Heves Megyei Népújság, 1965. július (16. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-28 / 202. szám
Szívfájdalmam, Hirosima Az első bombatámadás után tizenhét évvel már lüktető életű világváros Hirosima. A tokiói újságíró, aki az első A-bomba áldozata után kutatott, lépten-nyomon a harsogó élettempóba ütközik. A bárok öntik az italt, a lányok folyton a táncra gondolnak és szerelmesek, a forgalom óriási, a plakátok — valóságos feliratdzsungel az utcák mindkét oldalán — az ipari Japán fejlődését szuggerálják. Az újságíró kénytelen többször nekirugaszkodni, hogy lapja megbízását valahogyan teljesíteni tudja. A hirosímai múzeum állandó kiállítása, a bomba áldozatait kutató kórház munkája csak egy kis részlet ebben a viharosan élő városban. Akik személyesen megkapták és túlélték ama tizenhét év előtti pillanatot — a XX. század egyik legkegyetlenebb időegysége ez! — takargatják végzetes sebeiket. Akik utána születtek és arcukon, bőrükön hordják itt-ott az atombomba taszító bélyegét, megszokva hordják azt, s azzal együtt élnek — köznapiam Ki-ki maga módján viseli el végzetes sérüléseit. Az egyik csinos lány például azt mondja: mindenkit érhet baleset — és táncba fut, mert a fiú türelmetlenkedik. Ma már kevesen vannak, akikben ez a pillanat annyira méyen és halálosan sebezett mint Akiko esetében. Testén ruha takargatja a hegeket, az egykori sérülések azonban magányra kárhoztatják őt. A boldogságot a szemérem, a szégyen és a mások írtózatától való félelem rabolja el tőle. Nem vádol Akiko senkit, csak megalázottnak érzi magát. Szenved az elérhetetlen beteljesülés miatt. A társadalom kitaszítottjának érzi magát. Elvegyül a mindennapi életben, tűri a pletykákat és az erkölcsi megalázást. A lélek ugyan vállalkozna rá, de a test végzetes gyengesége nem engedi szárnyára Akikót. A japán film rendezője, Kimisaburo Yoshimura, pátosz nélkül indítja el történetét. Kamiya, a tokói újságíró végigvándorolja az összes lehetőségeket, hogy tizenhét évvel az A-bomba ledobása után milyen nyomok maradtak Hirosimában. Ez a frissen induló kutatás azonban lélektanilag nem a magasságok felé építkezik. Mintha valaki egy nagy építkezés során folyton újból rendezné a földszinten a téglákat és nagy sétát tartana körülöttük. Az újságíró elfárad a vándorlásban, s egy-egy riporteri szakasz után a néző figyelme is lankad. A sokáig felszínen mozgó érdeklődés harsogóbb képei után a véletlen szerelem hozza meg a téma és az újságírói riport megoldását. Ez a megoldás vonzó részleteivel együtt sem meggyőző — a szándékhoz és a kegyetlen történelmi pillanathoz képest. Pedig a rendező tiszta lelkiismerettel nyúl a mai világot foglalkoztató kérdéshez. Akiko felveszi az apály idején partra kerülő kavicsokat és szétmorzsoltatja az újságíróval, akinek meg kellene értenie, miért is hiábavaló minden emberi ragaszkodás. A pusztuló múlt finom szimbólumaképpen — utcán és lakásban — csaknem kizárólag a pusztuló Akiko öltözik a hagyományos japán ruhákba, míg a felejtő és a mára, vagy előre néző ifjúság európai ruhát hord és iszik. Ez a japán film kevesebb, mint amit akár a franciák, akár az amerikaiak kifejeztek eddig filmjeikben Hirosimáról. A riport-megoldás lassú és hosszas bevezetésnek tűnik egy ismerős szálakból összeszőtt szerelemhez. Amiért mégis megmarad néhány kép emlékezetünkben ebből a fimből is, az George O’ Haranak, az operatőrnek és az Akikót játszó Ayako Wa- kaónak köszönhető. Az operatőr sokszor és eredetien és kitűnően szerkeszti képeit, a premier plánoknál ügyelve a lélektani adottságok pontos kifejezésére. Ayako Wakao bája és egzotikus japán szépsége a riporteri izzadások közeiben