí­tásról kezdenek szertefoszlani. Pedig olyan jól indult kezdet­ben minden. Kálban közel a vasúthoz akadtak rá a gyü- mölcsfa-lerakatnak kiválóan alkalmas területre, amely az erdőgazdaságé s amelyen jelen­leg háztáji kukorica díszük. A községi tanács nem lá­tott semmi kivetnivalót ab­ban, hogy oda épüljön a te­lephely, mivel a távlati ter­vekben sem gondoltak erre a területre. Mátrafüreden, az Erdőgazdaságnál is előszedték a telepítési terveket s közöl­ték: át tudják adni a kérdé­ses 500 négyszögölet Megyénkben is szükségessé és indokolttá vált a háztáji gyümölcsösök fiatalítása, pót­lása s ezért a MÉSZÖV tervbe vette a gyümölcsfa-csemetéket tároló lerákat építését Kálban is. Ez év őszén mintegy 83 ezer gyümölcsfát, másfél millió sza­móca-, 253 ezer málna- és n- bizlitövet, valamint 500 ezer szőlőoltványt akarnak értéke­síteni, mintegy kétmillió forint értékben. A káli telephelyen De a lerakathoz szükséges 500 négyszögölnyi terület bér­bevétele körül máris oly bo­nyolult levelezések. megbeszélések kerekedtek, amelyek az opti­misták szerint is legalább tíz­ezer forintos költségbe és jó két évbe kerülnek. Pedig a káli telephelyen már az ősszel szerették volna v •>• ;•*>*: <*•:»•:• *:*»>:**>->->^4*»:i**í <* •:*'5**w Drága ... de legalább lassú séne Lupin, a filmbeli Vilmos­sal. Ha a rendező a párizsi ut­cák közül a kis mellékközöket mutatja be szívesen és azokat a nagyon jellegzetes bálter­meket, mulatókat, a századvég­ről, amelyben az akkori tár­sadalmi zsibvásár széllelbélelt figurái mozoghattak, akkor külön kell helyeselnünk, hogy e régi, de előkelő panoptikum benépesítésére nagyszerű ka­rakterszínészeket mozgósított. Remek női gárda — Liselot­te Pxilver, Sandro Milo és Hu- guette Hue — játssza a női diplomáciát, mindig hangsú­lyozza a nemzeti karaktert és az egyéni szándékot. Robert Lamoureux Arséne Lupinja nem bűnöző ebben a filmben, hanem ravasz világfi, aki — bár nincs szüksége rá — az ötlet diadaláért hajtja végre vállalkozásait. Henri Rollan alakítja a minden tár­sadalmi rang ellenére üres ál­lamelnököt. O. E. Hasse Vilmos császára kedélyes és lapos látószögű mackó, aki önteltségében és császárságában sem tesz túl egy besörözött párizsi hentes szellemi frisseségén, Jecques Becker finom gú­nyolódásánál jobb és tisztább, lírai és zenei jellemzésekkel is aláfestett produkciókat nem­igen kaptunk az utóbbi időben még a franciáktól sem. A zenei montázsokért Jean* Jacques Grünewald nevét je; gyezzük fel, az érdekes opera­tőri munkáért Edmond Se- chant említjük meg. (farkast} ken. S mindezt valami hallat­lan flegmával és biztonság­gal, az izgulás minden áruló jele nélkül. Mire a filmen há­rom magabiztos, csaknem ér­dektelenül ható mutatványon túl van ez a rendkívüli pári­zsi fiatalember, máris megis­mertünk sok-sok rokonszenves figurát a századforduló életé­ből, megkapjuk azt a bizonyos lírát és nosztalgiát, amellyel a film alkotója szemléli a vilá­got és hőseit. Már-már azt hisszük, hogy a régi Párizs köznapi életének romantikáját és az apró dol­gokból összetevődő tarkaságot ajándékozzák nekünk, finom jellemrajzokkal teletűzdelten — ez sem kevés —, amikor el­indul a szellemes, humorosan kigúnyolt kaland Vilmos csá­szárral. Közhely talán azt mondani, hogy a francia humor és gu- nyorosság sehol, senkinél nem talál olyan jó céltábla-anya­got, mint a németeknél. Arséne Lupin utcai elrablása már jellemez. A császár vadászikastélyának, bizalmasainak, tisztjeinek, szo­kásainak, szenvedélyeinek, já­tékainak, önhittségének frics- kázó boncolgatása, végigját­szása — kitűnő rendezői telje­sítmény és okos gúnyolódás. Csípős ez a játék és íze a csendes nevetés után is meg­marad. Óhatatlanul is Voltai- re-re gondolunk, aki talán ha­sonló hangnemben és fölé­nyességgel beszélhetett annak idején a porosz Frigyessel, mint ez a szellemes Janus-ar- cú szélhámos-polihisztor* Ar­Maurice Leblanc regénye alapján sok színész eljátszotta már és sok rendező megfogal­mazta filmen ezt a kétarcú, nagysítű, nagy- és félvilági kalandort, a párizsi élet hő­sét, a gazdagok barátját és az izgalmas, szellemes ^trükkök utánozhatatlan zsonglőrét, Ar­séne Lupint. Elég csak felütni a Filmlexikont és visszaper­getni a harmincas évekig nyú­ló emlékezetünk lapjait, s máris elektromossággal telik meg a levegő Arséne Lupin nevétől. Ez a film, Jacques Becker filmje azonban nem izgalmas alkotás, vagyis inkább azt kel­lene mondanunk, hogy nem az izgalmak kategóriájában kell számon tartanunk ezt a filmet. A rendező a sok közül kivá­laszt néhány kalandot, s ezt a néhányat — mint a valódi gyöngyöket szokás — értékesen szolid foglalatba illeszti. For­ró jelenetek helyett, idegtépő izgalmakat kiváltó vágások nélkül pereg a film. A hős — — mert így hívom, mert a ren­dező megszeretteti velünk Arséne Lupint — a maga bel­ső törvénye szerint, művelten és választékosán, mint a szel­lem arisztokratái szokták, el­megy a legmagasabb körök mulatságára, ott halálos nyu­galommal és biztonsággal, két alkalmi segéddel ellopja da Vinci és Michelangelo egy-egy remekét. Arséne Lupin átöltözik az éjszakából a nappalba, átöltö­zik az egyik ruhából a másik­ba, átmegy egyik palotából a másikba. Barátai rajonganak érte, új­ságban szerepel és lóversenye­ARSENE LUPIN Francia film

Next

/
Oldalképek
Tartalom