Heves Megyei Népújság, 1965. július (16. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-06 / 184. szám

Cinikus gaztett Néhány esztendővel ezelőtt Párizsban a NATO fontai- nebleau-i főhadiszállásán egy újságíró jegyezgetett. Az író­asztal másik oldalán egy dús fekete hajú tábornok ült és fe­lelt a hírlapíró kérdéseire. — Sikeresen végrehajtottam egy parancsot, amely hoz­zájárult a háború gyors befejezéséhez. Semmiféle szemé­lyes érzésem nem volt és ma sincs. Ha parancsot kapnék, hogy holnap dobjam le a még pusztítóbb hidrogénbombát, ugyanígy megtenném. A tábornok, aki ezeket a szavakat mondotta, a szövetsé­ges légierők európai parancsnoksága háborús tervezési osz­tályának vezetője volt, név szerint Paul Warfield Tibbets. A parancs, amelyről beszélt, a hirosimai atomtámadásról kiadott utasítás volt. Az újságíró egy másik férfit is megkérdezett ugyaner­ről az eseményről. Tibbets — azóta tragikus hirhedtségű — repülőgépén 1945. augusztus 6-án ott állt készüléke mellett a radarkezelő Joe A. Stiborik. Ez a férfi ma elektroműsze­rész. ö másképp beszélt: — Szörnyű érzés volt, amikor megtudtuk, mennyi em­bert pusztítottunk el... Egy harmadik férfit azonban nem kérdezett meg az új­ságíró. Nem kérdezhette meg, mert ez a férfi hol börtönben, hol elmegyógyintézetben ül a mai Amerikában. Ez a férfi, Claude Robert Eatherly, egykori őrnagy, annak a Straight Flush nevű amerikai rpülőgépnek a parancsnoka, amely a hirosimai támadás előtt megvizsgálta a meteorológiai körül­ményeket, tehát tulajdonképpen hozzájárult ahhoz a döntés­hez, hogy az amerikaiak egyetlen atombombával mintegy 90 000 hirosimai polgárt öljenek meg. Ez a férfi esztendők óta a legsúlyosabb lelkiismeretfurdalástól gyötörve, írásban és szóban szüntelenül emlékezteti a világot: 1945. augusz­tus 6-án iszonyatos bűn történt az emberiség ellen és mind­annyiunk kötelessége küzdeni a bűn megismétlődése ellen. Való igazság, hogy iszonyatos bűn történt húsz eszten­deje Hirosima felett. Az anyag elemi részeiben rejtőző ener­gia pusztítani segített ahelyett, hogy építeni segítette volna az embert. Van abban valami hátborzongatóan cinikus, hogy az első atombombát az amerikai hadügyminisztériumban „Little Boy”-nak, azaz kisfiúnak nevezték el, mintha csak gondoltak volna akkor már arra, hogy hamarosan megkez­dődik ennek az első tömegpusztító fegyvernek a mintájára még nagyobb és veszedelmesebb, még több ember életét fe­nyegető atom- és hidrogénbombák gyártása: Ezeket már sen­ki nem nevezheti „Little Boy"-nak, ezeket már mindenkinek nevükön kell neveznie: tömegpusztítás céljaira a történe­lemben megteremtett legiszonyatosabb eszközöknek. Politikai számítás, háborús matematika volt az, amely az amerikaiakkal náci Németország teljes veresége és a még le nem vert Japán ellen két nappal később hadba lépő Szov­jetunió katonai lépése előtt ledobta az atombombát. Ennek a politikai számításnak, háborús matematikának egyik alap­ja az volt, hogy a Pentagonban úgy képzelték: a nukleáris fegyver csak az amerikaiak kezében van és lehet, s mint afféle ijesztőeszköz, alkalmas lesz arra, hogy a rettegés és fenyegetés légkörében valamiféle „amerikai évszázad” szü­letését segítse. A béke erői első pillanattól fogva tiltakoztak a nukle­áris fegyverek felhasználása ellen, tiltakoznak ma is, amikor már régen nem amerikai monopólium az atomrobbantás. Azoknak, akik a hirosimai házak fölé küldték húsz esz­tendeje a „Little Boy” nevű bombát, s akik ma újabb atom­háborús terveket forgatnak a fejükben, s azt emlegetik, hogy „Vietnamban is itt az ideje a nukleáris fegyverek használa­tának”, — tehát az amerikai imperializmus