Heves Megyei Népújság, 1965. július (16. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-27 / 201. szám

Legfőbb követelmény: a gazdaságosság (Folytatás az 1. oldalról) tavai, rendezésével és karban­tartásával. Június 30-ig a Köz­ponti Bizottság idevonatkozó határozatát eredményesen vég­rehajtottuk. Például a Mátra- alji Szénbányászati Trösztnél normakarbantartásból 3052 műszak megtakarítását érték el, amelynek gazdasági ered­ménye 268 400 forint. De né­hány Vállalatnál, például a Heves megyei Vas- és Fém­ipari Vállalatnál és a Heves megyei Bútoripari Vállalatnál magas a normat'eljesítés. Hely­telenül hajtották végre a nor­marendezést néhány kisipari szövetkezetnél. A járási és vá­rosi pártbizottságok rendszere­sen figyelemmel kísérték a normakarbantartás végrehaj­tását, menet közben segítséget adtak, de azt a tanulságot is levonta a beszámoló, hogy a jövőben gondosabban, körül­tekintőbben kell a normákat felülvizsgálni. Még mindig magas az úgy­nevezett „dolgozóktól függet­len” veszteségidő. Még min­dig nem fordítanak üzemeink­ben kellő figyelmet a veszte­ségidők feltárására, okainak elemzésére, és a megállapítá­sokat nem követik mindenütt kellő intézkedések. Rendszeresen folytatni kell a normakarbantartást, a veszteségidők felszámolá­sát, mert nem szabad még egyszer olyan helyzetet te­remteni, hogy általános normarendezésre legyen szükség. Megyénk ipari üzemeiben csökkent az igazolatlan mu­lasztások száma, de még min­dig magas az építőiparban. Szükséges, hogy következetes legyen a vezetés, a fegyelem­sértőkkel szemben ne legye­nek engedékenyek, szüntessék meg a liberalizmust. Minden vezető kötelessége, hogy éljen az új munkatörvényköny le­hetőségével és a dolgozók többségének óhaját teljesítsék: fegyelem és rend legyen min­den üzemben. Az igaz,, hogy a késztermék- készletek az önálló állami vál­lalatoknál csökkentek, de nö­vekedett a normafelettiség, a befejezetlen és félkész termé­kek állománya jobban növeke­dett, mint a termelés. A MÁV Váltó- és Kitérőgyártó Üzemi Vállalatnál 12,6 millió forintos növekedés következett, be az elfekvő készletek feltárása még mindig nem hozta meg a ki­elégítő eredményt. Pedig a bank hamarosan alkalmazni fogja a büntető kamatokat, összefoglalva: megállapította a beszámoló, hogy a készletgazdálkodás terü­letén nem tartottuk be tel­jes egészében a Központi Bizottság határozatait. Építőipar — beruházás A megye építőipara saját építőipari tervét 98,1 száza­lékra teljesítette. Lemaradt a Heves megyei tanácsi építő­ipari és a szövetkezeti építő­ipar. Viszont dicséret illeti az ÉM Heves megyei Állami Épí­tőipari Vállalatot, mert tervét 100,1 százalékra tejesítette. Javítaniok kell még a termelé­kenységet, és kellő anyagi ösz­tönzést, hatékonyabb ellenőr­zés útján főleg a minőségi munkára kell nagyobb gondot fordítani. Növekedett a beru­házások koncentrációja, így rövidebb idő alatt építik fel a lakásokat. Igen kedvező a Hatvani Cu­korgyár kazán- és cukoroldal beruházásainak gyors üteme, jól halad a hatvani kórház építkezése, de az ÉM 22-es Építőipari Vállalatánál lema­radásokat tapasztalnak, főleg az egri gyermekváros és fedett uszoda építkezésén. Sokat javult és eredménye­sebb lett a pártszervezeteink munkája, ez tükröződik az első féléves eredményekben — álla­pította meg a nagyaktíva-érte- kezlet. Az éves intézkedési tervek konkrétabbak voltak a korábbiaknál, bár egyik-má­sik helyen módosításra szorul­tak. A központi Bizottság 1964. december 8—10-ig határozatá­nak végrehajtását gyakran elemzik pártszervezeteink. Ma már — néhány kisebb üzem kivételével — nemcsak a ter­melési tervek teljesítését te­kintik, hanem a termelékeny­ségi önköltségi, ióvedelmező- ségi tervek teljesítését, a mun­ka minőségének javítását és a munkafegyelem megszilárdí­tását is napirendre tűzik. A pártszervezetek gyakran és kellő elemzéssel foglalkoznak az exportfeladatokkal. Az eredmények eléréséhez a dol­gozók többségének verseny­vállalása, főleg a felszabadu­lásunk 20. évfordulójára indí­tott munkaverseny és a szo­cialista üzem cím megszerzé­séért indított mozgalom nagy­mértékben hozzájárult. A be­számoló rámutatott, hogy a párt- és tömegszervezetek törekedjenek a szocialista munkaverseny hármas jel­szavának következetes meg­valósítására. A végleges eredmények kiví­vásához feltétlenül szükséges a gazdaságszervező és politi­kai munka állandó javítása. javítani és fokozni a közgazdasági szemléletet Az előadó a pártbizottság köszönetét tolmácsolta mind­Hozz* Ursitz József, a Mátraalji Szénbányászati Tröszt főmér­nöke az eredményekből és a kudarcokból vont le tanulsá­gokat. A tröszt üzemei a lig- nittermeléssel, — amely a fő profil — lemaradtak. Ez a kö­rülmény a termelési lehetősé­gek és a fogyasztói igények elégtelen összehangolására utal. Saját tapasztalatai alap­ján bizonyította, hogy a terme­lékenységet és egyben a gazda­ságosságot is csak akkor lehet növelni, ha rendszeresen, ha­vonta időelemzést végeznek. Szükséges, hogy a műszaki — gazdasági vezetők nyom­ban intézkedjenek. Ma már a követelményeket, az élet dik­tálja, hogy kihasználjuk a mű­szaki fejlesztés lehetőségeit. Számítani lehet a fiatal mű­szakiakra, hiszen a nagy beru­házások olyan célt olyan fejlő­dést mutatnak ifjúságunknak, amelyért feltétlenül érdemes tanulni és dolgozni. Szilágyi Antal, a Mátrai Hő­erőmű párttitkára hivatkozott arra az ellentmondásra, hogy a szomszédos külszíni szénbá­nyák és az erőmű célüzemek egymásra vannak utalva. Mégis — többszöri figyelmez­tetés után is — az erűmű kar­bantartását és a szénbányák termelését nem hangolják ösz- sze. De az erőmű a nehézségek ellenére is teljesíteni fogja éves tervét. Skultéti János, az Egyesült Izzó gyöngyösi gyáregységének igazgatója tömören elemezte az eredményeket és a hiányos­ságokat. Az adatokból és ta­pasztalataiból arra a következ­tetésre jutottak hogy a Központi Bizottság hatá­rozatát nem szabad mecha­nikusan alkalmazni, hanem annak szellemét értsük meg és azt kövessük. Ne csak a vezetők, ne csak a tervvel foglalkozók, hanem a végrehajtásban részvevők va­lamennyien értsük meg a leg­fontosabb feladatok lényegét. A konstrukció —, a technoló­gia tökéletesítéséből és a se­lejt csökkentésből tervezett normaóra megtakarításokat túl teljesítették. Az igyekeze­ten kívül ennek egyik oka az volt, hogy a tervezésnél a bá­zis adatait vették figyelembe. Márpedig a fejlődő vállalat inkább a következő év felada­tainak alapos elemzésére for­dítson nagy gondot. Bodócs János, az ÉM Heves megyei Állami Építőipari Vál­lalat párttitkára, a beszámoló­ban említett dicséretet az elő­legezett bizalom jeleként nyug­tázta. A vállalat kollektívája nevében elmondotta, hogy eleget akarnak tenni éves fel­adatuknak. Ehhez nagyobb munkafegyelem, és hatéko­nyabb irányítás kell — ez a dolgozók többségének vélemé­nye. Az építőipari feladatok ma már jóval nagyobb felké­szültséget igényelnek a mű­szakiaktól, mint pár évvel ko­rábban. Utalt a gazdaságosság és az életszínvonal közvetlen össze­függésére. De U ton-útszélen MERT AZ EMBER ne kia­báljon ki semmit. Azazhogy a kicsi rosszat lehet, sőt kell is kiabálni, hadd hallja és lássa a világ, milyen de kegyetlenül is rosszul megy az emberfia élete. Mert a nagyon rosszat úgysem lehet elkiabálni, — ott már nincs szónak, sírásnak teteje, az aprócska baj pedig még hasznot is hozhat, ha na­gyon megszánják érte az em­bert. Félreértés ne essék, ez nem az én filozófiám, minthogy a filozófia meglehetősen távol áll tőlem, vagy én őtőle, lévén azóta is borsódzásom az ilye­tén tudományok iránt, mióta a görög bölcselőkön buktatott meg kétszer is az élet, először a középiskolában, aztán meg az egyetem fura, ha nem is ura, de professzora. Így aztán a filozófus elmék iránt igen mély bennem a tisztelet, ülje­nek bár katedra, vagy egy öreg eperfa mögött, az árokszélen, mandzsettás ingben, avagy csak egyszerű zeignadrágban. Nagy t. Mihály és nem T. Mihály —ahogyan kijavított engem az öreg, belepislogva a magam által is alig olvasható saját írásomba — ilyen filozó­fus elme, s bárki beláthatja, aki már ült a szőlő végében, országút mentében szalonnát bicskázva —, hogy az ilyen ál­lapot igen kedvező a filozofál- gatásra. Lehet, hogy a görög bölcsek is így jöttek rá: nem lehet kétszer beleállni ugyan­abba a folyóba? — ’szén meg lenne az ember. Kerülközik valami. Mert az ember él, ugye, s ha él, akkor kell lennie valaminek, hogy megéljen, nem igaz? — nézett, rám sunyi szemmel az öreg jól körültapogatva szavaival, mint vásáron a ló tomporát, rugós-e, vagy sem. Ügy látszik, nem bizonyul­tam rugósnak! Felszúrt egy ka- tonányl kenyeret, rá egy fojto­gató nagy szalonnát, végül egy karika paradicsomot a menny­kő nagy bicska hegyére és be- húnytam a szemem —, de nem lett semmi baj. A haránt hin­tázó bajusz azt igazolta, hogy Nagy t. Mihálynak meg sem kottyan egy ekkora falat. Na­gyot nyelt: — ... mert ugye dolgozni mindig kellett. Uraságnak, ma­gamnak, most meg az elnök­nek . •. — DE HAT AZ ELNÖK — akarnám megvédeni a szövet­kezeti demokráciát, egyben rá­világítván a régi uraság és a mostani nagyüzem közti társa­dalmi és gazdasági különbség­re, de az öreg közbeint... — Nem kell éngem agitálni. Az uraság az uraság volt, az el­nök meg elnök. Az uraságat le­váltani nem lehetett, az elnö­köt igen. Bár — hunyorít hoz­zá, hogy érthetem tréfának, de komolynak is —, az uraságot én választottam, az elnököt, hát azt a járás. Nem eszik? Intek, hogy köszönöm, még tart bennem az ebéd, az imén­ti. Nagy t. Mihály nézi egy ideig a szalonnát: — Kétmázsás volt. Juci. Ér­tette a nevét, képzelje el. Hogy de milyen is az ember, vagy- hogy inkább az asszony. Oda- állt az ól elé és elkezdte hívni, hogy gyere csak, Jucikéin. - cccccc... gyere.", 1 gyere... Emmag jött Buta állat, vagy nagyon bízott az emberben? Lám, ugye az oktalan bizalom se nagyon jó... Az uraságban sose bíztunk, azzal tudtuk, há­nyadán állunk — vet egy nagy fordulatot a bizalom hátán- ö uraság volt, mi napszámosok. Az elnök az más. Az mifélénk. Az, ha becsap, félrevezet, az más dolog ám, kérem... — Hát olyan ember az elnö­kük? — Ez nem. Ez nem olyan. De — tartja fel a bicskát —, olyan is lehetett volna. S akkor hogy néznénk ki. Sehogy. Mert be­szélnek a népek, néha buták, mint az ángyom kotlósa, de a végén mindenki tudja, hogy mi függ az elnöktől... Megsza­kadhat az ember, aztán még­sem jut valamiről valamire, hanem csak a valamiről sem­mire ... Az elnök nekem ne kapáljon, hanem gondolkod­jon. Azért elnök, nem igaz? — kattintja össze a bicskát, aztán felnéz az égre megszokott, ősi mozdulattal. Az úton autók suhannak el. Mint valami furcsa, zúgó. de sokszínű sfereg. Szürke. Kék, fehér, fekete, piros, még zöld is ... Személyautók egymás után. C-rendszámos a legtöbb­je. — JÖNNEK ÉS ROHAN­NAK tovább. Nem rossz. De megtanulták a módját. Több az autó, mint ló volt valamikor, istenuccse több. — Irigyli őket? — Irigyli a kórság. Csak lo­holjanak. Meg aztán tán egy se báró ezekből, vagy uraság ... A vejemnek is van kocsija ... Felica .:. vagy mi a kórsága Szép kocsi. De nem tetszik néki, valami Tannusszért, vagy hogyhívjákért töri a nyavalya; Engem olyan koromban egy bicikliért vert meg lőccsel az apám, igaz, hogy még nem voltam a magam embere, de nem is kaptam meg a biciklit ;.. ö meg autóért nyavalyog. Ide a kést nyakamra, hogy meglesz az az izé..; Tannusz is... — Hát magának? Rám néz, hogy ugratom-e, de komoly arcot vágok, pedig ép- penhogy ugratni szándékozóm az öreget, s még kuncogok is csak úgy befelé, mert elképze­lem, hogyan nézne ki egy Ford Taunusz kormánya mögött, fő­jéhez nőtt kalapjával, hamis- kás, öreg paraszti arcával, amint éppen szürke bajsza egyik ágával indexel! — Hogy nekem? Azt kérdi? Hát éppen nekem is lehetne autóm ... Olyan olcsóbbforma is megtenné... De nem lehet, — PÉNZ NINCS, igaz? — Pénz? — méltatlankodik az öreg — pénz, az csak len­ne. De hát — hajol közelebb hunyorgó szemmel, hogy most én nem tudom, tréfál-e, ugrat-e az öreg engem, vagy komolyan gondolja —, de hát mégsem le­heti Tudja, még azt monda­nák, hogy jól megy az ember­fia dolga ebben a szövetkezet­ben. Hát ezért nem. Mert az ember ne kiabáljon ki semmit Főleg, ha mendegél a sorsa. Azt ne! — hajolt egész közel, hogy jól megértsem azt a ta­nácsot, amelyet száznyi ős örö­kített át belé. azoknak, akik az első félév: eredményekhez áldozatos munkájukkal hozzájárultak Ezután a soron következő fel­adatok megoldására hangzót el néhány gondolat. Felsorolt; a gazdaságosság és a termelé­kenység követelményének fon­tosságát és a megvalósítás jc néhány eszközét. Javasolta hogy a pártszervezetek és s gazdasági vezetők vonják le a2 első fél év tanulságait. Ha a ta­pasztalatokat taggyűlésen még nem vitatták volna meg, az! sürgősen pótolják. Nyomaté­kosan rámutatott a beszámoló hogy a takarékosság nem egy évre szóló nem kampányfel­adat. Pártszervezeteink javít­sák és fokozzák a közgazdasá­gi szemléletet. Ne csak azi nézzék, hogy az anyagi eszkö­zök adottak-e hanem mindig elemezzék, vizsgálják, hogy mibe kerül egy-egy célkitűzés megvalósítása. A megyei párt- bizottság véleményét tolmá­csolta a beszámoló, amikor hangsúlyozta, hogy az év elejér elkészített műszaki, politikai intézkedési tervek a felada­ászólások é: a gazdaságosság ne a kivi­telezőtől, hanem a terve­zők íróasztalánál kezdőd­jék. A beruházások koncentráltsá­gában előbbre jutottunk, de ez az eredmény még korántsem elegendő. A munkafegyelem kötelező a munkásokra, de minden műszaki vezetőre ki­vétel nélkül. Szükséges és hasz­nos a veszteségidők tanulmá­nyozása, de a szervezetlensé­gek és az állásidők önmaguk- tól nem szűnnek meg. A máso­dik félévben határozottabb in­tézkedések szükségesek a hi­bák kijavítására. Nem elegen­dő, ha egyesek levelekkel és feljegyzésekkel iparkodnak magukat fedezni. Ez csak a bürokráciát, a papírháborút növeli. Egyesek jelentést kér­nek és felesleges jelentéseket küldenek, pedig a munkát kell javítani — minden területen. Már most hozzá kell látni a téliesítés előkészítéséhez. Több segítséget kért az építőipar számára, mert három-négy ócska gőzgéppel a téliesítést nem lehet megoldani. Jó, egész­séges, egységes szemlélet ala­kul ki a váltatnál, ezt kíván­ják szilárdítani. A vállalat ve­zetősége elhatározta, hogy a jövőben jobban megbecsüli a munkát és minden dolgozótól azt' kéri, határozottabban ítél­í tokát helyesen jelölték meg. De felhívta a figyelmet, hogy ahol az adatok lemaradást jeleznek, ott újból vizs- [ gálják felül és a követel­ményekhez igazítsák az intézkedési terveket. i Pártszervezeteink legyenek , következetesebbek a pártmun- l kában. Szükséges a vita, de : nem elegendő, ha csak határo- ■ zatokat hoznak, azok végrehaj- tására és ellenőrzésére a más'o- • dik fél évben az eddiginél na­gyobb gondot kell fordítani. . összefoglalóul megállapí­totta a beszámoló, hogy ipari üzemeink kollektívái eredmé­nyesen hajtották végre az első félévi feladatokat, több vonat- : kozásban eleget tettünk a Köz­ponti Bizottság határozatának. A javuló eredmények ellenére sem lehetünk azonban elbiza- kodottak, mert kivétel nél­kül, minden üzemben nagy erő­feszítéseket kell tenni az éves i tervek teljesítésére, az eddig elért eredmények megszilárdí­tására. s vita jék el a lógósokat, mindenki tudása javát adja a feladatok sikeres elvégzéséhez. Kócza Imre, a Finomszerel- vénygyár igazgatója az ered­mények, a tanácskozás jelen­tőségének rövid vázolása után főleg azokkal a hiányosságok­kal foglalkozott, amelyek a Fi- nomszerelvénygyárban is, de bizonyára más üzemekben is eddig gátolták a munkát. A Finomszerelvénygyár idei ta­pasztalatai azt igazolják, hogy ha sikerül a kollektívával a célt megértetni, akkor sok hasz­nos javaslatot tesznek a dol­gozók. Ha az egyszerű munká­sok javaslatait és élettapasz­talatait figyelembe veszik a ve­zetők, akkor nem kell az em­bereket biztatni, akkor sikerül őket „aktivizálni”. A Finomsze- relvénygyárban műszaki fej­lesztésből, normakarbantartás­ból, technológia változtatások­ból, újításokból és létszám­megtakarításból az első félév­ben a tervezettnél többet sike­rült elérni. Ezeket az eredmé­nyeket azért érhették el, mert az emberek többsége magáénak érzi a gyárat: a vezetőség el­képzelése találkozott a mun­kások akaratával. Sok feladat vár még ránk, hogy maradék­talanul végrehajtsuk a Köz­ponti Bizottság határozatát. Nem kis mértékben segítenék a célkitűzések megvalósítását, ha a kohászati termékek mi­nőségét javítanák, az anyag­rendelések hosszú idejét csök­kentenék. Furucz János, az SZMT ve­zető titkára egyébként egyetér­tett az előterjesztéssel. Kifej­tette, hogy a beszámoló és a vita hű képet ad arról, hogy hol tartunk a KB határozatá­nak végrehajtásában, de jelzi a legfontosabb tennivalókat is. Felszólalását három kérdés köré csoportosította: a szocia­lista munkaverseny tapaszta­latai/ a jobb munkafeltételek megteremtése és az anyagi ösztönzés tökéletesítése. A felszólaló bizonyította, hogy feladataink végrehajtásá­hoz nélkülözhetetlen a munkaverseny még széle­sebb kifejlesztése. Eddig nem számoltunk eléggé a vállalat minden dolgozójá­nak segítőkészségével. A mun­kaversenyt nem szabad a szo­cialista brigádok mozgalmára korlátozni. Hiba, hogy a mű­szakiak nem mindenütt és nem eléggé hatásosan kapcsolódtak be a munkaversenybe. A má­sodik félévben főleg a szak- szervezeti bizottságok tegyenek többet a munkaverseny kiszé­lesítésére. Pontosabb, gyorsabb értékelést és eredményesebb népszerűsítést várnak az élen­járó dolgozók­A termelékenység és a gazdaságosság fokozódó követelményeit munkaver­seny nélkül nem lehet meg­oldani. Helytelen, ha a takarékosság évéről beszélünk. Helytelen abban az értelemben, hogy a takarékosság nemcsak 1965-re vonatkozik. A Központi Bizott­ság határozata hosszabb távra szabta meg feladatainkat. Kovács János, a megyei KISZ-bizottság munkatársa az ifjúsági szervezetek eredmé­nyeiről és hibáiról szólt. Fur­csa ellentétként említette, hogy egyik-másik szocialista brigád tagjai másként viselked­nek a gyárban, a szórakozóhe­lyeken és az utcán. A" társada­lom közös nevelőereje hasson jobban. Kérte az ipáid tanács­kozás résztvevőit, a vállalatok politikai és gazdasági vezetőit, hogy a fiatalok munkáját és nevelését elvi szilárdsággal, de baráti kézséggel segítsék. Ki­tüntetéseknél és büntetéseknél is kérjék ki a KISZ-szervezet véleményét, mert a kölcsönös együttműködés a közös célt szolgálja. Hazai Béla, a megyei párt- bizottság titkára zárószavában összefoglalta a tanácskozás je­lentőségét és tapasztalatait. A feladatok számbavétele azt tükrözi, hogy az első félévben jó munkát végeztek megyénk üzemeibefi. így nyugodtan, de elbizakodottság nélkül nézzünk a második félév feladatai elé. Jóleső érzéssel nyugtázta, hogy megyénk ipari üzemeinek kol­lektívái egyre inkább megkö­zelítik a Központi Bizottság határozatainak célkitűzéseit. Kérte, hogy a tanácskozás részvevői tolmácsolják a párt- bizottság köszönetét mindazok­nak, akik becsülettel helytáll­tak a munkában. Hangsúlyoz­ta, hogy a gazdaságosság továbbra is a legfőbb követelmény. Tovább kell javítani a vezetés színvonalát- Szükséges, hogy gazdasági életünkben tovább szilárduljon a demokratikus centralizmus, de helyesen kell értelmezni és megvalósítani az egyszemélyi vezetést. Nélkülözhetetlen, hogy a gazdasági döntéseiknél minél több variánst vegyenek figye­lembe és helyesen határozzák meg a megvalósítás módszerét. A döntések előtt vegyék fi­gyelembe a szakemberek a tár­sadalmi szervek véleményét és a munkások tapasztalatait A célkitűzéseknél magas elvi szi­lárdság érvényesüljön. Amikot megtörtént az elemzés, amikor kitűzték a célt és meghatároz­ták a módszert, akkor a vég-, rehajtásban következetesen ér­vényesítsék az egyszemélyi ve­zetést. Különösen á politikai és tár­sadalmi szervek munkájában fontos követelmény a kollek­tív vezetés elve. De a kommu­nisták, a pártszervezetek veze­tőségi tagjai érezzék a szemé­lyes felelősséget is. Pártszerve­zeteink nagyobb súlyt helyez­zenek a politikai félvilágosító munkára. Lenin 1923-ban meg­jelent írásából idézett a fel­szólaló: „A pazarlás nyomait is ki kell irtani.” Lenin a stra­tégia rangjára emelte a taka­rékos gazdálkodás elvét. Az eddigi tapasztalatok azt igazolják, hogy tartós és jó eredményeket akkor tudunk elérni, ha a pártszervezetek a tömegszervezetekre támaszkod­tak, ha a párttagok fegyelme­zetten, jó példát mutattak. Erre van szükség a második félévben is. Ne bizakodjék el senki, mert sok nehéz felada­tot kell még megoldanunk. De ha a tudatosságot társadalmi méretekben növeljük, akkor bi-» zakodással nézhetünk előre. Befejezésül Hazai Béla elvtárs jó erőt és sok sikert kívánt a további munkához-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom