Heves Megyei Népújság, 1965. július (16. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-17 / 193. szám

Egri nyár — ttugussiusi esték — 1965 A Dobó téri hangversenyről... Az Irodalmi estről... SZOMBATON este adta har­madik, s egyben utolsó hang­versenyét Egerben az óbudai ifjúsági kamarazenekar. Ez al­kalommal a Dobó téren, az eu­rópai hírű barokk templom lépcsősora mellett ütöttek ta­nyát a fiatal muzsikusok és ki­tűnő műsort adtak az érdeklő­dő egrieknek. A műsor első felében Mozart Divertimento-ja hangzott el Szokolay Sándor feldolgozásá­ban, majd ugyancsak egy zenei átírás következett a Mozart- muzsika után: Maros Rudolf feldolgozásában három kis Schubert-darabot játszottak az óbudai úttörők. A hatásos, de az utcai forga­lom miatt nem teljesen zavar­talan zenei bevezető után az óbudai fiatalok nagyzenekara Gluck G-dúr szimfóniáját és Mozart Szimfoniettáját játszot­ták. A szabadtéri hangver­senynek fénypontjaként kell megjelölnünk Bach a-moll he­gedűversenyét Huszti Éva elő­adásában. Till Ottó karmester és peda­gógus néhány tanárral és pár tucatnyi iskoláskorú zenésszel — akadt közöttük egy-két ta­nárjelölt is! — arra vállalkozott, hogy kétheti egri zenei táboro­zás címén három—négy hang­versenyt ad Egerben. A gon­dolat ott lett merésszé, hogy ezzel a fejlődő, még ki nem érlelt együttessel, vonósokkal, klasszikus műveket szabad tér­re vitt Till Ottó, azzal a szán­dékkal, hogy az utcai forga­lomból egy-egy pillanatra meg­álló járókelőket elszórakoztas­sa, felhíva figyelmüket a zene- irodalom értékeire. A három térzenei megoldás közül a főszékesegyház előtti lépcsősor a legkiválóbb, akusz­tikailag is és a közönség szem­pontjából is. Itt azonban csak akkor lehet zavartalan műélve­zetet biztosítani, ha a Szabad­ság tér zsúfolt forgalmát (ez a város forgalmi ütőereje!) a hangverseny idejére átterelik. A világítás, fényfüggönyök itt is elmaxadhatatlanok.­A KAMARAZENÉNEK lehet és kell is otthont találni Eger falai között. Az óbudai fiatalok zenekara még csonkán is — két csellóssal még kamarazenekart is veszélyes vállalkozás útnak indítani! — élményt nyújtottak azoknak, akik a fagylaltkert­ben, a főszékesegyház előtt és a Dobó téren találkoztak a lel­kes és kitűnő Till Ottó fiatal zenészeivel. Tábort bontottak Sikfőkűton Nemcsak a kirándulóktól, hanem az úttörők vidám za­jától is hangos volt az idei nyáron a síkfőkúti tó környé­ke. A tanítás befejezése után több, mint száz úttörő kelt útra az aszódi járásból, hogy vidám táborozással pihenjék ki a tanulás fáradalmait A Bükk egyik legszebb helyén, a síkfőkúti tónál verték fel sátraikat és építették ki a tá­bort, ahol tíznapos pihenés jutott részül mintegy hatszáz úttörőnek az eltelt két hónap alatt. A pedagógusok felügyelete alatt táborozó úttörők meg­szabott napi program szerint töltötték el idejüket. Nagyon sok idő jutott a játékra, új nóták tanulására, sokat ki­rándultak a környék festői szépségű hegyeire, a közsé­gekbe. Fürödtek a tóbán, az utolsó csoport mindemellett megnézhette a megyei tarta­lékos tiszti járőrversenyt is, ahol sokat szórakoztak, izgul­tak az MHS rádiós és moto­ros versenyzőinek