legszervezettebb háborús gyújtogatóinak arra kell gondolniok: ma már nem lehet büntetlenül városok és országok fölé küldeni a pusz­tulás nukleáris bombafelhőjét. A világot pedig arra emlékezteti a hirosimai támadás huszadik fordulója, hogy bátran és elszántan kell küzdeni a békére és a népek életére törő imperializmus ellen. G. M. Életveszélyes baleset Bélapátfalván A régi kőbányát nem en­gedték tovább művelni, mert a 280 méteres bányafalról ha­lál leselkedett az emberekre. Több millió forintos költség­gel a tavasszal új bányát nyi­tottak a Bélkő tetején. Még a próbaüzem tart és már a má­sodik életveszélyes baleset történt Bélapátfalván. Farkas Kálmán csillés egyetlen robajt hallott, a sze­me alatt ütést érzett. Amikor felegyenesedett, csilletoló tár­sát: Balázs Miklóst nem lát­ta maga mellett. A csilleáll­vány mellett, a kövek között a rézsűben gurult leidé. A sérült fennakadt a sziklában, vagy Farkas Kálmán ugrott utána és ő fogta meg? Ki tud­ná azt pontosan megmondani. A gyárból jött a segítség, aztán megérkeztek a mentők és Balázs Miklós csillést az egri I. számú kórház baleseti sebészeti osztályára szállítot­ták. Azonnal megindult a vizs­gálat, de biztosat még ma sem tudnak, hogy miért, ho­gyan történt a súlyos baleset. Azt megállapították, hogy 730 méter magasan, a tölcsér bal oldalán jövesztett mész­követ rakta a bagger. Az Aj­tóskő alagút fölötti nyílásán keresztül, a védőfalat átugor- ta egy jókora kő? Az tény, hogy az osztályozó tetejét át­ütötte, a sodronypálya feladó­jánál a tetőszerkezetet átsza­kította, a 120 milliméteres vasgerendát megrongálta. A kődarab valósággal szétrob­bant. Lesodorta, életveszélye­sen megsebezte Balázs Mik­lós 29 éves, három gyermekes csillést. Farkas Kálmán köny- nyebb sérüléseket szenvedett. Balázs Miklós az életveszé­lyen már túl van. Rokkant marad-e, meddig nyomja majd a betegágyat? Még ki sem hallgathatták... Először a törőkezelőt sodor­ta le az új bányából a lezúdu­ló víz és a kődarab. Most Ba­lázs Miklóst érte életveszé­lyes sérülés. Súlyos, majdnem végzetes figyelmeztetéseket adott a bélkői bánya. Óvó rendszabályokat ren­delt el a bányaműszaki felü­gyelő. Tartsák ezt be, ismer­jék meg az új bányát és vi­gyázzanak az emberek életé­re, testi épségére. F. L. uwirionnr írjak Bükkszentmártonban is csépelnek Községünkben, a földrajzi adottság révén, később érik be a gabona, mint a megye délibb részein. Így két-három héttel későbben kezdjük meg a nagy nyári munkát, az ara­tást. Most már beérett az elmúlt napokban a gabona és a falu lakói alapos felkészültséggel fogtak munkához. Mivel a dombos területen gépet alig tudnak használni, 35 kézi ka­szás aratópár látott munkához a határban. Közben még más munkát is végeznek, be kell hordani a szénát, hogy az esős időjárás kárt ne tegyen benne. Az aratásban segítettek az üzemi munkások is, így az árpát és a rozsot már el is csépelték, s behordták, a tavaszi árpa és a búza nagyobb felén- már elvégezték az aratást. Melczer János Bükkszentmárton V kulturális munka egyéves mérlege A községi tanácsülésre elké­szült a kulturális munka egy­éves mérlege. A tanácsülés­nek eredményekről számolha­tunk be, hiszen az elmúlt esz­tendőben is nagyot lépett elő­re a művelődésügy a mi kis községünkben. Voltak ered­ményeink a különböző tanfo­lyamok szervezésében, az idei nyáron például 14 felnőtt vizs­gázott a dolgozók iskolájában. Tanultak a KISZ-fiatalok, s többen a termelőszövetkezet tagjai közül is. Eleven a lehetőségekhez ké­pest a kulturális élet. A szín­játszó csoport magja a szülői munkaközösség, amelynek tag­jai fáradhatatlanul munkál­kodnak. De részt vettek a munkában a KISZ-fiatalok, a sportkör és az önkéntes tűz­oltóegyesület kul túrcsoportjai is. Nőtt az idén a mozilátoga­tók száma, — ez a jó filmel­látást dicséri, s többen kopog­tattak be a könyvtárba is. 20 százalékkal sikerült növelni az olvasó termelőszövetkezeti ta­gok számát. Igazán komoly sikerként lehet elkönyvelni a kulturális munkában az iro­dalmi színpad megszervezését, működését. Az iskolát végzett és otthon maradó fiatalokból alakult irodalmi színpad a nyáron is dolgozik. Természetesen akadnak gon­dok, munkát gátló nehézségek is. A kultúrotthon felszerelése még ma is hiányos, s bizony sokszor csak ígéret érkezik, de berendezési tárgy nem. Min­Az összefogás eredménye Augusztus 20-án kettős ün­nepe lesz Szihalom népének. Ünnepük az alkotmányt, s ezen a napon kerül átadásra a község legszebb középülete: a pártház. A község dolgozói már ré­gebben tervezik olyan épület létesítését, amelyben helyet találna a pártszervezet, és a tömegszervezetek is. Az ösz- szefogás valóra is váltotta a terveket. A tervezésben, a ki­vitelezésben a tanács és a párt- szervezet olyan tömegeket tu­dott mozgósítani, amilyenre nem volt még példa a község történetében. A községet pat­ronáló Chinoin-gyár anyaggal és szakemberrel segített, a me­gyei és járási pártbizottság felszereléseket adott. A község lakói pedig, korra és nemre való tekintet nélkül, részt vet­tek a munkában. A község fiatal parkjában magasodó épület az összefogás hirdetője. Joó Sándor Szihalom A fekete hadsereg Jogi tanácsadó As új munkatörvénykönyvből... Megszüntethető-e a mun­kaviszony a s»ülést követő hat hónapon belül? A szülést követően a har­madik hónapban gyermekem meghalt. Munkaviszonyomat a vállalat felmondta azzal, hogy engem nem illet meg a Munka Törvénykönyvében írt védettség, mivel gyermekem meghalt. Jogos-e a vállalat eljárása? — kérdi S. G.-né, recski olvasónk. A vállalat eljárása jogta­lan volt. A Munka Törvény- könyve kimondja, hogy a dolgozó nő munkaviszonyát a szülést követő hat hónapon belül csak fegyelmi eljárás alapján lehet megszüntetni. Ez a rendelkezés vonatkozik arra is, ha a gyermek ko­rábban elhunyt. Panaszával a vállalati döntőbizottsághoz forduljon. Katonai szolgálat után lehet-e alacsonyabb mun­kakörbe helyezni a dolgo­zót? — Tartalékos katona vol­tam. Leszerelés után vissza­mentem a régi munkahelyem­re. Két hét múlva áthelyez­tek alacsonyabb munkakör­be és fizetésem is kevesebb lett. Ügy tudom, a leszere­léshez számított hat hónapon belül nem lehet a dolgozót alacsonyabb munkakörben foglalkoztatni. Hová forduljak panaszom­mal? — kérdi T. I. siroki ol­vasónk. Az olvasónk által idézett rendelkezés a hathónapos át­helyezési tilalomról csak a sorkatonai szolgálatból lesze­relt dolgozókra vonatkozik. Nem vonatkozik ugyanakkor a tartalékosokra. A vállalat intézkedését ez okból tehát nem kifogásolhatja. Viszont, ha az áthelyezés aránytala­nul sérelmes önre nézve, pa­naszával a vállalati döntőbi­zottsághoz fordulhat, kérve az igazgatói intézkedés meg­változtatását. Meg lehet-e szüntetni a munkaviszonyt a fizetés nélküli szabadság időtarta­ma alatt? Több levél érkezett szer­kesztőségünkbe azonos kér­déssel, fel lehet-e mondani annak a dolgozónak, aki fi­zetés nélküli szabadságon van? A Munka Törvénykor!1 e fplsnroiia amkát az esetekéi. amikor fizetés nélküli sza­badság alatt nem lehet a munkaviszonyt megszüntetni, így például nem lehet fel­mondani annak a dolgozó nő­nek, aki tartósan külföldi szolgálatot teljesítő férjével külföldre utazott, vagy an­nak, aki beteg gyermekének ápolására fizetés nélküli sza­badságon van. Mivel konkrét esetet nem írtak, csak általá­nosságban válaszolhatunk. H. J. olvasóknak mór konk­rét választ tudunk adni. Mi­vel ő a fizetés nélküli sza­badságot külföldi magánuta­zás céljára kérte, a vállalat felmondása nem volt tör­vénysértő. Természetesen ak­kor, ha a vállalat felmondá­sában szereplő indokok a tör­vényes feltételeknek megfen lelnek. Megszakad-e a folyama­tos munkaviszony, ha va­laki egyetemre iratkozik be? Á. G. hevesi olvasónk azzal a kérdéssel fordult a szer­kesztőséghez, válaszoljanak; megszakad-e ötesztendős munkaviszonya azzal, hogy ősztől nappali tagozaton ta­nul az ELTÉ-n, s ezért muru kaviszonyát kénytelen feli bontani? A munkaviszony folyama­tossága megmarad, ha valaki azért mondja fel munkaviszo­nyát, mert valamelyik egye­tem nappali tagozatára fel­vették. Felmondáskor azon­ban a vállalat munkaügyi osztályán igazolni kell az egyetemi felvételt. Ebben az esetben munkakönyvébe a „Munkaviszonya megszűnt” beírás kerül. Ez azt jelenti; hogy ha az egyetem elvégzé­se után harminc napon belül elhelyezkedik, munkaviszo­nya folyamatos marad. Megfelelő gyakorlattal ren­delkező gép írónőt azonnal felveszünk. Jelentkezés Eg~r, Dobó tér í. MÉK titkárságán. Éjjeliőrt (lehet nyugdíja is) az Em Kö lehet: FY" megtanulták: miképpen kell mindig alkalmazkodni az adott körülményekhez és igyekez­nek felvértezve lenni a belső ellenzék ellen is. Magunkat csapnánk be, ha nem tudnánk, hogy a római Szent Gergely Egyetemen, a Keleti Intézet­ben és a jezsuita nevelés egyéb fellegváraiban a „lélek- idomárság” igen hatékony esz­közeivel dolgoznak a Loyolai mai követői. És bár a „fehér pápák” és a fekete hadsereg viszonya a különböző időpon­tokban különbözőképpen ala­kult, tudni kell azt is, hogy a római egyház e legküzdőképe- sebb, legtehetségesebb roham­csapata nagy hatással lehet a pápára is. Janssens atya — aki az elmúlt évtizedekben is már beteg volt — meglehetősen megbékélt XXIII. János bé- külékenyebb politikájával. A jezsuiták vezető törzse azon­ban — hierarchia ide, hie­rarchia oda — nem követte őt ebben. S bár még nem lehet tudni Arrupe atyának generá­lisként való megnyilatkozásai­ról, a tény, hogy a jezsuita vezetők gyülekezete éppen őt választotta meg generálisnak, eléggé hangosan szól önmagá­ért is. A fekete hadsereg veszedel­met jelent a népek felszabadu­lása és békéje szempontjából. Erre nem odafigyelni nem lehet, de egyoldalú megítélés volna az is, ha nem tudnánk, hogy a Jézus Társaság — s az egész egyház — az elmúlt év­tizedekben sokat vesztett régi hatalmából, erejéből, befolyá­solási lehetőségeiből, s hogy hivő körökben is növeltednek i azok az erők, amely k ellu tá- 1 rolják magukat a fekete had- : sereg legendás engesztelhetet­lenségétől és a ke .kori való ragaszkodást sz. íajta arccal leplező, minüenía emberi erkölcsnek gyökerese l ellentmondó magata ’ ásától Lovag Antal francia Daniélou atyának is, aki annak az Origenus nevű egyházatyának a rehabitálását szorgalmazta, aki arról volt nevezetes, hogy nem hitt a pokolban. Daniélou — a_zok- nak a jezsuitáknak méltó mai utódja, akik a kínai császár papucsát csókolgatták, hogy engedélyt kapjanak „térítő” missziók szervezésére — eljár a párizsi munkások gyűléseire is, szidja a kapitalistákat, hogy aztán, például, olyan kö­vetkeztetéseket vonjon le, hogy bár a tőkés rend rossz és a jövő kétségtelenül a mun­kásosztályé, ám bízzuk a jobb világ eljövetelét a „felsőbb hatalmak”-ra... Martlneu atya az atombombát a sátán művének tartja. Hogy annak az emberi társadalomból való kivonását „a sátán egyetlen igaz ellenfelére’’ — Istenre bízza. Loyolai Ignatius annak ide­jén lelke üdvösségét tette fel egy biliárd-partira, hogy egy párizsi diáktársának bebizo­nyítsa: Isten nem fogja hagy­ni őt elkárhozni. A Loyolai biliárdozó ügyessége egy oda­adó, mindenre kész tanítvány jutalma. S ma is vannak ilyen ügyes biliárdozók a párizsi je­zsuiták között éppenúgy, mint Japánban, Kanadában, az Egyesült Államokban. Itt van — például — John Austin atya, egy virginiai jezsuita kollégium professzora, aki ar­ra specializálta magát,, hogy bebizonyítsa: miért valósítják meg a nagy trösztök — a szo­cializmust. Modern lélekidomárok A jezsuitákat az évszázadok során oly spontán gyűlölet és megvetés vette körül, hogy a megtévesztés módszerét. A jezsuita megtévesztés egyik nagymestere a párizsi „provincia” egyik vezetője, Calvez atya. A Jézus Társa­ságnak ez a kétségkívül tehet­séges és felkészült tagja 1200 oldalas könyvet írt Marx Ká­rolyról, amelyben rokonszenv- vel nyilatkozik a tudományos szocializmus megalapozójának jelleméről és több tételéről is, de csak azért, hogy annál ha­tékonyabban támadhassa a marxizmus alapvető tanítá­sait. Calvez atya egyike azok­nak a marxizmussal (ravaszul) szembenálló tudósoknak, akik bedobták a köztudatba, hogy „a marxizmus központi prob­lémája az „elidegenedés” és — ügyes csűrés-csavarással — azt próbálják „megmagyaráz­ni”, hogy az elidegenedés a szocializmus építésének köz­ponti kérdése. A dogmatiz- mustól megszabadult, alkotó marxizmus visszaverte Calvez ügyeskedését éppen úgy, mint a dialektika problémáival fog­lalkozó német jezsuita, Gustav Wetter szintén nagyon ügyes, egyes marxista kutatók hiá­nyosságait álnokul a tudo­mány szelleme ellen felhasz­náló támadását. Akik a kínai császár papucsát csókolgatták Kifinomult taktikával dol­gozik a franciaországi jezsuiták egyik kutatócsoportja Vanves- ban is. A szovjet intézmények és gazdaság kérdéseivel foglal­koznak. Több dolgot látszóla­gosan megdicsérnek, hogy az­tán — ezen az erkölcsi alapon — olyan következtetéseket vonjanak le, amelyek tetsze- tősek, de döntően hamisak. Rendkívül ravasz módszere a ra. Aki nem hitt a pokolban... Jelenleg majdnem 40 ezer jezsuita tevékenykedik a világ különböző tájain, a különböző „provinciák”-ban. Az évszá­zadok során megtanulták, ho­gyan kell boncnak öltözni Kí­nában és rabszolgákkal keres­kedni Afrikában, miképpen kell gyónási titkokat politikai és pénzügyi célokra felhasz­nálni. Mostanában a jezsuiták azt tekintik legfontosabb fel­adatuknak, hogy a kor ural­kodó áramlata, a szocializmus ellen küzdjenek, mégpedig úgy, hogy magukat is „szocia­listádnak mondják. A most generálissá választott Pedro Arrupe atya és — mondjuk — John L. Swain, a generálisi tisztre sokáig esélyesnek tar­tott kanadai származású je­zsuita vezető között nyilván­való különbségek vannak a helyzet megítélésében. A je­lek azt mutatják, hogy a „spanyol vonal” hívei vissza- kivánják a világ számára az új középkort és nem minden­ben tetszenek nekik VI. Pál pápa megnyilatkozásai. A Swain atya vonalát követők meg hajlandók bizonyos en­gedményekre és azt vallják, hogy a „fehér pápát” akkor is követni kell, „ha nem látni egészen pontosan, hová is ve­zet”. Abban azonban mind Arrupe, mind Swain, mind a „spanyol vonal”, mind az „angolszász vonal” képviselői egyek, hogy rettegnek a ki­zsákmányolástól mentes, az értelemtől vezetett világtól és egyek abban is, hogy a hala­dás erői ellen való küzdel- Inükben szívesen alkalmazzák den esetre a lehetőségeket igyekszünk alaposan kihasz­nálni a kulturális munka fej­lesztésére, s ha a tanács és a pártszervezet segíti a törek­vést, az újabb eredmények nem váratnak magukra sokáig. Rozgonyi István Hevesvezekény

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom