Heves Megyei Népújság, 1965. július (16. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-01 / 180. szám
A Amikor érdeklődtem — az igazgató csak ennyit mondott: az összesített exporttervet 149,2 százalékra teljesítettük. Aztán ő kérdezett: érdekel a fehér cement is? Bólintottam. Nos, fehér cement exportkötelezettségünknek 260,5 százalékos eredménnyel tettünk eleget! — és elégedetten dőlt hátra székében: hát ezt tudom mondani... ★ Később — még többet is. — 1957-től gyártjuk Selypen a fehér cementet, de még soha nem készítettünk ennyit, ilyen jó minőségűt és főleg ilyen olcsót! Kérem, nemrég még az volt az iparági megállapítás, hogy 2500 tonnánál lehetetlen többet készíteni belőle egy-egy esztendőben ... Mi tavaly mégis 2800-at gyártottunk, s már az idei első fél évben megvan a 3127 tonna! S esztendő óta a költségszintünk is kerek tíz százalékkal javult! Régi kísérletsorozat vezetett a selypiek sikeréhez. Még 1963-ban kezdték. Azzal, hogy megpróbálták: lehet- e fehér cementet gyártani a gépi szedésű „cukorkőből” olyan üzemben, amelynek termelése a felnémeti válogatott darabos mészkőre épült... A selypiek megmutatták, hogy lehet! S még mást is. 1. A fehér cement előállításához szükséges folypáttal már korábban is volt egy kis baj, akadozott a szállítása. Végül pedig kijelentették: fogytán a készlet, a selypiek más nyersanyag után nézzenek. Ennél azonban mit sem volt köoy- nyebb üzenni! Bizony, hamarjában, főhetett a gyáriak feje — mert a szakemberek azt vallották, hogy „Magyarországon aligha találják meg a helyettesítő anyagot.. Szerencse, hogy tévedtek. — Nem nyugodtunk bele a eneghökkentő válaszba, tovább tartattunk, kerestünk, — emlékszik vissza Török András igazgató. — Egy Szovjetunióban tanuló ismerősömtől hallottam egyszer valami megjegyzést az ottani fehér cementről, Megkérdeztem, hogy «lakion vajon' mivel helyettesítik a folypátot? Ha jól tudom, mondta az ismerős kolléga, valami nátriumszilikoflo- xid nevű anyaggal... Magyar vegyész ismerőseim — különös feépperi — nem ismerték ezt Valóságos nyomozást kellett indítanunk, amíg megtudtuk, hegy igenis Magyarországon iS létezik az a florid, s a műtrágyagyártás folyamatában keletkező melléktermék. Tudja, hogy mennyit nyerünk a felhasználásával? Hát csak kalkuláljon: ez az alapanyag fele annyiba kerül talán mint a folypát. S ha jól emlékszem, egy tonna folypátot 7500 forintért vettünk eddig .. ★ De Selypen még mással is próbálkoztak... Nemcsak a folypátot — hanem a künkért is helyettesítik már. ZeoüttaL Mert az, a szabványok által megengedett határon belül kitűnően bekeverhető, s úgy, hogy javul a cement minősége, jobb lesz a húzószilárdsága — utószilár- dulása van a betonnak — csökken a kötési idő, nő a fagyál- lóság. És ami még lényeges: zeolittal jóval olcsóbb a gyártás. ★ Mi hajtotta, mi sarkallta vajon a se!ypieket? — Értesültünk arról, hogy külföldről nagy az érdeklődés a magyar fehér cement iránt. Ha jól tudjuk, ebben az évben valami 22 000 tonnát kémek. S lehet, hogy azután még többet, egyre többet... Mi egy kis biztatást akartunk adni az iparágnak: lehet vállalni a megrendelést, hadd jöjjön a valuta! ★ Az idei szép eredményekhez hozzájárult a jól végrehajtott februári nagy karbantartás, a berendezések kisebb-nagyobb módosítása, korszerűsítése, a munkába állított két, egyenként fél köbméteres kerekes rakodógép — s nem utolsósorban a selypi cementmunkások összefogása, szorgalmas igyekezete. — Ebben az évben kevesebb emberrel oldottuk meg a feladatunkat S bizony öröm elmondani, hogy így, kevesebben is többet adtunk, mint tavaly ... És talán az is elég megnyugtató lehet hogy amíg öt esztendeje 46 százalékos se-j lejttel gyártottuk a fehér ce-j mentet, az idén már csak 2,6- et említhetek. ★ Egy kíváncsi kérdés: Selypen mennyibe kerül egy dollár? — Mindössze huszonhat forint körül... Fehér cementből. * A Selypi Cementgyár — több segítséget több figyelmet is megérdemelne. Bizony elkelne még egy kis korszerűsítés! Elkelne az a nagy teljesítményű kerekes rakodógép is — amit oly régóta ígérnek már... Könnyebben, gyorsabban menne úgy a munka. Tavaly ezer tonna többletet ígértek „érte” a selypiek. Most meg is adták. Megkapják végre a gépet...? Gyónt Gyula Ui vegyszer Szovjet vegyészmérnökök új készítményével, a Tetrazin nevű vegyszer segítségével csupán egy-két órára van szükség ahhoz, hogy ellenőrizzék a kukorica, búza, árpa, rizs, borsó, és más növények vetőmagjának életképességét A próbának vett magot felébe vágják és Tetrazin-oldat- ba teszik. Ha a vetőmag életképes, akkor a preparátum a csírát vörösre festi. Az élettelen csíra változatlan marad. A szovjet vegyipar már megkezdte a Tetrazin nagyobb j mennyiségű gyártását. Rakétatűx — a vízről Az északi-tengeri flotta vendégszerető tengerészei csak az imént kalauzoltak végig bennünket, civileket, valóban pompás birodalmukon, amely meghitt otthonosságával a legkevésbé sem emlékeztet egy szabályos kaszárnyára. Most azonban a Vörös Zászló-renddel kitüntetett északi flotta N-i támaszpontján váratlanul felhangzott a riadó. Az egyik egység parancsnoka sebtében magára kapta érdemrendek szalagjaival ékesített szőrmezubbonyát, s már menet közben vetette oda nekünk: — Ellenséges hajóraj a láthatáron. Mindez természetesen csak gyakorlat volt. A tengerészek azonban komolyan vették a dolgukat. A lokátorokkal dolgozók nyomban „befogták" az ellenséges hajókat. Mint a parancsnok elmondotta, most már az ő egysége van soron, miután a rakétások hosszabb távról elvégezték a dolgukat, következnek az ö torpedói. Néhány pillanat múlva a naszádok már a nyílt vizet szelték. Hideg szél fújt, jeges hullámok csaptak a fedélzetre, a tengerészek magukra öltötték a viharcsuklyát. Az egyik naszád előtt hirtelen feltűnt egy sziget. A hajók ekkor lassítottak, majd teljesen leálltak. Hirtelen tűzcsóva — A Komszomolszkaja Pravda felvétele egy vízi rakétakilövésről. (APN) szökött az égre, valahol a közelben iszonyatos robaj támadt, valami semmi máshoz nem hasonlítható hang. A tömör páncélos naszádról rakétát indítottak a cél felé. Ekkor a mi naszádunk hajtóművei is újra megindultak. Gennagyij Dorosenko kiadta az utasítást: teljes gőzzel előre. Naszádunk olyan sebesen haladt, hogy azt hittük: ennél gyorsabban már nem lehet. Előttünk azonban „kiugrott” a bolyból egy fürge kis hajó. Dorosenko a fülemhez hajolt, de így is kiabálnia kellett, hogy meghalljam: — Az adja majd az álcázó füstfüggönyt, amely eltakar bennünket az ellenség elől. A rádiólokátor-állomáson hosszúkás vonalak kúsztak a zöld radarernyőn: az ellenséges hajók. — Torpedótűz! — hangzott a parancsszó. A másodpercek óráknak tűntek, pedig az óriás torpedók már el is indultak célpontjuk felé, s a naszádok eltűntek a fehér füstfüggönyben, hogy mielőbb messzire ússzanak a „hadszíntér”-töl. G. lljin t/(r4esi&ifu>4cNincsenek csúnya nők, csak rossz ízlésű férfiak... ★ Nincsenek csúnya férfiak, csak jó ízlésű nők... ★ Mióta bizonyos körökben divat lett a beat- les-haj, valóban érvényes a régi mondás: hosszú ha j, rövid ész. ★ Miért haragszunk arra, aki elválik megöregedett feleségétől és fiatalt vezet az anyakönyvvezetőhöz? Rövidesen visszakapja! _Hála Istennek, mi már nem vagyunk babonásak — mondta az előadó és gyorsan lekopogta. El törölném a prémiumot: 1. Kevesebb, mint járna; 2. A feleség elveszi; 3. Kovács már megint többet kapott; 4. És még hálásnak iß kell lenni érte! Ar Minden újság annyit ér, amennyien únják. Ha nem olvasnák, nem is únnák. (—- ó) Meteorológia Szülői értekezletre hívtak. Kissé elkéstem. Lihegve nyitottam az osztályba. A padok tömve szülőkkel. Az első pad- ban, nekem úgy tűnt, Schweiger I^ali ül. Igaz, egy kissé megöregedett, orrára pápaszem került, rövid nadrág helyett hosszút hord. De azért pont olyan. S hogy pont olyan, ■ez akkor jutott eszembe, ami- lior a tanítónő beszámolója gitár, hosszú karja a magasba lendült és elsőként kért szót, ittmit meg is ke nőtt. Aztán rögtön fölajánlott 20 forintot a tgyermeknapra. Ez viszont ellentmond Schweigernek, an- siak a Schweigernek, aki... ★ ? Elkésve, lihegve nyitottam íöz osztályba. A padok tömve nebulókkal. Az ötven körüli "•tekintélyes férfi háttal az osztálynak, az ablaknál áll. Az 'eső szomorúan kopog az ablakon. kis csatornákban folydo- ígál a párkányon. A tábla sötét békességben bámul az osztályra. Lépteimre a férfi megfordul. — Jóska bá’... — Jól van, fiam, ülj le a fenekedre: nem késtél még. — Igenis, tanár úr kérem. Negyed tízkor az udvaron-'sorakozik az osztály. Parancsnoki sípszó visít, elindulunk. -Az eső a nyakunkba hull és ez ‘olyan izgalmas. — A hazának edzett fiatalokra van szüksége! — ezt Jósika bá’, osztályfőnökünk és parancsnokunk mondja, a mind Sűrűbben hulló esőre célozva. „Fiúk, fel a fejjel...” ”.. .A iLomnic és a Hargita...” A ^Mátrába megyünk, gyalog. 'Gyöngyöstől hét kilométer SUHA ANDOR: Pásska, kakukkfűkenyér Mátrafüred. Hét kilométer gyalog, esőben az országúton. De az idő velünk van, félúton kisüt a nap. Jóska bá’-n cserkészing van és most a napsugárban úgy gőzölög átázott, széles háta, mint a ló fara. Farkasmálynál pihenőt tartunk. Nekem már csak a zsíros kenyerem van meg és két zöldhagymám. A kőrözötteset megettem útközben. Kulacsomban kicserélem a vizet, ettől gazdagnak érzem magam. Beérünk az erdőbe. Csodálatos illatok szállnak, a madarak füttyétől megbolondulunk. A fű derékig ér, belehempergünk. Arcunkról, mindenünkről csurog a fű harmata. Megeszem a zsírosat is. Anyám jól bepaprikázta, lehúzom a kulacs felét. Eszik mindenki, csámcsog az egész osztály, pedig még csak tizenegy óra. Jóska bá’ három részre szakítja csapatunkat. Nekünk a kék jelzésen kell elindulnunk. Elhagyatott, keskeny erdei csapás, ha igaz, a Rákóczi forráshoz vezet Egyébként innét minden út oda vezet, a harci feladat azonos, csak más utakon. Délután kettőkor érkezünk a forráshoz. Ütőerünket a hűs forrás alá tartjuk. A parancsnok azt mondja, hogy együnk és ő is kicsomagol. Szarvas- agancs-nyelű bicskáját bámulom. Dugóhúzó, konzervnyitó, kisolló, minden van rajta, amitől farkaskölyök-szívem majd meghasad. A kés szel a szalámiból, a hatalmas, bajuszos száj bekapja a jókora darabot, csorog a nyálam, csorog mindannyiunk nyála. Iszom egy pofa vizet. A tanáron kívül csak Schweiger Lali eszik. Szalvétából, szalámis fehér vajas kenyeret, finom piros színű retekkel. Ö az osztály eminense és strébere. Szép, kövér fiú. Apja patikus. Emeletes házuk van a főtéren. Kitűnő tanuló. Minden kérdésre ő nyújtózkodik először. Természetesen az első padban ül. Hosszú szárú fehér zokniban jár és habos ingben. Minden héten egyszer megverem. Csak azért, mert olyan jól esik. Apja már járt nálunk. Szegény apám félóra múlva kizavarta és engem úgy elvert, hogy két napig állva ültem a padban. Krausz Bandi is eszik. Pász- kát, vagy ahogy ő mondja, maceszt. Nemrég volt náluk húsvét. Kinézem a szájából. Jó szívvel tör egy darabot, se íze, se bűze. Fülébe súgok, aztán csendben odamegyek Schweigerhez. Mondom neki, álljon fel, fontos közölni valóm van számára. Kíváncsian feláll. Arcába nézek, idegesít szép, tejfehér arca. Krausz Bandi a hátához térdepel. Szemünk összevillan. Schweigert átlököm rajta. Puha teste nagyot nyekken, vajas kenyere vajas részével a porba hull. Sír, kiabál, felém rugdos. A parancsnok odajön, kérdez, mi ez. — Tanár úr kérem, a Schweiger azt mondta az erdőben Krausz Bandinak, hogy ő nem ismerheti a kakukkfüvet, mert zsidó. — Marhaság! — szól a tanár és nézi az osztály szemét, amely kipontozva a porban fekvő vajas kenyérre bámul. Elpakolja elemózsiáját, farzsebéből nagy akkurátusán előveszi patkóbukszáját és belenéz, majd a sípjába fúj. — Sorakozó! — megnézi óráját, betájolja iránytűjét, keletnek átlózzuk az erdőt. Kis faluba érijük. Némi időfecsérlés után vesz az osztálynak 15 liter tejet és két frissen sült malomkeréknyi falusi cipót A zsákmányt a kocsmába viteti. Munkás falusi délután, egy árva lélek sincs a helyiségben. A tej elosztását a parancsnok úr rám és Krauszra bízza. Mindenkinek jut egy söröskorsóval. Schweigernek is adunk, hozzá egy nagy darab kenyeret. Ö köztünk a legéhesebb, a szájából vettem el a falatot. Most megnyugszik. Harap, iszik és nyög, ajkán csurog a kékesfehér tej. Krausz Bandinak és nekem csak egy fél korsóval maradt. A tanár átönti a magáét a mienkbe. Krausz, a marha, kér: ne szóljak a faterjának, hogy tréflit eszik. Jóska bá’ megiszik egy fél liter rizlinget. Azt mondja, ne üijünk ingyen a kocsmában. Engem és Krauszt odahív* — Ha még egyszer...! *— mert nem tud mit mondani, mert ezt már kétszázszor mondta. Aztán az egész osztálynak mondja: — Ha még egyszer, ha legközelebb kirándulni jöttök, ne egyétek meg kora reggel az egész napit...” Mindannyian hálásak vagyunk a tapintatáért, hogy nem sértette meg szüleinket a szegényes elemózsiáért. Az osztály önfeledten csámcsog, és nevet. Schweiger is. Nagyon jól érezzük magunkat a kocsmában, talán jobban, mint az erdőben. Krausz Bandi megkínálja Jóska bá’-t macesszal. Elfogadja, a tartóból paprikát hint rá és nevetve eszi. Schweiger is kér. Krausz Bandi rám néz. Nem érdemli meg ez a kövér malac, de... Igent intek, hadd egyen Schweiger is maceszt. Szürkületkor érünk a falu végére. Schweiger megadja a hangot. „Az isten arca néz le ránk” harminc fiúszoprán átveszi. Jóska bá’ brummog hozzá. A tehéncsorda elől félreállunk. A kis csordásnak nyitva szeme, szája. „Édesanyám” — kiabál, — olyan szépen da- násznak! Én is cserkésznek állok!” — Hangjából mást már nem hallunk a tehenek ko- lompszavától. ★ Én is adtam húsz forintot. Aztán még húszat. Krausz Andor munkaszolgálatos helyett is, aki valahol a Hargitánál', éhen halt, és most havasi gyopár és kakukkfű nyílik a sírján. — Mióta végzi eat a kettős munkát? — 1954 óta foglalkozom a meteorológiai állomás adatainak mérésével. Hárman értünk hozzá: rajtam kívül a feleségem, és egy kutatóintézeti szakmunkás. Még egy szakmunkást fogunk betanítani az adatok észlelésére, mi- yel sokszor megtörténheti nogy nem vagyunk itt, viszont a Meteorológiai Intézet részére a tájékoztatást pontosan mindig ugyanabban az időben kell leadni. Naponta négyszer észlelünk. Minden időjárási jelenséget figyelni kell: lehet, hogy egy zivatar- felhő nem itt, Egerben okos záport, de ha elhalad felettünk, már jelenteni kell ha-i ladási irányát, hogy ebből kő-, vetkeztetéseket lehessen levonni. Kigyúl a reflektor* este fél kilenckor a kutatóintézet telepén a szőlők között, ott, ahol egy kis elkerített részen a meteorológiai állomás műkö-j dik. Sötétben a műszerek — hőmérő, csapadékmérő, a le-« vegő páratartalmát és a nap-i fénytartamot mérő, a szélmérőj — a reflektor fényében olvas-, hatók csak le. Az intézet épöu létében van a legdrágább műszer, a barométer és a barogi ráf. — A Meteorológiai Intézeten kívül mások is kérnek adató1 kát? — Az érdeklődés széles körű. Főleg a tanácsok mezfc gazdasági osztályai és a tér* ményforgalmi kér tájékozta- tást. Sokszor az Állami Biztosító is, vagy a bíróság, amikor zivatarok esetén károk keletkeznek. Ilyenkor mi vagyunk a „bírósági szakértők”. — Hol van még a megyében első osztályú meteorológiai állomás? — Csak a Kékesen; (—pits.) A DDT és a rovarok „önvédelme“ A háború utáni években a DDT kontaktméreg bevezetésével úgy látszott, hogy a tömeges rovarirtás problémáját megoldották. A DDT alkalmazása után azonban ismét feltűntek a legyek, szúnyogok, poloskák stb. a' bepermetezett helyeken. Mi történt tulajdonképpen? Wiesman német rcvarkutató adatai arra mutatnak, hogy bizonyos rovaroknál ellenállóképesség mutatkozik a DDT- vel szemben, s a mérget ártalmatlan végyületté alakítják át szervezetükben. Amikor megkezdődött a DDT-vel történő tömeges rovarirtás, a szelekció során elpusztultak az ellenállásra képtelen fajok. Éppen ezért a szakemberek azon dolgoznak, hogy milyen új pusztító anyagokkal törjék meg a rovarait „önvédelmi in- '•'tézkedéseit”. A 12865-ös állomás Észlelés naponta négyszer - Esti reflektorfény A vezető „félállásban” A rádió a minap mondta a prognózisban: „Egerben és környékén nagy mennyiségű csapadék hullott zivatar alkalmával és jég is esett.. Ezt a 12 865-ös állomás jelentette. Minden reggel fél hétkor Egerből telefonálnak az Országos Meteorológiai Intézetnek. Megadják a hőmérséklet, a levegő páratartalma, a felhőzet, a széljárás, a csapadék, a légnyomás és még egy sor időjárási tényező — több mint 30 féle adat — értékét. Ugyanezt teszik este fél hétkor is — táviratilag. Honnan tudják mindezt Egerben? Az első osztályú — a 12 865-ös nemzetközi számmal ellátott meteorológiai állomás műszereiről. — Hatvan év óta működik a meteorológiai állomás Egerben. Negjtven éve a Szőlészeti Kutató Intézet, illetve elődje, a volt vincellériskola területén — mondja dr. Vsó Andor, a kutatóintézet és egyben a meteorológiai állomás vezetője* „félállásban”. Mit tettek az exportért...? Sikeres kísérlet- Selypen