lekötötte figyelmünket. A férfi főszerepet Jiro Tamia alakította. Nagy témához, nagyvonalú feldolgozások és megannyi jó írás után csak az nyúljon, aki saját élményét, teljes művészi biztonsággal és eredetiséggel tudja megvalósítani. Így és itt a középszerű megoldás nem tett kiváló szolgálatot a nagy gondolatnak. (farkas) Istenes cirkusz Keresztelő 20 méter magasban,, Hannover egyik terén. A nyugatnémet Hannover egyik terén, 20 méter magas- ban, több száz néző előtt — különös mutatvány ment végbe. Istenes cirkusznak nevezték el a nézők a produkciót. Egy artista testvérpár, Peter és Henriette Traber, egy csecse- v' í mőt vitt fel a ki feszített kötélre. Vállalták a kisded kereszt- ''. apaságát és keresztanyaságát s * a keresztelő c fura módját „ha- " gyományosnak” minősítették. ó A Quick című magazin, amelynek fotoriporteré az eseményt megörökítette, feltette azonban a kérdést: „Szükség van-e az istennek efféle cirkuszi számokra?” A nézők szen- zációéhes része nem tiltakozott, a pap sem, hiszen Peter Traber az egész „mókát” veszélytelennek nyilvánította. Sajna, két héttel később, a fiatal és jobb sorsra érdemes Peter Traber lezuhant a magasból és szörnyethalt. Újdonsült keresztapasága nem tartott sokáig. Az elvetemült szülők csak ekkor döbbentek rá, milyen veszedelemnek tették ki csecsemőjüket. „Lehet-e szenzáció a szentség?” — tette fel a Quick a további kérdést. Kérdésében benne van a felelet — súlyosan és elmarasztalóan. Milyen lehet azoknak az embereknek a „lelki élem”, akiket már csupán mm A „szabadnapos” kalauz Az autóbuszon — sok ismerőst szerzett... S mert egy idő óta nem látni már, ez is, az is megkérdezi: hol van Laci bácsi? A válasz mindig ugyanaz. Egyszerű szavak: Gerencsér László kalauz nyugdíjba ment. „Szabadnapos...” Szegre került az egyenruha, emlékké vált a hosszú szolgálati idő: — 1933-ban kerültem a MÁVAVT-hoz, hogy hátat kellett fordítanom tanult szakmámnak, az asztalosmesterségnek. Abban az időben nehéz volt a megélhetése egy magamfajta segédnek, ezért úgy gondoltam, hogy máshol nézek kenyér után... Harminchatig csak kisegítő kalauz voltam: hol behívtak, hol nem. Aztán véglegesítettek. 1936-tól megszakítás nélkül dolgoztam. Tizenhat évig forgalmista is voltam! — Őriz valami különös emléket? — Sokat... Az egyiket 1941. augusztus 17-ről hoztam magammal. Noiret Arnold miniszteri osztálytanácsos úr személygépkocsija elromlott, s egyik kollégámat kérte fel, hogy javítsa meg. Igen ám, de a kollégának mennie kellett volna! Szóltam is nyomban, hogy induljon csak a dolgára, hagyja a kocsit! Vesztemre tettem... A tanácsos rám förmedt, s úgy leteremtett, hogy szólni sem tudtam a meglepetéstől. S a szidással — úgy látszik — nem érte be, mert ráadásul, a kirendeltségen keresztül még meg is büntetett: 10 pengőre„. „A rossz magatartásért?’. — Mennyi volt a fizetése a múltban? •— A fizetésem? — legyintett keserű kacajjal — bizony, azt csak úgy emlegethetem, ha mellé teszem a borravalót is. Mert az sokszor duplája volt a fizetésemnek...! — Mennyi nyugdíjból él? — Tisztes összeg: 1266 forint. Elégedett vagyok vele. De azért, nem tagadom, egy kicsit több megbecsülésre számítottam. Szinte alig vette valaki észre, hogy nyugdíjba ment az öreg Gerencsér... Ha sofőr barátaim és a törzs utasok nem búcsúztatnak — ajándékukat ezúton is megköszönöm — mondhatom, hogy akkor csak úgy, egyszerűen véget ért a pályám- Megszokott, mindennapi munkám, amit olyan nagyon szerettem... Amitől oly nehezen váltam meg... S bizony az is jólesett volna, ha meghagyják a szolgálati idő alatt élvezett kedvezményes utazási jegyem. Néha-néha mentem volna erre, arra.~ A „szabadnapos” kalauz mostanában mindig otthon van már. Dolgozgat a ház körül, kis unokájával foglalkozik, és pihen. S néha talán gyors járású, messzi utakon futó autóbuszokról álmodik. Meg az utasairól... Gyenes István A keresztelő pillanata távlencsével fotográfáivá. JUGOSZLÁV v. Vereséggel kezdődött... Aggodalmunk valóra vált. 5:2 arányú vereséget szenvedtünk, nagyon mérsékelt teljesítmény után. A találkozó előtt a két kapitány zászlót cserélt, majd bemutatták a játékosokat. Bolya nevének említésekor mozgolódás támadt a nézőtéren, s amikor az apró termetű egri fiú a vízbe ugrott, ütemesen felcsattant a biztatás: — Bója... bója... — ami horvátul színest jelent. Laci nem volt hálátlan a biztatásért, a vereség ellenére is kitűnően, ötletesen játszott. Mellette a fiatal Baranyai állta meg jól a helyét. A jugoszlávok egyébként két góljukat is emberelőnyből érték el, a harmadik egy rossz átadás, a negyedik a gyenge világítás (Denk Jancsi „bevett” egy távoli lövést) következménye volt. A mi részünkről Ringelhann és Utassy volt eredményes és még két kapufát értünk el. Bizony, kissé szomorkodtunk a mérkőzés után, s amíg a játékosok az öltözőben édes vízzel öblögették szájukat — kiültünk az uszoda melletti parti sziklákra, amelyeket lágyan simogatott az Adria kristály- tiszta, hűs vize. Félholdnál nem megy a játék Csivincsik intéző törte meg a csendet — Ez az idő nem is kedvezhetett nekünk ... — A törökök biztosan nyertek volna ... — 1 — Félhold van! Bracs szigete fölött valóban ott baktatott az ezüstös félhold. Splitben három I. osztályú vízilabda-csapat van: a Jad- ran, a POSK és a Mornar külön külön tengeri uszodával rendelkezik s mindegyiküknek megvan a külön szurkolótáboruk is. Igaz, a Mornar szurkolói nem valami jól vizsgáztak előttünk a Mornar—Kotor Primorac bajnoki mérkőzésen, amelyet mi is megtekintettünk. A hazai tengerészcsapat fekete, a vendég Primorac fe-, hér sapkát viselt, s alig kezdődött el a játék, fölöttünk a lelátón egy jó száz főnyi csoport elkezdte biztatni a koto- riakat: — Bljeri... bljeri ... Azt hittük, hogy a Primorac szurkolói, akik elkísérték csapatukat Splitbe, de aztán kiderült, hogy a helybeli tengerészek, akiket a rendezők nem engedtek be ingyen ... Hiába volt azonban a nagy biztatás, a jó formában levő, gyors Mornar 6:3 arányban győzött s a góloknál riasztópisztolyok ropogtak a tribünökön. A tengerészek csapatában ismerősnek tűnt a 4-es sapkát viselő játékos, akit elsőnek Denk Jancsi ismert fel. A válogatott Rosics volt, aki — mint kölcsönjátékos — Egerben is járt a POSK csapatával. A délelőttöket a tengerparton töltöttük sok ezer más fürdőzővel együtt. A fiúk messzire beúsztak a vízbe és élvezték a hullámok játékát. Szép lassan barnára sült az lyérői előkerült a jóféle hazai .„ Olajban sült kagyló és csiga... Egy ízben Splittől 15 kilométernyire egy tengerparti halászcsárdába vittek el bennünket vacsorázni. Evés előtt kitűnő minőségű vörös és fehér dalmát borokat szolgáltak fel, majd általános megrökönyödésre hozták az első fogást: olajban sült kagylót! A vendéglátók mosolyogva biztatA nyílt tengeren — útban Hvar szigete felé — egri fiúk és az árnyékban ülő jugoszláv kapitány barátkoznak a yacht orrában. egész társaság, már semmiben sem különböztünk a splitiek- től, akik egész ott-tartózkodá- sunk alatt előzékenyek, udvariasak voltak velünk szemben. A kiadós fürdés, napozás, edzés után alaposan megnőtt az étvágy. Ringelhann Gyuri- éknak sokszor meg sem koty- tyant az ebéd és a vacsora — ilyenkor aztán a táskák méták, hogy csak nyugodtan kóstoljuk meg, nagyon finom! Fenntartással és óvatosan fogyasztottuk el az első darabot — de valóban érdekes, jó íze volt, s így gyors egymásutánban kiürült minden kagyló. Néhányan még a borssal fűszerezett mártást is kitöröl- gették a friss barna kenyérrel, gondolva, hogy nem lesz más. Tévedtek) Néhány, pere Jamitzfcy plébános, a szentséget kiszolgáltató pap, egy tűzoltólétrán szintén felmászott a magasba. Szerencsésen odaért a szerencsétlen csecsemőhöz és az ámuló nézők szeme láttára a keresztelést elvégezte. Ez a bátor pap „hősiesen” kockáztatta mind a maga életét, mind pedig a csecsemőét. múlva sült tengeri halakkal árasztották el az asztalt, s amikor az is elfogyott, jött a Jő sláger”, a sült tengeri csiga. Ez volt a legjobb ízű, de már csak egy-két vízilabdázó bírta az iramot és birkózott a csigával. Persze olyanok is akadtak, akik pusztán előítéletek alapján meg sem kóstolták az Adria ételkülönlegességeit. A fiúk szerint elég rosszul tették... Vacsora után derült ki, hogy a dalmátok milyen szépen, összehangoltan tudnak énekelni, illetve, hogy mi mennyire nem ismerjük legnépszerűbb népdalaikat sem Így hát hamar abbahagytuk a versengést és hallgattuk a szomszéd asztalnál ülők szép, finom, több szólamú szerb, görög, dalmát, mexikói dalait s a hangulat csak fokozódott, amikor a POSK vezetői apró ajándéktárgyakkal kedveskedtek az egri sportküldöttség tagjainak. Splitben még kétszer szállt vízbe a csapat s mindkétszer döntetlenül mérkőzött a POSK, illetve a Mornar ellen. Tegyük rögtön hozzá, hogy javuló játékkal. A POSK az első negyedben 1:0-as vezetésre tett szert, a gól nélküli második negyed után azonban előrelendült a Dózsa és két kapufa után Halmos szép egyéni akcióból egyenlített, majd ugyanő bravúros gólt „ragasztott” a splitiek hálójába. Ügy látszott, hogy sikerül megnyerni a találkozót, a hazaiak azonban az utolsó percben 2:2-re alakították a végeredményt. Ezen a mérkőzésen Halmos formajavulása volt örvendetes. ilyen eszközökkel lehet áj tatcs- ságra ingerelni? (■=* Somod y. József fFolytatjukI Ünnepi kiállítás Gyöngyösön Nagy érdeklődés fogadta Gyöngyösön az alkotmány ünnepére rendezett kiállítást* amely a Városi Művelődési Házban kapott helyet. Egy héten át sokan keresték fel a művelődési ház szakköri munkáját reprezentáló bemutatót. Mindenekelőtt a virágkiállításról kell szólnunk, amely lényegében nem is a különbözői virágok gazdag változatát vonultatta fel, hanem a lakásdíszítés lehetőségét csillantotta meg. Ifj. Juhász Ferenc, a Városi Tanács Kertészeti és Köztisztasági Üzemének főkertészé különféle nagyságú tálakban és vázákban rendezte el jó ízléssel kompozícióit, ezzel hangulatot tudott teremteni, és példát iá adott a modem otthon dekorálásának korszerű megoldására.' Gazdag anyaggal szerepeltek! a fotósok. Törekvésük az volt* hogy mai életünk sokféleségét, törekvéseit, szépségieit adják vissza a fényképeken. Legfontosabb témájuk maga az ember. A portrék közül Kovács János képe tetszett a legjobban* aminek szintén Portré címet adott az alkotója. Lírailag gazdag, jól komponált kép Deák József Kökörcsin című munkája. A kiállítás harmadik résziében a Szakszervezeti Székház képzőművészeti szakkörének néhány rajzát, illetve festményét láthattuk. Véleményünk szierint ez az anyag mennyiségileg és minőségileg sem adott megközelítő képet sem a szakkör tagjainak közismertein eredményes munkájáról. Inkább vázlatok, tanulmányok sorakoztak egymás mellett. A grafikák közül a női fejet, a festményeik közül a műteremsarkot ábrázoló képet dicsérhetjük. A művelődési ház a kiáHítáá megrendezéséért érdemel elismerést, és ez a vállalkozás annak bizonyítására is szolgált* hogy a képzőművészet iránt kellő érdeklődés nyilvánul Gyöngyösön in-
