Heves Megyei Népújság, 1965. július (16. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-03 / 181. szám
f Csendes hétköznap a Jllát Fiiban Az utat szegélyező, az országban szinte egyedülálló gesztenyefasor, és Recsk után következik a parádi völgy. Egyre több „különjárat” jelzésű autóbuszt hagyunk el, tele gyerekekkel. Gyógyhely, vagy nyaralóhely? Parádfürdő a gyomorbetegek „Mekkája” — gyógyhely. A savanyú vízforrásokra — csevicékre „települt” az óriási, impozáns kórház és vele szemben az egyszerűbb kastélyokhoz hasonló szanatórium. A gyógyudvarnál szebb parkot nem is kívánhat senki. Van itt mindenfajta kertészeti teljesítmény és fehér utak, meg rengeteg pad. De Parádfürdő a turisták szentélye is. A magas hegyek közrefogják a völgyet és ahol legtágasabb ez a bezökkenés, gyönyörű, rendezett, a gyógy- udvarénál sokkal természetesebb park terül el a patakig, méteres átmérőjű tölgyekkel és telepített fenyőkkel. A fa- hídokon túl parányi szerpentinek molyhos sziklafala vezet fel magasabbra, — itt csak a természet a kertész. A gyógyudvar tele sétálókkal, padokon pihenőkkel. A SZOT-szanatórium mögött a parkban szinte senki sincs. A strandon — fél ház. Az idő meleg, süt a nap, a strandfürdő gyönyörű és kényelmes. A vizét kéthetenként cserélik — igaz, friss víz állandóan táplálja —, mert kevés a vendég. A turistaház, azt mondják, tömve van. Éppen ebédhez terítenek — 11 féléből lehet választani. A fizetővendégszolgálatnak 100 ágy, ha rendelkezésére áll. Természetesen az üdülők — ahol egészségesek a beutaltak — tele vannak. Üdülők, turistaház, fizetővendégszolgálat — pár száz egészséges nyaraló. Ezért van fél ház mindenhol. Sátortábort jelez a tájékoztató. Kemping? Nem. Ide is csak beutaltak — főleg gyerekek jöhetnek. Az autóparkírozó üres. Az eszpresszóban — szeszes italt nem szolgálnak ki, mert a presszó a szanatóriumé — sin, csenek sokan. Igaz, meleg van — egy kerthelyiség kellene. De szükség van rá? Csak akkor lehetne erre válaszolni, ha eldőlne: Parádfürdő, a jelenlegi gyógyhely, legyen-e nyaralóhely is? Most, csak szinte olyan „zug”-nyaraló- f hely, — de a legtöbb ember- \ nek csak egynapos. Vajon * csak azért, mert nem ér meg > egy napnál többet, vagy azért/ mert nincs lehetőség egyszer-; re nagyobb tömegnek — szál- * lás, étkezés, — több napra itt* maradni? Egy autóskemping,; egy étterem, egy kerthélyi-1 ség ...? Megérné a beruházást, ' a táj szépsége biztosíték > rá. Balatonfüred is gyógyhely* volt, ma már nyaralóhely is. Beutaltak és turisták A mátrai szerpentin jó, szép és érdekes is. Most mehet a kocsi, mert kevés járművel találkozik. Meg egy pár turistával — rövid nadrágban, vagy fürdőruhában, hosszú bottal a kezükben, bakanccsal és hátizsákkal. Kevesen vannak, néhol tűnnek csak fel az utakon. Felettünk már csak a felhők vannak: 065 méter. Hazánk második legmagasabb csúcsa: Galyatető. A beutaltak a levelezőlapokról jól ismert SZOT- üdülőben pihenhetnek. A turista, a látogató, nem füröd- het meg az üdülő fedett uszodájában, nem szórakozhat bárjában, nem mehet be kedves parkjába. Igaz, ott a kilátó, meg az erdő. Van egy büfékocsi is, meg egy étterem, kedden, csütörtökön zenével. A meleg étel éppen elfogyott — nem mernek többet főzni, kevés a vendég — a büfékocsi meg zárva volt. Ügy látszik, nem tartotta érdemesnek a parkírozóhelyen árván álló német kocsi kedvéért és egy pár botos turistáért a nyitva tartást. De van, ahol inkább turisták vannak és beutaltak csak elvétve akadnak. Visszafelé az úton egy fehér hegyi falu, Mátraszentimre. Az ország legmagasabban fekvő települése: 810 méter. A kis házak, egy kis túlzással és jó adag fantáziával olyanok, mintha Tirolban lennének. Megkapóan fes- tőiek, tiszták, a vendégfogadósra rendezkedtek be. A Vadvirág Turistaházban meleg étel már nincs. (Igaz, elmúlt három óra.), a Hóvirág falatozó inkább kocsma benyomását keltette, pedig berendezése nem erre predesztinálja. Hasonló nyaraló hegyi faluk, csak kisebbek: Mátra- szentistván, és Mátraszentlász- ló. E három település hazánkban egyedülálló a maga nemében. És mégis: Szentimrén és Szentistvánban egyaránt egyetlen kocsit sem láttunk a parkírozóhelyen. A turistaház üvegablakos teraszán csak egy asztaltársaság kártyázott. Szentistvánban a Vidróczky 3- tól 5-ig zárva van. A szerpentin továbbra sem forgalmas. Itt-ott üzemben levő, vagy már nem üzemelő kőbányák tűnnek fel. Néhol kőomlások és földcsuszamlások figyelmeztetnek a hosszan tartó esőzésekre. De ahol szükséges, az utakat mindenhol javítják. Itt-ott feltünedeznek a gombászok és a szamócaszedők a tele vödör pirosas gyümölccsel. Ezer méter tövében Befordulunk a Vörösmarty Turistaházhoz. Délután zárva az étterem, mert tatarozzák. Csendes, nyugodt hely, vendégeket sehol nem látni — de a tatarozó munkásokat sem. Mátraházán élénkebb az élet. A központban beutaltak és kirándulók vásárolnak, buszra várnak, sétálnak. A Sportban már szól a tánczene. Még nincs este, de máris szép szómmal vannak vendégek. Első látásra igen jó benyomást kelt Mátraháza. Itt is főleg beutaltak nyaralnak, a kirándulók a Vörösmarty Turistaházon kívül nemigen szállhatnak meg sehol. Itt, Magyar- ország legmagasabb hegyének tövében ... Menjünk fel 1014 méterre a Kékesre? Csupán két kilométer. Nem megyünk. Minek? Ügy sincs „semmi”. Mert a Kékes ma csak gyógyhely — a régi szálló épületében a szanatórium. Emlékszünk még az egyetlen és nagyon csúnya büfékocsira, meg a tv közvetítő állomásra — és igaz: a gyönyörű panorámára, a magasság bűvöletére és a tiszta hegyi levegőre is. Milyen jó lenne ezt huzamosabb ideig élvezni egy turistaházban vagy kempingben, esetleg valamivel rövidebb ideig egy étteremben, vagy eszpresszóban. (Nem mentünk fel.) A Mátra egyetlen kempingje — ebben a nagy kemping- konjunktúrában — a Sástónál van. Első osztályú, de elmarad az első osztályú balatoni kempingektől, mert azokban szebbek az utak, a terület jobban parkosított, angol WC, modernebb mosdók vannak. Ezek itt nincsenek. Ennek ellenére megfelelő, főleg a kempingkocsik, amelyek minden kényelmet megadnak. A tábor üresnek hatott. „Ilyen kevesen az idén még nem voltak, mint éppen most” — jelentette ki a gondnok. Az étterem-kerthelyiség- ben még délután is szolgáltak fel meleg ételt; a csónakok készenlétben álltak, de csak egy kis játékvitorlást fújt a szél a tavon. Ugyanezt magasabban Estefelé értünk Mátrafüred- re. Pezsgett az élet, a különleges és híres parkban meg a környékén. De mintha hamar zárt volna be a gomba-csemege, (hat órakor) és az eszpresz- szó-kerthelyiség (7 órakor). A 33-as medencével rendelkező kis strandon már nem volt senki, pedig az 7-ig van nyitva. A mellette levő étterem és kerthelyiség még üres volt, csakúgy mint a Benevár, ahol zene is van. De Mátrafüred jelenleg az egyetlen igazi üdülő telep a Mátrában. A legtöbb beutalóhely itt van — egyszerre vagy 400 fő — és a legtöbb szoba — 220 ágy — itt áll rendelkezésére a fizető-vendégszolgálat- nak. Sok vállalat maszek villát bérel az idényre dolgozóinak. S Mátrafüred fekszik a legalacsonyabban. Feljebb nem lehetne pezsgőbb nyaraló életet teremteni, hazánk Balaton után következő legfontosabb üdülőhelyén és legmagasabb hegységében, a Mátrában? (Talán még külföldiek is jöhetnének.) Berkovits György A szegedi szabadtéri játékok harmadik premierje A szegedi szabadtéri játékok műsorán bemutatták Madách Imre Az ember tragédiája című drámai költeményét. Képünkön Ádám és Eva a paradicsomban. Éva: Ruttkai Éva, Adám; Nagy Attila. (Enyedi Zoltán felvétele) Járási szövetkezeti nap Hatvanban Vasárnap járási szövetkezeti napot tartottak Hatvanban. Nemcsak a járásból, de a megye minden részéből érkeztek csoportok, érdeklődők hivatalosan és turistaként, hogy részesei legyenek az ünnepségeknek és a műsoroknak. Délelőtt 10 órakor a szabadtéri színpadon rendezett ünnepség díszelnökségében helyet foglalt Tamás László, a megyei pártbizottság titkára, Igló- dy Ferenc, a járási pártbizottság titkára, Kiss Ferenc, a városi pártbizottság titkára, Molnár Ferenc MESZÖV-élnök- helyettes, Hatvani György, a városi tanács vb-elnöke, valamint a mezőgazdasági, földművesszövetkezeti és kisipari termelőszövetkezeti és társadalmi élet képviselői. Bocsi László járási szövetkezeti elnök megnyitó szavai után Tamás László, a megyei párt- bizottság titkára mondott ünnepi békédét. Az ünnepi nagygyűlés után kezdődött meg a színes, érdekes kulturális műsor — a délelőtt programja. A zenekarok, énekesek egymásnak adták a színpadot, hogy egész éves kulturális munkájuk eredményét a nagyközönségnek is bemutas4 rafpgfMe? 1965. augusztus 3., kedd 13. ! Tehát okvetlenül meg kelig I vennie 15 fontért a ruhámat.? jHa visszautasít sem bánom?; ■ meg, hogy idejöttem, mert4 ! szokatlan megalázkodásomért leserében legalább láthattam őt. Nevetett. A köztünk lévő keskeny pulton félretolta az öltönyt és 15 szép zöld angol fontot számolt ki elém. — Csak ennyit kapok és csak ezt? — Azt mondta, 15 fontra van szüksége és mi mást adhatnék?- Nem honorálja azt, hogy ; megdicsértem? Csak mosolygott, és közben farkasszemet nézve bírálgatni ! kezdtük egymást. Áthajoltam a pulton és megcsókoltam. Visz- 1 szacsókolt Körülkerültem a pultot és újra kezdtük, már komolyabban. Mikor kibontakozott, torkát köszörülve, barát- iságosan pofon ütött.- Hát ez miért volt? — kérdeztem. — Így szokás — mondta; Még szerencse, hogy közben nem jött senki. Kértem, hogy találkozzunk. Ö tiltakozott. Nem teheti, — i mondta, mert férjes asszony. :— Akkor jöjjön és nézze meg a lakásom. — Az más. — De Ima nem tud, mert a férje jön I érte. Ellenben minden szerdán és pénteken délután 5-től este ! 8-ig vannak teniszórái. Ha iga- • zán akarom és szerdán alkalmas, 6 utón meglátogat Nyilván akartam! ! Ez egy szombati nap volt Szerdáig egyebet sem tettem, csak pakoltam a bútort az egyik sarokból a másikba. A fürdőszobát talán százszor is kisúroltam. Oszkár már azt hitte, megbolondultam. Bejelentettem neki, hogy szerdán egyedül akarok maradni. Szerdán este, munka után már nagyon türelmetlenül vártam. Hat óra felé kopogtak. Felugrottam, ajtót nyitok, hát az Oszkár volt. — Menj most a pokolba —, csaptam az orrára az ajtót. Alig ültem le, újra kopogtak. Elza jött. Fehér teniszöltözet volt rajta. A lehető legudvariasabban bevezettem. Hellyel kínáltam. Leült. Borral kínáltam. Ivott. Megcsókoltam. Visszacsókolt. Amíg megvolt ez a főbérleti lakásom, minden szerdán és pénteken megtartottuk a kétórás találkát. Később — miután anyagiak miatt a lakást feladtam, — ugyanezeken a napokon záróra után Elza üzletében folytatódott. Jött a karácsony. Az ipari üzemek ilyenkor két hétre bezárnak. Oszkárral úgy terveztük, hogy a két ünnepnapot nővérénél töltjük Amarzimtotiban. Amarzimtoti Durbantő! 25 mérföldre van, az Indiai-óceán partjára épült pár ezer lakosú nyaralóhely. A rokonok Oszkártól már lényegesen sötétebb bőrűek voltak. Nagyon kedvesen fogadtak és tiszteletemre egész kis lakodalmat rendeztek. Ök is, mint mindenki, akivel találkoztam, sokat érdeklődtek az általuk ismeretlen Magyarország életéről. A pap nagyon boldog volt, amikor megtudta, hogy sakkozni is tudok. És aznap egész este sakkoztunk. Másnap horgászni mentünk, én egy halat sem fogtam, de, minden, a horgászás idejére magunkkal vitt ételt, italt elfogyasztva, jól töltöttem a napot. Este visszautaztunk Dur- banba. Dodi, Tokos és a többiek Oszkár másnap dolgozni kezdett. Én még mindig szabadságon voltam, s jártam a tengerpartra, ültem a biliárdszobákban, vagy vártam Elzát Egyik napon az utcán ösz- szetalálkoztam az akkor 16 éves Pető Jancsival. Fejében nagy pénzszerzési tervekkel, ugyanúgy leégve, pénz nélkül, éhesen kószált Durban utcáin, mint mi tettük az emlékezetes Kenyába szökést megelőző napokban. Megsajnáltam őt — Gyere, aludj nálam — ajánlottam. Természetesen boldogan elfogadta. Mikor Oszkár megtudta, hogy Jancsi násák. Három órán át zúgott a taps és sokszor visszahívtak egy-egy zenekart, énekest. Ha voltak is gyengébben szereplő együttesek, azért a találkozóra a színvonalas válogatás és a nívós műsor volt a jellemző. A délelőtti műsorban külön meg kell emlékezni a hevesi népi zenekarok műsoráról, a Bíró d. Jánosné istenmezeji és a Horváth Istvánná ecsédi népi énekesek által nyújtott produkcióról. Dicséretet érdemelnek még a bükkszéki, recski, kiskörei és hatvani népi zenekarok, amelyek az elmúlt egy év alatt igen sokat fejlődtek. A műsorból nem hiányoztak az utóbbi években igien népszerű cigánydalok sem, amelyeket Holecza Ilona, a lőrinci szövetkezet énekese tolmácsolt. Amíg a szabadtéri színpadon peregtek a műsorszámok, addig a szövetkezeti kultúrház- ban a sakkozók és az asztahte- niszezők mérték Ö6sze erejüket. A sakkversenyben Sztancsik Gábor lőrinci versenyző bizonyult a legjobbnak, míg az asztalitenisz-csapatok között a horti földművesszövetkezet csapata nyerte el az első helyezést. A délutáni előadás előtt fariam lakik; egyik napról a másikra elmaradt, később felköltözött Johannesburgba. A két hét eltelte után én is újra dolgozni kezdtem. Jancsi főzött, takarított; mosott, munka után járt. Értelmes, rendes fiú volt, de szak- képzettség és nyelvtudás nélkül, amelyet fiatal kora még súlyosbított, teljesen tehetetlenné vált és másokra volt utalva. Én megfeleztem vele mindent; és a sváb testvérek Durbanba érkezéséig, bár szegényesen, de békésen éldegéltünk. Amikor a sváb testvérek pénz nélkül Johannesburgba érkeztek; elsőként természetesen a már jól ismert Léderer irodáját keresték fel. Ki máshoz mehettek volna? Elmondták Léderernek, hogy kirúgták őket a bányából, s rajta kívül senkijük, semmijük. Se pénz, se lakás, se szak- képzettség, se nyelvtudás, semmi. Léderer, előre látván az esetleges rossz következményeket, igyekezett őket elhelyezni, szükségmegoldásként a johannesburgi Üdvhadsereg épületében. Egyheti élelemre való pénzt is adott nekik, a saját kocsijával vitte őket jövendő szállásukig. Kérte, figyelmeztette őket, hogy munka nélkül itt Johannesburgban nem tudnak megélni. Járjanak állandóan munka után és igyekezzenek minél előbb elhelyezkedni Aztán otthagyta őket, visszament irodájába. Miután svábék megtekintették alvóhelyeiket, Dodi, a legidősebb így szólt legfiatalabb öccsének, Tokosnak; — Mész-e már? — Hová? — kérdezte az. — Hát borért! Tokos elment, és rövidesen újra visszatért, kezében egy gallon olcsó borral, és mivel az épületen belül tilos -volt. a tották meg a földművesszövet- kezet és a kisipari termelőszövetkezeti labdarúgó-csapatok mérkőzését. Ezen a versenyen a ktsz csapata bizonyult jobbnak és 2:1 arányban megverte a régi riválisát A szövetkezeti nap kulturális műsorát a délutáni órákban tovább folytatták, de az időjárás miatt a műsort a városi kultúr- otthonban folytatták. A zsúfolásig megtelt helyiségben a földművesszövetkezet tartott nagyszabású divatbemutatót. A vidám légkörben lezajlott divatrevün Bodor Károly konferálása, Gulyás Ági és Kárpáti Róbert énekszámai mellett vonultatták fel a legújabb divatú férfi-, női és gyer- mekiruhákat. Éjfél után csendesedtek csak el az utcák, robogtak el az utolsó autóbuszok és minden részvevő kellemes érzéssel távozott a jól sikerült szövetkezeti napról. Dicséret illeti a rendező szövetkezeti szerveket és csak annyit talán: a délutáni műsort korábban kellett volna kezdeni és akkor még az időjárás sem árthatott volna ennek a gazdag programnak. (Szabó) szeszfogyasztás, kiültek a ház elé és borozgatni kezdtek. Közben természetesen húsféléről és kenyérről is gondoskodtak. Az afrikai klíma még a kora délutáni órákban is kellemes. Így nem csodálatos, hogy élvezték a ház előtti borozgatást. Egyik gallon a másikait követte. A Léderertől egész hétre kapott pénzt még az este elfogyasztották. Másnap újra megjelentek irodájában. — Léderer úr! Ez a büdös Tokos elvesztette a pénzt. — mondta Dodi. — Nem itták meg? — Ááá, mit képzel? M5 nem szoktunk inni, kérem. Mit tehetett Léderer, újra adott. — Keresnek munkát? — kérdezte. — Reggeltől estig, kérem —■ és elmentek. Ez alkalommal már három napig tartott az egész hétre kapott pénz. Majd negyednap újra megjelentek Léderer irodájában. Közben egyre szőrösebbek, gyűröttebbek, erőszakosabbak lettek. Mint mindig, Dodi kezdett beszélni. — Na kérem! Most itt lenne a jó munka! De hol a szerszám? — Mennyibe kerülne az? — kérdezte idegesen Lélerer. — Húsz font, Léderer úr. —■ És Léderer adott nekik 20 fontot. — De fejenként, — hangsúlyozta Dodi. — Nahát, ez már mégiscsak túlzás, kérem! — kelt ki magából az öreg. — Már a saját pénzem is odaadtam. Ennyit nem tudok adni! — Szerszám nélkül pedig nincs munka — mondta Dodi, — Nem tehetek róla. — Akkor menjünk betörni? (Folytatjuk) Urban József