bemutató­in. Ezek a gyerekek — 107 úttörő — főleg az ikladi, acsai és galgagyörki iskolákból jöt­tek Heves megyébe, ők voltak a hatodik, az utolsó csoport tagjai. Kellemes pihenés után tegnap sátrat bontottak, ők is haza utaztak, hogy a szep­temberi iskolakezdésre időben felkészüljenek. Nekem mondod?! fFofo; Kiss B.) Balatoni üdülőt építenek Zamárdi tudósítás a bervai építőtáborból A magyar tenger partján) alig 400 méterre a balatonza- márdi autós campingtől telket kapott az Egri Finomszerel- vénygyár. A negyvenszemé­lyes vállalati üdülő Pelle Jó­zsefnek, a Finomszerelvény- gyár létesítmény csoport ve­zetőjének a tervei alapján ké­szül. Az építkezésen szakmun­kások irányításával a gyárból hetenkénti váltásban érkező íiatalok dolgoznak. ★ — Kincset ér ez a hely, jó a fekvése, kössél van a víz, szép a kilátás — kalauzol az épít­kezés helyén Abonyi Józsi bá­csi a telep gondnoka, minde­nese. Táborélet. Ébresztő hat órakor. Igaz, a kürtszóra sokan a másik ol­dalukra fordulnak* de tíz perc múlva már minden sátor üres. Gyors mosakodás, bősé­ges reggeli, azután a munka. Forrón süt az augusztusi nap, igazi nyári kánikula. Iá­árbócko­szerszá­Harsogott a domb. Gyere­kek visítoztak, kacagtak, sza­ladgáltak, bukfenceztek. Ko­vács Pétert hatalmába kerí­tette a vágy. Meg kellene próbálni! — gondolta magá­ban, miközben unott, lassú léptekkel ment a zöldellő fű­ben, amely bokáig ért he­lyenként. Lehajolt, felvett egy fűszálat szájába tette és rágni kezdte. Megállt, és mi­közben a füvet rágta, a gye­rekeket figyelte, akik éppen kicsi rakás nagyot kívánt játszottak. Az alsók ordítot­tak, a felsők vihogtak. Mint­ha a pince mélyéről jött vol­na a hang: — Megfulladok, szálljatok le. Jaj, megfulladok! Csengett a nevetés fent és halkult a kiáltás lent. Egy­szeresük szétbomlott a gye­rekrakás. A két alsó gyűröt­ten, fáradtan feltápászkodott, de a következő pillanatban már elkiáltották magukat: Kicsi a rakás, nagyot kíván! — és rávetették magukat a mellettük állókra. Lehup­pantak a földre, a többiek meg rájuk. Volt, aki neki­szaladt, hogy feljusson a gyerekdomb tetejére. Apró szél kerekedett. A gyerekek megunták ezt a já­tékot és újat kezdtek: Adj király katonát. Felálltak, ösz- szekapcsolták a kezüket, a másik rész pedig kiabálni kezdett: Adj király katonát! Hullámzott a kiáltás, mert nem egyszerre mondták, de hullámzott a felelet is. Nem adok. Ha nem adsz, szakí­tok! Szakíts, ha bírsz! — és játéknak. Gyerekkorából tudja: tíz, tizenöt perc egy- egy játék életideje, utána meghal és újjászületik új formában: Nem tévedett. A gyerekek megunták ezt a já­tékot is. Először csak egy vált ki közülük — bukfence­zett. Később egy másik csat­lakozott melléje. Az is buk­fencezett. Az első szeplős volt, pulykatojás arca mo­solygott, amikor odaszölt a melléje csatlakozónak: — Gyere, versenyezzünk! És versenyeztek. A szeplős megfeszültek a zsenge iz­mok. A rohamozok nekiló­dultak. Egy áttört, kettő fennakadt. Ott himbálóztak egy ideig a többi karján, az­tán minden kezdődött elöl­ről. Kovács az órájára nézett. Még öt percet adott ennek a gyorsan mozgott, a másik lomhán, mint a kövér gye­rekek. Hallani lehetett az erőlködést, amint felemeli a lábát és megpróbálja átdob­ni testét a fején. — Győztem! Győztem! A gyerekek felfigyeltek a győzelmi kiáltásra és mintha parancsra tennék, bukfen­cezni kezdtek. Meg kellene próbálnil — gondolta magában Kovács. Már majdnem lehajolt, ami­kor odaszólt neki egy gye­rek. Pufók képe volt, a ha­ját csikóra vágták és hiány­zott az első két foga. — Jöjjön maga is bácsi! Kovács mindjobban érezte a vágyat; meg kellene pró­bálni, de ezt nem mondta a gyerekeknek, erről nem szólt egy szót sem, ehelyett inkább elment, távol a gye­rekektől. Rágyújtott. Meg kellene próbálnil — piszkálta ismét a gondolat, most már egyre erősebben. Nem olyan öreg ő, hogy ne tudna már bukfencezni! Lassan négykézlábra állt. Közelről érezte a zöld fű fa­nyar illatát. A fenekét fel­emelte, a feje előrebillent, majd lábujjhegyre álU, a nyakát behajtotta és megló- ditotta magát. Az első kísér­let nem sikerült. Ismét meg­emelte a fenekét, ismét meg- lódította magát. Egy ideig, mint a görbe gyertya, úgy állt a levegőben, majd hirte­len átcsuklott. — Megy ez még! — álla futotta meg és kimondhatat­lanul boldog volt. — Na, gye­rünk, versenyezhetünk, ha akarjátok! — mondta magá­nak miközben fel akart áll­ni. Ekkor rettenetes fájda­lom nyilallott a derekába. Feltápászkodott és sántít­va elindult hazafelé. Egyre csak azon járt az esze: mit mond majd holnap az ormos­nak. "* 1 r Szalui János tér számra fogy a napolaj ■— jegyzi meg Lécz Sándor mér­nök, aki Offenbacher József kollégájával éppen maltert ke­ver. Egy állványon táskarádió, vidám zene szól, a magasodó falakon fürdőnadrágos, szalma­kalapos fiatalok téglát horda­nak, paneleket illesztenek a helyükre. — Ezt a tetőrészt még ma befejezzük — tájékoz­tat Farkas László a gyár TMK irodavezetője. — Jól halad az építkezés — állapítja meg a telepre láto­gató és a munkákba beálló Kovács Imre, a gyár tervosz­tály vezetője. Az előző cso­portok elvégezték a közműve­sítést, mólót is építettek. A ter­vek szerint a központi épületet ez évben üzembe lehet helyez­ni. Jövő nyárra fejezzük be az építkezést. Dél van. Ebéd a tornácon. Ez a hely az újjáépítésre váró tornyos villa előtere. Az erké­lyen hatalmas embléma büsz­kélkedik, a táborépítők rajzol­ták: Eger—Berva. — Minden­einek ízlik az ebéd. A mai me­nü: halászlé, túróscsusza és egy üveg sör. Ebéd után szabadidő, játék, pihenés, szórakozás. Az építő­táborban immár hagyomány ■ lett a tutaj. A vízisportot ked­velő leleményes fiatalok nagy szakértelemmel ácsgerendák- 'ból tutajt állítottak össze. Fel­ihúzták az árbocra a vitorlát vagyis a lepedőt és kisiklottak a nyílt vizekre. Az sárban igazi hajós mok: fényképezőgép és mentő­öv. A közeli stégnél Stopp! Fe­jes a vízbe, nagyszerű vízipó­ló kezdődik. A játéknak min­denki örül, csak a halászok nem. — Elzavarják a halakat — panaszkodik Kállosi János — a programiroda munkatár­sa. — Azért fogtál vízisiklót? — ugratják társai a fő pecást. Hirtelen vihar támadt a Bala­tonon — viaskodtunk a vad elemekkel, hogy partra von­tathassuk „séta tutajunkat” — meséli Csuhái Miklós techni­kus. A táborépítők napi öt órát dolgoznak, szabadidejükben kirándulnak Siófokra, Tihany­ba, Badacsonyba. Fel akartunk menni a Kisfaludy házba, de sajnos ez nem sikerült, mert előzőleg a Tátika étteremben barátságot kötöttünk a „Szür­ke Baráttal”... — mondja nevetve Murányi István mér­nök. Beruházási társadalmi mun­ka = vállalati üdülő. A za­márdi parton ez a bervai tétel válik valóra. Gyári fiatalok szabadságukból egy hetet fel­áldozva társadalmi munkában* jó kedv és szórakozás között azért dolgoznak, hogy a Fi- nomszerevénygyárnak minél hamarabb elkészüljön a válla­lati üdülője. Simon Imre :A petőfibányai asszonyok első számú gondja: munkát találni Bárkit kérdeztünk Petőfi- bányán, hogy mi pillanatnyi­lag az első számú gond a lakótelepen, a pártszervezet­től kezdve a nőbizottságig egyöntetű választ kaptunk: munkát találni az asszonyok­nak. Miért lett egyszerre illyen sürgős az asszonyok munká­ba állása? Tudvalevő, hogy a Mátra- vidéki Szénbányászati Tröszt Petőfi altárójában és más földalatti munkahelyeken megszüntették a lignittcrme- lést s a bányászokat külszí­ni munkára helyezték át ami együtt jár bizonyosfokú ke­resetcsökkentéssel. Érthető tehát, hogy az asz- szonyok szeretnék kiegészíte­ni a család jövedelmét s minden lehetőseget megra­gadnak, a munkára. A helyi szervek is igyekeznek újabb és újabb munkalehetőséget biztosítani; 15-én máris a hat­vani konzervgyárban találtak munkát, a telepi nagytakarí­tásnál is 35 asszonyt alkal­maztak, néhányan dolgozhat­nak a járdaépítésnél, a Nagygombosi Állami Gazda­ságban, a rózsaszentmártonl szőlőkben, a környékbeli út­építéseknél. De mindez kevés. Ráadásul jónéhány olyan munkalehetőséget elhalász­nak előlük, amelyeknél más községekből jövő asszonyok­nak, lányoknak nyújtanak kereseti lehetőséget Petőfibá- nyán és környékén, mint pél­dául az Erdőgazdaságnál is, ahová Lőrinciből, Apcról jár­nak be dolgozni a nők, holott Petőfibányán is sokan vállal­nának munkát. — Sajnos — mondják a pe­tőfibányai társadalmi szer­vek vezetői — a vállalatok egy része nem kéri vélemé­nyünket s máshonnan hoz­nak dolgozókat a helybeli asszonyok pedig hiába kilin­cselnek munkáért. Sokat várnak a konzerv­gyár ígéretének niegvalósulá- íól is, amely szerint sok asz- szonynak tudnak munkát biz­tosítani majd a nyári idény­ben. Ezzel talán pillanatnyi­lag meg oldódna a telepi asszonyok első számú gondja, de mi lesz a konzervgyári szezon után...? K. E. Az idei kísérlet további el­mélyült előkészítő és szervező munkára indíthatja az egri ze­nei élet felelőseit: az egri szimfonikusok adottságaira és erőire számítva, már most meg kell szerkeszteni — idegenből lekötött zenekarok meghívása mellett1 — azt a zenei műsort, amelyet 1966 augusztusában, a kamarazene számára biztosí­tandó meghitt és felemelő kör­nyezetben nyújtani kívánunk az egri közönségnek. S azok­nak is, akik éppen az 1966. évi egri augusztusi estékre Egerbe jönnek. A barokk zene egri ünneplé­sének, reneszánszának első szárny csapásait az óbudai fia­talok lelkes gárdája tette meg. Bizonyára nem utoljára talál­koztunk velük. ★ VASÁRNAP este nem enged­te érvényesülni a földbástya romantikus környezetét az időjárás, így a gótikus palota klubtermében hangzottak el A mindenség szerelme cím alatt összeválogatott versek Babits Mihálytól, Illyés Gyulától, Jó­zsef Attilától, Juhász Ferenc- tSl, Radnóti Miklóstól, Somlyó Zoltántól, Szabó Lőrinctől, Tóth Árpádtól és a szovjet iro­dalom mai képviselőitől, Jev- tusenkótól, Paszternáktól és Zabolockijtól. A műsor ellen­pólusaként, vitatkozás ürügyén hatottuk Henri Michau Ecco homo című írását. Az egri megyei színpad eb­ben a műsorban a líra, a kép, a zene vallomását ígérte. S va­lóban! Élvezhette a közönség Fejér István kitűnő, színes dia- felvételeit. Magnóról megszó­laltak a modem zene, a dzsessz kiválóságai, fél egészen Ger- shwin-ig. A versekben vallo­mások szólaltak meg a ma em­berének szerelmi világáról, s arról, hogy a szerelem a föl­dön két test, két lélék önfeledt, lázas, mámoros keresése, talál­kozása, vonzás, amit a termé­szet erői munkálnak bennünk. A mai életérzésnek érdekes és vitatkozásra ingierlő hang­súlyát kaptuk azokban a san­zonokban és pantomim-szá­mokban, amelyeket a versek között Hável László adott elő, Molnár László harmonikakísé­rete, zened montázsa mellett. A tehetséges Hável László Kozma József két sanzonját énekelte, néhol felszínesen. Pantomim- számai közül csak Marcel Mar- ceau Pillangó-ja tetszett igazán. A kompozícióban a magányo­san el gyönyörköd 5, a pillanat­szülte örömben is örök szépsé­get találó ember mozdulatai elevenednek meg. Ebben a pan­tomimben eltűntek a mutat­vány érdekességei és a testi ki­fejezés, mint valanü olvasható szöveg jelent meg. S e testi ki­fejezés miatt értjük meg, miért festi fehérre, lárvaszerűre a nagy francia művész az arcát a pantomimhez: a naturális arc mozgását, kifejezését ki­kapcsolja, hogy az arc,vibrá­lása és játéka helyett, vagy annak másodrendű mozgása mellett fejezhesse ki a test az érzelmeket, a szenvedélyeket. Talán a szokatlan és ki nem próbált környezet nem enged­te hatni a másik két panto­mim-produkciót: a földbástyán bizonyára nagyobb tér, jobb vi­lágítási effektusok támogatták volna Hável Lászlót. Érdemes kísérleteznie és búvárkodnia e kifejezésformában. Az egri irodalmi színpad tagjai, Csecs Emília, Csenkő László, Görög Ibolya, Hidy Pé­ter, Juhász Csaba, Kalmár Pé­ter, Morvái Éva, Nagy Edit, Panyik Márta és Ráduly Margit jól helytálltak. A m űsorszerkesztő Hidy Pé­ter szándékát, helyesnek tart­juk. Sok ötlet, elgondolás tör­heti szelvényekre a műsort. Csak az a fontos, hogy a mon­danivaló a közönségben vissz­hangot nyerjen, élményt jelent­sen, harmóniát adjon. Lehet, hogy bennünk a kívánt hatást ez a műsor a sok technikai köz­beavatkozás, váltás és stílustö­rés miatt nem érhette éL In­kább az az érzésünk, hogy a tudatos lélektanépítkezést nem fejezte, be a műsor szerkesztő­je. A zenei szerkesztés Nagy Miklós munkáját dicséri. Szí­vós József rendezése a vers­nek, mint filozófiának és mint zenének az érvényesítésére tö­rekedett. Kötetlensége néhol túl merész és laza ahhoz, hogy a versek télibe találjanak a kö­zönségnél. MINDENKÉPPEN dicséren­dő a vállalkozó szellem,, az újat keresés az egri irodalmi színpad vezetőjénél és tagjai­nál. (farkas)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom