Heves Megyei Népújság, 1965. július (16. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-29 / 203. szám

Beszélgetés az egri Grádonyi Géza Színház igazgatójával Á színház és a közönség kapcsolatára Áz új bemutatókról ^ — Á színházak Nagy plakátokon olvastuk (tele voltak velük az utcák): Bá­nyász üdülő, Siófok. Hincz Gyula grafikái. Aug. 12—szept. 30, örültünk az üdülőben rendezett szép ■ kultúr eseménynek, hiszen Hincz Gyula-kiállítást nem lehet akármikor látni. Hát nem is... Vasárnap nyolcán voltunk és maradtunk is érdeklődők, mert a válasz így hangzott: „A kiállítás csak csoportosan te­kinthető meg, kultúros vezetésével.” Legközelebb ilyen rejtett kiállításnál meg kellene kér­dezni a SZOT-tól: 1. Hány ember egy csoport? 2. Hol talál­hatók a tartalék kultúrosok, akikből vezetőt lehet hirtelen választani? 3 .Párizsból, Prágából, Becsből, Bukarestből, vagy éppen Egerből érkező kíváncsiak vihetnek-e magukkal saját kultúr őst?... Egy kérdésre azonban a helyszínen is választ kaptunk. Hányán voltak vasárnap délelőtt 11-kor a kiállítá­son? Senki... De akkor mire valók a plakátok? ★ A Népújságban olvastuk (VII. 26.), hogy az amerikai Gemini 5. űrhajó Föld körüli keringése közben egy „Kis gé­zengúz” elnevezésű mesterséges holdat lőtt ki önmagából, amelynek a súlya 34 kilométer volt... Nehéz szülés lehetett... Azt is olvastuk, hogy Középfokú főiskoláink sportja szé­pen fejlődik. Ha ez így van és jövő nyárig kiderül, hogy hol vannak a megyében középfokú főiskolák, akkor megrendez­hetnénk a középfokú főiskolások' Universiadéját. A világon egyedülálló esemény lenne. (Dr. Szemes) Érdekességek — furcsaságok a nagyvilágból Egy kis dél-francia helység­ben otthon nyílt „az. üzlettől” viszavonult, egykori csempé­szek számára. Az öreg csem­pészek otthonának — egy volt vámtisztviselő a vezetője. ★ A görögországi Agrinionból jelentik, hogy a 18 esztendős Nikolasz Vlahosz meghalt — a nagy nevetéstől. Unokatest­vére ugyanis olyan viccet me­sélt neki, amelyen annyira ne­vetett, hogy szívszélhűdést ka­pott. ★ Hollandiában „a gyengébb nem" számos képviselője — a futballpályán is nagyszerűen megállja a helyét. Az ország­ban 70 női játékvezetőt tarta­nak nyilván. ★ Stockholmban megdöntötték a póznán tanyázás világrekord­ját! Dixie Blandy, 58 éves ame­rikai, ugyanis még a tavasszal felmászott a stockholmi vidám park 15 méteres póznájára — és 125 napot töltött a tetején. ★ Ann Sidney, 21 éves angol világszépe bikiniben szállt le a londoni repülőgépről, „Me­legem volt — mondotta — s különben azért jöttem Biar- ritzba, hogy új fürdőruha-mo- .delleket mutassak be”. Randevú a Kilenclyukú hídnál — Gilisztával indul? — Nem. Mű­anyag-csalival. — Az is jó, de én már csak annál maradok, amivel kezdtem. II — A Pannónián elviszem az asz- szonyt is, hogy ki­csit hadd lásson ő is világot. Ne pe­reljen, ne emleges­se esztendő végéig, hogy egész nyáron sem mentünk se­hová ... 1 — Jaj, dehogy vinném magam­mal a feleségem! Amilyen peches ember vagyok, előfordulhat, hogy megint nem fogok mást ... mint a bot végét. S akkor aztán lenne mit hallgatnom haza­felé, meg utána, itthon. .1 — No és? Szid­ná, szidná, de leg­alább elhinné vég­re: ilyesmi is elő­fordulhat a hor­gásszal, s biztosan nem kételkedne azután abban, hogy hol töltötte a na­pot?! Elkapott beszél­getés a műhely­ben, egyetlen vil­lanás a nagy ké­szülődésből. — Hová mennek a szövetkezeti hor­gászok? — A Hortobágy- ra, ahol a ktsz-dol- gozók idei hor­gász versenyét rendezi a megyei KISZÖV. Szeptem­ber 5-én "reggel fél ötkor lesz a talál­kozás a Kilenclyu­kú hídnál, öt óra hosszat tart a ve­télkedő, utána ér­tékelés, díjkiosztást lesz, s délben kö­zös ebéd a Horto­bágyi Csárdában: — Jó fogást# horgászok! — Szerencse dol­ga .„ (—ni) SIMKÖ MAGDA: <$ze? ki sem mozdult a fotelből. — Nem jössz? — kérdezte és vár. — Nem — hangzik a válasz. — Ez az utolsó szavad? — A legutolsó — jelenti ki az asz- szony határozottan várja a to­vábbi ostromot. — Jó — feleli a férj, s megy. (Teúristen — ijed az asszony — itthagy! De nem. Az előszobából be­szól:) — Annus! — Tessék! — Gyere ki! Az asszony felugrik, detépé- sei már kiszámitottan lassúak. Lassan nyitja ki az előszo­bába vezető ajtót is. A férfi szólal me% — Ha még egy­szer hívlak, akkor sem jössz? A nő szíve ujjong* de arca mozdulatlan. — Ügy! — gondolja — szó­val jó lenne, ha mennék? De nem oda Buda! — s dacosan feleli: — Akkorse! — Jő! — mondja a férfi, s becsukja maga mögött az előszobaajtót. 1 Az asszony most már túsz- szamehetne a szobába, akár köthetne is tovább,: de nem mozdul. Figyeli a~távolodó lé­péseket, számolja a lépcsőket — Egy, kettő, három, hét, ti­zenkettő, egy, kettő, három hét, tizenkettőEz tényleg elment! Fájdalom szorítja össze c szírrét. Ügy érzi, az egész vilái bánata két gyenge vállára ne hezedetb Elment! Nélküle! Pe„ hah, mi az? — Halló! HcOló! — az ut­cáról kiabál valaki. — Vajor ki lehet? — A nő az ablakhot lép, elhúzza a függönyt, kiha­jol. „ö” áll ott, szemben, a má­sik oldalon. A fiatalasszony szíve diadalindulót ver. Most kérni fog, hogy jöjjek! A fehér ruhámat veszem fel, a pi­ros sálat, a drapp táskát.. tíz perc az egész... gondolja és — mit akarsz? — sóhajtja o férfi félé. Az nem néz fél, úgy mondja: — Majdnem elfelej­tettem ... légy színes fizesd ki a lakbért A pénz a konyha- szekrényben van. Baloldalt há­tul. — Jó. — feleli az asszony halkan, s mozdulni sem tud a megdöbbenéstől. Végül lassan oldalt fordítja a fejét, így ar­cába süt a nap. (— Napozok Végeredményben miért ne? — s közben hallja, hogy férje el­indul.) — Te! Várj csak — kiáltja. A másik megáll. — Mit akarasz? — Zsebkendőt vittél? A férfi megtapogatja a zse­beit. — Hm. Igen. — S nem moz­dul Mire vár? — Hátakkor... szervusz... — leheli a nő s becsukja az abla­kot . ★ Az asszony beül a férfi fo­teljébe s egy pillanatig cLer- vriedten néz maga elé. Aztán felugrik, ledobja pongyoláját■ gyorsan előrángatja a fehér ruhát, a sálat, a drapp táskáti Öltözködik. A lépcsőházban fésülködik. Rohan, rohan le a lépcsőn. — Elment nélkülem? Es is elmegyek nélküle! Éppen leér a földszintre- mi­kor férje belép a kapun s el- úllja az útját: — Mehetünk, Annus? — Igen ...— rébegi az teszt szony és mennek. dezni akar ilyen játékokat, ak­kor a színháznak lesznek elkép­zelései, s együtt, közösen meg is valósíthatjuk azokat. Én is megvalósítható, jó ötletnek tar­tom a várban megrendezendő nyári programot. Ügy gondo­lom, Eger méltó egy ilyen nagy­szabású nyári program meg­rendezéséhez. Híre is indokolja ezt. , — Beszélgetésünk során többször említette, hogy bízik az egri közönségben és hogy Eger jó színházi város lehet­ne. Ugyanakkor pedig köztu­dott, hogy egyik lelkes híve a miskolci és az egri színház egyesítésének. — Igen, híve vagyok, de ez nem jelent semmiféle ellent­mondást. Tulajdonképpen úgy is mondhatnám, hogy nem az egyesítésnek vagyok a híve, hanem a jó színháznak. A jó színház egyik előfeltétele pe­dig hogy összevonjuk erőinket. Ezt a célt szolgálja a színházak öszevonásáról szóló határozat is. — Az egri közönség bizo­nyára nem fogadja lelkese­déssel a színház összevonásá­ról szóló hírt. Eger város rangjához a színház is hozzá­tartozik. — Nem az adja a rangot hogy kié a színház, hanem az, hogy valóban jó színház legyen. A közönség száméra nem az a döntő, hogy Miskolcon, vagy Egerben van-e a színházigazga­tó irodája, vagy melyik város­ban laknak a színészek. A mű­vészi színvonal a fontos. És ha megvalósul a két színház teljes összevonása, akkor nemcsak Egernek, hanem Miskolcnak sem lesz külön-külön önálló színháza, hiszen az új színház a két városé lesz­“ A közönség joggal tart­hat attól, hogy a Miskolcról „kiránduló’’ színészek csupán tájszékhelynek tekintik majd a várost. — Ettől nem kell félni. Az új összevont színháznak két egyenrangú központja lesz: Eger és Miskolc. Nem szabad elfelejteni, hogy ez a két vá­ros rendelkezik az ország két legújabb, legmodernebb, s hozzá tehetem: legszebb szín­házépületével. S nem szabad azt gondolni, hogy majd a Miskolcon már lejátszott da­rabokat hozzuk Egerbe. Meg­osztva tartjuk a premiereket. Amíg a színház prózai gárdája mondjuk Miskolcon játszik, addig Egerben operettbemuta­tót tartunk. És a színház itt marad Egerben, és Gárdonyi Géza Színház lesz a neve,­Összevesztek. Ügy volt, együtt elmennek valahova. — Természetesen — határozta el a fiatalasszony — én most már nem megyek vele. Nem és nem! Talán... so­ha... többé... Még van idő a készülődésig. Az asszony kötöget, a férj ol­vas. Csend. Közeledik az indulás ideje. A férj leteszi a könyvet, fel­tűnően nagyot sóhajt, s olyan fesztelenül nyújtózkodik, mint­ha egyedül lenne. A szekrény­hez megy. Előszedi a ruháját, kivesz egy tiszta inget, nyak­kendőt keres, zokni után ko­torász a fiókban. Az asszony figyeli. — Most persze, elő tudja egyedül szedni a holmi­jait... — gondolta. A férj fü- työrészve öltözködik. Az asz- szony nem mozdul. A férj nem szól semmit, ellenben közben elkészül, s már a kabátját húzza .Az asszony szívdobogást kap. A férj lassan, elgondolkozva igazítja nyakkendőjét a tükör előtt. Ügy tűnik, mintha aka­rattal húzná az időt. Mikor a kalapja után nyúl, az asszony megszólal: — Én nem megyek veled! A férfi meglepődve néz az asszonyra, mint aki most ve­szi csajt észre, hogy az közben bármilyen összevonás után, mint ahogy a miskolci is meg­marad Nemzeti Színháznak. A változás csupán annyi lesz — és hangsúlyozom, ez a leg­fontosabb — hogy egyformán jobb színházat, jobb előadást kap mind a két város közön­sége. Nem nehéz elképzelni mennyivel jobb lehet például egy Németh László-dráma előadása, ha a két színház nem külön-külön rendezi meg hanem a szereposztásnál a két társulat színészei közül válo­gathatjuk ki a szereplőket. Vagy mennyivel fényesebb, gazdagabb lesz egy revűopé- rett kiállítása, ha nem külön- külön csináltatjuk a díszlete­ket és a jelmezeket. — Tudomásunk szerint a megyei tanács vb hozzájá­rult a két színház összevoná­sához. — Igen, kísérletképpen egy esztendőre. De ebben az évad­ban már lényegében semmi nem változik: nem tudjuk megvalósítani a teljes össze­vonást. Egerben is, Miskolcon is külön-külön szerződtettük a színészeket, külön hirdettük meg a színház műsorát, így a két színház összevonásának csupán gazdasági előnyei mu­tatkozhatnak meg ebben az évadban. — A színház programját ismeri a közönség. Szeret­nénk hallani, mi lesz a be­mutatók sorrendje. — Gárdonyi Fehér Annájá­val nyit a színház, majd a Mágnás Miska következik. November 6-án bemutatjuk Csehov Sirály című drámáját november végén pedig Fényes Szabolcs Maya cimű 'nagyope­rettjét. A primadonna-szere­pet Petress Zsuzsa játssza. December közepén Simon György Jászai-díjas művé­szünkkel a címszerepben szín­re kerül a Cyrano. Majd ja­nuár elején Lőrinczy Éva fő­szereplésével egy zenés vígjá­ték: Nádas—Maugham Imá­dok férjhez menni.- Gywrkó Géza szatíráját január végén mutatjuk be. Februárban pe­dig Kovács Mária Jászai-díjas művésznőnk és Huszár László főszereplésével A vágy villa­mosát. A további bemutatók sorrendjét még nem állítottuk össze. Reméljük, Eger és a környék közönsége jól vizs­gázik az új színházi évad­ban. S a gyöngyörű színházi épület valóban Thália ott­hona, sőt több annál, a város kulturális központja lesz. Márkusz László '■ ennél. Reméljük, az idén elér- : jük az ötszázat is és diákbérle- : tünk is lesz vagy kétezer. De ■ hangsúlyozom, számunkra nem • mindegy, hogy milyen közönség ül a nézőtéren. Az a közönség, : amely a harmadik felvonás ■ után már elfelejti az egész elő­adást, amelynek nincs vélemé­■ nye a bemutatott drámákhoz, az annyi, mintha nem is len­ne.. — Ebben nem értünk telje­sen egyet- Hisz színház és kö­zönség jó kapcsolata hosszabb, állandóbb folyamat eredmé­nye és hogy a közönség ho­gyan távozik a színházból, az elsősorban a bemutatott drá­mától, az előadástól függ. El­sősorban az előadástól függ, milyen maradandó élménnyel távozik a közönség, megérin­tette-e őt a színház varázsa? — Ezt nem tagadhatjuk. Hi­szen már Petőfi is megírta szí­nész korában: Pártolj, közönség és mi majd haladunk. Mire a közönség: Haladjatok és mi majd pártolunk. Mi, a magunk részéről, min­denesetre elkezdjük: igyek­szünk jól játszani. Mi sugá­rozzuk majd a színpadról a mű­vészet impulzusait, csak legye­nek megfelelő „antennák”, ame­lyek felfogják ezeket. — Ismét visszakanyarodtunk az előbbi témához. Az értő közönség nem születik. A szín- háznak az is a feladata, hogy nevelje saját közönségét és meg kell mondani, hogy e té­ren évekre menő a színház adóssága. A könyvtár páldául már a kis iskolásokkal igyek­szik megszerettetni a mesés­könyveket, miért nem teszi ugyanezt a színház? Miért nem iktat be gyerekelőadáso­kat? A mesejátékoknak nagy a közönségük és sikerük len­ne. Nem beszélve arról, Hogy ezrek és ezrek már a gyer­mekkorban megszeretnek, megszoknék a színházat. — Ezzel egyetértek. Csakhogy egyetlen színház sem iktat be hivatalos programjába gyer­mekelőadásokat. De a gyerekek számára nem az a fontos, hogy hivatalos-e az előadás, vagy sem. Itt a színház, itt vannak a színészeink. Tessék! Kezde­ményezzen a szakszervezet, a KISZ, vagy az úttörők! Akár minden vasárnap délelőtt is rendezhetnek ifjúsági matinét- Színészeink szívesen vállalják ezt a feladatot — Ha már az adósságnál tartunk, érdemes megemlíteni azt is, hogy évekkel ezelőtt működött Egerben a Kelemen László Irodalmi Színpad. Sok hibával, de mégis volt. Most egyáltalában nincs. Aztán a kabarészínpadnak is vannak hívei. Alkalmanként érdemes volna egy-egy kabaréelőadást tartani. És itt vannak a vár­játékok! Miért ne lehetne a programot úgy összeállítani, hogy — számítva a nagy ide­genforgalomra — augusztus­ban rendszeres szabadtéri elő­adásokat rendezzen a színház. — Mindez lehetséges. De is­mét • hangsúlyozom, ehhez igény, érdeklődés, megfelelő színházi közvélemény kell. Ha például az irodalmi színpadot kezdeményezné, mondjuk a TIT, esetleg más szerv, vagy intézmény, színészeink, rende­zőink örömmel rendelkezésük­re állnak. Mi hivatalosan csak kétszáz előadást tartunk. Az év többi napja szabad! Szeretném hangsúlyozni, hogy ez nem az anyagaiakon múlik. A kabarénál már más a hely­zet. Ezt már a színház is vállal­hatja, sőt még ebben az évad­ban is műsorra tűzhetünk egy kabarét, ha vannak a városban olyan emberek, akik meg tud­nak írni egy műsort, akik szel­lemesen tollhegyre mernek tűz­ni olyan sajátságosán helyi, ak­tuális problémákat, amelyek foglalkoztatják a város közvéle­ményét Enélkül nincs kabaré, mert ezt a műfajt nem szabad Budapestről adoptálni. Ami a várjátékokat és a nyári programokat illeti, ez nemcsak színházi, ez elsősor­ban egri ügy- Ha a város ren­Évad eleji beszélgetésre kértük Lendvai Ferencet, az egri Gárdonyi Géza Színház igazgatóját, hogy választ' kap­junk néhány, olvasóinkat érin­tő kérdésre. Az első kérdés az elmúlt évadról szól: milyennek ismer­te meg az egri közönséget? — Jómagam egy Egeméi ki­sebb városból, a 28 ezer lakosú Veszprémből jöttem ide. Eb­ben a dunántúli kisvárosban sikerült olyan színházat csinál­nunk, amely felkeltette a város közönségének érdeklődését. Bí­zom abban, hogy Egerben, is le­het ilyen színházat csinálni. Al­kalmas erre a színház művész­gárdája, de a város közönsége, lakóinak összetétele is. Mintha az elmúlt színhá­zi évadban az egri közönség nem igazolta volna teljes egé­szében ezt a megállapítást? Gyakran voltak olyan előadá­sok, amelyeket elég gyéren látogatott a közönség. — Ez igaz, de az elmúlt éva­dat nem szabad teljes értékű­nek venni. A sok huzavona, ké­sés a színiház avatásával, befo­lyásolta a közönséget. Nem be­szélve arról, hogy Egerben csu­pán egy fél szezonnyi időt ját­szott a színház. — De ennek a fél szezonnak sem volt szerencsés a műsor­összeállítása. Három próza egymás után. ■. — Ez is igaz. De én elsősor­ban nem a közönség számát ke­veslem. Nemcsak az dönti el egy színház létét, sikerét, hogy hányszor játszanak egy dara­bot. Inkább az, hogyan hat az emberekre a bemutatott mű, a színészek játéka. Tudja-e for­málni a színház a közvéle­ményt és szívügye-e a város­nak, közügy-e a városban a színház? Elmondok egy példát. Rendeztünk mi Egerben egy jó Tragédia-előadást. Igaz, töb­ben is megnézhették volna. De én mégsem ezt kifogásolom. Jobban fáj, hogy nem kavart megfelelő vitát. Eger iskolavá­ros. Milyen jó alkalom lett vol­na ez az előadás arra, hogy diá­kok, pedagógusok, a színészek és a nagyközönség kicseréljék Véleményeiket Madáchiéi, a Tragédiáról s magáról az elő­adásról is. Szerintem itt kezdődik az ér­deklődés. Ez lenne az igazi szín­házi közvélemény. Hiszen a színház mindig alkalmas arra, hogy felpezsdítse a várost. Meggyőződésem, hogy Eger is alkalmas arra, hogy színházi város legyen- Lehet Egerben olyan színházi közvéleményt kialakítani, ahol vitát, sőt vi­hart is kavar egy-egy bemuta­tó. ßs őszintén megmondom — s gondolom, ezt a véleménye­met osztja valamennyi színhá­zi szakember — ilyen színházi közhangulatban még megbukni is érdemes egy-egy darabbal. <=* Az idei évad műsortervét remélhetőleg nem a bukások jegyében állították össze. . — Nem, legalábbis remélem, hogy nem. Idei műsortervünk­kel szélesebb igényt akarunk kielégíteni. Bevallom, közön­ségsikerre is számítunk, de el­sősorban kíváncsian várjuk, hogyan fogadja a közönség az egyes bemutatókat, mi lesz a véleménye? Mit 4zól például Németh László A nagy család című drámájához, vagy Tenne- see Williams A vágy villamo­sához, hogyan fogadja majd a közönség Csehov Sirályát, Gár­donyi Géza Fehér Annáját, vagy Rostand Cyranóját? Helyi ősbemutatót is tartunk ebben az évadban. Bemutatjuk Gyurkó Géza Vannak még cso­dák című szatíráját, amelyben az író szellemesen figurázza ki az élet apró, groteszk megnyil­vánulásait. A színház legjobb erőit csoportosítja ehhez az ős­bemutatóhoz és kíváncsian vár­juk, hogyan fogadj ált az egriek egy helyi író szatíráját. A most kezdődő évadban, be- ’ vallom, nemcsak a színház ■Vizsgázik, de a közönség is. Vannak már biztató jelek. Ed­dig már köze! 400 felnőtt bér­letesünk van. Az elmúlt négy esztendőben még nem volt több

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom