Heves Megyei Népújság, 1965. július (16. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-14 / 164. szám

VILÁG PROLETÁRJA! EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÄCS NAPILAPJA XVL évfolyam, 164. szám ÄRA: 50 FILLÉR. 1965. július 14„ szerda Árnyat adó öreg platá­nok az udvaron, s bent a hűvös irodában a szövetke­zet elnöke természetes egy­kedvűséggel sorolja az eredmények statisztikáját, a számokat. Mindegyik egy- egy mérföldkő a megtett hosszú és nehéz úton. Az elnök azonban sosem vissza tekint, hátra, hanem előre, őt a holnapok izgatják, a jövőre gondol legtöbbet. A titkot akarom kitudni, hogyan jutottak magasra, de „titok.” — nincs. — Szorgalmas emberek bírják a szövetkezetei — mondja az elnök. — Sosem húzódoztak a munkától, s ma is dolgoznak naponta rendszeresen. Tudjuk irá­nyítani a munkájukat. A havi munkaerő-mérlegből látni, hol, mennyi ember dolgozik, s olyan munkák­hoz, ahol kevés az ember, mindig gépeket küldünk. Így nem lehet hiba sehol. Tehát: az irányítás, a szakmai felkészültség tár­sul a tagok munkákedve, szorgalma mellé. Ez lénye­ges és döntő fontosságú, öt egyetemet végzett szakem­bere van a szövetkezetnek, s a tizenkét brigádvezetőből hat technikus, a másik fele pedig most szerzi meg ugyanezt a képzettséget. — Hát nem nagyszerű? — kérdezem a falu egyik ve­zetőjét. — Sok — mondja lakóni- kus rövidséggel. Később megtoldja magyarázattal: — A tagság sokallja... Sok, aki nem dolgozik, az iskolá­zott ember... Az oklevele­sek, meg a diplomások. Aztán a falu embereivel beszélgettem, egyszerű tsz- tagokkal. Egyikük sem mondta volna, hogy sokallja a vezetésben, irányításban 'a tanult embereket. Miért is mondták volna? Mind tudják, a tanult vezetők se­gítségével jutottak el oda, ahol most tartanak. Mind tudják, a tanult emberek a szövetkezet hasznára voltak és vannak. Sokáig töprengtem, miért mondta hát a „tagság nevé­ben” az a megkérdezett vezető, hogy sokallják az okleveleseket, diplomásokat az emberek. Azóta tudom, miért volt ellenvetése; neki nincs sem oklevele, sem diplomája. S így az ellen­vetés már nagyon is érthe­tő. (kyd) Esténként benépesül az abasári „Csárda.” A férfiak szen­vedélyes billiárdozók. Akiknek már nem jut hely az asztal mellett — azok „bíbiceinek.” s le kell lepleznünk azt a kép­mutatást, hogy amikor az Egyesült Államok kormánya lehetetlenné teszi a tárgyalá­sok szempontjából a légkört, akkor jelenti ki, hogy hajlan­dó tárgyalni. Követelni kell, hogy az Egyesült Államok kormá­nya tartsa tiszteletben az 1954. évi genfi egyezmé­nyeket. Követelnünk kell a Dél-Viet- nami Nemzeti Felszabadítási Frontnak, mint a dél-vietnami nép egyetlen valóságos képvi­selőjének elismerését. Ügy vél­jük, hogy e konferencia a leg­nagyobb segítséget akkor nyújtja Vietnam népének, ha a Vietnam elleni amerikai ag­resszió ügyében egyhangúlag hozza meg határozatát Zsebők Zoltán egyetemi ta­nár a 3. i számú bizottságban kijelentette, hogy eltekintve a teljesen improduktív sok száz millió dollárnyi befektetett összegtől, már most akkora mennyiséget tesz ki a felhal­mozott atombombaanyag, hogy a másoSik világháború összes robbanóanyagát figyelembe véve egy esetleges háború ese­tén 136 évig élég lenne a mai atombombakészlet Azon a véleményen va­gyunk, hogy az emberiség érdekében az atomfegyvert, mint a leg embertelenebb eszközt ki kell venni a fegyverek közül, az atomenergiát bé­kés célokra kell felhasznál­ni Olyan feladatokat kell megol­danunk az atomenergiával, ami sok száz millió ember számára teszi szebbé és boldo­gabbá az életet. A Szovjetunió példamutató kezdeményezése tette lehetővé, hogy ma a lég­körben, a földön és a vizekben egyre csökken a kísérleti rob­bantásokból odakerült radio­aktív anyag. Ezen az úton kell tovább járnunk, a kongresz- szus határozataiban feltétlenül ki kell mondani, hogy a leg­fontosabb feladatok közé tar­tozik: 1. az atombombamentes övezetek megteremtése, 2. az atomenergiának békés célokra ixiló felhasználása, az atom­fegyver mielőbbi maradékta­lan megsemmisítése. A béke-világkongresszuson részt vevő magyar küldött­ség tagjai kedden különböző bizottságok ülésein vettek részt A Finn—Magyar Társaság ve­zetősége délután hajókirándu­lásra hívta meg a delegációt. A „BisztróS is kedvelt szórakozóhely. Nemcsak a finom fagylalt vonzza ide a fiatal- lakat, hanem a tánc, s a zene is. A hét három napján, csütörtökön, szombaton és vasár­nap, zeneszóra táncolhatnak a fiatalok. A társadalom segítségével □lest tartott az árvízkárok helyreállítására alakult társadalmi bizottság Az árvízkárok helyreállítá­sára alakult társadalmi bizott­ság kedden a Vöröskereszt székházában ülést tartott. Ros­tás István, a Vöröskereszt fő­titkára, a bizottság elnöke be­számolt az árvízkárosultak megsegítésére indított gyűjtés­ről. Hangsúlyozta, hogy egyre inkább előtérbe kerülnek a helyreállítási munkák, ame­lyekben igen jelentős a társa­dalom szerepe. Külügyminiszterek konzíliuma a Közös Piac betegágya mellett ciaországot a Közös Piacban elfoglalt álláspontjának meg­változtatására késztetné. Peyrefitte tájékoztatásügyi miniszter nem volt hajlandó válaszolni arra a kérdésre, va­jon a francia kormány a hat külügyminiszter július 26-án Brüsszelben megnyíló értekez­letét is bojkottálni fogja-e. A Le Monde Spaak, TLuns és Fanfani párizsi tárgyalásaival kapcsolatban „a Közös Piac betegágya mellett folyó konzí­liumról” ír és rámutat, hogy a francia kormány kemény ma­gatartása a bonni békülékeny hangok tanúsága szerint nem maradt hatástalan. MAI fexpjzztünk Folytatja munkáját a béke-világkongresszus Magyar felszólalások a különböző bizottságokban Az árvízkárok helyreállí­tására nyitott csekkszámlán eddig mintegy 15 millió forint gyűlt össze. Beszámolt arról is, hogy a ká­rok rendkívül súlyosak: csak­nem félezer ház összedőlt, több mint 3000 megrongálódott, mintegy 6000 családot kellett kiköltöztetni és súlyosak a ká­rok az állatállományban, vala­mint az ingóságokban is. Ja­vasolta, hogy haladéktalanul tegyék meg az előkészületeket a segélyosztás megkezdésére. A bizottság beható vita után megállapodott a segélyezés alapelveiben. A segélyezést a nyilvános­ság ellenőrzésével bonyo­lítják le. Ezért a tanácsnál három na­pon át kifüggesztik a segélye­zettek névsorát az összegek feltüntetésével. Maga a társa­dalmi bizottság pedig az orszá­gos akció lebonyolítása után a nyilvánosság előtt számol be munkájáról. Azt, hogy milyen segélyeket tudnak adni, természetesen a gyűjtés eredménye és a sze­mélyi tulajdonban bekövetke­zett kár szabja meg. Először gyors segélyt juttatnak azok­nak, akiknek a mindennapi élet folytatásához például ru­hanemű vásárlásához, a mun­kaeszközök pótlásához, stb. sürgős segítségre van szüksé­gük. Később határozzák meg,' hogy az ingatlankárok milyen százalékát tudják a társadalmi gyűjtésből fedezni. Az ország minden részébe nagy számmal érkeztek raun» kafelajánlások. Számos üzem, vállalat, szövetkezet és intézmény dolgozói vállalták, hogy személyesen Is részt vesz­nek a helyreállításban. Erre vonatkozóan a bizottság­nak az az álláspontja, hogy a helyszínen dolgozó építőipari vállalatok munkaerő-szükség­letének megfelelően veszik majd igénybe a társadalom se­gítségét. Számos levél érkezett a bi­zottsághoz, amelyeknek írói árvízkárosultak gyermekeinek üdültetését, befogadását vál­lalták, valamint ruhaneműt ajánlottak fel. A gyermekek elhelyezését a SZOT megoldot­ta. A ruhaneművel kapcsolat­ban az a társadalmi bizottság kérése, hogy az adományozók a helyi szervekhez juttassák el. A bizottság tagjai egyébként még ezen a héten végigjárják az árvíz sújtotta megyéket és személyesen tájékozódnak a helyi szükségletekről. Ezután döntenek a segélyezés megkezd (lésének időpontjáról. (MTI) JOHNSON ; „Ellenintézkedések” Vietnamban Folytatják a genfi leszerelési tárgyalásokat sorkötelesek behívását, illetve tartalékosokat hívnak be. Az elnök a továbbiaikban be­jelentette, hogy a szovjet kor­mány hozzájárult a genfi 18 hatalmi leszerelési tárgyalá­sok felújításához. Közölte, hogy a tárgyalások megkezdé­sének időpontját most egyez­tetik. Johnson bíztató fejle­ménynek minősítette ezt a lé­pést és azt mondotta, hogy az Egyesült Államok együttműkö­désre törekszik a Szovjetunió­val. Az elmúlt évek során ja­vult a viszony a két ország között — mondatta, de kény­telen volt beismerni, hogy a vietnami fejlemények kedve­zőtlenül befolyásolták a szov­jet-amerikai kapcsolatok ala- ktdásáí. Johson elnök! keddi sajtó- konferenciáján azt mondotta, hogy „növekvő behatolás és az agresszió fokozódása" új „el­lenintézkedéseket” tehet szük­ségessé Vietnamban. További jelentős határozatokra lehet szükség — hangoztatta az el­nök — de nem tért ki ezek lé­nyegére és arra utalt, hogy a döntéseket csak McNamara hadügyminiszter és Cabot Logde újonnan kinevezett sai- goni nagykövet szerdán kezdő­dő helyszíni szemléje után hozzák meg. Közölte, hogy az amerikai légierő folytatja tá­madásait „kiválasztott észak­vietnami katonai objektumok ellen.’’ Az elnök szerint egyelőre nem született döntés arra vo­natkozóan, bogy kiterjesztik a ESTE ABASÄRQN A helsinki kikötőből indultak el és körülhajózták a vendég­látók kíséretében a fővárost környező szigeteket. A küldött­ség ezután látogatást tett a Finn—Magyar Társaság helyi­ségében, ahol a társaság szá­mos tagjával, köztük a finn kulturális élet kiválóságaival találkozott. Jelen volt Vincze István, hazánk helsinki nagy- követségének ügyvezetője. ^•\Vw\AAV^NVvVVWWVVV\VVVVVWVV Gonbos László, az MTI íci- küdött tudósítója jelenti: A béke-világkongreszus mind a hét bizottságában kedden folytatódott a munka. A ma­gyar küldöttség valamennyi bizottságban tevékenyen vesz részt. A magyar delegáció túlzás nélkül jelentheti ki, hogy az egész nép képviseletében emel szót a konferencián — han­goztatta dr. Réczei László pro­fesszor felszólalásában az L számú bizottság ülésén. — Azok a gyűlések, amelyek ideutazásunkat megelőzték, a levelek ezrei, az aláírások száz­ezrei bizonyítják, hogy a Vietnam elleni amerikai agresszió elítélésének kér­désében, a vietnami nép hősi harcának értékelésé­ben és tiszteletében nincs kétféle vélemény Magyar- országon, — mondta. A magyar delegá­ció véleménye szerint a vietna­mi nép harcának győzelemmel kel végződnie. A népek szoli­daritása, amelyet ez a konfe­rencia autentikusan kifeje­zésre juttat, nagy morális se­gítséget jelent majd Vietnam hős népének. Nekünk helyesel­nünk kell ezt a harcot, mert igazságos és mert tűrhetetlen jogsértést kényszerítenek a vietnami népre. A béke-világkongresszus azonban — folytatta a szónok — nem azért tart ülést, hogy háborút vagy a háború foly­tatását határozza el, hanem elsősorban azért, hogy a béke lehetőségeit keresse. A béké­ről lemondani, a békés együtt­élés politikáját leromboltnak tekinteni annyi, mint az egész békemozgalom célját feladni, az emberiséget legszentebb re­ményéből kiábrándítani és annyit is jelent, hogy e konfe­rencia eredmény nélkül feje­ződik be. A cél a béke meg­teremtése. Ennek . eléréséért eszköz a világközvélemény mozgósítása az agresszor el­len. A fegyver pedig a megtá­madott eszköze, amely vissza­veri a támadókat, akiket a fel­háborodott közvélemény meg­állít és visszahúz. Erről az esz­közről nem mondhatunk le anélkül, hogy a békemozga­lomról magáról le ne monda­nánk. El kell ítélnünk az Egyesült Államok agresszióját, A francia minisztertanács a július 14-i nemzeti ünnep mi­att kivételesen kedden tartot­ta meg szokásos heti ülését De Gaulle elnöklésével. Peyrefitte tájékoztatásügyi miniszter a kormányülést kö­vető sajtóértekezleten elmon­dotta, hogy Couve de Murville külügyminiszter beszámolt a Közös Piac válságáról, több nyugati politikussal folytatott megbeszéléseiről. A francia és a holland külügyminiszter kö­zött lezajlott eszmecserével kapcsolatban a kormány szó­vivője hangoztatta: a megbe­szélésnek „felderítő” jellege volt, nem hozott felszínre ■oijian új etemet, amely

Next

/
Oldalképek
Tartalom