Heves Megyei Népújság, 1965. július (16. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-08 / 186. szám

Eltévedt gyermekek lit van az idő, hogy ki-ki elgondolkozzék rövidke életén. őt a gyermekvédelem, mert a szülei — mint kiderült — kö­rözésre kérték a rendőrséget. Neveljük emberré őket Mit mond a fiatalkorú és gyermekvédelmi osztály illeté­kes vezetője? — A mi munkánk lényege a megelőzés. Hozzánk sok olyan Húsz éve robbant az első atombomba OTA TEMPEJ: Egy repülőgép hagyatéka Hirtelen valami megkarmolta az eget. A viruló ég kék vászna ■ reccsenve szakadt a szédítő sebességgel kanyargó aluminium-nyii érintésétől. így gyűl ki a tépett seb halálos iszonyodást ébresztve a fiatal lányban. A világ térképe fehér foltokkal tele, puszták ezek, melyek a megrepedt kozmikus celofán alól látszanak ki. A háború árnya elhúzza görbült karmos ujjait, s való véres nyomok maradnak utánuk. Szemem előtt fenyegetőn lebeg egy hályog. Fordította: Bán Ervin Ota Tempej 1927-ben született Japánban. Üjságíró. Ez a ( verse válogatott költeményeinek 1959-es kiadásában je­lent meg. Most jelentek meg A „Béke és Szocializmus” júliusi száma A folyóirat vezércikkét, melynek címe: „Hárítsuk el a világháborúba való sodródás veszélyét!’, N. Freed, a Kana­dai KP Országos Bizottságá­nak tagja és K. Oeséerling, dán publicista írta. A cikk megállapítja,, hogy napjaink­ban az amerikai imperializ­mus vietnami háborúja és a világ más részein elkövetett agresszív tevékenysége követ­keztében egyre fenyegietőbbé válik a nukleáris világháború veszélye. Ezzel kapcsolatban a cikk szerzői rávilágítanak a békeharc új feladataira, hang­súlyozzák: a világ összes for­radalmi és békeszerető erői­nek tömörülnie kell, meg leéli kettőznie erőfeszítéseit, az amerikai imperializmus meg­fékezésére, a nukleáris ka­tasztrófa elhárítására. Közli a lap Szirmai Istváné­nak, az MSZMP Politikai Bi­zottsága tagjának „Az ideoló­giai munka és a párt politiká­ja” című cikkét, mely ismerte­ti az MSZMP Központi Bizott­ságának ideológiai irányelvei­ben foglalt legfontosabb kér­déseket és megvilágítja azok jelentőségiét. Figyelemre méltó témával foglalkozik S. Kuzinsky, len­gyel publicista „Gazdasági kapcsolatok szocialista és ka­pitalista államok között? című írása. Az időszerű kérdések fóru­ma alatt a folyóirat három cikket közöl. A tőkésországok­ban folyó osztályharc néhány kérdése című cikket I. Nor- lund, a Dán KP Központi Bi­zottságának titkára és A. Ve* bér szovjet újságíró írta. — L. Pierantozzi olasz publicista — behatóan foglalkozik a Vati­kán szociális doktrínájával, J: Zuzánek csehszlovák pubJicis* ta „A kultúra és a tömegek* címmel írt cikket. A folyóirat külön rovatod szentelt a keleti országok ag-j rárkérdéseinek, melyben Szu* hardzso indonéz újságíró indonéz KP és a parasztság”4 valamint Asz-Szaltd „Földre* formák az Egyesült Arab Köz4 társaságban, Szíriában és Iraka ban” című cikkeit olvashatjuk! A folyóirat tájékoztatást! nyújt a testvérpártok életéről^ valamint számos levelet, jegy4 aetet közöl az öt világrész or4 szagaiból. A lap gazdag tartalmából kiemeljük még a Kerekasztal» című rovatot, mely közű af Prágában nemrég tartott esz-» mecsere anyagát „A kommu-i nista párt szerepe néhány £64 késországban” címmel. A Jelenkor augusztusi száma A Pécsett szerkesztett iro­dalmi és művészeti folyóirat új számának szépirodalmi ré­szében többek között Arató Károly, Bede Anna, Desnény Ottó és Kónya Lajos verseit s egy német műfordítás-csokrot olvashatunk Csorba Győzői Károlyi Amy és Pákolitz Ist­ván tolmácsolásában. Elbeszé­léssel Iglói Zoltán és Pál Jó­zsef jelentkezik, s érdekes bel­földi útirajzot írt Szász István Szubjektív utazás címen. A Művészet rovatban két észak-dunántúli festőről, Nyer­gest Jánosról és Vágvári I. Já­nosról ír Dévány Iván és Bod­ri Ferenc. Ismertetést olvas­hatunk továbbá Kodály Zol* tán Mohács című legújabb kó-> rusművéről s egy színházi be* számolót a Berliner Ensembíá budapesti vendégszerepléséről. Az Ifjúság és Művészet ro­vat közli Kolta Ferenc tanul­mányának befejező részét Húsz év ifjúsági irodalmáról, a jegyzet pedig Oltyán Béla tartalmas írását Váci Mihály költői pályaképéről. A könyv­kritikák sorában Páikolitz Ist­ván és Soós Zoltán új kötetéről olvashatunk recenciót. Bükksséki jegyzetek FZ&tttitíten 1965. auguatiE* 8., vasárnap ság szintén évek óta napi té­ma. A szervezett üdülésben részt vevő vállalati dolgozók, s a „futó” fizetővendégek egyaránt kifogásolják a sza­bálytalanul csökkentett ada­gokat, a két-három napos főtt ételek árusítását és a sze­mélyzet modortalanságát. El­képzelhetetlen, hogy az ellen­őrző szervek — községi és já­rási tanács, FJK, népi ellen­őrzés, stb. — hogyan tűrhetik el ezt az állapotot. Ügy lát­szik, mivel minden évben más család a gazdája a strandven- déglönek, ez egyúttal az illető család egész évi keresetének biztosításául is szolgálhat. A községben levő kisven­déglő ugyanakkor képes min­den tekintetben a legmesz- szebbmenő igényeket is kielé­gíteni. Pedig ugyanahhoz a felettes szervhez tartozik minőikét vendéglátó egység. Nem megnyugtató az sem, hogy a fürdővendégek szelle­mi táplálékáról is csupán az évek óta rossz hagyománnyá vált módon próbálnak gon­doskodni. Ahelyett, hogy he­tenként legalább egy alkalom­mal előadóművészt, vagy akár művészeket kérnének, nya­ranta egyszer — nem tudni milyen engedély alapján — ugyanaz az ott nyaraló két miskolci színész leadja ugyan­azt a nívótlan, giccsnél gics- csesebb egyórás műsorszámot — disznótorossal, vagy halász­vacsorával körítve. (,*A vacso­rajegy árában a belépőjegy bennfoglaltatik.”) Nemde, csu­pán az illető művészek nyara­lási költségeinek fedezése a cél a szórakoztatás tizedrangúsá- ga mellett? Nos, Bükkszék nem a felso­rolt hibákról lesz egyre híre­sebb. Ám, akiket illet, e pri­mitív oktalanságok megszün­tetésével hatékonyabban nö­velhetik az áldásos víz és a barátságos községbeliek jó hí­rét, megbecsülését. S ez nem' közömbös. Kondotosij.J&nos Boldogság, ha az új élet meg­érkezik. Egy parányi, törékeny, magatehetetlen emberke. De mi lesz vele, milyen fenőtté válik? Hosszú az út, s mi, akik magunk is szülők vagyunk, vagy azok leszünk, vajon mennyit teszünk azért, hogy az általunk világra hozott gyenge palánta a helyes; vagy a rossz felé fejlődjék? Fiatalkorú és gyermekvédelmi osztály Hatalmas, vöröstéglás épü­let. Talán nincs öt éve sem, hogy felépült. Az utca felőli oldalán sárga panellemezek ta­karják a járókelők kíváncsis­bahagyja az iskoláit. Fél é\ hiányzott a mestervizsgáig. Hi­báztatja azt, aki kiengedte az utcára, s azt, aki egyáltalán hagyta, hogy megszülessen. Csak utolsósorban ébredező lelkiismerettel — hisz mint amint mondtam, idén már 18 éves lesz — saját magát. — Csak három napi határ­időt tessenek adni. Rögtön dol­gozni fogok. Komolyan mon­dom. P. Gábor ezt már az idén ne­gyedszer ígéri. De hát az else három ígéretnél ki állott mel­lette? Hol voltak a szülők? A rendőrség mégsem foghatja minden eltévedt gyermek ke­zét! „Ne féltsenek minket!** Törékeny. Tiszta, kék szeme csillog. 16 éves kislány. Az ő története már Vnás, talán már nem tipikus. Legalábbis jó lenne, ha nem lenne tipikus. T, Erzsiké szerelmes. Ez nem bűn. De ő egy cigányfiúba sze­relmes. S ez a szülei szemében megbocsáthatatlan. „Te ma­gyar lány vagy, az meg — ci­gány!” Jóska, a vőlegénye, tisz­ta fehér ingben búcsúztatta Er­zsikét. Havi keresete 2000 Ft körül mozog és szereti a kis­lányt. De Jóska „csak cigány”! Erzsiké 14 éves kora óta dolgo­zik édesanyjával egy üzemben. Fizetésnapkor anyja apjával együtt leitta magát. „Csak úgy utána kiabáltak, hogy na, me­gint tütüzött a család!” Persze, a Jóska akkor nem volt „csak cigány”, amikor a nagy kor­sókat fizette anyáméknak?! „ .. .Hogy fogunk megélni? Ne féltsenek minket. Ha kell, vályogot vetek, vizet hordok. Erős vagyok én. Bírom a mun­kát. Csak engedjenek Jóská­hoz. Kiskőrösön befogadtak — Kit szeretsz? — Anyát. — Mégis mindig megszöktél ! tőle. ■ — Igén, mert ütött. — De te mégis szereted? — Akkor részeg volt. ; — S amikor nem ivott? — Akkor jó volt hozzám. Sí­■ mogatott. Az intézetben nem simogat senki. Ott sorakozó van, meg körletrend. Mosás. —Hány évre küldtek oda? — Kettőre. — Miért szöktél meg? — Mert nem adtak szabad­ságot. Anyához, ö nagyon hi­ányzik ... — Melyik országban van Pécs? — terelem másra a fi­gyelmet. — Pécs, — azt nem tudom. kodó tekintete elől az intézet belső életét. A bejárat fölött ovális alakú zománctábla: „Fi­atalkorú és gyermekvédelmi osztály”. Nagy a forgalom. Szü­lők, akik talán még nem későn, rádöbbentek mulasztásaikra, kézen fogva hozzák gyermekei­ket; lobogtatva az idézést. Van­nak, akiket hátuk mögött ösz- szekulcsolt kézzel rendőrök ál­lítanak elő. ttKaland és bűn az életem" TJ’JúBa.' .Magas; jó alakú kis­lány. Szemében azonban valami fáradt, öreges kifejezés vert ta­nyát. Csak olvasni kell a kar­ijáról; ahol csúnyán éktelen- ekednek a tetoválások: 1949. |,VHI. 25: Ekkor született. Nem­isokára lesz a tizenhatodik szü­letésnapja. ' — Hányadszor vagy a ren­rdőrségen? | — Nem számoltam, de nem OTagyok újonc. , SftkArva gyerek, csupán a nagy- rnesje él. Nem ismerte a szüle- |it; Az állam nevelte eddig. In­tézetek váltakoztak mérföldkő- ivenként az életében. Júlia »rendszeresen megszökött. Ut- Ipákon; pályaudvarokon éjsza- fkázott. Egy éve kikérte az in­tézetből a nagynénje — cse­lédnek. — Az rosszabb volt minden intézetnél. Tizenkét gyerekre dolgozni. Hát mi vagyok én? SInkább vigyenek vissza. — Ci- | rtikus. Nincsenek céljai, nincse- i nek tervei. Talán még a vágya­E fc'ís elfojtja. Szakmát tanult, arrónő. Fiatal, erős. Tudna dolgozni. Annyi szocialista i ásszonybrigádunk van. Érde­mes lenne felfigyelni az ilyen j leányokra. Hisz még alig tet- j ték meg az első lépéseket. Fog- iínk meg a kezüket, hogy ne legyen igaz az a tragikus ön­vallomás, amit karjába teto­vált egy átsírt, magányos éj­szaka után: „Kaland és bűn az feeteml” „Anya nagyon hiányzik" Dí Mária! 16 éves. Apja 8 éve elhagyta a családot. Har­madmagával maradt az édes­anyjával, de anyja jobban sze­rette a bort, mint a gyermeke­it Csavargóit, szórakozóhe­lyekre járt. Januárban javító­nevelő intézetbe helyezték be. Onnan szökött meg a minap. Nevetve meséli, miként fűré­szelték el a rácsokat, és hogyan ugrottak ki az elsőemeleti ab­lakon. „Jaj, de izgalmas volt”. Ahogy mesél, csúnya, elrajzolt arcában kigyulladnak a sze­mei. Valami romantikus lobo- gástől piros lesz az arca, aztán elhallgat. többszörösére nőtt a külföldi­ek, csehszlovákok, németek, osztrákok, svédek, angolok, sőt teü„ sráma is. Különféle vaituiuw.; szinte­zett üdülésre küldik ide dol­gozóikat az egész nyári szezon folyamán. Éppen ezért a dicsérő jelzők mellett nem lehet mellőzni a kritikát sem néhány, évek óta ismétlődő bosszantó jelenség láttán. A strand területén arról nem találni tájékoztatást, hol s hogyan ihat a vendég egy- egy pohár Salvus-vizet. Miért; csaknem kétszeres áron lehet kabinjegyet szerez­ni itt, mint az egri, moder­nebb strandon? Miért csak egyetlen édesvíz-tussoló van még mindig az immár három medence fürdőzöinek? Na és a vendéglátás. A strandvendéglöben az étkezés, a higiénia és az udvariatUm­Bükkszék vizének és fürdő­jének gyógyító hatását régóta ismerem és bárkivel szemben védeném jó hírét. Ha lassan is, azért minden évben fejlő­dik valamicskét kedvenc üdü­lőhelyem. Ma már azt mond­hatni, megfelel a legalapve­tőbb követelményeknek. Az idén már szemet gpö- nyörködtetően virít a strandot övező virágos park, s a für­dőmedencék közötti utak tisz­ták, gondozottak. Általában a rend, a fürdővendégek igé­nyeinek kielégítésére való tö­rekvés a jellemző. A vizet rendszeresen cserélik, növel­ték a személyzet létszámát, kulturált, apró elárusító bol­tokat létesítettek. S a víz, a gyógyító víz a reumások mek- kájává avatja nagyobb propa­ganda nélkül is Bükkszéket (Persze, nem ártana az egész­séges hírverés, hogy még töb­ben ismerjék, szeressék meg a kies fekvésű helyet s az egyre szépülő községet is) Az országnak szinte minden vidékéről érkeznek vendégek Bükkszékre, 4» tavaly óta Talán ez a beszélgetés hasznos lesz. gyerek is kerül, aki még nem bűnöző, de úgynevezett veszé­lyeztetett zónába tévedt. Olya­nok a családi körülményeik, az életmódjuk, hogy minden lehe­tőség és feltétel megvan a bű­nözésre. Ezekre a fiatalkorú ak- ra leginkább az jellemző, hogy csavarognak, nem rendelkez­nek létbiztonsággal. Ez az út feltartóztathatatlanul a bűn fe­lé sodorja őket. Epilógus Az intézetben igyekeznek minden gyermeket a helyes irányba terelni. De valaki nem nem egyik pillanatról a má­sikra lesz bűnöző. Ez hosz- szabb folyamat. És itt a vád­lottak padjára kerül a közöm­bös! Aki szó nélkül hagyja to­vábbmenni a gyermeket lefe­lé a lejtőn. Igaz, segít a tanács, a KISZ, az úttörőszervezet. Ez azon­ban mind kevés, ha a csalá­don belül nem fejlődik a fe­lelősségérzet. Boldogság, ha az új élet megérkezik. Egy parányi, tö­rékeny, magatehetetlen em­berke. De mi lesz vele, milyen felnőtté válik? Hosszú az út, s mi, akik magunk is szülők va­gyunk, vagy azok leszünk, va­jon mennyit teszünk azért, hogy az általunk világra ho­zott gyenge palánta a helyes vagy a rossz felé fejlődjék? Kép és szöveg: Regős István minket. Miért hoztak onnan el engem?” Az asztal „hatalmi oldalán” ülök. Egy pillanatra azonban kisebbnek érzem magam, mint ez a törékeny gyermek, aki tudja, mit akar és szerelmét akár az egész világ ellen meg­védi. Még egy kérdésre tarto­zunk válasszal. Azért hozta ide & ...................... ........................... Erről mi is tehetünk. Talán el­sősorban. Csak háromnapi határidőt — Tessék elhinni. Amíg anyám nem ment férjhez, ad­dig naponta dugdosta a zse­bembe a pénzt, én meg kint voltam az utcán a haverokkal. Tudom, nem hiszik el, mert hogy anya pedagógus. Ö bizto­san ért a neveléshez. Mindig azt mondják nekem. Az lehet: de mégis férjhez ment ahhoz az emberhez. Én meg itt ma­radtam egyedül. P. Gábor. Már nem kisgye- rea. Idén betölti a 18. életévét, és kikerül a gyermekvédelmi hatóságok felügyelte alól. Négyszer volt ügye a rendőr­ségen. Nem jogerősen, betöré­ses lopásért 6 hónapi börtön­nel sújtotta az igazságszolgál­tatás. Hogy mit lopott? Ka- masztársalval egy italbolt pin­céjébe tört be, ahol tíz üveg bort vittek el — kétszáz forint értékben. Serkenő kamaszba­juszát zavartan, vagy látszólag zavartan simogatja. Haja, akár a Beatleseké. Bár, — ahogy mondja, — „éppen most nyi- ratkoztam”. Csavarog. Hónapok óta. Utoljára februárban dolgo­zott. Pendlizett Budapest és Kisvárda között, ahol az édes­apja dolgozott. Tőle olykor ka­pott- pénzt is, aztán elküldte: „Eredj fiam isten hírével”. Utolsó lakhelye egy sátor volt a Duna-kanyarban, haverok­kal. Hibáztatja az egész vilá­got. Azt* aki hagyta, hogy ab­Va jón mikor leszek ismét » rá csökön kívül? Földrajzot nem nagyon tanul tam. — És ki volt Shakespeare? — Zeneszerző. — Mit szerzett? — Dalokat. Így történt. Ez a színtiszti igazság. D. Mária 16 éves ma gyár kislány és nem tudja, ho van Baranya fővárosa, Pécs

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom